Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

Szarvasmarha-export - tOO millióért F A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kor­mányintézkedések óta or­szágszerte az eddiginél is több szó esik a mezőgazda­ságunknak erről a nagy múltú ágazatáról. Eléggé közismert, hogy a szarvas­marha-tenyésztés fejleszté­sének milyen jelentősége van a lakosság hússal, tejjel és tejtermékkel való ellátá­sa szempontjából. Ez alka­lommal a kérdés egy másik, talán kevésbé ismert olda­lával, az exporttal foglalko­zunk egy kissé részleteseb­ben. 361 jövedelmező exportcikk Az élőmarha és a marha­hús nagyon régi exportcik­künk; a hagyományok még valamikorra a középkorra nyúlnak vissza, amikor a hajdúk hajtották tíz- és százezerszámra a marhákat a nyugat-európai, elsősorban az olaszországi vásárokra. De ne induljunk olyan mesz- sziről, hiszen köteteket le­hetne írni arról, hogyan ala­kult, fejlődött az export az évszázadok folyamán. Elég, ha csak a második világhá­ború előttivel hasonlítjuk össze mostani exportunkat: a növekedés mennyiségben mintegy háromszoros, a je­lenlegi exportbevétel évi 100 millió dollár körül van. De nemcsak a bevétel nagysága az, ami fontossá és előnyös­sé teszi ezt az exportot, ha­nem kedvező gazdaságossága is. Mindezen előnyök elle­nére az utóbbi években meg­torpanás, sőt — ha az 1969. évi kiugróan magas szintet nézzük — visszaesés követ­kezett be az exportban. Ez természetszerűleg összefügg mindazokkal —a tartási, te­nyésztési problémákkal, amelyek végül is az emlí­tett kormányintézkedéseket szükségessé tették. Mielőtt a tenyésztés és hústermelés kérdéseire tér­nénk, nézzük meg, milyen a magyar élőmarha és marha­hús piaci helyzete a nyugat­európai — elsősorban a kö­zös piaci — országokban és mi várható a következő években. Kedvező piaci lehetőségek A lakosság élelmiszerfo­gyasztásának minden ország­ban megvannak a hagyomá­25 éve történt: nyai, ha ezek az idők során módosulnak is valamelyest, alapvetően nem változnak. Ilyen hagyomány számos nyugat-európai országban az, hogy valamennyi közül a marhahúst fogyasztják leg­nagyobb «mennyiségben. A változás hosszú évek óta lé­nyegében annyi csak, hogy a keresők számának és jöve­delmének emelkedésével együtt az igény is állandóan nő. A fogyasztás növekedé­sét az sem gátolja, hogy Nyugaton a marhahús fo­gyasztói ára lényegesen ma­gasabb, mint hazánkban. Ez a 'fogyasztói tendencia a különböző piaci felmérések, előrebecslések szerint még hosszú ideig hasonló marad. A piacon persze nem egy­forma a kereslet bármilyen fajta szarvasmarha és annak bármilyen része iránt. A jól hizlalt, fiatal vágóbika so­vány húsa az, amit a legin­kább kedvelitek, s a legíz- letesebb, süthető, jól szele­telhető húsok ezeknek is a. h'átsó negyedéből kerülnek ki. A legkedveltebbek ma el­sősorban a francia limousine és charolais fajták — utána a második helyen a mi pi­ros-tarka szarvasmarháink következnek. Különösen Olaszországban keresik a magyar marhahúst a házi­asszonyok, annyira, hogy olasz húskereskedők nem­egyszer megjegyezték: „le­húzhatnák a rollót, ha nem tudnának vásárlóiknak ma­gyar marhahúst adni.” Bár a közös piaci orszá­gokban is van igen jelentős szarvasmarha-tenyésztés, és a saját termelés védelmét vámokkal és számos egyéb korlátozó intézkedésekkel biztosítják, a minőségi hú­sok iránti igények teljes ki­elégítésére importra Szorul­nak, s ezért időről időre kénytelenek enyhíteni a Kö­zös Piacon kívüli országok­ból származó import elleni korlátozásokat. A külföldi kereslet tehát ma is kedvező a magyar szarvasmarha iránt, s min­den jel arra mutat, hogy még hosszú ideig az is ma­rad, sőt exportunkat fokozni is lehetne. A közös piaci or­szágok • szarvasmarha-im­portjában azonban az utób­bi években csökkent a ré­szesedésünk ; a helyünket más exportőrök foglalják el — ha hagyjuk. A központi intézkedések azonban meg­teremtik azokat a feltétele­ket, amelyekkel visszahódít­hatjuk, sőt növelhetjük régi pozíciónkat. A tenyésztés feladatai A kedvezőbbé vált felté­telek alapján a háztáji gaz­daságokban és a nagyüze­mekben is mód nyílt az erő­teljes fejlesztésre. Nem mindegy természetesen, hogy ez a fejlesztés hogyan törté­nik, és milyen fajták szapo­rítására kerül sor. A cél nem egyszerűen a mennyiség növelése — és a minőség javítása —, hanem a korszerű, de ugyanakkor gazdaságos tenyésztési mó­dok alkalmazása. Számos jó tapasztalat van ma már ar­ra, hogy a tartástechnológiát lehet fejleszteni, az önkölt­ség egyidejű csökkentésével. Ügy tűnik, bizonyos fokig visszatérünk elődeink mód­szereihez: a húsáért tenyész­tett szarvasmarhák gazdasá­gos nevelésének, hizlalásá­nak legjobb módja a legel- tetéses módszer, persze, a mai fejlett technika segítsé­gével a korábbinál lényege­sen kedvezőbb hatásfokkal. Mit értünk ezalatt? Minde- ríekelőtt azt, hogy a legelte­tés nem akármilyen legelőn történik, hanem műtrágyá­zott, öntözött legelőkön, sza­kaszos, villanypásztoros le­geltetéssel.’ Tapasztalatok szerint az ilyen korszerű módszerekkel kezelt legelőn egy hektár gyep fűtermése 400—700 rn^zsa. ennek felét az állatok lelegelik, másik felét pedig szénaként lehet betakarítani. A korszerű,' gazdaságos szarvasmarha-tenyésztésre ma már hazánkban is szá­mos példát lehet találni, ér­demes ezeket megismerni és tanulmányozni. A módsze­rek eddigi és jövőbeni elter­jesztésében a szarvasmarha- exportot lebonyolító Terim- pex Külkereskedelmi Válla­latnak is része volt és van, most már eddig is sokat tett azért, hogy megismertesse a termelőkkel egyfelől a kül­földi igényeket, másfelől a külföldön eredményesen al­kalmazott módszereket. A rendelkezésére álló tapaszta­latokkal és pénzügyi eszkö­zökkel a jövőben is igyek­szik közreműködni ennek a jövedelmező exportágazat­nak a fejlesztésében. (Sz. M.) A 'I'1/■ IiÁn iin-vnMn 1973-tól hazánkban 600 ezer tonna kén- SM. M W Ív A *«/ fi. ft f* A fi Vjoryíl ríl samt gyártanak évente, ebből 550 ezret Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiművekben. Az idén júniusban indult a negyedik szolnoki kénsavgyárban a próbaüzem. A 200 ezer tonna évi kapacitásúra tervezett gyár a próbaüzem tapasztalatai szerint azonban ennél is többet: 220 ezer tonnát tud majd elő­állítani. Az új üzem megindulása lehetővé teszi a régi elavult kénsavgyárak. leállítását, a szuperfoszfát műtrágya gyártásának fokozását. (MTI foto — Kunkovács László felv. — KS) Korszerűsítik áz építőanyag-ipar termelésének szerkezetét Ä gazdaságosabb termelési szerkezet kialakítására átfo­gó, elemző vizsgálatot kezd­tek, s ennek alapján intéz­kedési terveket dolgoznak ki a hatékonyság növelésére az építésügyi ágazat nagy épí­tőanyag- és szerkiezetgyártó vállalatai. Az első ütemben Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium 29 vállalata és a Tégla-, illetve a Kő- és Kavicsipari Egyesülés válla­latai fogtak munkához, az­után pedig az építőanyag-és szerkezetgyártó ipar tanácsi vállalatai és szövetkezetei végeznek gazdaságossági fel­méréseket és készítik el in­tézkedési terveiket. A mun­ka támogatására.a miniszté­rium összeállította és a vál­lalatok rendelkezésére bo­csátotta azokat az irányelve­ket, amelyek alapján egysé­gesen vizsgálhatják termé­keik jövedelmezőségét és in­tézkedési terveikben kijelöl­hetik azokat a gyártmányo­kat, amelyeknek gazdaságos­ságié növelni kell. Az EVM-vállalatok a múlt évi adatok alapján több tíz­ezerféle termék termelésé­nek gazdaságosságát veszik „bonckés alá”. A termékcso­portokat is árucikkekre bont­ják, s gazdasági -hatékonyság szerint rangsorolják gyárt­mányaikat. így választják ki azokat a termékeket, ame­lyeknek termelése az átla­gosnál kevesebb jövedelmet nyújt, vagy éppen ráfizeté­ses. Az intézkedési tervek­ben a kevésbé jövedelmező termékek előállításának gaz­daságosságát, hatékonyságát javító feladatokat határoz­zák meg. Az ÉVM szakemberei az irányelvekben hangsúlyozták, hogy komplex módon, az építésügyi ágazat sajátossá­gainak megfelelően kell ér­tékelni a gazdaságosságot. A nagy tömegű építőanyagok előállításánál például, 'nem­csak a termelési, hanem a szállítási költségeket is fi­gyelembe kell venni. Az épí­tési költségeket tekintve ugyanis kifizetődőbb a vi­szonylag drágább, de közel­ről szállított termék felhasz­nálása, Választási győzeli n a reakciá felett 1945 novemberében a Kis­gazdapárti abszolút többsé­get szerzett az országgyűlési választásokon. Akkor még a konzervatív és, reakciós sza­vazók ettől a 'párttól várták jobboldali törekvéseik meg­valósulását. De a Magyar Kommunista Párt, mint a Nemzeti Függetlenségi Front pártjaiból alakult koalíció legdinamikusabb tagja, meg­torpanás nélkül folytatta a munkásegység és a munkás— paraszt szövetség elvein ala­puló országépítő politikáját. 1945-től az 1947-es agusztus 31-i választásokig sikert si­ker után ért el. Végezte tör­ténelmi feladatát, miközben a reakció minden árnyalata szakadatlanul és alattomosan támadta. 1947. augusztus 31-én, az országgyűlési választáson an­nak kellett eldőlnie, politi­kailag milyen, fokon vált érettebbé az ország népe? Ürtékeli-e azokat a vitatha- fflrinn politikai és gazdasági eredményeket, amelyek a kommunista párt léte és munkája nélkül semmiképp nem jöhettek volna létre. A korabeli reakció elbizakodot­tan, 1945-ös „dicsőségének” fényében sütkérezve — a kommunisták nagyszabású vereségére számított, s ezt az illúziót terjesztette. Elbiza­kodottságát mi sem jellemez­te jobban, mint az, hogy a nyílt színre léptette fel koalí­ción kívüli pártjait Sulyok, Pfeiffer, . Barankovics és Schlachta vezetésével. A kommunisták reálisan felmérték az erőviszonyokat és bíztak sikerükben. Volt mire , hivatkozniuk, hiszen nemcsak kezdeményezői vol­taic az újjáépítés nagy fel­adatainak, hanem többnyire legfőbb megvalósítói is. Ki­magaslott a korszakos tettek sokasága közül a vasutak helyreállítása,' az élelmezési krízis leküzdése, a földosz­tás, a mezőgazdasági terme­lés újjászervezés^ a bányák teljes értékű üzemeltetése, a tervszerű gazdálkodás meg­alapozása és konkrét lépések a munkanélküliség felszámo­lására. Hiába gáncsoskodott a hazai és a külföldi reakció, a dolgozók tízezrével léptele be a pártba. Egyedül 1947. au­gusztusában 100 000 új taggal gyarapodott a párt. 1947. augusztus 31-re 200 külföldi újságíró érkezett Magyarországra „story”-ra éhesen. Ök is nagyszabású kommunista vereségre szá­mítottak. És az eredmény? Hatvan százalékos többsé­get kapott a Nemzeti Füg­getlenségi Front, azaz a de­mokratikus koalíció. A mun­káspártok megszerezték az abszolút többséget Nagy- Budapesten és előretörtek az egész országban. Mintegy 5 millió szavazó jelent meg az urnáknál, a választásra jogo­sultak több mint 90 százalé­ka. Tény az. hogy a kommu­nisták partja lett az ország legerősebb pártja: 100 képvi­selővel vonult be a parla­mentbe. Ez igen nagy siker volt, hiszen a forradalmi erők a választók akaratából a reakció fölé kerekedtek. Valamivel könnyebbé vált a változatlanul nehéz ország­építés. A Magyar Kommunista Pártot a fényes és vitathatat­lan győzelem nem vakította el. Mint a nemzeti, demokra­tikus összefogás legszerve­zettebb, belsőleg is legegy­ségesebb pártja —, kitartott koalíciós politikája mellett. Erősítette a munkásegységet és a munkás—paraszt szövet­séget. Sikeresen lelkesítette munkára a magyar értelmi­ség legjobbjait és új erőket sorakoztatott fel az újjáépítés befejezésére, új feladatok megvalósítására. így aztán 1948-ban egyesülhetett a két munkáspárt, és nagy lépések következtek a niunkásharta- lom teljes megvalósításáért, t .—i—,■— ’ .. j íí* M') Szocialista munkaversen/ — a fiatal gyárban Ä tavalyi költözködés a korszerű üzemcsarnokokba új technológiai folyamatok be­vezetését, s a régi brigádok" átalakulását is jelentette a BUBIV 7-es, egri gyáregy­ségénél. Ám az új munkahe­lyen is gyorsan kialakultak a kollektívák, s egyre egyen­letesebb a termelés. A mun­kahelyi fegyelem fokozatos megszilárdulása adta azt az alapfeltételt, hogy megkezd­hették a magasabb szintű munkaversenyfprma, a szo­cialista brigádmozgalom szer­vezését. — Az előkészítés után a munkások közt nyolc, az al­kalmazottak közt pedig há­rom brigád alakult — tájé­koztatott Bárdoss László, a gyáregység szakszervezeti bi­zottságának titkára. — Az el­ső féléves eredményeink alapján már a brigádok köz­ti helyezési sorrend is kiala­kult: első helyre a Szilágyi József vezette József Attila brigád került, második he-1 madik helyen pedig a Petőfi brigád áll. — A brigádok nagy fi­gyelmet fordítottak a minő­ségi munkára és a határidős feladatok pontos teljesítésé­re. A kötelező jellegű felada­tok mellett a Törekvés bri­gád tagjai például a gyáregy­ség belső helyiségeinek deko­rálásában vettek részt, míg a többiek a városszépítő ak­cióban jeleskedtek. Tervezik, hogy segítenek Eger egy gyermekintézményének be­rendezésében is, a távlati tervekben pedig az szerepel, hogy a szocialista címért küzdő ifjúsági brigádok gyá­ri hulladékanyagokból — ugyancsak társadalmi mun­kában. —, játékokat, ajándé­kokat készítenek a gyerme­keknek. (—ács) Abmísm £* lyen « Törekvő* brigád, húr- — 1972. augusztus 29., keié

Next

/
Thumbnails
Contents