Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

Száznyolcvan ezer no Egy határozat, amelynek megvalósítása évekig tart Gond a három műszak — kevés az óvodai, bölcsődei férőhely Kereken száznyolcvanezer Hő él Heves megyében: az össz- népesség 51,6 százaléka ez! Még pontosabban minden másodijc ember (valamivel több mint a második) nő. És ha hozzávesszük, hogy kere­ken hatvanezer asszony, lány dolgozik a megye üzemei­ben, intézményeiben, terme­lőszövetkezeteiben, az össz- keresők 41 százaléka, akkor nyilvánvaló a kép: a nők helyzete, szociális körülmé­nyei, kulturális lehetőségei, erkölcsi-politikai megbecsü­lésük körülményei aligha le­hetnek másoárangúak. Alig több mint két évtized alatt duplájára nőtt Heves megyé­ben is a foglalkoztatott nők száma és e növekedésnek 90 százaléka esik a harmadik ötéves tervre. Amikor az elmúlt napok­ban a megyei tanácsülés megtárgyalta a Heves megyei nők gazdasági és szociális helyzete megjavításáról szóló kormányhatározat végrehaj­tásának megyei tapasztalata­it, nemcsak egyszerűen egy párt-, illetőleg kormányhatá­rozat előírásainak tett eleget. Belülről fakadó kötelessége volt a tanácsnak, hogy meg­felelő elemző munka, alapos tájékozódás és felmérés és kritikus szembenézés után a lehető legreálisabb képet próbáljon magának festeni e kérdésben a „hogyan to­vább?” miatt is. Annál is inkább fontos ez a ,hogyan tovább?”, hiszen a negyedik ötéves terv foglal­koztatáspolitikai (mert ilyen is van), célkitűzései között ott szerepel munkaerőforrásként a figyelembe vehető nők 86 százalékának a foglalkoztatá­sa is. Az ötéves, tervben alapelv, hogy új fejlesztést csak ott lehet tervezni, ahol még van szabad munkaerő, elsősorban női munkaerő-tartalék. He­ves megyében ilyen terület a hevesi és a füzesabonyi já­rás, s ennek megfelelően lé­tesített például új gyáregysé­get Hevesen az egri Finom- szerelvénygyár, Füzesabony­ban pedig a Mátravidéki Fémművek tubusgyártó üze­me — mindkettő jelentős fejlődés előtt áll. Gond ott van, hogy az anyák számára alkalmas részmunkaidős és az úgynevezett bedolgozói fog­lalkoztatás bővítésében ke­vés az előrelépés. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az üzemekben a váltó műszakrend és a szállítási problémák miatt nem elő­nyös foglalkoztatási forma a részmunkaidős alkalmazás, másrészt a nők számára mégsem vonzó ez, mert ala­csony a kereset és gondot okoz a gyermekek elhelyezé­se is. A bedolgozóként fog­lalkoztatott nők száma meg­haladja a 2500-at a megyé­ben. de kevés kivételtől elte­kintve csak a háziipari szö­vetkezetek és a szociális fog­lalkoztatók használják fel ezt az alkalmaztatási lehetőséget. A vállalatok egy része táv­latilag sem tervezi immáron sem a részmunkaidős, sem a bedolgozói foglalkoztatások bővítését. A nők munkavállalási szándékát jelentősen befo­lyásolja az ipari üzemekben meglevő három műszak. A felmérések szerint a jelentkezők háromnegyed része egyműszakos munkakörben szeretne elhelyezkedni. Az egy műszak utáni „vágy” az oka a nők leggyakoribb mun­kahely-változásának is. bár rögtön hozzá kell tenni, hogy még így is lényegesen ki­sebb a muhkaerővándorlás a nők között, mint a férfiak között. Nem kevésbé fontos, sőt alapvető kérdés a nők bére- sésc, szakképzettségéhek nö­velése, általában munkaköri beosztása. Mi a helyzet ezen a téren Heves megyében? Az ismert kormányhatározat után a megye üzemeiben is megkezdték a nők bérezési helyzetének felülvizsgálatát. Nem okozott meglepetést a megállapítás, hogy szinte az élet minden területén jelen­tős eltérés van — mondani sem kell —, a nők hátrányá­ra. A foglalkoztató vállala­tok, intézmények intézkedési terveket dolgoztak ki a nők bérezésének javítására, a meglevő differenciák csök­kentésére. Ennek keretében a döntő mértékben nőket fog­lalkoztató üzemekben az általános bérszínvonal-emelés valamint a sokgyermekes és egyedülálló anyák bérprob­lémáinak előtérbe helyezése volt az intézkedések lénye­ge. Ott, ahol a nők számará­nya alacsonyabb, némely he­lyen úgy oldják meg e prob­lémát, hogy a bérfejlesztés során a nők bérét emelik nagyobb arányban. Az egri Finomszerelvénygyárban, ahol a nők számaránya el­éri az 53 százalékot, a szak­munkás nők bérét majd 13, míg a férfiakét általában 8,5 százalékkal emelték. Hason­ló intézkedéseket tettek a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű Vállalatnál, ahol az intézkedések nyomán a nők­nek a férfiak béréhez való aránya 62 százalékról 83 szá­zalékra emelkedett. A Pprá- di Üveggyárban, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Válla­latnál, a 4. sz. Volánnál ha­sonló szellemű és jellegű in­tézkedésekkel javítottak a nők bérezésén. Ugyancsak nagyobb arányban emelték a nők bérét a kereskede­lemben, a pedagógusok kö­rében és az egészségügyi ágazatban dolgozó nők kö­zött. A tanácsülés elé készült jelentés és a vita egyönte­tűen megállapította, hogy Heves megyében sem vá­lasztható el a nők bérezési helyzete a szakképzettség­től, amely itt, ebben a me­gyében is alacsony. Igaz, a vállalatok^ üzemek nagy ré­sze a nők számára alkal­mas munkahelyekre túlnyomóan betanított és segéd­munkásokat igényel Ezért a vállalati tanfolya­mok is inkább rövidebb ide­ig tartanak és csak betaní­tási jellegűek. így aztán a gépkezelői, a daru-, targon­cavezetői, kompresszorkeze­lői ^tanfolyamok a dolgozó nők körében is népszerűb­bek, mint a több éves szak­munkásképzők. Egyrészt emiatt, másrészt családi le­terhelés miatt is, de nem utolsósorban a vállalati ösz­tönzés hiánya miatt is a nők szakképzése, tovább­képzése, politikai iskolázta­tása nem tervszerű és hosz- szabb távra nincs is kidol­gozva. Ez is oka annak — a meglevő kétségtelen konzer­vativizmuson túl —, hogy míg a társadalmi és politi­kai testületekben örvende­tesen növekszik már a nők részaránya, a gazdasági, a termelői szférában még min- dig kevés a vezető beosztás­ban dolgozó nő. Jelentős te­ret szentelt a vizsgálat a munkakörülmények elemzé­se mellett a szociálpolitikai helyzetnek. A nők munkába állítása, a dolgozó anyák szakmai és politikai fejlő­dése elválasz óhatatlan az egészségügyi, a szolgáltató, a kulturális ellátástól. A gyer­mekintézmények száma pél­dául az elmúlt években sem fejlődött megfelelően Heves megyében, s bár minden erő­feszítést meglesznek például | a bölcsődei férőhelyek szá- ■ mának gyarapítására, de az ] ötéves terv végére előrelát­hatólag mintegy 300 férőhe­lyes lemaradás várható, Egyra-másra kell elutasítani óvodai férőhelyek hiányában a gyermekeket, hiszen a meglevő 6313 férőhelyre 7330-at zsúfolnak be az in­tézmények már. Két év alatt ugyan 660 fővel gyara­podott az iskolai napközi otthonokban az elhelyezési lehetőség, de még itt is van bőven mit tenni. Ezek mellett éppen a párt- és kormányhatározat szelle­mében tovább kell fejlesz­teni a kereskedelmi ellátottságot, az áruválasztékot és növelni kell a háztartási munkát könnyítő árucikkek forgal­mát. Nem kétséges, hogy a ha­tározat végrehajtása Heves megyében is hosszú éveket vehet igénybe, hogy a fel­adatok differenciáltak és azok a tennivalók is. A me­gyei tanács vizsgálata, elem­zése e kérdésben, úgy gon­doljuk, jelentős segítséget nyújt a munka meggyorsítá­sához. Gyorkő Géza Műszakkezdes előtt. Ha a hajnali portás nem tudott volna az üzem dolgo­zói által tett felajánlásról, akkor szombaton, úgy hat óra felé ugyancsak megdör­zsölte volna néhányszor a szemét. Mert ezen a napon szabad szombat lenne: a munkások azonban egymás után érkeznek a gyárkapu­hoz, lebélyegzik jelenléti kártyáikat, aztán ki-ki megy a munkahelyére, hogy pon­tosan hat órakor megkezdjék a kommunista műszakot — a vietnami szabadságharco­sokért. □ □ □ Nyolc óra. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyáregységének párttitkárára, Molnár Ist­vánra hosszabb ideig kell várakozni. Kinn van a mun­kások között. Amikor össze­találkozunk, a műszak meg­szervezéséről kérdezem. Nemzetközi tanácskozás az élelmiszerek tartósításáról Tovább javítható a kon- zervek minősége egy új, kombinált tartósítási eljá­rással — erről kezdődött négynapos tanácskozás hét­főn Budapesten, a TIT ter­mészettudományi stúdiójá­ban. Az Élelmiszertudomá­nyi és Technológiai Nem­zetközi Egyesülés (IUFOST) szimpóziumán húsz ország mintegy 60 szakembere vesz részt, akik egyebek között a hőkezelés, a besugárzás és a vegyszeres élelmiszer tartó­sítás együttes alkalmazásá­nak előnyeit vitatják meg. Az új eljárással például a hőkezeléssel konzervált zöld - borsónál megszüntethető túlfőzés veszélye, ha a félig főtt, még kemény borsósze­meket vegyszerrel kezelik. Biztatóak az eredmények a hús kombinált tartósításánál is. A sugárzással sterilizált flekken enyhe hőkezelést kap, ezért kisebb sugáradag hatására is hosszú hónapokig tárolható. Ez az eljárás -be­vált a déligyümölcsök tartó­sításánál is. üzemi röpgyűiést össze, amelyen a dolgozóink­kal közösen elhatároztuk, hogy csatlakozunk a vietna­mi nép megsegítésére indult országos mozgalomhoz. Egy­öntetűen úgy döntöttünk, hogy ezen a szabad szomba­ton valamennyien bejövünk és kommunista műszakot tartunk — tájékoztat az előz­ményekről. — S amint ma reggel kiderült, dolgozóink állták a szavukat: ötszázöt­venen jelentkeztek munkára. Csak a betegek és azok hiá­nyoztak, akiknek valami na- gyon-nagyon sürgős elintéz­ni valójuk akadt... De men­jünk ki az üzembe, győződ­jön meg róla a saját szemé­vel. □ □ □ Néhány perccel kilenc óra előtt. A személyzeti osztályon csatlakozik hozzánk a 86 íős KISZ-alapszervezet titkára, Merczel József is. Azt ajánl­ja, nézzük meg a KISZ ifjú­sági brigád munkáját. Ennek a brigádnak a tagjai voltak a mai vietnami műszaknak az egyik kezdeményezői. A kissé szűk műhelyben hatalmas erővel verődik vissza a falakról, a mennye­zetről a lemezre csapódó ka­lapács zaja. Az ifjú asszo­nyok, lányok, a textiliparban használatos lemez tárolólá­dákat formálják, állítják össze. A sarokban már ott áll jó néhány darab, az eddigi munka produktuma. — Negyven-ötven ládát tudunk elkészíteni egy mű­szak alatt — kiabálja a zaj miatt Keskeny Józsefné, a tíztagú brigád vezetője. — Szeretnénk ma is legalább ennyit összeállítani, ha nem többet, mert a teljesítmény­től függ, hogy mennyi pénzt küldhetünk innen a vietnami alapra. — Mégis mennyire szá­mítanak? :äüi;s :..uísír»”*””^ hivturiit rintra, icjcuícu. ___ b rigádtól mintegy ezer fo- rintot utalhatunk át, az egy­napi keresetünkre. □ □ □ Tíz óra körül. • A tmk-műhely lakatosai éppen uzsonnaszünetet tarta­nak, mint máskor. Kiterítik a gépek mellé a kis asztal­kendőket, aztán hozzálátnak egymást kínálgatva a hozott hazaihoz. Evés közben azért jut idő a beszélgetésre is. — Tartottatc-e már koráb­ban hasonló kommunista műszakot? — Ha jól emlékszem, két­szer már voltunk benn sza­bad szombaton — válaszol Szerencsi János brigádveze­tő, aki immár kilencedik éve dolgozik ebben a műhelyben. — Igen, kétszer: először az árvízkor. Akkor is az egy napra jutó keresetünket ajánlottuk fel a károsultak megsegítésére. Másodszor pedig magunknak dolgoz­tunk. Az új üzemcsarnok építésekor végeztünk társa­dalmi munkát. — És most, a harmadik ez, a vietnami műszak. — Igen, ezt is vállaltuk. S nézzen körül, egy géptől sem hiányzik senki. Ez nem véletlen, hiszen mint szocia­lista brigádtagok is, nyomon követjük a vietnami szabad­ságharcosok küzdelmét^ Sze­retnénk egyszer kezet szorí­tani velük, de itt, a gyárunk­ban még nem találkozhat­tunk közülük eggyel sem . □ □ □ Délután két óra. Vége a műszaknak. Össze­számolják a teljesítményt, a pontos létszám alapján. Meg­állapítják a kollektíva egy napra jutó bérét. Az összeg meghaladja a 45 ezer forin­tot. Szilvás István A televízió egy-egy Fórum­műsorára „ömlenek” a kér­dések, lehet akár nemzetkö­zi, akár gazdaságpolitikai té­májú a Fórum. A politika iránti érdeklődés a szocialis­ta demokrácia fejlődésével megnőtt, az emberek érteni akarják, mi miért történt úgy, ahogyan tapasztalják vagy hírt kapnak róla. Van véleményük, és kíváncsiak társaik véleményre is. Kü­lönösen népszerűek az olyan politikai tájékoztatók, párt­napok, ahol az előadó nem súlyban mérhető papírhal­mazzal jelenik meg,' hanem lehetővé teszi hallgatói szá­mara, hogy kérdezzenek. Igénnyé vált a politikai esz­mecsere — tíz, tizenöt em­ber beszélgetése az általuk választott témáról — tájé­kozott, felkészült pártmunkás segítségével. Ezt tapasztalva született a döntés, hogy fokozatosan lét­rehozzuk a politikai vitakö­röket. A kis közösségben (csoportban), alapszerveze­tenként 10—15 ember köré­ben folyó politikai eszme­csere fórumának létrehozásá­val fejeződne be az a több éves munka, amely a szóbe­li agitáció rendszerének új­jáalakítására irányul. A po­litikai vitakör felvilágosító, tájékoztató, értelmező, moz­gósító funkciójával ugyanis a szóbeli agitáció feladatait látja el. A szóbeli agitációs rendszer részeként fejleszti majd az alapit vezetőkben Politikai vitakörök a politizálást. A vitakörben részt vevő párttagok ugyanis felkészítik önmagukat a poli­tika hatékonyabb közvetíté­sére, a napi részkérdésekre, de az összefüggésekre, a fo­lyamatokra is utaló válaszok megadására. Ezzel „menet közben” ki­alakítják a rétegagitáció kö­vetelményének megfelelő he­lyi érvrendszert, segítve a pórt napi politikájának szer­vezettebb és színvonalasabb közvetítését. A politikai vitakörben a politikai eszmecsere lehető­ségét teremtjük meg, és ez­zel segítjük, hogy növeked­jen a párttagok politizáló készsége. A tapasztalatok ugyanis arra figyelmeztet­nek, hogy szaporítani kell azokat a formákat, amelyek minél több párttag számára teszik lehetővé a felkészü­lést az érvelésre, a meggyő­zésre, a politizálásra, a fel­világosításra, a mozgósítás­ra. A vitakör éppen ilyen formának szánjuk: az itt fo­lyó beszélgetések során fej­lődik a résztvevők politizáló készsége, gondolkodásmód­juk érvel óbb lesz, erősödik a „politikai izomzatúk”. Itt a politikában jártas, felké­szült vitakörvezető segítsége­vei a napi politika (bel-, gazdaság-, kultúr-, pártpoli­tika, nemzetközi politika) időszerű kérdéseit értelmez­hetik, elemző választ kap­hatnák a politika részkérdé­seiről és összefüggéseiről. Azokban a pártszerveze­tekben, ahol ez év őszétől működik majd a politikai vi­takör, a körvezetők már megkapták a témajavaslato­kat, és közülük a leginkább érdeklődésre számot tartót tűzik majd napirendre. Ta­pasztalataik, tanácsaik alap­ján haladunk hónapról hó­napra, hogy' 1973 őszére már általánossá tudjuk tenni a politikai vitaköröket. Addig­ra módszertanilag is fel kell készíteni a vitakörvezetőket. A szemináriumvezetésben gyakorlott, gazdag tapaszta­latokat szerzett pártmunká­soknak most új, a korábbi­tól alapvetően különböző fel­adatot kell ellátniuk: az ak­tuális, a mai politika kérdé­seiről kell vitát vezetniük. Ez pedig nem „visszakérde­zést”, beszámoltatást, hanem politikai eszmecsere kialakí­tását feltételezi, nyílt, őszin­te kérdésfeltevést, kendőzet­len válaszokat, érvelést kö­vetet A pártoktatási igazgatósá­gok segítik a körvezetők módszertani orientálását, de akik ilyen pártmegbízatást kapnak, maguknak is fel kell készülniük erre az új fel­adatra. Akik már járattak be autót, azok tudják, hogy a legnagyobb gondosságra, körültekintésre, türelemre az első kilométereknél van szükség. Ez a mi esetünkben is hasznos tanács. A körül­tekintő szervező munka, va­lamint a helyi igények fi­gyelembevétele a siker két alapvető feltétele. De mind­kettőnél fontosabb a vita­körvezetők módszertani fel­készítése. E munka sokféle haszon­nal jár majd. Tovább fog erősödni a helyi kiadói tevé­kenység, az érvrendszer sok­oldalúbb, hatásosabb lesz. De mindenekelőtt megerősödik a szóbeli agitáció évről évre fejlődő rendszere, a párt ta­pasztalt propagandistáival, társadalmi munkásaival gya­rapodik az agitáció szerve­zett ereje, s így hatásosab­ban tudjuk majd közvetíte­ni a párt politikáját. Dr. Ritter Tibor az MSZMP KB alosztály- vezetője 1972. szeptember 19., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents