Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

Hz európai főrósi vezetőinek budapzsli találkozója Városaink alapvető közös ér­Az esemény, amelynek al­kalmából az európai főváro­sok vezetői összegyűltek a magyar fővárosban, hogy eszmecserét folytassanak a városfejlődés közös tapasz­talatairól, problémáiról és feladatairól: Budapest cen­tenáriuma'. Annak a város­történeti eseménynek a ju­bileuma, amelynek során most száz esztendeje, három addig egymástól külön élő és fejlődő Duna-parti test­vérváros, Buda, Pesti és Óbu­da egyesült, s egyesülésük­ből megszületett Budapest. A városegyesülés óta eltelt, évszázad nemcsak a magyar főváros történetének volt rendkívül fontos korszaka. E kor egybeesik az utóbbi- száz esztendő hatalmas aiá- myú európai — sőt világmé­retű — urbanisztikai fejlő­désével. Budapest fejlődése szerves része az egész országban fo­lyó szocialista építésnek, az ország kormányzata megkü­lönböztetett figyelmet fordít a főváros fejlesztésére, rend­szeresen foglalkozik Buda­pest fejlesztésének alapvető kérdéseivel, s a legjelentő­sebb beruházásokhoz — pél­dául a Metro létrehozásához, a lakásépítéshez — megfele­lő anyagi támogatást bizto­sít. Az országos költségvetés­ből és Budapest saját erőfor­rásaiból származó anyagi eszközökkel természetesen a város lakosságát képviselő. Fővárosi Tanács gazdálko­dik. A mai Budapest demokra­tikus és szocialista arcula­tának jogi kifejezője az új tanácstörvény. A tanácsok b nép hatalmát megvalósító szocialista államnak népkép­viseleti, önkormányzati és igazgatási szervei, A szocia­lista városvezetés pedig hat­hatós eszköze annak a nagy és nemes célnak, amelyet rö- viden így meg: ,,városfejlesztés — az emberért”. Vendégleink, az európai fő­városok vezetőinek jelenléte méltóan emeli centenáriumi ünnepségünk fényét. Egyút­tal büszkeséggel tölti el vá­rosunk minden lakosát, egész népünket, mindazokat, akik bizakodással tekintenek az európai metropolisok képvi­selőinek találkozója elé. Eu­rópa viharos történelméből tudjuk, mit jelentett min­denkor, évszázadokkal ez­előtt is az országok közötti feszültség csökkentése, a nemzetközi enyhülés. A rit­ka békés időszakokban virá­gozhatott a kereskedelem, oz ipar, a művészetek nagy alkotásokkal gazdagíthatták az egyetemes kultúrát. A fel­lendülésnek, a társadalmi ki- teljesedésnek mindig a há­borúk emeltek szörnyű aka­dályokat, visszavetve az em­beriség fejlődését. Ez a tör­ténelmi tanulság ma is igaz, talán jobban, mint valaha. Ezért különösen tiszteletre méltó az a cselekvő egyetér­tés, amely fővárosiunk, Bu­dapest centenáriumi ünnep­ségét kedvező alkalomnak vélte a találkozó megrende­zésére, hogy megbeszéléseink hasznosan szolgálják az eu­rópai fővárosok együttműkö­dését. Budapest lakossága és tanácsa bízik abban, hogy ta­lálkozónk eredményes ösz­tönzője lehet további gyü­mölcsöző kapcsolatoknak, fó­rumot teremthet örömeink és gondjaink kölcsönös meg­ismeréséhez, mozgósíthatja erőinket napjaink oly fontos kérdéseinek megoldásához. Az európai országok fővá­rosai nemzeteik történelme során mindig a társadalmi és gazdasági fejlődés, a tu­dományos és technikai hala­dás, a civilizáció és a műve­lődés színhelyei voltak. Év­századok alatt felbecsülhe­tetlen értékek halmozódtak fel bennük, s ma is fontos központjai a szellemi élet­nek, az iparnak, kereskede­lemnek, mindenekelőtt pedig az állami életnek. A főváro­sokban fejlődött ki leghama­rabb, s legpregnáinsabban