Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-12 / 162. szám

Már szervezik a jövőt is Vállalkozási osztály működik egy fél éve korán az építőknél létérdeke volt a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnak, hogy létrehoz­zon egy olyan szervezetet, amely a távolabbi évek fel­adatait állítja össze. Abból az egyszerű tételből indultak ki, hogy jaj annak a válla­latnak, amelyik csak a napi feladatok ellátására fogja össze az erőit. Az ilyen, tűz­oltó munkának nevezett te­vékenységben csak kapkod­ni lehet. így alakult meg a vállal­kozási osztály, amelynek élé­re Kukolya Józsefet nevez­ték ki. Tudni az igényeket Mindenekelőtt azt kellett megtudniuk, hogy a mostani tervidőszakban milyen épít­kezéseket akarnak lebonyo- líttatni a különböző vállalatok, intézmények. Áz igények fel­mérése korábban is folyt, de azt a műszaki osztály végez­te. Ahogy az előkészítés is ennek az osztálynak volt a feladata. A kettőt együtt nem lehetett győzni. Tár­gyalni a megrendelőkkel, a tervezőkkel, felülvizsgálni a dokumentumokat, egyeztetni az elképzeléseket, ellenőriz­ni a tételeket műszakilag is, anyagiakban is: bírni sem lehetett, még idővel sem. Szétvált tehát a vállalko­zás a műszaki előkészítés­től. Több mint száz partnert kerestek fel, előbb írásban, majd személyesen is, és ve­lük együtt egyeztették: mit tudnak elvállalni, mit nem. De hát az élet soha sem ilyen egyszerű. Az úgyneve­zett „beruházási stop” fel­kavarta a dolgokat. A már megtárgyalt és rendezett fel­adatokat újra kellett sorolni. Egyik-másik program kiesett a közeli idők feladatai kö­zül, helyébe pedig be kellett állítani olyat, amit korábban — megfelelő diplomáciai módszerekkel — már vissza­utasítottak. Nem volt kellemes, de hát más választásuk nem volt. Mit, hol és mikor ? A vállalkozási osztálynak öt évvel előbbre kell járnia, ha azt akarja, ho^y a válla­lat nyugalmát, jó légkörét, kiegyensúlyozott közérzetét biztosítsa. A kérdéseket tehát így kell feltennie: mit kell építeni, mikor kell kezdeni és befejezni, hol kell meg­építeni és — ez sem mellé­kes — mennyiért? Egyik alaptétel a koncent­rálás. Ha már egy területen ott tevékenykedik a válla­lat megfelelő erőkkel, ma­radnia is kell ott, továbbra is. Ebből következik, hogy új munkahelyet csak bizonyos értékhatáron felül gazdasá­gos kezdenie. Ügy ötmillió körül van ez a határ. Eny- nyiért már érdemes íelvonul­De hát az építők is a piac­ról élnek, ahogy szokás mon­dani. Korábban a vállalko­zási összeg alig számított. Mindent felülről mondtak meg. Az esetleges vesztesé­geket pedig kiegyenlítették. Nem kellett a vállalatnak mást csinálnia, mint az uta­sításokat végrehajtania. Most körülhatárolt a lehe­tőségeinek a sora. Például: a létszámot nem emelheti tet­szés szerint. Jó, ha tartani tudja. Ebből következik: csak a gépesítés fokozása adhatja a jövő biztonságát. Tehát a vállalkozáskor azt is figye­lembe kell vennie: milyen létszámmal, technikai adott­ságokkal rendelkezik. Nehogy túlvállalja a lehetőségeit. Igaz, az igények alakulása visszahat a vállalat fejlesz­tési terveinek meghatározá­sára is. Még úgy is, hogy akár saját magának kell az egyes szakterületeket fejlesz­tenie. Ha kiderül, gazdaság­talan az alvállalkozókra épí­teni. Áz a bizonyos nyereség Mi sem egyszerűbb, mint jó magasra állítani a pénz­összegeket. Gondolhatjuk lai­kus fejjel. Ha a megrendelő megfizeti, miért ne tehetné a vállalat. Akkor lesz nyere­sége. Ez nem így megy. Az árak szabottak. Az anyagok árai is, bár a mozgás bekövetke­zett tavaly, de a mozgást bi­zonyos szinten befagyasztot­ták. Szabott a bér is. Ahogy az egyéb költségek is köz­pontilag meghatározottak. Még a nyereség is meghatá­rozott: ezt százalékban adták meg. Hát akkor? Hol van itt a vállalkozás? A nyereség nö­velésének a lehetősége? Csak egyetlen helyen: a belső szervezettségben. Ha le tudják szorítani az önköltsé­geket, akkor tudják fokozni a nyereséget. Minden más ügyeskedés büntetőjogilag is felelősséggel jár. Ha a vál­lalkozásnál rosszul számítot­tak, és nem a tényleges költségeket állapították meg, hanem annál kevesebbet, az­zal senki sem törődik. Be­lebukni lehet egy munkába. De ha a ténylegesnél maga­sabb költségeket terveztek, akkor a plusz bevételt nem­csak elvonják, hanem adott esetben, ha az nyerészkedési szándékkal került be a ter­vezetbe, még büntetést is ki­szabnak. Á kezdet és a vég Senkinek sem érdeke a ló­gás. A munkás is dolgozni akar, minél többet teljesíte­ni, hogy minél többet keres­hessen. Ha egy építkezésnél ácsorognak az emberek, ak­kor ott általában a szerve­zésnél kell keresni annak az okát. ' A vállalkozási osztálynak a munkájától függ tehát, hogy a légkör milyen lesz a vállalatnál. Mert innen indul ki minden. Itt szervezik a jövőt. Ha tudják, milyen munkákat kell elvégezniük — mondjuk 1975-ben, akkor erre számítanak, ezt előké­szítik: ennyi kőműves, eny- nyi szakiparos, ennyi gép, ennyi cement, ennyi beton­vas kell hozzá, méghozzá ja­nuárban ebből ennyi, abból pedig annyi. És így tovább. Szinte úgy áll össze az év minden egyes napjának a beosztása, mint egy vasúti menetrend. És ha valami el­csúszik, magával ránt min­dent. A menetrend, a program: szent és sérthetetlen. Annak kellene lennie. Idáig kell el­jutni. Persze, a közvélemény Mindenki mindig minősíti az építők munkáját. Mert ez csakugyan a nagy nyilvános­ság előtt folyik. Akik pedig birtokba vesznek egy-egy épületet: akár iskolát, akár üzemcsarnokot, akár lakóhá­zat — saját maguk tudják lemérni, mitv csináltak az építők és hogyan csinálták azt meg. Persze, a közvélemény csak az adott és egyedi esetből von le következtetéseket, fo­galmaz meg általánosításo­kat. Ebből következik: min­den munkát a legjobb minő­ségben kell elvégezni. De ebből az is következik, hogy a vállalatnak időnként hal­latnia kellene magáról: ho­gyan nőtt meg az igény ve­le szemben, mennyivel több Ihkást kell megépítenie az adott időszakban, mint ko­rábban, milyen lehetőségek­kel rendelkezik a feladatai­nak a teljesítéséhez. És így tovább. Együtt kellene élnie a megye közvéleményével, mint a megye egyik legje­lentősebb vállalatának. Ha így vesszük, akkor a vállalkozási osztály vezető­jének legközvetlenebb mun­katársa egy propagandista volna. Szóval: a tájékoztatás nem mellékes tevékenység,' ez könnyen megállapítható. Már elindultak A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat az utóbbi időkben elindult egy olyan úton, amelyen a korszerű tevékenységhez akarnak mi­nél előbb elérni. Sokat tet­tek ezért, de még tenniük is kell sokat. Erőfeszítéseik is, eredmé­nyeik is tiszteletre méltóak. Ahogy a vállalkozási osztály vezetője elmondta, az év vé­gére kell eljutniuk oda, hogy már 1977—78-ra szervezzék az építési teendőket: ezeket terjesszék elő a vállalat ve­zetősége elé. És akkor el­érik, hogy a vállalkozási osz­tály járjon elől, egy-két év­vel kövesse azt a műszaki osztály, míg a napi felada­tokkal az üzemek, építésve­zetőségek foglalkozzanak. Elég legyen valami „nagy­könyvet” fellapozni ahhoz, ha valaki meg akarja tud­ni, hogy 1977 júniusában mi­lyen munkákat és hol fog vé­gezni a vállalat. Ez nem boszorkányság, ez önérdek is, a kiegyensúlyo­zott vállalati munka alap- feltétele. Valahogy úgy: ah­hoz, hogy ma és holnap nyu­godtan lehessen dolgozni, a jövőt kell részleteiben is­merni. Persze, a döntés mindig a vállalat igazgatójának a jo­ga és a kötelessége: minden­ben. G. Molnár Ferenc Festik a távvezeték traverzeket £3 kel . . • Ki korán kel, aranyat lel — tartja a magyar közmondás, amelynek aktualitása ma sem veszett el. Néhány ter­melőszövetkezeti vezető ugyanis e közmondás szel­lemében cselekszik mosta­nában, s valószínűleg nem is látják majd a frisseség nek kárát. Arról van szó ugyanis, hogy a szarvasmarha­program során — melynek részletei ma még teljesség­ben nem ismertek — olyan változások várhatók, me­lyek kedvezően hatnak a tenyésztési kedvre, javít­ják a gazdaságossági mu tatókat. A várható pozitív változá­sok reményében megyénk néhány közös gazdasága, mint például a tarnabodi szövetkezet is, már most konkrét lépéseket tett az állomány növelésére, a tenyésztés kiterjesztésére. Vállalják a kockázatot, de az is nyilvánvaló, hogy a pozitív változások esetén e szövetkezetek járnak a leg­jobban, a haszon jelentős része náluk csapódik le. Hogy miért mernek már most kockázatot vállalni? Egyrészt azért, mert tuda­tában vannak annak, hogy a szarvasmarha keresett cikk a hazai, de főként a külföldi piacokon s az ér­tékesítésnek távlatban is jó lehetőségei vannak. De nem csupán az élő marha, vagy a hús keresett, hanem a tejnek és a tejtermékek­nek is van jövőjük. Külö­nösen akkor, ha néhány közös gazdaság együttesen olyan tejtermékeket állít elő, amelyek még nincse­nek hazai forgalomban. Elég csupán a sajtfélék gazdag változatára utalni s arra, hogy hazánkban még mindig nagyon szűk a saj­tok választéka. Másrészt azért is mernek kockáztatni, mert tudják azt, hogy az üzemek belső lehetőségei sincsenek még eléggé feltárva és kihasz­nálva, s e téren is akad keresnivaló. Nem utolsósor­ban pedig azért, mart a szarvasmarha-program nem csupán az üzemek számára fontos, hanem jelentős népgazdasági érdek is 'fű­ződik hozzá. S mindezek az összetevők jelzik, hogy a jövőben feltétlenül érde­mesebb és gazdaságosabb lesz a szarvasmarha-te­nyésztéssel foglalkozni. Kü­lönösen azoknak, akik ko­rán kelnek. (kaposi) Az Országos Villamostávvezeték Vállalat festő-munkacsoportja a Százhalombatta—Inota közötti villamos távvezeték 43 méter magas vastraverzeit festi. (MTI foto — Jászai Csaba felv. t- KS) Á pincegazdaság újabb sikere Két aranyérem Bulgáriából Készülődés a borvilágversenyre A közelmúltban Bulgáriá­ban megrendezett II. nem­zetközi borversenyen jelentős magyar siker született. A se­regszemlén összesen 40 ha­zai borminta vett részt, amelyből jó néhány arany-, ezüst- és bronzérmet szer­zett. Megyénket ezen a nem­zetközi találkozón az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazda­ság két borral képviselte. Az 1968-as évjáratú egerszó- láti olaszrizling és az 1969-es évjáratú egri leányka arany­érmet nyert. A bulgáriai nemzetközi borverseny ér­dekessége volt, hogy a részt vevő országok elsősorban az ottani tájjellegnek és ízlés­nek megfelelő édeskés, illa­tos borokkal szerepeltek. Ezeket reprezentálta me­gyénk két nagy hírű, minő­ségi fajtabora is, amelyeket a zsűri magas pontszámmal és aranyéremmel értékelt. A bulgáriai siker után az Vetélkedő aé Ez Izekben a napokban különösen időszerű a mezőgazdaság gépesítéséről, és a gépeken dolgozó fiata­lokról beszélni. Most, amikor a legnagyobb és legnehezebb munka, a kenyérgabona be­takarítása ,és szállítása van napirenden, 26 ezer kom­ba j nos és csaknem ugyan­ennyi szállító, vontatóveze­tő, szerelő dolgozik hajnal­tól késő estig a földeken. Az aratás évek óta csaknem tel­jesen gépesített, a kézi ka­sza örökre kiment a divat­ból. A nagyüzemi termelés és a gépesítés következtében év­ről évre csökken a mezőgaz­daságban dolgozók száma. A nagyüzemi gazdálkodás és a gépesítés alakította ki azt a helyzetet, hogy ma csaknem egymillióval keve­sebb ember dolgozik a föl­deken, mint harminc-negy­ven évvel ezelőtt. S ez az egymillióval kevesebb dol­gozó értékben sokkal többet termel, mint bármikor az­előtt. .. Mintegy 70 ezer traktor­ból, 12 ezer tehergépkocsi­ból, 72 ezer pótkocsiból, 13 ezer gabonakombájnból, 10 ezer siló-, cukorrépa- és bur­gonyabetakarító kombájn­ból áll az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gép­parkja. A negyedik ötéves terv célkitűzései szerint újabb 50 ezer traktorral, 5— 5 ezer gabona- illetve kuko­rica-kombájnnal, 8 ezer te­hergépkocsival és csalcnem 40 ezer pótkocsival gazdago­dik a gépállomány. A cél: elérni, hogy 1975-ben 100 százalékig gépesített legyen a gabona és kukorica beta­karítása, a cukorrépa, vala­mint a burgonya kiszedése. A statisztikai adatok sze­rint százezer fiatal szakmun­kás dolgozik a mezőgazdasá­gi gépekkel. Űk alkotják a traktorosok növényvédők, vontatóvezetők, öntözők, munkagépkezelők és szere­lők derékhadát. A termelő- szövetkezetek és állami gaz­daságok házilag szervezett tanfolyamokon és a MÉM irányítása alatt hároméves szakmunkásképző iskolákban képezték, taníttatták őket. Ma már nem ritkaság, hogy 18—20 éves legények vezet­nek milliós értékű gépeket. Tapasztalt öreg szakemberek elismeréssel szólnak tudá­sukról, felkészültségükről. Ki is mondják: „Ezeket a gye­rekeket három év alatt meg­tanítják mindenre ...” Ehhez talán még csakany- nyit tegyünk hozzá: a me­zőgazdasági üzemek vezetői is megtanulták, hogy ezeket a fiatal, értékes szakembere­ket meg is kell becsülni. Már hagyományos, hogy a KISZ központi bizottsága rendsze­resen megrendezi a mező- gazdaságban dolgozó fiata­lok gyakorlati és elméleti vetélkedőjét. Az idén au­gusztus 20-án, az alkotmány ünnepén mérik össze tudá­súkat a legjobbak. A járási és a megyei versenyeken tízezer fiatal versengett: traktorosok, növényvédők, vontatóvezetők, öntözők, erő­gépkezelők és szerelők. Szám szerint minden tizedik, me­zőgazdasági géppel dolgozó fiatal vett részt ezeken a vizsgákon, amelyek kitűnő tapasztalatcserének is bizo­nyultak. Ez volt, és változatlanul * ez is a cél a munkás hétkönapokon is tudni hogy miként és hogyan lehet az okos gépekkel hasznosan, okosan dolgozni. . . K S. Eger—Gyöngyös vidéki Pin­cegazdaság megkezdte a fel­készülést az augusztus vé­gén Budapesten megrende­zésre kerülő 1. borvilágver­senyre. Az előzsürizések alapján, a világseregszemlén 60 magyar minőségi bor vesz részt. A pincegazdaság négy borral: 1968-as Médoc noir, 1970- es édeskés egri leányka, 1971- es Médoc noir és az 1971-es édeskés abasári riz- linggel képviseli Heves me­gyét. Váradi János főmérnök és Visontai Józsefné kereske­delmi főosztályvezető el­mondta, hogy a borvilágver­seny célja elsősorban a jó minőségű borok termelésének ösztönzése és a különböző országokban termelt jelleg­zetes bortípusok bemutatása a nemzetközi zsűrinek és a nagyközönségnek. Ennek egyik jelentős fokmérője lesz a különféle borok csomago­lása és reprezentatív kiállí­tása is. A pincegazdaságok különböző évjáratú boraiból egyebek között aukciót ren­deznek, ahol a fogyasztók meg is vásárolhatják törté­nelmi borvidékeink egyes speciális különlegességeit. Az Eger—Gyöngyös vidé­ki Pincegazdaság újszerű, különleges dobozokba cso­magolt termékekkel jelent­kezik a borvilágversennyel párhuzamosan megrendezés­re kerülő kiállításon. A pa­lackokba töltött világhírű egri bikavért díszcsomagilás- ban állítják ki, amelyhez Eger történelmi múltját áb­rázoló poharakat is elhelyez­nek. Ugyancsak reprezenta­tív díszdobozban mutatják be az egerszóláti olaszrizlinget, az egri leánykát és az egri Médoc noirt is. A három pa­lackot tartalmazó dobozt sző­lőfajtákat ábrázoló motívu­mok díszítik majd. Az I. borvilágverseny ide­je alatt több hazánkba láto­gató szőlész-borász szakem­bert várnak a megyeszék­helyre is, akik megismerked­nek az egri és a Mátra alji borvidék történetével, a pin­cegazdaság munkájával, a borfeldolgozás és palackozás technológiájával. (mentusz) Amim 0 1972. július 12., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents