Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
Humonzolgálat A nő — i^udotta egy széf Bemard Snatc — be nem váltott ígéret. ★ Loretta Goggi Nápolyban betért egy állatkereskedésbe, s megkérdezte: — Mennyibe kerül ez a papagáj? S mondja kérem, beszél egyáltalán? — Hogy beszél-e? — robbant ki a kereskedő. — Jobban mint maga meg én együtt. Sőt, mivel pénzügyekben rendkívül érzékeny, azt javasolnám, hogy az árat beszélje meg közvetlenül vele! ★ Ombretta Colli így oktatta új szobalányát: „Nagyon vigyázzon este « vacsora tálalásánál! Mindenek előtt arra ügyeljen, hogy balról kínáljon, és jobbról vegye el a használt tányért.” — Ha úgy akarja, asszonyom — válaszolt a szobalány — nekem teljesen mindegy. De engedje meg, hogy megjegyezzem: nem modern dolog az effajta ba- bonaság! ★ ,Az újságírás — mondotta Walter Lippmann, neves amerikai újságíró — olyan foglalkozás, amelynek során időnk felét azzal töltjük, hogy arról beszéltünk, amiről fogalmunk sincs, másik felét pedig azzal, hogy hallgatunk arról, amit nagyon is jól tudunk.” ★ Egy római szállodában a vendég megkérdi, vajon az óriási forgalom nem zavarja-e majd pihenésében? A szálló igazgatója így válaszol: „Éppen ellenkezőleg uram, a forgalom következtében úgy rezeg a szálloda egész épülete, hogy az ember valósággal édesdeden ringó bölcsőben érezheti magát." ★ Fürkésző tekintetű hölgy keres szobát az egyik velencei hotelban: „Nincs véletlenül olyan szobája, amelyből remek kilátás nyílik a többi szobákra?” ★ Az éltes feleség vacsora Után így szól élete párjához: ,JMo, édes fiaim, mi a mai programunk? Kártyázunk, nézzük a televíziót, vagy veszekszünk?” Csúszik a Baltikum partja Tutenkámen jogara A kairói Állami Múzeumból 12 évvel Lengyel és szovjet geológusok, akik Szczecintől a Kur-öbölig végigvizsgálták a Balti-tenger partját, arra a megállapításra jutottak, hogy a tengerpart elmozdul a helyéről. Ez a folyamat az ember számára jóformán észrevehetetlen. A tudósok megállapították, hogy a tenger déli partja évente átlag 1 millimétert süllyed, a Szczecini-öböl térségében viszont évi 2 centiméter a süllyedés. Így'az utóbbi évezredben csaknem 20 méterrel ereszkedett lejjebb az a partszakasz. ezelőtt eltűnt Tutenkámen jogara. Az ismeretlen tolvaj nyilván úgy vélte, hogy az ősi fáraók hatalmának ez a jelképe színtiszta aranyból készült. Amikor rájött, hogy a jogar csak aranyborítású, egyszerűen eldobta. A jogart megtalálták és az értékes kiállítási tárgy most ismét látható a múzeumban. Tutenkámen 142 centiméter hosszú jogarát 1922-ben Carter angol régész tárta a világ elé a fáraó sírjából. Őf könyvek Különleges lát®másű poéta Jő krimi — Kalandok, nemcsak két keréken Sajátos látású, szavú költőt mutat be az Európa könyvkiadó nagyon tetszetős kiállítású sorozatának új kötete. Henri Michaux nem rokonítható sem a francia, sem az európai költészet más alakjaival. Lidéreek, s emberek, jéghegyek és sárkányok vonulnak e! szemünk előtt, hordozóiként rabságnak, s lázadásnak, komor jóslatoknak, s reménykedés, nek. A Nyugodjék lázadásban címet viselő könyv — amelynek fordítói Gara György, Illyés Gyula, Somlyó György, Weöres Sándor —, egyszerre érdekesség, s érték. A kiadó másik újdonsága ragyogó krimi. A prágai kamaraszínház előcsarnokéban felismaiietetlen arcú női holttestet találnak. Václav Erben Holttest a fügöny mögött című munkája nem áil meg az izgalmasságnál, a cselekmények gyors pörgetésénél. A nyomozás során emberek legkülönbözőbb típusaival ismerkedünk meg, indítékok kusza szövevénye vesz körül bennünket; nemcsak izgalmat, olvasmányt is kapunk. A könyvet Mayer Judit fordította. A frissen kibocsátott új munkák közül kiemelt harmadik Anatolij Klescsenkóé. Kényszerleszállás című regénye — az Európa és a Kárpáti Kiadó közös gondozásában, Szo- boszlai Margit fordításában — öt ember próbatételének fordulatos története. A tajgában szerencsétlenül járt repülőgép csupán az alaphelyzet