Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Lerombolt barikádok «ANGLIA VIETNAMJA” — mind gyakrabban szerepel a világsajtóban ez a nem éppen új, de még a közelmúltban is csak ritkán használt kifejezés. Ez a fogalmazás több okból még mindig túlzás. De — sajnos — mind kevésbé lehet csodálkozni azon, hogy ezt a különös hasonlatot felkapták és divatossá tették a kommentátorok. Az ulsteri dilemma nem kerül annyi angol vagy északír emberéletbe, mint a vietnami háború amerikai és vietnami áldozatainak száma. — Ennyiben túlzott a hasonlat. De London számára van azért egy kísérteties hasonlóság Ulster az angol vonatkozásban éppenolyan ingo- ványnak bizonyul, mint Washington számára Vietnam: minden mozdulatra mélyebbre merül el benne a brit politika, ahelyett, hogy kikerülne belőle. Ha egyáltalán lehet jósolni az ulsteri ingovánnyal kapcsolatban, körülbelül ez lehet a prognózis a legutóbbi angol Monstre-akció, a nagyszabású barikádbontás után. Hétfőn hajnalban ugyanis szabályos katonai hadművelet kezdődött Észak-lrország két legnagyobb városában Belfastban és Londonderryben az immár világszerte Ismert katolikus negyedek, a Bogside, Cregad, Lodge, Ardoyne, Ballymurphy és Andersonstown barikádjai ellen. Az angol hadsereg nagy erőkkel, páncélosok fedezte mellett vonult be ezekbe a kerületekbe és a viszonylag szórványos ellenállást felszámolva lerombolta a katolikusok által korábban épített barikádokat. Wiptiam Whi- telaw, London teljhatalmú ulsteri helytartója ismét hangsúlyozta, hogy a művelet „mindkét fél szélsőségesei” ellen irányul és pusztán adminisztratív, közigazgatási szempontból érthető is ez az intézkedés. Csakhogy a korábbi brit lépésekhez hasonlóan, sőt hasonló okból, ez sem old meg semmit. Anglia ismét tisztán katonai eszközökhöz folyamodott egy alapvetően politikai probléma darázsfészkében. RAADASUL a pártatlanság póza is erősen vitatható. A barikádok ugyanis jórészt az Uda nevű protestáns szélsőséges alakulat terror — alakulatai ellen jelentettek védelmet a katolikus lakosságnak. Nagy kérdés, Whitelaw be tudja-e tartani azt az ígéretét, amely szerint a brit csapatok pótolják majd a barikádok védelmét. És ha be tudja tartani, be akarja-e tartani... Razziák, házkutatások, vérengzés Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti: Belfastban — mint hivatalosan közölték — „szelektív”, kis mértékű házkutatásokat rendeznek a katonai egységek, Londonderryben azonban házról-házra járják a védtelenné tett katolikus gettókat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrejtőztek, valószínűleg a legtöbben átmenekültek az ír Köztársaságba. A „provok” azonban néhány órával a gettók inváziója után újabb terrorcselekménnyel fejezték ki bosszújukat: három autóba telepítettek gelignittölte- tet és mind a hármat szinte ugyanabban a pillanatbán robbantották fel Londonderry közelében, Claudy falucska központjában. Hat ember meghalt a helyszínen. A robbanás valósággal széttépte őket, az áldozatok között egy nő és egy kilencéves kislány is volt. Az MTI londoni tudósítója telefonon a következő nyiMeztelen lányok — az angol miniszterelnöknél... Szokatlan látványosságban volt része annak a több száz turistának, akik szombaton délután összesereglet- tek a Downing Streeten, a mindenkori angol miniszter- elnök patinás rezidenciája előtt, hogy egy pillantást vethessenek az érkező vagy távozó Heath-re. Miközben várakoztak, egyszer csak berobogott közéjük egy minibusz és kiugrott belőle öt ifjú hölgy anyaszült meztelenen. Egyenest a 10-es számú ház, a miniszterelnöki rezidencia ajtaja felé tartott. A lányok kedvesen elmagyarázták a döbbenten álló tömegnek, hogy augusztus 5-én modern popfesztivált rendeznek a Wembley- stadionban és azért jöttek, hogy a közismerten zenekedvelő miniszterelnököt is megnyerjék a részvételnek. Mindezt azért tudták ilyen részletesen kifejteni a iáGyorslisia ** 1972. július 31-én megtartott lottó-jutalomsorsolásról, amelyen a 27, heti lottószelvények vettek részt. nyok, mert a miniszterelnöki hivatal előtt posztoló egy- szem rendőr tehetetlennek érezte magát a váratlan invázióval szemben és rémülten telefonált segédcsapatokért. Azok hamarosan meg is érkeztek és zsupkocsiba dugták a modern művészetnek hódoló hölgyeket. Az agglegény Heath-nek egyébként nem volt módjában elfogadni, vagy elutasítani a meghívást és véleményt nyilvánítani a lányokról, mert szokása szerint chequer si üdülőjében töltötte a hét végét. latkozatot kapta az Északír Polgárjogi Szövetség belfasti központjából a helyzetről : „Éppen hat hónappal a londonderry-i véres vasárnap után az angol kormány újabb nagy offenzívat kezdett az IRA felszámolására. A tömeges razziák és házkutatások, a kínzások, a hadsereg kíméletlensége arra vall, hogy véres elnyomás kezdődik. Whitelaw alapvetően képtelen igazságot szolgáltatni és nem lesz képes arra, hogy legyűrje egy olyan nép ellenállását, amelytől megtagadják az igazságot. Bernadette Devlin független képviselőnő kijelentette, hogy az Internálások eltörléséig, a politikai foglyok kiengedéséig nem lesz béke a tartományban. Brian Faulkner, az Unio- nista Párt vezére, volt miniszterelnök „szívvel-lélek- kel” támogat ja Whitelaw akcióját. Dublinban Jack Lynch miniszterelnök „nagyon súlyosnak” minősítette a helyzetet. Az ír kormányt — amelyet London előre értesített terveiről — nem az IRA sorsa aggasztja, hanem az a lehetőség, hogy a katolikus gettókban megismétlődhetnek a három évvel ezelőtti pogromok. képtő vfrönkön érkezett A szlovákiai Brleíoina (trencsényi körzet) községben és környékén nagy károkat okoztak az esőzések következtében megáradt folyók. Schröder (balról) kereszténydemokrata politikus, aki a napokban Kínában járt, felkereste egy Salzburg környéki üdülőhelyen Scheel nyugatnémet külügyminisztert (jobb- i oldalt). (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Brezsnyev fogadta Petersoift Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap a Krímben fogadta Peter Peterson amerikai kereskedelemügyi minisztert, a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó szovjet—amerikai bizottság első ülésszakán résztvevő amerikai kormányküldöttség vezetőjét. A bizottságot a szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök májusi tárgyalásainak eredményeképpen hozták létre. A megbeszélés során megvitatták a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak számos kérdését. Tárgyszerű konstruktív légkörben ment végbe a megbeszélés. (TASZSZ) / X 521 558 éléskamra ut. 1 539 036 méteráru 1 542 304 külf. társasuk 1 552 397 ki mit vál. 3 006 926 ki mit vál. 3 013 415 éléskamra ut. 3 027 586 tv 3 032 407 lak-tex. 3 039 435 rádió 3 064 279 mosógép 3 079 230 utalvány 3 113 013 utalvány 3 124 583 utalvány 3 125 038 rádió 3 130 725 ki mit vál. 3 135 095 tv 3 138 349 éléskamra ut. 3139 071 utalvány 3 142 691 utalvány 3145 296 fényképezőgép 3 148 561 utalvány 3 156 581 utalvány 3 160 618 Ofot.-ut. 3 178 592 éléskamra ut. 3 189 556 ruházati cikk 3 205 691 méteráru 3 209 540 ki mit vál. 3 213 147 hűtőgép 3 217 229 utalvány 4 811 134 hűtőgép 4 816 021 háztart. gép 4 824 064 táskarádió 4 827 501 háztart. gép 4 830 375 éléskamra ut. 4 833 029 rádió 4 857 110 hűtőgép 4 865 281 utalvány 4 866 084 utalvány 4 872 271 éléskamra ut. 4 873 568 motorkerékpár 4 874 809 hűtőgép 4 926 157 tv 4 929176 ki mit vál. 4 930 677 éléskamra ut. 4 931 222 utalvány 4 950 471 magnó 4 951 668 utalvány ©Mm*? W12. augusztus X., kedd 4 964 407 ki mit vál. 4 968 149 mosógép 4 970 784 éléskamra ut 4 983 060 ruházati cikk 4 990 777 bútor-lakbér. 4 991 294 tv 4 992 398 ki mit vál. 4 993 188 utalvány 5 000 001 bútor-lakbér. 5 001 996 éléskamra ut. 5 003 066 éléskamra ut. 5 015 163 tv / 5 017 079 utalvány 5 018 089 éléskamra ut. 5 034 798 éléskamra ut. 5 053 611 rádió 5 070 642 hűtőgép 5 071 016 tv 5 081 334 ki mit vál. 5 090 904 ki mit vál. 5 113 274 hűtőgép 5 113 274 hűtőgép 5 113 502 éléskamra ut. 5 141 494 bútor-lakbér. 5 153 597 ki mit vál. 5 165 340 utalvány 5 169 028 utalvány 5 170 153 háztart. gép 5 178 681 magnó 5 186 205 utalvány 5 094 700 tv 5 199 997 lak-tex. 5 204 443 éléskamra ut. 5 242 469 utalvány 5 247 814 utalvány 5 272 287 éléskamra ut. 5 274 432 méteráru 5 291 221 hűtőgép 5 330 520 magnó 5 338 224 hűtőgép A nyertes szelvényeket 1972. augusztus 20-ig kell a totó- és lottókirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatósághoz (Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetleges hibákért felelősséget nem vállalunk. (MTI? Tizenegy nappal azután, hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter benyújtotta lemondását, Heinz eKühn, Észak-Rajna-Vesatfá- *lia tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtó- konferencián fontosnak tartotta kiemelni: egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangozott el ez a határozat kijelentés, amikor a Frankfur- tér Allgemeine Zeitung népszerű karikaturistája, Köhler, egy vakvágányra tolt gőzmozdonyt rajzolt, a kazán orrán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen valaki jó állapotban levő választási lokomotívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a rajzoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcsminiszter közvetlen baráti köre terjeszt, egyre-másra arról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsi embereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt, egyelőre még nem is tud dönteni. A barátok szerint a profesz- szor még nem döntött, hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok valamelyikének vezér- igazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt, 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőzmozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcímekben, karikatúrákban, fl habozó beszédekben, általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni minisztériumi szobába hívott dr. Schiller „a szociáldemokraták legjobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a professzornak meglehetősen kanyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociáldemokrata párt kedvenceként szerepeljen. Sőt, gyakran idézgették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beata Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdonképpen Schiller urat is képen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szocialisták közül, akik a náciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megemlítik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét esztendős Schiller náci tagkönyvét, amelynek száma 4 633 250 volt. Most érdekes kérdések merülnek fel dr. Schiller lemondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és előkelő helye lesz, sőt, már van is az Észak-Rajna-Vesztfália-i szociáldemokrata listán a november—decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Herbert Wehner, a szociáldemokrata párt alelnölce, hogy professzor Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy. Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének odaígérni egy bizonyos, általa választott és biztosnak tekintett választókerületet? Vajon miért hallani most a CDU— CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasági miniszter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt magyarázgal- ták, hogy „a professzor gazdaságpolitikai csődbe viszi az NSZK-t?” Akik abban bíznak, hogy a volt gazdaság^1- és pénzügy- miniszter még november— decemberben is szociáldemokrata párttag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kormányt, mert a többi miniszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mintegy két és fél millió márkányi költséglefaragásba a különböző minisztériumok kiadásainál. Második, pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kellemetlen kihatású — már 1939-ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harmadik: Schiller ellene volt azoknak a nyugati valutaválsággal kapcsolatos pénzügyi intéskedéseknek, amelyek kellemetlenek lettek volna Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon iáaz-e, hogy Schiller titokban találkozott — még lemondása előtt — a kereszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; igaz-e, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a választási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csatlakozását a CDU—CSU-hoz? Természetesen nem lehet találgatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen. Az a Franz Josef Strauss, aki ezelőtt egy-másfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gazdaság- politikai lépéseinek, legkisebbjét sem, hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egy eljövendő, reménybeli CDU— CSU-kabinet gazdasági csúcs- minisztereként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kijelentette, hogy „aligha van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képességeit”. A lemondás után tíz-tizen- két napig úgy tűnt: a gazdasági csúcsminiszter távozása árt a koalíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül megfordította a hangulatot, — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásávaL .. Gárdos MOMíé
