Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
QRSZÄGOS ÚGY m. Ri látja hasznát? Megbeszéltük tehát, hogy a magyar szarvasmarha-tenyésztés csökkenő irányzatát meg kell fordítani. Ezt a célt szolgálja a július végén nyilvánosságra került kormányhatározat. Ennek szellemében fejlesztjük az állományt, külön szakosítjuk a gazdaságokat tej-, illetve hústermelésre. Célunk, hogy fokozzuk a hazai tej- és tejtermékfogyasztást, feleslegessé tegyük a vajimportot, viszont több marhahúst értékesítsünk jó áron a nyugata piacokon. A kormány- határozat lehetővé teszi, hogy az eddig' ráfizetéses, vagy csupán minimális haszonnal járó szarvasmarhatenyésztés a jövőben legalább annyi hasznot hozzon, mint most a sertés. áremelés, illetve a különböző állami juttatások százmillió forintokkal emelik a szarvasmarha-tenyésztő nagygazdaságok, vagy kisemberek bevételeit. Kifizetődő lesz tehát ezzel az üzem- ággal foglalkozni. De miből fizetjük ezeket a százmilliókat? A magyar népgazdaság működésének és fejlődésének arányait törvényerejű ötéves tervek írják elő. Ezekben megtervezzük az életszínvonalat; tehát a lakossághoz jutó pénzjövedelmeket és az ezek fedezetéül szolgáló árualapokat is. A kormány úgy találta, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséhez szükséges összeget túlnyomórészt az állami költségvetésből fédernek, akkor a mezőgazdasági üzemek jövedelme meghaladná a tervezett színvonalat, tehát sok áttétellel bár, de a forint szilárdsága kerülne veszélybe. Ezért úgy döntöttek, hogy a fedezet négyötöd részét a mezőgazdaságnak saját erejéből kell kigazdálkodni, csupán az egyötöd részt — mintegy 500 millió forintot — adja a költségvetés, az állam. A mérleg még így is a parasztság javára billen, de nem egyértelműen, és nem mindenütt. A juttatásokat tehát „ellentételezik”. Miből áll ez? Közismert, hogy az ipari árak évek óta lassan, de szívósan emelkednek, ez már maga is egyike az ellentételeknek. Lesznek azonban konkrétabb intézkedések is. A téeszek által fizetett SZTK-járulékot például egységesen 10 százalékra emelik. A mesterséges termékenyítés és a törzskönyvezés á jövőben nem lesz ingyenes, tehát ez a gazdaságoknak kiadást jelent. Az idén október elsejével hét százalékkal felemelik a fehérjetakarmányok és 36 százalékkal a takarmány-tejpor árát. Tíz forinttal emelkedik a kiste- nyésztőknek juttatott tápok forgalmazási költsége. Ezek olyan tételek, amelyek főleg az állattenyésztésre vonatkoznak, tehát a megkapott többletbevételből valamit vissza kell adni. Mindenkit érint viszont az az intézkedés, hogy a nagyüzemek aranykorona alapján számított földadóját 15 százalékkal, a termelőszövetkezetek jövedelemadóját 27 százalékkal, a mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját pedig 30 százalékkal emelik fel. Ezek lesznek a nyomós tételek, amelyek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére juttatott súlyos összegeket „ellentételezik”. Nem szakemberek résziére ez így kevéssé érthető. Próbáljunk egyszerűbben beszélni. A kormányhatározat egyértelműen előnyös lesz azoknak az úgynevezett „gyenge” téaszeknek, amelyek adottságai a szarvasmarha- tenyésztésre egyébként alkalmasak. Ha ugyanis ezek komolyan foglalkoznak a tenyésztés fellendítésével, akkor bevételeik lényegesen növekednek. Viszont ők gyenge termőképességű földjeik után adót továbbra is keveset fizetnek, tehát a terheltnek kisebb részét viselik. Nekik tehát egyértelműen érdemes fokozni a szarvasmarha-tenyésztést. Előnyt jelent a kormányhatározat azoknak a gazdaságoknak is, amelyeknek üresen álló férőhelyeik vannak, ök ugyanis minden újonnan beállított tehén után 20 ezer forint támogatást kapnak. Könnyen és ügyesen használhatja ki a lehetőségeket a kisember is. A falusi portán ugyanis ott áll az istálló, többnyire megvan minden szükséges felszerelés. Az idén, december 31-ig még jár az üszőbeállítás után a nyolcezer forint, azután pedig évenként minden tehén után az 1500 forint. A kisember is megkapja a felemelt árakat. Viszont mivel nála a beruházás minimális, nyugodtan számolhat az önköltségarányos 15 százalékos tiszta haszonnal. Ez nem kevés, különösen ha arra gondolunk, hogy a saját munkájának bére még a 15 százalékon felül jelentkezik. Nehezebb a helyzet a szarvasmarha-tenyésztéssel csak .mellékesen foglalkozó üzemeknél és kedvező adottságok között működő jó gazdaságoknál. Aki ugyanis kevés szarvasmarhát tart, az a juttatásokból is kevéssé részesül. Viszont a jó, tehát sokat termelő gazdaságoknál, jó földeken a földadóé« a jövedelemadó emelése igen érzékeny tétel lehet. Esetleg negatív irányba billentheti a mérleget. A nem paraszti, nem mezőgazdasági közvéleménynek a bejelentett intézkedések miatt tehát nincs oka felzúdulásra. Továbbra sem fenyeget az a veszély, hogy a parasztnak a „bőre alatt is pénz lesz”. A küszködő gazdaságok joggal várhatják, hogy most egy kis „különbözeti földjáradékot” átcsoportosít hozzájuk az állaim. A kisemberek, ha szeretnek és akarnak tehénnel foglalkozni, most hasznát láthatják. A jó gazdaságoknak pedig nagyon alapos számvetést kell készíteni, hogy végül ők is a nyertesek oldalán maradhassanak. Az összeél, az országos ügy pedig, hogy mindenki, akinek köze is van hozzá az előrevezető utat keresse, azon fáradozzék, hogy a kormányhatározatot megvalósítsuk. megoldjuk a mezőgazdasági termelésünk egyetlen, igazán nagy problémáját. Földeáki Béla Hiátmik a munkaerő Álló gépsorok- guruié forintok Egyre gyakrabban esik szó manapság az üzemeinkben, gyárainkban meglevő termelőeszközök kihasználtságáról. Következésképpen arról is, hogy miként, milyen módszerrel lehetne ezeket a gépeket — esetenként egész gépsorokat — még gazdaságosabban bevonni a termelőmunkába. Egy nemrégiben közzétett országos felmérés adatai ugyanis azt bizonyították, hogy az iparban meglehetősen alacsony a gépkihasználás foka. Az országos átlag — három műszakos üzemeltetést alapul véve — alig emelkedik a másfél műszak fölé, holott ez a mérce az adott feltételek biztosítása esetén a tizenhat órás kihasználtságot is meghaladhatná. Forgácsolók keresletnek... Ahhoz, hogy egy üzem, illetve vállalat termelőeszközeit a lehető leggazdaságosabban kihasználhassák, bizonyos feltételek biztosítására van szükség. (Egyébként a meglevő kapacitás teljes kihasználása mind műszaki, mind pedig gazdasági, üzleti szempontból lehetetlen, hiszen nincs az a berendezés, amelyik nem romlik el; s nincs az a termék, amelyet bármikor korlátlan mennyiségben fogad a piac!) Az egyik ilyen fontos feltétel: a megfelelő számú munkaerő alkalmazása. Napjainkban viszont éppen ezzel van a legnagyobb probléma. A gyárak munkáshiánnyal küszködnek. Ám ha vannak is felvételre jelentkezők, közülük a legtöbben még a munkakönyv leadása előtt kijelentik: harmadik műszakban nem vállalják a munkát! Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában például évek óta gondot okoz a gépgyártásban jártas szakemberek — forgácsolók — munkába állítása. Sőt, ma már a féláltalános alapelvei a következők: a) rögzítik a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, illetve a társadalmasítási folyamat útját; b) a megvalósult proletár- diktatúra alaptörvényeiként jelennek meg; c) rögzítik az állami szervezet felépítését és annak működési rendjét (az állam- hatalom elvi és gyakorlati egysége, a hatalom gyakorlása, a demokratikus centralizmus, a népképviseleti és közvetlen demokrácia egysége, a dolgozók részvétele az államügyek intézésében stb.): d) biztosítják az állampolgári jogokat, rögzítik az alapvető kötelességeket: e) kifejezik az állam következet es internacionalizmusát; f) érvényesítik a szocialista törvényességet. A szpcialista' fejlődésre általában jellemző 'elvek közössége természetesen nem jelentheti az egyes szocialista országok történeti fejlődésének eltéréseiből adódó különbségek figyelmen kívül hagyását. A történelmi adottságok különbözősége műiden ország szocialista fejlődésének — következésképpen: alkotmányfejlődésének is —, sajátos vonást kölcsönöz és azt eredményezi, hogy a demokrácia Ilyen vagy olyan formája, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan vállfája alakul ki. Azaz: a különböző országokban különböző a társadalom szocialista átalakulásának üteme, s ez rányomja bélyegét az egyes országok alkotmányfejlődésére is. (Folytatjuk.) Dr. Dér Férése vezetőgyártás egyik-másik munkahelyén is problémát jelent a betanított munkások csökkenő száma. Hasonló a helyzet a MÁV Gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemében is, ahol a biztosító berendezéseket a gyártó üzemrészen azért áll le a második műszak befejeztével jó néhány gép, mert nincs aki éjszaka dolgozzon rajtuk. Pedig a forgácsológépek, illetve a nagyobb üzemben levő gépsorok gazdaságos kihasználásának előfeltétele a folyamatos termelés, a harmadik műszakban való üzemeltetés. Adatok százalékban cs műszakban A már említett munkaerőhiány, illetve az eléggé gyakori géphibák jelentősen csökkentik a termelőeszközök kihasználhatóságát. Ezzel viszont kedvezőtlenül befolyásolják a berendezések után fizetendő eszközlekötési járulékot. Ez egyébként az Izzó gyöngyösi gyárában éyi 12—13 millió forint, tehát nem kis pénz. Nem gurulna el feleslegesen a vállalattól sok-sok ezer forint, ha a jelenlegi gépkihasználási helyzeten javítani tudnának. Mint Temesi Elemértől, az üzem főkönyvelőjétől megtudtuk, a gépgyártás területén működő berendezést az egyedi és a kis sorozatban történő termelés miatt csupán hatvan százalékban, míg a félvezetőgyártó üzemrész gépsorait — itt tömeggyártás folyik — már sokkal eredményesebben, 80—85 százalékban sikerült kihasználniuk. Hogy ml a helyzet a Kitérőgyártó Üzemben, arról Papp Nándor, a biztosító berendezéseket gyártó üzemrész vezetője adott átfogó képet. Elmondotta egyebek A világhírű tokaj-hegyal- jai borvidéken évtizedek óta nem volt ilyen kedvező az időjárás a szőlő fejlődésére, mint az idén. A júliusi kánikulát követő hűvös, csapadékos időjárás a bogyófejlődés legkedvezőbb időszakában juttatott számottevő csapadékot a tőkéknek. A szőlő időarányosan csaknem két héttel előbbre tart a fejlődésben, az erős napsütés hatására mar eZseuduL” a bor között, hogy a gépkihasználás mértéke náluk sem kedvezőbb; mint amit az országos felmérés jelzett. A huszonnégy órás termelési idő alatt, tehát mintegy másfél műszaknak megfelelő részben tudják teljes mértékben hasznosítani a berendezéseket. Ez az arán}', mint mondotta, feltétlenül javításra szorul. _ Javulás várható Az üzemekben megkezdődött munkaszervezési tevékenység egyik fontos részfeladata: bekapcsolni a termelésbe a jelenleg még álló gépsorokat. Az Izzó vezetői úgy döntöttek, hogy a műszaki fejlesztést tartják szem előtt, s így javítanak majd a gépkihasználás mértékén. A kitérőgyáriak is megtették már az első lépéseket. A dolgozók jobb bérezésével kívánják elérni, hogy a harmadik műszakban is legyen irányítója, kezelője az eddig álló gépeknek. Emelni kívánnak a munkások szaktudásán is. Lehetőséget adnak arra, hogy például a lakatos szakmával rendelkezők a napi munka mellett megtanulhassák egy másik vasas szakma fortélyait, hogy a későbbiek során többféle munkafolyamat elvégzésére alkalmasak legyenek. Eddig annyit már sikerült elérni az üzem vezetőinek, hogy megszűnt a nagyobb arányú munkaerő-vándorlás, s ez már most érezteti hatását a termelésben. A jó, ésszerű kezdeményezések eredményeként tehát előbb-utóbb kevesebb lesz az álló gépek száma mindkét vállalat műhelyeiben, s ezáltal több pénzt fordíthatnak majd az újabb technológiák bevezetésére, a dolgozók jutalmazására. Szilvás István gyókban megkezdődött a cukorképződés. Egy-egy tőke huszonötharminc, araszosnál nagyobb fürtöt nevel, s ha az időjárás továbbra is kedvező marad, akkor igen jó szüretre számítanak Tokaj-Hegyalján. Jogi ismeretterjesztés Alkotmányfejlődésünk és a szocialista demokratizmus BEVEZETÉS — Alkotmányfejlődésünk méleti kérdései és gyakorta — különös tekintettel az Lamélet és a szocialista de- >kratizmus fejlesztésének ladataira —, fontos helyet glalnak el az állam- és jog- nélet tudományában. Magyar Szocialista Mun- ispárt X. kongresszusán el- mgzott központi bizottsági ■számolóban olvashatjuk: Íz államélet és a szociális- demokrácia fejlesztése a unkáshatálom, a szocialista lám további megszilárdítá- t, erejének növekedését, ha- konyságának fokozását fenti. Allaméletünk. a szocia- da demokrácia továbbfej- sztésének lényege, hogy jyidejüleg erősítjük a közmű hatalmat és növeljük a zlyi szervek önállóságát.” Az államélet és a szocia- sta demokrácia íejlesztésé- ek vertikálisan és horizon- ilisan is sokrétű feladat- jmplexumában kiemelkedő terepet játszik az alkotmá- y osság. A Magyar Népköztársaság Ikotmányáról szóló •'1949. vi XX. törvény megjelenése irténelmi tett volt: 23 évvel zelőtt rögzítette, hogy a Ma- yar Népköztársaság a dol- ,czó nép állama; a Magyar íépköztársaságban minden latalom a dolgozó népé; ösz- zegezte a felszabadulas óta elért eredményeket és főbb vonalaiban megjelölte fejlő; désünk további útját. Az azóta eltelt több mint húsz esztendő alatt azonban hazánk gazdasági, politikai, kulturális életében gyökeres változások történtek. Sürgetően szükségessé vált, hogy alaptörvényünk tükrözze ezeket a változásokat, egyszersmind kijelölte a továbblépés főbb irányvonalait. Már az MSZMP IX. kongresszusán felmerült, de pontosabb és sürgetőbb megfogalmazást a X. pártkongresszuson nyert az a gondolat, hogy tovább kell fejleszteni, a viszonyoknak megfelelően módosítani kell a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A módosított alkotmány — hangzott el a Központi Bizottság beszámolójában — tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett változásokat; utaljon az államéletben, az országgyűlés, a kormány, a tanácsok tevékenységében, általában az állami intézmények munkájában bekövetkezett változásokra; pontosabban határozza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában. E feladatoknak — amelyek rögzítésre kerültek a X. pártkongresszus határozatában is —, megfelelően jelent meg 1972. április 26-án az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának egységes szövegéről szóló 1972. évi I. törvény. Alkotmányfejlődésünk — az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésének vetü- letében —, számos figyelemreméltó elméleti és gyakorlati kérdést vet fel. Az alábbiakban e kérdések egynémelyi- kének felvázolására vállalkozunk, figyelemmel a jogi ismeretterjesztés Iránti növekvő közönségigényre. I. 1. A szocialista alkotmány alapelvei A szocialista alkotmányok története lényegében 1917- tel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével (októberi dekrétumok) kezdődik. A szocialista alkot- ményfejlődés szempontjából az Októberi Forradalmat követő évek rendkívül jelentősek voltak, hiszen az első szocialista alkotmányok kidolgozásával (1918, 1924, majd 1936). azokban fogalmazták meg a szocialista alkotmányok több, egymással szorosan, a szocialista demokrácia szintézisében összefüggő, ma is érvényben levő alapintézményét. A fi*z*^*i fl'l ii&t-a al Mmiism fi* 1972. augusztus IS.; lcsckf ’ „Zsendül” a szőlő a Tokaj-Hegyalján
