Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Lerombolt barikádok «ANGLIA VIETNAMJA” — mind gyakrabban sze­repel a világsajtóban ez a nem éppen új, de még a közel­múltban is csak ritkán használt kifejezés. Ez a fogalma­zás több okból még mindig túlzás. De — sajnos — mind kevésbé lehet csodálkozni azon, hogy ezt a különös ha­sonlatot felkapták és divatossá tették a kommentátorok. Az ulsteri dilemma nem kerül annyi angol vagy északír emberéletbe, mint a vietnami háború amerikai és vietnami áldozatainak száma. — Ennyiben túlzott a ha­sonlat. De London számára van azért egy kísérteties ha­sonlóság Ulster az angol vonatkozásban éppenolyan ingo- ványnak bizonyul, mint Washington számára Vietnam: minden mozdulatra mélyebbre merül el benne a brit politika, ahelyett, hogy kikerülne belőle. Ha egyáltalán lehet jósolni az ulsteri ingovánnyal kapcsolatban, körülbelül ez lehet a prognózis a legutóbbi angol Monstre-akció, a nagyszabású barikádbontás után. Hétfőn hajnalban ugyanis szabályos katonai hadmű­velet kezdődött Észak-lrország két legnagyobb városá­ban Belfastban és Londonderryben az immár világszerte Ismert katolikus negyedek, a Bogside, Cregad, Lodge, Ardoyne, Ballymurphy és Andersonstown barikádjai ellen. Az angol hadsereg nagy erőkkel, páncélosok fedezte mellett vonult be ezekbe a kerületekbe és a viszonylag szórványos ellenállást felszámolva lerombolta a katoliku­sok által korábban épített barikádokat. Wiptiam Whi- telaw, London teljhatalmú ulsteri helytartója ismét hangsúlyozta, hogy a művelet „mindkét fél szélsősége­sei” ellen irányul és pusztán adminisztratív, közigazga­tási szempontból érthető is ez az intézkedés. Csakhogy a korábbi brit lépésekhez hasonlóan, sőt hasonló okból, ez sem old meg semmit. Anglia ismét tisztán katonai eszközökhöz folyamodott egy alapvetően politikai prob­léma darázsfészkében. RAADASUL a pártatlanság póza is erősen vitat­ható. A barikádok ugyanis jórészt az Uda nevű protes­táns szélsőséges alakulat terror — alakulatai ellen jelen­tettek védelmet a katolikus lakosságnak. Nagy kérdés, Whitelaw be tudja-e tartani azt az ígéretét, amely szerint a brit csapatok pótolják majd a barikádok védelmét. És ha be tudja tartani, be akarja-e tartani... Razziák, házkutatások, vérengzés Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Belfastban — mint hiva­talosan közölték — „szelek­tív”, kis mértékű házkuta­tásokat rendeznek a katonai egységek, Londonderryben azonban házról-házra járják a védtelenné tett katolikus gettókat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrejtőz­tek, valószínűleg a legtöb­ben átmenekültek az ír Köz­társaságba. A „provok” azonban néhány órával a gettók inváziója után újabb terrorcselekménnyel fejezték ki bosszújukat: három autó­ba telepítettek gelignittölte- tet és mind a hármat szinte ugyanabban a pillanatbán robbantották fel Londonder­ry közelében, Claudy falucs­ka központjában. Hat ember meghalt a helyszínen. A robbanás valósággal széttépte őket, az áldozatok között egy nő és egy kilencéves kislány is volt. Az MTI londoni tudósító­ja telefonon a következő nyi­Meztelen lányok — az angol miniszterelnöknél... Szokatlan látványosságban volt része annak a több száz turistának, akik szom­baton délután összesereglet- tek a Downing Streeten, a mindenkori angol miniszter- elnök patinás rezidenciája előtt, hogy egy pillantást vethessenek az érkező vagy távozó Heath-re. Miközben várakoztak, egyszer csak be­robogott közéjük egy mini­busz és kiugrott belőle öt ifjú hölgy anyaszült mezte­lenen. Egyenest a 10-es szá­mú ház, a miniszterelnöki rezidencia ajtaja felé tar­tott. A lányok kedvesen el­magyarázták a döbbenten álló tömegnek, hogy augusz­tus 5-én modern popfeszti­vált rendeznek a Wembley- stadionban és azért jöttek, hogy a közismerten zene­kedvelő miniszterelnököt is megnyerjék a részvételnek. Mindezt azért tudták ilyen részletesen kifejteni a iá­Gyorslisia ** 1972. július 31-én megtartott lottó-jutalomsorsolásról, amelyen a 27, heti lottószelvények vettek részt. nyok, mert a miniszterelnö­ki hivatal előtt posztoló egy- szem rendőr tehetetlennek érezte magát a váratlan in­vázióval szemben és rémül­ten telefonált segédcsapato­kért. Azok hamarosan meg is érkeztek és zsupkocsiba dugták a modern művészet­nek hódoló hölgyeket. Az agglegény Heath-nek egyébként nem volt módjá­ban elfogadni, vagy elutasí­tani a meghívást és véle­ményt nyilvánítani a lá­nyokról, mert szokása sze­rint chequer si üdülőjében töltötte a hét végét. latkozatot kapta az Észak­ír Polgárjogi Szövetség bel­fasti