Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

Több mint 36000 állami gondozott Számok a gyermekvédelemről Avatás vasutasnapkor... Átadás előtt a MÁV mátraderecskei üdülője A MŰVELŐDÉSÜGYI Mi­nisztériumban elkészült a statisztikai tájékoztató a gyermekvédelem helyzeté­ről. A tájékoztatóból kiderül, hogy az utóbbi másfél é.vti zedben egyenletesen emel­kedik az állami gondozottak száma: a felszabadulás után 1956-ban volt a legkevesebb, ekkor 19 153 gyerek került gondozásba, tavaly azonban már a 36 ezret is meghaladta. Legtöbben — szám szerint 10 154-en — a 14 éven fe­lüliek közül kerültek állami gondozásba; igen magas a 10—13 évesek aránya is, ta­valy 9 291 volt. Figyelemre méltó. hogy a gondozásba vettek szülei­nek több mint 50 százaléka fizikai dolgozó, további 25 százaléka az egyéb kategó­riába tartozik. 20 százai ók­nak pedig ismeretlen a f lalkozása. Az értelmis szülök állami gondozásba vett gyermekeinek aránya 1,5 százalék. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy 1938-ban több mint 41 000 kiskorú volt állami gondozásban. Ma már az állami gondo­zottak nagy része korszerűen felszerelt egészséges intéze­tekben él. A szakemberek azonban hangsúlyozzák: a legjobb intézetnél is többet nyújthat a kiegyensúlyozott családi környezet. Az ötvenes évek elejétől kezdve éppen ebből a meggondolásból ala­kították ki ismét a nevelő­szülői hálózatot. Olyan csa­ládok patronálják az állami gondozottak ezreit, ahol sze­retettel fogadják a gyerme­keket, s ahol gondozásuk minden szempontból biztosí­tott. Tavaly már 10 746 ál­lami gondozott gyermek élt nevelőszülőknél. A FOGLALKOZÁSUKAT tekintve, a nevelőszülők kö­zött igen 4ok a háztartásban dolgozó édesanya, vagy az idősebb nyugdíjas. A nevelő­szülők másik nagy csoport­ja a fizikai dolgozók soraiból kerül ki, arányuk meghalad­ja a 44 százalékot. Ma már az országban 129 nevelőotthon működik, s ezekben 15 618 kiskorút tud­nak elhelyezni. Jelenleg 14 822 a növendékek száma, húsz esztendővel ezelőtt, 1952-ben még csupán 49 nevelőotthon működött, ezek­ben 5079 gyermeknek ju­tott hely. A statisztikai elemzés fog­lalkozik a gyámügyi kérdé­sekkel is. Tavaly összesen 1199 kiskorú gyermeket fo­gadtak örökbe, közülük 504 volt állami gondozott. Ugyan­akkor az örökbe adható ál­lami gondozottak száma 1311 volt. Lassan egy hónapja, hogy a vakáció örömeit élvezik a diákok. A fiatalok egy része táborban tölti szabad idejét, de sokan vállaltak nyári munkát is. Az Egri Dohány­gyárban például 60 diákot alkalmaztak 5 forintos óra­bérrel. Néhány közülük iro­dában dolgozik, de a többség fizikai munkát végez. A lá­nyok az exportra gyártott kartonokat csomagolják, a fiúk pedig Felsőtárkány- ban, a gyári üdülő építésé­nél segítkeznek. Ottjártunkkor Kovács Etel­ka éppen egy új karton cso­magolásához fogott. Még ügyetlenkedik egy kicsit, de érthető, hiszen a napokban kezdte a számára még isme­retlen munkál. — Mire költi a keresetét? — Franciaországba me­gyek augusztusban, jól jön ez a kis pénz! Még mindig magas a (Csa­ládi, rokoni környezetben élő veszélyeztetett gyerme­kek számaránya. Az adatok szerint jelenleg 44 232 az olyan kiskorú, akinek veszé­lyeztetettségéről tudnak a gyámhatóságok. A szomorú listán szereplő több mint 44 Ö00 gyerek közül 11200 családjában az alkohol is közrejátszik a veszélyezte­tettségben. A GYÁMHATÓSÁGOK fel­adata, hogy a kiskorúak há­zasságkötésével foglalkozza­nak. Az elmúlt esztendőben 9 188 házasságkötési kérelem érkezett a gyámhatóságok­hoz, ezek közül 515-en 16 éven aluliak voltak. Az ösz- szes kérelemből 8778-at en­gedélyeztek. — Miéri pont ide jött dol­gozni? — Mór. tavaly nyáron megszerettem ezt a helyet. — Érettségi után vissza­jönne? — Ezen még nem gondol­koztam, de nem lehetetlen. Nemcsak a dohánygyárban kaptak állást a fiatalok, so­kan dolgoznak a Háziipari Szövetkezetben is. Itt azon­ban csalódás ért, mivel arra számítottunk, hogy szorgal­masan öltögető lányokat ta­lálunk. Nem. Ezek a lányok íróasztal mellett dolgoznak. Pók Adrien a gépelést hagy­ja abba. hogy kérdéseinkre válaszoljon. — Hogyan került ide? — Anyu is itt dolgozik, így évek óta ennél a szövet­kezetnél vállalok nyári mun­kát. — Mennyi fizetést kap? XV. országos biológusnapok Változatos, gazdag prog­rammal fogadja a részvevő­ket az immár hagyományos tizenötödik alkalommal meg­tartandó TIT-rendezvény:az országos biológusnapok. A Szekszárdon szeptember 8— 10 között megrendezésre ke­rülő tanácskozáson — mint szerdán a Magyar Sajtó Há­zában megtartott . sajtótájé­koztatón a TIT képviselője bejelentette — mintegy 300 vendég, köztük számos kül­földi meghívott részvételére számítanak. Az előzetes el­képzelések szerint a konfe­renciát dr. Ortutay Gyula, akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat el­nöke Nyitja meg. A szekszár­di biológusnapok során a népszerű ismeretterjesztés szakértői megemlékeznek több jelentős évfordulóról, így Pasteur születésének 150. és Chermel István magyar ornitológus halálának 50. év­fordulójáról. — Havi ezerszózat. — S mire költi a pénzt? — Ruhára. Szeretek diva­tosan öltözni, amihez sok pénzre Van szükség. — Mik a tervei, ha befe­jezi a tanulást? — Még nem gondolkoztam rajta, de lehet, hogy itt pró­bálok elhelyezkedni. Két üzem, két arc. Lányok, akik hasznosan töltik a nya­rat. Készülnek az életre, íz­lelik a munkát, s ugyanak­kor keresetükkel könnyűé­nek a család gondjain. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy több haszonnal járn" ez a vállalkozás, ha a munkába álló diákok a nyári szünet­ben ott ljelyezkednének el, ahol később, tanulmányaik befejeztével akarnak dolgoz­ná Ebben van ésszerűség. Így szolgál igazán javukra a diáknyarak munkaélménye. (U. Zs.) A vasútállomás és a strand­fürdő között, a zöldellő domboldalon, modern vona­lú alpesi ház vonja magára a figyelmet Mátraderecskén. Az épületen, amely a MÁV Hatvan—füzesabonyi Pálya- fenntartási Főnökség és a vasutas-szakszervezet közös támogatásával készült el, ezekben a napokban már az utolsó simításokat végzik a szakemberek és a társadal­mi munkások. A dolgozók által felajánlott segítség egyébként jelentős, hiszen az alapozástól kezdve naponta részt vettek az építési mun­kálatokban, s ezzel mintegy 150 ezer forinttal kerül ke­vesebbe a kivitelezés. A ker­tészet dolgozói vállalták a környezet parkosítását. a többiek — ki-ki erejéhez mérten — a falfehúzásban, most pedig a takarításban, csinosításban segédkeztek. A vasúti dolgozók mátra­derecskei üdülőjében' héí ké­nyelmes szoba, egy közös, televízióval, rádióval, társas­játékokkal felszerelt társal­gó, főző- és étkezőhelyiség várja majd a pihenni vágyó­kat, akik közül az elsők már a vasútasnapi avatás után igénybe vehetik az alpesi ház „szolgáltatásait”. Utánuk pedig egy-egy turnusban huszonegyen pihenhetik itt ki a munka fáradalmait: na­pozhatnak a külön erre a cél­ra kialakított teraszon, füröd­hetnek a szinte karnyújtás­nyira lévő strand hideg-me­leg vizű medencéiben, vagy kirándulhatnak a közeli he­gyes v!dékre. A MÁV terveiben egyéb­ként nemcsak az üdülő fel­építése szerepel. Még ebbm az esztendőben a szűk állo­más helyén megkezdik az új mátraderecskei vasútállomás építési munkálatait. Erre an­nál is inkább szükség van. mert egy-egy nyári szomba­ton és vásárnapon 1700-nál többen keresik fel a mátrai fürdőhelyet. (—s) SZOTS DFNF.S: XVI. Szász Dániel kopogtatásá­ra ingerült hangon válaszolt a bárónő — Annyira sürgős? Nem érzem jól magam, és ledől­tem egy kicsit. — Rövid időre, kérem .. . —■ Egy pillanat, csak rend­be szedem magam. Szász néhány percig vára­kozott. míg a bárónő beeresz­tette. A haveron az össze­gyűrt takaró és a párna mu­tatta, a bárónő tényleg pi­hent. Száz e dupla heverő melletti asztalkán orvosságos üvegeket pillantott meg. — A gyomromat ronthat­tam el tegnap. Nem szoktam ezekhez a nehéz ételekhez. — És honnan tudott orvos­sághoz jutni? — Szász fel­emelte az üvegcsét, de sem címkét, sem felírást nem ta­lált rajtuk. — A kedves német ismerő­sünk. Flessburger úr adott gyomorrontós elleni szert.. Gyógyszerész... — Ú, igen, persze. — Szász visszarakta az üveget. — Egy 1912. július 8.J csütörtök régi dologról akartam öntől érdeklődni... s remélem... — Dániel, én mór millíó- szor megmondtam, nem va­gyok hajlandó, maga pedig állandóan ... — A bárónő hoJ tegezte, hol magázta uno­kája férjét. — Mit akar foly­tonosan azzal a múlttal... Különben is, már mindent, amit tudtam, elmeséltem. — A heverő szélére ült, lábát takaróba csavarta és gyana­kodva pislogott unokavejére. Szász rágyújtott, aztán elő­vette az egyik iratot. — Rajniss Ferencék esté­lyéről lenne szó. ön részt vett ezen. — Én? ... Te megőrültél... — kiáltotta a bárónő. — Min­dig is undorodtam attól a közönséges alaktól. A bárónő vad szidalmakkal illette a nyilas képviselőt, s közben Szósz lehangoltan ál­lapította meg: le fogja tagad­ni a részvételét, idegrohamot kap ... Közben persze na­gyon is helyén van a feje és a szíve. — Előfordulhatott — töp­rengett Szász —, hogy tény­leg nem hívták meg az es­élyre?... Lehetetlen. Vala­mi cselt/ kéne vetni, bukta­tót ásni" neki, hogy elszólja magat. De mivel lehetne er­re kényszeríteni? Mondja el neki, hogy kihallgatta Fless- burger és a bárónő beszél­getését? Kérdezze meg, miért követelt pénzt a kölni gyógy­szerésztől ? Kérdezze meg, mi az a megállapodás, üzletkö­tés vagy -szeges, aminek el­mulasztása létrehozta ezt a helyzetet?... Nem! Erről még nem beszélhet, nem fed­heti fel kártyáit. Majd ha Éva is jelen lesz, akkor hoz­za elő az erkélyen hallotta­kat. Számára most a Rajniss- estély a következő láncszem. Mi történt ott? Ha erre nem ad választ felesége nagyany­ja, akkor legalább arra ad­jon, kik voltak ott?... Ne­veket kér. pontos neveket. Azoknak a nevét, akikről az pjságíró nem írt. mert egy­szerűen nem ismerte őket. Pedig ezek a fontosabb sze­mélyek. Am a bárónő — ha nem ijeszt rá — nem be­szél, illetve mellébeszél, aho­gyan szokása. Mindig ez lett a vége, ha kínos téma került szóba. A verseiből idéz, vagy lányának ruháiról, hajvise­letéről áradozik ... ,.Az er­dő zöld és bíbor árnyékaiban sétáltunk a Bajor-Alpokban. Alice a vállamra hajtotta fe­jét. Egy virágszirom ..Nos, ebből Dániel nem kért. Most nem hagy neki kibúvót! El­végre nem csupán altruista rokonszeretetből koplalta meg az öregasszony kétheti költ­ségeit. — Dédi! Magunk között vagyunk és nem hall ben­nünket senki... — Szász je­lentőségteljesen nyúlt a meg­sárgult iratok közé, látszó­lag ki akart húzni egyet, s közben mereven, keményen, a bárónőre nézett... — A köl­tözködéskor a holmijai kö­zött megtaláltam a Rajniss- estélyre szóló meghívóját. — Nem! —.a bárónő meg­ragadta Szász karját, másik kezével meg botja után ka­pott, ami az ágya mellett a földön hevert. — Nem igaz! —, és hangja a dühtől elful­ladt. _______ — De igen! Tessék. itt van! — és ezzel kirántott egy hosszú, kétrét hajtoga­tott, keményebb fogású pa­pirost és meglobogtatta. Tudta, hogy szemüveg nél­kül az öreg hölgy úgysem tudja elolvasni a felírást. Szász a papirost szorosan fogta, nem engedte ki a ke­zéből. Engedékeny hangon folytatta: — Miért nem meri bevallani, hiszen abban az ég adta világon semmi sincs. — Egyáltalán, mit kutatsz, vizsgálódsz ebben az ügy­ben?... Milyen jogon tur­kálsz a múltamban? Miért érdekel téged ennyire?... — Semmi különös, Dédi, mindössze írni akarok róla és ezért érdekel engem. Rajnisst 1945-ben a népbíróság-elé ál­lították, és mivel a nyilas kormányzótanács triumvirá­tusának tagjaként szörnyű bűnök terhelték, halálra ítél­ték és kivégezték. A népbí- rősági anyagban sok minden szerepelt, hiszen még Szől- lősi-Naszluhác Jenő, Szálasi miniszterelnök-helyettese /is róvallott... Magának már igazán nem lehet semmi kel­lemetlensége emiatt... — Két évet börtönben töl­töttem — a bárónő metszőén gúnyos volt —, a népi de­mokráciátokban. — Ismerem az ügyét, de annak semmi köze ezekhez a régi eseményekhez. Láttam az iratokat, tiltott határátlé­pés szándéka miatt ítélték önt el... Megkísérelt Nyu­gatra szökni. — Te nem akartál volna disszidálni az én helyemben? — Talán. De egyébként a hajaszála sem görbült meg. Ki lenne kíváncsi egy idős asszony politikai meggyőző­désére és arra, alkalmazko­dik-e a megváltozott helyzet­hez vagy sem —, mondta Szász, és közben arra gon­dolt, a hibás cselekvés néha megbocsáthatőbb, mint a hi­bás gondolkodás, de ennek ehhez a szituációhoz most semmi köze. — Kedves Dédi! Árulja már el, kik voltak ott azon az estélyen. —* Egyszerű társasági ösz- szejövetel volt! — sóhajtott megandóan a bárónő, s Szász bólintott. — Persze ... de . mégis, kik vettek részt azon a házszen- tenlőn? Talán jobban vissza­emlékezik, ha én sorolom a neveket, > s szóljon, ha téve­dek. Jó? — S mert választ nem kapott, folytatta. — Im- rédy Béla, Jaross Andor, Rátz Kálmán, azaz nem Kál­mán, hanem József, Nagy László, ezek politikusok vol­taic, ugye . .. Most jönnek a gyárosok, bankigazgatók, s egyebek ... Darányi Béla, a Futura vezére, Hunyady Fe­renc gróf. ő igazgatótanácsi tag volt a Bauxitnál, Hardi- Dreher a sörgyáros, András- sy Mihály, herceg Montenuo- vo Nándor. Azonkívül ter­mészetesen Mayer Ödön dr,, a vezérigazgató, dr. Chorin Fe­renc, Vida Jenő, Fritz Opel német gyáros ... Hans Georg Schröder bankár, a Bauxit Tröszt elnöke... — Hát még? ... — Weiss Manfréd báró ... —Vida Jerjő, Willy Blancart, René Berger és Monod, Alf­red Poralada Rappoport, dr. Ernst Reimann, Gerhart Rü- ter... « — Kik voltak ezek? — A Bauxit Tröszt svájci igazgatótanácsa végrehajtó bizottságának tagjai. — Ki maradt ki? — Szász tudta, ez a kérdés már túlsá­gosan nagy kockázat, lega­lább olyan, mintha rossz lap­ra bankot ütne, — Páratlan számú tagság kellett a dön­tésekhez, és az eddig ismert' nevek páros számot adnak ki. — Ludger Wes trick — nyögte ki az asszony, és le­hunyta szemét, — Ki volt ö? — kérdezte Szász gyorsan, hogy a vallo­más sodra el ne akadjon. — 1930. és 1933. között a Kereinigte Stahlwerke delke­let-európai »osztályvezetője volt, majd Hitlerék alatt a repülőgépgyártás kulcsembe­re lett. Szász úgy érezte, elkezd fo­rogni vele a szoba. Ez több volt, mint amit álmában is remélhetett. Csak óvatosan — intette magát —, óvatosan. Üjabb cigarettát vett elő, ke­ze remegett, amikor a lán­got odatartotta. — Dédi, azt hiszem, ez ér­dektelen, inkább arról beszél­jen, mikor kooptálták a ve­zérkarba Ludger Westrickct? Ö nem volt azelőtt a Bauxit Tröszt igazgatótanácsi tagja. — Akkor este, Rajnissék- nál — mondta a bárónő, és mesélni kezdett. Hagyni kell, most beszel. Elmeséli a részleteket is, de nem baj. Beszéljen a pezsgő­ről, Schröder kedvességéről, Andrássy kalapjáról.,. arról, mint udvarolták őt körül.,. — A német nagykövetség­ről is voltak ott, ugye? — Igen, a kereskedelmi at­tasé és.. . — A Gestapótól is? —Szász nem nézett fel, a szőnyeg bosnyák díszítő mintáit néz­te mereven, mozdulatlanul. — Nem — nyögött a bá­rónő. — Nem! Érted? Nem! — felugrott és lilás színű ar­ca rángatózni kezdett. Elrontottam, tudtam, hogy el fogom rontani. — Szász magába roskadt —, de azért még kimondta a nevet: — Talán AHur Frisch?... — Frisch? Nem! Senki! Menjen kérem, menjen, nem érzem jól magam. Engem ne faggasson, soha többet, soha — a telefonhoz ment. Éva szo­bájának számát tárcsázta. — Halló, drágám. Igen, én be­szélek. Dániel Itt van nálam, kérlek, gyere át hozzám Azonnal. — Köszönöm, de magam is hazatalálok — Szász megha­jolt. — Elnézését kérem, nem akartam felidegesíteni. Keze­it csókolom —, s lassan, hát­rálva ment ki a szobából. . (.Folytatjuk.) Diákok nyári munkár

Next

/
Thumbnails
Contents