Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Nem kedvez az időjárás ... Szüreti őrjárat Eger vidékén Túl az Északi sarkkörön VI. T=ip[ola, alvóváros környezet, építészeti remekművek. Távol a világvárosok zajától. Néhány héttel ezelőtt mind • Mátra alján, mind Eger vidélien igen bizakodva be- izéltek a szőlőtermelő gazdaságok vezetői, gazdái, szakemberei a várható idei termésről. Szépek, dúsak, duzzadtak voltak a fürtök. Itt is, ott is eddig nem ismert rekordhozamok mutatkoztak. Igaz, mindenütt hozzátették: — Ha az időjárás is megfelelően alakul, ha szép, napsütéses szeptemberünk lesz... Harmat lepi a fürtöket, a még alig sárguló tenyérnyi szőlőleveleket. Hangulatos őszi reggel az Eged lábánál, a pincegazdaság Eged—al- magy arte tői üzemegységének tanyáján. Hátul, az épületek mögött,, a pincebejárat környékén hatalmas kádalt. Ko- pácsolás, faforgács-liadmaz. — Javítják a kádakat. Az irodaépületből Antal Nándor üzemégységvezető fokolpvul a kezében a szölőlábla felé tart. — Kedden megkezdjük a Medoc szüretelését — mondja, — Már mérjük a cukorfokot. A szőlőbogyó édes, mint a méz. A Medoc kivételével mégis tőkén maradnak még a fürtök legalább két hétig. — Eddig bizony nem kedvezett a szeptemberi időjárás. Sok a csapadék, hűvös az idő. Sajnos több helyen rothadás mutatkozik. Különösen az oportónál. Nagy baj még nem lenne, ha beválik a meteorológiai előrejelzés, amely szerint felmelegedés, napsütéses hetek következnek. Ha így lesz, akkor a rothadás átfordul nemes rothadásba és asszúsod- nak a szemek ... — Mit mutat a fokoló? — 18,5. — És tavaly? — Egy-két fokkal több volt. Viszont a holdankénti átlag akkor 27 mázsa volt, most pedig 35 mázsára lehet számítani ... Eged alján javában folynak a szüreti előkészületek. Több mint 250 hold szőlőt kell leszüretelni. Tovább haladva a kanyargós bükki úton, Noszvaj határában meglepődve tapasztaljuk: a talaj teljesen felázott, az útszéll gödröcskék- ben mindenütt víz áll. — Eső volt? — Egerben nem? — Noszvajon mindennap csak esik, esik, esik — mondja szinte panaszkodva Csúfot Béla tsz-elnök. — Sajnos olyan 15—20 százalékos a rothadás máris. Nagyon bánt bennünket, mert a tavalyi 25 mázsás átlaggal szemben most olyan 35 mázsa ígérkezik. — És teljesen az időjáráson múlik... , —Teliesen, hiszen minden munkát időben elvégeztünk. ' Tízszer permeteztünk heli- ! kopterred, plusz kétszer jú- ' lius végén, augusztus elején 1 géppel a sorok között, liszt- ! harmat ellen. Hogy mennyit 1 ront a szőlőn ez a sok eső. jól szemlélteti a visszaeső cukorfok Is. 1 — A korábbi méréshez vitonyra sincs szükség. — Igen. Egy héttel ezelőtt már 16.5 volt, most, hogy a múlt héten mindennap esett az eső, esupáai 16-ot mértünk .,. u Az aiidomakUtly!*i Egervölgye Termelőszövetkezetben már kéthéttel ezelőtt megkezdődött a szüret. A Medocot szedték le /először, s ezekben a napokban már szüretelőkszázainak vidám munkájától hangos az egész kövesd! tető. — Igen, valahogy a szüret — bár a munka cseppet sem könnyű :— egy kicsit mindig is ünnepi volt a múltban Is, s ez így van ma is — mondja Czifra Miklós, a termelőszövetkezet elnöke, akivel együtt járjuk a hatalmas szőlőtáblát. — Nem korai még a szüret? — Érettek a bogyók és óriási a terület. 430 hold szőlőnk van; Ezzel nem lehet játszani. Mi lesz, ha bejön az igazi, tartós őszi esőzés? így is megtart a mi szüretünk A fokoló 18,5 cukorfokot mutat az Eged lábánál, An tál Nándor kezében. addig, miint azokban a gazdaságokban, ahol csak 100— 200 hold szőlő van. És ennyi van a legtöbb termelőszövetkezetnek a környéken. Napok óta 200—300 szüretelő iLrVJÖTV7.Í TV-^l,,rr-r‘ — Napszámosok is vannak? — Hogyne. Nem győznénk tagjainkkal leszüretelni ezt a hatalmas mennyiséget. — Mii mutat eddig a haldankénti átlag? — Ötven-ötvenöt mázsát. Túlzás nélkül nevezhetnénk szölőgyárnak Is az an- dornaktályai termelőszövetkezetet. Igazi nagyüzem. Szép, új telepítések. A legidősebb is mindössze nyolc éves. És teljesen gépesített művelés. Az idén már a puttonyt is kiküszöbölik. Éppen ezekben a napokban jelentek meg a kék színű műanyag ládák, amelyek sűrűn sorakoznak a lugasnak is beillő tőkék alatt. Ezekbe szedik a szőlőt, s hátulról pedig jön a gumikerekű traktor az utánaszerkepztett földön csúszó vaslemezzel (házilag készült újítási), és rakják rá a teli műanyag ládákat. Kint a tábla szélén pedig beleborogatják a szőlőszállító kocsik csililesaerűen kiképzett platójára. Kecsö Jánosnak is sok a dolga bent a feldolgozóban. Egymás után érkéznek sűrűn a teli szállítmányok. Nem kis szaktudást igényel, s cseppet sem kevesebb felelősséget jelent egy ilyen gépesített feldolgozót irányítani. ★ Eger vidékén tehát nemcsak az előkészületek folynak, de a kornyék egyik legnagyobb szőlőgazdaságában már meg is kezdődött és javában tart a szüret. A napsütést, a "száraz időt azonban mindenütt egyformán várják kívánják, mert az esős idő nemcsak az érést, a cukroso- dást, de a szüreti munkát is gátolja. Szöveg- Faludi Sándor Foto: Kiss Béla Augusztus második felében gazdag, de nágyon nehéz aratás fejeződött be megyénk mezőgazdasági üzemeiben. A közel másfél hónapos nagy munka eredményeiről és a számszerű statisztikai adatokról tájékoztatta lapunkat Kocsis Gyula, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szak- felügyeleti csoportvezetője. Elmondta, hogy az idén jelentősen emelkedett a gabonatermesztés színvonala Heves megyében. Ezt bizonyítják a statisztikai adatok is, melyek szerint a közös gazdaságok kenyérgabonából hektáronként 30,2 mázsás termést takarítottak be. Ezzel megyénk is hosszú évek után búzatermelésben elérte az országos átlagot. A szövetkezetek az előző évinél ugyanis öt mázsával több kenyérgabonát takarítottak be hektáronként. Hasonlóan kiemelkedő átlagtermést adott az őszi árpa is, amelyből hektáronként 32 mázsát szállítottak be. a határból a terTapiola. Csend, pihentető Helsinki belvárosától mintegy 20—25 kilométerre az elmúlt években felépítették a „huszonegyedik század városát”. Tapiolát, az alvóvárost. Tizenötezren lakták még két évvel ezelőtt. Ma már közel negyvenezer ember él és pihen itt. Szökőkutak, virágok, tavacskák és erdők csendjében három- és tízemeletes lakóházak csupa üveg falai mögött. Három-, vagy hatszobás lakásokban. Mesebeli játszóterek közelségében, fékezéskor gumijukat égető autók többszólamú kürtjeikkel hangversenyező motorok nélkül. A gépjárművek ugyanis a föld alá kényszerültek. A föld alatti garázssorokba, ahol automata mosók, s méregdrága szervizek készítik elő a kocsit, rendelés szerint, naponta, vagy hetente átvizsgálva azt. A sziklák hatalmas tömbjei épp oly természetes rendetlenségben maradtak itt meg, mint a nyírfák és a fenyők. Az építészek alkalmazkodtak mindenhez: talajhoz, környezethez, de legfőképpen az emberhez. Az emberhez, aki napi nyolc órai megfeszített munka után — mert szoros munkafegyelem, megfeszített munkatempó van mindenütt! — regenerálódni akar. Csendben, jó levegőben, pihentető környezetben. Tulajdonképpen ez Tapiola, az alvóváros. Utcáin, parkjain csak a gyermekeknek és melőszövetkezetek. Ez az eredmény viszont már meghaladja az országos átlagot. A szép siker elérésében a döntő szerep természetesen a közös gazdaságoknak jutott. A vezetők és a tagok szorgalmas, következetes munkája, az újabb, magas biológiai értékű szovjet intenzív búzafajták termesztése, a növekvő műtrágyahasználat, a termesztéstechnológiai fegyelem betartása együttesen a tervszerű munka sikerét hozta. A gazdaságokban optimális időben végzett vetés, a kora tavaszi fejtrágyázás, a vegyszeres gyomirtás, áz aratás és csép- lés alapos előkészítése, megszervezése mind-mind hozzájárult a kimagasló eredmények eléréséhez. Kocsis Gyula elismerő szavakkal emlékezett meg a betakarításban részt vevők áldozatkész munkájáról. Különösen a kombájnosok és rakodók derekas helytállásáról, akik á kedvezőtlen időjárás ellenére m mindent a turistáknak szabad zsibon- gani. S most legszívesebben beültetném az olvasót az elsötétített szobámba, s minden további szöveg nélkül levetíteném azt a tizenkét percnyi filmet, amelyet Ta- piolában forgattam. Csendben, zenei aláfestés nélkül. Hogy lássák, mint cikáznak a sirályok és fecskék az úttest felett, hogy mint lobban fel a színes szökőkutak végtelen sora a szoborcsoportok mögött, s miként rol- leroznak ifjak és öregek Tapiola utcáin azokkal a kétkerekű kis közlekedési eszközökkel, amelyeket csak fel kell venni bármelyik tárolónál, s két, három, vagy öt kilométerrel adább letenni, egy másik „parkolóhelyen”. Kényelmi berendezések? Inkább az ember játékosságára épülő tornaszerek. Ingyen, szabad használatra. Meseország? No, egészen azért nem az, mert a legtöbb helyen fotocellás mosdók, W. C.-k, bizony csak negyven penni bedobása után lépnek működésbe, ami 3,20 forintnak felel meg turistaárfolyamon! Viszont ezért a pénzért aztán „étteremtiszta” minden. Kapunk papír kéztörlőt, dezodoráló papírkendőt, műanyag poharat az iváshoz. ★ Órákig, sőt hetekig lehetne beszélni, mesélni az „Északi hölgy”-ről, ahogyan Finnországot becézik. Az idegenforgalmi prospektusokon megtettek, hogy a gazdag termés biztonságos helyre került. Ebben az időszakban születtek az önzetlen segítségnyújtás legszebb példái mezőgazdasági üzemeinkben, melyekért a legnagyobb elismerés illeti a közös gazdaságokat. A kimagaslóan szép kalászos gabonatermés betakarításakor megvalósult a széles körű összefogás, derekasan helytálltak a szövetkezeti vezetők és tagok, a járási és • városi irányító szervek, a területi szövetségek szakemberei, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat dolgozói, valamint a gépalkatrész-ellátásban és -javításban részt vett üzemek képviselői. Gazdag aratás volt tehát az idei. A magtárak megye- szerte megteltek új gabonával. A termesztés elért idei magas színvonalát megtartani és továbbfejleszteni azonban komoly és nagy feladat lesz, de a jól végzett munka örömét is biztosítja. ímentuté . l a finnek is úgy ábrázolják országukat, mint egy földig érő ruhában ülő hölgyet, aki jobb kezét üdvözlőn emeli magasba. S ezen a vörös, vagy kék háttérrel ábrázolt fehérségen mindössze egy fekete vonal halad át, rajta egy vörös pont — akár övön a csat —, az Északi sarkkör, s rajta Rovaniemi, a Lappföld fővárosa. Békés, derűs kép. Az életük is ilyennek tűnik. Helsinki már régen a békevágyak fővárosa címet nyerte el a világ közvéleményétől. Ám békéjükért, jólétükért keményen meg kell harcolniuk. Feladataikkal, a hatalmas tőkekoncentrációt még tovább fokozni akaró, úgynevezett „húsz családdal”, kiknek kezében Van a vegyipar egésze, a papíripar több mint 80 százaléka, s akik a nemzeti jövedelemnek felét lecsapolják. Meg kell ma már birkózniuk az egyre nagyobb energiával behatoló külföldi tőkével is. Erre jellemzőként egy gazdaságpolitikával foglalkozó finn kollégám véleményét hadd idézzem: „Ma már eljutottunk odáig, hogy Helsinkiben kettővel több japán bankház működik, mint ahány iskolánk van.”. A japán tőke valóban betört az iparba, a kereskedelembe, s úgy mondják, már az állattenyésztés területére is „becsurgott”. Ezt tükrözik a kirakatok is, amelyekben bizony csak elvétve fordul elő egy Videoton „Mini- vizor”, egy-egy „Globus” konzerv, vagy egy-egy üveg „Magyar fehér bor”. Ügy tűnik, hogy az egyébként tiszteletreméltó ügybuzgalommal ápolt barátsági, rokoni kapcsolatok mellett a lehetőségek szintje alatt — mélyen ez alatt! — maradnak gazdasági kapcsolataink. Mert számomra érthetetlen, hogy az igen magas fogyasztói árfekvésű zöldség- és gyümölcsfélék között miért görög a görögdinnye, miért panamai a nyári alma, s holland a paradicsom, sárgarépa, káposzta... S a magyar paradicsom ivóié — amj a finn ismerősök szerint igen keresett termék! — miért olyan „magyarosan igénytelen” csomagolásban kerül a kirakatokba? S miért, hogy a sok „önfelnyitós” nyugati konzervféleség mellett a körülményesen felnyitható Glóbusok állnak rajthoz ebben a versenyben? Mert nemcsak Finnországnak vannak kérdőjelei a gazdasági életben. Számunkra is adódik néhány időszerű kérdés. Mint például a VT-TV fényreklámja, ami egymillió fényreklám között egyedül működött rosszul. '■ ** Katay Antal *>. — V$ge — Andornaktályán még a ny útdíjasok is szüretelnek .., Hosszú évek után először: Heves megye mezőgazdasági üzemei is elérték az országos átlagot búzatermelésben
