Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

St&rda esti külpolitikai kommentárunk

1 dokkmunkássztrájk vége

DÖNTÉSRE ÜLT ÖSSZE szerda reggel 90 férfi Londonban, a szállítómunkás szakszervezet székházában. A dokkmunkás szakszervezetek kilencven tagú küldöttségének arról kellett döntenie: csaknem három heti sztrájk után felvegyék-e ismét a munkát a dokkmunkások, vagy folytassák a sztrájkot?

E sorok nyomdába adásakor még nem ismerünk minden részletet, de azt tudjuk, hogy megszületett a döntés a sztrájk beszüntetéséről. Feltehetően a Jones—Aldington bizottság jelentése alapján. Jack Jones, a szállítómunkás szakszervezet főtitkára és Lord Aldington, a kikötői mun- r káltatók ^képviselője, munkatársaikkal, közösen dolgoztak < ezen a" javaslaton.

(

Kiszivárgott hírek szerint e megoldásnak az a lényege, hogy az érintett vállalatok többségével megígértették: a „konténeresítés’ miatt munka nélkül maradt dokkmunkásokat nem bocsátják el, hanem vagy más munkát biztosítanak nekik, vagy a konténeres rakodáshoz is őket $ alkalmazzák úgy, hogy eddigi keresetük a gépesítés miatt i ne csökkenjen.

Amennyiben csakugyan ez a megállapodás alapja,

<: felmerül a kérdés: mi a biztosíték, hogy a vállalatok be- | tartják a feltételeket? Egyfelől: ha megszegik, bármikor <; újra kirobbanhat a sztrájk és másfelől: a kormány, ame- j lyet igen súlyosan érintett a sztrájk, állítólag különleges \ adókat vet ki azokra a vállalatokra, amelyek vonakodnának megfelelően alkalmazni a konténeresítés miatt átmenetileg munka nélkül maradó dokkmunkásokat.

A szerdai küldött-közgyűléssel a dokkmunkássztrájk ügye még nem zárult le. Ahogy a küldöttek kijöttek az épületből s bejelentették, hogy a sztrájk beszüntetése i mellett döntöttek, a ház körül várakozó dokkmunkások 5 egy része nemtetszését fejezte ki, pfujolta a küldötteket.

Azonkívül: ezt a határozatot még egyenként meg kell < szavaztatni valamennyi dokkmunkás szakszervezeti tag- < gal. Politikai megfigyelők azonban azt jósolták, hogy a í többség egyetért a sztrájk lefújásával — az ismertetett í feltételek mellett — a szavazás tehát megerősíti majd a

< küldöttközgyűlés határozatát.

«;

ADDIG AZONBAN további harcok és viták várhatók az angol munkásmozgalmon belül is.

*^V\AAA^\AAAA^AAAAAAAAAAAWAAAAAAAAAAA.fVVSAAAA««^WWVWVW»AAAA^

Újabb bombázások

Szerdán útban Hanoi felé Moszkvába érkezeit Le Dúc Tho, a párizsi tárgyalásokon részt vevő VDK-küldöttség

külön tanácsadója. A sere- metyevói repülőtéren Le Dúc Thót Katusev, az SZKP KB titkára és más szovjet hivatalos személyek fogadták.

(Népújság — TASZSZ)

(Folytatás az 1. oldalról)

Ramsey Clark, a Johnson- kormányzat volt igazságügy- minisztere szerdán nyilvános tanúvallomást tett a vietnami háború áldozatainak helyzetét vizsgáló szenátusi albizottság előtt a VDK-bgn tett kőrútjának tapasztalatairól. Edward Kennedy, az albizottság elnöke hívta meg vallomástételre a volt igazságügyminisztert, aki ellen a republikánus kormány vezetői példátlanul dühödt szi- tok-átok-hadjáratot folytatnak az amerikai terror bombázások következményeiről tett nyilatkozatai miatt.

Clark az általa készített fénykép- és filmfelvételekkel, az amerikai hadifoglyokkal folytatott beszélgetéseiről készült hangszalagokkal dokumentálta az albizottság előtt korábban tett, s most részletesen alátámasztott megállapítását: az USA „esztelen, gyilkos tömegbombázást folytat Észak-Vietnam

polgári lakossága ellen".

Ramsey Clark a szenátusi kihallgatás előtt a CBS ívnek adott nyilatkozatában az ellene folyó rágalomhadjáratról kijelentette: „Nevezhetnek engem rászedett baleknak, de mit mondanak fényképeimről, amelyek tanúsítják, hogy az amerikai bombák kórházakra, iskolákra, falvakra, polgári házakra és gátakra hullanak?, Annak idejen láttam Varsóban, Berlinben és más európai városokban, milyen pusztítást végzett a bombázás, most láttam Haiphongot, s a bombázás következményei semmiben sem különböznek a II világháború bombázásaitól.

Hissinpr

Saigonba

érbezett

SAIGON:

Szerdán délután megérkezett Saigonba Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

Az előzetes értesülések szerint Kissinger Nguyen Van Thieu elnökkel folytat eszmecserét.

Állambiztonsági törvényt fogadott el az egyiptomi parlament

Az egyiptomi parlament rendkívüli ülésszaka jóváhagyta a nemzeti egység védelmét szabályozó állambiztonsági törvényt. A törvény, amelynek kidolgozását Szádat elnök kezdeményezte, börtönbüntetés terhe mellett megtiltja, hogy politikai szervezeteket, csoportokat, tárRepülőgéprablással „kombinálva" Argentínából Chilébe menekítenék elvbarátaikat a gerillák

BUENOS AIRES:

Perónista és trockista irányzató: gerillák pontos haditerv.,, szerint átmenekítették börtönben lévő elvbarátaikat Argentínából Chilébe. Az akció kedden este kezdődött a dél-argentinai Trelew városka közelében, a helyi katonai börtönnél. A politikai foglyok egy részének- kitörését éppen akkorra időzítették, mikor az „Austral” nevű honi légitársaság menetrendszerű gépének Trelew repülőterén le kellett szállnia, A kívülről érkező gerillák segítségével a foglyok közül huszonötnek sikerült megszöknie, a fegyverekkel, valamint robbanóanyaggal felszerelkezve a repülőtérre hajtatnia.

Amikor az „Austral” BAC—111 mintájú gépe földet ért Trelew betonján, a kis repülőtér irányítótornya és épülete már a támadók kezében ’ van. A váró elé gördülő gépbe — amelynek fedélzetén csaknem száz ember tartózkodott, s amely Comodor Rivadaviából Buenos Aires felé tartott — 8—10 gerilla ugrott be, s míg társaik sakkban tartották a repülőtéri személyzetet, Chile irányába parancsolták a járatot. Mire a rendőrség és a katonaság a repülőtérre érkezett, a BAC—111-es már Chile fölött járt, s a túsztartó gerillák — szám szerint 19-en — harc nélkül megadták magukat.

A gép először a Santiagó- tól 700 kilométerre délre fekvő Puerto Montt repülőterén szállt le, hogy üzemanyagot vegyen fel, majd szerdán hajnalban megérkezett Santiagóba. A gerillák nem szálltak ki a gépből, hanem követelték, hogy a chilei külügy- és belügyminiszter jöjjön hozzájuk, s tárgyaljon velük. A Reuter és az AFP értesülése szerint Allende elnök — miután telefonon érintkezésbe lépett Lanusse argentin elnökkel — a követelést azon nyomban elutasította.

A gerillák egyike végül

felemelt karral kilépett a gépből, s a tranzitváró felé indult, ahol Arsenio Poupin, a chilei rendőrség főnöke, valamint Argentina santiagói nagykövete várta.

Az eset legújabb fejleménye: Arturo Mór Roig argentin belügyminiszter közölte, hogy a kiszabadított és Chilébe menekített foglyok a trockista irányzatú népi forradalmi hadsereg vezetői, akiket felelősség terhel számos emberrablásért és gyilkosságért, beleértve a FIAT argentínai vezérigazgatójának, Oberdan Sallustrónak elrablását és kivégzését. Mór Roig közölte, hogy kérni fogják Chilétől az Illetők kiadatását, mivel nem tekinthetők politikai menekülteknek.

SANTIAGO:

A géprabló gerillák — akik mint végül kiderült, hatan vannak — megadták magukat a chilei hatóságoknak. Mint közölték, a „chilei igazságszolgáltatás gondjaira bízzák magukat”. Valameny- nyiüket őrizetbe vették, s ezzel egyidejűleg a BAC—

111-es utasai megkezdhették a gép elhagyását.

saságokat hozzanak létre az Arab Szocialista Unión és az ország törvényes szervezetein, intézményein kívül. Ugyancsak börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik erőszakot, fenyegetést, illegális eszközöket alkalmazva szembehelyezkednek az állam által meghirdetett politikával, illetve befolyásuk alá vonják az állam politikai és alkotmányos intézményeit. Börtönbüntetéssel és pénzbírsággal büntetik a nemzeti egységet fenyegető rémhír- terjesztést. E bűncselekmények elbírálásakor súlyosbító körülményként veszik figyelembe, ha azokat háborús időben követik el, s ha a vádlottak ellenséges országgal tartanak fenn kapcsolatot. ---- :-----M

entesülnek viszont a felelősségre vonás alól azok a vádlottak, akik a hatóságokat tájékoztatják az illegális szervezetek létrehozásáról és működéséről.

Szadat elnök csütörtöki beszédében az előzetes hírek szerint behatóan foglalkozik a közel-keleti térség legutóbbi fejleményeivel, különös tekintettel a Kadhafi elnökkel folytatott tárgyalásaira, amelyek során megállapodás született

Egyiptom és Líbia teljes egyesítéséről.

Chilét

Támadás balról

Augusztus első szombatján a chilei rendőrség házkutatást akart tartani Santiago de Chile közelében egy letartóztatott bandita házában. Az osztagot heves géppisztolytűz fogadta. Mint később kiderlilt, a merénylők a szélsőséges politikai nézeteket valló Baloldali Forradalmi Mozgalom (MIR) tagjai voltak. A tűzharcnak egy halálos áldozata volt, többen megsebesültek — köztük öt rendőr. Allende elnök röviddel az eset után a helyszínen jelentette ki, hogy a Népi Egység kormánya kész meghiúsítani minden ellenséges cselekedetet, akár a reakciós burzsoáziával, akár az ultrabaloldali elemekkel találja magát szemben.

A MIR és más szélsőséges szervezetek eddig többször kifejezésre juttatták, hogy nem értenek egyet a Népi Egység kormányának megfontolt politikájával. Az ult- rabaloldaliak nem tartják eléggé „forradalminak” Salvador Allende irányvonalát, s radikális eszközökkel kísérlik meg a burzsoá rendszer maradványainak fölszámolását. Az erőszakos földfoglalások és az államosítás alá nem eső üzemek törvényellenes birtokbavétele ellen a Népi Egység valamennyi pártja, de mindenek előtt a Kommunista Párt erőteljesen fellép. A párt hangsúlyozza, hogy az agrárreform és az államosítási program a kormány megfontolt mérlegelése eredményeként született, s szigorú betartása a Népi Egység iránli bizalom alapját képezi.

A forradalmi folyamat

„meggyorsítását” célzó erőszakos akciók csakis a reakciós jobboldalnak kedveznek, hiszen a polgári középrétegeket elrettentik a baloldali haladás és a szocializmus eszméitől, s ezzel jelentős tömegbázistól fosztják meg a Népi Egység koalícióját.

Az önjelölt „igazi forradalmárok” nemcsak erőszakkal, hanem „demokratikus úton” is megpróbálják bomlasztani a Népi Egységet. Concepcion városban például a Kommunista Párt és a függetlenek kirekesztésével a koalíció nevében „népi gyűlést” hívtak össze és ezzel akarták helyettesíteni Chile törvényes parlamentjét.

Allende elnök, az immár balról is egyre erőteljesebben jelentkező támadások visszaverése érdekében még szilárdabb egységre szólította fel országa népét. Mint mondotta ezek az akciók a chilei forradalmi átalakulások elleni kitervelt aknamunka részét képezik. Az elnök hangsúlyozta: a fejlődés záloga a szervezett, becsületes építőmunka, a dolgozók szilárd egysége. Aki pedig fegyverrel tör a nép hatalmára, az a bíróság előtt felel tetteiért.

Meruk József

1972. augusztus csütörtök

A VILÁGPOLITIKA szövevényében eligazodni nem könnyű. Nem elég ismerni a történteket, azt is tudni kell, milyen okók játszottak közre, melyek a mélyebb összefüggések, hogyan illeszkedik egyik-másik esemény a nemzetközi élet egész folyamatába. Mindezek alapján alkothatunk csak véleményt az eseményekről, a kialakult helyzetről.

Mindez nem teszi könnyűvé a pártszervezetek, a kommunisták dolgát. Egy-egy esemény kapcsán az emberek elsősorban tőlük várják a magyarázatot, az értékelést. Ennek a várakozásnak pedig csak akkor tehetnek eleget, ha képesek a háttér, a tendenciák, a mozgató rúgok, a belső összefüggések felfedezését« és megítélésére. Ez pedig mindenekelőtt helyes, megalapozott, reális szemléletet követel. Olyan nézőpontot, amely egységbe ötvözi világnézetünket, a realitások iránti érzékünket, a közeli következmények és a távoli perspektívák felismerését. Az értékelés csak ebben az esetben tükrözi elkötelezettségünket. csupán így lehet valósághű, logikus és érthető. Ha ugyanis egyik vagy másik esemény értékelésénél, vagy az egész nemzetközi helyzet megítélésénél nem a helyes nézőpontból vizsgálódunk, akkor az adott esetben teljesen hamis következtetésekre ju‘hatunk, és az eligazodás helyett eltévedhetünk a világpolitika útjain.

Vegyünk egy példát — a

Világpolitika és a pártszervezetek

problémák „sűrűjéből”. Miként ítélhetjük meg a mai erőviszonyokat? Vajon az a tény, hogy a burzsoá reakció egyik vagy másik országban átmenetileg előretör, változtat-e a szocializmus, a haladás és a béke híveinek a második világháború után fokozatosan kialakult erőfölényén? Az igaz választ csak azzal a szemlélettel adhatjuk meg, miszerint a nemzetközi erőviszonyok a két világ- rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus erejének viszonyát fejezik ki. A kérdés tehát az, hogy — mondjuk — az egy vagy néhány országban megnyilvánuló jobboldali előretörés döntő módon befolyásolja-e a két rendszer erőviszonyát?

EHHEZ VISZONT azzal kell tisztában lennünk, hogy a szocializmus, a haladás, a béke erőinek fölényét négy mozzanat határozza meg: dinamikusan fejlődik és egyre nagyobb világpolitikai befolyással rendelkezik a szocialista világrendszer; élesedik az osztályharc a tőkés világban; feltartóztathatatlanul bomlik a gyarmati rendszer; a béke erőinek mindeddig sikerült megakadályozni az új világháború kirobbanásait. Ezek a vitathatatlan tények jogosítanak fe! arra, hogy a két vúlágrer-*- szert tekintve joggal beszelhessünk a szocializmus változatlan erőfölényéről, miközben hely énként és átmenetileg lehetségesek és vannak is jobboldali fordulatok, puccsok. Ameddig tehát e négy területen nincs változás, nem módosulnak az erőviszonyok sem. Véleményem szerint csakis ezzel a szemlélettel lehet megérteni és megmagyarázni napjaink e sokszor tárgyalt és valóban problematikus kérdését, az ezzel kapcsolatos konkrét eseményeket.

A társadalmi rendünkből, eszméinkből fakadó osztály- szemlélet nélkül aligha kerülhetünk közel pl. a közel- keleti helyzet lényegéhez. Ennek kapcsán pedig nem kevesebbről van szó, mint arról, mivel magyarázható a szocialista országok, köztük hazánk szolidaritása a haladó arab népek harcával? Ezt a kérdést is gyakran teszik fel, és az őszinte válasz ott kezdődik, hogy megvilágítjuk; a Közel-Keleten nem egyszerűen arab— izraeli konfliktus támadt, hanem ez voltaképpen a nemzetközi osztályhárc egyik frontszakasza. A harc egyik oldalról a gyarmatosítás minden formája ellen, a független nemzeti létért és önálló fejlődésért, az imperializmussal szemben küzdő országok. másik oldalról a nemzetközi imnerializmus és helvi kiszolgáló erői között folyik. Nos, ez a szemlélet egy pillanatig sem teszi kétségessé, hogy a frontnak melyik oldalán kell állniuk a

szocialista országoknak: nyilvánvalóan az antiimperialista, antikolonialista erők oldalán. Ennek megértéséhez elengedhetetlen a hosszú távra tekintő osztályszemlélet, s ebből kiindulva a pártszervezetek, a kommunisták egyértelműen állást tudnak foglalni.

S HA MÁR a nemzeti felszabadító mozgalom térségénél tartunk, vajon bomlik-e ma is a gyarmati rendszer? Ha valaki kizárólag a függetlenné váló országok számának növekedését figyeli, s csak abból vonja le következtetéseit (tehát egyedül abból ítél, szakad-e ki újabb ország a gy a r ma tb i rodal - mákból), nem kap teljes és helyes választ a kérdésre. Napjainkban ugyanis a gyarmati rendszer bomlasztásá- nak döntő mozzanata a gazdasági függetlenségért folyó harc. Amikor tehát a fejlődő országokban a külföldi monopoltőke pozíciói gyengülnek, az államosítások eredményesek, a neokolonia- lista módszerek (politikai nyomással együttjáró gazdasági „segélyek” stb.) kudarcba fulladnak, akkor mindezt éppen úgy a nemzeti felszabadító mozgalmak sikerének könyvelhetjük el, mirí a politikai függetlenség kivívását. Vagyis helyes szemlélettel nézve ma is látható a gyarmati rendszer maradványainak bomlása, mégha

nem is mindennap születnek új, független államok.

A világpolitika még sok olyan problémát vet fel. amely csakis ilyen alapállásból érthető meg. E cikk keretei között valamennyi még vázlatosan sem érinthető, pedig már címszavaik is izgalmasak: történelmileg ki van támadásban és ki védekezik, mi jellemzi a szocialista országok kapcsolatait, van-e az imperializmusnak egységes stratégiája, a nem kapitalista út és a szocialista fejlődés viszonya és így tovább. Ezek értelmezésében is csak az osztályszempontokból kiinduló szemlélet lehet az egyetlen megbízható iránytű a pártszerveztek, a kommunisták számára.

DE MIKENT sajátítható el ez az elengedhetetlennek

tartott helyes szemlélet? A „recept” — legalábbis kimondva — egyszerű: „indulj ki a valós helyzet marxista értékeléséből, vedd hozzá az osztályérdekeket, és ezen az alapon keresd meg az osztályharc összefüggéseit, majd mindezt helyezd be az elvi alapon álló politika kereteibe”. A gyakorlatban persze ez sokkal nehezebb. Közvéleményünk mégis lényegében elkötelezetten, reálisan, józanul ítéli meg a nemzetközi helyzetet, s eszerint cselekszik. S ez a tény már önmagában is jelzi a pártszervezetek ez irányú politikai munkájának eredményeit, a sikeres felvilágosítás és meggyőzés lehetőségeit.

Pálos Taraj*