Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

Turistaként, a barokk városban tolta a vasárnapi ebédért A turista ajánlatokkal megrakodva elindul. Az Eger Touristnál készségesen felvilágosították: _ Ha a vad-ételeket ked­veli, akkor keresse fel az Otthon Éttermet vagy a Fehér Szarvas vadásztanyát. Ha a halat szereti, vagy ép­pen ínyenc és békacombra vágyik, úgy a Vörös Rák felé vegye útját. Fogyaszt­hat csigát is, ha az Unicor­nis Szálló éttermét választ­ja... S zóval, ajánlatban nincs hiány. Most már csak dön­teni kell. Turistánk vaddisz­nópaprikást kívánt, így hat az Otthon Éttermet válasz­totta. Ott érte az első csa­lódás: minden hely foglalt — közölte a szolgálatkész felszolgáló. Mit lehet ilyen- kor tenni: az ember ke ve- sebb optimizmussal ugyan, de továbbindul. Egyetlen üres asztal sincs a Vörös Rákban. Hasonló a helyzet az Unicornisban. Lehet to­vább folytatni a sétát, ter­mészetesen lemondva ínyenc vágyakról. Turistánk azt is észreveszi, hogy nincs egyedül, hiszen itt is ott is ismerős arcokkal találkozik, turista-kollégáival, akik egy­re fogyó reménnyel róják az egri utcákat, elfeledkezve a műemlékek varázsáról, az egri bor tüzérül. A cél mar csak a vasárnapi ebéd.., Türelem ütik ben a Az ember ballag, siet ét­teremről étteremre, közben jó másfél óra eltelik. Végül holtfáradtan, bosszúsan, tak­tikát változtat: amint belép a szintén túlzsúfolt Mecset Étterembe, elhatározza, hogy innen nincs tovább. Szem­revételezi az asztalokat, s „gyökeret ver” ott, ahol a szerencsésebbek már a má­sodik fogás végénél tarta­nak. Negyedóra múlva leül­het, nem is sejtve, hogy a megpróbáltatásoknak koránt sincs vége. Eltelik tíz perc, de pincér sehol. Azaz van, csak épp őt nem veszi ész­re senki, majd mindannyi­an egy negyvenfős csoport számára készítik elő az asz­talokat Idegességében ciga­rettáért nyúl, de rájön, hogy erről is le kell mondania, mert nincs hamutartó. Egy- re-másra kéri a pincéreket: legalább az asztalt szedjék rendbe. A válasz mindig azonos: majd a kollégám, mi a csoport fogadására ké­szülünk. A kolléga viszont egyre késik. Mire a türe­lemjátéknak vége, m1.« meg­ebédelt már három óra kö­rül az idő. Közben már n borsos árak sem bosszant­ják, azzal sem törődik, hogy nincs menü, hogy 15 forin­ton alul jóformán semmit sem kínál az étlap... Hevés asztal, bis feonylia Történt mindez éppen két* hete, június 25-én, azon a vasárnapon, amikor a hűvös időjárás otthon marasztalta az országjárók nem kis ré­szét. Az igazi köze. harc idő­szakát a kánikulai vasárna- napok hozzák. Ám a számok így is meghökkentőek. Be­széljenek erről az éttermek vezetői! Otthon Étterem: Pók Ist­ván: Három csoportot fo­gadtunk, idejében érkeztek, szerencséjük volt: helyet kaptak mind a százhúszon. Nálunk ebédelt még közel háromszáz vendég és turis­ta. Akik később jöttek, saj­nos csalódva távoztak. Dávid Nándor helyettes vezető: Vörös Rák: Dél­után háromig mintegy 500 vendéget fogadtunk, közel kétszázan viszont hiába nyi­tottak be hozzánk. A legna­gyobb gond az, hogy kevés a hely: egyszerre csak hat­van vendéget szolgálhatunk ki. A Mécsét vasárnapi mér­legéről Szerencsés János tá­jékoztat: Két majd ötven- tegú csoport, s mintegy „magános" vendég ebédelt nálunk. Kétségtelen, . hogy sokan távoztak bosszúsan, de mi nem tehetünk semmit: több vendéget nem tudunk egyszerre fogadni. Ízelítőnek ennyi is elég arra, hogy elképzeljük: mi­lyen is a vasárnapi közel­harc Eger éttermeiben. Az okokat így lehetne összegez­ni: kevés az étterem, kevés a férőhely, a turisták száma viszont egyre nő. A mai gond Így holnap még ag­gasztóbb lesz. Kitiasznülatliin üzemi konyhák Ezek a tények, vitatni őket öncélú lenne. Sokkal többet az sem jelent, ha folyvást emlegetjük, unos- untalan Ismételjük a jól is­mert adatokat. Sokkal cél­szerűbb a megoldás útjait kutatni. Ezzel kapcsolatban is idézzük azoknak a véle­ményét, akik belülről látják a dolgokat: Dávid Nándor: Csak a bő­vítés oldhatja meg a prob­lémát Ezt ugyan már el­mondtuk sokszor, de foga­natja — pénz híján — so­sem lett Szerencsés János: Szerin­tem a bővítés, új éttermek létesítése sem oldja meg a kérdést S ha már létesí­tünk újakat mi legyen ve­lük a fö szezon után, hi­szen köztudomású, hogy ősz­szel és télen úgyszólván mi­nimálisra csökken az ide­genforgalom. S még egy érv a bővítés ellen: mi ter­vet teljesítünk, ha új étter­mek lépnek be, csökken a forgalmunk. Mi lesz akkor a tervteljesítéssel? Pók István: Feltétlenül le­het valamit tenni, még ak­kor is, ha nincs túl sok pénz. Létesíteni kellene Egerben egy szezon jellegű, csak vasárnap nyitva tartó éttermet. Természetesen jó­val nagyobb befogadóképes­ségűt, mint bármelyik je­lenlegi. Aztán ott vannak cégünk, a Felső-magyaror­szági Vendéglátóipari Válla­lat üzemi konyhái. Ha az egyes, a nagyobb létszámú turistacsoportok időben be­jelentenék igényeiket, akkor semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek alkalman- f ként vasárnap is üzemelje­nek. Sok dolgozónk vállalná a plusz munkát, természe­tesen plusz forintokért. Ügy érzem, így mind a vállalat, mind a turista, mind a dol­gozó jól járna. Novák György csoportve­zető, Eger város Tanácsa: — A fejlesztés tényleges aka­dálya a pénzhiány. A gon­dok jó részét megoldja a ne­gyedik ötéves terv során Egerben létesülő önkiszolgá­ló étterem. Addig azonban nehéz megoldást találni. Sajnos, a vállalatok is rosz- szul járnak. Erre csak egy példát: az elmúlt évben az ételforgalom nem érte el a tervezett mértéket. Ez még akkor sem megnyugtató, ha az italfogyasztás ennek két­szeresét hozta a konyhára. Egy lépés is valami Ahány ház, annyi nézet, annyi vélemény. Akad köz­tük vitatható, sőt téves is. Ám ennél sokkal lényege­sebb az, hogy nem egy jó tippet kaptunk, olyan ötle­teket, amelyeket érdemes lenne a gyakorlat forintjai­ra váltani Nincs pénz, ez- tény, óm mégsem ok a bele­nyugvásra. Ezzel ugyanis aligha magyarázzuk meg a joggal bosszankodó turistá­nak, hogy ebéd helyett fo­gyasszon estebédeí. Végtére is igénye jogos. Épp ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, mennyire lehetne az üzemi konyhák segítségét Igénybe venni, miként le­hetne egy szezonjellegű, csak vasárnap nyitva tartó étter­met létesíteni. De addig is, míg ezekből az elképzelé­sekből valóság lesz, van mit tenni Csak egy példát: több felszolgáló beállításával gyorsítani lehetne a kiszol­gálást, mert nem egy he­lyen csigalassúságé. Kivétel csak egy étterem: a Vörös Rák. Ha valaki itt helyet kap, öt percen belül még a frissen sültet is tálalják. Nem úgy az Otthon, a Me­cset Érdemes lenne átvenni a Vörös Rák alkalmazottai­nak tapasztalatait. Igaz, ez nem old meg mindent leg­feljebb csak egy lépés a megoldás felé. Nem sok. de több a sem­minél ... Áthidaló megoldás­nak addig, amíg a végleges megszületik... Pécsi István Mí yan a zöldségfronton? Megnőtt a fogyasztási igény és csökkent a terme­lési kedv. Kétségtelenül így lehet legtömörebben, s egy­ben a probléma leglényegót is érintve jellemezni azt a helyzetet, ami a zöldségfron­ton előállt a legutóbbi évek­ben hazánkban. Vásárlóként fogyasztóiként természetesen a legkevésbé sem „elméletileg” találko­zunk ezzel az országos gond­dal, hiszen.közismert nap­jaink talán leggyakoribb piaci témája: „csillagászati számokban” lehet még Jú­liusban, a nyár közepe tá­ján i£ kifejezni a legkedvel­tebb zöldségfélék árát. A minap az egri piacon az egyik kofától megkérdez­tem, amikor a 35 forintos pa­radicsomból néhány darabot vásároltam, hogy emlékezete szerint tavaly ilyenkor meny­nyiért mérte a paradicsom kilóját. Zavarában azt vála­szolta, hogy nem emlékszik. A mellettem bevásárló egyik háziasszony viszont annál jobban emlékezett: állította, hogy bizony legfeljebb 10—15 forint volt tavaly júliusiban a paradicsom... A hivatalos statisztika is alátámasztja háziasszonyunk állítását: 15 forintba került a SZÖVTERMÉK árudáiban a paradicsom. Illetékes szerveink már ta­valy felfigyeltek a nem kí­vánatos tendenciára, s de­cemberben átfogó kormány- határozat született, amely a legkeresettebb cikkek (para­dicsom, zöldpaprika, zöld­bab, fűszerpaprika stb.) ter­mesztésének fokozására, a legkorszerűbb technológiák alkalTiiazására ösztönzi a termelőket. Korszerű technológia, gé­pesítés. Valóban, csakis ezen az úton járva számíthatunk eredményekre. Ugyanis ré­szint egyre csökken az élő munkaerő — ahogyan köz- gazdasági nyelven az emberi munkaerőt nevezik — más­részt pedig olyan hatalmas mennyiségű árutermelésre, amilyet a kormányprogram előirányoz, csak a munkafo­lyamatok minél teljesebb gé­pesítésével lehet berendez­kedni; Változások máris vannak. Es kedvezőek. A MÉM a kö­zelmúltban Tatán rendezett országos tanácskozást, ame­lyen az ország minden ré­széről megjelentek a zöld­ség- és gyümölcstermesztés­sel foglalkozó intézetek, nagy gazdaságok szakémbe-1 rei, képviselői, valamint a megyék kertészeti felügye­lői. Kitűnt, hogy máris sike­rült megállítani a zöldség­termesztési kedv rohamos Több mint kétmillió nődolgozó A Népességtudományi Kutató Intézet statisztikája Hazánkban a népesség ösz- sze tételének alakulásában mindinkább meghatározó té­nyezővé válik a nők foko­zódó résztvétele a gazdasági élet különböző ágazataiban — állapította meg a Népes­ségtudományi Kutató Inté­zet Az egyik lényeges jel­lemzője ennek a kereső nők számára egyenletes emelke­dése, miközben egyre keve­sebben vannak, akiknek ki­zárólag a háztartás a teen­dője. A dolgozó nők száma az elmúlt évtizedben több mint 400 ezerrel — csaknem egyharmadával —, emelke­dett, ugyanakkor az eltartot­také több mint féimillióvál — 38 százalékkal —, csök­kent. A női népességnek je­lenleg nem egészen a fele eltartott, 3 százaléka gyer­mekgondozási segélyben ré­szesül, 15 százaléka nyugdí­jas stb. Tanulságos •— hosz­szabb távra visszatekintő összehasonlítás: míg a ke­reső férfiak száma négy év­tized alatt nem egészen 200 ezerrel nőtt, addig a női dol­gozóknál a számbeli, gyara­podás több mint kétszeres. Pontosabban: 1930-ban nem egészen egymillió nő dolgo­zott, ugyanakkor több mint kétmillió nőinek van önálló keresete. Ami a női dolgozók fog­lalkozás szerinti megoszlását illeti, a mezőgazdaság kivé­telével a népgazdaság vala­mennyi területén fokozódik az arányuk. A nők munkájá­ra leginkább a kereskedelem (60 százalék), a szolgáltatás (57 százalék), és az ipar (41 százalék) tart igényt. csökkenését. Tavaly ugyanis összesein 1111 ezer tonna zöldségfélét vásárolt fel a SZÖVTERMÉK, a konzerv­ipar, a hűtőipar és HUN- GAROFRUCT, s 1972-remár 1 223 ezer tonna felvásárlás­ra kötöttek szerződést. Amennyiben az időjárás a több évi átlagnál nem lesz kedvezőtlenebb, az idén 10 százalékkal nagyobb szerző­dött árualappal rendelkez­nek a nagy felhasználók. A kormányhatározat ered­ménye az is, hogy a kon­zervipari zöldségnövények szerződéses területe négy százalékkal növekedett az előző évhez képest. A szak­csoportoknál és kerttársulá­soknál is fokozódik a zöld­ségtermesztés iránti érdeklő­dés. Különösen a fólia alatti termelés indult nagyobb ará­nyú fejlődésnek még a házi­kertekben is. Megyénkben erre jó példa Heves, ahol a Rákóczi Tsz fóliavárosainak mintájára — az onnan kise­lejtezett, de Időkertekben még jól használható fólia megvásárlásával — gomba­mód elszaporodtak a magán, illetve háztáji kertekben is a fóliasátrak. Ezen a ponton érdemes megállni, mert innen néz­vést kínálkozik a legjobb „rálátás” a másik s a legke­vésbé sem lebecsülhető szek­torra, a kisáru term elésre. Nemrég érdekes „házi sta­tisztikát” idézett Czífra Mik­lós, a Heves megyei SZOV- TERMEK igazgató tanácsá­nak elnöke, az andomaktá- lyai tsz-elnök: Andomaktá- lyán 580 holdra tehető a belső kertek összterülete, s a helyi zöldség-gyümölcs áruda évi egymillió forint­nál nagyobb értékű zöldsé­get és gyümölcsöt Igényel a központi árualapból. Vala- piikor ebben a községben is megtermett a belső kertek­ben bőségesen a helyi ellá­tást biztosító zöldségféle, sőt még „kivitelre”, az egri piac­ra is jutott.... 1 Vitathatatlan: nem elég a zöldség-gyümölcs termelést a nagyüzemi gazdálkodás' szintjén szemlélni csupán, hiszen óriási mennyiséget kötnek le a központi áru­alapból azok a települések is, ahol szinte hobbyból is meg lehetne termelni a he­lyi szükségletet biztosító zöldségféléket. Ehhez is biz­tatásra, kedvező anyagi-ad­minisztratív lehetőségekre lenne szükség Falud! Sándor Lépések a szakosodás felé Csúcsmunkák idején Tarnabodon MAJDNEM CSODA, hogy Kassa Istvánt, a tarnabodi Tamagyöngye Termelőszö­vetkezet elnökét az irodá­ban talltuk. Hiszen ahogy mondja, olyan sokféle mun­kát véégeznek most, hogy alig lehet számon tartani, vi­szont az elnöknek majdnem mindenhol jelen kell lennie. A munkák közül azonban az első helyen az aratás áll. Az őszi és tavaszi árpa be­takarítását már befejezték, most a búza van soron. S nem is akármilyen ered­ményei. A kompolti búzából eddig holdanként 28 mázsa, a Kavkáz szovjet búzából pe­dig kereken holdanként har­minc mázsa az eredmény. A szövetkezet elnpke sze­rint ilyen búzatermés még sohasem volt Tarnabodon. Persze, az is biztos, hogy nem minden tábla ad majd ilyen kiugró eredményt, de összességében a holdanként! húsz mázsás átlag azért meg­lesz. Különösen- a Kavkázban bíznak most a gazdaságban, jövőre még nagyobb terüle-, ten termeszik majd, mint az idén. A BÜZÄT ÖTSZÁZ hold­ról kell betakarítani az el­■'Vetkezendő időszakban, de most folyik a szövetkezetben a borsó aratása, a paradi­csom, a paprika szedése, a dohány kapálása és egyéb más munkák. A terméssel és a várható terméskilátásokkal elégedett a szövetkezet elnö­ke. Hiszen például a burgo­nyatermesztésben még a ta­valyi rekordot is valószínű­leg túlszárnyalják az idén, pedig az sem volt lebecsü­lendő. Ügy néz ki, hogy bur­gonyából több mint 160 má­zsát takarítanak be holdan­ként. S ehhez csak annyit te­hetünk hozzá, hogy ez több mint kétszerese az országos átlagnak. Mégis felszámolják jövőre a burgonyát és valószínűleg a zöldségtermő területet is alaposan lecsökkenjük — vélekedik a szövetkezet el­nöke. — Az az igazság, hogy egy-két növény, pláne a ker­tészeti növények termelése még kiugró termésátlagok esetén sem nagyon gazdasá­gos. Mi példáult virtusból megmutattuk, hogy lehet egy holdorj 150 mázsa burgonyát is termelni, de az az igazság, hogy a virtuskodásra majd­nem ráfizettünk. — S a felszabaduló terülte­tekkel mi lesz? — Ügy néz ki, hogy takar- mánytermeszbésre rendezke­dünk be. Nem titkoljuk a szövetkezetben, hogy nagy érdeklődéssel várjuk, hogy miként alakul majd a szar vasmarha - program. Mi a környező gazdaságoktól már megvettünk vagy veszünk mintegy háromszáz borját — készülünk a programra. Most a közösben 760 szarvasmar­hánk van, ezt a számot ezer körülire akarjuk növelni. A szakosodás irányában mindég gazdaságnak lépéseket kell tenni, ha számunkra kedve­ző ’lesz a szarvasmarha-te­nyésztés, akkor ez lesz a fő profilunk. A SZARVASMARHA AGAZAT most a jövedel­münk 46—50 százalékát adja, azt szeretnénk, ha a fejlesz­tés révén 60—70 százalékát adná. Régebben délelgetett tervünk az is, hogy néhány más szövetkezettel, mint pél­dául a káli, kompolti gazda­sággal közös tejfeldolgozó üzemet létesítsünk. Ha a szarvasmarha-program ked­vezően alakul számunkra, ak­kor a tervekből valóság válik. Kaposi Levente Dobozban a termés Ismét „nagyüzem" van -a Hatvani Konzervgyárban, ahol az ügyes gépek szaka­datlanul töltik a jól ismert dobozokba az idei termést. Ami itt munkát ad: otthon ízletes ebéd leu. (MTI-foto—'• Koppány György)' 191t. Július 9„ vasára a»

Next

/
Thumbnails
Contents