Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-16 / 219. szám

A 22-es A film első képsorából a homályból kibontakozik az a kis sziget a Földközi-tenger­ben, ahol a támaszpont pi­lótái éppen bevetésre készül­nek. A gépek dübörgése, a lebombázott épületek, • a harsogó vezényszavak még csak egy gépezetet érzékel­tetnek, amelyben emberek őrlődnek az öldöklés és az emberi gonoszság miatt. Yossarian a szenvedő hő­se ennek a krimibe illő há­borús történetnek. Unja az öldöklést, és értelmetlen bombázásokat, és mert az a szabály, hogy aki harmincöt bevetést teljesített, az me­het vissza az Egyesült Álla­mokba, haza akar menni. De miért van a hatalom? Hogy a használható embe­reket ezen felül és minden előíráson túl is kihasználja. Ez a hatalom a vezénylés, a karrier, a meggazdagodni vágyás hatalma és csak ab­ban osztozik a még maga­sabb hatalommal, abban a tulajdonságában tudniillik, hogy „a cél szentesíti az esz­közt” — felfogással dolgo­zik és felhasználja a társa­dalom által használt, az em­berek agyába beivódott szó­lamokat. Cathcart ezredes valami jó kis szöveget ren­del a tábori lelkésznél, hogy a pilóták még nagyobb lel­kesedéssel vállalkozzanak a még több bevetésre. Azt már nem mondja hozzá, hogy ez neki újabb kitüntetést ered­ményez, előléptetést, rangot es újabb harácsolási lehető­séget. Rögtön Cathcart mö­gött ott áll Milo Minder bin­der, ez a fiatal és gátlásta­lan hadnagy 41 még inkább Korn, hogy a rablásban és az üzletelésben megfontol­tan részvénytársasággá ala­kuljanak át, a felsőbb kato­nai vezetés tudtával és jó­váhagyásával. Hogy ilyen úton az ejtőernyőket Egyip­tomban adják el, hogy or­vosságért paradicsomot vásá­rolnak, hogy egyezséget köt­nek egy jó kis bombázásra a németelckel önmaguk el­len, — az már az elszaba­dult szándékok könyörtelen valósága. Yossarian látja és tudja, nogy ez az egész kö­nyörtelen rombolás mekko­ra olvad ulashoz vezet, ezért akar mindenáron szabadul­ni innen. De lehet-e egy em­Amerikai íilm bér, aki Ilyen világosan lát­ja- és megállapítja a háború lealjasító hatását, elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgok rendjét? Lázadása értelmetlen, vagy legalábbis hiábavaló, mert a gépezetet, a fel- és alárendeltség, a jo­gok és kötelezettségek me­rev láncolata kizárja, hogy az elvadult folyamatban a józan ész mércéje és a be­vett erkölcsi normák a he­lyükön maradjanak. Joseph Heller világhírű re­gényét Buck Hemp írta át forgatókönyvvé. Nem volt könnyű dolga a szélesen jel­lemzett pilótákkal, akikről szélesen áradó meséjében annyi tragikus és nyers ele­met megörökítve beszél a regény írója. A filmben Cathcart ezredes és cimbo­rái nem olyan átkozottul al­jasak, legalábbis nem olyan színesen romlottak, mint a re­gényben. Az anabaptista lel­kész, Tappmann is jóval egyszínűbb, mintha a gon­dolkodás, vagy a kétkedés egy kicsit meg is hibbanta- ná. Vitája Yossariannal in­kább erőtlen belső monológ, amelynek a regényben jobb ágyat vetett az író, mint ahogyan a filmben elhang­zik. És a csapda? Az őrült­ség, mint megváltás ebben az általános és öldöklő őrjön­gésben, ahol a nyers erő, a természetellenes világrend gyilkosokká és aljasakká, legjobb esetben áldozatok­ká, vagy hülyékké teszi az embert, már nem elhinető és nem kibúvó, Mike Nichols rendező eb­ben a filmben azzal a kí­méletlenséggel adja elő a háború borzalmait és aljas­ságait, ahogyan azok végbe mehettek. A szex mint az őrültség egyik fokmérője az elembertelnedett világban, megmosolyogni való a néző­térről, de tudjuk, hogy ölni is indítja a magából kivet­kőzött embert. A testi és lel­ki nyomorúság, a lerongyo- lódotság minden változata szánalmat kelt itt és ezt még az sem gyógyítja, ha nélha halljuk a megváltó ígéretet: elviszik ezeket a kiéhezett és rongyos délvidéki olaszo­kat — kit ezért, kit amazért — az ígéret földjére, a nyu­galom honába, az Államok­ba. S szinte riaszt a kérdés: hol van a bűnök büntetése, hol marad a megtorlás ki­csiny és nagy sérelmekért? Vagy csak az a fontos, hogy a rpnd így, vagy úgy fenn­maradjon? Meddig és kinek ? A háború végéig? A nyers, sokszor a brutalitást is ér­zékeltető képsorok nem hagynak kétséget afelől, hogy a rendező szándékosan szembesít ilyen könyörtele­nül hősöket és eseményeket. Remek gárda játssza a fontos szerepeiket. Alan Ar­iéin, Martin Balsam., Richard Benjamin, Anthony Perkins, Orson Welles és John Voigt jellegzetes figurái annak a világnak, ahonnan kitörni nem lehet. A néző székéhez szögezet- ten figyeli ezt a filmet, amelynek hitelességéhez a jellemrajzok miatt kétség nem férhet. (farkas) Tovább csökkentik a pedagógusok ügyviteli munkáját Az iskolák vezetői és a nevelők az utóbbi időben egyre gyakrabban panasz­kodtak arról, hogy egészség­telen módon megnövekedett az iskolai ügyvitel, s ennek gyakran az oktató-nevelő munka látja kárát. A Műve­lődésügyi Minisztérium a Pedagógusok Szakszervezeté­vel közösen megvizsgálta az egyes intézménytípusok ügy­vitelét, és megállapította, hogy a panaszok megalapo­zottak. Intézkedésként most irányelveket tettek közzé az általános és középiskolák ügyviteli teendőinek egysze­rűsítéséhez. Gondot jelent a pedagó­gusok adminisztratív mun­kájában több olyan előírás, ami pedagógiai szempontból ugyan indokolt, a gyakor­latban azonban túlzásként jelentkezik. A különböző fel­ügyeleti szervek területen­ként eltérő, más-más előírá­si nyomtatványt alkalmaz­nak, gyakran maximális kö­vetelésekkel. • ■ A követke­zőkben központilag kiadott «aemélyiséglRpot bocsátanak közre, ez tartalmazza majd a legfontosabb kérdéseket. Gyakran szóba kerül a nyomtatványok ügye. Egye­sek javasolják a nyomtatvá­nyok csökken tését. mások további nyomtatványok rendszr -esítétet követelik. A szakén’'--’’r*. rwr'-"" rendek.e . _.i kor­szerűtlenné váltak. Meg­szüntetésük indokolt, más­részt az új nyomtatványok birtokában csökkenthető az írásbeli munka. A tervek szerint a korszerűtlenné vált, felesleges jelentések köte­lezettségét megszüntetik, a valóban szükséges feladatok ellátását pedig jól megszer­kesztett nyomtatványokkal segítik. Az elmúlt hóna­pokban megkezdték a nyom­tatványok ésszerűsítését. A felesleges nyomtatványok je­lentős hányadát korszerűsí­tették, ugyanakkor új nyom­tatványokat is bevezettek. Az a cél, hogy az egységesí­tett nyomtatványok szerepét fokozzák, és visszaszorítsák a sokfelé elterjedt „helyi” nyomta tványkészí test. Felesleges munkát adnak sokszor a különféle felméré­sek, adatszolgáltatások is, Elvnek megakadályozására a jövőben a központilag elren­delt felméréseken, adatszol­gáltatásokon, adminisztratív teendőkön kívül csak a me­gyei (fővárosi tanács műve­lődésügyi osztályának, fő­osztályának) engedélyével le­het az iskoláktól Ilyen jelle­gű feladatokat kérni. Folynak azok a munkák is. amelyek az iskolák pénz­ügyi gazdálkodás ügyvitelé­nek ésszerűsítését szolgálják. Az említett intézkedések csak kezdeti lépéseit. Az il­letékesek törekvése a to­vábbiakban is az lesz, hogy folyamatosan ésszerűsítsék az intézmények ügyvitelét és mindehhez megteremtsék a szükséges feltételeket. (MTI) Cigeínyklub Békésen ötszázötven cigány él Békésen, akiknek művelődésével a nagyközség vezetői példamutatóan foglalkoznak. Az idén megalakították részükre a cigányklubot: az itt tartott előadásokon, foglalkozásokon szép számmal vesz részt a cigány lakosság. Legutóbb Daróczi Agnes debreceni középiskolás — aki cigány nyelvű versmondásaival a tv „Ki mit tud?" műsorá­ban tette ismertté nevét — tartott előadást a cigányok sor­sáról. A 200 főnyi hallgatóságnak végül verseket mondott Bari Károlyiéi, Képünkön: Daróczi Ágnes az érdeklődök gyűrűjében. (MTI foto — Kunkovócs László) A majom — Kérek egy majmot. — Tizenkettő-hatvan. A kedves vásárló megforgatja, nézegeti a nylontasakos csomagolt kis játékot és kevés gondolkodás után megszólal­— Tegye papírba, kérem! Közben egy gyerek levonót kér, másvalaki kutyapórázt, mentolszipkát. — Nem érti? Tegye papírba! — Nem teszem, kérem, mert az a majom már be van csomagolva. — Mi az, hogy be van? Ez a legelemibb kérés. Valaki vesz egy árut és azt csomagolják be. Vagy nem így szo­kás? Közben jönnek-mennek az emberek. Ki ezt, ki azt kér, ügyet sem vetnek eleinte a mind keményebb szóváltásra, — Legyen szíves, csomagolja be a majmot! — Értse meg, kérem. Nem csomagolom be. mert már egyszer a gyárban becsomagolják. A majom nylontasakban van. A kedves vevő észrevehetően ideges. Csak nem gondolja, hogy egy játékmajommal me­gyek végig az utcán? Egy majmot lóbálok a kezemben. Te­gye papírba! Ilyen kis üzlet előtt, az utcán állva, sodródik az ember. Kér, fizet, indul tovább, lökdösik hátulról. Ha valami miaü csak egy-két percre is torlódás van, előbb-utóbb kész a a felzúdulás. — Igyekezzünk már, kérem! Kiszolgál, vagy megyek tovább? Parázs a helyzet, ideges a vevő, az eladó, türelmetlenek a bolt előtt álló emberek. Valaki megjegyzi. — őrület, hogy mindjárt kora reggel bosszantják az embert. — Becsomagolja majmot, vagy nem? * Autó dudál, mentőkocsi szirénázik, járdán erősödik a forgalom. Mire odapillantok, már újra a régi mederben van minden. — Mi történt végül is? — Fogalmam sincs. Hanem egy picit azért eltűnődöm a történtek felett. Kinek van igaza? A majmot a gyár valóban becsomagolta. Méghozzá gon­dosan. A nylon viszont átlátszó és igaz, mégsem lóbálhat az utcán a kezében egy felnőtt ember egy játékmajmot. — Milyen megoldás lehetséges? Mondjuk, hogy a kedves vevő a táskájába teszi az arasznyi játékot. Elmegy, nem bosszantja fel magát, nem rontja el a napját. Igenám, de a vevő kezében nem láttam táskát. Valószínű, nem volt hová tennie. Előfordulhatott volna, hogy a boltostól pénzért vesz egy papírt és abba csomagoltatja a majmot. Becsomagol- tatja, elmegy, nem bosszantja fel magát, nem rontja el a (lapját. Persze, megoldásként az sem rossz, hogy ha az eladó egy fillért sem érő papírkába mégis becsomagolja a majmot és udvariasan azt mondja: — Tessék parancsolni! * " • • Szalay István SUGAR ISTVÁN: Irodalmi botrányper Egerben 1885 telén 1. ROBBAN A BOMBA, avagy megjelenik egy könyvecske 1885. kora telén egy sze­rény köntösű kis könyvecs­ke hagyta el Kohn Dávid saj­tógépeit Egerben. A borító­lapján ez olvasható: ABBÉ DU CAMEAU: A SZEMINÁ­RIUMBAN. Az irodalmi igé­nyű. élesen artiklerikális mű, hamarosan óriási kelendőség­nek örvendett az érseki szék­városban — pedig nem is gyanították az álnév mögé bújt szerző kilétét. A jó nevű nyomdász, a híres „Condé'', ott az egykori Servita (ma Május 1.) utca 39. alatt nem ijedt meg a maga árnyéká­tól. Sok-sok irodalmi cseme­ge fűződik nevéhez —, hogy csak egyet említsünk: ő Hi- szítette, és volt kiadója a ne­vezetessé vált „Füllentő" c. vicclapnak is, melyben Gár­donyi is próbálgatta penná­ját forgatni, • Kezdetben csak a bennfen­tesek tudták, hogy a szeiző nem más, mint KEMECHEY JENŐ, az egri érseki jog­akadémia növendéke, hajda­ni cisztercita-diák, a Foglár­kollégium volt lakója, s a vastag falú egri érseki szemi­nárium volt növendéke, ,,ki­ugrott kispap”. A fiatal jo­gász későb maga sem rej­tette véka alá, hogy ő írta a kis kötetkét, melyet Hegyes- sy Marinak, a jó nevű szí­nésznőnek ajánlott. Hogy miről szól a kis munka? Erről így vall az előszóban: ,.Két évet töltöt­tem a szemináriumban, e két évet három szemináriumban élve át. És amiket itt átél­tem, tapasztaltam — gyűj­töttem össze e vékony kötet­ben ..Hogy mi fordította a jó tollú fiatal írót az egy­ház ellen — így vall róla: „A folytonos, mind- .rnapi után való küszködés és a megsza­kítatlan, nyugtot nem hagyó, örült jellegű harc az anya­giakkal —, materialistává és szkeptikussá tették a lelke­ket ,. Érdemes belelapozni az értékes kis kötetbe, melyre a levéltári kutatás során bukkantam, hiszen, bár meg­emlékeznek a lexikonok és szr kkönyvek Kemechey ezen elsj munkájáról, de még az Országos Széchenyi Könyv­tár gyűjteményében sem ma­radt fenn. Mielőtt belekezdene a ti­zenhét kis elbeszélés, karco­lat előadásába, egy rövid írásban, a „konkurzus”-ról, kispapi felvételi vizsgáról ad számot, hogy bepillanthasson a földi halandó a színfalak mögé: gyakorta milyen hun­cut megfontolások nyomán vettek fel, vagy utasítottak él egy-egy fiatalembert a klé­rus sorába. Egy végrehajtó fiát, akinek apja sok borsot tört a papok orra alá, azzal a jelszóval vették fel kis- papnak: „Hadd vesszen ki a magja is!” Egy szabolcsi föl­desúr fiát pedig, amikor visszautasították. így pus­mogtak a kanono. ok egymás között: „Elég egy sütetből egy lepény!” Az első hét elbeszélés ösz- szefoglaló fejezetcíme: A SZEMINÁRIUM ALAKJAI, s az egyes karcolatok címeiből egy kis ízesítő: A kispap, A rektor úr, A tanulmányi felügyelő úr, A gyóntató atya, Az unokáit ug, s Egy Magdolna. A második része a mun­kának az APRÓ TÖRTÉNE­TEK címet viseli. S hogy mi­ről szól, jól vallanak róla a karcolatok címei: Szerelmes kispapák, A kispapok öröme, A megpumpolt püspök regé­nye, Osodadolgok, Káplán koromban történt... Az egyes írások az egyhá­zi személyek boccaccói hang­vételű, de Zola hatása alatt átló, huncut, itt-ott enyhén pikáns, és tanulságos kaland­jait vetítik az olvasók elé. A nyílt szemű és nem kevéssé nyílt szavú írások maró an- tiklerikális beállítottságukkal példátlanul állnak az Eger­ben született és itt megjelent alkotások hosszú-hosszú ten­gernyi sorában. Éppen ezért méltán érdeklődésre tarthat számot a ma olvasója előtt, hogy milyen méltó fogadta­tásban részesítették az érin­tettek Atybé du Cameau kis kötetét... Összeül a vésztörvényszék Mikor már az egész város beszélt a kis kötetről, itt-ott ráösmervén egy-egy szerep­lőre, elérkezettnek látta az időt az egri érseki lyceum jog- és államtudományi ka­ra, hogy lesújtson Kemechey Jenőre, a fiatal íróra. és „jogakadémiai polgár”-ra. 1885. november 24-én ösz- szeültek a Líceumban, a mai tanárképző főiskolán a tudós jogászprofesszorok, élükön Babies János prépost kano­nokul, a jogakadémia igaz­gatójával. Hat egyetemi nyil­vános rendes tanár, és négy magántanár ülte körül a zöld posztóval leterített asztalt. — S hogy miként zajlottak le az események, valljon róla a le­véltárban gondosan megőr­zött jegyzőkönyv... Közvetlenül az ülés előtt határozta el a kari értekez­let, hogy „fegyelmi tanáccsá alakul.” A vádpontok így hangzottak: „Köztisztesség. Icözerkölcsu;ég, vallás és val­lásos kegyelet, s így az aka­démiai fegyelmi rend meg­sértése." Babies prépost-kanon ok ­igazgató így beszélt: ,,A tény­állás tiszten áll, amennyiben mind az objektív vétség fennforgása, mind a vádlott szerzősége, tellát az alanyi bűnössége kérdésen felül áll... Itt a bűnjelül szolgá­ló mű egész szövege!” A kiváló egyházi férfiú, s a tudós jogászok meglehető* nagy gonddal tanulmányoz­ták át a kis kötetet, mert számtalan kényes helyen eré­lyes lapsaéli megjegyzéseket tettek. Ezután a bírák maguk elé szólították Kemechey Jenőt, aki „szerzőségét újjólag is beismerte.” Védekezésében előadta, hogy nem tartja jo­gosultnak egy álnév alatt ki­adott mű miatti felelősségre vonást, annál is inkább, mi­vel egyetlen mondatával sein utalt, hogy az egri szemiite- riumbeli élményei adták írá­sához az ötleteket. De meg, ha valóban sértést követett is volna el alkotásával, nem illetékes abban a jogakadé­mia tanári kara felette bírás­kodni és pálcát törni, „Ha valaki sértve érzi ma­gát általa: ám keressen saj­tóper útján, az illetékes bíró­ságon elégtételt" — mondta a szerző. Hangoztatta, hogy „a kart csak a sajtópor után. az abban hozott marasztaló ítélet alapján tartja illeté­kesnek őt fegyelmi úton fe­lelősségre vonni, s ennek folytán a jelen eljárást lega­lábbis kora lírák, időelőttinek találja ..Kijelentette, hogy vele soha senki sem közölte az egri érseki jogakadémia szervezeti és fegyelmi sza­bályzatát. „Egyébként tagad­ja, hogy könyve erkölcstelen­séget tartalmazna...” Ilyent még nagyítóval sem lehet egyetlen kancoiatában sem találni. A „vádlott”-at kiküldie a nagy tekintélyű bírói teilte let, hogy rövid, néhány per­ces megbeszélésen meghozza rövid, de velős ítéletét m (Folytáig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents