Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Nemcsak a gyárért

— az országért

r Az egyik nagyüzem bronzkoszorús szocialista brigádja értekezletet tartott, amely ezúttal eltért a szokásos megbeszélésektől. A kollektíva vezetője kijelentette: ebben az évben ismét harcba szállnak a szocialista címért, hogy megszerezzék az ezüstkoszorús jelvényt ií>. A brigádvezető ezután részletesen kifejtette, milyen feladatokat kell ennek érdekében megoldaniuk.

A pártcsoport útmutatása

A feladatok felsorolása közben a brigádban levő, négy párttag egyre többször' összenézett, majd halkan néhány szót is váltott. Szemmel láthatóan nem tetszett nekik . valami. Amikor aztán a brigádvezető befejezte mondanivalóját, egyikük szót kért és kijelentette, hogy nem egészen ért egyet az elhangzottakkal. Kissé váratlan ellenvetését azzal támasztotta alá, hogy ezek a vállalások — legalábbis a tartalmat illetően — lényegében - megegyeznének az előző évben végzettekkel. Találóan hozzáfűzte, hogy az ezüstkosaorús jelvény egy fokozattal jobb a bronz- koszorúsnál, s ebben az eset- ‘ ben „egy fokozattal” nekik) is többet, jobban kell dolgozniuk.

Miért említettük ezt az esetet? Mert a kommunisták feladata tulajdonképpen itt kezdődik a szocialista brigádokban: a lehetőségekhez mérten egyre színvonala- ’ sabb teljesítményekre ösztö- ! nözni. Azt természetesen, hogy milyen feladatok elvégzésére van szükség, a he- í lyi körülmények döntik el.

: Ezért játszanak itt oly nagy 1 szerepet a pártcsoportok. E kollektívák tagjai otthon í vannak az adott munkahe- ’ lyen, az ott dolgozó emberek között, a szocialista brigá- ' dókban, egyszóval, „a termelés sűrűjében”. Ök szereznek tudomást először a munkavégzés során felvetődő problémákról, s a vitás kér- I désekre azonnal reagálhat- 1 mák, elláthatják tanácsaik- ! kai dolgozótársaikat.

I A napi tevékenység végzése közben mostanában gyakran felmerülő kérdés a vállalások mennyisége. Ho- ! gyan lehet ebben állást foglalni? Nem sok a vállalás ak- 1 kor, ha a reális lehetőségek határain belül mozog, azaz 1 emberközelben marad. Sok viszont, ha az erőket, lehetőségeket meghaladó, irreális célokat tűznek maguk elé. Ez csak arra jó, hogy ha bárki beletekint a brigádnaplóba,

, elégedetten csettintsen, hogy „ez igen!” Hogy azután mi valósul meg belőle, az más kérdés. A versenymozgalom azonban nem valamiféle dekoráció, hanem olyan tevékenység, ami a munkaköri feladatot meghaladja és magas színvonalon segíti a vállalati érdekek megvalósítását.

A tervvel összhangban

A vállalásoknak ezért összhangban kell lenniük az egész műhely, üzemrész vagy gyáregység feladataival, a gyári tervvel. Ehhez már a pártcsoportokon kívül a pártszervezetek vezetőségeinek is segítséget kell adniuk. Hiszen ők tartják a közvetlen kapcsolatot a gazdasági vezetőkkel, tehát elsősorban ők látják az összefüggéseket is.

A pártszervezeteknek ugyanakkor fel kell figyelniük arra a nemegyszer bírált negatív jelenségre, hogy a vállalások olykor a gazdasági vezetők mulasztásának pótlására szolgálnak. Némely üzemben a gazdasági vezetők többek között ezért pártolják oly nagyon a különböző kommunista műszakokat, mondván: végre itt az alkalom a lemaradások behozására. Csak azt hallgatják el, hogy a lemaradások éppen az ő szervezési hibájukból származnak.

A szocialista brigádvezetők i lei országos tanácskozása óta egyre gyakrabban hangzik el, hogy e mozgalom igen jó táptalaja a párt- munkának. Ez így igaz. Ebben azonban a személyes példamutatás is elengedhetetlen. A kommunisták ugyanis nemcsak agitátorai, hanem motorjai is a mozgalomnak.

Történt egyszer, hogy eg'y brigádból egyik napról a másikra Mlépett egy dolgozó. Mivel az illető gépe így kihasználatlanul /maradt, veszélyeztetve volt a brigád terve, A tőlük nem messze levő másik szocialista brigád kommunista vezetője — aki a műhely legjobb szakmunkásának hírében állt — ekkor napokon keresztül erejét megfeszítve a sajátján kívül a másik gépen is ellátta a munkát, mindaddig, amíg nem találtak másik szakmunkást. S mivel a kisegített brigád vezetőjének kézszorításán kívül semmilyen más elismerést nem kapott, néhányan megkérdezték tőle: „Ezért hajtottál ennyit?” „Ezért!” — hangzott a rövid, de nagyon határozott válasz.

Ebből a példából azonban egy negatív tanulságot is levonhatunk. Igaz, hogy a kommunisták élenjárói a mozgalomnak, tevékenységük azonban mégsem szűkíthető le annyira, hogy bármit is tesznek, kötelességük.

Ez az ember egyetlen vezetőtől nem kapott sem anyagi, sem erkölcsi elismerést, pedig tette nemcsak a kisegített brigád, hanem az egész vállalat érdekét is szolgálta,' A következtetés kézenfekvő: a pártszervezeteknek mindenkor őrködniük kell azon, hogy az ösztönző elismerés ne maradjon el.

Sok vagy kevés?

A kommunisták személyes példamutatása nagyban hozzájárul a mozgalom számszerű növekedéséhez. Ma már mintegy százezer szocialista brigádban egymillió- kétszázezer ember dolgozik. Vannak, akik veszélyt látnak ebben. Azt fejtegetik, hogy vagy kevés brigád legyen, de azokra - aztán büszkék lehessenek, vagy pedig ám alak ul- jartak brigádok, de akkor ne várjanak jó eredményeket.

A politikai felvilágosító munkában vitába kell szállni ezzel a felfogással. Megmagyarázva, hogy nincs szükségünk „ldrákat”-brigá- dokra, másrészt a gyarapodás egyáltalán nem zárja ki a minőségi fejlődést. Mindig az a kérdés, hogy megérett-e az emberekben az együvé tartozás gondolata és az a tudat, hogy együtt többre, jobbra képesek. Ha nem, akkor egyetlen brigád is túl sok lehet. Ha viszont igen, akkor szükségtelen őket számolgatni. Mert ez esetben eredményeiket nemcsak a gyár, hanem az egész ország élvezi. (G. L.)

Ruhák, cipők — exportra

A ruhaipari szövetkezetnél már több új, korszerű gép segíti a munkát. Képünkön egy síkragasztó berendezés látható.

(Foto: Tóth G.)

Az esgri Ruhaipari Szövetkezet, amely évi több mint ötvenmilliós termelési értékével már középüzemnek számit, termékeinek csaknem felét értékesíti külföldi piacokon. Az idei első félévben mintegy hatmillió forint értékben szállítottak fiúöltönyöket a Szovjetunióba, de Ausztriában és az NSZK-ban is megvásárolhatók az Egerben készült kaMilliókat érő tanulmányok

Fiatal műszakiak, közgazdászok, technikusok országos versenye

Tízéves hagyománya vart már a „Kiváló ifjú mérnökük, közgazdászok, technikusok” országos versenyének. Heves megye fiataljai eddig minden évben eredményesen szerepeltek a nagy szakmai vetélkedőn. Az elmúlt évben is egy első, egy második és hét harmadik díjat nyertek. Szakdolgozatukért a gyöngyösi váltógyári fiatalokat KISZ Aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki, az egri finomszerelvénygyáriak pedig külföldi társasutazáson vettek részt. A múlt évben a legértékesebb pályamunka az Izzó gyöngyösi gyárában készült. „A minőségirányítás szerepe az új gazdasági mechanizmusban” című tanulmányt — szerzője Mátrai Géza — első díjjal tüntették ki. A szakdolgozatot a gyárban is hasznosították, eddig már több mint kétmillió forintot „hozott” a gyárnak.

A versenyt az idén is meghirdette a KISZ-kb. Milyen az érdeklődés iránta? — kérdeztük Ambrus Józseftől, a KISZ Heves megyei Bi- ‘ zottságánák munkatársától.

— Közel 70 szakdolgozat készül, örvendetes továbbá, hogy a tanulmányok, a dolgozatok szorosan kapcsolódnak a vállalatok gazdasági, műszála feladataihoz. Pozitív változás az is, hogy a vállalatok vezetői a korábbiaknál lényegesen nagyobb támogatást, segítséget adnak a szakdolgozatok készítéséhez. Az

idén is az Izzóban, a váltó- gyárban, a Finomszerelvény- gyárban és az egri VÖCSI- ben készül a legtöbb szak- dolgozat. Témái nagyon érdekesek, aktuálisak, reméljük, az országos verseny is ezt bizonyítja majd.

— Ügy tudjuk, hogy a KISZ központi bizottsága csak minden második évben szervezi meg ezt a versenyt.

— Valóban így lesz, de a fiatalok ettől függetlenül is minden évben vetélkedhetnek, mivel a megyei KISZ- bizottság minden évben meghirdeti a versenyt. A megyei zsűrizés után a két év legjobb szakdolgozatai kerülnek majd az országos zsűri elé.

Válaszol az illetékes

Nem fogunk fázni a fürdőszobákban!?

Augusztus 16-i számunkban Még idejében szólunk címmel fejeztük ki aggodalmunkat az úgynevezett infra gázhősugárzók miatt. Cikkünkre az ingatlankezelő és a TI GÁZ vezetői válaszoltak.

„Az infra hősugárzók használata nincs betiltva — írták az ingatlankezelőtől —, bár

kétségtelen, hogy 1967-ben az e típusú hősugárzók további felszerelését az OKGT Gázipari Főosztálya leállította. Ezzel egyidejűleg azonban nem tiltotta be a már felszerelt készülékek további üzemeltetését. Ebből adódóan, amíg a készülék műszaki állapota kielégítő lesz, addig a készülék cseréje nem indokolt. Vállalatunk a hősugárzók használhatatlansága esetén — egyedi bejelentések alapján —, a műszaki adottságokat figyelembe véve, az 1/1971. sz. kormányrendelet, valamint a 28/1971. sz. ÉVM- rendeletnek megfelelően soron kívül intézkedni fog.

„S most mi lesz?” — e kérdésre közlöm, hogy ha a készülék annyira meghibásodik, elhasználódik, hogy javítással nem lehet üzemképessé tenni, vagy a javítás értéke meghaladná a készülék új fogyasztói árát, úgy bérlői megrendelés alapján, 50 százalékos költségátvéíla- lással azt lecseréltetjük. Ehhez azonban a TIGÄZ szak- véleménye szükséges, amely igazolja, hogy a készülék már nem javítható. Mind az ideig, amíg a készülék javítható — a fent hivatkozott rendelet értelmében a javítás a bérlő feladata.”

A TIGAZ valasza: „A kérdéses fali hősugárzókkal kapcsolatban 1966. XI. • 2-án megkaptuk az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Gázipari Főosztályának rendelkezését. Ennek értelmében csak a készülék gyártása szűnt meg. A már felszerelt gázhősugárzók használata megengedett, üzemeltethetők mindaddig, amíg a biztonsági követelményeket kielégítik, illetőleg természetes elhasználódásuk be nem következik. A meghibásodott készüléket megjavítjuk, de a javításra korlátozottak a lehetőségeink, mert a készülék gyártásának megszűnésével megszűnt az alkatrészgyártás is. Elvégezzük azokat a javításokat, amelyeknél alkatrész pótlása nem szükséges.”

Az mgaüankeaaló válaszának további része: „megköszönve a Népújság figyelmeztetését, közlöm, hogy a megoldás nem kizárólagosan vállalatunkon múlik, hanem a bérlőkön is. Amennyiben a bérlők a rájuk eső költségrészt vállalják, úgy ml sem zárkózunk el a probléma rendezése elől. A válaszadáson kívül a cikk írójának; helyesebb lett volna, ha a cikk megírása előtt, alaposabb tanulmányozást folytat, 'ezzel a tájékoztatás tisztább lett volna, meg a vállalatrészéről intrikusnak vélt cikk megírása is elkerülhetővé vált volna.”

★

A cikk írója valóban nem folytatott „tanulmányokat” e téren, csupán kihívta a gázszerelőket, akik a cikkben említett választ adták — mint utóbb kiderült, nem egészen helyesen —, s felhívta mint egyszerű ügyfél a házkezelőséget, érdeklődve, milyen lehetőségei vannak a fűtésre. S ha ezt a választ kapja, a cikk megírására valóban nem így kerül sor. De! — mint egyszerű ügyfél, úgy vélte, a házkezelőség is adhat megfelelő választ, snem kell mindjárt az igazgatókhoz fordulnia.

bátok illetve női pantallók.

A befektetés hamar megtérül ennél a szövetkezetnél; így vélekednek a Ruházati Szövetkezetek Országos Szövetségének vezetői is, hiszen műszaki fejlesztésre, a Dobó

téri épületük belső átalakítására, s a szociális létesítmények bővítésére kétmillió 100 ezer forintot fordítanak az elkövetkező években központi alapból. Ezenkívül Mezőtárkányban hamarosan megkezdi működését egy 110 munkásnőt foglalkoztató üzemük, amely szintén az export terv fokozását segíti majd. Szükség is van erre, hiszen árajánlatokat kért a szövetkezettől egy francia és egy angol cég, amelyek férfiöltönyöket kívánnak rendelni nagyobb mennyiségben.

Egy épületben dolgozik a ruhaipariakkal a Cipőipari Szövetkezet; ők is termékeik túlnyomó többséget szállítják exportra. Férficipőket, valamint női és férfi műkorcsolyacipőket vásárol tőlük az NS£K, Lengyelország és a Szovjetunió: az idén 53 ezer pár cipőt küldtek ezekbe az országokba.

Nagy lehetőségeket, de nagy gondokat is jelentenek a szövetkezetnek a szigorú minőségi kötöttségekkel járó külföldi megrendelések. Az ehhez szükséges összeszokott, begyakorlott munkásgárda kialakulását jelenleg még mindkét helyen nagyarányú fluktuáció nehezíti, s most jobb munkakörülmények biztosításával, gépesítéssel igyekeznek megállítani az elvándorlást.

(h.)

Modern aranyásók

k Hamunk törvényei csak a tisztességtelen haszonszer- " zést tiltják. A spekuláns, akit űz a gyors gazda- godási vágy s aki munkában ismer mértéket, de harácsolás- ban nem — előbb vagy utóbb a bíróság előtt ad számot busás „jövedelmi forrásáról”. Országszerte ismertek azok a kirívó példák, amelyek arról tanúskodnak, hogy sajnos jócskán akadnak gátlástalan törtetők, akiket a vádlottak padjára juttat a kapzsiság.

Az alaposabban odafigyelő azonban néha rábukkan olyan esetekre is, melyek efféle töprengésre késztetik: törvénytelenség ugyan nem történt, de az, amit tapasztaltam, mégis bántja igazságérzétemet. Dehát mit tehetnek, mit tehetünk ellene.

Bizonyítandó az iméntieket, hadd említsek meg néhány példát. A közelmúltban az egyik forgalmas, de nem a legjobban ellátott balatoni üdülőtelepen töltöttem a szabadságomat. Mondanom sem kell, hogy megfelelő állami és szövetkezeti konkurrencia nélkül — éttermek, üzletek, szolgáltató egységek hiányában — egyik szezonról a másikra „felcsípték” a lehetőséget a „modem aranyásók”.

Felszerelésük primitív: fabódé, gázpalack, tűzhely és néhány edény. No meg a kassza! Hiszen ez a legfontosabb! Mert tessék csak elképzelni: egy frissen sült palacsinta ára két forint — ez az átlag jön ki annak megfelelően, hogy a töltelék mák, túró, lekvár avagy kakaó —, s ha csak ezer palacsinta kél el naponta, már az is kétezer forint. De megítélésem szerint ennél több elfogy, ha figyelembe vesszük a bódé előtt látható hosszú sorokat, továbbá azt, hogy az üdülő vendég általában többet eszik a szokottnál, s ilyenkor a pénzt sem számolja úgy, mint otthon. Nem bosz- szantja például az sem, hogy a forint ötven fillérbe kerülő lángos inkább ropogósra sült palacsinta, — vagy pite — mintsem a fánkok családjához tartozó vastagabb tészta.

Mindenesetre jó üzlet mind a palacsinta-, mind a lán- gossütés. És nem szabálytalan! Hiszen a működési engedély ott függ a bódé falán... Az ember legfeljebb a fejét csóválja: hja, így már érthető, miből van a bódé mögötti fehér Mercedes...

Vannak azonban még furább s a fejcsóválásra még inkább okot adó esetek is. Ugyanezen az üdülőhelyen megnyílt egy újonnan épült eszpresszó. Itt már szép kőfalon függ az iparengedély, X. Y.-né nevére kiállítva. A meghökkenés csak akkor következik, amikor kér az ember egy fagylaltot — s íme, felszolgálóként ki jelenik meg előtte csaposkötényben? A tulajnő férje, a neves fővárosi művész! Ezentúl, ha történetesen színpadon látom, lehet rajta bárminő jelmez, akaratom ellenére is eszembe jut balatoni „fellépése”.

Jó néhány esetet elmondhatnék még, de felesleges. A két szélsőséges példát csupán azért tettem egymás mellé, hogy némi határt próbáljak vonni a „modern aranyásók” rendjében. Mert ugyebár, nem egyformák, nem tipizálhatók csak annyiban, hogy ők azok, akik tudják: a törvényesség határain belül mit szabad tenniük. Űk nem tévesztendők össze a harácsolókkal még akkor sem, ha bőséges a hasznuk, s gyorsabban tehetnek szert a „terülj asztalkám”-ra. Csakhogy ebben a kategóriában is — legalábbis erkölcsileg, s olykor etikailag — differenciálni kell. Süsse a lángost éa a palacsintát a kisiparos és keressen annyit, amennyihez vásárlói révén hozzájut. Ez a mestersége, ebből él, s hogy miként, az más dolog. De az is más, ha magas jövedelmű emberek a több és „ráadásként” szerzett haszon érdekében a „kirakatba” teszik magukat, s nevüket reklámként használják a „cég” érdekében. Sajnos ez történik nem egy esetben. S bár nem törvénytelen, de ízléstelen, hogy fittyet hányva hírnévre, a még esetleg meg sem kopott dicsőségre, olyanok is felcsapnak „aranyásóknak”, akiknek az ujjat drágaköves gyűrűkkel vannak teleaggatva. Cs. L.