Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
Termelékenység — árnyaltan 700 ezer tonna vasér A z irányítási változásokat követő időszakban, mint ismeretes, a tervezettnél erőteljesebb ütemben nőtt a foglalkoztatott létszám, ami természetesen befolyásolta — néhány ágazatban nagymértékben rontotta —, a termelékenységet. Tegyük hozzá: a létszámnövekedés részben abból következett, hogy az apadó munkaerő-utánpótlási források akkor még némi lehetőséget adtak a foglalkoztatottak számának emelésére — elég talán csak az éppen munkába lépő demográfiai hullám évfolyamokra utalni —; másrészt az sem vonható kétségbe, hogy a bérszabályozás, társadalompolitikai okokból, még korántsem fékezte ezt a növekedést. Ilyen módon tehát a termelékenység stagnálásának folyamatait egyfelől: számítható, kalkulálható tényezők, másfelől: e hatásokat felerősítő szervezésimunkahelyi hibák határozták meg. Az elmúlt év adatsorai arra utalnak, hogy a kezdeti irányzat lényegében megfordult, s a termelékenység ismét erőteljesen emelkedett. A tények tanúsága szerint a nemzeti jövedelem 7—8 százalékos — értékben: 18—20 milliárd forintos — növekedése teljes egészében a termelékenység javulásából származott. Érdemes ezt a sűrített adatot részeleteiben is megvizsgálnunk. Célszerű elsősorban a foglalkoztatottsági változások oldaláról szemügyre venni az iménti tényt, így ugyanis kitűnik, hogy a termelékenység javulásának elsősorban ez: a létszámnövekedés lassúbbodása volt a kiindulópontja. Az iparban — ahol a termelés az előirányzottnál valamelyest mérsékeltebben, a tervezett hat helyett öt százalékkal nőtt —, az emelkedést teljességgel a termelékenység javulása fedezte, de oly módon hogy a létszám még az előző évi alacsony (0,5 %-os) növekedési ütemet sem érte el, mindössze 0,3 százalékos volt. Ebből is következett, hogy az ipar egy foglalkoztatottjára jutó termelékenység 1971-ben 5,3 százalékkal haladta meg az előző évi színvonalat. Nem soroljuk tovább a számokat; az iménti adatok is érzékeltetik a folyamat lényegét; azt, hogy a termelékenység kedvező változása alapjában véve a létszámhelyzetből, a foglalkoztatottak számának mérsékelt növekedési üteméből következett. Ez természetesen a végeredményt — a termelékenység javulását — nem kisebbíti, mégis: hiba lenne nem számolni azokkal a háttérben meghúzódó tényezőkkel, amelyek azért árnyaltabbá színezik a termelékenység emelkedő grafikonvonalából adódó következtetéseket. A következő összefüggéseket is célszerű végiggondolnunk ahhoz, hogy a termelékenység további — holnapi emelésének lehetőségeit egyértelműen meghatározhassuk. Nos, a létszámnövekedés mérséklődő üteme — amint erre az ország ipari körzeteinek fejlődésvonala különösképp rámutat —, aligha indokolható olyan stabil, folyamatos hatásokkal, mint a vállalati belső szervezés általános javulása, a létszámgazdálkodás korszerűsítése. Inkább arról van szó, hogy az utánpótlási források elapadásával a létszámnövelés, mint alapvető termelésemelési lehetőség, immár aligha jöhet szóba. Valójában tehát ' bizonyos kényszerhelyzet kedvező hatásai tükröződnek a termelékenység adatsoraiban, ami \ Vizsgálat szövetkezeteknél Korán jött az önállóság NÉGY EGRI és két községi szövetkezetben folytattak vizsgálatot a közelmúltban az egri járási és városi népi ellenőrök. A TECHNOLUX, az Universal szerviz, az Egri Építőipari, illetve Fém- és Villamosipari Szövetkezet, valamint a Pétervásári Lakáskarbantartó és a Recski Lakásépítő Szövetkezet munkájáról készült jelentés azt mérte fel, hogy mennyit fejlődtek az utóbbi időben a főleg szolgáltatással foglalkozó társulások? Kielégítő-e a vezetés színvonala, tudnak-e élni nagyobb önállóságukkal, hogyan érvényesül az állami felügyelet? összegezve: megfelelnek-e a körzetükben jelentkező mind nagyobb feladatoknak? Az ipari szövetkezetek egyik legfőbb erénye a rugalmas, kisebb önköltségű munkavállalás, helyenként áraik is kedvezőbbek a hasonló profilú vállalatok árszabásainál, de — s a vizsgálatnak is ez az egyik következtetése — a lehetőségeket mégsem használj ák ki, még mindig sok példa van a hanyag gazdálkodásra, visz- szaélésekre. Ennek főbb okaira is utal a jelentés: baj van a belső ellenőrzéssel, s sok helyütt még mindig nem tisztázott a felügyelet kérdése sem. Az említett szövetkezeteknél is ezeken a területeken találták a legtöbb hiányosságot. Nem eléggé megalapozottak sem az éves tervek, sem a távlati fejlesztési elképzelések. A pétervásári lakásépítőknél például egyáltalán nincs távlati terv, de még az sem tisztázott, hogyan töltik ki idei kapacitásukat. Több szövetkezetnél jelentős beruházásokat terveztek, s ennek alapján részletes távlati programot dolgoztak ki, csak az a probléma, hogy az igényelt igen nagy összegű kölcsönökre, támogatásra semmiféle garáncia nincs. Százezreket öltek olyan tervekbe, amelyeknek valóra váltása egyáltalán nem biztosított. TERMÉSZETESEN, így szolgáltatásaik fejlesztését sem tudják összhangba hozni a mind nagyobb igényeikkel. Ebben a helyzetben megoldás csak az lehet, hogy körültekintőbb irányítás, hatékonyabb felügyelet korrigálja a hibákat. Nem a „ba- busgatás” hiányzik, de ahogyan a mostani vizsgálat tényei, s egyéb ‘ tapasztalatok is igazolják, a KISZÖV felügyeleti szerepének megszűnésekor nem mindegyik szövetkezet volt alkalmas a hirtelen jött nagyobb önállóságra, s a tanácsok, a szak- igazgatás felügyeleti szerepe pedig ma sem egészen tisztázott. Hogy szükség van a felügyeletre, azt a következő adatok is igazolják: a szövetkezetek nagy részében a vezetők még középfokú végzettséggel ■ sem rendelkeznek, a belső ellenőrzésről pedig azt állapítja meg a jelentés, hogy ahol végeznek is ilyen munkát, az legtöbbször formális, nem lép túl az általánosságok szintjén. Pedig volna mit tenni: nehezen érthető — olvashatjuk a vizsgálati anyagban —, hogyan hagyhatott jóvá a vezetőség a Fém- és Villamosipari Szövetkezetnél olyan nagy reprezentációs költséget, amely az összes nyereség jelentős százalékát teszi ki. az pedig egyenesen jogszabályba ütközik, hogy a TECHNOLUX Ksz-nél a dolgozók munkabéréből önkéntes szociális és jóléti alap címén fél százalékot levonnak KÜLÖNÖSEN a szolgáltatások terén kiemelkedően fontos szerepük van. nélkülözhetetlenek a szövetkezetek. Önálló, versenyképes, hasznot hozó gazdálkodó egységekké kell tehát fejleszteni, s ezt pedig egyelőre, úgy tűnik, csak hatékonyabb felügyelettel lehet. A szükségszerű versenyben előbb- utóbb nehéz helyzetbe kerülnek a gyengébbek, a rosz- szul szervezettek. Az eredményesség azonban — úgy hisszük — nemcsak az illető szövetkezet érdeke, hanem egész népgazdaságunké is. fhekel!) persze mit sem von le értékükből, ám a teendők oldaláról nézve elgondolkoztatóak, hiszen további lehetőségeket, kihasználható forrásokat jeleznek. Fontos következtetéseket vonhatunk le abból is, ha magát a fogalmat: a termelékenységet vesszük közelebbről szemügyre. Korántsem iskolás, tehát definíciós célzattal. sokkal inkább azért, mert voltaképpen ez a gyakran használt, az újság tudósításokban naponta ismétlődő gazdasági kifejezés nem kevés homályt, tisztázatlan részletet féd mindmáig. Első megközelítésre minden világos: a termelékenység nem egyéb, mint egyszerű, szerény tört, amelynek számlálója, nevezője van, és arányban fejezi ki az előállított értéket, illetve az azt előállító létszámot. Szakmai kifejezéssel szólva tehát, a termelékenység az úgynevezett élőmunkát hasonlítja az általa előállított termék- mennyiséggel, értékkel. Csakhogy, ez önmagában fél meghatározás, hiszen nyilvánvaló, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen gépeket, épületeket stb. szintén előállították .egyszer, s az a munka — a hajdani élőmunka — most géppé, épületté „fagyva”, tehát: úgynevezett holtmunkaként vesz részt a termelőfolyamatban, következésképp: a mai termelékenységet végső soron, nép- gazdasági méretekben az is meghatározza, hogy okosan, hasznosan gazdálkodunk-e az eszközökkel, a holtmunkával? kydindezt azért vázoltuk ezúttal, a tavalyi termelékenységi adatsorok margójára jegyezve, mert alighanem itt bukkanhatunk fejlődési lehetőségeink legszámottevőbb forrásaira is. S ezek a források, tartalékok a következőképp összegezhetők: a vállalati gazdálkodás közegében hibái lenne a termelékenység alakulását kizárólag egyetlen számtani művelettel: a létszám és a nyereség egyszerű hányadosaként megítélni. A folyamat ennél bonyolultabb, a lehetőségek is tágabbak: a termelékenység akkor javulhat igazán tartósan, ha ember- rel-géppel egyaránt eredményesen gazdálkodunk! T. A. Az Országos Érc- és Ásványbányák rudabányai üzemében évente 800 ezer tonna vasércet termelnek, melynek egy részét — a pátvasércet — helyben pörkölik és dúsítják. Az ország legrégibb és egyetlen vasércbányája az országos szükséglet 15 százalékát biztosítja. Képünkön: a külszíni fejtésben hatalmas kotrók termelik az ércet, s dömperekkel szállítják el. T’ (MTI foto — Érczi K. Gyula) Jó as első félév a kohászatban és a gépiparban ..... Bíztató eredményekkel zárta az első félévet a kohászat és a gépipar. A tárca vállalatai már az év első hónapjától egyenletesen termelnek, s termékeiket folyamatosan szállítják a bel- és külföldi piacokra. Folyóáron számítva a gépipar a nép- gazdasági tervben ez évre előírt 6—7 százalék helyett 14,3 százalékkal termelt többet az év első hat hónapjában, mint egy évvel korábban. ,A kohászat produktuma mintegy 6,2 százalékkal múlta felül az előző év első felének termelését. _ Abban, hogy nyersvasból több mint egymillió tonnányit termeltek, jelentős része volt a Borsodi Ércelőkészítő Mű újabb egysége üzembe helyezésének is. Acélból a tavalyi másfél millió tonnányit körülbelül 150 ezer tonnával szárnyalták túl a kohászati üzemek., Bár ez a legnagyobb acélmennyiség, amit fél év alatt Magyarországon gyártottak, a felhasználóknak még ennél is több kellene. A hiányt importtal pótolták, s így a hengerdék is csaknem 100 ezer tonnányival toldották meg tavalyi első félévi termelésüket. A gépipari ágazaton belül a leggyorsabb ütemben a •közúti járműgyártás nőtt, mégpedig 20,7 százalékkal. Elsősorban a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár és az Ikarus értei kimagasló eredményeket. Az átlagosnál jobban fejlődött a villamosipari gépek és készülékek gyártása, valamint a műszeripar termelése. A legalacsonyabb ütemben a fémtömegcikk-gyártás emelkedett mindössze 3,3 százalékkal múlta felül a múlt évi termelését. A külföldi értékesítés a termeléshez hasonló mértékben növekedett. - Ugrásszerűen emelkedett a szocialista országokba irányuló ^export, amely az egész évre tervezett 16—17 százalék helyett 30 százalékot ért el. A. tőkés export körülbelül a tavalyi év első hat hónapjával azonos szinten alakult, bár a komplett berendezések, járművek többsége a megállapodások szerint csak az év második felében hagyja el hazánkat. Kőrúton az igazgatóval Hogyan haladnak a beruházások? Az utazó „csapat” tagjai voltak: Pethő László igazgató, Baka Sándor párttitkár, Bari Imre, a szakszervezeti bizottság elnöke, Vörös Vidor termelési osztály- vezető és Kun Ferenc főépítésvezető. A hosszú körút pedig azt a célt szolgálta, hogy az egri székhellyel alapított Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat gazdasági, politikai vezetői a helyszínen ellenőrizzék: hol tartanak feladataik teljesítésében, hogyan halad a munka Özdon, Miskolcon, Sajó- ecsegen, Sarudon, Kompol- ton, Domoszlón, Gyöngyös- tarjánban és Egerben? Kíváncsiak voltak továbbá: milyen a hangulat, hogyan élnek, milyen gondjaik vannak a távoli munkahelyeken dolgozó embereknek? Ózdon jó hír fogadta a „küldöttséget”: biztosra vehető, hogy határidő előtt búcsút vesznek az építők a szolgáltatóháztól, az ÁFOR- teleptől, a városi fürdőtől. Az örömbe azonban üröm is vegyül... — A beruházási stop miatt, sajnos, á várostól is búcsút kell vennünk — sum mázta az igazgató — Az eredeti terveinkben Ózd évente 10—15 millió forintos beruházással szerepelt, az említett, stop miatt ez a szám azonban igen erősen megcsappan ... Szerencsére Miskolcon más a helyzet. Van bőven munka és itt sincs baj a határidőkkel sem... — Miskolcon, Diósgyőrben víz-, gáz-, szennyvízcsatornát építünk. Sajóecsegen az ipari vízmüvet bővítjük, Mezőkövesden pedig a dél-borsodi regionális körvezeték kö vesdi szakaszát építjük. Gyakorlatilag minden munkahelyen tervszerűen haladnak dolgozóink, különösebben nagyobb gondokkal, problémákkal ezeken az építkezéseken nem találkoztunk... A sarudi szivattyútelepet a Tisza II. vízlépcső beruházásában építi a vállalat.... — Itt gyűlik össze az úgynevezett csurgalékvíz, amelyet majd szivattyúval emelünk át a gát túlsó oldalára. Szeretnénk határidő előtt elkészülni. Eddig úgy néz ki: sikerül... A vállalat építette a kom- polti törpe vízmüvet is. Ott- j áriunkkor már az átadásátvételre készültek az építők, a kompoltiaknak mégis várniuk kell még a tiszta, az egészséges ivóvízre. Miért? — kérdeztük az igazgatót. — Az a szomorú igazság, hogy mivel a víz vasízű, ezért szükség lenne egy vas- talaní-tóra .. is. Ez azonban nem szerepelt a beruházásban, enélkül pedig a KÖJÁL, illetve a vízmű nem kapcsolja rá a hálózatra a most elkészült törpe vízmüvet. Nagy kár, hiszen időre elkészültünk, a hiányzó vastalanító miatt azonban mégsem üzemelhet az új vízmű. Ha valaki, hát mi igazán nem tehetünk róla. hiszen mi kivitelezők vagyunk, csak azt a munkát végezzük el, amelyet megrendelnek. Biztosan szidnak majd bennünket is a községben, pedig még egyszer hangsúlyozom: a vastalanító nem szerepelt a programban. — Ha már a várható szidásnál tartunk: a gyöngy ös- tarjániak is azt mondják, hogy kevés az eddig megépített hálózat a községben, s várják, hogy a vállalat tovább építi a község vízvezetékrendszerét ... — Ennek részünkről semmi akadálya. Ha lesz pénze a vízműtársulásnak, akkor megcsináljuk a kért munkát. Vállalatunk eddig már nem kevesebb, mint 1 600 000 forintot engedett el a gyön- gyöstarjániaknak. Mi tovább már nem tudjuk csökkenteni a költséget. Megépítjük a vezetéket, de csak ha biztosítják a szükséges fedezetet. Különben hasonló gondok zavarják munkánkat az egri szennyvíztisztító telep építésén is. Nincs biztosítva a fedezet, így pedig egyetlen kivitelező vállalat sem tud dolgozni. A kompol- ti, a gyöngyöstarjáni, az egri gondok különösen bántanak bennünket, hiszen Egerben van vállalatunk központja, sok segítséget is kaptunk a vároltói, s mi megkülönböztetett figyelmet is fordítunk a Heves megyei beruházásokra, de hát fedezet nélkül nem tudunk dolgozni ... Van tehát gondja, baja is a fiatal vállalatnak. És ezt elsősorban a partnerek biztosítják, mert szerencsére a meglátogatott munkahelyeken egyetlen panaszt sem hallottunk a dolgozóktól a munkakörülményekre, szállításokra, étkeztetésükre, anyagi, erkölcsi megbecsülésükre sem. Sokfelől, sok helyről került össze a vállalat 1200 lelket számláló kollektívája, s hogy nemcsak értik, hanem szeretik is, amit csinálnak, azt mindennél jobban bizonyítja: az első féléves feladatoknak maradéktalanul eleget tettek. Szívesen látott partnerek Hevesben és Borsodban is egyaránt. Ezt tapasztaltuk kőrútunk során U... Koós József Mmwsm Q 1972. július 13., csütörtök
