Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
pänili a Jenppif Hatvanban A közművelődés úl távlatai Nemrésen a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott Hatvan közművelődési problémáival. Később a város pár'vezetősége, 'tanácsi végrehajtó bizottsága szintén napirendre tűzte a témát. nvi)ván annak érdekében. hogy a viták sorún felmerült nézetek tisztázódjanak. Néhénv kérdésben sürgős szemléletbeli változásra van szükség. Közülük is legfontosabb talán a hatvani közművelődési intézmények réteg- munkája. Szükebb kör igényére épül, viszonylag kis körben hat a város népművelése. Persze, ezen változtatni új koncepció és esztendők kérdése. S mi most ez ügyben beszélgettünk a leg- illetékesebbekkel. Fehér István, a városi tanács elnöke mondja: — Nem vagyunk maximalisták, s kellően értékeljük közművelődési intézményeink munkáját. Utóbb különösen a müvélódési központ tevékenysége javult szembetűnően. megközelítve a múzeum, a könyvtár és a helyi ismeretterjesztő társulat eredményességét. Számítunk rá, hogy az elkövetkező években még színesebb, még rétege- zettebb lesz a Berényí Rozália vezette intézmény ténykedése. Bátrabban tervezhetnek, nyugodtabban kísérletezhetnek, mert a tervidőszak végére marad a művelődési hajlék lebontása, ebben már megegyeztünk mind az utcaszakaszon építtető Országos Takarékpénztárral, mind a kivitelező vállalat irányítóival, Ahhoz azonban, hogy döntő csatát nyerjünk a kultúra frontján, szükség van a különböző intézmények átgondolt együttműködésére, vagyis a kooperációra. Kórósén tervezni, közösen munkálkodni, s mindinkább a társadalom különböző rétegeinek szükséglete szerint! Én talán így fogalmaznám a követendő utat... Hallgassuk meg most Béniéi Tamást, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjét. — Azt mondom, hogy bármely népművelési intézmény munkáját vizsgáljuk, a jó ellenkezője éppúgy bizonyítható. mint a rosszé! Kritizáljuk például a művelődési központot. Azt állítjuk és bizonyltjuk, hogy keveset markol. Ám ha a gazdasági alapok felől közelítjük meg a kérdést, mindjárt módosítanunk kell álláspontunkat. Kevés az intézménynek jutó állami támogatás. Jóformán a személyi kiadásokat fedezi. A többit a vezetőknek kell kigazdálkodniuk. Tehát a klubok, szakkörök, ismeretterjesztő előadások, művészeti események színvonala, mennyisége attól függ, mennyit tud bevenni a kultúrház táncos rendezvényeken, könnyű szórakoztató műsorokon. Ha a minőségre, a tartalomra apellálunk, ezen a függőségen kell sürgősen változtatnunk. Nem akarom elkiabálni, de véleményem szerint a következő esztendőben nem lesznek már „kenyérgondjai” a művelődési központnak. Határozat született, hogy a város megemeli az intézmény támogatására folyósított ösz- szeget. Vagyis lesz miből áldozni a rétegmunkára. Én azonban ehhez hozzátenném, hogy berendezés dolgában is meg kell emelni az otthon, a művelődési központ színvonalát. Olyanná kell tenni, hogy mindenki jól érezze magát falai között. Ha tehát megemeljük jövő évtől a támogatóst. s ezt az összeget folyamatosan biztosítjuk, közben áldozni kell a bútorzatra, a technikai felszereltségre. A kettő egészíti ki egymást, s biztosítja a hatást. nek arculata. Befejezésül őt idézzük. — Háromezernél több olvasó. nyolcvanezer kikölcsönzött kötet, negyvenhat ízlésformáló rendezvény. Ezek p Ady Endre Könyvtár múl: évi adatai. Az intézmény jövőben arra gondol, hogy olvasótáborénak belső arány- számán változtasson. Viszonylag kevés ugyanis a felnőtt olvasó. A város valamennyi rétege szempontjából égetően fontos az is, hogy Üj-Hatvanban korszerű klubkönyvtár létesüljön. Múzeumi vonatkozásban elérhető közelségbe került az igazgató függetlenítése, a városi tanács ugyanis 100 ezer forint támogatást irányozott elő ilyesféle célokra a ránk következő esztendőben. Jelentős lemaradás tapasztalható hatvani viszonylatban a felnőttoktatás terén. Ez a probléma, iletve megoldása jelentős hangsúlyt kap TIT- szervezetünik őszi-téli programjában, s amennyiben segítségünkre lesznek az üzemek, vállalatok, bizonnyal sikerrel vesszük az akadályt. Általában városunk szellemi gazdagodására szolgál majd, hogy ismét felvesszük a kapcsolatot a környező színházakkal és rendszeressé tesz- szük vendégjátékukat, valamint az ŐRI szervezési osztályán minden hónapra színvonalas, gazdaságos műsorokat kötünk le. A Hazafias Népfront nőbizottsága segítségével asszonyainkat, leányainkat szeretnénk mindjobban a művelődési központhoz kapcsolni, ezért a szabás-varrás tanfolyamok mellé hímző kört szervezünk, s beindítjuk a nők klubját, ahol lakberendezéstől a divatig, szépségápolásig mindenféle tanáccsal, ötlettel találkoznak a rendezvények, összejövetelek látogatói. Fontos rétegmunka a nyugdíjasokkal való törődés! Tettünk már ez ügyben lépést, vasárnaponként összejárnak a kul- ' tárház klubjában városunk nyugdíjasai, sőt rá-rákaptak a hétközi programokra is. A kővetkező években előbbre szeretnénk azonban lépni ilyen tekintetben. Az öregek második otthonává kívánjuk tenni a művelődési házat... Balettiskola. Agrárműszaki klub. Képzőművészeti stúdió. Fotókiállítás. Megannyi feladat a városi művelődési központ előtt. Nem szóltunk azonban a termelést segítő közművelődési tevékenységről, s ezzel szpros összefüggésben Hatvan két szakszervezeti kultúrházáról, amelyek pedig magasabb anyagi támogatást élveznek fenntartóiktól. mint amennyit az állami intézmény kap. Mit várnak el joggal a két művelődési szervezettől a város köz- művelődésének vezetői ? Mi az, ami még megoldatlan, de sürgető feladat a kulturális élet frontján? A rétegmunka hatékonyabb kialakítása érdekében szükségszerű a feladatok funkcionális szétosztása a különböző intézmények között. A szak- szervezeti művelődési házak felelőssége így elsősorban a munkássággal szemben jelentkezik. Szükséges lenne tehát a munkásakadémiák előadásai mellett munkásif júsági klubok működtetése, a felnőttoktatás kibontakoztatása üzemi, állami szinten egyaránt, s feltétlenül többet kell törődni jövőben a bejáró dolgozók művelődési igényének kielégítésével. Ez mindkét művelődési ház — cukorgyári, vasutas! — szempontjából annyira jelentős feladat, hogy a szakszervezeti bizottságoknak most már mérlegelniük kellene a függetlenített dolgozók beállítását. Persze, amit itt elmondtunk, ami elhangzott a nyilatkozatokban: közben határozattá vált. Felelősei is vannak a dolognak. Bízzunk tehát, hogy rövidesen nem tervekről szólanak, hanem eredményekről, amelyeket mindennél szívesebben regisztrál az újságíró. Moldvay Győző Ki, miért vesz könyvel? A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése a könyvvásárlási szokások felderítésére érdekes vizsgálódást végzett. A felmérésben részt vevő interjúalanyok átlagos bolti vásárlók voltak. Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy azt a könyvet megvásárolja? Mikor,hogyan, kitől szerzett róla tudomást? 1126 vásárló válaszolt ezekre a kérdésekre. Tizenhárom százalékuk azt válaszolta, hogy a kirakatban pillantotta meg, tíz százalékuknak ismerősök ajánlották. Majdnem ugyanennyien a könyvtájékoztató nyomán fedezték fel, illetve az eladó ajánlása nyomán vásárolták meg a kötetet. A megkérdezetteknek hat-hat százaléka válaszolta, hogy tanulmányaihoz kellett, érdekli a téma, kedveli a szerzőt, illetve ajándékba vette. SZÜTS DENES: iíNismte? KASZINÓ UT6ABMI XL. Legközvetlenebbül érzi mindé problémák súlyát, a követendő koncepció jelentőséget Kocsis István, a város! népművelési felügyelője. Ő! már azt is tudja, hogy a közeli hónapokban miként módosul Hatvan közművelődéséi' A bárónő torz. téloldalas mosollyal válaszolt Éva szavaira. — Igen, drágám, azt hiszem, valamivel jobban vagyok. Szász ezekre a szavakra lépett a szobába. Leült arra a székre, ahol korábban felesége őrködött Dédi fölött. Aztán benyúlt a zsebébe és egy letörött fejű üvegampullát vett elő tárcájából. Az ampulla gondosan be volt csomagolva. Szász úgy tartotta kezében, mint egy féltve őrzött ereklyét. 1 _ Kérem, Dédi! Jól figyeljen -rám«L Az—élete mulik ezen! Éva, gyere ide! — szólt hátra, meg sem fordulva, a feleségének. — Dé- di! Kérem, itt az unokája előtt nyilatkozzon: kapott-e ön ilyen ampullából orvosságot tegnap éjszaka Alfred Flessburgertől? Járt-e önnél éjféltájban Alfred Fless- burger? Válaszoljon! — Miért kérdezi ezt tőlem? — zuhant vissza párnájára. egyik szemével gyorsabban pislogott, de Szász látta, hogy merően figyeli az ampullát. — Azért, mert ha adott onnek^az-ejjszaka gyógyszert, Egri Nyári Egyetem '72 Ismerkedési est a főiskola pinceklub] ában A hallgatók majd ötven százaléka külföldi: jöttek a szocialista országokból, s érkeztek Nyugat-Európa országaiból : Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból, Franciaországból. A foglalkozási kör legalább ennyire változatos. Egy azonban összeköt minden hallgatót: a művészettörténet, a műemlékvédelem,, a barokk művészet iránti 'érdeklődés. Azt mondják, hogy a messziről jö t emberek köny. nyen barátkoznak, csak adódjék erre mód és alkalom. Nos, az egri nyári egyetem intézőbizottsága erről sem feledkezett meg. Kedden a második munkanap záróakkordjaként ismerkedést estet rendeztek az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola hangulatos pinceklubjában. Hogy mennyire jó ötlet volt ezt a programot is beiktatni, azt már az is igazolja, hogy: a hallgatók ide épp olyan pontosan érkeztek meg, mint az előadásokra. Zenét a Fehér szarvas va- dászíanya jónevű zenekara szolgáltatott, mintegy megteremtve az ismerkedéshez szükséges atmoszférát. Es ne feledkezzünk meg Eger márkás borairól sem, hiszen egy-két pohár tüzes nedű elfogyasztása után még inkább közlékennyé válik az ember. A hangulatot fokozta a rövid, de stf .tsos táncbemutató; ezután egyre többen kaptak kedvet a táncra, különösképp a fiatalabbak. Akik az asztaloknál maradtak élményeiket, az első két nap tapasztalatait ösz- szegezték. Csatlakozva egy- egy asztaltársasághoz, erről érdeklődtünk mi is. Hírlik, hogy a francia barátságkedvelő, közlékeny náció. Ezt bizonyították a nyári egyetem francia vendégei is: a tolmács révén hamarosan asztalukhoz invitálták a magyar hallgatókat, s megkezdődött az ismerkedés, az eszmecsere. A franciák közt kollégára találtam: Bemard Frantz, a strasbourg-i egyetem újságíró szakának másodéves hallgatója. Elsősorban ; közgazda- sági és nemzetközi vonatkozású témák érdeklik, hoblyiati/óföleSi hímzők akkor magát Flessburger megmérgezte. Csend lett. Fojtogató, rémes csend, mintha a halál lépett volna be a szobába. Szász rendületlenül folytatta. — Ebből az ampullából motorcsónakjának rejtett helyéről vett ki egyet Flessburger. Meglestem az éjszaka. Szász elmondta. hogyan követte a férfi útját a szállodától a kikötőig. Arról viszont hallgatott, hogy kihallgatta beszélgetésüket is. — Az ampullát elvittem a város egyik gyógyszerészéhez — folytatta —, aki megvizsgálta. Teljes képet nem tudott adni róla, mert alapos vegyi elemzéssel sem lehetett megállapítani a tartalmát, de annyi biztos, hogy a szervezetre káros, merevgörcsöt, később szívbénulást okozó szert is tartalmaz. — Heilige Maria! — suttogta eltorzult arccal a bárónő Szász déd anyósa orra elé tartotta az ampullát, és arra kérte, szagolja meg. — Ez volt — nyögte a bárónő és száját kitátva kapkodta a levegőt. — Úristen! Frisch! Segítség! Meghalok ... Szász könyörtelen arccal meredt rá: — Dédi! Mondja meg, ki ez az ember? Meg kell mondania, hogy segíteni tudjak még magan. Legalább könnyítsen a lelkiismeretén. (Foto: Tóth Gizella)! Az idős nőt heves csuklás gyötörte. Egész feje kivörösödött, szája rángatózott, szeme kidülledt. Látszott, hogy egyre erősebbek a rohamai. — Frisch! Átkozott Frisch! — hörögte. — A Gestapo megbízottja volt,| Jelentse fel! Fogják el! ö a gyilkos ... ők végeztek vele. Nekem semmi közöm ... Már megbántam, nem akartam én Jenőnek olyan véget... — Frisch és még három másik ember végzett Balá- taival. Én a lakást csak megfigyelésre adtam nekik, a Kaszinó utcai lakásomat. De gázt eresztettek le. Fiolákat ... elszédült. Utána eresztették rá a másik gázt. Westrick, Clodius, Daitz és Hugenberg... A németek mindig végrehajtják az utasításokat ... Gyermekem ... Bocsáss meg, Éva . .. Szászné a fürdőszobába tántorgott. Gyomra nem engedelmeskedett akaratának, hiába harapta össze úgy fogait, hogy lejött róluk a zománc. Fuldokolva hányt. Mire a fürdőszobából visz- szatámolygott a szobába, nagyanyja kiszenvedett. Az asszony és a férfi egymásra néztek. Nem szóltak egymáshoz semmit. Szász csüggedten, fáradtan állt a szoba közepén, s aztán lassú léptekkel, lehajtott fejjel elindult az ajtó felé. Még by ja viszont a művészettörténet és a műemlékvédelem. Egerrel sajátos módón ismerkedett meg; — A kulturális kapcsolatok párizsi intézete rendszeresen filmvetítéseket rendez Strasbourg-ban. Itt láttam egy filmet Magyarországról, melyben Egert úgy mutatták be. mint az ország egyik leghangulatosabb. műemlékekben leggazdagabb vidéki városát. Ez az élmény adta az ötletet, hogy levelet írjak a francia külügyminisztériumba, s .ösztöndíjat kérjek. Sikerült, így jutottam Egerbe — Milyennek látja a várost, az embereket az újságíró szemével ? — A valóság mindig más, mint annak ábrázolása. Eger esetében színesebb, gazdagabb, megnyerőbb a film adta impresszióknál. A táj, a műemlék házak csak díszlet, ezt láttam filmen. Akkor épp a leglényegesebbel, az emberrel nem volt módom megismerkedni. Vonzó, érdekes a magyar életritmus, s kellemes meglepetések sorát tartogatja számunkra a város. A magyar hallgatók véleményét Lóránt Jánosné, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola rajz szakos tanara tolmácsolja: — Nem vagyok műemlékvédelmi szakember, ezért számomra a legtöbbet, a szemléltetéssel, a vetítéssel egybekötött előadások jelentettek. Rendkívül hasznosnak tartom a városnéző, a várlátogató sétákat, ekkor ugyanis gyakorlatban látjuk azt, amiről az elméleti előadások során annyit hallottunk. Eleinte asztaltársasagok voltak, később azonban a tüzes egri bor, a tánc feloldotta a feszélyezetlséget, s hamarosan baráti kompániák toborzódtak. Volt mit megbeszélni,' s amire nem jutott idő, az is terítékre kerül majd a hátralevő égi hét során.., (pécsi) AAWVWWW két lépést sem tett, amikoi kopogtak, és a nyitott szó- baajtón át a folyosóról egy hang csapott a szobába: — Ébren van, bárónő? Szász egy ugrással a fürdőszobaajtónál termett, aho vá Évát is berántotta. Szász nénak ez az utolsó óra olyat volt, mint egy lidérces álom gonosz erők játéka. Bódul tan hallgatta férje suttogi szavait. — Menj a szobába, tegyé úgy. mintha mi sem történ volna. Én itt maradok. N< árulj el neki semmit, csal kérdezd meg, elvisz-e Olasz országba? Az asszony beleegyezóet bólintott. Elveszetten, elkin zottan, reménytelenül nézet férjére. Szász becsukta utá na a fürdőszoba ajtaját, fü lét a deszkára tapasztotta. — Szabad! — hallotta fe lesége hangját. A résbet Flessburger jelent meg. Láb ujjhegyen, ringó léptekkel szemét ide-oda járatva kö zelített a bárónő ágyához. — Szegény, meghalt mondta a részvét bánato hangján és lehajolt az ágyhoz. — Biztos, hogy meg halt? — Hirtelen a bárón szemhéjához nyúlt, s eg. gyakorlott orvos mozdulaté val széthúzta a pillákat. - Elvégeztetett — fordult Év fejé. — Asszonyom, őszint részvétem! A bárónővel eg olyan kiemelkedő tudás' asszony távozott el... (lölytotim*
