Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

és Vanzetti O asz nlm A2 élet írja a legizgalma­sabb drámát, a megtörtént események adjak a legjobb alapot a forgatókönyv szá­mára. Ezt az igazságot bizo­nyítja a most bemutatott olasz film, a Sacco és Van­zetti is. Áz elmúlt években és hónapokban tanúi lehet­tünk annak,, hogyan bonto­gatja szárnyait a filmművé­szet egyik új áramlata, amelynek határozott célja a burzsoá államgépezet mani­pulációinak leleplezése, mód­szere pedig a játékfilm és a dokumentáció legjobb ha­gyományainak egyesítése. E filmek legjobbjai a riportázs eszközeivel tárják a néző elé az elhallgatott igazságot, s a dokumentumokat művészi rangra emelve váltják ki a nézők tiltakozását. Ilyen film volt legutóbb az Egy rendőrfelügyelö vallomása az a llamiigyésznek című alko­tás. S most ismét az olaszok produkáltak egy igazságért kiáltó, döbbenetes erejű fil­met. A Sacco és Vanzetti meg­rendítő alkotás, olyan film, amely ugyan nem nélkülözi az izgalomkeltés ismert és bevált fogásait, de ugyanak­kor szenvedélyesen tárja a néző elé egy törvényes gyil­kosság politikai hátterét, kö­rülményeit. voltak, s részt vettek a mun­kásmozgalomban. Hogy Sacco és Vanzetti ár­tatlan, azt mindenki tudja, még a bíróság és az esküd­tek is. Mégis megszületett a halálos ítélet, Megszületett, mert ezekben az években különös félelem és izgalom járta be az Államokat. Igaz. 1920-ban Oroszországban meg nem fejeződött be a háború, de a forradalom győ­zelme már bizonyos volt. S Amerikában bizony már megtanulták azt a szót, hogy szocializmus. Féltek tőle, Ka­póra jött egy rablógyilkos­ság. Az igazi tetteseket nem is keresték, helyettük a két anarchista munkást állítot­ták bíróság elé. Roosevelt elnök így jelle­mezte Sacco és Vanzetti pe­rét: „Az emberi igazságszol­gáltatás legkegyetlenebb bű­ne századunkban." Az elnö­ki vélemény ellenére napja­inkig elmaradt a rehabilitá­ció. S most sem a törvény, helyette a művészet szolgál­tat kései igazságot a két olasz rnunaás perében. Az igazi történet: Két olasz munkás, Nicola Sacco és Bartolomeo Vanzet­ti 1908-ban kivándorolt Ame­rikába, az Egyesült Álla­mokba. A két munkást a jobb megélhetés, az otthoni­nál emberibb körülmények csábították az „ígéret” föld­jére. Nem voltak kommunis­ták, az anarchizmust hirdet­ték, nem durva, erőszakos eszközökkel, inkább a két­ségbeesett emberek kiutat kereső szándékával. Olyanok voltak ők, akik kissé naívul, szép szavakkal akarták megváltoztatni a világot. Ezt a két munkást 1920-ban rab­lógyilkosság vádjával bíróság elé állították, majd halálra ítélték. A hét évig húzódó pert erőteljes tiltakozás kí­sérte Európában is. A hata­lom azonban hajthatatlan maradt: 1927-ben villamos- székbe ültették a két olasz munkást, akiknek nem volt semmi más bűnük, csak az, hogy idegenek, bevándorlók A film írói Fabrizio Onof- ri és Giuliario Montaldo — utóbbi rendezte is a filmet — a műfaj követelte sűrítés mellett elsősorban a hite­lességre törekedett. Arra, hogy a valóságnak megfele­lően mutassa be a két mun­kás drámáját, de ugyanak­kor leleplezze azt a felülről szított tömeghisztériát, amely szinte eljutott egészen a faj­gyűlöletig. Fekete-fehér képekkel in­dít a film. Kegyetlen rend­őrakciót látunk, éjnek ide­jén gumibotokkal és ököl- csapásokkal verik ki laká­saikból az olasz negyed mun­kásak. A sajtó felhördül, egymást követik a tiltakozá­sok, s a durva, brutális esz­közöket „törvényesített” módszerek követik. így ke­rül sor a két munkás perére is, arra a perre, amely oly­annyira megtépázta az ame­rikai igazságszolgáltatás hí­rét. Társadalini munkások kitüntetése llatvanS»au Hatvan és a hozzá tartozó községek fejlődésében jelen­tős szerepet töltenek be a különböző intézmények, il­letve azok vezetői, dolgozói. Önként vállalt, áldozatos munkájuk sokban segítette és segíti mindmáig a külön­böző tanácsi feladatok meg­oldását. Közülük is kiemel­kedik néphadseregünk egyik alakulata, amely Boldog köz­ség szépítésében, rendezésé­ben járt elöl A hatvani 4-es számú ál­talános iskola, kint a Baj- csy-Zsilinszky utcában, úttö­rő-sportpálya létesítésében, légpuska lőtér építésében tüntette ki magát, valamint a nevelők és kisdiákok ösz- szefogása lehetővé tette, hogy az intézet pincéjében rövi­desen klubot avassanak. Ha­sonlóképpen értékes ' tevé­kenységet fejtenek ki a he­lyi véradó állomás munka­társai, több mint tíz eszten­deje szervezve, irányítva a térítésmentes véradást Hat­vanban. Egyénileg is többen kitün­tették magukat az utóbbi időkben! Mátyás Edéné a társadalmi szertartások ün­nepélyessé tételénél, Városi Józsefné a gyámhatóság pártfogói munkájánál, Ring Lajos az épülő strand fásí­tásánál. Román Gyuláné a tanács s-j-lúll; bizottságá­nál buzgólkodott. Halmai Jánosné védőnő az anyatej­gyűjtő állomás vezetője pe­dig a felvilágosító munka te- ■gfelctén végzett olya« tevé­kenységet, amely messze túl­haladja hivatali munkakö-; rét. Érdekes módon hasznosí­totta szabad idejét Csongovai Rétemé kerekharaszti tanító­nő. Mint a szovjet—magyar ; barátság gondolatának ápo- \ lója, Hatvanban eltemetett szovjet katonák azonosítását,; nyilvántartásba vételét vé­gezte el, lehetővé téve, hogy ; az elesettek hozzátartozói; felkeressék szeretteik sírját.; Dr. Túri János főorvos, azon ; kívül, hogy részt vett a ren­delőintézet, majd az új kór-; ház beindításához szükséges; társadalmi szervek létreho­zásában, minien évben ki- < emelkedő, jó munkát végez j a fogászati hónap szervezd-; seben. S ide kívánkozik a; herédi Katona József neve,; aki a községi tanács fel-; adatainak megoldását segí-; tette elő, hozzájárulva ah-; hoz, hogy Heréd az elmúlt; esztendőben harmadik he-; lyezést érjen el a megyei fa- ; luszépítési versenyben.; Ugyancsak Heréden végzett; hasznos társadalmi munkát; Katona László. Hatvan város, tanácsa leg-! utóbbi ülésén Tóth Jánosé 1-1 nökhelyettes foglalkozott a < társadalmi munka jelentősé- < gével, méltatta az előbb em- í lített intézmények és azok 1 munkatársainak tevékenysé- ■ gét, majd átadta nekik a! Heves megyei Tanács elás-1 merő oklevelét, s a vele já- • ró kitüntető jelvényeket. (m. gy.) Maga a per bővelkedik iz­galmakban sőt látványos­ságban is. A vád és a vé­delem szokásos párharca, a bíró és az esküdtek még csak nem is leplezett elfo­gultsága, a vádlottak két­ségbeesett védekezése most is nagy lehetőséget tartogat a rendező számára, aki él is az alkalommal, s éppen a birósáff szintjén leplezi le a hatalmat és azt a közszelle­met, amely két ártatlan em­ber meggyilkolásával igyek­szik megfélemlíteni a kibon­takozóban levő amerikai munkásmozga Imát. A bírósági tárgyalás nagy­szerű lehetőség arra is, hogy nyomon kísérhessék a két különböző magatartású mun­kás jellemét, fejlődését, a kétségbeeséstől a mártírom- ság vállalásáig. A film ter­mészetesen nem marad a tárgyalásoknál. Túlmegy azon s a visszapergetés módsze­reivel szembesíti az igazsá­got a vádakkal, így mutat­va meg, milyen durva és fondorlatos eszközökkel dol­gozik a hatalom. A művészi szinten ábrá­zolt hitelesség mellett az összefüggések világos bemu­tatása a film legfőbb érde­me. A két főszereplő — Gian Maria Volonte és Riccardo Cucciola — sokszínű művészi egyéniséggel bontja ki az élet kínálta drámát, de jól jellemzett figurák a film többi szereplői is. Silvano Ippoliti szuggesztív képso­rai, valamint Joan Baez meg­rázó énekballadája sokáig emlékezetünkben marad. Márkusz László J. Jacobson: a Szaharában Á múzeumi hónap hatvani eseményeiről Hatvan kis múzeuma, il­letve annak munkatársai ki­veszik részüket az idei ün­nepi eseménysorozat szer­vezéséből. A „múzeumi hónap” első helyi műsora október 2-áa, hétfőn este 6 órakor lesz a városi Ady Endre Könyv­tárban, s ennek keretében dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum munka­társa tart diaképekkel il­lusztrált előadást szaharai régészeti utazásáról. Egy héttel később, a művelődési otthonban, Né- methy Gábor tanár, helyi múzeumvezető előadására kerül sor. Értekezéséinek cí­me : Lengyel menekültek Hatvanban a második vi­lágháború idején. Október 12-én, délután a hatvani gyermekkönyvtár­ban, 20-án pedig a nagykö- kémyesi művelődési otthon­ban tart előadást Szántó Lóránt a „múzeumi hónap” keretében. Arról beszél, hogy az is­kolások miként nyújthat­nak segítséget a különböző közgyűjteményeknek, ho­gyan segíthetik a muzeoló­gusok gyűjtőmunkáját. Tv Valaki azt mondta a minap: Azért jó a televízió, mert lti lehet kapcsolni. Ez vicc. Lehet, hogy még annak is rossz. Mindenesetre érdekese^ a vélemények. — Szereti a tv-t? — Nagyon szeretem. Hogy is mondjam? Talán nem is tudnék nélküle élni. — Milyen műsorokat néz meg'? — Mindent ami jön. Még a szünetjelet is. — Azelőtt? * — A rádió. Az volt a minden. Most már csak a pontos időt, az időjárást, meg a Szabó családot hallgatom. Meg a cigányzenét... Ismerős család, nekik volt talán a faluban elsőként tele­víziójuk. — Mi a véleményetek a televíziózásról? — Szörnyű lenne nélküle. A múltkor egy hétig rossz volt, nem találta u helyét a család. Egészen ünnepszámba ment, amikor végre újra megszólalt és megjelent a képernyőn a monoszkóp. — A hiányérzeten túl, miért volt furcsa? Picit elgondolkodnak. — A tv átalakította az életünket, pontosabban az időbe­osztásunkat. Ha egy-egy jó film vagy meccs ígérkezik, az ember egész nap arra spórol. Amikor elromlott, egyszerre időmilliomosok lettünk és nem tudtunk mit kezdeni az időink­kel. — Barátok, ismerősök, látogatások? — Igen. Ez is olyan furcsa. Amíg nem volt tv, addig itt, a mi falunkban divat volt az egymáshoz járás. Nagy néves­téket, hangulatos beszélgetéseket rendeztünk. Most valahogy egy kicsit mindenki otthonülő lett. Nézi a saját tv-jét. — És a gyerekek? — Különösen a nekik nem ajánlott műsorokért vannak oda. Nem akarnak lefeküdni, kukucskálnak. Előszőj- vesze­kedés volt belőle, azután azt mondtam: hagyjuk, ne tiltsuk! Ez is olyan, mint a dohányzás. Minél inkább tiltja az ember a gyerektől, annál kíváncsibb lesz és könnyebben rászokik .., — Szóval mindent néznek. A hétéves lányod is ? Észreveszi magát, picit röstellkedik. — Fene se tudja. Néha nézik, néha nem. Előfordul, hogy a nagymama jó hatással van rájuk és mégis lefekszenek ... Másik ismerősöm tanár. — Sok könyved van. Bizonyára sokat olvasol? — Egyre kevesebbet. Amióta a tv divatba jött, valaho­gyan összekuszálódott az életrendem. Tény, hogy kevesebb idő jut könyvre, rádiózásra. Azt hiszem, még moziba, színház­ba is ritkábban járok. Vélemények. Érdemes elgondolkodni rajtuk. Egy masina, amely átrendezte az életünket, sok vonatkozásban új hely­zetet teremtett. Azt hiszem, mégsem szabad lemóndani vala­milyen ésszerű rendezésről, válogatásról. Okos arányok kiala­kításától. Mert mi lesz, ha elterjed majd a többcsatornás szí­nes televízió?? Szalay István — Egész nyugodtan, álarc rugalmas. az Az utolsó arcműtét Amikor a csengő a mun­kaidő végét jelezte, dr. Grop­pe összeszedte drága műsze­reit, levetette fehér köpe­nyét, és kiment a laborató­riumból. Ez volt az utolsó munkanapja. Elhatározta, hogy magánrendelőjében sem fogad többé betegeket. Ele­gendő pénze volt ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon. Háza előtt egy ismeretlen fiatalember várta. — ön dr. Groppe? — Igen, én vagyok, de nem dolgozom többé. — Doktor úr, a nevem Zep Minone. Háromszáz mér­földet gyalogoltam, hogy megtaláljam önt. Nem mond­hat nemet. — Ki adta meg a címe­met? — Eugene Bellasco. Két héttel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Elmondta, hogy ön operálta meg az arcát, és hogy valóságos művésze en­nek a munkának. — És tudja, mennyibe ke­rül egy ilyen műtét? — ötezer dollárba. Tu­dom, el is hoztam a pénzt. — Látom, forradás is van az arcán. Ez megnehezíti a munkát. Lehet, hogy többe kerül. — Sokkal? — Két-háromezerrel. Nem tudom megmondani, amíg alaposan meg nem vizsgá­lom. Valójában nem tudom, hozzáfogjak-e ehhez a mun­kához. Elhatároztam, hogy visszavonulok. — Doktor úr, három állam rendőrsége keres. Segítenie kell rajtam. Megígérem, hogy megjavulok, ha meg­változtatja az arcomat. — A műtét mintegy hat óra hosszat tart — mondta az orvos. — Sokszor megtör­ténik, hogy az első kísérlet nem jár eredménnyel, ilyen­kor meg kell ismétehiünk a műtétek — És meddig kell ittma­radnom? — Legalább három napig. A műtét után két hétig mű­anyag álarcot fog hordani. Ez az álarc nem más, mint egy vékony műanyagréteg, amely elősegíti a sebek be­dolgozott laboratóriumában. Hajnal felé tért vissza a szo­bába. (Minone még nem aludt. Revolverét a szék mellé tette, és a tévét bá­multa. — Nézze meg a rajzot — mondta az orvos. forradását. Nem vastagabb a centiméter háromszázad ré­szénél. Senki sem fogja ész­revenni, hogy álarc, mert természetes színe van. De mégis óvatosnak kell lennie, mert két hétig nem hagyhat­ja el a szállodai szobát. — És milyen új arcot ka­pok? — Először készítek né­hány rajzot. Üj arca termé­szetesen a csontozat felépí­tésétől függ. Ne aggódjon, csinos képe lesz. — És láthatom a rajzot, mielőtt megoperál? — Természetesen. Dr. Groppe egész éjjel A fiatalember rábámult a csinos férfiarcra. Egy csep­pet sem hasonlított rá. Elé­gedett volt. • A műtét délután 5 óiéiig tartott. Groppe fáradtan dőlt le ágyába, és azonnal el­aludt. Amikor néhány órá­val később tölébredt, első pillantása a fiatalemberre esett. Az ágyon ült és ci­garettázott. — Jól érzi magát? — kér­dezte. — Kitűnően doktor, sem­mim sem fáj. ön valóságos varázsló! Mondja, megehetek valamit? „ A fiatalember állapota ro­hamosan javult. Fecsegett az orvossal, és egyre arról győ- zögette a tapasztalt, bizal­matlan öreget, hogy megja­vul és új életet kezd. El­múlt három nap. Minonének el kellett hagynia Groppe házát. És akkor megtörtént az, amit az öreg már régen sejtett. Az ebédlőben ültek és ká­véztak. A fiatalember sötét tekintettel egyre az orvost méregette. Hirtelen előhúzta a revolverét, és az orvosra szegezte. — Hát ez meg mit jelent? — kérdezte Groppe, és nagy lelkinyugalommal letette a csészéjét az asztalra. — Ez azt jelenti, hogy ké­rem a pénzem vissza. — De hát megbeszéltük. Én megtettem, amire kért. — Papolásra nincs szüksé­gem. Vissza akarom kapni a pénzem éti Groppe jól tudta, hogy nincs más választása, vissza kell adnia a pénzt. Elébe tette a bankókat, és hallga­tott. Mielőtt a fiatalember elment volna, revolverével teljes erőből fejbe vágta' az öreget. Az orvos elvesztette eszméletét. Groppe lassan tért magá­hoz. A feje vérzett. Nagy kínnal talpra állt, letiszlo- gatta a sebet alkohollal, és kötszert tett rá. Először tör­tént meg, hogy valaki így elbánt vele. Noha megrög­zött bűnözőkkel volt dolga, valamennyien tudták, hogy szükségük van rá, kifizet1 ■ tehát a tarifát és elmen Pillantása a Minonéről 1 szült rajzra esett. Ki túr miért, előre megérezte, ho;. ez a fiatalember be fo csapni. De megkapta a ■ gáét! Szörnyű napok v' rá, félelem, menekülés. Dr. Groppe ugyanis ! ne Bellasco arcát adí:i annak az embernek ar aki után az Egyesült A mok egész rendőrsége nyo­mozóit

Next

/
Thumbnails
Contents