Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

Rajtunk is múlik H a nálunk arról esik szó, hogy a gyógykezelésért nem kell egy fil- 1 “rt sem fizetni, sokan kétkedve csóválják i fejüket. Nos, legyünk őszinték, valóban I akadnak olyan orvosok, akik elvárják a kü- I lön juttatásokat, sőt, olyanokról is hallani, ( olykor-olykor, akik ezt nyíltan megkövete- I lik betegeiktől. I _ Az áprilisban elfogadott egészségügyi tör- - 1 vény őszintén feltárja ezeket a jelensége­ket, s a törvényadta lehetőségek keretei kö- ■' zött igyekszik orvoslást is találni azzal, hogy társadalmunk általános normáinak, a szocialista egészségügy és az orvosi hivatás követelményeinek megfelelően szabályozza az orvosok magatartását, cselekvésük kö­vetkezményeit, fegyelmi felelősségüket, a fegyelmi eljárások módját, ha vétenek. Mindez érthető is, hiszen a csak pénzért praktizálok az egész orvostársadalomra, a sok tízezer egészségügyi dolgozóra is rossz fényt vetnek, s emiatt azokat is igazságta­lan vád éri, akik tisztességesen és esküjük­höz híven végzik munkájukat. Az egészségügy vezetői tehát mindent megtesznek, hogy az orvosi ellátásért ne csak a paragrafusokban, a gyakorlatban se járjon pénz, az odacsúsztatott borítékok ré­vén senki ne juthasson jogtalan előnyökhöz. Csakhogy az éremnek két oldala van, s a másikat — minket, állampolgárokat — nem kötelez sem törvény, sem rendelkezés, hol­ott nem elhanyagolható a mi szerepünk sem a szocialista egészségügy megteremtésében. Nemcsak az ősrégi szabály miatt, miszerint kettőn áll a vásár, hanem azért is, mert sok tekintetben rajtunk talán még több is mú­lik, mint az orvosokon. Mert szó, ami szó, mi is ludasok vagyunk abban, hogy mind szélesebb körben terjed a nézet, s ennek megfelelően a gyakorlat is, hogy a rende­lőintézetekben, a kórházakban, illik valamit adni az ápolásért, s üres kézzel nem mehet el az orvos akkor sem, ha lakásunkra jön ki. Az egyedi esetekből így tevődik össze apránként a már-már erkölcsi normává te­rebélyesedett szokás, amelyet ha tetszik, ha nem, illik betartaná. Persze, „a mindent csak fizetség ellené­ben” szemlélet visszaszorításijírt az orvo­soknak, egészségügyi dolgozóknak és min­denekelőtt a vezetőknek is fáradozniok keli, hiszen ez a záloga annak, hogy az egész­ségügyi törvény mondatai hétköznapi gya­korlattá váljanak. A hivatás tisztasága, a törvényt tisztelő és betartó orvosok védel­mében azonban mi, állampolgárok is sokat tehetünk. Kezdhetjük például azzal, hogy jó légkört teremtünk, amely nemcsak a tör­vény szellemének, hanem saját érdekeinknek is megfelel: amikor elsősorban gyógyító és gyógyított áll egymással szemben, s nem a borítékot csúsztató beteg, s a kezét nyújtó orvos. Változtatni, a helytelen nézetekkel leszá­molni, persze lehetetlen egyik napról a má­sikra — tisztában voltak ezzel a törvény­hozó, s tudjuk magunk is. De világosan kell látnunk azt is, hogy az egészségügyi törvény értünk született. Paragrafusai lehetőséget te­remtenek, hogy orvos és beteg kapcsolatában mindinkább a szocialista erkölcsi norma vál­jék uralkodóvá. A kormány, az egészségügyi szervek megtették a magukét, de sokmin­den rajtuk áll, vagy bukik, hiszen az in­gyenes gyógykezelés állampolgári ügy is. f—rő) Hány órás munkáról van szó? ***>0Cy*: a ABüBIV Egri Gyáregységében a közel ^SST **' «'«***«* ... í00 doigozónak a jeXe nö. Az üzemben kerestük fel Székely Jánosné csiszolót, aki 11 éve a gyár alkalmazottja. Jó munkájáért kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki s tagja a gyár törzsgárdájának. (Foto: Kiss Béla) Tovább csökkent a „házon belüli" zsúfoltság Újabb biztató adatok a lakásstatisztikából Eleinte úgy tűnt, hogy az ablakba kitett virágok túl­zott locsolásából származik a járdán és az úttesten végig­folyó viz. Aztán kiderült, hogy az épület felújításakor egy elvezető csatornát nem kötöttek be, és így minden lé az aszfalra bukott ki az egyik lakásból. Immár hetek óta áztatja Gyöngyös központjában, a Fő téren, illetve a Rózsa ut­cában a járdát a szennyvíz. Marosán Lajos, az Ingatlan- kezelő Vállalat igazgatója kérdésünkre közölte, hogy ebben az ügyben többszöri levélváltás ...történt a felújí­tást végző tanácsi építőipari vállalat és az ingatlankeze­lő között. Személyesen is A számok alapján nem le­het ideges senki , a KAEV gyöngyösi gyárában. Igaz, valamivel többen léptek ki a gyárból, mint egy évvel korábban az azonos időszak­ban, az is igaz, hogy a be­lépők száma nem éri el a távozókét teljesen, de a munkások ilyen mozgása a természetesnek vehető áram­láson belül helyezkedik el. Azok húzták be inkább maguk mögött a kaput, akik nem győzték kivárni, hogy az idén megkapott önálló­ság mindenben kialakuljon; végre olajozott gépezetként működjék a piackutatástól a gyártás előkészítéséig a tel­jes mechanizmus. ★ — Nem akarok én semmit sem mondani — kezdte el­hárítva magától a választ Falcsik István. — Felmond- tam, elmegyek, minek be­széljek rosszat a gyárról. Igaz, Lakatos Imre igazgató úgy mondta, gondoljam meg, itt mindig van helyem. De hát... elmegyek. Ha már elkezdte, kis szü­netekkel tarkítva, folytatta Í6 unszolás nélkül. _ Nekem kell mennem a z anyagért, a rajzokért, mindenért. A diszpécser pe­dig nevet rajam. Amíg ön­álló csoportvezető voltam, egy szót sem szóltam emi­att. A kötelességemhez tar­tozott. De most? Dolgozzam is, mint a többiek, mert a teljesítményem beszámít; in­tézzem is a dolgokat, ez együtt sok. Pedig, nézze meg, hány óra van. Tíz? És én már a száz százaléknál tartok. Szóval: nem kell biz­tatni a munkára. Hiába sze­reztem meg a technikusi ok­levelet, az üzem szaga nél­kül nem tudok meglenni. Próbáltam íróasztal mellett is, de az nem nekem való. Hogy a brigádból hányán ‘nem 'egy alkalommal beszél­tek az ügyről, mindig azt a választ kapva, hogy már in­tézkednek is. Legutóbb a vállalat főmérnöke, Kőtelki Dénes ígérte meg ezt, még­hozzá július 20-án. Es bár most már augusz­tust írunk, a szennyvíz to­vábbra is az útra ömlik, el­állna az utat a háziipari szö­vetkezet szőnyegszövő részle­ge előtt. Megkérdeztük Szántó Já­nost, a gyöngyösi építésve­zetőség irányítóját, aki most tért vissza egyhónapos sza­badságáról, mi lesz a szenny­víz sorsa? Határozott ígére­tet tett, hogy rövidesen be­kötik a csatornába a rendet­lenkedő csövet, A vállalat főmérnökével jártak kint a helyszínen, cs megállapítot­ták, hogy a ház felújítása során a munkások nem kö­vettek cl hibát, ez valami régi vezeték, amiről nem is tudtak. Hogy a régi vezetékről mi­ért nem tudtak, azt miért nem kötötték be a csator­nába, azt most ne firtas­suk. A lényeg: rövidesen megszűnik a szennyvíz ki­ömlése a város központjá­ban. Csak azt nem értjük, mi­ért kellett erre hetekig vár­ni, és ebben az ügyben ve­zető beosztású embereknek többször is konzultálniuk egymással? Hány órás mun­káról van szó’ '(—ár) < Száztizenháromezerrel gya­rapodott az ország lakásál­lománya az utóbbi két esz­tendőben, s jelenleg 3 255 000 családi otthonban laknak — a KSH lakásstatisztikája sze­rint. A 113 000-méi jóval több lakás épült ugyan, de a kü­lönböző okok miatt lebon­tott, vagy megszüntetett la­kások száma is jelentős volt. Jól szemlélteti ezt a tavalyi országos adat: 75 302 új la­kás épült, ugyanakkor 21648-at fel kellett számol­Mielőtt valamiben döntené­nek, mindig kíváncsiak a közvéleményre is. Érdeklőd­nek. ★ Felnőtt emberekkel felnőtt módon kell bánni. Ez alap­igazság, ebben senki sem kételkedik. A munkásokkal mindenről lehet és kell be­szélni, ezt is vallja minden­ki. A hiba ott van a gyön­gyösi gyár esetében, ami máshol is létezik, hogy az utolsó grádicsot teszi meg nehezen ez a tájékoztatás. A csoportvezetők nem mindig beszélnek részletesen arról, amiket nekik elmondtak. A munkások tehát sokszor csak találgatnak, könnyen elhísz- nek mendemondákat. A megoldás egyszerű. A munkapadok mellett levőket is pontosan kell tájékoztatni mindenről. Alkalmat adni nekik arra is, hogy az ille­tékes ügyintézővel is szern- től-szembe kerülhessenek, ha valamiről többet akarnak tudni. Ebben megállapod­tunk az előbb már említett személyekkel is. ★ Az első önálló év a pró­ba éve Gyöngyösön is. Erő, higgadt fej, összefogás, nyu­galom és bizakodás kell hozzá, nem is kis mérték­ben. De ezeket' az erénye­ket csak a közösség szoros összetartozásának tudata építheti ki. Amilyen szükséges a do­logi részek megszervezése, előkészítése, éppen olyan fontos az emberi vonatko­zások erőteljes kiépítése is. Erre kell gondolniuk többet mostanában a gyöngyösi KAEV-gy árban. G. Molnár Ferenc ni. Ezek legnagyobb része elavult, roskatag épület volt; többezer lakóház szanálása a legutóbbi árvíz következ­tében vált szükségessé, s or­szágosan ugyancsak többezer családi otthont kellett meg­szüntetni városrendezési okokból, illetve lakótelepi építkezésre alkalmas terüle­tek felszabadítása érdeké­ben. Egyébként a lakásépít­kezés — csak úgy, mint a korábbi időszakban — vál­tozatlanul vidéken a legna­gyobb méretű. Az elmúlt évben a vidéki városokban 5343-cal, a községekben 4552-vel több családi otthont hoztak tető alá, mint ameny- nyi a harmadik ötéves terv­időszak egy esztendőre szá­mított átlaga volt, ugyanak­kor Budapesten a tavalyi lakásépítési teljesítmény né­mileg alatta maradt a ko­rábbi évek átlagának. A statisztika hű képet ad az utóbbi két évben épült családi otthonok korszerűsé­géről is. Jellemző adat pél­dául. hogy az egyszobás la- -kások aránya 46 százalékról 34 százalékra csökkent, ugyanakkor a kétszobásoké pontosan fordított arányban — 43 százalékról 46 száza­lékra — növekedett. Figye­lemre méltó ugyanakkor, hogy a budapesti lakasallo- mánynak csaknem a fele egyszobás, s itt a legalacso­nyabb a kétszobás családi otthonok aránya is. A lakásviszonyok javulá­sát tükrözi a „házon belüli” zsúfoltság csökkenése is: a száz .családi, .otthonra jutó lakók száma az 1970. évi 328-ról 319-re mérséklődött. A szobánként számított lak­sűrűség alakulása szintén a lakáskörülmények fejlődését bizonyítja: a száz szobára jutó személyek száma or­szágos átlagban 200-ról 189-re csökkent. Az utóbbi két évben tovább javult a lakások közmű-ellátottsága. Például 1970-ben a lakások 91 százalékában volt vil­lanyvilágítás, ugyanakkor a múlt évben emelt családi otthonok 99 százalékát el­látták villanyvezetékkel: két évvel ezelőtt országosan a lakások 36 százaléka kapta hálózatról az ivóvizet, a ta- • valy építettek csaknem há­romnegyed részében van vízvezeték, s a tavaly át­adott lakásoknak — a ko­rábbi, országosan egyharma­dos arányt jóval meghaladó — 78 százalékában rendez­tek be fürdőszobát, vagy mosdófülkét. 9 türelmetlenek odébbálltah mentek már el, azt ne is kérdezze. Végül is, mindent elmon­dott, amit erről érdemes . a nyilvánosság elé tárni. ★ Általános elismerés veszi körül a Mező1 Imre nevét viselő KISZ szocialista bri­gádot. — Nem tudjuk, mi lesz ezután — panaszolta Ko­vács Józsefné, a brigád ve­zetője. — A fonókannákkal készen vagyunk. Már közöl­ték, mit kell csinálnunk ez­után, de hát... Tudja, hogy van ez? Új munka, más mint a megszokott, nem is lehet vele olyan jól keresni, nem tetszik a brigádnak. Hogy mit tehetünk? Végül is semmit. Csináljuk, amit kiosztanak ránk. Többet szerettem volna megtudni a brigád hangu­latáról. De ezt a témát nem részletezte. Csak annyit vá­laszolt: gondolhatom, milyen lehet az. Közülük senki sem kérte ki a munkakönyvét az utób­bi időkben. Maradnak mind­nyájan, mert jól érzik ma­gukat ebben a kis közös­ségben. összeszoktak, na­gyon családias a hangulat, de fegyelemért sem kell a szomszédba menniük. Sorra kérdeztem meg a gyár illetékeseit: Lakatos Imre igazgatót, Budai Ősz- , kár szb-titkárt és Kiss Im­rét, az üzemgazdasági osz­tály vezetőjét. Mi a véle­ményük a munkások köré­ben kialakult hangulatról? Ügy látják, hogy semmi­féle riadalom nem tapasz­talható az üzemben. Teszi mindenki a dolgát. Néhá- nyan ugyan meggondolták magukat; mert máshol több pénzre számítanak esetleg, vagy itt, a KAEV-nél nem érték el azt, amit szerettek volna. A gyár néhány évvel ezelőtt kezdett el dolgozni. Ügy kellett a munkásgárdá­jának egy részét összever­buválni. A különböző üze­mekből jöttek ide többen. Ki ezért, ki azért. Aki visz- sza akar menni, azt nem lehet ebben megakadályoz­ni. Mindenkivel beszélnek, ér­deklődnek tőle, miért mon­dott fel, a lehetőséget meg­adják arra, hogy meggon­dolhassa magát, de többet nem tehetnek ebben az ügy­ben. ★ Háromszor szervezték át a gyárat. Idecsatolták, majd odacsatolták, aztán önállóvá tették. Ez a csiki-csuki nem erősítette a légkört. Hogy januártól a saját lábukra állhatták, annak örültek. Az első fél évre megkapták a megrendeléseket is. De még csak arról tudnak beszélni, hogy a harmadik negyed­évre is van munkájuk. Ke­resik a gyártmányok közül azokat, amiket hosszú táv­ra átvehetnek. Még nincs teljes listájuk. Az adott körülményekről, a tényleges helyzetről min­dig tájékoztatják a gyárve­zetői a munkatársakat. Egé­szen a csoportvezetőkig be­záróan. Aztán ott vannak a termelési tanácskozások. Ott is nyíltan szólnak a napi­rendi anyagokról. De hát nem minden termelési ta­nácskozás szűkül le a napi, termelési kérdésekre. Ha úgy tetszik: él, léte­zik a csatorna az informá­cióról oda is és vissza is. A KERMI figyelmeztetése: csak minősítő bizonyítvánnyal árusíthatók egyes villamossági termékek A kohó- és gépipari mi­niszternek a nehézipari mi- - taszterrel közösen kiadott korábbi rendelete értelmé­ben belföldön csak akkor szabad értékesíteni egyes vil­lamossági termékeket, ha azok megfelelnek az élet-és vagyonbiztonsági követelmé­nyeknek. Az ezekkel kapcso­latos vizsgálat elvégeztetése a gyártó, illetve az importáló vállalatok kötelessége. A Magyar Elektrotechni­kai Ellenőrző Intézet (MEEI) több esetben megállapította, hogy az érdekelt vállalatok nem tesznek eleget a rende­let előírásainak, s így olyan villamossági termékek ke­rültek forgalomba, amelye­ken nem végezték el a köte­lező biztonsági vizsgálata­A KERMI ~ amely közle­ményében felsorolja a kábel­művek budapesti és szegedi üzemének néhány ilyen cik­két, valamint jugoszláv és szovjet villamossági termé­keket — ismételten figyel­mezteti a kereskedelmi vál­lalatokat, hogy a rendelet­ben feltüntetett villamossá­gi cikkek megrendelésekor szállítási feltételként köve­teljék meg a MEEI minősítő igazolását (MTI) MwUw 0 1972. augusztus 5., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents