Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-24 / 199. szám
Szerda es ti külpolitikái kommentárunk 9 Ázsiai dilemma Kel et- Af r i ká ba n A HÍRÜGYNÖKSÉGEK legfrissebb jelentései szerint Idi Amin tábornok, Uganda köztársasági elnöke újra megváltoztatta elhatározását az ázsiai származású lakosok kiutasításának kérdésében. Ez már a generális-államfő sokadik döntése. Az elmúlt hét szombatján a nyugat- ugandai Runga-Kiri városkában azt jelentette be, hogy valamennyi Ugandában élő ázsiai származású lakosnak el kell hagynia az országot, beleértve a legmagasabb képzettséget igénylő hivatások gyakorlóit, valamint azokat is, akik már régen kérték és megkapták az ugandai állam- polgárságot. Aminnak ez a néhány napos drákói döntése nemcsak Ugandában kevert nagy vihart, hanem Indiában, Angliában és a szomszédos kelet-afrikai országokban, nevezetesen Kenyában és Tanzániában is. INDIÁBAN AZÉRT, mert az érintett összes, mintegy 83 ezer Ugandában élő ázsiai jelentős része indiai származású. Letelepítésüket az angolok hajtották végre még a múlt század második felében. London célja az volt, hogy loyális indiai, elsősorban kereskedő-közösséggel növelje a saját befolyását ebben a brit gyarmatosítás szempontjából akkor rendkívül jelentőségűvé vált térségben. Az egyik emlékezetes akció az volt, hogy amikor az angolok Ugandán keresztül megépítették a Mombasa és Viktória tó között húzódó vasutat, a sínek mentén kis indiai üzletek, úgynevezett duka-k egész hálózatát teremtették meg. ... Hasonló volt a helyzet a másik két kelet-afrikai országban is. Ugandához hasonlóan Tanzániában és Kenyában is jórészt az ázsiaiak töltöttek be valamiféle középréteg szerepet, a fehérek és a feketék között. Az ebből származó ellenszenvet meglovagolva hozta meg kítelepi- tési döntését Idi Amin — azt a döntést, amelyet most ismét módosítania kellett, nemcsak indiai, angol, sőt tanzániai nyomásra (Nyerere tanzániai elnök fajüldöző gesztusként ítélte el a kiutasítást), hanem saját gazdasági érdekeinek alaposabb átgondolása nyomán. ALIGHA LEHET VITAS, hogy — túl a morális meggondolásokon — a kereskedelmi-gazdasági elit tömeges kiűzése nem maradna hatástalan Uganda amúgyis sebezhető belpolitikai és pénzügyi helyzetén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ratifikálta a SALT-egyezményt A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottságai szerdán együttes ülésen megvitatták és jóváhagyták a rakétaelhárító rakétafegyverek korlátozásáról, idén május 26- án, Moszkvában, Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon által aláírt szerződést. Mint a TASZSZ közli, a vita valamennyi felszólalója egyöntetűen támogatta a mindennemű módosítás nélkül előterjesztett szerződést, s ennek nyomán a két külügyi bizottság úgy határozott, hogy a szerződést jóváhagyja és ratifikálás végett a legfelsőbb tanács elnöksége elé terjeszti. Az együttes ülésen mondott beszédében Mihail Szuszlov, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy a rakétaelháritó rendszerek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai szerződés, valamint a májusban Moszkvában aláirt többi megállapodás előnyös és hasznos mind a szovjet, mind az amerikai népnek, megfelel minden más nép érdekeinek és mint a békéért, s a bizton ságért folytatott küzdelemben tett újabb fontos lépés, a nemzetközi feszültség általános enyhülését szolgálja. — ■ A szovjet—amerikai tárgyalások idején aláírt megállapodások mindenekelőtt annak eredményeként jöttek létre, hogy az SZKP és a szovjet állam következetesen folytatja békeszere- tö külpolitikáját és a gyakorlatba ülteti4 át a XXIV. pártkongresszuson kidolgozott békeprogramot —, mondotta Szuszlov. — A szóban forgó Az- első lépés r ÖT EVE, 1967. augusztus 24-én, a genii tizennyolcha- talmi leszerelési értekezlet 325. ülésén Roscsin szovjet delegátus előterjesztette az atomsorompó-javas latot és ezzel az utolsó pontig megegyező szövegű javaslattervezetet nyújtott be az Egyesült Államok küldötte, Forster is. A két legnagyobb hatalom; a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tehát hosz- szú-hosszú viták, tárgyalások után egyetértés jött létre olyan szerződés ügyében, amelynek későbbi aláírói — minden atomfegyverrel ren- 1 delkező és az ilyennek birtokában nem levő ország csatlakozhatott —, kötelezték magukat, hogy megakadályozzák az atomfegyverek továbbterjedését. Emlékezetes, hogy Franciaország és a Kínai Népköz- társaság nem csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez, s ez kétségtelenül kárára vált a szerződésnek. Öt esztendő mégis bebizonyította, hogy ezek az országok is kénytelenek számolni azzal a rendkívül kedvező visszhanggal és hatással, amelyet a nemzetközi közvéleményben ez a szerződés kiváltott. Az atomsorompó-egyez- ményben történt szovjet— amerikai egyetértés előestéjén Konrád Adenauer (aki éppen Madridban Francónál volt látogatóban) indulatosan dörögte: „Ami most Genfben készül — tragédia lesz a németek számára!'’ Az agg nyugatnémet államférfi akkor ugyan már lelépett az aktív politika színpadáról, de még a sír széléről is óva intette honfitársait attól, hogy elfogadják a szerinte legrosz- szabbat: belenyugodjanak az atomfegyver birtoklásának hiányába! Meg kéll adni. utódai Kiesingertől Straussig, elkeseredett utóharcokban, az utolsó leheletig védték az adenaueri örökséget. • Az is bizonyos 6% Mmmsm WBZ, augusztus 24., csütörtök azonban, hogy amikor a német választók végre a realitásokkal számoló Brandt— Scheel-kormányt , juttatták hatalomra — amely megértette és elfogadta az atomso- rompó-egyezmény sarkalatos célját, hogy tudniillik éppen Nyugat-Németország sohase válhassék nukleáris hatalommá, akkor és azzal kezdődött meg a kedvező irányú változás Európában. S ilyen értelemben az atomsorompó- szerződés a kialakuló európai biztonsági rendszernek fontos eleme. S ha már az atomsorom- pó-egyezmény európai összefüggéseinél tartunk, azt is érdemes felidézni, hogy akkoriban — pontosabban ak- korig —, a hidegháborút szító nemzetközi politikának és katonapolitikának is egyik kedvenc terve volt a NATO sokoldalú atomütőerejének kiépítése. Ez a terv az „atomklub kültagjaivá” tett volna olyan országokat, — s ezzel jogot biztosított volna számukra, hogy rajta tartsák kezüket az indítógombokon ... —, amelyek addig nem rendelkeztek nukleáris fegyverekkel. Hogy ez milyen veszélyeket rejtett magában, azt az egykori újságokat olvasva mérhetjük fel a terv ellen kibontakoztatott, nagy tömegakciókat felidézve. « S mára mi maradt ezekből a tervekből? Ki merné a kollektív biztonság biztosítékait olyan szorgosan kereső Európában a NATO sokoldalú atomütőerejének tervét a közvélemény előtt propagálni ?! ÖT ÉVVEL EZELŐTT nagyon feszült nemzetközi helyzetben sikerült Genfben megegyezésre jutnia a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Alig néhány hónap választott el az arab országok elleni izraeli agressziótól. (Az arab—izraeli háború egyébként rendkívül szemléltetően mutatta meg, milyen veszélyekkel fenyeget az atomfegyver esetleges elterjesztése.) Az öt év előtti világhelyzet azt is megmutatta, hogy bizonyos válságok, konfliktusok sem akadályozták es nem lyozhatják a két legpusztítóbb fegyverzettel rendelkező nagyhatalmat, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a világ biztonsága szempontjából olyan fontos, elkerülhetetlen atomleszerelés irányába ható megegyezés keresésében és elérésében. Sőt — a legutóbbi moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó és azok körülményei összefüggésében is —, érde- . mes emlékeztetni arra, hogy 1967. júniusában Koszigin szovjet miniszterelnök és Johnson akkori amerikai elnök legfelsőbb szintű találkozóján az amerikai Glass boro városban, egyeztek meg: az atomsorompó-tárgyaláso- kat befejező szakaszába kell juttatni. Azóta részben a genfi leszerelési értekezlet, részben a csúcstalálkozók újabb fontos lépéseket hoztak, amelyek a fegyverkezés korlátozása irányába mutatnak. Ezek közül a legfontosabb a moszkvai csúcsmegegyezés: a SALT. Most, amikor már tető alatt van a SALT első szakasza, mindezek ismeretében reálisan. de optimistán tekint a világközvélemény a Genfben folytatandó szovjet—amerikai rakétatárgyalások elé. AZ ATOMSOROMPÖ- EGVEZMÉNY elsősorban a Szovjetunió és más európai szocialista országok sikere volt. amelyek a tárgyalások kezdetétől szívósan és állhatatosan küzdöttek a megegyezésért olyan, az imperialista agresszióktól mérgezett nemzetközi légkörben is, amelyben roppant nehézséget jelentett minden konstruktív lépés. A szocialista politikát akkor is az jellemezte, mint ma: a nemzetközi küzdőtér erőviszonyainak reális felmérése, s a felelősségérzet az egész emberiség sorsáért. Ebből kiindulva minden megegyezést — bármilyen korlátozott legyen is az —, hasznosnak és szükségesnek ítéltek és ítélnek meg, ha az a nukleáris veszély csökkentését, a biztonság és a béke esélyeinek erő- sódését&EZolgátia. £ léttme^yStue dokumentumok e politika nagy sikerét jelentik. — A legmagasabb szintű szovjet—amerikai tárgyalások és az ezeken létrejött fontos, pozitív eredmények törvényszerűen következnek a Szovjetunió erejének növekedéséből, a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára való megváltozásából. Űj feltételek jöttek létre, amikor a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének fontos tényezőjévé vált —, mondotta Szuszlov. — Ami a Szovjetuniót illeti, nekünk nem kellett megváltoztatnunk külpolitikánk jellegét ahhoz, hogy megkössük az Egyesült Államokkal a most megvitatásra kerülő megállapodást. Már Lenin kijelentette: a leszerelés a szocializmus eszménye és mi mindent megteszünk, hogy elérjük ezt az eszményt. — A tárgyalások első szakaszának kedvező tapasztalatai alapján remélni lehet, hogy a Stratégiai támadó fegyverzetek tovahbi korlátozásáról szóló vita konstruktív szellemű lesz és meghozza a konkrét eredményeket — mondotta Kuznye- cov. Viktor Kulikov, a non- vedelmi miniszter, első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke kijelentette, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány különösen nagy figyelemmel foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne megakadályozni az egész emberiség jövőjét veszélyeztető nukleáris rakétaháború kitörését. Kulikov hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány ugyanakkor gondot fordít a Szovjetunió védelmi képességének további fokozására. Nixon-show-kis hibákkal A republikánus konvención hívei Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban Nixon elnök beszédével fejeződik be a republikánus párt háromnapos elnökjelöló konvenciója, amelynek óramű pontosságú olajozott menetét csupán egy-két apróság zavarta meg. A keddi napirendről szétküldött sajtótájékoztatók közé véletlenül belekeveredett a konvenció rendezőségének belső használatára készült forgatókönyv keddre vonatkozó egyik lapját, s ennek birtokában a CBS tudósítója már hét órával az elnök- jelölő szavazás megkezdése előtt tájékoztathatta a nagyérdemű tv-közönséget, hogy Miami Beach-i idő szerint pontban este 10 óra 30 perckor Gerald Ford. a konvenció elnöke csendet kér és a következő bejelentést teszi: „Valamennyi küldött szavazatát feljegyezték a szava- zatszedak. Közölték velem, hogy 1.148 szavazatot kapott. Richard M. Ni.ton . . .” ezen a ponton a forgatókönyv 10.33 órai kezdettel 12 perces demonstrációt irányzott elő „Nixon — most” jelszóval. Az évtized politikai tv- látvánvossága. amely az USA első ..színtiszta elektronikus elnökielöltiét” produkálta. a valóságban csupán egyetlen szavazattal tért el a • forgatókönyvtől. Miután Paul McCloskey kijelentette, hogy amíg bombák hullanak Vietnamra, addig nem szavaz Nixonra, a háború- ellenes republikánus politikus Űí-Mexikóban elnyert eav küldösszavazatát az ál-/ lám pártküldöttsépe nagy' mentegetőzések közeoette kénytelen volt Nixon elnök ellen leadni. Ettől a „szépséghibától” eltekintve azonban tökéletes volt a rendezés. A „oártegv- sÄg” beteléseként az einö’-i rO Mió ,'rsya Föl err)fnl£|j dlcséretek kíséretében . az a Helson Rockefeller tett javaslatot, akik több mint egy évtizeden át Nixon legfőbb •riválisa volt a republikánus ^Inőkásküteégert elnökjelöltté választott Nixont Udvözlik. (Telefoto — AP—MTI—KS) küzdelemben. Rockefeller New York-i kormányzó, miután 1968-ban alulmaradt, „békét” kötött Nixonnal és kiegyezésüket a Rockefelleralapítvány „háziprofesszorának” dr. Henry Kissinger- nek, a Fehér Házba való átköltözése pecsételte meg. Nelson Rockefeller kedden este elhangozott beszédében orszagvilág előtt ismét megerősítette a szövetséget, s az ugyancsak jelenlevő Henry Kissinger boldog mosollyal nyugtázta régi és új gazdájának látványos politikai ölelkezését. Amerikai benfentes szakértők, akik már a bizonyosságnak tekintett választási győzelem után létrejövő „második Nixon-adminisztráció” összetételét kombinálják, azt jósolják, hogy Nelson Rockefeller, az olaj'oirodalom „külügyminisztere” formálisan is átveszi az új . Nixon- kabinetben az Egyesült Államok külügyminiszteri tárcáját William Rogerstől, akit viszont a feltevések szerint ..felfelé buktatnak” s a legfelsőbb bíróság tagja lesz. Laoszi küldöttség hanoi látogatása HANOI: A VDK Hazafias Fröfft-ja KB és a VDK kormánya meghívására , négy napig Hanoiban tartózkodott ,a Laoszi Hazafias Front Pártjának küldöttsége, Nouhak. Phoumsavan, a kb állandó bizottsága tagjának vezetésével. A laoszi küldöttséget fogadta Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a VDK KP első titkára és Pham Van Dong miniszter- elnök. A laoszi küldöttség kedden elutazott a vietnami fővárosból. ★ A látogatásról kiadott közös közlemény rámutat, hogy a két fél elítélte az Egyesült Államokat, amely kiszélesíti a háborút a vietnami nép ellen és a „különleges háborút” Laoszban. A két fél kijelentette: a vietnami kérdést a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának hétpontos javaslata alapján kell megoldani. A felek leszögezték: a laoszi kérdést a Laoszi Hazafias Front Pártjának 1970. március 6-1, ötpontos programja alapján kell megoldani. Vietnam és Laosz népei — mint a közleményben kijelentik — mély elismerésüket fejezik ki a szocialista országoknak és az egész haladó emberiségnek azért a nagy támogatósért és segítségért, amelyben részesítik Vietnam és Laosz népeinek az Egyesült Államok agresz- sziója ellen, a nemzet megmentéséért vívott, igazságos harcát. NSZK-választások A december 3-i rendkívüli választások kiírásának láthatóan az ellenzék részéről sem lesz akadálya. Bár a bajor CSU berkeiben időnként azzal fenyegetőznek, hogy a Bundestagban újabb konstruktív bizalmatlansági indítvány beterjesztésével megkísérlik Brandt kormányának megbuktatását, a CDU részéről ezt a tervet szemlátomást ellenzik. Rainer B&rzel ellenzéki kancellárjelölt kedd esti nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy pártja nem kísérletezik újabb bizalmatlansági indítvány beterjesztésével. Szerdán olyan hírek terjedtek el Bonnban, hogy a december 3-hoz igazodó ütemterv mégis „felborulhat”, a választásokat esetleg a tervezettnél sokkal hamarabb kiírják. Brandt kancellár a hírek szerint azt fontolgatja, hogy a maga részéről ne terjessze-e be a Vártnál sokkal korábban a bizalmi kérdést egy rendkívüli parlamenti ülésen. Ez esetben a Bundestag szeptember 12. és 14. között szavazhatna erről és igy a választások napját november 12-re, vagy november 19-re tűzhetnék ki. Brandt íopdia Schumann! Mur Willy Brandt bonni kancellár hivatalában fogadta Maurie Schumann francia külügyminisztert. (Népújság telefoto — AP MTI—KS
