Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

ISsetergam várának bástyá­ja minden este fényárban ítezott a napokban. A Po- Bsony felől hajóval érkező utasok — ha ismerik a ma­gyar történelmet. — elgon­dolkozhattak, miért e kivilá­gítás. A műit héten egyls nagy lakójáról. Vitéz János es-noi’aomi érsekről és korá­ról emlékeztek ott meg — halálinak 500 éves évforduló­ja alkalmával. Az ünnepségek központja a vár volt, ahol királyok jártak, tormák, ahol állam­férfiak dötöttek háborúról, békéről. Szervesen egészí­tette ki dz ünneplők érdek­lődését a gazdag Bibliotheca, mely korabeli kóde?;sk ritka remekeivel kápráztatott el bennünket. Kardos Tibor egyetemi ta­nár Vitéz életének egyik méltató ja megállapította, hogy a volt esztergomi érsek élet­rajzát még nem írták mega maga igazában és teljessé­gében. Egyházi ember volt. de mint politikus-államférfi vált. Ismertté Európa-szerte Az akkori egyetemek szinte „egyetemes” átfogó művelt­séget adtak. Vitéz János a páduai és a bolognai egyete­meket látogatta fiatal évei­ben. A teológiát s a termé­szettudományokat egy szinten búvárkodhatna. Ott szívta magába a humanista leve­gőt, mely életútjának szinte meghatározója lett. így v^lt hazánkban a humanisták mecénásává. Tehetségét, tu­dását hamar jutalmazták: 1433-ban már Zsigmond ki­rály kancelláriájában talál­juk. Államférfiúi beállított­ságát ezzel lehetne jellemez­ni: harc a török ellen. Nem­csak a szavak, de a tettek embere is volt. Megjárta a várnai csatát, bújkált a Ri­gó-mezőn, küzdött Nándor­fehérvárnál. Mint Hunyadi János barátja s a Hunyadi fiúk nevelője — hű maradt a Hunyadi családhoz. Meg is szenvedett érte: V. László Hunyadi Lászlóval és Má­tyással együtt börtönbe zá­ratta. Maradt továbbra is a Hunyadiak kancellárja. Hangadó volt azok táborá­ban, akik Mátyást trónra emelték. Előbb váradi püs­pök volt, majd Mátyás ki­rály az esztergomi érseki székbe ültette. Mint Mátyás követe gyakran tárgyalt _ a pápai udvarban, sokat járt Bécsben, Frigyes császárnál. Később belesodródott a Má­tyás-ellenes csoportba. Ni tudja, ő vesztette-e el Má­tyás bizalmát, vagy az ő hi­te rendült-e meg a király­ban? Az esztergomi ünnepély- ■.jrozaton Vitéz János mél- .atói vissza-visszatérnek egy gondolathoz: a nagy huma­nista, a természettudomá­nyok közül is a csillagásza­tot tüntette ki érdeklődésé­vel. Galeotto Marzio, Vitéz egyik humanista tudósa azt írja róla: „János érsek a tu­dományokban, főleg a csíl- : gászatban annyira jártas, hogy az Ephemeridest (Csil- agászati Évköny) is magá­val hordozva semmiről, ha­csak nem a csillagokról be­szél.” E sorok írója sem tud­ja, de nem is akarja kivon­ni magát a XV. századi ma­gyar csillagászat e tudós pártfogója iránti hódolata alól. Nincs összegyűjtve és értékéivé a XV. századi csil­lagászat, benne a magyar csillagászat története. Ami Vitéz Jánost illeti két fel­fogás hatása alatt állt. Nem tudott menekülni a közép­kor előítéleteitől, híve volt az asztrológiának (csillagjóslás). De ezt fenntartással fogad­ta. mint mondá, ha szépek is a csillagok, mi mégis a földön járunk. Másrészt elő­mozdította azok törekvéseit, akik az égitestek mozgástör- v ínyeit kutatták. Bécsi útjai d halmával gyakran „mula- ot't” Peuerbach csillagdájá­an. Hívta is Nagyváradra, le a tudós ettől vonakodott. ’ eveleit, azokban csillagá­'.atl megfigyeléseit gyakran eljuttatta Vitéz Jánoshoz, aki akkor még Nagyvára­don volt püspök. Sőt műsze­reket is küldött oda. (Azok nem távcsövek, csupán szög­mérő eszközök voltak.) tgy lett Magyarországon' az első kifejezetten műszeres meg­Qjjwműt tB72. augusztus 12., szombat Vitéz János (1408 - 1472) figyeléseket, végző obszer­vatórium 1440—1450 között Nagyváradon. A csillagda részére táblázatokat is készí­tett (Tabulae Varadienses.) Ebben a nagyváradi délkör volt a 0 (kezdő) meridián. Peuerbach munkájával rész­ben előkészítette azt’ a nagy tudományos forradalmat, amit Kopernikusz, Galilei és Kepler fejeztek be. A vára­di csillagda elpusztult, könyvtárából 30 kötet ma­radt meg. Mint esztergomi érsek na­gyobb tervekre is vállalko­zott. Mátyás közbenjárására II. Pál pápa 1465-ben egye­tem szervezésére adott en­gedélyt, mely intézmény Academia Istropolitana né­ven 1467-ben meg is nyíit Pozsonyban. Vitéz követei Német- és Franciaországot, valamint az olasz városokat járták, hogy az egyetemre tudósokat hívjanak. így ér­kezett ide — Ilkusch Már­ton és Galeotto Marzióval együtt ' — Regiomontanus (Müller) János is. Regio­montanus csillagászatot és matematikát tarkított. Ám idejének nagy részét Eszter­gomban töltötte. Itt írta Vi­téz János megbízásából egyik nagy művét: Theoriae no­vae Planetarum, — vagyis a bolygók új elméletét. A művet később Nürnbergben adták ki. E kiadás bevezető oldalán egy rajz áll koncent­rikus körökkel, középen k'ét jel, mely a Nap két feltéte­lezett ' állását, helyzetét je­lentheti. írásos bizonyítéka annak, hogy a Kopernikusz előtti évszázadban Vitéz János csillagásza a nap­rendszer közepébe a Föld helyett a Napot helyezte. E könyv egyik példányát an­nak idején Kolumbusz Kris­tóf is használta, felfedező útjára is magával vitte. Vitéz János halálával a pozsonyi egyetem is hanyat­lásnak indult. 1492-ben Ulászló király az egyetemet bezáratta, az épületet fegy­verraktárnak használták. Majd jött 1514 s 1526. Ki gondolt már akkor a csilagokra? dr. Zétényi Endre Hatékonyak a felvételi előkészítők Továbbfejlődtek a fizikai dolgozók gyermekei tovább­tanulásának segítésére szer­vezett társadalmi és állami akciók. A felvételi előkészí­tők általában hatékonyan működnek, népszerűségük egyaránt növekszik az isko­lák, a szülők és a diákok körében. Az eddigi eredményeken túl javítani kell a társadal­mi akciók összehangolását, gondoskodni kell azok to­vábbfejlesztéséről és bővíté­séről. — E célok megvaló­sítása érdekében a Minisz­tertanács Tanácsszervek Hi­vatala, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, az Országos If­júságpolitikai és Oktatási Tanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága és a Pedagógus Szakszervezet irányelveket dolgozott ki. Az irányelvek hangsúlyozzák: a jövőben arra kell törekedni, hogy lehetőség szerint az or­szág egész területén működ­jenek előkészítő tanfolya­mok, növekedjék számuk az általános iskolákban is, és bővüljön az oktatott tárgyak köre a középiskolákban. A mozgalom terjedjen ki a szakmunkás-iskolát végzett, érettségizni szándékozó fia­talok tanulmányi segítésére is. Fontos — a mennyiségi fejlesztés mellett — a már működő tanfolyamok tartal­mának javítása, hatékonysá­gának, szervezettségének fo­kozása. A megyei tanácsok művelődésügyi feladatot el­látó szakigazgatási szervei és ahol szükséges, a felső- oktatási intézmények nyújt­sanak tartalmi segítséget a tanfolyamok vezetőinek, vál­lalják a foglalkozások segí­tését és ellenőrzését. Minthogy a táborok inten­zív és hatásos előkészítési formáknak bizonyultak, to­vább kell bővíteni a téli-ta­vaszi szünetben szervezett bentlakásos és nyári tanul­mányi táborok hatókörét. Kitűzött cél az is, hogy fo­kozatosan mind több, az évközi előkészítőn résztven- ni nem tudó (bejáró, távol lakó), III-os és IV-es közép- iskolás számára biztosítsák a részvétel lehetőségét. Ebben a formában bővíteni kell az oktatott tantárgyak körét is. Az évközi előkészítők, a bentlakásos tanfolyamok, és a nyári tanulmányi táborok szervezésében az irányelvek a jobb koordinálásra helye­zik a fő hangsúlyt. (MTI) Bányászok Eger alatt Egy évvel ezelőtt 85 km hosszú, tufába vájt pince- rendszert tártak fel Eger alatt, amelynek 10 kilomé­ternyi szakasza különösen veszélyes a város épületei­re. Az omladozó, repedezett pincék teljes biztosítása leg­alább 10 évig tartó munkát igényel. A Bányászati Akna­mélyítő Vállalat 70 szak­embere dolgozik a város alatti labirintusokban a ve­szély elhárításán. (MTI Foto— Erezi K. Gyula) A CSEND A Bükk mélye. Talán itt #igazi csend lesz! Évszázados fák, őserdő az Istállóskő tetején. Az égnek meredő sziklák szinte félelmesek, kocsiút nem vezet erre, A fák derekáról is lekopott már a turistajelzés. A süppedő avar elnyeli a zajt, finomabb, mint a legfinomabb perzsaszőnyeg. — Itt végre csend van. Üljünk le, vegyük elő a tarisz­nyát. Egyszercsak óriási robbanás rázza meg a levegőt. — Légrobbanás. A repülők ... Meg kell értenünk. Néhány jó falat után elfelejti az ember. Újra csend. Mélységes csend. Persze, ez sem tökéletes, hiszen szellő bujkál a fák között, diszkréten megborzolja a bokrok leveleit, rigó szól, mókus ugrik, őz surran a sűrű- ben. Ezek a zajok azonban hozzátartoznak a csendhez. Hanyatt fekszünk a fűben, lessük a valószínűtlenül kék eget. — Milyen jó itt! Már-már elszunyókálok. Rádió egyre erősödő hangját sodorja erre a szél. — Hallod? — Adj, adj, adj uram esőt... Meghalt a csend. Végignéztük, a táncdalfesztivált. De most, most szinte megborzad az ember. A mókus eszeveszett ugrálásba kezd a fán, a közelben bóklászó őzike riadtan menekül. Továbbmegyünk. A tebrek vidéke is csendes. Messze a ménesből nagynéha jókedvében felnyerít egy csikó. Ez is a csendhez tartozik. Egyszercsak éktelen hallózás. — Jenőőő! Itt vagytok? Gyertek ide... Hééé! Itt vagyunk. Gyertek ti. Szép pázsit és csend van... Két teherautó kapaszkodik fel a fennsíkra. Gázolaj­szagtól lesz egyszerre teli a levegő. Az egyik .megáll, fel­csapja a tetőt. Túráztatja a vén mordályt. Legalább negyed­óráig tart a csendháborítás. A következő vasárnap a házunk előtt szinte sorakoz­nak az autók. — Hová mentek? — Kiugrunk egy kicsit valahová. Csendet hallgatni, jó levegőt szívni. — Egyedül? — Jönnek Jóskáék is. A három gyereket is visszük. Rá­juk is rájuk fér egy kis kikapcsolódás. Csend és friss levegő után vágynak az emberek. Nem valamiféle öreguras mániából. Életszükségletből. És nem­csak a vadász, a turista, akit vágya, szenvedélye hajt. Azok is, ezren, tízezren, akik pléden heverve, kristálytiszta erdei patak mentén’akarnak szalonnát sütni. Ám minél nagyobb az igény, sajnos, annál nagyobb hi­ánycikk lesz a csend. Nagyon kell vigyáznunk, hogy vég­képp ki ne fogyjon... Szalay isi van Tői feninpt árusító könyvesbolt Az iskolapadig jutnak el a tankönyvek Az egységesített vidéki könyvterjesztés gondosan felkészült a „tankönyv-sze­zon” lebonyolítására. Az át­szervezés eredményeként az idén először sikerült az egyes iskolafajták tankönyv- ellátását egy-egy bolthoz koncentrálni, s az ellátást az eddigieknél egységeseb­ben, szervezettebben megol­dani. Minőségi javulást jelent az, hogy a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 12 könyvesbolttal növelte tan­könyvvel foglalkozó üzletei­nek számát. így az idén 71 könyvesbolt árusít tanköny­veket. ötvenegy bolt városi, hat bolt járási, tizennégy bolt járási és városi iskolá­kat lát el. E területeken 1766 általános, 591 közép-, és 17 egyetem, illetve főis­kola tankönyvellátását kell biztosítani. A munka általá­ban szeptember végéig be­fejeződik, de a vállalat 26 könyvesboltot kijelölt a ké­sőbb jelentkező igények ki­elégítésére is 1972-ben csaknem 50 mil­lió forint értékű ' általános, közép-, egyetemi és főisko­lai tankönyv kerül forga­lomba a Művelt' Nép Könyv­terjesztő Vállalat boltjaiban, ebből most 42 millió forint értékű tankönyvet kell el- juttatniok az oktatási intéz­ményekhez. (Ez kereken 5 millió példány, ami egy képzeletbeli könyvespolcon fölsorakoztatva Budapesttől —Balatonaligáig érne.) A Könyvért a 170—180 féle ál­talános iskolai és 700 féle középiskolai tankönyv szál­lítását már június végén el­kezdte. Jelenleg az általá­nos iskolai tankönyvek 90— 95 százaléka, a középisko­lai tankönyveknek pedig több mint 50 százaléka már a helyszínen megtalálható. Az olcsó sorozatokban megjelent kötéjező olvasmá­nyokért sem kell a szülők­nek, tanulóknak külön a könyvesboltba fáradniok, mert ezek a tanév kezdetén ugyancsak megvásárolhatók az iskolákban a tankönyv­felelősöknél. *AA^VVVVVV\AAAAA/VVVVVVVVVVVVSAAAA/^^>AAAAA^AA^^iAAAAAAAAAA^AAAAAAAA^AAA/VV'^V^V^/V\AAAA/V\/\^^r'V,V^^A/VV\/^^^^^A/VVVVV/S/VVV\<^'V vVNAA/'AAA'VV'AAAAAAA/' \/vVWV\>WVWWWWWiW NEMES GYÖRGY 5. — Add fel a leckét — mondta, és egyik lábfejét kifordítva. balett-alapállás­ba vágta magát. — Ez nem lecke. Csak kí­váncsi vagyok, fel tudsz-e kapaszkodni ezen az ösvé­nyen, Klót. Szemét tágra nyitotta, majd hirtelen a -nyakamba ugrott. — Klót? Ezt, ugye, most találtad ki? Így még soha senki nem szólított. Szólíts mindig így. Csak te. Szeme ott kéklett a sze­memtől tíz centire. Sose hittem volna, hogy egy lány­nak ilyen tiszta kék szeme lehet. Szembogara kis barna kör, ég abból sugarasan vé­kony rovátkák hálózzák be a kék mezőt. Merőn néztem a szemébe, s ő bátran áll­ta a tekintetemet. De egy­szer csak lehunyta a sze­mét. A szemhéja furcsán fé­nyes volt. És mintha csön­desen reszketett volna. Mint­ha lecsukott szemhéján át is látna engem. Egy pillanatra én is lehunytam a szeme­met, de csak egy pillanatra. Mert ezalatt véletlenül ösz- szeért az orrunk hegye. Ügy ért össze, ahogy valamelyik délután álmomban. Gyorsan elengedtem őt. Klót ott állt előttem, szeme nyitva, úgy nézett szótlanul. — Nem lány nak való ez a kapaszkodás — mondtam. — De én nem vagyok olyan lány, amilyenre te gondolsz — felelte. — Ne­kem nagyon izmos a lábam, nézd. Kinyújtotta előre a jobb lábszárát. Lába fejét megfe­szítette. Szoknyáját egészen combközépig felhúzta. Nagy lábujját karmosán a föld felé hajlította, aztán megla­zította. Ettől végig a lábán, a combján az izmok tán­colni kezdtek. Elfordultam. — Elhiszem. Akkor vág­junk neki az expedíciónak. Kikapcsoltam bőrszandá­lom csatját. Mire levetettem a szandálomat, már ő is mezítláb volt. Kezében lo­holta gumiszandálját. Bal keze mutatóujját fűzte át a szandál felső szíján. Én mentem előre. Hátra­nyújtottam a kezemet, Klót megragadta. Ahogy húztam felfelé, testünk összesúrló- dott, s már ő volt előttem. Most ő nyújtotta lefelé a kezét, s én ragadtam meg. S míg felfelé léptem, én súroltam hozzá a testemet. Az agyagos sár, ahogy ta­posta. kitüremlett szétfeszí­tett lábujjai között. A ma­gam lábára néztem — ugyanolyan sáros volt, mint az övé. Lihegtünk és nevettünk. Tíz perc alatt felértünk a tetőre. De fölöttünk még folytatódott a hegy egy sza­kadék után. A csermely a magasabb orom felől ka­nyargóit ide. Ebből lett pa-, tak, nagy kerülők után, a mi házunk előtt. Klót már bele is gázolt a csermelybe. Az átlátszó víz pillanat alatt zavaros lett, ahogy áramlásával lemosta Klót lábáról a sarat. Utána én álltam be a vízbe. Ne­vetve tapiskoltuk a cser­mely sziklaalját. A csermely mellett, túl a szakadékon, fák rejtette tisz­tást sejtettünk. Oda jó len­ne átmennünk, gondoltuk. De hogyan? A szakadék le­hetett vagy öt méter mély, alján bozót, csalán, vadsós­ka zöldellt. Jól kell kiszá­mítania a távolságot annak, aki a másfél méteres sza­kadékot át akarja ugrani. Még fel se ocsúdtam, mi­kor látom, hogy Klotild re­pül a szakadék felett. Lábát széttárta, valósággal úszott a levegőben. Fejét felém for­dította, és kezét is felemel­te, hívón: — Gyere, Dávid, utánam! — kiáltotta. Nem fs gondolkoztam, már ugrottam én is. Mellé zu­hantam a szakadék túlolda­lán a pázsitra. Karjai szét­tárva, szinte közéjük estem. Hám nyitotta a szemét, és bele az arcomba lélegzett, zihálva. Megfeszítettem « testem, meg ne mozduljak, s hozzá ne érjek. Kinyitotta a száját,, s így felülről, visszahúzott nyelve alatt,. alsó 1 fogsorát láttam. Mint egy fehér gyöngysor, amint befelé kanyarodik. — Hogy mondtad? Klót? — szólalt meg és csupa ne­vetés volt. Nem válaszoltam. Csak a nevető száját néztem. Anyuci délben azt kérdez­te, merre jártam. Mondtam, hogy kószáltam. Merre? — kérdezte. Mondtam, erre a hegyoldalon. Mindjárt az ölébe szórtam a délelőtt sze­dett sok virágot. Tele lett az öle. Akkor leguggoltam elé a földre. — Most maradj nyugton anyuci, amíg egy szép csok­rot készítek — mondtam. — De dolgom van, kislá­nyom. Nem érek én rá itt üldögélni. — Csak egy kicsit — mondtam, és átöleltem a térdét. — Olyan jókedvem van. A rendetlen virágtömeg­ből szálanként kiszedtem a legszebbeket. Először a sár­ga tátogatót. Aztán közéjük szúrtam a legeslegszebbet, a lila harangvirágot. Néhány i pipacsom is volt. Épek, még nein hullatták el a szirmu­kat. Az egészet rezgőkkel díszítettem. < (Folytatjuk} I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents