Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
Hűn hónap sikerei, gondjai Merre tart Heves megye ? Cukorrépa-szezon előtt Selypen Húsz hónap telt el IV. ötéves tervünkből. Vajon merre tart Heves megye? Mit, s mennyit sikerült eddig meg valósítani, végrehajtani a tervekből, az elképzelésekből? Az elmúlt hetekben megyénk párt, állami szervei, testületéi Is mérlegelték a húsz hónap munkáját, számba vették az eredményeket, elemezték a gondokat, a feszültségeket, és meghatározták a legfontosabb tennivalókat, feladatokat is. A tények, a számok ismeretében nézzük meg közelebbről is: mennyi valósult meg a tervekből, s mi az, ami zavarja, hátrálhatja a célkitűzések maradéktalan valóra váltását. Tervszerű gazdasási rrunka, magasabb jövedelmek Iparunk a tervezetten növelte a termelését, a növekedésnek nem kevesebb, mint 80 százalékát a termelékt ny- Ség emelésével érték él a vállalataink. Az egy főre jutó termelési érték 9 százalékkal nőtt, gyakorlatilag befejeződött az ipartelepítés Heves megyében, s ma már csak intenzív fejlesztésre van lehetőség. Tovább javult a foglalkoztatottság színvonala, csökkent a munkaerővándorlás, amely elsősorban a törzsg ir- datagok fokozottabb megbecsülésére, az ösztönzőbb, a differenciáltabb bérezésre vezethető vissza. 1973. január 1-ével új bér- kategóriák lépnek életbe. Örvendetes, hogy több vállalatunknál máris eleget tettek az új bérkövetelményeknek. A tervezett 2—3—4 százalékos béremelést az elmúlt és az idei évben is valamennyi üzem végrehajtotta. A párt, a kormány határozatát megvalósítva vállalatainknál sor került a nödolgozók bérének rendezésére ts. Mindezek eredményeként Jelentősen nőtt a dolgozók jövedelme, amit többek között az Is bizonyít, hogy az Országos Takarékpénztár Heves megyei Igazgatóságának betétállománya nem ke- '«’■esebb, mint 16 százalék!tál nagyobb a múlt évinél. Ha lassúbb tempóban is a szükségesnél, de megindult a munka és az üzemszervezés vállalatainknál, mérhetően csökkent a feszültség a beruházási piacokon is. Szélesedett, korszerűsödött a megye kereskedelmi hálózata Is az eltelt húsz hónap alatt. Több új kereskedelmi egységet helyeztek üzembe, bővült az üzletek külső kapacitása, és ha az igényektől még messze is van, de javult a lakossági szolgáltatás színvonala. A megyében végzett lakáskarbantartási tevékenység 1972. első félévében nem kevesebb, mint 40 százalékkal növekedett a korábbinál. Több kedvező változás történt az egészségügyi, a kulturális és szociális ágazatokban is. 1972. végére közel 500-zal bővül megyénkben az óvodai férőhelyek száma, 18 új tanterem készül 1 az év végére, eredményeként a tanulók 94.8 százaléka részesül majd szakrendszerű oktatásban. Az illusztrálásképpen említett számok, ténye egyértelműen azt bizonyítják tehát; jó irányba haladunk, a célkitűzések többségének végrehajtása terv szerint megy. Viták, lemaradások, feszültségek Az eredményekkel joggal büszkélkedhetünk, de van min változtatni, gondolkodni is. Mert vitáktól, feszültségektől sem mentes az eltelt húsz hónap munkája. _ Hogy csak mást- ne említsünk: kevesebb tálcás épült t tervezettnél. Ráadásul egy ugyanolyan méretű, ugyanazzal a technológiával épített lakás 1969-ben 178, ma 233 ezer forintba kerül. Rendkí- megnőttek a költségek, A Selypi Cukorgyárban is befejezés előtt áll a szokásos nyári javítás, a l umban pedig már vizsgálják az új répa cukortartalmát. Jónak ígérkezik az idei pa — állapították meg a laboratóriumi vizsgálatok. (MTI-foto — Fehérváry Ferenc fe Tisztelet nékik is! és a megyében nincs is olyan szervezet, amely a költségnövekedést vizsgálná, ellenőrizné. Nemcsak Heves megyében, fiz egész országban vitatják a lakásigénylésre megállapított jövedelmkategóriákat. A lelenlegi rendelkezések értelmében, ina egy családban az egv főre jutó Jövedelem meghaladja az 1800 forintot, már logilag sem kérhető állami, vagy szövetkezeti lakás. Marad a magán-, illetve az OTP-s lakásépítés. Csak nincs hozzá pénz, hiszen többségükben fiatal házasokról van szó. A lakásprogram megválósí- tásából a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatra jut a legtöbb. A vállalat az elmúlt években a csőd szélére került. Megyénk vezetőinek többszöri erőfeszítései ellenére is azonban csak ígéretet kapott a vállalat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól „sorainak rendezésére”, de pénzt nem. Az idő pedig múlik. A vártnál lényegesen kevesebb az érdeklődés az OTP-s lakás iránt, az év közben végrehajtott hatósági árrendezések lelassították a magánépítkezéseket is. A beruházási stop felborította az amúgy is késve kezidett előkészületeket, egy sor dolgot elölről kellett kezdeniük a beruházásban részt vevő vállalatok-: nak. Csúszik a tervhez viszonyítva a megyeszékhely kereskedelmi hálózatának fejlesztését biztosító egységek előkészítése is. Anyagi jellegű gondok zavarják a tervezett közművesítések megvalósítását is. Csak a jövő év elejére várható az egri új mosoda üzembe helyezése, már üzemelnie kellene az egri új tejüzemnek, késik az egri GELKA, a lőrinci mi- niszerviz beruházása, több községben semmit sem javult a szolgáltatások amúgy' is rendkívül alacsony színvonala. Az igényektől — megyénkben is —, messze kevesebb az óvodai, 'bölcsődei férőhelyek száma. Egerben — ahogyan az óvodákban, a bölcsődékben mondják keserűen —, már csak a fogason van hely, van olyan óvoda, amelynek a kihasználása 170 százalékos. A múlt évben a város üzemei, vállalatai felajánlották segítségüket óvoda, bölcsőde építésére. Nem tudni mi történt, nőiért történt, de megakadt a nemes célt szolgáló összefogás. Ráadásul késik a tanácsi fejlesztési alapból tervezett beruházás is. Van tehát gond, probléma is bőven. Csak annyit költhetünk, amennyi pénzünk van Az egyik miniszterünk újságolta a közelmúltban, hogy részt vett egy üzemi fiatalok által rendezett baráti találkozón, s több mint 100 olyan ötletet kapott a fiataloktól, amelyeket egytől egyik meg kellene valósítani. Anyagi lehetőségeink azonban pillanatnyilag egyikre sem adnak módot. Pontosan így vagyunk ezzel Heves megyében is. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa elnökségének a napokban tartott ülésén — a IV. ötéves terv megyei célkitűzéseinek időarányos teljesítése volt a napirend —az eredmények, a gondok mellett sok új, érdekes ötlet ts elhangzott A válasz hasonló volt a miniszteréihez: csak annyit költöttünk, amennyi pénzünk van. De amire van, a lehetőségeket maximálisan ki kell használni Mindent el kell követni annak érdekében, hogy az eredmények tisztelete, megbecsülése mellett a gondok, a feszültségek mielőbb megszűnjenek. Mert a tervek megvalósítását a megye egész társadalma kéri majd számon. A szándékhoz a tennnaka- rashoz kétség nem férhet. Megyénk vezetői eddig is mindent elkövettek a megye gazdagodása, fejlődése érdekében. Ezt bizonyítják az eltelt húsz hónap sikerei, eredményei, de ezt sürgetik a gondok, a feszültségek is. Koós József A szeptembert csengőszó újra tanterembe, padba szólította az Iskolásokat. Országos ünnep volt megint gyermekeink „bevonulása”.' Nekik — az egyenruhába öltözött apróságoknak, s a felnőttesebb díszt öltött nagyobbaknak — szólt a sok kedves mosoly, szeretetteljes biztatás: jó munkát, kitartást, következetességet, számtalan sikert! Csak bennük gyönyörködtünk, — s akarva, akaratlanul szinte eszünkbe sem jutottak az „öreg diákok”, a felnőttek. Azok, akik a fiatalabbak sokaságától távolabb, szerényen „meneteltek” a tanévnyitóra, s késó délután, estefelé — csakúgy, mint amazok — könyveket szorongatva a hónuk alatt, vagy lapozgatva kíváncsian, siettek haza a családhoz. Fáradtabban, mint a fiatalok, hiszen nem vakációról érkeztek. Az ünnepség előtt Is dolgoztak, s talán sokukat odahaza is újabb munka várta. E gyűröttebb tanulósereg, az arcukon mély barázdákat, szemük alatt karikákat őrző „öreg diákok” láttán, akik napi munkájuk után juthatnak csak szeretett könyveik kr tengernyi gondjait nulással tetézik, a 'lemos áldozatot 1 * iparkodnak tudást rapítanl életüket nyebbé, szebbé ten sadalmat mind sebben szolgálni - telenül Is tisztelet emberben. Tisztelet és nar lés! S ha ezt nem Is mindannyian, mindig, « mostanihoz hasonló ünnepeken — éreztessük év közben. Mert megérdemlik! (—ni) Ami a milliók mögött található A Mátraalji Szénbányák útja a dotációtól a nyereségességig A kesernyés mondás úgy hangzott valamikor, hogy még mindig jobban járna az állam, ha nem termelnének a petőfibányai és környéki üzemek, de mindenki megkapná a bérét, akinek itt őrzik a munkakönyvét. Most pedig ott tart a jogutód Mátraalji Szénbányák, hogy tavaly több mint tizenegymilliót fizetett be az Egyesült Magyar Szénbányáknak a nyereségéből. Maga a tény megérdemli, hogy megnézzük, milyen erőfeszítések találhatók meg mögötte. Kérdéseinkre dr. Halász Tibor igazgatótól kértünk és kaptunk választ. ★ — Evekkel ezelőtt még sokan beszéltek úgy a szénbányászatról. ezen belül magáról a trösztről, hogy napjai végesek. — Országosan is módosítani kellett az álláspontot a bányászatról, Illetve: felül kellett vizsgálni az energia- hordozók minősítését. Mindez kihatott a mi vállalatunkra is. 1963-ban jött létre a mélyművelés és a külfejtés összevonásából a Mátraalji Szénbányászati Tröszt, majd négy évvel később a Mátraalji Szénbányák. Közben leállítottunk néhány üzemet, mélyművelésűt éppen úgy, mint külfejtésest. De nemcsak a mi körülményeink változtak meg, hanem végre kellett 1 ij tanunk a gazdasági irányítás reformjából származó feladatainkat is. Gondolnunk kellett a nyereségre, adott eszközeink kihasználására és a dolgozóink foglalkoztatására. Így néhány új munkába kezdtünk bele. Hozzáfogtunk a középfeszültségű villamosvezetékek tar- tóoszlapainak a gyártásához. Ezt a petőfibányai gépüzem vette át. A visontai gépszerelési üzem az NDK-ban gyártott gépóriások összeállítására vállalkozott több millió forintos termelési értékben. A petőfibányai vegyes üzem eleinte gyúródeszkákat, partvisnyeleket és gyümölcsládákat készített, ma már viszont a faházak adják a termelésének a lényegét. Pakson az atomerőmű építkezésénél a földmunkákhoz kezdtünk hozzá. — Hogyan jutott el a vállalat erre az útra? Mások ötletéből? — Magunknak kellett megtalálnunk azokat a területeket, amelyeken az adottságainkat minél eredményesebben hasznosíthattuk. Lényegében a körülmények indítottak el bennünket, és mint most utólag megállapíthatjuk, jó irányba indultunk. — Mikor következett be a fordulat, ha lehet erről egyáltalán beszélni? — Még 1966-ban is közel száznegyvenmilliót kaptunk dotációban. Négy évvel később már valami kevés nyereség is mutatkozott az elszámolásunkban. Tavaly pedig a központunknak több mint tizenegymilliót adtunk a nyereségünkből. A termelési értékünk négy évvel ezelőtt még alig haladta túl az ötszázmilliót, az idei viszont eléri az egymilliárd- százmillió forintot. — Sikerült a szénbányászkodást is nyereségessé tenni? — A kérdésre nemmel kell válaszolnom, de ez a „nem” eléggé bonyolult tényezőket takar. Mert az idén az ecsédi külfejtés még működik. Ennek amortizációja ránehezedik a visontai külfejtésre is az összesítésben, bár Visonta önmagában már nyereséget tud adni. De itt is sok függ attól, hogy a Gagarin Erőmű mennyi lignitet vesz át tőlünk. — Ügy kell mindezt érteni, hogy a melléktevékenység hozza a nyereséget? — Igen. Ez tény, ezen vitatkozni nem lehet, még akkor sem, ha a minisztériumnak nem mindegyik főosztálya ért egyet azzal, hogy mi a bányászaton kívül más munkákat is végzünk. De hát az élet ilyen, a tényekkel szembe kell néznünk. — Eltolódtak tehat az arányok a bányászati üzemek terhére? — Erről szó sincs. Ha csak a termelési érték százalékában vizsgáljuk a fcf r.y icr:n- tot, akkor az utóbbi négy évben csupán egyszázalékos növekedést állapíthatunk meg. De egészen- más adatot kapunk, ha a valamikori öt- százmilliós termelési érték több mint egyharmadát kitevő bányászatot most, valamivel magasabb arányban ugyan, de az 1,1 milliárdos össztermeléssel vetjük össze. Nem hanyagoltuk el tehát, ha úgy tetszik: „eredeti” foglalkozásunkat sem. Sőt! — A forintokat az emberek termelték meg. Hogyan lehetett tehát e munkásokkal, a bányászokkal a szükségessé vált módosításokkal egyet- értetni? — Bizony, ez nem ment könnyen. Kemény politikai munkát kellett végeznünk. Mint ahogy ma is végezzük ezt, mert enélkül nincs eredmény. Dolgozóink többségét nem volt nehéz meggyőznünk a tennivalók helyességéről. Néhányan ugyan felszedték a sátorfájukat, de az ő arányuk nem növelte a szokásos munkaerőmozgás mértékét. Szakmunkásképzésbe bevontunk ezerötszáz embert. Második szakmát tanult ki háromszáz dolgozónk. Húszán mentek ki az NDK- ba tanulmányi útra. Húsz mérnök a miskolci egyetemen megszerezte a második diplomáját Még valamit Bár az eltelt négy évben az összlétszámúnk alig nőtt valamivel* a termelési értékünket ugyan ez idő alatt megkétszereztük. — Ezek a beszédes számok önmagukért szólnak. Figyelemre méltóak és kiváltják mindenki elismerését. Bizonyára az idei feladatok sem kisebbek az eddigieknél. Mit hallhatunk ezekről? — A bányásznap alkalmával ugyan minden munkatársamat nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök, de nem hagyhatom el, hogy a munkáról beszéljek. A Thorez Külfejtés a beruházás befejezése előtt áll. Ezt a munkát az eredetileg megállapított 4,1 milliárdos összegen belül kell elvégeznünk. Ez önérdekünk is. Műszakilag biztosítanunk kell a termelés felfutását az évi 7,5 millió tonna teljesítményre. Hogy valami biztatót is mondjak befejezésül: az első félévi adatok kedvezőek, a termelési érték meghaladta a tervezettet, de az év hátra lévő időszakában még fokoznunk kell erőfeszítéseinket. ★ Két következtetés kínálkozik az elmondottak alapján. Az egyik: nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek a Mátraalji Szénbányák dolgozói. A másik: tulajdonképpen minden különösebb titok nélkül érték el ezeket a kimagasló eredményeket Csak azt tették, ami a köte-. lességük volt A maguk területén végre-, hajtották a párt- és a kormány határozatait, intézkedéseit Milyen egyszerű ezt így kimondani. De mennyi erőfeszítés található meg mögötte! G. Molnár Ferenc
