Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
\ TOLDALAGI PAL: ERDÉLYI JÓZSEF: Most ünnepeljetek Emeljétek fel karotok a nap felé és köszöntsétek, öregek és fiatalok; az életet, a dicsőséget ünnepeljétek, énekek torkotokból úgy törjenek fel, ahogy források, gejzírek szöknek magasba; a . jelekkel, amiket sokszor látni még vésztjóslóan és vezeklésre intve, most ne törődjetek: egy isten a szívét kitépte és nektek dobta úgy oda, hogy bárha mindig jön az éjjel, másnap mindig tovább tüzel, nem veszíti az erejét eL ¥9 Szöllő, gyümölcsös nem járt a cselédnek, hanem a hosszú cselédház előtt fehér és feketeeperfa állt hosszú sorban: csak az illette őt Mikor megért az eper, innen-onnan a ládákból ágylepedő került, durva kendervászon és itt is, ott is, az áldott, terhes fák alá terült; felmászott egy-egy béres vagy kocsisné, megrázta a roskadó ágakat, s a lepedőre zöld levélfelhőből fekete-fehér mézeső szakadt. Megosztoztak, az epren a cselédnők, eper s kenyér lett aznap az ebéd; így élt minálunk, Ökrösi-Bátorban, abban a szent magyar királyi korban; kedvére dúskált, egyszer minden évben, az uraság ingyen fái eprében, feketében-fehérben a cseléd ... eves Szendrey Júlia tanúbizonysága Petőfi Haláláról Srdefces, eddig lanergBeri Petőfi -dokumentumok pmb- KkáLására készül Rasdy Pál, az esztergomi prímási levéltár vezetője. A levéltárban őrzött 1850-ea iratok Petőfi haláláról tesznek tanúbizonyságot. Amlhnr Szendrey Júlia házasságot akart kötni Horváth Árpáddal, a pest-lipótvárosi, plébános Szántáfy Antal nem elégedett meg a menyasszony írásbeli nyilatkozatával, hanem másoktól is kért tanúvallomást. Az egyházjogi törvények szerint ugyanis csak akkor adhatta óikét össze, ha megbizonyosodott Júlia első férjének haláláról. A négy írásbeli vallomás később, 1854-ben a plébániáról a prímási levéltárba került. Ugyanis a császári királyi kormányzat Scitovpky esztergomi hercegprímástól betekintést kért az iratokba, hogy biztonsággal meggyőződjenek Petőfi haláláról. A néphangulat miatt volt fontos ez számukra, ugyanis országszerte legendák keringlek arról, hogy Petőfi hol itt, hol ott bukkant fel. A prímás azonban nem adta lei a vallomásokat. Az ugyancsak az irattárban őrzött impurum szerint azt válaszolta, hogy átnézte azokat és meggyőződött róla, a plébános helyesen járt _ el: „erkölcsi bizonysággal állítható, hogy Szendrey Júlia második házassága érvényes.” Ez azt jelentette, hogy Petőfi valóban meghalt. Szendrey Júliának az irodalomtörténet számára nagy értéket jelentő gyöngybetűkkel írt vallomása így szól: „Az egyház kívánságára, részéről terhelő felelősség elhárítása végett kijelentem, hogy legszorgalmatosabb fürkészéseim s ezekből eredt bizonyosságot nyújtó adataim tökéletesen meggyőztek a felől, hogy férjem Petőfi Sándor a segesvári ütközetben elesett. A csatatereket összejárva, ennek s a külföldről jött több nemű tudósítások következ%&jen earn naeggyöződésette re, ha szükséges volna, bármikor lelkiismeretesen hütet is képes vagyok tetesnnL Ezen állításom igazságai mellett szól néhány szemtanúnak vallomása, nevezetesen— " a tanúk nevei után jön a dátum és az aláírás: »Pest, július 10. 1850. özv. Petőfi Sándorné szüL Szendrey Júlia” Á tanúk így írtak: Markovszky Ádáza bass- már, aki a háború után gráf Károlyi Lajos gazdatisztje lett, azt vallotta, hogy Aradon volt honvédekkel találkozott, akik tanúsították Petőfi halálát Medre Imre ügyvéd, aki futárszolgálatot teljesített a hadseregben, így emlékezett vissza: „Egy vászonblúzba öltözött vértől elborított hullában a jeles nópköltő, Petőfi Sándor barátom hullájára ismertem”. A legtöbbet valló tanú így számol be az eseményekről: „Alább írt jó lelkiismerettel és esküvel megerősítve mondhatom, hogy midőn mint Főhadnagy az erdélyi hadsereg 7-ik Vadászzászlóaljában, az 1849-ik évi július 31-én Segesvár előtt történt csatában állottam, láttam délután — mert addig tartottuk magunkat — a sorok felbomlása s a legnagyobb zavar és tüzelés közt, hogy Bem tábornok több segédtisztje kíséretében, kik közt volt Petőfy őrnagy, egy erős csapat orosz Zsidás és kozák megtámadta, s a kocsijába menekülő tábornokot egy közülük leszúrta, ugyan alkalommal Petőfy Sándor őrnagyot is három kozák, bátor és elszánt védelme után, lováról leszúrta... Közelrő is megtekintettem szegény elesett baj társunkat, Petőfyt, kinek fején keresztül mély kardvágás és mellén két igen mély lándzsaszúrás volt. Kelt Pesten július havának 11-én 1850 Kovacsóczy Máté voflt főhadnagy, s most elbocsátott cs k, közlegény”. Ismeri a dörgést Efey floridai ssSQodatufaf> donos a következő, tiég szokatlan hirdetést adta fel: „Silány szállás, rossz koszt, unalmas környék! Miért ken mégis Itt töltenie a szabadságát? Azért, hogy szebbnek találja a mindennapok, a munka világát” f Ite üzlet virágzik, mert a»> * gyón sokan érkeznek, hogy megnézzék maguknak a szállodaszakma csodabogár rát • í ! időjárásnaptár Osmeteorológiai, paleobotanikai szempontból ismét egy becses lelettel ajándékozta meg a véletlen a természetbúvárokat Dunaalmás és Almásfüzitő között tereprendezés közben egy jégkor végjén honos jegenyefenyő-féle szinte tökéletesen konzerválódott példánya került felszínre a területet borító hatméteres homokréteg alól. A szakemberek megállapításai szerint a hét méter hosszú, ép kérgű, gyökerét is megőrző fenyőtöras mintegy tízezer évvel ezelőtt, a jégkor végi hatalmas áradásokkor uszadékfaként került mostani lelőhelyére. Szerencsés véletlen, hogy az ős-Duna agresszív, bomlasztó savaktól mentes ártéri hordalékában épen vészelte át a roppant időt. A nem mindennapi fosszilis fenyő megmentése azote fen már nem könnyű feladat Miután a fatórzs hermetöcus elzártságából, a fagyihatár alatti egyenletes hőmérsékletű és nedvességtartalmú homdksírjáből felszínre került, rendkívül gyors oxidációval, korhadással kell fflámolni. A maga nemében páratlan fenyőmaradványt ezért speciális műgyantával itatják át, hogy meggátolják pusztulását A ritka lélet megmentése nemcsak muzeális, hanem tudományos szempontból is fontos. A körülbelül 50—70 évig növekedő fenyő évgyűrűi ugyanis sajátos rajzolatukkal híven rögzítik az egykori klímaviszonyokat A hozzáértő tudósok az évgyűrűk vastagságából és sűrűségéből, akár egy 10 000 éves meteorológiai naptárból, pontosan leolvashatják, miként változtak: a száraz és csapadékos nyarak,. miként alakult az évi hőmérséklet M. Dímovj A családban marad Az intézetben már sokan suttogták, hogy Vaszkov, a laboráns válik a feleségétől. Ez a tény még önmagában nem lenne meglepő. Az az izgalmas a dologban, hogy Vaszkov felesége nem más, mint az intézet igazgatójának a lánya. így aztán, amikor Vaszkovot ez ügyben magához kérette az igazgató, valamennyien felcsigázott érdeklődéssel várták: most aztán mi lesz? Borisz Pavlovics megvetően nézett hűtlen vejére, s így kezdte: — A dolgok logikája szerint, nekem most a lehető leglátványosabban ki kellene tennem a szűrödet az intézetből. De ez nem így lesz. Emelkedhetsz egyet a ranglétrán. Holnaptól te leszel a laboratórium vezetője. Eltelt hat hónap. Vaszkov félénk udvariassággal ismét > kopogott az inté- izet igazgatójának ajtaján:' — Hivatni méltóz- tatott? — Ah, megjöttél, te gazember — mormolta fogai között Borisz Pavlovics. A vérig sértett Vaszkov kidüllesztett mellel kezdte: — Kérem önt, igazgató elvtárs... — Elhallgass!... Te, te ... Tőled sokkal okosabb embert passzolok most is ki az intézetből. Holnaptól te vagy az osztályvezető helyettese. — Borisz Pavlovics, én csak nehezen birkóznék meg azzal a feladattal... — Vagy még úgy sem! Tudom. De lesz, ahogy lesz. Holnap már ott állsz munkába. — Nem. Ere nem vagyok valami kiegyensúlyozott állapotban. Ott én csak szétrobbantanám a kollektívát. — Annyi baj legyen. Legalább friss erőket is tudunk felvenni. Két hónap múlva az igazgató titkárnője ismét Borisz Pavlo- vicshoz kérette Vaszkovot. — Tudod mit, te semmirekellő? — ment át azonnal támadásba az exapós — kinevezlek osztály- vezetőnek! — Hát még mit nem! — kiabált ijedtében Vaszkov. — Nem érdekel a véleményed. Döntöttem és kész! Értetted? — fogók mondani. — Nem fogadom el! — ordította az igazgató, majd hirtelen hangnemet váltott. — Galambom, galambocskám, aranyos Vaszkovom, fogadd el a vezetői ki-: nevezést. így kétszeres lesz a fizetésed, hozzá még a prémium, no meg reprezentáció! Kérlek, habozás nélkül fogadd el! — Milyen főnök lenne énbelőlem?... — Megleszel valahogy. Adok melléd két helyettest. Csökkentem a tervet is. No?... Este, amikor Borisz Pavlovics leült vacsorázni, a felesé-' ge idegesen csavargatta a szalvéta; csücskét, halkan sut- , togva megkérdezte a; férjétől: — Boriszom, a volt vöd beleegyezett? — Rábírtam — ragyogott az örömtől az igazgató. — Nagyszerű! Es így most már menynyi gyerektartasi díjat fog kapni a mi Nyinocskánk? Fordította: Sigér Imre Dormánd A Laskó-patak partján elterülő falu nevét okleveles adatainkban a következő alakváltozatokba olvashatjuk: Durmán, Dormán, Dor- mándháza. A d-helynévkép- zős Dormánd változat a következő földrajzi nevek soraiba illeszthető be: Abád, Atád, Karácsond, Kerecsend stb. A község neve személyne- vi eredetű, s a megnevezésre szolgáló Dumán, Dormán személy-, illetőleg családnév török, közelebbről besenyő eredetű. A besenyők és szálláshelyük emléke él tehát a Dormánd elnevezésben. A régi földrajzi szakkőny- véfcben, a néprajzi jellegű leírásokban gyakran emlegetik Dormánd nevét, s elsősorban azt emelik ki, hogy „földje, rétje jó, legelője élég, szilvása, kertjei hasznosak” CVályi: Magyarországnak Leírása 1796.). A község régi pecsétjében tehát nem véletlenül szerepel jelképül a csoroszlya és az ekevas. Arról is tudósítanak a régi írások, hogy lakói híres juhászok és jó piacozók is voltak. A község nevéhez kötődő újabbkori eredetű szóláshasonlatnak két változatát is ismerjük: Tudja mint a. dormándi halottlátó asszony. — Ügy beszél, mint a dormándi halottlátó asszony. A szóláshasonlat valósághátte- rében az a dormándi asszony áll, akiről azt hitték a hiszékeny emberek, hogy látja a halottat, s beszélni is tud velük. A szólást csúfolódó, gun varos általánosított értelemben használták, ma már ritkábban halljuk. A valóságalap elavulásával a szóláshasonlat is elveszti nyelvi szerepét. Ma már nincs valóságmagja annak a gazdaságtörténeti vetületé- ben is érdekes mondásnak, amelyet a besenyőtelki emberek a „harangok szájába” adtak. Szerintük az abonyi harang ezt mondja: Tiszta búza, jó kenyér! A dormándi ezt feleli rá: Akárminő, csak legyék! Dr. Bakos József
