Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
Legendák és jövedelmek V olt a termelőszövetkezeti mozgalomnak olyan időszaka, amikor a termelőszövetkezetek többsége igen keveset tudott fordítani a személyes jövedelemre. Bizonytalan volt akkoriban, hogy az év végén mennyi jut a tagoknak. Megtörtént az is, hogy a zárszámadó közgyűlésen a vezetőség kénytelen volt közölni: a tagok tartoznak a szövetkezetnek, pedig év közben alig kaptak valamicske előleget a közösben végzett munkájukért. Természetesen az elnökök és más beosztású vezetők is nehéz anyagi helyzetben voltak abban az időben. Rengeteget dolgoztak, gazdasági munkájuk mellett társadalmi, politikai feladatokat is elláttak, mint ma is, de sokkal rosszabb körülmények között. Ez főként az érdekeltek számára volt akkoriban téma, a közvélemény számára kevésbé. A népgazdaság más területein dolgozó emberek nemigen hasonlították össze saját keresetüket a termelőszövetkezeti elnökével. S ki tud akár egyetlen olyan esetről, amikor más foglalkozású ember javasolta valamilyen fórumon, hogy szüntessék meg a szembetűnő aránytalanságot a termelőszövetkezeti tagok, vezetők és a jobban fizetettek keresete között? A hatvanas évek közepe óta élénk érdeklődés kíséri a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmének alakulását. Pontosan azóta, hogy pártunk politikájának egyik kiemelkedően nagy eredményeként biztonságossá vált a megélhetés az erős és a közepes termelőszövetkezetekben. Rendszeresen, havonta fizetnek előleget a teljesítmények alapján, s ha eredményes a gazdálkodás, akkor az év végén megkapják a tagok a már felvett előleg és a részesedés közti különbséget, sőt, nyereségrészesedéshez, prémiumhoz is juthatnak, ha jól dolgoztak. Persze, az irányító beosztásúak, köztük az elnök is. , Ne vonakodjunk a megállapítástól : történelmi érdeme pártunknak, társadalmunknak, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme országos átlagban most már eléri a munkások és az alkalmazottak jövedelmi átlagát. Ami az életszínvonalat illeti, abban még vannak különbségek, hátrányosabb a termelőszövetkezetekben dolgozók helyzete, mert csak fokozatosan valósulhat meg a város és a falu, az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók életviszonyainak már régen célul tűzött közelítése. (Mi az oka annak, hogy az utóbbi években mégis elég gyakran lehetett hallani olyan véleményt, amely szerint túlságosan nagy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, a vezetőkéről pedig szinte legendák Születtek? A kérdés első részére az a válasz, hogy azért, mert a régebbihez képest valóban gyorsabban nőtt a tsz-tagok jövedelme, mint másoké. Ez különben kézenfekvő dolog, hiszen másképpen nem lehetett volna kárpótolni az elmaradást. A vezetők jövedelmére is vonatkozik ez, de azzal kapcsolatban kialakult téves megítélésben más tényező is hatott. Az tudniillik, hogy csaknem minden megyében akadtak kivételek, olyan szövetkezeti vezetők, akik valóban indokolatlanul nagy jövedelemre tettek szert. Leggyorsabban ezeknek a híre terjedt el, az ilyenkor szokásos túlzásokkal és általánosításokkal. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1968-ban adott ki első ízben irányelveket a tsz-vezetők díjazására. Alapos vizsgálatok állapították meg, hogy a szövetkezetek nagy többsége helyesen alkalmazta az irányelveket. Tavaly 2400 tsz közül 43-ban lépték túl az irányelvekben rögzített felső határt. Kétségtelen, hogy bár Kiegyensúlyozott sertéstenyésztés Elmaradt a ciklusos állománycsökkenés A sertéstenyésztők éveken át megfigyeltek bizonyos ismétlődő hullámzást, ciklikusságot, amely sokszor okozott gondot nemcsak a mezőgazdasági szakembereknek és a húsiparnak, hanem végső soron a háziasszonyoknak is. Az úgynevezett sertésciklusnak általában két—három évenként volt a mélypontja, amikor rohamosan csökkent az állatállomány. A ciklus szerint idén ismét ilyen depressziónak kellett volna bekövetkeznie, azonban — a jelek szerint —, a gazdaságokat ezúttal elkerülte ez a kedvezőtlen „negatív hullám”. Ennek okáról az MTI munkatársát a Húsipari Tröszt illetékesei tájékoztatták. Miután a hazai sertéstenyésztésben továbbra is nagy szerepük van a háztáji gazdaságoknak, a piac nyomban megérzi, ha a kisüzemi állattartók valamilyen oknál fogva elkedvetlenednek, és az állatok felnevelése után országosan szinte egy időben csökkentik az állományt, hagynak fel a tartással, hizlalással. Így volt ez 1962—63- ban, amikor egy év alatt kereken egymillióval csökkent az állomány, vagy 1965—66- ban, amikor a sertések száma még ennél is nagyobb mértékben esett vissza. 1968 —69-ben az állománynak már csaknem 20 százalékát „számolták fel”, s amennyiben a számok ismétlődő törvényszerűségét vennénk alapul, akkor 1971-ről 1972-re az elmúlt évi 7,5 milliós állománynak hatmillióra kellett volna visszaesnie. Az idei legutóbbi reprezentatív állatszámlálás szerint azonban mindössze két százalékkal kevesebb sertést tartanak idén az állattartók, mint az elmúlt évben. A hazai sertéstenyésztés grafikonjának hullámzását lényegében a tervszerű piac- szabályozással előzték meg-: erre az 1971. évi kormány- rendelet adott lehetőséget a MÉM-nek és az állatforgalmi és húsipari vállalatoknak. A háztáji gazdaságok növen- déksertés-forgalmát garantált védőárakkal, szervezetten irányítják, a süldőket fogadó gazdaságok számára pedig kedvező hitelfeltételeket teremtettek. nem is beszélve arról, hogy tavaly rendezték a felvásárlási árakat, és a kiskereskedelmi takarmányforgalom is lényegében zavartalan. A kedvező közgazdasági környezet kialakításával a tenyésztői kedv a nagy- és kisgazdaságokban egyaránt stabilizálódott, amit az idei nevelési és hizlalási szerződéskötések mennyiségi növekedése egyértelműen igazol. A tenyésztés jelenlegi színvonala a sertéshústermelésben és -felvásárlásban az elmúlt évihez képest jelentős növekedést ígér: a sertéshús- termelésben mintegy 15 százalékos felfutásra számítanak. A növendék&ertés piaci áraiból, az idei szerződés- kötésekből, valamint a töretlen tenyésztői kedvből arra következtetnek, hogy a sertésállomány az év végén meghaladja majd a hét és fél milliót. (MTI) az egészhez képest ez nem nagy szám, mégis sokat ártottak a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Alkalmat adtak a már említett általánosításra. Jól tette a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, hogy a közelmúltban ismét állásfoglalást, irányelveket tett közzé, és meghatározta a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmének felső határát. Nem egységesen, hanem mérlegelve, hogy mekkora a gazdaság, mennyit termel, s milyenek a műkő dés minősítésére alkalmas egyéb tényezők. Kellett az állásfoglalás azért is, hogy ennek alkalmazása kizárjon minden lehetőséget a társadalmi feszültségek előidéző' sére és a szövetkezeti demokrácia megsértésére. Időszerű volt az irányelvek kiadása annak érdekében is, hogy a termelőszövetkezeti vezetők díjazása összhangban legyen azokéval, akik rokonterületen dolgoznak, s ebből a szempontból igazodási alapul szolgálhatnak. A TOT irányelvei szerint négy kategóriába sorolhatók a tsz-ek. Az elsőben az elnök alapmunkadíja 4000— 6300 forint lehet, a negyedikben pedig 2700—4300 forint. Ehhez arányosítva szerepelnek az irányelvekben a többi vezető beosztású tagra vonatkozó díjtételek is. Az alapmunkadíjhoz legfeljebb 25 százalékos kiegészítő munkadíj (nyereségrészesedés, prémium) járulhat akkor, ha ennek a feltételei megvannak. Ha a tagoknak nincs kiegészítő részesedésük, akkor a vezetőknek sem lehet. A ki az irányelvekben foglalt mértéket túl akarja lépni, azt jogosan marasztalják el, és megérdemli, hogy a közösség határozottan fellépjen káros magatartása ellen. A termelőszövetkezeti tagságnak megvan a lehetősége arra, hogy betartassa a vezetőire vonatkozó irányelveket is. Sérthetetlen joga például, hogy a vezetők díjazására kidolgozott és a tsz-ben alkalmazott módszerek nyilvánosságát megkövetelje. Mégpedig úgy, högy ne különféle, számára nem érthető, nem elég világos utalásokat közöljenek vele, s ne előtte ismeretlen paragrafusokra, rendelkezésekre hivatkozzanak, hanem pontosan, összegszerűen és ellenőrizhetően meghatározott díjazási feltételekről, módszerekről tájékoztassák a szövetkezet tagságát. (G. P.) Őszi vetés alá szántanak a horti határban A horti Kossuth Mg. Tsz-ben befejezték az aratást és a nagy kiterjedésű közös gazdaságban megkezdődött a talaj-előkészítő munka, az őszi vetés alá. (MTI foto — Koppány György felvétele) Küszöbön a tankönywásár Húszmillió példány várja a diákokat Húszmillió tankönyv került forgalomba az elmúlt ■ napokban: az általános és középiskolákban, az egyetemeken, a főiskolákon országszerte készültek az új tanévre; megélénkült a tanszereket árusító boltok forgalma. A tankönyvellátásról, a szükséges iskolai segédeszközök beszerzésének lehetőségeiről tájékoztatták Gergely Róbertét, az MTI munkatársát. A budapesti ellátó hálózat mellett az egyesített vidéki könyvterjepztés is gondosan felkészült a „tarikönyvsze- zon”-ra. Az egyes iskolák, egy-egy bolthoz koncentrálva, várhatóan zökkenőmentesen szerezhetik be a tankönyveket. A Művelt Nép Könyvterjesztő szervezésében vidéken is az iskolapadig jutnak a tankönyvek. A vállalat felkészült az esetleg késve megjelenő kötetek fogadására: 24 órán belül ezek is a tanulókhoz kerülnek. Igen kedvezőek vidéken is a kötelező, illetve ajánlott irodalom beszerzésének lehetőségei, sőt, az olcsóbb sorozatokban megjelent olvasmányokért sem kell a szülőknek a könyvesboltba fárad- niok, mert azok ugyancsak megvásárolhatók az iskolákban. Bizonyára megnyugvás a szülőknek, pedagógusoknak egyaránt, hogy valamennyi általános iskolai tankönyv — mintegy 140 féle —, elkészült, az új gyakorlati munkafüzetekkel együtt, amelyek a gyakorlati oktatáshoz, a szerszámok kezeléséhez, az anyagok megmunkálásához nyújtanak segítséget. Ugyanez mondható el a gimnáziumi tankönyvekről is. Ebben az iskolatípusban több az új könyv. Most készültei a negyedikes biológia tagozatos osztályok labor-naplója és a szakosított nyelvi tagozatos osztályok tanulói is új — angol, francia, német, olasz, spanyol —, tankönyvekből szerzik majd az ismereteiket. Valamennyi középiskolában új függvénytábla kiegészítő segíti az oktatást. Az idén lényegesen javult a szakközépiskolák ellátása, de a sokféleség, a szakosodás és a nyomdai nehézségek következtében továbbra is számítani lehet néhány tankönyv késedelmes megjelenőAz élelmiszerek ipari feldolgozásának higiéniai szabályzata A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent „Az élelmiszerek ipari feldolgozásának higiéniai szabályzata”. Az általános rendelkezések a környezetre, épületekre, berendezésekre vonatkozó előVáltozások a hóstyán A VÁLASZTÓI mondták, hogy nem is olyan régen még a mentők se tudtak bemenni az egri Menház utcába. Amióta viszont Antal József a 31-es körzet tanácstagja, már bitumenes úton járnak az utca lakói... — A világért sem szeretném eltúlozni az ügyet, magamnak tulajdonítani, hogy megcsinálták az utcát, de az tagadhatatlan, hogy sokat talpaltam, kilincseltem érte. Előbb a saját kocsimon vittem ki az illetékesekéi, hogy nézzék meg, milyen is az út, •aztán Alaxai Emillel — aki szintén itt dolgozik az egri VÖCSI-ben, s tagja a városi és a megyei tanácsnak is — mindaddig nyomtuk a „csengőt”, amíg kész nem lett az út... — Egy sikertelen vállalkozás már csali azért is kellemetlen lett volna, mert Antal József maga is közel lakik a Menház utcához, választóit egytől egyig személyesen is ismeri... — Valóban gyerekkorom óta ismernek. Különben nem mindenki örül az új útnak. Akiknek alacsonyabban fekszik az udvaruk, még ma sem olyan szívesen köszönnek, mint azelőtt. De hát nem lehet egyszerre mindenkinek egyformán kedvébe járni. — Az utca megépítéséért a lakók kertjéből szálanként szedeti; virágcsokrot ígértek a tanács illetékeseinek... — Nem feledkeztünk meg róla, de még nem vittük el a virágcsokrot. Emlékszünk az ígéretre, sietünk is teljesíteni, különösen, ha a közvilágítást is korszerűsítik a körzetben. Mert erre is nagy szükség lenne. Társadalmi munkában nagyon sokat segítenénk, meg anyagot is tudnánk szerezni hozzá. Mert a körzetben igazán nincs baj a lelkesedéssel. — Hátha még a vízvezeték-hálózatot is tovább bővítenék a területen... — Egyszer erre is sor kerül majd. Ez is rajta van a választók igénylistáján, s természetesen benne van az én noteszomban is. — Az ember azt gondolhatná, hogy az említett ügyek, dolgok elintézéséhez nincs is szükség még tanácstagra sem, elvesre többeb között ezért Van a tanácsi apparátus... — Igen, igen, de azért jót tesz, ha valaki rendszeresen „tovább sírja” a lakók panaszait. Természetesen azzal is tisztában kell mindenkinek lennie: egyszerre nem jut mindenre és hát sorrend is van a világon. A város valóban szépen és gyorsan fejlődik, és egyre több jut a peremkerületekre, a hóstyákra is. — ön meglehetősen gyakori vendég a városi tanácson. Nem unják még a gyakori találkozásokat, kéréseket? — őszintén mondom, hogy nem. Sőt: nagyon is jó a kapcsolat. Én is elmondom, ők is elmondják. Végül csak megtaláljuk a közös nevezőt, hiszen valamennyien egy célért dolgozunk. ÉN SZÍVESEN CSINÁLOM. Szerencsére, rajtam kívül még három tanácstag is dolgozik itt a gyárban, és így még arra is van mód, hogy egyeztessük az interpellációkat. És természetesen el is mondjuk. Sőt: számon is kérjük.!* , - - s- k. — írásokat és az üzemek tisztántartására, a személyi higiéniára vonatkozó előírásokat tartalmazzák. Külön fejezet foglalkozik az élelmiszerek előállításával; ezek a szabályok a termelés, a csomagolás higiéná- ját írják elő. A kiadvány tartalmazza az egyes termelési ágakra vonatkozó sajátos rendelkezéseket. Külön foglalkozik a baromfivágással és -feldolgozással, a hústermeléssel és -feldolgozással, ezen belül a húsvizsgálattal és a higiéniai ellenőrzéssel, valamint a tej és tejtermékek előállításával, a hűtő-fagyasztó tárolással és a konzerv gyártásával. Miután az üzemek jelentős részében jelenleg még nincsenek meg azok a higiéniai feltételek, amelyeket a szabályzat előír, és a rendelkezések megvalósítása jelentős anyagi költségeket és műszaki felkészülést igényel, a könyvben is közölt rendelet az üzemeket higiéniai fejlesztési ütemterv készítésére kötelezi. Az ütemtervet úgy kell összeállítani, hogy rövid időn belül lehetővé tegye a beruházást nem igénylő, üzemi és személyi higiéniával kapcsolatos hiányosságok megszüntetését. (MTI) Mmnsm 1972. augusztus 23., szerda.