központjából a hely­zetről : „Éppen hat hónappal a londonderry-i véres vasár­nap után az angol kormány újabb nagy offenzívat kez­dett az IRA felszámolására. A tömeges razziák és házkutatások, a kínzá­sok, a hadsereg kímélet­lensége arra vall, hogy véres elnyomás kezdődik. Whitelaw alapvetően képte­len igazságot szolgáltatni és nem lesz képes arra, hogy legyűrje egy olyan nép el­lenállását, amelytől megta­gadják az igazságot. Bernadette Devlin függet­len képviselőnő kijelentette, hogy az Internálások eltör­léséig, a politikai foglyok kiengedéséig nem lesz béke a tartományban. Brian Faulkner, az Unio- nista Párt vezére, volt mi­niszterelnök „szívvel-lélek- kel” támogat ja Whitelaw ak­cióját. Dublinban Jack Lynch mi­niszterelnök „nagyon sú­lyosnak” minősítette a hely­zetet. Az ír kormányt — amelyet London előre érte­sített terveiről — nem az IRA sorsa aggasztja, hanem az a lehetőség, hogy a kato­likus gettókban megismét­lődhetnek a három évvel ez­előtti pogromok. képtő vfrönkön érkezett A szlovákiai Brleíoina (trencsényi körzet) községben és környékén nagy károkat okoztak az esőzések következtében megáradt folyók. Schröder (balról) kereszténydemokrata politikus, aki a napokban Kínában járt, felkereste egy Salzburg környéki üdülőhelyen Scheel nyugatnémet külügyminisztert (jobb- i oldalt). (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Brezsnyev fogadta Petersoift Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap a Krím­ben fogadta Peter Peterson amerikai keres­kedelemügyi minisztert, a kereskedelmi kér­désekkel foglalkozó szovjet—amerikai bi­zottság első ülésszakán résztvevő amerikai kormányküldöttség vezetőjét. A bizottságot a szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök májusi tárgyalásainak eredményeképpen hozták létre. A megbeszélés során megvitatták a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsola­tainak számos kérdését. Tárgyszerű kons­truktív légkörben ment végbe a megbeszé­lés. (TASZSZ) / X 521 558 éléskamra ut. 1 539 036 méteráru 1 542 304 külf. társasuk 1 552 397 ki mit vál. 3 006 926 ki mit vál. 3 013 415 éléskamra ut. 3 027 586 tv 3 032 407 lak-tex. 3 039 435 rádió 3 064 279 mosógép 3 079 230 utalvány 3 113 013 utalvány 3 124 583 utalvány 3 125 038 rádió 3 130 725 ki mit vál. 3 135 095 tv 3 138 349 éléskamra ut. 3139 071 utalvány 3 142 691 utalvány 3145 296 fényképezőgép 3 148 561 utalvány 3 156 581 utalvány 3 160 618 Ofot.-ut. 3 178 592 éléskamra ut. 3 189 556 ruházati cikk 3 205 691 méteráru 3 209 540 ki mit vál. 3 213 147 hűtőgép 3 217 229 utalvány 4 811 134 hűtőgép 4 816 021 háztart. gép 4 824 064 táskarádió 4 827 501 háztart. gép 4 830 375 éléskamra ut. 4 833 029 rádió 4 857 110 hűtőgép 4 865 281 utalvány 4 866 084 utalvány 4 872 271 éléskamra ut. 4 873 568 motorkerékpár 4 874 809 hűtőgép 4 926 157 tv 4 929176 ki mit vál. 4 930 677 éléskamra ut. 4 931 222 utalvány 4 950 471 magnó 4 951 668 utalvány ©Mm*? W12. augusztus X., kedd 4 964 407 ki mit vál. 4 968 149 mosógép 4 970 784 éléskamra ut 4 983 060 ruházati cikk 4 990 777 bútor-lakbér. 4 991 294 tv 4 992 398 ki mit vál. 4 993 188 utalvány 5 000 001 bútor-lakbér. 5 001 996 éléskamra ut. 5 003 066 éléskamra ut. 5 015 163 tv / 5 017 079 utalvány 5 018 089 éléskamra ut. 5 034 798 éléskamra ut. 5 053 611 rádió 5 070 642 hűtőgép 5 071 016 tv 5 081 334 ki mit vál. 5 090 904 ki mit vál. 5 113 274 hűtőgép 5 113 274 hűtőgép 5 113 502 éléskamra ut. 5 141 494 bútor-lakbér. 5 153 597 ki mit vál. 5 165 340 utalvány 5 169 028 utalvány 5 170 153 háztart. gép 5 178 681 magnó 5 186 205 utalvány 5 094 700 tv 5 199 997 lak-tex. 5 204 443 éléskamra ut. 5 242 469 utalvány 5 247 814 utalvány 5 272 287 éléskamra ut. 5 274 432 méteráru 5 291 221 hűtőgép 5 330 520 magnó 5 338 224 hűtőgép A nyertes szelvényeket 1972. augusztus 20-ig kell a totó- és lottókirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy a pos­ta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatósághoz (Buda­pest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az eset­leges hibákért felelősséget nem vállalunk. (MTI? Tizenegy nappal azután, hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter be­nyújtotta lemondását, Heinz eKühn, Észak-Rajna-Vesatfá- *lia tartományi miniszterel­nöke egy düsseldorfi sajtó- konferencián fontosnak tar­totta kiemelni: egy pillana­tig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangozott el ez a határozat ki­jelentés, amikor a Frankfur- tér Allgemeine Zeitung nép­szerű karikaturistája, Köhler, egy vakvágányra tolt gőz­mozdonyt rajzolt, a kazán orrán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen valaki jó állapotban levő választási lokomotívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a raj­zoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcsmi­niszter közvetlen baráti kö­re terjeszt, egyre-másra ar­ról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsi embereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt, egyelő­re még nem is tud dönteni. A barátok szerint a profesz- szor még nem döntött, hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállala­tok valamelyikének vezér- igazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemok­rata pártban, nem áll-e át a jelenlegi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt, 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőzmozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcímekben, karikatúrákban, fl habozó beszédekben, általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni miniszté­riumi szobába hívott dr. Schiller „a szociáldemokra­ták legjobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértel­met dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a pro­fesszornak meglehetősen ka­nyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociáldemok­rata párt kedvenceként sze­repeljen. Sőt, gyakran idéz­gették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beata Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdon­képpen Schiller urat is ké­pen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szocialisták közül, akik a náciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megem­lítik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét esz­tendős Schiller náci tag­könyvét, amelynek száma 4 633 250 volt. Most érdekes kérdések merülnek fel dr. Schiller le­mondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és előkelő helye lesz, sőt, már van is az Észak-Rajna-Vesztfália-i szociáldemokrata listán a no­vember—decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Her­bert Wehner, a szociálde­mokrata párt alelnölce, hogy professzor Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy. Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének odaígérni egy bizonyos, általa választott és biztosnak te­kintett választókerületet? Va­jon miért hallani most a CDU— CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhe­tő legjobb gazdasági minisz­ter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt magyarázgal- ták, hogy „a professzor gaz­daságpolitikai csődbe viszi az NSZK-t?” Akik abban bíznak, hogy a volt gazdaság^1- és pénzügy- miniszter még november— decemberben is szociálde­mokrata párttag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kormányt, mert a többi mi­niszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mint­egy két és fél millió márká­nyi költséglefaragásba a kü­lönböző minisztériumok ki­adásainál. Második, pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kiala­kult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscso­portok számára kellemetlen kihatású — már 1939-ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérde­kesebb indok a harmadik: Schiller ellene volt azoknak a nyugati valutaválsággal kapcsolatos pénzügyi intés­kedéseknek, amelyek kelle­metlenek lettek volna Wa­shington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon iáaz-e, hogy Schiller titokban talál­kozott — még lemondása előtt — a kereszténydemok­raták egyik vagy másik veze­tőjével; igaz-e, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a vá­lasztási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csat­lakozását a CDU—CSU-hoz? Természetesen nem lehet ta­lálgatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen. Az a Franz Josef Strauss, aki ezelőtt egy-másfél hó­nappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller el­len, nem kímélve gazdaság- politikai lépéseinek, legki­sebbjét sem, hogy beleköt­hessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egy eljövendő, reménybeli CDU— CSU-kabinet gazdasági csúcs- minisztereként szerepel az el­lenzéki elképzelésekben, most kijelentette, hogy „alig­ha van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képessé­geit”. A lemondás után tíz-tizen- két napig úgy tűnt: a gaz­dasági csúcsminiszter távo­zása árt a koalíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavo­na, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller pro­fesszor körül megfordította a hangulatot, — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásávaL .. Gárdos MOMíé

Next

/
Thumbnails
Contents