Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

■^WAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAA/WSAAAAAAAAA»/SAAAAA WMAAAMVMVMWAAA.AMAMí 5 FARKAS ANORAs Hogyha szabadna... PILLANATKÉP AZ „ÖRÖK VAROSBÖL” (Foto: Vie Nouve) Megjegyzések a dohányzásról Colette férje, a neves hu­morista mondotta kiadójá­nak: — Képtelen vagyok írni, ha nem dohányozhatom. Moßt, hogy megdrágult a szivar, mégis kénytelen va­gyok lemondani. — Ez azt jelenti, hogy csökkenti a dohány fogyasz­tását? — Nem uram, a munka­időmet.. ★ Mark Twain többször han­goztatta, hogy mi sem köny- nyebb, mint lemondani a dohányzásról. „A bizonyíték: magám is ezerszer abba­hagytam mér”. „Mindig azt a szabályt követtem — tet­te hozzá —, hogy sohasem dohányzom alvás közben, vi­szont sohasem korlátozom a dohányfogyasztást ébrenlé­tem alatt” Maürice Biraud, a ne­ves humorista megál­lapítja, .hogy a dolgok sokszor meglepő fordulatot vesznek: „Így van ez pél­dául a dohányzás elleni pro­pagandával is... Egyik meg­rögzött barátomat például annyira megrázta mindaz, amit az újságokban a do­hányzás ártalmairól olvasott, hogy soha többé nem vásá­rol — újságot”. Humorszolgálat A fiatal színész hazatérve lelkesen meséli a szüleinek: — Szerepet kaptam egy darabban. Olyan embert fo­gok alakítani, aki 18 éve ugyanannak a nőnek a férje. — Jól van, jól van, — mondja, az apja. — Eleinte mindig így van. Később majd szöveges szereped is lesz ___ ■ ár Egy díszvacsorán két is­meretlen úr mutatkozik be egymásnak: — Sörrensen, kereskedő, szén és koksz. — Olsen, börtönigazgató, víz és kenyér... ★ Egy hajótörött utolsó ere­jét megfeszítve partot ér egy magányos szigeten. Itt a felesége fogadja, aki már előbb megmenekült. — Hol csavarogtál, te gaz­ember, hiszen a hajó még tegnap elsüllyedt! ★ Két diák távozik az írás­beli érettségiről. — Nem tudtam megolda­ni a feladatot és üresen ad­tam be a papírt — mondja az egyik. — Én sem tudtam rájönni a megoldásra, és én is üres papitiapot adtam be. — Rémes! — kiált fel a másik. — Még azt hiszik, hogy az enyémről másol­tad. .. ★ Az apa egy levelet küldött fiával a postára, de annyira sietett, hogy elfelejtette rá­írni a címet a borítékra. Amikor a fiú visszatért, az apja megkérdezte: — Nem vetted észre, hogy nincs cím a levélen? — Észrevettem, de azt hit­tem, nem akarod, hogy meg­tudjam kinek írtál. ★ — Hallottam, hogy milyen szerencse ért. Mondd, hogyan csináltad? — Nagyon egyszerűen. Megismerkedtem egy gaz­dag férfival. Neki pénze volt, nekem, meg tapasztalatom. — És most? — Most neki vannak ta­pasztalatai és nekem van pénzem. ★ Egy lihegő matróz szalad az óceánjáró parancsnoki hídjára és teli tüdőből kia­bál: — Kapitány! Azt hiszem, kilyukadt a hajónk! — Miből gondolod? — Cápa van az úszóme­dencében! Delfinárium nyílt Romániában A romániai Constanta vá­ros közelében megnyílt az ország első delfináriuma. A delfinárium medencéjében víziünnepséget rendeztek ido­mított fekete-tengeri delfi­nek „szereplésével”. A delfi­nárium megnyitása nagy ér­deklődést keltett a helyi la­kosság és a „román Rivié­rán” üdülő külföldi vendé­gek körében. A delfinárium a híres üdülőváros, Mamaia és Constanta között lévő tó partján épült fel. Egy 800 köbméter víz befogadására alkalmas központi medencé­ből, 800 férőhelyes amfiteát­rumból, s a „szereplők” pi­henésére szolgáló külön me­dencéből áll. Az említett lé­tesítményeken kívül labora­tóriumok, friss tengervizet szivattyúzó berendezések is tartoznak a komplexumhoz. Látom a Káin! arcot. Két pofacsontja előáll, Mintha sokat követelne. Homloka, mint a bivalynak, Szélesen és laposan nőtt, Mintha ütőszere lenne; Orra hegyes, kicsi penge, Szúrni, de metszeni képes; Ráncait összetaposta Indulatok ezer éve; Szája a szöglete szélén Vérre kinyílna, ha szomjas: Mindezen, így tetejében, Trónol a kancsali szempár. Nézem az Ábeli képet. Teste egészben a könnyű Védelemé. A mosolygás Ott a szemében, a homlok Tiszta redői között is. Barna szemében a hitnek Akkora lelke lobog fel, Hogy mire megkeresem még, Hol van az orra, az álla, £s pofacsontjai mért is Látszanak annyira enyhén, Hallom, amint idemondja: Jó, a fülem veszi folyton, Mit, mire mérsz esetemben! AAMAAAWvWV%ANWAMAAAAAWvWAAAV é EGY KOSÁR BARÁTSÁG Aforizmák, mondások Ne mondjunk ellent a nőnek. Várjuk meg, míg ő maga teszi *zt. Humphrey Bogart A helyzet jó. Lehetne jobb is, de lehetne rosszabb is. Azaz — jó. Henri Duvernois DEFINÍCIÓ A fantázia olyasvalami, amit egyesek elképzelni sem tudnak. (Parade) RÉGI SZÉP IDŐK Hová lettek azok a csodálatos asszonyok, akik nem tűr­ték meg maguk mellett a. férfit akkor, ha otthon valami tennivalójuk akadt?! (Woman) ALOM ÉS VALÓSÁG' Gyermekkoromban arról ábrándoztam, hogy kalóz le- zek. Nem mindenkinek sikerül megvalósítania a gyermek­kori álmokat!... (Egy üzletember visszaemlékezései) PROFILAXIS Los Angelesben az adóhivatal bejáratánál nyugtatót árusító automata áll. (Reader’ s Digest) A CSÖNDES AMERIKAI Kétségtelen, hogy van haladás. Ma kétszer annyi adót Űzetünk, mint nagyapáink. . .. _____, Látom az egyszeri tétet! Söpri az úton a sok-sok Emberi mocskot a sorsunk, Söpri nehéz seprővel, És ez a lendület adja Káini gondolatoknak, Adja a célt ezeregyszer: Megszabadulni az Abel Adta gyerekmosolyoktól, Irtani kell e merengő Fajta gyökét, hisz a végén Majd takatolva szuszoghat Ennyi erő, ez a készség Harcba szaladni, a bérért! Látom, a sors keze söpri Emberi, nagy seperővei Életemet. Meg Is értem. Ottalan úton a szennyet Kell kupacokba terelni. Hogy milliók sokasága. Mint buja, földi tenyészet, Egybeszakadva időben Megtegye azt, ami kényszer. Nem tudom, én ki vagyok már, Nem tudom, én ki vagyok még? Hogyha lehetne, se Káin, Hogyha szabadna, se Abel! Hogyha szabadna, egész már! Alkotmány Alkotmányunk ünnepén Időzzünk el a címül idézett szónál, s szóljunk röviden az államunk alaptörvényét, alaptörvényeinek összességét megnevező szóalakról, ere­detéről, s nyelvhasznála­tunkban megtett életútjáról. Tanulságos számunkra e képzett szó fejlődése Is. Az alkot igéből keletkezett, s ez az ige is származékszó. ősi örökség nyelvünkben, s a következő fogalmakat nevez­ték meg vele: készít, létre­hoz, teremt, hozzáidomít, hozzáilleszt, teremtő, alkotó munkával foglalkozik stb. Ebből az igei alapszóból keletkezett származéksza­vunk, az alkotmány, már azt 1500-as években feltűnik nyelvhasználatunkban, ' s ele­inte csak ezeket az érzékel­hető cselekvéseket nevezték meg vele: készít, elkészít, szerkeszt stb. Nyelvújítóink jó leleménnyel elvont jelen­téstartalmak megnevezésére is felhasználták, s kezdet­ben a consitutio regni latin jogi kifejezés magyarítására szolgált a szó. így született meg az ország alkotmánya nyelvi képletünk. Ebben a használati értékben a szó a következő jelentéstartalmak­ra utalt: az állam szerkeze­te, az állam alaptörvénye, az állami szervek működésének rendje, az állampolgárok jo­gainak és kötelességeinek összefoglalása stb. Később nagy szócsalád terebélyese­dett köréje: alkotmánylevél, alkotmányjog, alkotmányre­form, alkotmánytörténet, al­kotmányellenes, alkotmá­nyos, alkotmányosság, alkot- m&nyoz, alkotmányozó, al­kotmányi, alkotmányosdi stb. Alkotmányunk tiszteletére írott cikkünkkel nem volt más célunk, mint felhívni arra is a figyelmet, hogy egy-egy szavunk életútjának megismerése azok számára se jelent haszontalan Időtöl­tést, akik egy-egy politikai, jogi műszavunk megnevezé­se mögötti tartalomra kí­váncsiak csak. s kevésbé ér­dekli őket a fogalmat meg­nevező szóalak. Dr. Bakos József — Mert, kérlek, ez egyenesen felháborí­tó! ... Hogy nem tesz­nek semmit az -ilyen ellen az illetékesek?! — háborgott Galago­nya Kázmér és úgy forgatta szemeit, mintha egy gyorsan pergő ringlispilt fi­gyelne. — Ki ellen kellene és mit kellene, s mi­lyen illetékesnek? — kérdeztem vissza óva­tosan, mert Galago­nya illetékesraktárá­ban békésen megfér a magyar kormány és az ENSZ, a kefferföl- di varázslóval és a pápával. — A, te is tudod, hogy Csemcsegiről be­szélek, erről a felfú- valkodott hólyagról, aki azt hiszi, hogy mert az ő orra is vö­rös, mint a spanyol- viasz, hát ő is talál­ta ki ezt a micsodát... Képzeld el, öregem, ez a fickó fenekéig korrupt. Saját sze­memmel láttam, amint megveszteget­ték ... — Kicsoda? — En. A saját ke­zemmel. De hát mit csináljak egy ilyen gazemberrel, aki csak úgy hajlandó fizetést emelni, ha előlegez belőle az ember ne­ki... i — Hohó, öregem! Ez kemény vád — in­tettem Galagonyát — Ilyennel nem lehet tréfálni... Ez már rendőrségi ügy! — tettem hozzá nyoma­tékképpen. — Az hát. Na, hal­lod, azt hiszed, hogy ezt én nem tudom? És még amit tudok. Például hogyan lett titkárnője a Mid ... S hogyan lett a tit­kárnő férje, a Mici­né, ahogyan most már Kardost az üzemben nevezik, cso­portvezető ... Ügy, öregem, hogy a Mid már maxiszoknyában jár be Galagonyá­hoz ... — Maxiban? — Igen... Mit cso­dálkozol? ... Hogy legyen mégis mit le­vennie. Ott bent, képzeld el, az igazga­tói szobában ... Ml- csulákné, a takarító­nő rájuk is nyitott és zavarában megkér­dezte, hogy diktálni tetszik-e az igazgató elvtársnak? Mire Mi­cike piros arccal, de szegyenkezés nélkül azt susogta, hogy most ő az, aki dik­tál... így mesélte mindenkinek ez a Mí- csuláknév.. S hinni kell neki, hiszen öl meg Csemcsegi vesz­tegette meg, hogy ne beszéljen... — De hiszen be­szélt! — förmedtem rá Galagonyára. — Beszélt, persze, hogy beszélt. Keveset kapott. Ha többet kap, hallgat. Mert már ilyenek az álla­potok ebben az üzem­ben. De ez mind sem­mi. Nincs tervteljesí­tés, van béralaptúllé­pés, nincs üzemi de­mokrácia, de van ál­lami pénzen kanmuri, egy-két nöcskével... De oda olyan ma­gamfajta dolgozók­nak, mint amilyen én is vagyok, kuss a be­lépés.-S ezt nevezik, kérlek, egyenlőség­nek ... Hát ilyen a helyzet nálunk, kér­lek és az illetékesek, akik az ilyen ügyben Illetékesek lennének, tűrik csak, hallgat­ják csak. Lehet, hogy őket is megveszteget­te ez a Csemcsegi! — jelentette ki fen- s őbbségesen Galago­nya és méltatlankod­va távozott. Egy hét múlva vég­re ismét találkoztam vissza ijedten Gala­gonya. — Hát, öregem, teljesült a vágyad, az illetékesek intézked­tek ... Csemcsegi már nem igazgató. Elza­varták. — Igen? — csodál­kozott kicsit furcsa hangon Galagonya. — Igen. egyik nap­ról a másikra repült, mint a pinty... — Mint a pinty ... — mormogta magá­ban Galagonya, az­tán rám nézett, kicsit undorodva, kicsit dü­hösen ... — Te meg mit örülsz ennek? Végtére is belemenös fickó volt a Csemcse­gi... Kár, érte! Én mondom, kár. Csak az ilyen lekvárala­kok, mint te, örül­nek, ha az effajta ke­mény ember elbu­kik ... Pfuj, kárör­vendő disznó! — kö­pött le Galangonya és egy könnycsepp buggyant ki a sze­méből. Ügy vélem, nem értem! (eari) vele, hiszen már na­gyon vártam ezt a ta­lálkozást: — Na, mit szólsz hozzá? — köszöntem rá. — Mihez? — Az üzemben tör­téntekhez ... — Szabadságon vol­tam ... Miért, mi tör­+ _ Irérrrloyi

Next

/
Thumbnails
Contents