Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

Ál európai fővárosok Budapesten „Pillantás Európa fővárosaira" címmel kedden kiállítás nyílt Budapesten, a Nemzetközi Vásár területén. Képünkön Berlin városközpontjának kiállított makettje látható. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele — KS) Módosítások a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak juttatható állami támogatások rendszerében és a tandíjaknál ben csak a KlSZ-bizottsá­A Művelődésügyi Miniszté­rium az elmúlt tanévben megvizsgálta az 1969-ben be­vezetett új ösztöndíj-rendszer tapasztalatait, és azok isme­retében néhány korrekciót Hajtott végre. Az idei okta­tási év kezdetén életbe lé­pett módosításokat egyrészt az ár- és bérviszonyokban időközben bekövetkezett vál­tozások Indokolták, másrészt az, hogy az adott lehetősége­ken belül tovább kívánják növelni az ösztöndíjrendszer hatékonyságát. Az említet­tekkel kapcsolatban most megjelent miniszteri utasítás­ról tájékoztatták - az MTI munkatársát a minisztérium­ban. Elmondották, hogy módo sultak a szociális támogatás alapjául szolgáló jövedelem- kategóriák. A korábbiakhoz képest a jövedelem-határok általában 100—300 forinttal emelkedtek. Ezenkívül a 2500 forintot meghaladó egy főre jutó családi jövedelem­mel rendelkező hallgatók az újonnan rendszeresített VI-os kategóriába kerülnek. Az idetartozók pénzbeli szociális támogatásban már nem ré­szesülhetnek, és a természet­beni szolgáltatásokat (diák­otthon, menza), csak az ön­költség térítésével vehetik igénybe. Ami az egyéb változásokat illeti: a szociális támogatá­sok keretében havi 100 fo­rinttal emelkedett az I-es jö­vedelemkategóriába tartozó hallgatók támogatása, és ha­sonló mértékben növekszik a felsőoktatási intézmény szék­helyén lakók pénzbeli szo­ciális támogatása is. A diák­otthoni ellátásban nem ré­szesülő hallgatók közül a jö­vőben nemcsak az I., hanem a II. kategóriába tartozók is megkaphatják a havi 150 fo­rintos kiegészítő szociális tá­mogatást, az úgynevezett al­bérleti segélyt. A nem hely­ben lakó hallgatók kedvez­ményben részesülhetnek va­csorajuttatásban is. A tanulmányi ösztöndíjak­nál fokozódik a differenciá­lis lehetőség azáltal, hogy 3,51—3,99 közötti tanulmányi átlageredmény esetén havi 50 forinttal emelkedik az ado­mányozható ösztöndíj felső határa. A másik lényeges változás, ho'"' a népköztársa­sági tanú. iiiui..) ,j..L.i'uiioan részesülő hallgatók a jövőben a jövedelemkategóriájuk sze­rint pénzbeli támogatása ma­I» ■ ■ -----------—---------------------------­Ü7 2, szeptember Zb.', csütörtök x imái is an havi 400 forinttal is emelkedhet, A Művelődésügyi Minisz­ternek egy másik most. meg­jelent utasítása 'a felsőokta­tási intézmények nappali ta­gozatos hallgatóinak tandí­jára vonatkozik és a benne foglaltak «zfcntén az idei tan­évtől éi vérietek. Az új uta­sítás következetesen érvénye­síti azt az elvet, hogy aki ta­nulmányi ösztöndíjban része­sül, az nem fizet tandíjat. Az új rendelkezések jelen­tősen növelik a KlSZ-szer- vezetek hatáskörét és egyben felelősségét is. Így például a tanulmányi öszntöndíjak jut1 tatásának feltételeit a jövő­A KIEGYEZÉS sajátos szerepet osztott az akkori Magyarországnak. Egyrészt változatlanul megtartotta az osztrák tartományok fél- gyarrhatának, mezőgazdasá­gi bázisának. a Habsburg­politika függvényének min­den lényeges vonatkozásá­ban. külpolitikában, katona- politikában, pénzügyekben, gazdaságpolitikában. Ugyan­akkor, a monarchián belül, Magyarország — kisebbik úrként — elnyomója lett egész sor, az akkori lakos­ság több mint felét kitevő nemzetiségnek. Az akkori magyar kormányok tehát egy tartalmában mélységesen reakciós, egyre inkább ki­alakuló imperialista politi­kát folytattak. Budapestet pedig ennek a politikának a székhelyéül szánták. A város azonban ennek a politikának sajátos módon ellenállt: meg a lényegében reakciós városvezetés is progresszívabb politikát foly­tatott és úgyszólván állandó konfliktusokban állt a kor­mányokkal. A konfliktusok mögött a két uralkodó osz­tálynak, a nagybirtokosság­nak és a, nagytőkének érde- ellentélei lappangtak; rész­ben azonban kétségkívül az .a' tény, hogy a legreakció- sabb szándékú budapesti vá­rosvezetők sem tudták telje­sen figyelmen kívül hagyni a budapesti tömeghangula- tot. A fővárosban és környé­kén óriási tömegben gyűlt össze a munkát keresők ha­da az ország legkülönfélébb s legtávolabbi vidékeiről, a nagybirtok árnyékában ki­alakuló legszegényebb zsel­gokkal egyetértésben, állapít­hatják meg. A miniszteri uta­sítás lehetővé teszi, hogy az év közben valamilyen okból keletkező megtakarításokat is célszerűen felhasználhassák. Ezekből az összegekből ugyanis egyrészt növelhető a rendkívüli segélyekre szolgá­ló keret, másrészt a megtaka­rításból tanulmányi prémi­umalapot, valamint a hallga­tói kollektívák jutalmazására felhasználható alapot képez­nek. Az említett pénzügyi alapok létesítésére és fel- használására vonatkozó irányelveket a minisztérium később határozza meg. (MTI) lérrétegből. A városi élet, a nagyipar ezt a heterogén so­kaságot szervezett tömeggé formálta. A kormány és a városvezetés igyekezett ugyan a sűrűsödő forradalmi veszélyt csökkenteni azzal, hogy a Budapesten dolgozó tömegek jelentős részét a városi életből kirekesztette, közjogilag is, közigazgatási­lag is. Évtizedeken át éllen- állt, például, a többször is íölmérült Nagy-Budapest tervnek. A város lakosságá­nak óriási többségét azon­ban mindenképpen a mun­kások, a bérből élők és a nehéz körülmények között dolgozó kispolgárok adták. Ez a tömeg a századforduló táján egyre jobban radikali- zálódott, s a szocializmus jegyében egyre határozot­tabb programmal. föllépő po­litikai erővé vált. A század­előtől, de különösen az 1905-ös orosz forradalomtól kezdve Budapest a nyílt osz- tálvharc színtere lett. AMIKOR a XVII. század végén az egyesült keresz­tény hadak Budát és Pestet a törököktől visszafoglalták, úgyszólván lakatlan romhal­maz maradt itt. A benépe­sítés során a Habsburgok birodalmi terveinknek meg­felelően akarták létrehozni az új városokat. Budán és Pesten csak német anya­nyelvű, katolikus személy kaphatott letelepedési enge­délyt, házhelyet, polgárjo­got. És csodálatos módon, alig száz évvel az újratele­pítés .után Buda és Peat, de különösen az utóbbi, a ma­gyar nemzeti újjászületés központja lett. Központja volt az első, még elszigetelt ü fegyveres erűi napján meghirdetik az úttörő honvédelmi szemlét Egy évtizeddel ezelőtt ala­kultak meg országszerte az úttörő honvédelmi alegysé­gek, Ezzel kapcsolatban Sza­bó Ferenc, a Magyar Úttö­rők Szövetségének főtitkára elmondta az MTI munkatár­sának : — A pajtások a honvédel­mi alegységekben olyan technikai ismeretekhez jut­nak, olyan jártasságokra és készségekre tesznek szert, amelyek egyaránt hasznosak a tanulás elősegítése, az épí­tőmunkára, a haza védelmé­re való felkészülés szem­pontjából. A programok összeállításához és lebonyo­lításához értékes 'segítséget nyújtanak a néphadsereg, a határőrség, a munkásőrség, a rendőrség parancsnokságai, KISZ-bizottsagai, az MHSZ klubjai és a szolgálatukat teljesítő katonafiatalok. A honvédelmi alegységek — ezt a segítséget felhasznál­va — elmélyítik, kiegészítik az úttörőcsapatok és az is­kolák sokoldalú hazafias és honvédelmi nevelőmunká­ját. Programjuk alkalmas arra, hogy játékos, romanti­kus formában fejlessze a gyerekek fizikai és szellemi képességeit, szoros összhang­ban a honvédelmi nevelés céljaival. — Ügy véljük, jó alkalom lesz az elmúlt évtized ered­ményeinek bemutatására, a honvédelmi alegységek ed­digi tevékenységének átfo­gó felmérésére, értékelésére az úttörő honvédelmi alegy­ségek szeptember 28-án kez­dődő első országos találko­zója Pákozdon és környékén. Ezt egybekapcsoljuk a fegy­veres erők napjának meg­ünneplésével. Ezúttal hirdet­jük meg első ízben az úttö­rő honvédelmi szemlét „Trombita harsog, dob pe­reg ..címmel. Űj, nagy­szabású akciónk célja a ha­zafias és honvédelmi neve­lés módszereinek, lehetősé­geinek tovább bővítése, egy­ben az 1972—73. úttörő évi fő feladatok végrehajtásának segítése — fejezte be nyi­latkozatát Szabó Ferenc fő­titkár. polgári forradalmi kísérlet­nek, a Martinovics-féle ösz- szeesküvésnek. Központja volt a XIX. század eleji re­formmozgalmaknak, s ez utóbbiban már a nemzeti nyelv jogáért és szépítéséért, a nemzeti kultúra felemelé­séért folytatott küzdelem­nek is. A német városból a polgári forradalom és sza­badságharc során, az azt kö­vető nemzeti ellenállásban, kivált pedig a városegyesí­tést követő gazdasági fejlő­désben és politikai küzdel­mekben végképpen magyar város, méghozzá a nemzet életében főszerepet vivő ma­gyar város lett. És ebben nemcsak a nagyvárosi élet törvényszerűségei játszanak közre; nemcsak az a tény, hogy itt az ország főváro­sa, tehát itt alakultak ki a magyar államiságnak és az egész magyar szellemiségnek országos hatósugarú gócai. A nemzet életében főszerepet jelentő magyar városról mindenekelőtt abban az ér­telemben beszélhetünk,' hogy itt sűrűsödtek leginkább az akkori magyar élet égető problémái, s itt alakult ki legvilágosabban az a' törté­nelmi program és legkon­centráltabban az az erő, amely ezeknek a problémák­nak a megoldására alkal­mas. ÁM EZZEL egy időben Budapesten alakult ki a leg­nemzetközibb magyarországi gócpont is. Két értelemben. Egyrészt, mint minden or­szágban a főváros, Magyar- országon is Budapest lett a világgal való érintkezésnek közvetlen kapuja, a politi-. káUui csakúgy, mint, a kul­-------------- --------------- ------ -----------------------—------------­M esterházi Lajos: A százéves Budapest A főváros nemzeti és nemzetközi szerepe i Martos; Flóra emléke Y annak személyiségek, ~ akiknek emberi nagy­sága a könyörtelenül múló időben megnő. Történelmi távlatot kapnak tetteik és példaképévé válnak azoknak, akik nem tudnak eszmények nélkül élni, akiket humaniz­musuk azok táborába vezé­rei. akik a társadalmi hala­dást cselekvőén szolgálják. Martos Flóra (1897—1938) ilyen hőse a forradalmi munkásmozgalomnak. Mindazok, akik a mai na­pon megemlékeznek 75-ik születésnapjáról, gondolatban leteszik végső nyughelyére az emlékezés vörös rózsáit. Martos Flóra 38 éves volt, amikor a magyar reakció emberirtó rendszerének ko­rabeli leghirhedtebb hóhér­osztaga, a kémelhárítás le­fogta. Behurcolták a re­ménytelenség házába, a Conti utcai katonai börtönbe és ott húsz hónapig kínozták. Ha semmi egyéb nem történt volna vele, „csak” húsz hó­napig tartó sínylődés a sötét és levegőtlen magánzárkában, deszkapriccsen, jóformán ke­nyéren és vízen —, annak el­viselésére is erős lélek kellett volna. De őt húsz hónapon át kitartóan, módszeresen „val­latták”. Joggal feltételezték róla, hogy az illegális kom­munista párt vezetőiről, mun- kájáról. kapcsolatairól min­dent tud. Fizikai és szellemi erejének megtörésére fel­használták a modern inkvizí­ció minden eszközét —, ered­ménytelenül. Pedig a szenve­dések óráiban minden perc örökkévalóság. Hát még a he­tek és hónapok együtt! Mar­tos Flóra kiállta az ember­telen kínzásokat és nem val­lott. Erősebb volt a tiszti hó­hérok együttes erejénél... 1937. márciusában hord­ágyon vitték a vérbíróság elé, amely hírhedt volt egész Eu­rópában. De a vád még a legkisebb bizonyítékot sem tudta produkálni. Marte» Flórát bizonyítékok hiányá­ban kénytelenek voltak fel­menteni. Kiszabadult. A párt azonnal gondoskodott róla. Egy prágai szanatóriumba vitette, s az orvosok mindent megtettek talpraállítására. De a leggondosabb kezelés sem menthette már meg. 1938. vé­gén, 41 éves korában meg­halt , Hősiessége a marxizmus— leninizmus világot formáló erejéből fakadt. Öreá töké­letesen illik Marx híres mon­dása: „Az eszmék, amelyek legyőzik értelmünket, ame- • lyek meghódítják érzelmün­ket, amelyekhez értelmünk odakovácsolja lelkiismere­tűnket, oly [láncok, amelyek­től szivszakadás nélkül nincs menekvés, oly démonok rzal:, amelyeket az ember esni: úgy győzhet le, ha meghódol ne­kik .. Martos Flóra mindössze 41 esztendőt élt. De csodálato­san gazdag volt az élete. Avatott tollal sokan írtak már róla méltó megemléke­zéseket. Életműve, a tettek szakadatlan sora: 1918-ban a baloldali szocialisták sorai­ban harcolt. Akkor a Charité Poliklinika röntgenassziszten­se volt. Alig 22 éves az 1919- es forradalom idején; a pro­letár gyermekek gondozásá­nak egyik lelkes munkatársa és szervezője. És amikor az imperialista hatalmak nye­regbe ültették Horthy ellen- forradalmát, Martos Flóra fáradhatatlan buzgalommal segítette az internáltakat es családtagjaikat. Különösen a zalaegerszegi lágerben gyöt­rődő kommunistákon és bal­oldali szocialistákon segített sokát. Életben maradásukat többen neki köszönhették. Működésének legális hátte­ret keresve belépett a Ma­gyarországi Magántisztvise­lők Szövetségébe. Akkor a Shell-olajvállalat csepeli la­boránsa volt. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja tagjaként 1927-től előbb a Vörös Segély aktívája, majd vezetője. Horthy rendőrsége 1931-ben letartóztatta, meg- kínozta, a bíróság pedig 8 hónapra börtönbe csukatta. l/ iszabadulása után, no- ha a kínzások felőröl­ték az egészségét, folytatta forradalmi munkáját mind­addig, amíg a Conti utcai ka­zamaták pokla végképpen tönkre nem tette. ' Halála megrázta a kor osztályharco­sait, és a szimpatizánsok sok­ezres táborát: a proletariátus nagy szíve magába fogadta őt. Azóta ő a szocializmust építő egész magyar nép hőse már ... Földes Mihály túrában. Másrészt, s ez a szerepe fővárosunknak kü­lönösen jelentős: fontos kul­turális és politikai centru­ma lett Budapest a szom­szédságunkban élő, velünk egysorsú népek öntudatra ébredésének és kulturálódá- sának. Hogy csak néhány példát említsünk: Budapes­ten jelentek meg a románok legnagyobb költőjének, Emi- nescunak első versei; buda­pesti egyetemeken, az itteni szerb kollégiumban formáló­dott a megszülető Jugo­szlávia politikai-értelmiségi vezetőinek jelentős része. Ennél is fontosabb azonban az a szerep, amelyet a több nyelvű budapesti munkás­mozgalom a városegyesítés­től az első világháborúig a Duna völgy1 proletariátus testvériségének kialakításá­ban, az egymásra utaltság és sorsközösség tudatának ki­alakításában játszott. A Ma­gyar Tanácsköztársaság had­seregében számos szomszéd nép fia ott harcolt; a sovi­niszta uszítás ellenére, a szomszéd népek munkásosz­tálya a mi forradalmi har­cunkat a magáénak is érez­te,* s a Tanácsköztársaság bukása után az üldözött ma­gyar forradalmároknak me­nedéket adott; a Horthy-fa- sizmus huszonöt éve során a magyar haladás központjai és orgánumai gyakran a szomszéd népek munkásmoz­galmának védelmében ala­kulhattak ki. Mindezek megalapozásához tisztesség­gel járult hozzá a budapesti munkásmozgalom internacio­nalizmusa. 1918—19 bebizonyította, hogy a magyar íorradalom kiinduló pontja és fő ereje: Budapest. Horthynak minden oka megvolt rá, hogy fél­jen Budapesttől, amelyet — a történelem színe előtt igen megtisztelő módon — „bűnös városnak” nevezett A fasizmus mindent elköve­tett, hogy Budapestet az or.-á szágtól elszigetelje, az or­szágot a fővárossal mintegy szembeállítsa. Ez a szemlé­let a felszínen elég sokáig fertőzött. De hogy mélyre nem tudott hatni, annak bi­zonyítéka, hogy Budapest 1944—45-ös tragédiáját az egész magyar nép milyen mélyen átérezte, ahogyan a fölszabadulás után az egész ország a főváros megsegíté­sére sietett, s Budapest új­jáépítésére a budapestiekkel összefogott. Mert Budapest nem egyszerűen a budapes­tieké, Budapest az országé. S hogy ez mennyire .nem­csak tudati, hanem érzelmi élmény országunkban: meg kell néznünk, hogy egy-egy budapesti intézmény fölava­tását követően — mint pél­dául az utolsó lerombolt bu­dapesti Duna-hidnak, az Er- zsébet-hídnak helyreállítása után, vagy a Metró első szakaszának megnyitása után — milyen zarándoklat^ indul a fővárosba hazánk minded tájáról. Ügy gondoljuk, hogy — különösen a szocialista építésben vállalt szerepével, gazdasági és kulturális te­vékenységével — Budapest népe ezt a megható szerete- tet erőihez képest az ország népének tettekkel viszonoz­za. A FŐVÁROS centenáriu­ma: országos esemény. De je­lentős európai eseménnyé is vált azáltal, hogy ez alka­lomból itt gyűlnek össze és folytatnak közös problémá­ikról megbeszéléseket Euró­pa fővárosainak polgármes­terei. Ez az első ilyen talál­kozó, .remélhető, hogy ennek folytatása is lesz. És remél­hető, hogy Budapest, amely az utóbbi időben többször volt színhelye az európai béke érdekében tett kezde­ményező lépéseknek, ezzel a polgármesteri találkozó : ■ jól szolgálhatja földre békéjének és biztonsá; k ügyét. Vege-—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents