Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
1 Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Honolulu pálmái alatt A FESTŐI HAWAII SZIGETÉN barna bőrű, virágfü- zéres lányok fogadták a magas rangú vendégeket. Bólogató pálmák alatt kezdődött meg Richard Nixon amerikai elnök és Tanaka Kakuei új japán miniszterelnök csúcstalálkozója, amely korántsem ígérkezik olyan békességesnek, mint a táj. Nincs még egy esztendeje sem, hogy ugyancsak amerikai földön, akkor a kaliforniai pálmák alatt, a San Cle- mente-i úgynevezett nyugati Fehér Házban került sor a két ország vezetői között csúcstalálkozóra, de a felkelő nap országát akkor még Szato Eiszaku, az azóta megbukott miniszterelnök képviselte. A dilemma egyik fő tényezője éppen az, hogy Tanakának óhatatlanul le kell vonnia bizonyos következtetéseket mindabból, amibe elődje belebukott: a teljesen egyoldalú orientációból, a Washington iránti kritikátlan engedelmességből. AZÓTA RÁADÁSUL sok minden történt a világban is, a két ország viszonylatában is. Mik lesznek a fő témák Honoluluban? 1. Japán jogilag visszakapta ugyan Okinawát, de az amerikai támaszpontok jó része maradt, sőt ezek a bázisok változatlanul service- és utánpótlási lehetőséget biztosítanak a vietnami háborúban részt vevő USA-háderőnek. Emiatt napirenden vannak a tiltakozások, tüntetések. 2. Washington nem ellenez bizonyos közeledést Tokió és Peking között, de a folyamat ütemét maga akarja megszabni. Csou En-laj közvetlenül a honolului találkozó előtt küldött személyes üzenetet Tanakának egy Pekingben járt japán ifjúsági küldöttséggel, amelyben felszólítja a kormányfőt, hogy „mielőbb” látogasson Kínába. Az időzítés nem véletlen és alighanem hosszú korszak küszöbén állunk, amelyben Washington és Tokió — többek között — a kínai kapcsolatok alakításával is zsarolhatja egymást. A KÉT FÉL KÖZÜL most Tanaka helyzete tűnik könnyebbnek. Nixonnak a választási kampány miatt kerülnie kell minden látványos konfliktust, ugyanakkor ajánlatos tekintetbe vennie az amerikai üzleti élet pánikszerű aggodalmát a japán export diadalmas előretörése miatt. Ez az invázió jelentős gondokat okoz az amerikai üzleti életnek a nyugat-európai, sőt újabban a latin-amerikai piacokon. És ami ennél is több: a Nixon-féle emlékezetes importadó valamelyest lefékezte, de meg nem állította a japán gazdasági betörést — magába az Egyesült ^ Államokba. >AAAA^A^W\AAAAAAAAAAA^AAAA^NAAA,AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VW^WVVV 157. Párizsi Vietnam-konferencia NDK-finn fárnyalások A* Ftanom** képviselői Berlinben folytatják megbeszéléseiket a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Képünk: az NDK külügyminisztériumában folyik a tárgyalás. Balról a 2. Kurt Nier nagykövet, az NDK, jobbról a 2. Paul Gustafsson nagykövet a finn delegáció vezetője. (Telefoto — ZB—MTI—KS) Japán—amerikai csúcstalálkozó Honoluluban Csütörtökön kezdődött Honoluluban a kétnapos japán- amerikai csúcs találkozó. Nixon elnök az értekezletet megelőző sajtóértekezleten kijelentette: a tanáeskozástól a két ország kapcsolatainak javulását várja. Kép: Nixon Honoluluban. (Telefoto — AP—MTI—KS) Az indokínai béke helyreállításának egyetlen akadálya az, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik a Thieu-kormányzat hatalmon tartásához, ahhoz, hogy Del-Viétnamra rákényszerítse az amerikai neokolonia- lizmust — mondotta Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes vezetője csütörtökön, a párizsi Vietnam- konferencia 157. ülésén. (Xu- an Thuy államminiszter, a VDK delegációjának vezetője jelenleg szabadságon van.) Keményen bírálta Nixon elnököt a Vietnam elleni terrortámadások folytatása miatt. „Semmiféle nyers erőszak sem képes megtörni a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcát” — hangsúlyozta a VDK küldöttségének helyettes vezetője. Nguyen Thi Binh asszony, a DtFK külügyminisztere és Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője egyebek közt kijelentette: „Ha az Egyesült Államok ténylegesen azt akarná, hogy a tárgyalásokon haladást érjenek el, ennek semmi akadálya sem lenne.” Mint mondotta, az Egyesült Államok komolyan válaszolt volna a DIFK hétpontos békejavaslatára, akkor már régen helyreállt volna a béke, az amerikai csapatok tisztességben kivonulhattak volna Vietnamból, s az összes amerikai foglyok visszatérhettek volna családjuknoz. A DIFK küldöttségének vezetője emlékeztetett rá, hogy jelenleg a Délkeiet-Ázsiában állomásozó amerikai légi- és haditengerészeti erők mintegy 200 ezer katonája vesz részt a Vietnam elleni terrortámadásokban. Az Egyesült Államok szárazföldi alakulatai létszámának csökkentésével egy időben példátlanul megnövelte a légi- és haditengerészeti erőinek létszámát — mondotta. „Más szavakkal ez azt jelenti — hangoztatta Binh asszony —, hogy az Egyesült Államok a háború folytatása érdekében csak másikkal váltotta fel expediciós hadtestét”. 4S72. szeptember 1.. péntek William J. Porter, az amerikai küldöttség vezetője ismert szólamait ismételgette, mondván: „Ha a VDK és a DIFK elfogadná az amerikai javaslatokat, akkor „már ma reggel, azonnal befejeződhetne a lövöldözés, a harc Indokínában.” A kik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek, sőt, lassan-las- san kilépnek az ifjú korból és a jó középnemzedéknek számítanak. De csontjaikban- veleikben-idegeikben mégis őrzik, s még utódjaikba is átörökítik valamiképpen azoknak az éveknek, életük első esztendeinek jószerint inkább ösztönösen magukba szívott borzalmas emlékeit. Mert hiszen ők, a harmincasok is — nem is szólva szüléikről és nagyszüleikről — a háború nemzedékének számítanak. Ilyen messzire kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig legpusztítóbb, legkegyetlenebb háborúja, a második világháború. S ma. több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuális és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül az a mementó, hogy elméletileg — vagy talán jobb szó rá: objektíve — ez a világégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori európai kormányokat a szov- jetellenesség gyűlölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rendszerében is az esetleges potenciális szövetségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez; ha a Szovjetuniónak az emberiség és Európa iránt érzett mély felelőssége' által diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, megszívlelték volna; ha antifasiszta összefogásra sikerült volnn tömöríteni a munkás- o ' köré a dolgozó és kisem _>'ek millióit... Igen, ha már 1939. szeptembere BELGRAD; Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön délután háromnapos hivatalos látogatásra megérkezett a jugoszláv fővárosba. A főtitkár Belgrád- ban Tito elnökkel, Bijedics miniszterelnökkel és Tepa- vac külügyminiszterrel folytat majd megbeszéléseket. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára augusztus 30- án és 31-én — a két küldöttség részvételével — tanácskozott az NDK és az NSZK között megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdésekről. LONDON: Izland jegyzéket juttatott el Nagy-Britanniához és ebben, megerősítve álláspontját, közölte, hogy az ország halászati határait péntektől 12 tengeri mérföldről 50 mérföldre terjeszti ki. A jegyzék arról is szól, hogy Izland tájékoztatta a hágai nemzeti bíróságot és értésére adta, hogy nem fogadhatja el augusztus 28-i ideiglenes döntését. Az angol külügyminisztérium szóvivője nem kommentálta az izlandi jegyzéket, csupán annyit közölt, hogy gondosan tanulmányozzák azt. NOVOSZIBIRSZK: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön be. szédet mondott Novoszi- birszkben a terület párt- és gazdasági aktivistáinak gyűlésén. A gyűlésen megvitatták az 1972. évi népgazdasági terv teljesítéséért folyó szocialista verseny menetét. Nagy figyelmet szenteltek a betakarítás, valamint a szemestermékek állami felvásárlása kérdéseinek. előtt kibontakozott volna az a nagy Hitler-ellenes világkoalíció,. és népi összefogás, amely végül is széttörte a náci fenevad gerincét, akkor nem zúdult volna a világra, majd hat esztendőre, a világháború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1-ének máig ható, mára is legérvényesebb tanulsága: nem szabad megengedni, hogy bárhol és bármilyen álcázott vagy akár módosított formában is, még egyszer felüthesse a fejét a fasizmus. Nemcsak Európában, de sehol a világon, hiszen fertőző bacilusai mindenhová eljuttathatják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlékezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fasizmus elleni nemzetközi küzdelemnek is harci napja! E küzdelemnek rriegvannak és megmaradtak a régi, hagyományos .feladatai, formái is. Kontinensünkön és nem kevésbé a világ más tájain — olykor átfestett cégér alatt, de a lényeget tekintve a régi módon — fasiszta, félfasiszta vagy a fasizmus vészétől megóvottnak egyáltalán nem mondható rendszerek országokat és népeket igáz- nak le és fenyegetnek halállal. A szolidaritás e rendszerek, kormányok, elnyomó és pusztító apparátusok áldozatai, megkinzottai iránt, a küzdelem visszaszorításukért — szent kötelessége mindenkinek, aki antifasisztának vallja magát! Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy kontinensünk országai és népei ne. egyszerűen a háború a£lHONOLULU Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban Honoluluba érkezett Nixon amerikai elnök, kíséretében Rogers külügyminiszterrel, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval és más vezető személyiségekkel, hogy két- napon megbeszélés-sorozatot folytasson Tanaka Kakuei japán miniszterelnökkel. Tanaka mintegy négy órával Nixon után érkezett meg a Hawai-i szigetekre. Kissinger útban Honolulu felé a repülőgépen újságírókkal beszélgetve igyekezett csökkenteni a japán—amerikai ellentétek jelentőségét. Ugyanezt a problémákról látszólag tudomást sem vevő, vagy azokat jelentéktelennek tartó hangot ütötte meg Nixon megérkezése után a repülőtéren mondott rövid beszédében. A tárgyalásokon számos kérdést vitatnak meg a két ország vezetői: a japán—kíküliség állapotával legyenek kénytelenek kiegyezni, hanem a siker reményével törekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szóló intézményesített rendszerének megteremtésére is. Ehhez mindenekelőtt az kellett, hogy a második világháború következményét és az azt Követő alapvető európai változásokat, mint megváltoztathatatlan realitásokat, elismerje minden kormány és nemzet, mindenekelőtt természetesen a Német Szövetségi Köztársaság népe és állami vezetői. S ami a dolog másik oldala: ennek a szituációnak kialakulásához oroszlán- részben járult hozzá a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok elvszerű, szívós, józan és rugalmas politikája, diplomáciája. Harminchárom évvel ezelőtt az az ősz a reménytelenség, a kilátástalanság sötétségét borította Európára. 1972. ősze kontinensünkön azzal biztat, hogy meghozza az európai kollektiv biztonság és együttműködés rendszere előkészítő tanácskozását. 1 Ez azonban még csak biztató lehetőség. A küzdelemnek tovább kell folynia. Mégpedig nem csupán állami, kormányzati szinteken, hanem — amint azt már kontinensünk jóra, becsületesre szövetkező emberei történelmi tapasztalataikból megtanulták — a tömegek összefogásával és mozgalmával is. E rre kötelezi az európaiakat ennek a hr minchárom évvel ezelőtti napnak emléke. , . Nemes János nai és a japán—amerikai kapcsolatok és Tajvan státusának kérdését az új kölcsönös „biztonsági” szerződés problémáit — a központban azonban a gazdasági problémák állnak majd. Bár • Washington minden eszközzel megpróbálta csökkenteni a japán áruk beáramlását Amerikába, ugyanakkor rákényszeríteni Tokiót, hogy tárja szélesebbre a kapukat az amerikai export előtt, a két ország közti deficit az Egyesült Államok rovására tovább növekszik. A TASZSZ tudósítója kiemeli, hogy ezek a gazdasági ellentétek egyre irjkább átterjednek a politika területére is, így például Amerika és JaWASHINGTON Minden bizonnyal meggondolásra készteti majd a re- pülőgéprabiások viszonylag újkeletű módjának híveit John Shaffernek,-az amerikai szövetségi légügyi igazgatóság igazgatójának csütörtökön Washingtonban elhangzott bejelentése, A „váltságdíjas” repülőgéprablásról van szó, amely a jelek szerint nem váltotta be a vakmerő vállalkozók hozzáfűzött reményeit. Kiderült ugyanis, hogy az idén elkövetett összesen 18 rablási kísérlet tettesei vagy életüket vesztették, vagy letartóztatták őket, illetve idegen hatóságok felügyelete alatt állnak. „Amikor valaki azé. I vesz jegyet egy repülőgépre, hogy váltságdíjért eltérítse, tulajdonképpen. a börtönbe, vagy a halottasházba vált jegyet” — mondotta John Shaffer. \ ''áltságdíjas repülőgép- rablások úttörője D. Cooper a mait ev november 24^n pán Ázsiához való viszonyára. Nixon a csúcstalálkozó idején Honoluluba fogadja Ellswort Bunkert, az Egyesült Államok .saigoni nagykövetét, aki szerdán éjszaka utazott Hawai-ira. A nagykövet, szerint útjának célja hivatalos konzultáció a Vietnammal kapcsolatos kérdésekről. Nixon a japán miniszterelnököt személyesen fogadta a hickarni légitámaszponton. Tanaka érkezésekor mind a japán miniszterelnök, mind a japán miniszterelnök, mind az amerikai elnök hangsúlyozta a két ország együttműködésének jelentőségét. ugrott ki ejtőernyővel és hona alatt 200 000 dollárral a gépből. Bár a földet érve halálra zúzta magát, s a pénz is eltűnt, úgy látszik, mindez nem riasztotta vissza vállalkozó szellemű követőit. A rablók öt esetben „szálltak ki” ejtőernyővel, a repülőgépből, de a földön valameny- nyiüket elfogták és a váltságdíj is megtérült. Egyetlen esetben veszett csak nyoma a pénznek, amikor egy Hondurasban földet ért rabló kijelentette, hogy a 303 900 dollárt Kínába küldte. Az újmódi repülőgéprablások eddigi elgondolkoztató „eredménylistája”: egy haláleset, 3 eltérítőt 45 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek, tizenhármán ítéletre várnak, egy személyt pedig elmegyógyintézetbe zártak. A váltságdíjként. elrabolt majdnem 11 millió dollár az említett 503 000 dollárt leszámítva megkerült. Á biztonságos Európáért „Váltságdíjas” repülőgéprablások kudarca