Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
Ösztönző határozat megvalósuló tervek i Bélapátfalvi beszélgetések A siker részesei ? A közelmúltban hozott határozatot a kormány a szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztésére. Ezt a határozatot már nagyon várták a mezőgazdasági termelők, de a. társadalom más rétegei is, hiszen az ezzel összefüggő kérdések, már hosszabb ideje foglalkoztatják a közvéleményt. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdése. Az utóbbi két-három évben ugyanis a termelés és a szükségletek alakulásában ellentétes tendencia érvényesült. A hazai fogyasztás és az exportigények növekedtek, ugyanakkor a termelés csökkent. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztését, a szükségletek és a lehetőségek figyelembevételével hosszú távra kell megalapoznunk. De hogyan vélekednek erről megyénk mezőgazdasági üzemeiben? Tiszanánán — Nálunk megvannak a szarvasmarha-tenyésztés íej- lasztésének lehetőségei — mondja Tóth József, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke — Már épül a 400 férőhelyes szakosított telep, amely a jövő év végére készül el. — Mikor telepítik he a szakosított telepet? —^tfe^iinuár 1-ig. — Mihez kJW^^^gítscget a kormányprogra'hW* . — Leginkább a telep benépesítéséhez és a kedvező fajtaválasztáshoz . biztosít kedvező lehetőségeket. Ugyanakkor kedvező tenyésztési és közgazdasági feltételek kialakítását is elősegíti. — Javltják-e a takarmányár mentés színvonalát? .... — feltétlenül, A pillangós területet a jelenlegi 900 hőidről, jövőre már a duplájára növeljük. 150 holddá! bővítjük a legelőterületet ts. melynek rekonstrukciós tervét a kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Ku. — Ügy hallom, jól sikerült az új gép indítása... — Én inkább csak úgy mondanám, eddig nem rosz- szúl. Ez egy tízmilliós berendezés, amit most itt a csehi bányában a legjobb szénmezőre telepítettünk;sokat várunk tőle. Az első hetek próbálkozásai után a három műszaknak két és fél métert is kellen haladni a fronton. Ezt pedig egyelőre még nem tudják produkálni — válaszol Bendzsó Miklós, termelési főosztályvezető. Ilyen széngyalút eddig a környéken nemigen használtak. Nem ismerik a bányászok sem. Pedig, ami nagyon fontos, nehéz fizikai munkát könnyít meg, önrakodós, nem kell mellette szivlapátot emelgetni. De ellenőrizni, vigyázni, előkészíteni. duplán biztosítani, azt kell. Bízni benne, érteni hozzá. Mert különben csak nyüglődés vele a munka. Az Özdvidéki Szénbányák Vállalat termelési főosztály- vezetőjével, gépész szakembereivel, s az új berendezésért felelős bányamérnökkel szálltunk le az egercsehi szénbányába megnézni, hogyan dolgozik a néhány hete betelepített nyugatnémet széngyalú. Az ő útjuk: az ilyenkor szokásos ellenőrzés. Nem keveset várnak a géptől: a bánya, összteljesítményének 60 százalékát. Ami a fronton fogad, azt már nem lehet a hagyományos értelemben bányászatnak nevezni. A kívülálló, a laikus, ha bányáról van szó, maga elé képzeli a csáká- nyos, fúrót markoló, csilléket töltögető szénarcú munkásembert; itt erről szó sincs. Csupán a helyszín vál- tvciatlan. tató Intézetben készítik. Ehhez feltétlen kérünk állami támogatást. — A tenyésztésben mit akarnak megvalósítani? — Az eredményes kellős hasznosítást: Tehát a tejtermelést és a hizlalást is. 1973 január 1-től mindkettőhöz, a felvásárlási árak növelésével ösztönöz a kormányprogram. — Nem szakosodnak? — A IV. ötéves terv régére felépítjük a hízómaroa- telepet is .amely lehetővé teszi, hogy a hízómarha-tenyésztést helyezzük előtérbe. Sarudon Nagy Dezső, a Tiszamenti Termelőszövetkezet íőmező- gazdásza így vélekedik: — A tenyésztési kedvet nagyban segíti a kormány- program. Nálunk az ősszel befejeződik az 500 férőhelyes szakosított telep építésé, amely új alapokra helyezi a szarvasmarha-tenyésztést. — Mi az, ami leginkább kedvezőleg hat a programból? w- A tej és a hús felvásárlási árának növelése. — Várhatóan mire szakosodnak a tenyésztésben? — Erre egyelőre még nem tudok pontosan válaszolni. Mindenesetre hosszabb számításokat kell végeznünk, hogy a tejtermelésre, vagy a hizlalásra, specializálódjunk. Hamarosan eldől, hogy itt Sarudon, a helyi feltételek között melyik ígérkezik gazdaságosabbnak. — Mi lesz a közeljövőben a legfontosabb leiadatuk? — A szarvasmarha-állomány teljes TBC-mentesíté- se, amelyet szeretnénk mihamarabb befejezni. — A takarmánytermesztés fokozására milyen elképzeléseik vannak? .......... — Jövőre ezer holdon vetünk pillangós növényeket, melyek egy részét öntözni fogjuk. A legelőterületet is növeljük. Ehhez állami támogatást kérünk majd, épA „főié” hatalmas nyomásának nekifeszülő, s az erőfeszítésben néha meg-meg- roppanó tárnok vaserdejében bujkálnak a front munkásai. Előttük a kaparó, csörgő láncaival vonszolja a kitermelt szenet a szállító- szalagra. A fejtés teljes hosz- sza több mint 80 méter. A szénfal tövében ott lapul a gép, a széngyalú. Csupakö- röm acélszörny. Ez végzi el a fejtést, a lapátolást, a hagyományos bányász- munkákat. — Jó ez, persze, hogy jó, meg könnyebb is mellette dolgozni. De nagyon kemény a szénfal, sokat kell bajlódni vele, néha nem bírja. A tervet sem tudjuk teljesíteni, a pénz meg kevés. — Fizetni kell érte a sok adót. ha megy, ha nem. Drága dolog ez, oszt annyit meg nem ér. Azelőtt nehezebb volt, de mindenkinek megadták a maga területét, ott nyugodtan dolgozott. Most meg a műszak alatt végig kell menni mindenkinek az egész fronton. Kapkodunk ide-oda — hallani a vájárok véleményét. Előbukkannak a lámpafénnyel birkózó félhomályból. aztán újra sietnek a dolguk után a bányászok. Nehezen állnak le beszélgetni, még a pihenőidőben is. — Idő kell amíg megszokják a gépet — mondja Bendzsó Miklós — Pedig sokkal könnyebb lesz nekik vele pen az ösztönző kormány- határozat alapján. Poroszlón Heves megye egyik legnagyobb szarvasmarha-tenyésztő közös gazdaságaként tartják nyilván a November 7. Termelőszövetkezetet. — 1700 az állatlétszá n — mondja Szalai István főmezőgazdász. Ezt évről évre növeljük. Az idén például 700 borjút vásároltunk. — Mit terveznek mostanában? — Növeljük a tehénállományt és megkezdjük a szarvasmarhák gyorshizla- lását. — Ez utóbbit hogyan valósítják meg? A Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állattenyésztési tanszékének Irányításával. Szerződést kötöttünk az intézet szakembereivel, akik szeptembertől folyamatos szak- tanácsadást adnak a gyorshizlaláshoz. — Növelik-e a szarvasmarhatelepek számát? — ősszel megkapjuk a Füzesabonyi Állami Gazdaság Kétútközi kerületét, ahol kis anyagi befektetéssel átalakítjuk az ottani négyszázférőhelyes telepet a szarvasmarha-hizlaláshoz. — Fokozzák-e a tejtermelést? — A kedvező árpolitikai intézkedések feltétlenül erre is ösztönöznek. Szeretnénk tehenenként 2600 literre emelni a tejtermelést. — A kettős hasznosításhoz lesz-e elég takarmány? — A tej és a hús minőségének javításához elengedhetetlenül szükség lesz a takarmánybázis növelésére. Az idén 900 holdon, jövőre pedig már 1200 holdon termesztünk majd pillangós takarmánynövényeket. ★ A három szakember véleményéből Is egyértelműen kicseng a kormányhatározat nagy jelentősége, amely nagy erővel hat a szarvasmarhaprogram mielőbbi, eredményes megvalósítása, hoz. dolgozni, s ez a mező legalább másfél évig kitart. Kiváló minőségű itt a szén. Válogatott gárda kell ide; most még az elején tartunk, nem dolgoztak össze, de én hiszem, hogy hamar belejönnek. Persze nekünk a mostaninál sokkal nagyobb fegyelmet kell tartanunk. Hidraulikus prések szorítják neki a falnak a kaparót és a széngyalút. Amint egy soron végighalad a gép, s belemar, a szabad területre rögtön előrenyomul az egész berendezés. Lenyűgöző látvány, ahogy özönlik a nagy darabos csillogó szén: a fal megadja magát, s nagy robajjal ledől. — Szét kell lőni a gép előtt, ahol kemény! — rendelkezik Pálinkás József aknász. — A töltetek elhelyezése után a front egyik végébe húzódunk. Piff-puff; önkéntelenül is behunyom a szemem. Karbidlámpáink égőjét elíujja a légnyomás. Egymástól szedjük a lángot újra. — Nem veszélyes ez — nyugtat meg Csirmaz István bányamérnök, a kísérőnk. — Kis töltetekkel lazítunk a gép előtt, mert különben lefullad a gyalunk. Igen kemény a fal. de Jó a minőség is. 4200 körüli a kalóriaérték. A csehi szenet megint keresni fogják... Utasítások, korholas, tanácsok. vita, • káromkodás. A Egy korábbi telefoninterjú alapján már jeleztük, hogy az első félévet illetően biztatóak a bélapátfalviak kilátásai. Nos, azóta, hogy az esztendő második felébe is beléptünk, többet tudunk a „jóslatoknál”: a Cement és Mészművek gyára júniusban valóban eredményes időszakot zárt, gazdasági mutatói szinte kivétel nélkül olyan sikerről tanúskodnak, amelyre évek óta nem volt példa! Elegendő ennek érzékeltetésére az a néhány adat, rövid tájékoztatás, amit a napokban folytatott beszélgetésünk alkalmával Sas Kálmán igazgatótól és Horváth Jenő főmérnöktől szereztünk: — Cementből 1800, mész- ből pedig 3367 tonnával gyártottunk többet a tervezettnél. Különösen sokat javult a mész minősége, örvendetes. hogy nyolc különféle termékünk mindegyikének alacsonyabb az egységönköltsége, mint azelőtt. Kedvezően alakult energiafelhasználásunk, főként a széntüzelésnél. Mindezeket ösz- szevetve: a programhoz képest 2,5 millió forinttal nőtt a termelési értékünk, s a nyereségünk már júniusban meghaladta a 20,5 millió forintot .... A teljesítményekben — ,mint a továbbiakban megtudtuk —, közrejátszott az idejében, s kitűnően elvégzett téli nagyjavítás — aminek következtében például az I. számú kemence szinte egy percet sem állt üzemzavar miatt —, többi között az, hogy rengeteget javult kz NDK-tól vásárolt „új” cementmalom, amely — ha valamivel későbben is, mint számítottak erre —, most vezetők szétszélednek a fronton, s irányítják a még döcögő gépezetet. Ennek a csoportnak ez a második műszakja a gyalus fronton, még nem tudnak mindent. A gyalu pedig drága, nem szabad kockáztatni az épségét. Nem beszélve a leállás okozta kiesésről. Kísérőim fáradhatatlanok; minden apró részletre kiterjed a figyelmük. A gyalú eközben föl-alá rohangál a szénfal tövében, dühödten harap le belőle egy-egynagy darabot, az emberek pedig csákányokkal bontogatják a fölötte kialakult párkányt. Érezhetően gyorsul a tempó: közeledik a műszak vége, „hozni kell a szenet”! Két óra. Elhagyjuk a frontot. Az aknász még hátramarad utolsó ellenőrzésre, pontosan akarja átadni a munkahelyet. A „vonatnál” várunk rá, oda gyűlt össze a többi munkahelyről is az összes brigád. Aztán gyorsan felszállás, átöltözés. A vendégek az öltözőből azonnal a főmérnöki irodába sietnek, ott folyik tovább a vita, újabb és újabb javaslatok hangzanak el: hogyan lehetne jobban. Délután négykor még nem ebédeltek, Hekeli Sándor már végre csaknem a garancia határán dolgozik. Az említett szép sikerek tulajdonképpeni részesei azonban a Cement és Mészművek Bélapátfalvai Gyárának dolgozói, akik — az előbbi időkben tapasztaltaknál fegyelmezettebben végezték mindennapi munkájukat. helytálltaik a maguk posztján, s akikre változatlanul lehet számítani a továb- baikban is. Mostanában is, amit a legutóbbi eredmények igazolnak. Sikereik titkát kutatva váltottunk szót néhányukkal, teljesen találomra kiválasztva őket a több száz közül. Vallomásaik — köznapi válaszok. Pelyhe János köbányász- brigádvezető: „Mit mondhatnék? Iparkodtunk becsületesen dolgozni... Mindig vigyáztunk arra, hogy jól előkészítsük a robbantásokat, azt a 30—50 lyukat, ami szükséges ezekhez, a legpontosabban próbáltuk fúrni. A, töltésnél meg arra ügyeltünk, hogy a paxit valahogy el ne akadjon a sokszor harminc méteres furatban. így aztán sikerült úgy megomlasztani a Bélkőt, hogy hónapokig kitartott utána a készlet a bagerosok- nak, dömpereseknek!” Huszár István bageros: — Mint a gyári szakszervezeti bizottság tagja, különösen jól ismerem az idei programot, többi között a 44 millió. . forintos nyereségtervet is. A többől, több jut nekem is, gondoltam minden alkalommal, amikor műszakba álltam. S amolyan „előlegként” máris jutott: nemrég béremelés volt idefenn a bányában is... Szóval: nem ké- nyelmeskedtem! Mindenekelőtt a géppel törődtem, a kötelező kenésekről, a heti tmk-ról soha nem feledkeztünk meg. Aztán a gép meg is hálálta... Vigyáztunk is rá máskor is! Ügy álltunk a hegy alá mindig, hogy a gémje le ne törjön, a bager valamelyik alkatrésze meg ne sérüljön. A törődés, az óvatosság persze csak az egyik része az eredménynek. A többiért: kicsit „hajtani” is kellett... Sas Gábor dömperes: „Negyvenötször kell fordulnom egy-egy műszakban. S ezzel nem is volt baj, sőt néha többször is sikerült! Méghozzá úgy, hogy sem üzemzavarom, sem egyetlen Az 1971. decemberi intézkedéssorozat hathónapos tapasztalatai alapvetően kedvezőek. A kormányhatározat, — mint ismeretes — lehetővé tette, hogy a MÉM a konzerv- és a hűtőiparnak 204 millió forintos felvásárlási támogatást adjon, s ez növelte a zöldségtermesztés jövedelmezőséget. Jó hatással volt az az intézkedés is, amely március 31-től új védőárrendszert, illetve kötelező felvásárlást helyezett kilátásba a termelőknek arra az esetre, ha a nagyobb termés miatt évközben nem sikerülne értékesíteni minden megtermelt árut, vagy pedig az árak a termelők számára elfogadhatatlanul alacsony szinten alakulnának ki. A jövedelmezőséget, a termelői biztonságot növelő határozat első kézzelfogható eredménye az volt. hogy a zöldségtermesztéssé1 megír: tározó szerepet játszó ipari feldolgozó ágazatok: a konzerv-, illetve a hűtőipar s*erdefektem nem volt.. Igaz, ez nemcsak az én érdemem, meg a váltótársamé, haneim Szombati Er nőéké is, akikhez a „szekérrel” lejárok rendszeres ellenőrzésre. No. meg aztán a valósághoz tartozik az is, hogy a társaságban nem voitak kilen gések, kimaradó- zások, ki-ki mindig becsületesen bejött a műszakba, s így nem pattant meg a „lánc”, a gépsor, amelyen dolgozunk...” Barta Zs. Sándor égető: — Érdekesebb a mi munkánk, mint sokan gondol-: nák! Akkor dolgozunk ugyanis a legrosszabbul, amikor a legnagyobb a nyüzsgés nálunk, amikor stangával verjük szét az összesült me- szét, s mindenkiről szakad e víz! Ha ugyanis rendben mennek a dolgok, akkor többnyire nyugodtan ücsörgőnk a pádon, s beszélgetünk ... No, ez utóbbihoz persze azért csak el kell végezni a szokásos teendőket: figyelni a tűzvezetési, ellenőrizni a gépeket, műszereket, az olajfogyasztást, a mész színét, s miegymást S ha nem tettek elemink kifogást: biztosan így csináltuk az első félévben is! Berecz Tibor, a javítóműhely szocialista brigádvezetője: „Nincs semmi titkunk. Egyszerűen; nagyon szeretjük a gépeket! Naponta megtartjuk a szokásos vizitet, szót váltunk a kezelőkkel, figyeljük a gépek mozgását, hangját, zaját, amikből következtethetünk a bajra, megismerjük a hibát S aztán, ha kell, nekilátunk a munkának! Néha olyannak is, amit még sohasem csináltunk. A két nagyjavítás között például a nyersmalom végfal-cseréjét végeztük el más brigádok segítségévéi, amelyett, hogy szokás szerint más vállalathoz fordultunk volna. Egyébként, összesen tízen vagyunk a csapatban, négy nő meg hat férfi, s az a legnagyobb szerencsénk, hogy mindig mindenki tudja a dolgát... !” Akikkel szót váltottunk — mint utóbb kiderült —: valamennyien törzsgárdisták. Kipróbált, régi, gyakorlott, hűséges emberek, akikből egyébként még nagyon sok van Bélapátfalván. S mindez, már önmagában magyarázata lehet a sikernek... Gyón! Gyula ződéskötései idén a tavalyinál kedvezőbben alakultak. A szerződéskötési időszak végéig idén az 1971. évinél kétezer hektárral nagyobb területre találtak szerződéses termelőt. — A leszerződött árualap, — az előzetes szerződéssel értékesített zöldség mennyisége — idén a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb. — Mindent egybevetve: a kormányhatározat nyomán a hazai zöldségtermő terület csökkenése megállt, sőt a terület — az elmúlt évhez képest — némileg növekedett. Ennek nyomán az várható, hogy a zöldség-piacon a tavalyinál ga-dagabb lesz a hátralévő hetek, hónapok kínálata. • 1972. augusztus 6.. vasárnap Mentusz Károly Géppel könnyebb Bányászok közt, Egercsehiben Javuló zöldségellátás
