Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
■^WAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAA/WSAAAAAAAAA»/SAAAAA WMAAAMVMVMWAAA.AMAMí 5 FARKAS ANORAs Hogyha szabadna... PILLANATKÉP AZ „ÖRÖK VAROSBÖL” (Foto: Vie Nouve) Megjegyzések a dohányzásról Colette férje, a neves humorista mondotta kiadójának: — Képtelen vagyok írni, ha nem dohányozhatom. Moßt, hogy megdrágult a szivar, mégis kénytelen vagyok lemondani. — Ez azt jelenti, hogy csökkenti a dohány fogyasztását? — Nem uram, a munkaidőmet.. ★ Mark Twain többször hangoztatta, hogy mi sem köny- nyebb, mint lemondani a dohányzásról. „A bizonyíték: magám is ezerszer abbahagytam mér”. „Mindig azt a szabályt követtem — tette hozzá —, hogy sohasem dohányzom alvás közben, viszont sohasem korlátozom a dohányfogyasztást ébrenlétem alatt” Maürice Biraud, a neves humorista megállapítja, .hogy a dolgok sokszor meglepő fordulatot vesznek: „Így van ez például a dohányzás elleni propagandával is... Egyik megrögzött barátomat például annyira megrázta mindaz, amit az újságokban a dohányzás ártalmairól olvasott, hogy soha többé nem vásárol — újságot”. Humorszolgálat A fiatal színész hazatérve lelkesen meséli a szüleinek: — Szerepet kaptam egy darabban. Olyan embert fogok alakítani, aki 18 éve ugyanannak a nőnek a férje. — Jól van, jól van, — mondja, az apja. — Eleinte mindig így van. Később majd szöveges szereped is lesz ___ ■ ár Egy díszvacsorán két ismeretlen úr mutatkozik be egymásnak: — Sörrensen, kereskedő, szén és koksz. — Olsen, börtönigazgató, víz és kenyér... ★ Egy hajótörött utolsó erejét megfeszítve partot ér egy magányos szigeten. Itt a felesége fogadja, aki már előbb megmenekült. — Hol csavarogtál, te gazember, hiszen a hajó még tegnap elsüllyedt! ★ Két diák távozik az írásbeli érettségiről. — Nem tudtam megoldani a feladatot és üresen adtam be a papírt — mondja az egyik. — Én sem tudtam rájönni a megoldásra, és én is üres papitiapot adtam be. — Rémes! — kiált fel a másik. — Még azt hiszik, hogy az enyémről másoltad. .. ★ Az apa egy levelet küldött fiával a postára, de annyira sietett, hogy elfelejtette ráírni a címet a borítékra. Amikor a fiú visszatért, az apja megkérdezte: — Nem vetted észre, hogy nincs cím a levélen? — Észrevettem, de azt hittem, nem akarod, hogy megtudjam kinek írtál. ★ — Hallottam, hogy milyen szerencse ért. Mondd, hogyan csináltad? — Nagyon egyszerűen. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem, meg tapasztalatom. — És most? — Most neki vannak tapasztalatai és nekem van pénzem. ★ Egy lihegő matróz szalad az óceánjáró parancsnoki hídjára és teli tüdőből kiabál: — Kapitány! Azt hiszem, kilyukadt a hajónk! — Miből gondolod? — Cápa van az úszómedencében! Delfinárium nyílt Romániában A romániai Constanta város közelében megnyílt az ország első delfináriuma. A delfinárium medencéjében víziünnepséget rendeztek idomított fekete-tengeri delfinek „szereplésével”. A delfinárium megnyitása nagy érdeklődést keltett a helyi lakosság és a „román Riviérán” üdülő külföldi vendégek körében. A delfinárium a híres üdülőváros, Mamaia és Constanta között lévő tó partján épült fel. Egy 800 köbméter víz befogadására alkalmas központi medencéből, 800 férőhelyes amfiteátrumból, s a „szereplők” pihenésére szolgáló külön medencéből áll. Az említett létesítményeken kívül laboratóriumok, friss tengervizet szivattyúzó berendezések is tartoznak a komplexumhoz. Látom a Káin! arcot. Két pofacsontja előáll, Mintha sokat követelne. Homloka, mint a bivalynak, Szélesen és laposan nőtt, Mintha ütőszere lenne; Orra hegyes, kicsi penge, Szúrni, de metszeni képes; Ráncait összetaposta Indulatok ezer éve; Szája a szöglete szélén Vérre kinyílna, ha szomjas: Mindezen, így tetejében, Trónol a kancsali szempár. Nézem az Ábeli képet. Teste egészben a könnyű Védelemé. A mosolygás Ott a szemében, a homlok Tiszta redői között is. Barna szemében a hitnek Akkora lelke lobog fel, Hogy mire megkeresem még, Hol van az orra, az álla, £s pofacsontjai mért is Látszanak annyira enyhén, Hallom, amint idemondja: Jó, a fülem veszi folyton, Mit, mire mérsz esetemben! AAMAAAWvWV%ANWAMAAAAAWvWAAAV é EGY KOSÁR BARÁTSÁG Aforizmák, mondások Ne mondjunk ellent a nőnek. Várjuk meg, míg ő maga teszi *zt. Humphrey Bogart A helyzet jó. Lehetne jobb is, de lehetne rosszabb is. Azaz — jó. Henri Duvernois DEFINÍCIÓ A fantázia olyasvalami, amit egyesek elképzelni sem tudnak. (Parade) RÉGI SZÉP IDŐK Hová lettek azok a csodálatos asszonyok, akik nem tűrték meg maguk mellett a. férfit akkor, ha otthon valami tennivalójuk akadt?! (Woman) ALOM ÉS VALÓSÁG' Gyermekkoromban arról ábrándoztam, hogy kalóz le- zek. Nem mindenkinek sikerül megvalósítania a gyermekkori álmokat!... (Egy üzletember visszaemlékezései) PROFILAXIS Los Angelesben az adóhivatal bejáratánál nyugtatót árusító automata áll. (Reader’ s Digest) A CSÖNDES AMERIKAI Kétségtelen, hogy van haladás. Ma kétszer annyi adót Űzetünk, mint nagyapáink. . .. _____, Látom az egyszeri tétet! Söpri az úton a sok-sok Emberi mocskot a sorsunk, Söpri nehéz seprővel, És ez a lendület adja Káini gondolatoknak, Adja a célt ezeregyszer: Megszabadulni az Abel Adta gyerekmosolyoktól, Irtani kell e merengő Fajta gyökét, hisz a végén Majd takatolva szuszoghat Ennyi erő, ez a készség Harcba szaladni, a bérért! Látom, a sors keze söpri Emberi, nagy seperővei Életemet. Meg Is értem. Ottalan úton a szennyet Kell kupacokba terelni. Hogy milliók sokasága. Mint buja, földi tenyészet, Egybeszakadva időben Megtegye azt, ami kényszer. Nem tudom, én ki vagyok már, Nem tudom, én ki vagyok még? Hogyha lehetne, se Káin, Hogyha szabadna, se Abel! Hogyha szabadna, egész már! Alkotmány Alkotmányunk ünnepén Időzzünk el a címül idézett szónál, s szóljunk röviden az államunk alaptörvényét, alaptörvényeinek összességét megnevező szóalakról, eredetéről, s nyelvhasználatunkban megtett életútjáról. Tanulságos számunkra e képzett szó fejlődése Is. Az alkot igéből keletkezett, s ez az ige is származékszó. ősi örökség nyelvünkben, s a következő fogalmakat nevezték meg vele: készít, létrehoz, teremt, hozzáidomít, hozzáilleszt, teremtő, alkotó munkával foglalkozik stb. Ebből az igei alapszóból keletkezett származékszavunk, az alkotmány, már azt 1500-as években feltűnik nyelvhasználatunkban, ' s eleinte csak ezeket az érzékelhető cselekvéseket nevezték meg vele: készít, elkészít, szerkeszt stb. Nyelvújítóink jó leleménnyel elvont jelentéstartalmak megnevezésére is felhasználták, s kezdetben a consitutio regni latin jogi kifejezés magyarítására szolgált a szó. így született meg az ország alkotmánya nyelvi képletünk. Ebben a használati értékben a szó a következő jelentéstartalmakra utalt: az állam szerkezete, az állam alaptörvénye, az állami szervek működésének rendje, az állampolgárok jogainak és kötelességeinek összefoglalása stb. Később nagy szócsalád terebélyesedett köréje: alkotmánylevél, alkotmányjog, alkotmányreform, alkotmánytörténet, alkotmányellenes, alkotmányos, alkotmányosság, alkot- m&nyoz, alkotmányozó, alkotmányi, alkotmányosdi stb. Alkotmányunk tiszteletére írott cikkünkkel nem volt más célunk, mint felhívni arra is a figyelmet, hogy egy-egy szavunk életútjának megismerése azok számára se jelent haszontalan Időtöltést, akik egy-egy politikai, jogi műszavunk megnevezése mögötti tartalomra kíváncsiak csak. s kevésbé érdekli őket a fogalmat megnevező szóalak. Dr. Bakos József — Mert, kérlek, ez egyenesen felháborító! ... Hogy nem tesznek semmit az -ilyen ellen az illetékesek?! — háborgott Galagonya Kázmér és úgy forgatta szemeit, mintha egy gyorsan pergő ringlispilt figyelne. — Ki ellen kellene és mit kellene, s milyen illetékesnek? — kérdeztem vissza óvatosan, mert Galagonya illetékesraktárában békésen megfér a magyar kormány és az ENSZ, a kefferföl- di varázslóval és a pápával. — A, te is tudod, hogy Csemcsegiről beszélek, erről a felfú- valkodott hólyagról, aki azt hiszi, hogy mert az ő orra is vörös, mint a spanyol- viasz, hát ő is találta ki ezt a micsodát... Képzeld el, öregem, ez a fickó fenekéig korrupt. Saját szememmel láttam, amint megvesztegették ... — Kicsoda? — En. A saját kezemmel. De hát mit csináljak egy ilyen gazemberrel, aki csak úgy hajlandó fizetést emelni, ha előlegez belőle az ember neki... i — Hohó, öregem! Ez kemény vád — intettem Galagonyát — Ilyennel nem lehet tréfálni... Ez már rendőrségi ügy! — tettem hozzá nyomatékképpen. — Az hát. Na, hallod, azt hiszed, hogy ezt én nem tudom? És még amit tudok. Például hogyan lett titkárnője a Mid ... S hogyan lett a titkárnő férje, a Miciné, ahogyan most már Kardost az üzemben nevezik, csoportvezető ... Ügy, öregem, hogy a Mid már maxiszoknyában jár be Galagonyához ... — Maxiban? — Igen... Mit csodálkozol? ... Hogy legyen mégis mit levennie. Ott bent, képzeld el, az igazgatói szobában ... Ml- csulákné, a takarítónő rájuk is nyitott és zavarában megkérdezte, hogy diktálni tetszik-e az igazgató elvtársnak? Mire Micike piros arccal, de szegyenkezés nélkül azt susogta, hogy most ő az, aki diktál... így mesélte mindenkinek ez a Mí- csuláknév.. S hinni kell neki, hiszen öl meg Csemcsegi vesztegette meg, hogy ne beszéljen... — De hiszen beszélt! — förmedtem rá Galagonyára. — Beszélt, persze, hogy beszélt. Keveset kapott. Ha többet kap, hallgat. Mert már ilyenek az állapotok ebben az üzemben. De ez mind semmi. Nincs tervteljesítés, van béralaptúllépés, nincs üzemi demokrácia, de van állami pénzen kanmuri, egy-két nöcskével... De oda olyan magamfajta dolgozóknak, mint amilyen én is vagyok, kuss a belépés.-S ezt nevezik, kérlek, egyenlőségnek ... Hát ilyen a helyzet nálunk, kérlek és az illetékesek, akik az ilyen ügyben Illetékesek lennének, tűrik csak, hallgatják csak. Lehet, hogy őket is megvesztegette ez a Csemcsegi! — jelentette ki fen- s őbbségesen Galagonya és méltatlankodva távozott. Egy hét múlva végre ismét találkoztam vissza ijedten Galagonya. — Hát, öregem, teljesült a vágyad, az illetékesek intézkedtek ... Csemcsegi már nem igazgató. Elzavarták. — Igen? — csodálkozott kicsit furcsa hangon Galagonya. — Igen. egyik napról a másikra repült, mint a pinty... — Mint a pinty ... — mormogta magában Galagonya, aztán rám nézett, kicsit undorodva, kicsit dühösen ... — Te meg mit örülsz ennek? Végtére is belemenös fickó volt a Csemcsegi... Kár, érte! Én mondom, kár. Csak az ilyen lekváralakok, mint te, örülnek, ha az effajta kemény ember elbukik ... Pfuj, kárörvendő disznó! — köpött le Galangonya és egy könnycsepp buggyant ki a szeméből. Ügy vélem, nem értem! (eari) vele, hiszen már nagyon vártam ezt a találkozást: — Na, mit szólsz hozzá? — köszöntem rá. — Mihez? — Az üzemben történtekhez ... — Szabadságon voltam ... Miért, mi tör+ _ Irérrrloyi
