Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám

♦ I Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk f 1 Meddig él egy | I „kemény ember”? AZ ÜJABB MAROKKÖI merényletkísérlet Hasszán ? király ellen olyan történet, amely izgalmakban a leg- ? bonyolultabb helyzeteket kiagyaló krimifilmet is felül- > múlja. > Itt azonban nem szerző dolgozott honoráriumért a < közönség szórakoztatására: itt az élet „írta” a forgató- < könyvet, a maga kiszámíthatatlan szeszélyességével, ke- < gyetlenségével és meglepetéseivel. ? A hamvába-holt puccskísérlet legmeglepőbb ténye < kétségkívül Mohammed Ufkir vezérőrnagy, hadügymi- < niszter öngyilkossága. Legalább is így jelentette Hasszán < király kormánya. Ám a Reuter angol és az AFP francia < hírügynökség — párizsi diplomáciai forrásokra hivat- < kozva —, azt állítja, hogy „marokkó erős embere” nem < lett öngyilkos, hanem megölték. < ÉS VALÓSZÍNŰ, hogy az egész, Hasszán király el- > leni merénylet kísérletkulcsa Ufkir halálának körűimé- > nyeiben rejlik, i > Leglátványosabb cselekedetét 1965-ben hajtja végre S Ufkir: a királlyal szembeni ellenzék vezetőjét, a Fran- > s ciaországba menekült Ben Barkát francia földön (!) ? 5 gyilkoltatja meg! Emiatt egy párizsi bíróság életfogy- > > tiglanra ítéli —, de Ufkir ezen csak mosolyog. > > Most már azonban soha többé nem mosolyog. Ha- > > lála rejtélyes. Ha öngyilkos lett: nyilván azért, mert > > része volt a keddi puccsban, s előbb végzett magával, > > mintsem vele végeztek volna. Ha meggyilkolták — ahogy | > a nyugati hírügynökségek állítják —, akkor ugyanez le- > > hét a magyarázat. De akkor is marad a nagy kérdőjel: > miért? Ufkir, mint láttuk, egész életében a hatalom vé- > ^ delmezője volt, akár még gyarmatosító, francia uralom- > S ról volt szó, akár a független Marokkó uralkodójáról, > > Hasszán királyról. Hogyan, mivel és milyen erők vehet- > t ték rá most arra, hogy szembeforduljon uralkodójával? ? \ Később talán ez is kiderül. I I Egyelőre — rendkívül sietséggel —, már ki is ne- \ vezték utódját Omal Al-Alami eddigi postaügyi minisz- < tér lett marookó új hadügyminisztere, ö is tábornok, 55 < esztendős és, mint Ufkirt, őt is „kemény emberkéní” < tartják számon. s UFKIR HALÄLA azonban automatikusan felveti a > kérdést: vajon Marokkóban meddig él egy „kemény > ember”? ? VVAAéAWWWWWSAAAAAAW^AAA/WVVNA/VWVAAAAAAAAAAMAAAAAAAAA« Schiller nem pályázik... Prágai tárgyalások Prágában fontos tárgyalások folytak Lubomir Strougal miniszterelnök (a kép jobb olda­lán) vezette csehszlovák cs Jaroszewicz (baloldalt) miniszterelnök vezetése alatt álló len­gyel küldöttség között. (Népújság — telei oto — CTK—MTI—KS) Sikertelen merénylet Hasszán ellen Párizsi értekezlet Csütörtökön megtartotta 155. ülését a vietnami hely­zettel foglalkozó négyes ér­tekezlet. Nguyen Thi Binh külügy­miniszter-asszony, a DIFK delegációjának vezetője hangsúlyozta: a párizsi kon­ferencia 1969. januárjában kezdte meg munkáját — ak­kor, amikor Nixon a wa­shingtoni Fehér Ház lakója lett. Az Egyesült Államok a korrekt tárgyalásos megol­dás helyett az agresszió ki- szélesítésének útjára lépett, a háborút kiterjesztette az egész Indokínai-félszigetre. Hasszán marokkói király 13 hónap leforgása alatt a második merényletet élte túl szerdán, s a fegyveres erők egyik alakulatának elszigetelt zendülését is sikerült néhány órán belül felszámolni. Mikor a Franciaországból Spanyolországon át hazafe­lé tartó Hasszán Boeing 727-es gépe Tetuan környékén be­repült az ország légiterébe és tiszteletére felszállt a ma­rokkói légierő három F 5-os vadászgépe, a király és mintegy hetventagú kísérete nem is sejtette, milyen drá­mai percek, sőt, órák követ­keznek. A három vadászgép ugyanis, mihelyt a királyi gép közelébe került, géppuskatü- zet zúdított a Boeingre, amely fegyvertelen volt és csakhamar kilyuggatták, mint egy rostát. Mikor a mo­torok is kezdtek kihagyni, és válságosra fordult a hely­zet, a király lélekjelenléte mentette meg a gépet a lezu­hanástól. Hasszán előrement a pilótafülkébe, rádiókapcso­latba lépett a támadó gépek­kel és a Boeing 727 navigá­torának adva ki magát, kö­zölte, hogy a két pilóta éle­tét vesztette, a király is sú­Le Duch Tho Moszkvában Rejtélyes halál öngyilkos lett? Meggyil­kolták? A halál körülmé­nyei meg rejtélyesek, annyi azonban tény, hogy Moham­med Ufkir marokkói tábor­nok és hadügyminiszter csü­törtök reggel óta nincs az élők sorában. (Népújság — telefoto — AP—MTI—KS) Mohammed Ufkir 1918- ban született. Sokáig szol­gált a francia hadsereg kö­telékében, részt vett az in­dokínai háborúban, majd a marokkói francia főrezidens szárnysegéde lett. 1960 és 1964 között ő volt a marok­kói nemzeti rendőrség főnö­ke; ebben a yninőségében szervezte meg azokat a kü­lönleges osztagokat; ame­lyekkel 1963-ban vérbe foj­tották a II. Hasszán ellen irányuló összeesküvést. 1962- ben ezredessé nevezték ki, 1964-ben pedig, belügymi­Csütörtökön ismeretessé vált, hogy Schiller volt szo­ciáldemokrata gazdasági mi­niszter nem pályázik az SPD színeiben képviselő jelöltség­re. Schiller elhatározását az SPD vezetősége jelentette be. Brandt kancellár közvet­lenül is reagált Schiller dön­tésére. Kijelentette, hogy ő sem látja kívánatosnak je­lölését az SPD választási listáján. Méltatta ugyanak­kor a miniszter érdemeit, amelyeket pártjának és az államnak szolgálatában ví­vott ki magának. Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Konsztantyin Ka- tusev, az SZKP KB titkára csütörtökön fogadta Le Dúc Thot, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­Finn-NDK kapcsolatok A bonni kormány tudomásul veszi ' A BONNI KORMÁNY a nyári szabadságok utáni első — július 9-i — kabinetülé­sén foglalkozott érdemben a finn kormánynak a diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítá­sát sürgető indítványával. Ahlers kormányszóvivő az említett kabinetülés utáni nyilatkozatában, kérdésekre válaszolva kijelentette: Bonn tudomásul veszi a Finnország és az NDK között e témában már megindult előkészítő tár­gyalásokat, reméli azonban, hogy a két német állam kap­csolatainak rendezése előtt nem kerül sor az NDK elis­merésére. Ez az álláspont kétségtelenül az NDK diplo­máciai elismerésének a fo­lyamatát szeretné lassítani, ugyanakkor hűen tükrözi az erőviszonyok alakulását. Mindnyájan jól emlék­szünk még azokra az évekre, amikor az NDK, nemzetközi kapcsolatainak építése köz­ben — különösen a tőkés vi­lágban — minduntalan a Hallstein-doktrína szinte át­hatolhatatlan falába ütkö­zött. Azután, amilyen mér­tékben erősödött a szocialis­ta tábor, és vetés együtt az NDK pozíciója a nemzetközi küzdőtéren, úgy omlott össze az akkori bonni politikusok szerint tökéletesnek tűnő sánc. Kétségtelenül a Hallstein- doktrína csődjét akarta pa­lástolni a szelídebb változatú, de lényegében azonos célú, az NDK nemzetközi elismeré­1972. augusztus 18., péntek óét késleltető Scheel-doktrí- na. De az új név, a régi fel­fogás új köntösbe öltöztetése sem segíthetett a bonni kül- politikusok helyzetén. A szo­cialista társadalmat építő, következetes békepolitikát folytató demokratikus német államot egymás után ismer­ték el a különböző társadal­mi berendezkedésű országok. Ma már 31 diplomáciai misz- szió működik az NDK fővá­rosában, és július 10-én je­lentkezett a 32., a Finn Köz­társaság. Kekkonen köztársasági el­nök már a múlt év szeptem­beri nyilatkozatában bejelen­tette: országa kész rendezni kapcsolatait mindkét német állammal. Az NDK kormá­nya azonnal pozitívan reagált e bejelentésre, míg Bonn, a pressziótól sem riadva vissza, mindent elkövetett, hogy a tárgyalásokra egyáltalán ne, vagy csuk később kerüljön sor. A bonni diplomaták azzal érveltek, hogy az NDK elis­merése Finnország részéről megzavarná a két német ál­lam között folyamatban levő tárgyalásokat, végső soron a szövetségi köztársaság keleti politikájának, ártana. Helsin­kiben ugyan nem fogadták el ezt az egyébként nagyon is átlátszó érvelést, bizonyos türelmi időt mégis ildomos­nak tartottak beiktatni. A türelmi idő azonban lejárt. Július 10-én Sorsa külügymi­niszter magához „ kérette mindkét német állam Hel­sinkiben működő missziójá­nak vezetőjét. Közölte velük, hogy kormánya elérkezettnek látja az időt a kapcsolatok rendezéséről folyó tárgyalá­sok megindításához. HELSINKIBEN azóta már ismételten tárgyalóasztalhoz ültek az NDK és Finnország nagyköveti rangú megbízot­tai, hogy előkészítsék a ké­sőbbi, magasabb szintű tár­gyalásokat. A jelek szerint az előzetes megbeszélések jól haladnak. Bonnban viszont egy teljes hónapig latolgatták, miként lehetne kitérni az újabb finn ajánlat elől. A július 10-i finn javaslatra csak az au­gusztus 9-i kabinetülés után adtak hivatalosan választ. Abban tulajdonképpen a finn—NSZK tárgyalások el­odázására tettek kísérletet. Nyugatnémet részről ugyan­is arra számítanak, hogy ha az NSZK elhúzza a már rég­óta esedékes tárgyalások megkezdését, azzal az NDK finn részről történő elisme rését is elodázhatja. Ez utób­bitól azért is tartanak Bonn ban, mert a finn példa ra­gadós lehet, és a nyugati vi­lágban, de Ázsiában is meg gyorsíthatja az NDK elisme­résének a folyamatát. Bonn ezúttal mégis jobbnak látta tartózkodni a szankciókkal való szokásos fenyegetőzés tői, és új taktikát alkalmaz va, megpróbálja elodázni az elkerülhetetlent. A BONNI MAGATARTÁS és érvelés tarthatatlansága nyilvánvaló. Ha ugyanis Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi helyzete az elismerések nyomán tovább szilárdul, azzal a béke euró­pai pozíciói is erősödnek. Márpedig Bonnban követke zetesen azt hangoztatják, hogy az úgynevezett keleti politika az európai problé­mák békés rendezését szol­gálja. _ __ n ak titkárát, a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezle­ten részt vevő VDK-küldött- ség különleges tanácsadóját, aki hazatérőben megszakítot­ta útját Moszkvában. A szovjet fél megerősítet­te, hogy határozatban támo­gatja a VDK-nak és a DIFK- nek a békés rendezésre tett konstruktív javaslatait és erélyesen elítéli a VDK ellen intézett barbár amerikai lé­gitámadásokat, valamint az észak-vietnami kikötők elak- násitását és blokádját. lyosan megsebesült. Mikor a király repülőgépe egyetlen működő motorjával leereszkedett a Rabattól északra levő katonai légi ki­kötő betonjára, mélyrepülés­ben elhúztak a repülőtér fö­lött és rakétákkal, valamint gépfegyverekkel lőtték a kor­mányvárótermet. A király rendkívüli minisz­tertanácsot hívott össze a pa­lotába, s ekkor a lázadó va­dászrepülők még egy kísérle­tet tettek és megtámadták a palotát, de ismét sikertelenül. Folytatód a „nem hivatalos sztrájk”? Anglia nagy kikötőinek dokkmunkásai csütörtök reg­geltől kezdve gyűléseken szavaznak arról, alávetik-e magukat a küldöttközgyűlés határozatának, amely 53:30 arányban elfogadta a Jones— Aldington-bizottság jelen­tését és úgy döntött, hogy hétfőtől tje kell szüntetni az országos sztrájkot. A jelek arra vallanak, hogy a tünte­tők által ostromlott szaki- szervezeti székházban ho­zott döntés nagyjából-egészé- ből csak elvi jelentőségű volt, s a „nem hivatalos sztrájk még sokáig elhúzód­hat. A kikötői szakszervezeti bizalmiak országos bizottsá­ga, az úgynevezett „harcos szárny” szerda délután négy­órás ülésen úgy döntött, hogy a „Jones—Aldington- jelentés módosított változata sem tartalmazza azokat a lé­nyeges biztosítékokat, ame­lyek az iparág problémáinak tartós megoldásához feltétle­nül szükségesek lennének.” A határozat a sztrájk folyta­tása mellett foglalt állást. Jack Jones, a szállítómun­kás-szakszervezet főtitkára, akinek sajtóértekezletét a tüntetők szerdán több ízben is félbeszakították, kijelen­tette, hogy véleménye szerint „a megkezdett út helyes, s erről a dokkmunkásokat meg kell győzni”. A főtitkár szavainak meg­bízhatósága a következő na­pokban dől el. Az a tény, hegy a küldöttközgyűlés dön­tésével éppen a legnagyobb kikötők — London, Liver- HuU, £s a skóciai kikö­tők dokkmunkásai szállnak szembe a legharcosabban, bi­zonyos fokig meghatározó le­het, hiszen ezek a kikötők bonyolítják az ország keres­kedelmi forgalmának több mint felét. niszteri kinevezésével egy­idejűleg tábornoki rangot kapott. Egy évvel később be­választották a régenstanács- ba. Marokkó „erős embere” belügyminiszterként 1965- ben megszervezte, hogy Franciaország területén meg­gyilkolják a marokkói ellen­zék egyik vezetőjét, Ben Barkát. A gyilkosság miatt 1966. januárjában Franciaor­szágban nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene. A párizsi esküdtszék 1967. jú­lius 5-én távollétében élet­fogytiglani fegyházbüntetés- re ítélte Ufkirt. 1971. július 10-én marok­kói katonatisztek egy cso­portja merényletet kísérelt meg Rabatban 11. Hasszán király ellen. A puccskísérlet haszonélvezője Ufkir tábor­nok volt, aki teljhatalmat kapott, élet és halál ura lett Marokkóban. 1971. au­gusztusában megkapta ab új kormány hadügyminisztert tárcáját, egyszersmind kine­vezték a hadsereg főpa­rancsnokává. NDK-NSZK tárgyalások Dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtit­kára és Egon Bahr, a nyu­gatnémet kancellári hivatal államtitkára augusztus 16-án és 17-én tárgyalásokat foly­tattak az NDK és az NSZK alapvető kapcsolatait rendező szerződésről és más,, a fele­ket kölcsönösen érdeklő kei désekről. A tárgyalásokat az ND minisztertanácsának épületi ben tartották, a folytatási augusztus 30-án, és 31-é Bonnban kerül sor. (Népújság — telefoto ­AP—MTI—Kai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents