Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

Mesterséges barlang a Gellérthegyben

A Fővárosi Fürdöigazgató- ság megbízásából a Bányászati Aknamélyüö Vállalat áorogí körzete budapesti ki- rendeltségének szakemberei hatalmas vízkutató barlangrendszert építettek a Gellérthegy gyomrában. A feltárás során hat aknakutat alakítottak ki, amelyek hozzájárulnak majd a Gellért-, a Rudas és' a Rácfilrdö jobb vízellátásához.

A több mint 900 méter hosszú alagút összeköti majd a három híres gyógyfürdőt.

Képünkön: készül a mes- terséges barlangrendszer új vágata.

(MTI Foto — Bara István)

KEVESEBBET UTAZIK A TEJ SORI MUNKAHELY

• FÜRDŐ A TSZ-BF.N • MEGSZÜNTETETT ALAGEgy hatvani feladatterv nyomában...

Hatvan város tanácsának végrehajtó bizottsága korábban feladattervet hagyott jóvá a közegészségügyi és járványügyi munkák megjavításáról, mivel e téren elég sok hiány mutatkozott, A közegészségügyi felügyelet most ellenőrizte a különböző üzemekre, gazdaságokra kirótt feladatok megvalósítását, s olyasféle megállapításra jutott, hogy legtöbb helyen kellő szigorral, körültekintéssel számolták fel a gondokat. A termelőszövetkezeteikben például sehol sem kellett büntető szankr dót alkalmazni tejkezieléssel foglalkozó személyek ellen a

kötelező orvosi vizsgálat elmulasztása, vagy egyéb higiéniai előírások mellőzése miatt. A boldogi termelőszövetkezetnél a vezetők biztosították most már dolgozóik tisztálkodási lehetőségét is, Nagykökényesen pedig a növényvédő szerrel foglalkozó tsz-tagok egészségének megóvása érdekében raktárikorszerűsítést hajtottak végre.

A munkahelyi ártalmak feLmérése végett őt üzemben vizsgálódást végeztetett nemrégiben a közegészség- ügyi felügyelet. Közéjük tartozik a hatvani Műanyag- ipari Vállalat gombüzeme, ahol a zaj és levegőszennyeBűvös háromszög

SZERVUSZ, VILÁG! Majdnem ez szaladt ki Juhász Mihály száján az emlékezetes januári turbinarobbanás pillanatában. Gépészként ott állt a csarnok egyik trepni- jén, s nézte, hogyan repülnek több mázsás gépalkatrészek át a mennyezeten.

— Életem legizgalmasabb élménye volt. S máig is csodálom, hogy mindenki ép bőrrel úszta meg. Ilyen még nem volt sehol a földön. Csak a kabátom, övem, órám égett oda,..

Hát ennél valóban kisetoo izgalmat jelent a Mátravidéki Erőmű turbinagépószének, Heréd megyei tanácstagjának az a munka, amit utóbbi minőségben végez. Kevesebb izgalmat, kevesebb veszélyt. De nem kisebb gondot. Mert körzetéhez tartozik még Kökényes is, s a két faluból sokan keresik fel bajukkal az alig harmincesztendős férfit. Legutóbb. s nem először, éppen Nagykökényesre hívták meg, a község tanácsülésére. Itt kellett számot adnia egyéves munkájáról. Értekezés után a titkár szobájában beszélgettünk.

— Megszokta már a közügyeket?

— Heréden, községi tanácstagként, lassan tíz esztendeje szolgálom a kétezer lelkes közösséget. Volt időm, alkalmam belejönni. Csak itt másként kell némely dolgot csinálni. Illetve az egész megye életét átfogó kérdésekben szavazok, vagy járok el. Tudok a megyei állatállomány alakulásáról, a lakáshelyzetről, részt vettem a költségvetési vitában. Ezen interpelláltam is! Nem volt Herédnek pénze a körzeti orvosi rendelő átalakítására, pótelőirányzat' megadását kértem.

— Eredménnyel?

— Az igényelt összeget azóta megkaptuk. Folyik az építkezés.

JUHASZ MIHÁLY igen tevékenyen részt vesz a megyei tanácstagok hatvani csoportjának ülésein is. Ilyen alkalmakkor megbeszélik, hogy a soron következő megyei tanácskozáson ki képviselje a csoport álláspontját. A bizalom már kétszer a fiatal turbinagépészt küldte „sorompóba”. Először a

1912. augusztus 18., péntek

településihálózat fejlesztésével kapcsolatban, majd a költségvetési vitánál képviselte tanácstag társait.

— S mi a nehezebb: felszólalni, követelni, vagy panaszosokat fogadni?

— Egyik sem könnyű, ha az ember olyan, hogy mindent nagyon á szívére vesz. Én ebből a fajtából származom. Viszont úgy vélem, ha ennyire lelkén visel valaki valamit, abból eredmény születik. A nagykökényesi tanácsülés végén például többen fordultak hozzám helyi problémákkal. Petik Ferenc nehezményezte, hogy a nagy forgalmú hatvani út hónapok óta ott áll félig készen, az építők rá sem néznek. Ványi Ferenc azt kifogásolta, hogy a városba kell járni gyógyszerért, a két községben, Heréden és Kökényesen elkelne egy gyógyszertár. Higgye el, én most addig nem nyugszom, amíg meg nem oldják az erre illetékesek a két feladatot. Heréden, az orvosnál, van bizománybán többféle gyógyszer. De nekünk ennél több kell. S ha már Herédre sikerül patikust telepíteni, akkor Kökényes ellátása nem gond. Onnan könnyen átjárhatnak a receptekkel!

Halk szavú, jó kiállású férfi a megyei tanácstag. Míg beszélgetünk, sűrűn veszi elő a „szimfóniás” dobozt, hogy rágyújtson. Láthatóan ideges.

— Sokat kell várni a buszra! Mennék már haza. a családhoz. Aztán meg jön az esti műszak..

E BŰVÖS HÁROMSZÖGBEN , telnek hát Juhász Mihály napjai, ebben mozog. Heréd. Lőrinci, Kökényes. Az igazi megnyugvás, természetesen, az otthon. Heréden. a Csillag utcában. Annak kapuján, több-kevesebb sikerrel, megpróbálja kívül rekeszteni a közügyeket, a munkahelyi gondokat. hogy csuDán a családnak éljen. Feleségének, aki bedolgozóként Hatvanba var- rogat, meg a három és fél éves cseppnyi leányzónak, aki a ház szemefénve. Ot viszik vasárnap a lőrinci tóra is. Hadd lubickoljon ebben a kánikulában.

— Nagy keletje van a tónak. Dunántúlról jönnek horgászok, kirándulók. Csak nekem nem futott mA* belőle »7 id4n Mo«i tvW*nk.

S feláll, mintha egvenos^n a vízoartra , indulna Pedig

hol van még vasárnap!

Moldvay Győző

zettség hatását figyelték meg. Nyolc dolgozón hajtottak itt végre speciális hallásvizsgálatot, amely azt bizonyította, hogy a munkahelyi zaj miatt kisebÖ-na- gyobb fokú hallászavarral küzdenek ezek az emberek. Ugyanitt megszüntették az egészségtelen alagsori cso- magolóhelyiséget, s olyan épületrészbe költöztették, ami minden szempontból megfelel a követelményeknek, ,

Korábban, különösen így. nyári időszakban, komoly közeg észségügyi problémát jelentett a város vezetőinek a Hatvanhoz tartozó községek tejellátása. A termelő központtól sokat utazott a tej a fogyasztókig. Boldog, Heréd és Nagykökényes tej- kimérő üzletéig, aminek veszélyességét nem kell hangsúlyoznunk. Az egészségügyi osztály intézkedése nyomán megszűnt ez az áldatlan állapot. A községek, közbeiktatott átvevők mellőzésével, közvetlenül a nagygombosi állami gazdaság tehenészetéből kapják a friss, egészséges tejet a mostani kánikulában is.

NEMES GYÖRGY

Pillantás a pult

• • * •

möge is

Ilyen ez a nyári vásár

Ki ne emlékezne az első napokra: úgyszólván mozdulni sem lehetett Eger üzleteiben, áruházaiban. Mindenki első akart lenni, remélve, hogy hozzájut a leértékelt áruk krémjéhez. Valljuk meg, sok vevőnek sikerült is: megkapta azt, amire vágyott, s méghozzá harminc vagy negyven százalékkal olcsóbban, mint máskor.

Néhány nap múlva a csalódottak száma gyarapodott. Aki nem kapott negyvenegyes férfiinget, vagy negyvenes cipőt, neheztelt a pult mögött állókra.

— Minek ez a nyári vásár, ha már néhány nap titán semmit sem kap az ember, csak bóvli árut! — hallatszott itt Is. ott is. — Bezzeg, akinek ismerőse van! — toldották meg sokat sej- tetően rtéhányan. összegezve: — Ilyen ez a nyári vásár!

De milyen is, ha az ember olyan vevő, aki bepillanthat a pult másik oldalára is.

Erre vállalkoztunk ...

Az elhízás néha előny

Általában ki csalódik ? Válaszoljon erre először dr. Szalatnay Ilona, a Centrum Aruház főkönyvelője:

— Aki ráérős, aki csak a második héten jön. amikor már elfogytak a slágercikkek. Nálunk például a jobb minőségű fürdőruhákat keresték legjobban, egy-kettőre gazdára is talált az egész készlet. Maradt az olcsóbb- ja, ezért viszont senki i sem tülekszik. Csalódott az is, aki ugyan ott volt az elsők közt, de azt hitte, hogy tőkés importból származó ruhadarabokhoz juthat. Alkalmanként, kétségtelen, van ilyen: az a divatjamúlt néhány darab; amely több mint egy éve hevert raktáron.

Bodó Lajosné, a Szivár10. .

— Mit mocorogsz? — kérdezte anyuci.

— Mocorgok? — kérdeztem.

■ — Összevissza forgolódsz — mondta anyuci.

— Lehet — mondtam.

A hasamra feküdtem, és két karommal átöleltem a párnámat. Ráhajtottam a fejem. Előbb azt gondoltam, a fűvön fekszem. Aztán azt * gondoltam, Dávid mellén fekszem. Szép barna volt a teste. Csak a csípője körül virított egy világos háromszög, a pici fürdőnadrág helye.

Kitártam a karomat, hogy úgy rohanjak feléje. És most ő is kitárta a karját. És akkor átöleltem őt. És nem engedtem el többé. Egyik lábamat egészen felhúztam. S kezemmel a térdemet fogtam. Másik karommal a párnát öleltem át.

Anyuci már felkelt, és elment. Egyedül voltam a szobában .

Lilian néni megkért, nem vinnénk-e be málnát a városba. Teljesítenie kell a szerződést, mondta. Meg gyorsan romlik a málna. Ma nagy segítsége volt, rajtunk kívül még négyen szedtek. Rengeteg gyűlt össze.

— Tíz kilométer. Mi az neked biciklin — mondta.

— Semmi — feleltem.

— A csomagtartóra ráfér nyolc rekesz.

— Akár tíz is — hencegtem.

— Nem sajnálod a biciklidet? — kérdezte.

Kicsit csodálkozva néztem rá. Sajnáltam a biciklimet. Vadonatúj. Bizonytalanul mondtam: t

— Ne inkább a Lilian nénién menjek?

— Azt gondoltam. azzal mehetne a kis pajtásnőd — mondta. Megértőn nézett rám. Az arca kedves volt, és a szeme mosolygott.

Elpirultam. Lehajoltam. Babrálni kezdtem a szandálom csatját.

— Az lehet. Ha elengedi Klotildot a mamája — feleltem.

— Mért ne engedné el? Ha akarod, én is szólhatok.

De én nem hittem, hogy Lilian néninek kell szólnia. Már rohantam volna Klot- ért, mikor hirtelen eszembe jutott.

— És Lilian néni? Nem jön a városba? — kérdeztem.

— De én is megyek. Károly bácsival. Ot igazán nem ültethetem biciklire. Amilyen trotty — mondta. És most már nemcsak mosolygott a szeme. Nevetett teli szájjal.

— Es hol találkozunk? — kérdeztem.

— Az átvevőhelyen. Mi is megrakodunk, ne félj. De a vonat elbírja — mondta.

Mit tagadjam: mindkettőnkről ömlött a vú^ imlre

vány Áruház , osztályvezető- . je más típus képviselőit mutatja be.

— Nem bosszankodott a túl sovány és a túl kövér vásárlók zöme A nyári vásár harmadik napján nálunk már egyikük sem számított siketre, s nagyot néztek, amikor még válogathattak. A magyarázat kézenfekvő, csak kevesen tudják: kevesebb az extra meretű ember, így ők majd mindenkor válogathatnak.

Forgalom, számokban

Sok ember nézgelődik, de még több vásárol. Ezt igazolják a nyári vásár forgalmának számszerű mutatói is.' Az egri Centrum Áruházban — az első héten — 483 ezer forintért vásároltak leértékelt árukat. A vásár második hetének első két napján már nem nőtt a vevők száma: „csak” százezer forintért vettek 30—40 százalékkal olcsóbb cikkeket. Áruban még most sincs hiány, hiszen az áruház a nyári vásárra közel 1 400 000 forint értékű árut ajánlott olcsóbb vételre vásárlóinak. Kínálatban még most, a vásár finisében is bővelkednek: több mint 350 ezer forintjukat költhetik el a vásárlók, a Centrumban.

Már a vásár rajtjánál sem volt ilyen kedvező a helyzet a Szivárvány Áruházban. Itt sem a saját készlet nem volt túl nagy, sem a nagykereskedelemtől nem kaptak elég leértékelendő árut. Csathó Béla, a konfekciórészleg vezetője így összegzi a jelenlegi helyzetet:

— Eddig a nyári vásárra szánt készlet felét tudtuk eladni, női, férfi- és gyermekruhákból. Nem mennek a férfiöltönyök, mert jó részük túl kicsi vagy túl nagy méretű, holott az emberek többsége normál alkatú. A női ruhákkal kevesebb gondunk volt, mivel nagy vábekarikáztunk a városba. Nagyon hátrabillentette a biciklin a súlyt az egymásra helyezett sok rekesz.

— Ne rakjunk át hozzám tőled kctlöt? — kérdeztem Klottól, már nem sokkal a város határa előtt.

Klót előbb összeszorította a száját, s nem felelt. De aztán rám mosolygott. Ügy mondta:

— Nem! Egyet se.

Láttam, hogy a haja összeragadt a verejtéktől. S egy kis verejtékcsöpp a füle mögött a nyakába csorog.

Leálltam a biciklivel. Megfogtam a biciklije kormányát.

— Állj meg! Egy kicsit pihenünk. Nem kerget senki — mondtam neki. Aztán a két biciklit egy fának támasztottam.

Lelépett a nyeregből. A verejtékcsöpp még ott csillogott a nyakán. Odahajoltam s megcsókoltam a nyakát.

— Sós — mondtam.

— Komolyan? — kérdezte. És már nem látszott fáradtnak.

— Tisztára sós, szavamra.

— Komolyan? — kérdezte, és félrehajtotta a fejét.

— De azért nagyon jóízű — folytattam. — És olyan hűvös a bőr a nyakadon. Attól hűvös, tudom, mert meleged van.

— Komolyan? — kérdezte még egyszer. Egészen odatartotta nyakát a szám alá. Megint megcsókoltam, és azt mondtam:

— Olyan jó szagú a bőröd. Vadvirágszaga van.

— Komolyan? — kérdezte most már negyedszer. És hozzátette: — Mondj ilyeneket még.

De már nem mondtam ilyeneket. Mennünk kellett, vártak Lilian néniék.