kelléke. Az író finom érzékkel azt boncolja, hogyan viselkednek más-más alkatú emberek azonos körülmények között, mi az, ami végül is társakká teszi őket. Vámbéry Ármin nevének hallatán if j abbékban és idősebbekben a nagy tudós Közép-Ázsiában tett utazásának emléke, pontosabban élvezetes könyvének olvasmány-élménye idéződik fel. Kis József filmrendező joggal gondolta, hogy Vámbéry nyomában műve címeként is ezt választotta —, tett útjáról készült napló jegyzetei sem lesznek érdektelenek. Valóban nem azok. Színes krónika a Móra Ferenc Könyvkiadó által napvilágra bocsátott kötet, amelynek lapjairól egy filmrendező gondjait, mesterségbeli problémáit éppúgy megismerhetjük, mint Szamarkand, Buhara, s Üzbegisztán, Afganisztán tájainak mai arculatát. Nem csupán illusztrációk, hanem önálló mondanivaló hordozói is a képek, amelyeket Zöldi István és Dióssl Ferenc készítettek. Múltbéli, de jóval régebbi dolgok nyomon követésére vállalkozott a kiadó másik újdonságának, szerzője, Erdődy János is. Hess András, az első magyarhoni könyvnyomtató emlékét eleveníti fel, azét, aki a betűk szolgálata mellett vándor, tudós, meg katona Is volt. A szerző jó érzékkel elegyíti a regényességet a kényszerűséggel, a valós eseményeket, s a kitaláltákat. A könyvet — amelynek ez a második kiadása —, egykorú metszetek nyomatai díszítik. Eddig különböző kalandok, kalandos életutak rögzítéséről szóltunk, s aligha áll ezektől távol mindaz, amit a motorsport két kiválósága, Szabó II. László és Máté Sándor élt át, két keréken... Pályafutásuk vidám és drámai eseményekben gazdag krónikáját Zsolt Róbert írta meg, s a sok fényképpel, közöttük remek riportfotókkal illusztrált-könyvet a Vue Touristique nemzetközi idegenforgalmi folyóirat kiadója jelentette meg. (M) WSAMAOA L ombos fák vették körül a sétányt, s a magasból az Erzsébet hídra nyílt kilátás. A padokon minden hely foglalt volt, de senki sem zavarta a fiút és a lányt. Árnyékban ültek. A lányon tarka selyemszoknya volt, a fiú szürke öltönyt viselt, de meleg szél járt és a pad támlájára terítette a zakóját. A lány minduntalan mocorgóit, a fiú kedvetlenül nézte. Papírzacskót vett ki a zsebéből. — Kérsz? — kérdezte. — Praliné? — húzta el a száját a lány, aztán mégis vett belőle. Lenézett a folyóra. — Nézd, de szép hajó! Biztosan üdülőket visz — mondta. A fiú bólintott. — Sohasem voltunk még hajókiránduláson. El kellene menni — mondta a lány és hátradőlt a pádon. A fiú eltette a papírzacskót. — Jókor jut eszedbe ... —mondta. A iány szomorúan nézett. — Nem olyan rég még örültél, ha hívtalak. Ha . . A fiú közbevágott. — Ennek vége. Tudhatod. A lány ismét a híd felé nézett. — ELmehetnénk a Balatonra is... — Az idén Lengyelországba megyek. Majd ő elvisz — mondta a fiú. — A Mátrába akar menni. Vele még sokat nyaralhatok, ha ... — szólt elgondolkozva a lány. — Legjobb lenne megmondani neki. — Ráérek ... — Nem várhaszt. :Ha az anyakönyvvezető előtt derül ki a dolog, kész a botrány! És később is váló- ok. — Ö, te vagy a megtestesült jóakarat. A féltő gondoskodás. Ezt 3 f ..v jV'* 0 . ' Lukács Ferenc, Kismjúl a pad alatt faramuci helyzetet... hogy pont veled kell megtárgyalnom ... Akkor bezzeg nem féltettél... — kacagott fel idegesen a lány. — Ha már kitüntettél a bizalmaddal. Ha már felkerestél... — nézett rá a fiú. — Kitüntettelek... Ha már kitüntettelek! Meg kell pukkadni! Ezt mondod azok után?... Még hogy kitüntettelek ... Hát neked ez nem természetes?! — kérdezte a lány. — Végül is neked kell megoldani, a te ügyed. — mondta a fiú. — Neked már semmi közöd hozzám! . .. Te nem ígértél semmit! És különben is neked ezt a tésztát nem tudtam volna beadni, igaz? Felesleges is lett volna. Mindig mindent tudtál. Hát akkor most légy okos’ — támadt rá a lány. — Más megoldás nincs. Meg kell mondani neki. — És ha elmegy?! Ha többé látni se akar? A szülei is szeretnek. Meglepődnének alaposan! — A fiúra kell bízni! Majd ő elintézi velük. Minél tovább hallgatsz, annál kellemetlenebb — érvelt a fiú. A lány a földre nézett. — Jé, kisnyúl! — kiáltott fel. tt ült a nyuszi a pad alatt. A fiú lehajolt érte, aztán mást gondolt. — Azt kell mondanod, hogy rös- tellted a dolgot. Nem akartad elveszíteni.- .-'í A nyuszi odébb ugrott és leült a fűbe. A lány odanézett. — Ha ez olyan egyszerű lenne... És az a másik dolog, amit neked köszönhetek?... — Nem nekem. Magadnak és az orvosnak! — tiltakozott a fiú. — Miattad tettem. „Ö, drágám roppant könnyű kis műtét. Észre sem fogod venni és minden rendben lesz...” Rendben hát! Csak éppen... — kacagott fel hisztérikusan a lány. —• Nem akartam, hogy apa nélkül ... Az elején is tudtad ... Megtetted te ezt már máskor is — mondta a fiú. Mögöttük sírás hallatszott. Egy tíz év körüli kislány futott hozzájuk. — A nyuszim! Bácsi! A nyuszikám! Nem látták a nyuszikámat?! Elveszett a nyuszikám! — kiáltozta ijedten. A lány a bokrok felé intett. — Erre szaladt! Itt ugyan nem találod meg. Mái’ lemondhatsz róla — mondta. A gyerek hangosabban zokogott. — Kihoztam ... hogy a szabadban legyen ... hogy ehessen friss füvet... és most... elszökött! Nagyon kikapok otthon. — Vékony, sápadt arcú kislány volt, kék szalaggal a hajában. . A fiú magához vonta és megsimogatta a fejét. — Ó, te kis butuska! Hogy engedhettél el itt egy nyuszit? Most már késő. Ne sírj! A kis'ÍSny a fiú térdébe kapaszkodott. — Bácsi! Segítsen.!: megkeresni. Nagyon..; kikapok! — hüp- pögte, A fiú az ölébe emelte és a zsebébe nyúlt a tárcájáért. Egy százast vett ki belőle. — Nesze! Fogd. Vidd haza és mondd meg, hogy a nyúl elveszett, de kaptál pénzt és veszel majd másikat. Tényleg, mennyibe kerül egy nyúl? — kérdezte a lányt. A kislány összehajtotta a pénzt és a köténykéje zsebébe tette. — Ez jellemző rád! Ilyen kisnyu- lat egy húszasért kapni — mondta a lány. — Mindegy. A többin vegyél csokit — mondta a fiú a kislánynak. Az még mindig hüppögött. — Most jut eszembe, van nálam finom édesség — mosolygott rá és odaadta neki a pralinét. — Most már ne sírj! — Azt mondd, hogy eladtad a nyulat. Még meg is dicsérnek érte — mondta neki a lány. A kislány abbahagyta a sírást, leszállt a fiú öléből és elindult. Többször visszanézett, integetett is nekik. A fiú visszaintett. — Én adjak neked tippeket?! — nevetett a lányra. — De legjobb, ha nem variálsz. Meg kell mondani az igazságot. Ha szeret, meg fogja érteni, afelől nem kell aggódnod. A lány felcsattant. — És én még számítottam rád! Hogy majd kitalálsz valami okosat. Szóval álljak elébe és azt mondjam: „Kedves Jenő! Négy hónapon keresztül elfelejtettem megmondani, hogy én tulajdonképpen elvált asszony vagyok, már két éve. A férjem elkergetett, mert megcsaltam] Meg aztán az egyik szeretőm nem vigyázott és volt egy roppant könnyű kis műtétem és soha többé nem lehet gyerekem. Legalább is nagyon valószínű!” Szóval ezt mondjam?! — kacagott fel gúnyosan. A fi ű az asszony vállára tette a kezét. — Tudom, hogy kínos. De túl kell esni rajta. És nyilván finomabban is elő lehet adni — mondta. — Kint vagyok veled a vízből! Mindannyiótokkal kint voltam a vízből! Mindig csak magamra számíthattam — mondta az asszony, A fiú a szemébe nézett. — Ne légy önző... És az egyenes út a legjobb. Az asszony odabújt hozzá. — Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe és hozzád mennék. Te megértő vagy és mindent tudsz rólam. A fiú elkomorodott. — Tudod, hogy vége! Féléve vége. Az asszony felsóhajtott. — Kutya meleg van. Gyerünk sörözni, aztán táncoljunk egyet. Majd valahogy csak lesz — mondta. — Mást se csináltunk, csak söröztünk és táncoltunk. Csoda, hogy csak három hónapig tartott?... — nézett rá a fiú. Lehorgasztotta a fejét. N a jól van. Ne szomorkodj! Ezen már nem segíthetünk, Légy jókedvű —* mondta neki a fiú, — Nagyon jókedvű vagyok! Nagyon-nagyon jókedvű vagyok! Itt ülök a huszonegy évemmel és nagyon jókedvű vagyok —, mondta az asszony.
