Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
Nyitott szemmel a világban szőttesek, Gyöngyösi új A gyöngyösi Máira Szálló berendezése egy részének elkészítésére a Hevesi Hn.r ipari Szövetkezet kapált megbízást. A Máira vidékének szőttes és hímzés hagyományai kelnek majd éleire a különféle helyiségekben. A borozóban pl. boldogi hímzett függöny lesz, a térit ok pedig úgynevezett kékfestőeljárással készülnek. Nagy segítséget adott az eredeti hímzett minták felkutatásához a Mátra Múzeum. A faliképek is faragottak lesznek. Stork István mátraal- mási lakos, egykori lisztes szuszék-faragó mintái alapján készülnek a falitáblák, melyek egyikéről felvételt is készítettünk. A képen Fehér János asztalos munka közben. (Foto: Kiss Béla) A munkavédelmi ellenőrzések tapasztalata: „Üzemeinkben még mamiig laza a munka- és a biztonságtechnikai 99 fegyelem balesetek csökkenése, a munI smeretlen tájak, or- * szagok, emberek megismerése az emberiség legősibb vágyai, törekvései közé tartozik. Ennek érdekében ma milliók és milliók indulnak útnak és járják a világot. 1971-ben több mint 180 millióan vándoroltak országhatárokon át: a turizmust joggal tartják a szakemberek korunk egyik legjelentősebb mozgalmának. Ebből a modern népvándorlásból természetesen hazánk sem marad ki. Magyarországra tavaly hatmillió külföldi utazott: nagy részük rövidebb-hosszabb időt töltött nálunk, kis részük csak átutazott hazánkon. Az egymilliót is meghaladja azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldre utaztak. Az adatok azt is érzékeltetik, hogy az idegenforgalom jó bevételi forrás. Az országok az elmúlt évben összesen 20 milliárd dollárra tettek szert ezen az úton. A nemzetközi turizmus haszna tehát könnyen felismerhető. De legalább annyira magától értetődőek politikai előnyei is. Igen, politikai vonatkozásait említhetjük, s ez nem valamiféle erőltetett belemagyarázás, hanem a tények reális számbavétele. Vajon nem szolgál-e nemes politikai célokat az idegenforgalom azzal, hogy — mint a világon elterjedt jelszava hirdeti — „Útlevelet ad a békéhez”? Elősegíti, hogy a népek jobban megismerjék egymást, következésképpen közelebb kerüljenek egymáshoz. Érvel az emberiség kultúrkin- cseinek megőrzése, a természet, az emberi környezet védelme, a jószomszédi kapcsolatok mellett. S vádolja mindezek ellenségeit, akik a békés érintkezés helyett a háboiú mezején akarnak találkozót adni a népeknek. Az idegenforgalom jól szolgálja politikánkat azzal is, hogy a szocialista országok barátságát a tömegek barátságává segít fejleszteni. Az internacionalizmus milliók és milliók ismeretsége, kölcsönös látogatása révén is mind erősebbé, teljesebbé válik. A tőkés országokkal bonyolódó idegenforgalmunk politikailag ugyancsak hasznos. A kiutazó magyarok saját szemükkel győződhetnek meg a kapitalista világ valóságáról, ezáltal látóA teherkocsi az iroda előtt állt, már többen is ültek rajta. Elindultunk. Chulun egész úton mókázott és tiszta, kellemes hangon énekelt. Estefelé hirtelen hidegre fordult az idő. Könnyű selyemruha volt rajtam, a hideg szél a csontomig hatolt. Chulun kivett a bőröndjéből egy fekete, birkabőrrel bélelt délt. — Tekerje magára — nyújtotta át. — Jöjjön, osztozzunk meg rajta. — javasoltam. — Nem fogja megbánni? Chulun mesélni kezdett, kalandokról, emberekről, könyvekről, amiket olvasott. A szél még metszőbbé vált, szorosabban egymáshoz búj- tunk. Elszunnyadtam, zökkenésre ébredtem. A gépkocsi megállt A férfi karjaiban találtam magam és zavartan felugrottam. _ Jó, hogy felébredt, itt k ell éjszakáznunk. — Fehér földszintes ház előtt álltunk meg, a többiek már bementek. Néhány ablakból fény szűrődött ki. A gondnoknő a női szállásra irányított. Nemrég ébredhetett, mert az egyik ásítást a másik után nyomta el. Amikor meglátta Chulunt, mosoly ömlött el az arcán. — Te is eljöttél? Hogy megy a sorod? — Mondtam már, hogy ne ásíts a jelenlétemben! És fé- sülködj meg! — Honnan tudhattam, hogy te is eljössz?. ,. , körük is bővül, fokozatosan eloszlik a nyugati propaganda által mesterségesen húzott ködfüggöny, és jobban előtűnnek a realitások. S elsőrendű érdekünket szolgálja az is, hogy a kapitalista országokból — sokszor előítéletekkel, a hamisító propagandától megtévesztve — érkező turisták meggyőződhetnek róla: Magyarország hagyományait ápoló, korszerűsödő, dinamikusan fejlődő szocialista ország. Társadalmunknak tehát előnyös a nemzetközi turizmus, hozzászámítva azt a kedvező politikai hatást is, amit a nagyvilággal tartott intenzív kapcsolatok kiváltanak. Joggal beszélhetünk tehát az idegenforgalom politikai ■ összefüggéseiről. Ezek az ösz- szefüggések rávilágítanak, hogy a turizmus két ellentétes világrendszer országai között is bonyolódik, ennél fogva nem választható el mereven a két világrendszer harcától. Sőt, színtere is ennek a harcnak olyan értelemben, hogy lehetővé teszi a szocialista és a kapitalista valóság összevetését, a személyes véleményformálást. Ebben a felfogásban — vagyis, hogy harci terepről van szó — nyilvánvaló, hogy a politikai előnyök mellett politikai veszélyekkel is számolnunk kell. Szembe kell néznünk azzal, hogy ellenfeleink tudatosan felhasználják ellenünk az idegenforgalom kínálta lehetőségeket. A turizmus szélesre tárja eg'y-egy ország vendégváró kapuját, de azon keresztül nemcsak becsületes emberek, hanem rossz szándékúak is közlekednek. Az idegenforgalom már régen megjelent a szocialista világot támadó, úgynevezett fellazító taktikai fegyvertáré ban. A burzsoá propaganda főleg a kapitalizmus iránti illúziók keltésére használja fel az idegenforgalmi lehetőségeket. Igyekszik felkészíteni a szocialista országokba utazó turistákat arra, hogy a nyugati életforma, életfelfogás szószólói legyenek. Ez a felkészítés esetenként direkt, tehát közvetlen propaganda- feladatok ellátására szól, esetenként csak közvetett, vagyis a szokásos turista-információk között sorolja fel a propagálásra javasolt témákat. A turizmus csatornáit nyugati propagandaanyagok Mindenki nevetett. Chulun egy kis csomagot húzott elő a zsebéből: — Elhoztam a rúzst, amit ígértem neked. De ha még egyet ásítasz, akkor visszaveszem! Nem tudom miért, legszívesebben kitéptem volna a nő kezéből a rúzst, hogy elhajítsam, Megindultam a szállásra, Chulun a nyomomban. — Ráér nyolckor felkelni reggel. Behozom a bőröndjét. Nem akartam, hogy Chulun elmenjen, de ő jó éjszakát kívánt és kiment a szobából. Megágyaztam és elhatároztam, hogy kikérdezem Chu- lunról az asszonyt. — Ismeri ezt az embert? — Chulunt? Persze, hogy ismerem. Főiskolát végzett, egy esztendeje a területi fő- agronómus. Nős volt, van egy kisfic is. A múlt évben egy városi férfi elcsábította a feleségét. Chulun nagyon szenvedett, nehezen nyugodott meg. A fia Chulun szüleinél él. No, de későre jár. Jó éjszakát! Nehezen aludtam el, amikor felébredtem, még csak hat óra volt. Végigballagtam a hajnali utcán. A „Tanács” feliratú fehér épületből egy középkorú férfi lépett ki Chulun társaságában. — Jó reggelt! Jól aludt? — kérdeztem ChuluntóL — Kár aludni, és olyasmitől álmodnit ami úgysem telbecsempészésére és terjesztésére is kiaknázzák. A Nyugatra érkezett magyarok „megdolgozása” ugyancsak a fellazítás gyakorlatához tartozik. Ez helyenként már a programszervezésnél kezdődik és tart a magyarul tudó ügynökök egész hadának bevetéséig. Közismert példák vannak arra, hogyan próbáltak disz- szidálásra csábítani magyar turistákat, s hírhedt a Szazad Európa Rádió ún. kikérdező akciója, amelynek keretében provokatív kérdésekét tesznek fel a hazánkból kapitalista országokba érkezőknek. Az idegenforgalomban rejlenek olyan veszélyek is, amelyek főleg akkor fenyegetnek ténylegesen, ha közvéleményünk bizonyos kérdésekben nem eléggé tájékozott. Akadnak például, akik az idegenforgalom adta képet félreértve úgy gondolják, hogy a hazánkba kapitalista országokból érkező vendégek az egész tőkésvilág lakosságának átlagát reprezentálják. Vagyis a nálunk vendégeskedő turista alapján úgy vélik, hogy a tőkésvilágban mindenki ilyen tehetős. Ezt az illúziót eloszlatják a tények, amelyek szerint hazánk először is nem az egész tőkésvilággal, hanem főleg annak legfejlettebb országaival bonyolítja le idegen- forgalmát, másodszor pedig a turisták jórészt; a városi nagypolgárságból tevődnek össze (Olaszországból pl. szicíliai paraszt aligha jön turistaútra Magyarországra), tehát semmiképpen sem tekinthetők valamiféle „társadalmi átlagnak”. Mindezt tudva máris csökkenthetők az idegenforgalom „táplálta” illúziók. U tazni, vendéget fogadni akkor is jó, ha annak számunkra kedvező hatását a burzsoá propaganda rontani próbálja, s a békés érintkezés lehetőségeivel visszaélve a turizmust saját, reakciós taktikájának szolgálatába próbálja állítani. Hogy az utazás valóban élménydús legyen, nyitott szemmel kell járnunk a világban. Kellő nemzeti büszkeség, állampolgári hűség, realista nézőpont nyújt biztosítékot arra, hogy örömünket — akár mi utazunk, akár hozzánk jönnek — a fellazító próbálkozások ne ronthassák eL P. jesül be — válaszolta és bemutatta a mellette álló férfit. — Ismerkedjen meg a kolhoztanács elnökével! Amikor egyedül maradtam Chulunnal, azt mondta: — Ha egy férfi magára néz, remegni kezd a térde. — Sajnos, már nem — válaszoltam. — Gondolja?! De nekem remegnek a térdeim ... A kolhozba érkezve ünnepi készülődés fogadott. Chulunt régi barátként üdvözölték. Bemutatott a vezetőknek, akik meghívtak a központi ünnepségre. Két napig dolgoztam, a jegyzetfüzetem megtelt feljegyzésekkel. Csak másnap este láttam ismét Chulunt. Az elnöki asztalnál ült, nem tudtam a szemem levenni róla. Rádöbbentem, hogy ez nem futó érzés. Boldoggá tett, de meg is ijesztett a felismerés. A gyűlés után műkedvelők adtak műsort. Szívesen Chulun közelében maradtam volna. de kényszerítettem magam, hogy visszatérjek a szállóba. Dúdolni kezdtem, s rajtakaptam magam, hogy Chulun dallamát ismétlem. Semmit sem tehettem a rámtörő szerelem ellen. Nem sok idő telt el, kopogtak az ajtón. Remegés futott végig a testemen. Chulun lépett be. — Miért nem maradt ott a koncerten? — kérdezte és leült velem szemben. Nem válaszoltam. Ä CÍM ADÓ idézet abból a vizsgálati jelentésből származik, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa tárt a Minisztertanács legutóbbi ülése elé. A SZOT jelentése a fenti megállapítást cáfolhatatlan tényékkel támasztotta alá: 1971-ben, különösen az év első felében, kedvezőtlen volt az üzemek munkavédelmi helyzete, ezért az átlagosnál is magasabbra rúgott a halálos és a súlyos balesetek száma. Az előidéző okok kutatása során ugyanis egyre többször hangzott el s került a jegyzőkönyvekbe a következő mondat: a baleset a munka- és a biztonságtechnikai fegyelem lazulásával függ össze... A Minisztertanács ülésének résztvevői a SZOT előterjesztése alapján azt is leszögezték, hogy a munkavédelmi helyzet az elmúlt év hasonló időszakához képest — a kormány munkavédelem javítására hozott határozata nyomán — 1972. első öt hónapjában javult, de még mindig sok a súlyos üzemi balesetek száma. A Felkelt és mellém ült. Mereven a padlóra szegeztem a tekintetem. Chulun átölelt, az ajka megérintette az arcom. El akartam húzódni, vagy elfutni, kirohanni a szobából, de egy ellenállhatatlan erő megbéklyózott. A tekintetűnk egymáséba kul- csolódott, Chulun föléin hajolt és megcsókolt. Egyszer, még egyszer. Később rágyújtott, összehúzott szemmel mélyet szívott a cigarettából. Hirtelen nyugodt, tiszta hangon kérdezte: — Férjnél van? Egy asszony számára ez a legnehezebb kérdés. Csak bólintani tudtam. Chulun arc- kifejezése megváltozott, lesütötte a szemét. Csönd. Azután egyetlen határozott mozdulattal felállt és az ajtó felé tartott. — Chulun! — kiáltottam. A keze már a kilincsre ereszkedett, amikor visszafordult. A vidám, kedves Chulun helyett egy idegen férfi nézett rám. — Nem tudok másnak olyan szenvedést okozni, amilyet én éltem át — mondta és kiment a szobából. Az ágyra zuhantam és könnyekben törtem ki. — Mi történt volna, ha egy másik férfi áll Chulun képében — villant meg bennem a gondolat. Sikoltani szerettem volna, kirohanni a szobából, olyan fullasztónak éreztem a leve- •»t. _ kavedelmi helyzet javulása Heves megyében is tapasztalható volt az év első felében, bár a munkavédelmi ellenőrzések még mindig egy sor alapvető hibát, mulasztást fedeztek fel. 1971. első öt hónapjában 1817 három, napon túl gyógyuló és 8 halálos üzemi baleset történt. A kiesett munkanapok száma pedig 34751 volt. Ezzel szemben az idén május végéig 1658 három napon túl gyógyuló, valamint hét halálos balesetről tájékoztat a statisztika. A munkából kiesett napok száma — a balesetek csökkenése ellenére is — növekedett 342-vel. Csökkent a balesetek száma a megye építőipari vállalatainál. Az előző évi időszakhoz képest ebben az esztendőben a vizsgált időszak végéig 75 három napon túl gyógyuló üzemi balesettel történt kevesebb. A vasasszakszervezethez tartozó vállalatoknál hússzal csökkent a balesetek száma, míg a helyipari üzemeknél 15-teI. A szénbányák baleseti statisztikája is javult, a MÁV Heves megyei állomásain, üzemeiben az elmúlt év hasonló időszakában huszonhéttel'volt több a 3 napon túl gyógyuló, s eggyel a halálos balesetek száma. Sajnos, a csökkenés nem mindenhol jellemző. A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi vállalatoknál 28 súlyos és egy halálos balesettel több történt az idén, mint az elmúlt év első öt hónapjában. A kereskedelmi vállalatoknál, a vendéglátóiparban 23-mal emelkedett ez a szám. Örömmel fogadott tény, hogy a termelőszövetkezetek is jobban betartják a munkavédelmi előírásokat. Ennek köszönhető, hogy 56-tal kevesebb súlyos baleset történt a tavalyihoz képest. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hiszen még rengeteg tennivaló vár a szövetkezetek vezetőire, munkavédelmi megbízottaira, AZ SZMT munkavédelmi felügyelői rendszeresen ellenőrzik és a tapasztalatok levonása után jegyzőkönyvileg minősítik az egyes munkahelyek, vállalatok, üzemek munkavédelmi és biztonság- technikai helyzetét. A vizsgálat kiterjed a vállalat vezetőinek munkavédelmi szervező és irányító tevékenységére; a munkahelyek műszaki, biztonságtechnikai felszereltségére; azokra az intézkedésekre, amelyeket a dolgozók egészséges, biztonságos munkakörülményeinek megvalósítása érdekében tettek. Általános jelenségként rögzítik a minősítő jegyzőkönyvek, hogy « vizsgált üzemekben nem ismerik kellően a munkavédelmi előírásokat; millió teendővel, feladattal bízzák meg az üzemi munkavédelmi felügyelőt, akinek így nem jut elegendő ideje rendszeresen ellenőrizni a balesetvédelmi utasítások, a rendszabályok betartását. Csak néhány példát emelünk ki ezek bizonyítására: a Heves megyei Vízmű Vállalat szennyvíztelepein elmulasztották a dolgozók rendszeres egészség- ügyi ellenőrzést, a védőfelszerelések biztosítását. A gyöngyösi üzemegységben pedig pótlólag keli kidolgozni a berendezésekre vonatkozó biztonságtechnikai utasításokat, s több telepen le kell vizsgáztatni a dolgozókat a berendezések szabály- szerű kezeléséből, s az óvó- rendszabályokból. A Heves megyei Finommechanikai Vállalat munkavédelmi tevékenysége egyáltalán nem felel meg az előírásoknak. Itt is túlzottan leterhelték a munkavédelmi felügyelőt, erélytelen az irányító munka, elhanyagolt a munkavédelmi őrhálózat, az új autójavító kivételével nincs megfelelő szociális és egészségügyi ellátás az üzemegységeknél. A kerecsenül üzemegységben sem megfelelő a munkavédelmi és a technológiai fegyelem. Ezek miatt három dolgozót felelősségre vontak, hármat pedig figyelmeztettek a vállalatnál, s kötelezték az üzem vezetőit arra, hogy a hiányosságokat záros határidőn belül szüntessék meg. Ugyancsak több felelős kapott fegyelmit, szigorú megrovást az Észak-magyar országi Tégla és Cserépipari Vállalat Mátraderecskei Téglagyárában is, ahol a kazánházban észlelt hiányosságok miatt készült jegyzőkönyv. MI HÄT A TEENDŐ, hogy a dolgozók biztonságosan, megfelelő körülmények között dolgozzanak a megye vállalatainál, üzemeiben is? Elsősorban az, hogy helyesen szervezzék meg az üzemek munkáját, s a vezetők határozottabban követeljék meg a technológiai utasítások betartását. Ne terheljék túl a munkavédelmi felelősöket, s hatékonyabban támogassák az ellenőrzéseket, s ezzel együtt szilárdítsák a munkafegyelmet minden üzemrészben. Szilvás István Mmmis £* 1972. július 11., keM