Rendben átadtuk a málnával teli rekeszeket. Kiderült, hogy Károly bácsi nem jön haza. Ott alszik a városban, a nővérénél. Lilian néni pedig dolga végeztével estefelé majd hazakerékpároz. így megtakarítja a vonatköltséw.#., uj mA ..

laszték állt rendelkezésre, így a készletnek csak tíz százaléka vár már vevőre.

Műhelytitkok, egy csokorban

A vevő nemcsak kételkedő, hanem kíváncsi alkat is. Nos, igyekszünk ezzel is törődni; ezért idézünk néhány műhelytitkot a nyári vásárról. Akik elmondják, a 'két áruház vezető alkalmazottai:

— A minisztérium által kiadott tiltó jegyzék szabja meg. hogy mit értékelhetünk le. Elsősorban divattömegcikkeket. Többségük minősége kifogástalan, de egy év múlva mór senki sem vásárolná őket, hiszen akkorra ismét újdonságok sorát kínálja a folyvást változó divat.

— A nyári vásárral mindkét fél jól jár. Az áruházak, az üzletek megszabadulnak felesleges készleteiktől, forgatható pénzhez jutnak; a vevők viszont olcsóbban kapják meg a korábban drága árukat.

— Minden leértékelés után visszamarad bizonyos árumennyiség. Elsősorban az igen olcsó, a kevésbé tetszetőse bb színű cikkekből. Ezeket továbbra is a leértékelt áron árusítjuk, s ha egy idő múltán mégsem találnak gazdára, akkor ismét ötven százalékkal csökkentjük az árat.

— A vevő nehezen érti meg, hogy a kiárusítás nem korlátlan vásár, amelyen még hiánycikkek is kaphatók, olcsó áron. Itt inkább az jár jól, akinek szerencséje van, aki fürgébb.

No meg, aki pult alól kapja a félretett, válogatott minőségű árut, mert...! — érvelnek a vevők.

Nos, ilyen is előfordul, csak nyitott szemmel kell járni az üzleteket.

Ilyen is a nyári vásár..'.

Pécsi István

— Ti haza tudtok ' menni egy kerékpáron is, nem? — mondta. Megpaskolta Klót arcát, és utunkra bocsátott. Meg sem várta a választ. Mi, persze, valóban haza tudtunk jönni.

Klót hátraült a csomagtartóra. Oda, ahol jövet a ládák púposodtak. Átölelte a derekamat, és a hátamhoz szorította a fejét.

ö nehezebb volt, mint a málnával teli ládák. Alaposan nyomnom kellett a pedált. Meg is izzadtam hamarosan.

— Vedd le az inged, Dávid

— mondta Klót.

— Akkor is melegem lesz

— válaszoltam.

— A meztelen bőrödet hűsíti majd a szél.

Levetettem az ingemet. Klót megint mögém ült. Átkarolta a derekamat, s arcát a hátamhoz fektette.

— A te bőröd is sós!

— Komolyan?

— És hűvös — folytatta. — És örülök, hogy hozzád érhetek.

Vadul beletapostam a pedálba. Rettenetes erőt éreztem magamban.

— Jó, hogfi ilyeneket mondasz nekem. Klót. De zavarba is hozol.

— Ugyan — felelte. — Inkább tudod, mit? Előreülnék, a rúdra. Ügy biztosan köny- nyebb vagyok. És akkor a két karod át is ölel közben. Jó?

Bólintottam. Ekkor helyet cserélt. Úgy ült ott, oldalt a kerékpár rúdján, mintha az ölemben tartottam volna. Fejét a nyakgödrömhöz hajtotta, és kissé oldalt tartotta, hogy jól lássam az utat.

— És most behunyom a szemem — mondta.

— Jó.

— De te ne hunyd be, mert az árokba fordulunk.

— Eszem ágában sincs.

— Behunyom a szemem, és azt gondolom, hogy az öledben tartasz.

— Ott is tartalak.

— Hát nem egészen — és fészkelődni kezdett. — Nyom a rúd.

(Folytatjuk