a nagyvárosi életforma, vala­mennyi előnyével, hátrányá­val, problémájával, s e prob­lémák megoldására irányuló iörekvésekkke!. Az előbbiekből logikusan következik, hogy — bár miniden nagyváros egyedi, sajátos „arculattal” rendel­kezik — helyzetükben sok a közös vonás. Számos hason­ló feladatot kell megolda­niuk, hogy jó feltételeket te­remthessenek lakosságuk munkájához és pihenéséhez, azonos problémákkal kell megküzdeniük, hogy . érvény­re juttassák a nagyvárosi életforma előnyeit, csökkent­sék az urbanizáció ártalmait. deke, hogy békés körülmé­nyek közt megőrizhessék a bennük felhalmozott óriási értékeket, s háboríthatatla- nul fejlődhessenek, egyre jobb, tartalmasabb, embe­ribb életet biztosítva a la­kosság millióinak. Ezek a törekvések teljes mértékben megfelelnek az Egyesült Nemzetek Alapok­mánya szellemének, mely szerint az ENSZ előmozdít­ja, „hogy létrejöhessenek az állandóságnak és jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elveinek tiszteletben tartásán alapu­ló békés és baráti kapcso­latokhoz szükségesek”. Az Alapokmányban kitűzött cé­lok megvalósítását segíthe­ti az európai országok fő­városainak hatékony együtt­működése, a fővárosok ve­zetőinek gyakoribb találko­zásai, a városfejlesztés és városvezetés kérdéseiről fo­lyó eszmecsere, szakdelegá­ciók tanulmányútjai, a fővá­rosok közötti információcse­re, egyes általános problé­mák összehangolt kutatása, s a kutatások tanulságainak együttes megvonása. Az Eu­rópában végbemenő társa­dalmi folyamatok, a népek törekvései egymás megisme­résére — aminek kézzelfog­ható megnyilvánulása egye­bek között az európai or­szágok közötti turistaforga­lom ugrásszerű fejlődése — szinte ösztönzést adnak a fővárosok közötti érintkezés növelésére. Ma ez a szándék kölcsönösen erősödik, bizo­nyos, hogy közvetlen hatás­sal lehet kontinensünk or­szágainak békés egyníás mellett élésére. Szilárdíthat­ja Európa békéjét és biz­tonságát. Fővárosaink ugyan­is nem csupán nagyvárosok, egyben kormányzati székhe­lyek is. Státusuk, gazdasági és kulturális irányító szere­pük, /anyagi erejük és lehe­tőségeik, valamint kötelezett­ségeik folytán jelentős ha­tást gyakorolhatnak nem csupán az országos problé­mák megoldására, de a nem­zetközi helyzet alakulására is. II megyei ruhaipar - a jobb kereskedelmi ellátásért A belkereskedelem képvi­selői részéről az utóbbi idő­ben számos elmarasztaló vé­lemény hangzott el a textil- és a konfekcióipari termék- struktúra, valamint a vá­laszték kedvezőtlen alakulá­sa miatt. De vajon csak egyedül a ruhaipar az oka annak, hogy ma még nem elég széles a ruházati cik­kek választéka? Mivel megyénk ruhaipa­rát két cég, a Gyöngyösön működő Heyes megyei Ru­haipari Vállalat, illetőleg az Egri Ruhaipari Szövetkezet képviseli, e két termelő­üzemben kerestük a kérdés­re a választ. Az üzemek ve­zetőivel folytatott beszélge­tés már az első percekben arról győzött meg bennün­ket, hogy ennek a belkeres­kedelem által jelzett prob­lémának többféle összetevője van. Ezek például, hogy csali néhányat emeljünk ki, az alapanyag-ellátás, a ruhák anyagát gyártó vállalatok­kal való kapcsolattartás, il­letve a napról napra válto­zó divat követése. Gondok az alapanyaggal A ruházati iparnak — ezt a két megyei termelőüzem­ben tapasztaltak alátámaszt­ják — nem állnak rendel­kezésére a megkívánt minő­ségű alapanyagok. A beszer­zési problémák egyrészt a textilméteráruk termelésének időszakos csökkenése, más­részt az alapanyagok nem megfelelő minősége miatt következtek be. Az anyag­szállítók ugyanis nem min­den esetben tudnak megfe­lelő választékot és minőséget biztosítani a termelőüzemek számára, s ezért azok jelen­tős importra kényszerülnek. A Heves megyei Ruhaipari Vállalatnál például rendsze­resen dolgoznak NDK, len­gyel, illetve román textil­anyaggal. A vállalat által készített ruházati cikkek hatvan százaléka ugyanis gyermekruha, amelyet csak nagyon kevés hazai — fő­ként műszálas — anyagból lehet hasonlóan tartóssá, strapabíróvá megvarrni. így a felhasznált anyag 20—30 százaléka importból szárma­zik. Az Egri Ruhaipari Szö­vetkezet viszont csak hazai alapanyagból termel, így ál­Vam olyan ember, aki nem érezte még, hogy a vásárlás során valamilyen módon rá­szedték? Vagyis kellemetlen meglepetés érte, amikor ott­hon kicsomagolta az árut és tüzetesen átnézte? Nincs rá lehetőség, hogy akárcsak a többség vélemé­nyét is megszerezzük, kény­telen vagyok tehát a saját tapasztalataimra hagyatkoz­ni. Gondolom, mint vásárló­nak, ehhez jogom van. Ki tehet róla ? Amikor a kétezer forintért vásárolt kerékpárról kiderült otthon, hogy az egyik hajtó­karjára elfelejtették a gyár­ban a menetet rávágni, a gyöngyösi járműbolt vezető­je azzal hárította el magá­tól a dolgot, hogy ó nem vál­lalhat felelősséget azért ahi- háért, amit a Csepel Művek­ben követtek el. Mért olyan felületes a meo ott? Egyébként sincs okom a búsuíásra, mert a garanciális időn belül térítés nélkül ja­vítják a kerékpárt. Jó, jó: de miért kell mind­járt a javítóműhelybe vinni az új kerékpárt? Miért kell az üzletben használhatatlan kerékpárt árusítani? Furcsa módon válaszolt az eladó a Merkúr csepeli tele­pén egy hasonló kérdésre. ' Szerinte a Merkur' csak ki­lencven százalékos gépkocsi­kat bizotsít a vevőnek. Ezért nincs értelme szólni akkor, ha a dísztárcsa rozsdás, ha az files bor huzata lyukas, ha a valahol lepergett» esőt­Vigyázat, becsapnak! leg kisebb horpadás találha­tó a karosszérián. Mindez belefér a kilencven százalék­ba. Megkérdeztem: miért nem kémek a vevőtől csupán ki­lencven százalékos árat? Erre már nem volt ideje válaszolni. Csak annyit mon­dott: nem rajta múlik. Mii takar a papír '! Az egri Centrum Áruház eladója által becsomagolt el­ső osztályú törülközőiről használatba vételkor derült ki, hogy egyik oldalát elcsú­fítják a szövéshibák. Jelzés, figyelmeztetés sehol nem volt található a törülközőn az ’üzlet polcán. Később sem. A zsírpapíron pontosan rajta volt a tíz deka gépson­ka ára. Szétterítve a papírt, szomorú látvány tárult az ember elé. Három, ujjnyi vastag sonkacsonk irulí-pi- rult a zsír-papíron. Mintha nem vágták, hanem cibálták volna, nem szeletelték, ha­nem nyiszálták volna, és mintha a sonkának csak vé­ge lenne, középrésze < pedig semmi. Gyöngyösön, a déli városrész ÁBC-boltjában. A piacon a kofa előtt fel- tomyozott őszibarack majd megszólalt. Az ára is fi leg­magasabbra szökött ennek a baracknak. Furcsa módon azonban törődött, foltos, apró szemű gyümölcs jutott a zacskóiba. Á példák három különbö­ző helyről valók, de leglénye­gesebb vonásuk közös. .Mást ígért az áru a polcokon és mást mutatott a kicsomagolás után. Ezt úgy nevezik ma­gyarul, hogy becsapták a ve­vőt. Elviszi más ? A kedves vevő kénytelen megszólalni, ha idejében ész­reveszi a turpisságot. Szelí­den megkérdezi, miért csem­pészett a kilónyi őszibarack közé a „kiskereskedő” apró és rothadási foltokkal tarki- tott gyümölcsöt is? Kéri, cse­rélje ki az asszonyság a rossz gyümölcsöt. Ne az egész ki- lónyit, hanem csak azt az egy szemet. Meglepő fordulat, követke­zett erre. Akkor adja visssza az egész zacskóval a vevő az árut. Utóvégre neki a foltosat is el kell adnia. Hogy nem apró és hibás gyümöl­csöt kínai a bódé polcán? Az már az ő dolga. Ha nekem nem kell, majd elviszi más! Így mondta, szóról szóra. Amikor a városi tanács szakigazgatási osztályának vezetőjét is megkérdeztem, vajon csak a vevő hopciásko- dása okozta-e a meghiúsult vásárlást, úgy válaszolt: már többször is érkezett panasz az illető kiskereskedőre, aki kurtán-furcsán bánik a vá­sárlókkal, ioghegyröl vála­szol n-akii. Persze, így igaz a törülkö­ző, a gépsonka, a kerékpár és az autó esetében is. Ha az egyik nem, elviszi a másik. A nem egészen kifogástalan árut első osztályú áron. Es a bizalom ? Anyám annak idején a vá­sárban is, a! boltban is ától cettig megnézte azt, amit meg akart venni. Szégyenkeztem is akkor a bizalma tlankodá- sáért. Ügy látszik, az ő mód­szerét leszek kénytelen alkal­mazni mostanában én is, ha nem akarok póruljárni. Akkor a farkastörvények irányították a pénz világát. De a magára valamit is adó kereskedő semmiért sem csapta volna be akkor sem a kuncsaftját. Mert azt akarta, hogy máskor is nála vásárol­jon. Mikor kereskedői körökben előhozakodtam ezzel a témá­val, megjegyeztek: abban az időben „fogni kellett” a ve­vőt. Ma sokszor az áru biz­tosítása a nagyobb gond. Vagyis: nem vicc eladni. Gondoljunk csak a pult alatt tárolt idénycikkekre, keresett anyagokra. Csak a protekció juttathat ezekhez hozzá bár­kit. Kénytelen vagyok úgy ér­velni: ez mind igaz, de „ak­kor” egészen más társadalmi körülmények uralkodtak. Az­óta óriásit fordult a világ. Mg nein totfclezhetem fel A szabász kezéből indul az anyag varrógéptől varrógépig, hogy végül a vasalógép alól kikerülve kész nadrágként hagyja el az üzemet. landóan figyelemmel kísér­hetik az anyagok minőségé­nek alakulását. S e vizsgá­lódás eredménye: egyre rosz- szabb és rosszabb minőségű anyagokat fedeznek fel. A szövetkezet elnöke, Kovács Mihály meg is fogalmazta ennek az okát. Szerinte az alapanyagot gyártó üzemek csak olcsó, biztos piacra szá­mító textilféleségeket dob­nak vásárra. Az anyagot biz­tosító nagykereskedelmi vál­lalatok viszont nem szíve­sen vállalják az értékesebb külföldi alapanyagok beho­zatalát, mert azt csak nagy tételekben kapnák meg, s félnek, hogy a nyakukon marad a készlet. Inkább a rosszabb minőségű, olcsó ha­zai anyag felhasználására ösztönzik a vállalatokat, amelyek igyekeznek ezekből is változatos, ízléses gyer­mekruhákat, öltönyöket ké­szíteni. Az alapanyagok nem meg­felelő minőségéből fakadó probléma még, hogy méter­áruink nem állják meg a helyüket a külföldi piaco­kon. Igaz, ez a gond nem terheli különösebben a me­gye két ruhaipari üzemét, mert egyik sem dolgozik je­lentősebb tételben külföldi kereskedelmi partnernek. Ugyanakkor érezhetően sújt­ja az inkább külföldi pia­cokra termelő országos üze­meket. Van-e kapcsolat az alapanyagok gyártóival? A különféle árucikkek el­készítéséhez szükséges alap­anyagot nem feltétlenül szükséges a megrendelőtől átvenni, hangoztatják néhá­WMMIWVWVW WWVAAIVWVW> egyetlen kereskedőről sem,? hogy be akar csapni. Avagy? ennek a gyanújával nyissak? be valahány üzletbe? Hová? vezetne el ez a magatartás?? En szégyenkezzem ? ? Furcsa módon az eladók? sorra megsérdődtek, amikor? meg mertem fogalmazni ész-? revételeimet. Neki el kell ad-< ni; ő ilyen árut kap; miért? laza az ellenőrzés a gyárak/? ban; az anyagi felelősség a? bolt dolgozóié —, ilyen éseh-s hez hasonló érveket hallót-s tam. s A gyöngyösi déli városrész? ABC—áruházának helyettes? vezetője volt az egyetlen, aki? szégyenkezett a munkatársai? helyett is a gépsonka miatt.? Egyedül ő kérte az elnézése-? met. Bevallom: szinte mégha-? tódtam. < A kérdésem tehát: miért? én, a vevő szégyenkezzem, ha? szóvá teszek valami hibát,? hiányosságot? ? Szintén sok példát tudnék? felsorolni arra is, hogy mi-s lyen előzékeny, udvarias, fi-s gyelmes kereskedők igyekez-s nek a kedvünkbe járni, el-s nyerni elégedettségünket más? boltokban. ? Ök az igazi kereskedők. ? A velük való összevetésben? lesz még érthetetlenebbé a? rassz kereskedő magatartása.? így derül ki, hogy a vevő be-? csapása nem szükségszerű? következménye a mai körül-? menyeknek. Sóit! G, Molnár Ferenc | nyan azok közül, akik nap­jainkban élesen bírálják a ruhaipar tevékenységét. Fel­vetik annak a kapcsolattar­tásnak a lehetőségét, amely biztosítaná a szoros együtt­működést a gyártó- és a termelőüzem között. Ezt meg lehet valósítani úgy, hogy a ruhagyár bizonyos összegű részesedést fizet az alap­anyagot biztosító üzemnek azért, mert az exportálás helyett a feldolgozó üzem­nek adja át a legjobb minő­ségű alapanyagait: a szöve­tet, műbőrt, textíliát s tb. Ennek a dolognak azonban van egy óriási hátránya, amelyik nem teszi lehetővé, hogy ezzel például a Heves megyei üzemeK éljenek. Mint a szövetkezet vezetője, va­lamint Fecske Istvánná, a Heves megyei Ruhaipari Vál­lalat főkönyvelője elmon­dotta, a textil-, illetve bőr­gyárak csak 10 ezer méte­ren felüli megrendelést fo­gadnak. S hol van egy ilyen üzemnek, szövetkezetnek, mint az említettek, egyrészt pénze, másrészt szüksége ennyi alapanyagra. Be kell tehát érnie, mint már utal­tunk rá, a nagykereskedel­mi vállalatok által szállított anyagokkal A nagykereske­delem ugyanis a megrende­lő, amelynek az ízlése, ér­deke szerint kell termelni— A divat és a választék A szakemberek úgy talál­ják, hogy a választék bőví­téséhez nem kell túlságosan sok fazon. Pusztán divatos, változatos mintázatú, több­féle anyagból készült, kü­lönféle díszítésű modell. Ezt az elképzelést próbálják va­lóra váltani a megyei ruha­ipar szakemberei is, akik ezzel egyebek között a jobb belkereskedelmi diétásra is törekednek. Saját tervezőik munkálkodnak azon, hogy egy-egy termék ne csak a szakemberek, a kereskedők, de főképp a vásárlók tetszé­sét nyerje eL Új kreációikat — a hétköznapi élet modell­jeit — rendszeresen bemu­tatják a nagykereskedelmi vállalatok szakembereinek, akik aztán a piac igényei (?) alapján rendelnek azokból. Ha rendelnek! Mert például az Egri Ruhaipari Szövetke­zet egy új nylonvelúr téli­kabátjából minden partner nagykereskedelmi vállalat rendelt, csak éppen a Heves megyét is ellátó Észak-ma­gyarországi Textil- és Fel­sőruházati Nagykereskedelmi Vállalat nem. Egy válasz­tékkal tehát kevesebb jut ,a megye üzleteibe! Azt viszont, hogy a me­gyei ruhaipar előkelő helyet szeretne kivívni az itt élők ruházati cikkekkel való el­látásából, mi sem bizonyítja jobban, mint az előbb-utóbb megvalósuló tervük: saját üzletek megnyitása a megye minden pontján. Szilvás István Mmíísm CS 1912. szeptember 26., fcedi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents