Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
Egy rendőrfelügyelő vallomása az A zsűri haja szála Az igazságérzet háborgását és tiltakozását tükrözik az olasz maffiafilmek. 0*a van annak, hogy egymás Után szüleinek ilyen alkotások, sőt vannak rendezők, akik már évek óta ebben a témakörben mozognak filmjeikkel. Ilyen rendező Damiano Damiuni is, aki A bérgyilkos, a Mint a bagoly happal című filmje után elkészítette harmadik maffia- produki^óját is. A Mint a bagoly nappal című alkotást vasárnap este mutatta be a televízió, s most játsszák a filmszínházak a legújabb maffiafilmet. A két film közelsége érdekes összehasonlításra ad lehetőséget. A Mint a bagoly nappal lelkes fiatal csendőr- parancsnoka sorozatos gyilkosságok tetteseit keresve jut el a maffia pénzből font hálójáig, amely mögött ott sorakoznak a kisváros urai, a vállalkozók, a bankárok és a képviselők. Az Egy rendőrfelügyelő vallomása az ál- lamüyyésznek című filmben már többről van szó, mégpedig arról, hogy ma már az igazságszolgáltatást is behálózta a maffia, s ezért nem lehet leleplezni ezt a gyilkoló és harácsoló bűnszövetkezetet. Damiano Damiani új filmje döbbenetes alkotás. Izgalmas krimi, de olyan, amelynek minden kockája társadalmi gondolatokat hordoz, végső kicsengésében pedig vádol és változásért kiált. Különös világ tárul a néző elé. Egy szicíliai kisvárosban vagyunk, ahol egymást érik a pokoli ötlettel szervezett gyilkosságok, tanúi vagyunk a nyomozásnak, de annak is, hogy hogyan uralkodik el a nyomozó hatóságok között a bizalmatlanság légköre. Ebben a Olasz film filmben már nemcsak a bűnözőkkel állnak szemben az 'igazságszolgáltatás intézményei. hanem egymással is. Két sajátosan becsületes és igazságszerető ember — a rendőrfelügyelő és az állam- ügyész — egymást vádolják maffiabarátsággal, és ez a gyanúsitgatás szövi át a nyomozást. S a rendőrfelügyelő, aki jól ismeri, milyen társadalmi magasságokban ülnek a maffia emberei, nem tudja a törvényes úton leleplezni a gyilkosok parancsolóit, ezért sajátosan egyéni vállalkozásba kezd... Természetesen elbukik. De bukása rádöbbenti az ügyészt is arra, hogy a maffia embereit a saját igazságszolgáltató intézményében keresse. Meg is találja. De hogy vállalja-e ezt a kilátástalan harcot, arról már nem szól a film. Csupán egy konokul hallgató állókép élészti a nézőben a gondolatot: a fiatal államügyésznek lesz bátorsága és ereje ahhoz, hogy magasabb körökben folytassa a harcot az olasz közélet szövevényes rákfenéje ellen. Mint említettem, döbbenetes alkotás Damiano Damiani filmje. S ezt a döbbenetét nem a krimi izgalma, s nem is a naturálisán ábrázolt gyilkosságok okozzák, a valóságérzet, a dokumentálta pontosság és alaposság rázza meg a nézőt, aki a széksorokban ülve ismeretei alapján azonosítja a helyszínt és a neveket, s kiderül: az életből vett igaz történetet lát a pergő filmkockákon. Igen. igaz történet, s ez a legdöbbenetesebb ebben a filmben. A képsorok egy szicíliai városkáról mesélnek, de mi tudjuk, hogy Paler- móról van szó, ahol évekkel államügyésznek ezelőtt betonba építye tüntette el közel félszáz áldozatát a maffia. A nézők a filmbéli Lomunnot látják, a gátlástalan építési vállalkozót, a nagystílű gonosztevőt, de az újságolvasó ember tudja, hogy tulajdonképpen Luciano Liggóról, az ismert maffiavezérről van szó. S ebben az esetben a valóság megrázóbb a művészetnél. Tudjuk ugyanis, hogy a palermói csendőrség parancsnokát meggyilkolták, sőt golyó oltotta ki annak az ügyésznek az életét is, akire a film utal, s' aki a befejező képsorokban még állja a harcot a város fölött uralkodó bűnszövetkezettel szemben. A valóság még a filmnél is jobban igazolja, mennyire kilátástalan ez a harc. Emlékezetes filmet láthattunk, nagyszerű rendezésben, jó színészi játékkal. Különösen a rendőrfelügyelőt alakító Martin Balsam és az ügyészt megformáló Franco Nero nyújtott színvonalas alakítást. A dinamikus operatőri munkáért Claudio Ra- gona érdemel elismerést. Márkusz László Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem az idei Ki mit tud?-ban a zsűri tetszik a legjobban. Az okosan mérlegelő, a szép szóval jó tanácsokat osztó zsűri, amely szinte fájdalommal szüli döntéseit és szemmel láthatóan szenved, amikor egy-egy versenyzőnek fel kell állnia abból a bizonyos székből. Különösen tetszik az elnöklő Major Tamás bölcsessége, s ezért még azt is jó szívvel elnézem neki, amikor messzi földön híres József Attila- szeretete juttat valakit a döntőbe. Mondom, tetszik a zsűri, s ha rajtam állna, én bizony tovább engedném a döntőbe. Ámbár, a vasárnapi középdöntőben mintha egy hajszállal halványabb lett volna a zsűri szereplése. Igaz, csupán egy egészen vékonyka hajszállal. Egyébként ezt a kifejezést is tőlük tanultam, ők használják gyakorta az értékelésnél. Legutóbb: a kiváló és színvonalas Vidróczki táncegyüttes „csak egy hajszállal" volt halványabb a debreceni együttesnél. No, de végeredményben nem is ezen a hajszálon kívánok én vitázni a nagytekintélyű zsűrivel. Többről van, szó, legalábbis több hajszálról. Egyik döntésüket ugyanis nem egészen értem. A bábosokról van szó. A szakértők véleménye szerint a békéscsabai produkciónak sok árnyoldala volt. A pécsi bábosok pedig komoly, dramaturgiai hibákat követtek el. A vélemények elhangzása után az egri bábosoknak állt a győzelem, s a szavazás mégis előbb a békéscsabaiakat, majd a pécsieket juttatta tovább. Nem értem. Ha jól láttam a képernyőt, akkor Major Tamás sem értette... Végül egy javaslatot szeretnék a tisztelt zsűri figyelmébe ajánlani. Bevallom, az alapötlet tőlük származik. Gyakran hangoztatják ugyanis, hogy két versenyszám összehasonlítása csakis a produkció rájuk gyakorolt hatásával mérhető. Nos, erről van szó, ezt kellene megvalósítani. De nem úgy, hogy előbb egy-egy szakértő elmondja a véleményét, s ezzel mintegy befolyásolja a zsűri tagjait, inkább úgy, hogy mindenki saját élménye és véleménye alapján szavaz és csak azután következik a szakértői indokolás. Nem mondom, hogy ez egy világraszóló ■ ötlet, de talán be lehetne vele jutni legalább a középdöntőbe .., (márkusz) Ifjú hommunfstíít— művelődési munka A KISZ központi bizottsága határozatban foglalta ösz- sze az ifjú kommunisták feladatait a művelődési otthonok ifjúsági tevékenységének továbbfejlesztésében. A dokumentum leszögezi, hogy a művelődési és ifjúsági ház megvalósításának feltétele: a fiatalok érdeklődését, igényeit követő program, a klubjellegű tevékenység, az ifjúsági önkormányzat működése, a tudatos törekvés tartós közösségek létrehozására. Éppen ezért — hangsúlyozzák az illetékesek — a művelődési otthonok és a KISZ-szervezetek együttműködését kulcskérdésként kell kezelni. Csak így lehetséges, hogy a művelődési otthonok a KISZ kulturális-nevelő munkájának valódi színterei legyenek. A határozatban az ifjúsági mozgalom vezetői azt javasolják, hogy a Művelődésügyi Minisztériummal együttműködve induljon országos akció a művelődési otthonok támogatására; a KISZ-esek az oktatási és művelődési feltételek javítása felett vállalt védnökség jegyében fokozottan segítsék a különböző kulturális intézmények karbantartását, nem utolsósorban pedig járuljanak hozzá a tanyai lakosság körében végzett művelődési tevékenység javításához. Ehhez a KISZ elsősorban a fiatal értelmiségiek, az egyetemi-főiskolai ifjúság támogatását kéri. Az ifjúsági szövetség azt is javasolja, növeljék tovább a központi kulturális alapból biztosított ifjúsági kedvezményeket úgy, hogy azok a művelődési otthonokban tartott rendezvényekre (például színházi előadásokra) is érvényesek legyenek. A KISZ központi bizottsága javasolja, hogy 1973-ra hívják ösz- sze a fiatal népművelők tanácskozását, a további célkitűzések megvalósítására, SZÜTS DÉNES: itauaffc? KASZINÓ UT6JWM XIV. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát keresett, Frischt, a Gestapo megbízottját, bár ugyanilyen erővel lehetett a keresett személy Carl von Clodius. a német birodalmi külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A német követelések tételei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett venni gyűjteményéből, már fejből tudta: .......A németek követelik e gymillió tonna bauxit kiszállítását ... A németek követelik 400 ezer tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 50 ezer hízósertés kiszállítását...” És így tovább. A tételek egyre nőttek, s velük arányban a német' fél fokozatosan megszüntette a fizetéseket. A szállító vállalatokat a Magyar Nemzeti Bank kártalanította, kliring- hitel alapján, s a német adósság egyre jobban növekedett. Horthy kabinetirodáján talált feljegyzés tanúsága szerint Németország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengőmárka értéket véve alapul, egymilliárd pengőnek felelt *P72. Julius 4,; kedd meg. Ezt a folyamatot indította el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél pedig Clo- dius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász —, akkor szinte lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtudjam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, feljebbvalója. dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt? .. ._Nem a személy a fontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Berlinben megtárgyalta a dolgokat Hu- genberggel, a Gestapo gazdasági osztálya délkeleti csoportjának vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha személyekről volt szó —, mindenképpen a Gestapo hatáskörébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonatkozásban a téma szakértőjének. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, tanulmányozza a bauxit- ügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt, aki tudott egyet, s mást a híres Blancart bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Napnál világosabb. Schröder elnökön kívül a legtöbb vezető inkább angolszász beállítottságú, a nyugati tőkés viszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízhatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvények csendes és állandó emelkeídé- se. A német érdekeknek pedig csak az felelt volna meg, ha a Tröszt — legalábbis a részvények többsége, e ezáltal az irányítás —, német kézbe kerül. Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvilágban betöltött szerepét illette. A Bauxit Tröszt vezérkarát meg kellett nyerni, meg kellett hódítani, vagy el kellett őket veszejteni. Ami nem hajlik, törik ... Az első lövés leadására ki kellett szemelni egy magyar honpolgárságú, megbízható, jó helyzetben levő személyt. Miért éppen Rajniss Ferenc- re esett a dr. Werner Daitz — Hugenberg — Frisch trió választása? Mi sem egyszerűbb ennél! Rajniss Ferencről nem hiába mondta Baj- csy-Zsilinszky: — Erről a csirkefogóról mindent feltételezek ... A későbbi laptulajdonos, a hirhedt Magyar Futár, a nácimegszállta Európa legvadabbul uszító, legdurvább hangú szócsövének szerkesztője 1932. végén Németországba ment, és visszatérve. jobboldali csoportot kezdett szervezni. Hamarosan munkatársa lett az Üj Magyarságnak, a német pénzen indított náci támogató lapnak. Rajniss hirtelen bekerült a parlamentbe is. Frisch keresve sem találhatott volna Rajnissnál alkalmasabb, megfelelőbb embert arra, hogy a parlamentben megtá- madja az akkor még svájci érdekeltségű Bauxit Trösztöt. Szász új szalagot fűzött a magnóba és a készülékből dr. Kovács György katonai szakértő hangja szakította megai csendet. Szász a lehető leg-j halkabbra állította a hangszórót ... ..Göringnek csak bombázógépekből 3 ezerre volt igénye. A Luftwaffe fejlesztésénél még a hadiflottát is háttérbe szorították. Rundstedt. Jábornok. a szárazföldi erők főpar. ncsnoka, amikor szó került az angliai partraszállásról, azt kérte, 48 óra alatt 300 ezer katonát dobjanak át teljes felszereléssel. tankokkal, ágyúkkal, kézifegyverekkel együtt. Do- nitz tengernagytól Hitler azt kérdezte, mennyi hajóűrtartalom szükséges ehhez?... Kiderült, még az egynegyedével sem rendelkezik a náci hadiflotta. — Akkor a levegőből kell őket tönkretenni — mondta Hitler —, akkor nem támadhatják meg a hajókat és maguk ráérnek lassúbb ütemben áttenni az embereket ... — Ez olyan lenne, kancellár úr — mondta Rundstedt — mintha csapataimat egy húsdarálón engedném keresztül. — Ez annyit jelentett, hogy sok alapanyagra volt szükségük? A duraluminium-gyártásra gondolok... — Igen, feltétlen. Szász kikapcsolta a magnetofont és miközben felvette a fotókópiát, Rajniss Ferenccel ismerkedett. Emlékezett a népbírósági anyagból arra, hogy Rajniss 1930. táján még a szociáldemokratákkal kacérkodott. Az OTI- ban, ahol tisztviselő volt, még azt állította, hogy a horogkereszteseket elsöpri az idő és a nép. Aztán két év alatt tökéletes fordulatot csinált, más lóra nyergeit. Harcos fajvédő és nemzeti szocialista lett. Pénzt várt és kapott. Szász maga elé képzelte a 30-as évek parlamentjét, az elnököt, aki a szentkorona plakettje alatt jelt adott a jegyzőnél?: „Uraim. Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja következik! És Rajniss beszélni kezdett. Minden bizonnyal, előbb bátorító pillantásért az első sorban ülő Imrédy Bélára és Jaross Andorra nézett. — ...Uraim! A legnagyobb magyar kincs, a bauxit ügyében fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rablógazdálkodást, ami az alumínium alapanyagával folyik. Képviselő urak! Olyan visszaélésről rántom le a leplet most önök előtt, amilyen aligha volt e szent hazában. A szombati lapok rövid, de fontos jelentést közöltek, rr.égpc "g azt. hogy a zürichi Bauxit ‘ AG rendes közHb ülése i . -l -v. .a Mayer Ödön dr. vezérigazgató előterjesztett üzleti jelentését, mérlegét és nyereségrészesedési javalatát. A mérleg: 1 millió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban a Blancart Bankház minden részvény után kifizeti a boldog tulajdonosnak a hat svájci frankot Ugyanakkor Magyarországon a részvényesek szintén hat pengő 94 fillért kapnak. Valójában furcsa egy átszámítás. Hol van a pengő a franktól?... Ám ez még hagyján. — Uraim! Bizonyára finom, patinás, előkelő magánbanka zürichi Blancart Bankház. Hűvös termek, svájci jóléttől gömbölyded szolgák fogadják a bauxit-részvényekkel érkező ügyfeleket. A pénztámok úr aranykeretes pápaszeme mögül olvassa le a suhogó bankókat. De kinek?.,. Itt mered ránk, magyarokra a kérdés! Mint tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állomásozik, a tőkés logika örök törvényei alapján, mert Svájcban nincs bauxit. A zürichi részvénytársaság munkahelyének elegendő volna egy kisebb méretű fürdőszoba, megmutogatni a kiváncsi részvényeseknek, hogy milyen is a bauxit eredeti, franktalan állapotban. A termelés szempontjából persze a Bauxit Tröszt magyarországi vállalat. A zürichi holding alapja, eltartója és alapítója a magyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének legalább nyolcvan százaléka Magyarországról származik, a magyar föld kincséből, a magyar bányászok verejtékéből .., Szász szinte hallani vélte, mint hujjognak, pisszegnek, tombolnak a felháborodott urak, különösen, akik kimaradtak ebbel az üzletből. — Mindjárt szolgálok nevekkel — folytatta Rajniss. — 1934-ig Magyarországról hatmillió svájci frank került külföldre. A részvényeknek csupán 24 százaléka maradt itthon, a többi a dőzsölő svájci tőkések és magyar partnereik zsebébe csúszott. A Bauxit Tröszt mesekönyvbe való jelentése szerint a bauxittermelés önköltsége rendkívül hátrányosan alakult a szociális téritek és munkabérek lényeges növekedése miatt. Nos, Tisztelt Ház, nem volna tanácsos megkérdezni a magyar bányászokat, hogy az elmúlt gazdasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emelkedő munkabérek áldásaiból? Pedig erre vonatkozó adatóikat a svájci tröszt magyarországi urai is adhattak volna Szász egy korabeli újságcikk alapján folytatta az interpelláció további folyamatának féhdéziését. — ... Rajnissnak e szavai után a karzat kiabálni kezdett: — Vizsgálatot kérünk. Vizsgálatot! A kormány mondjon le! Rajniss elégedetten tekintett körül, majd a lassan megnyugvó baloldal által kínált csendben így folytatta: — A legszörnyűbb rabló- gazdálkodás folyik a magyar kinccsel. A dunántúli bauxit mindössze néhány munkásnak, nem is annyira bányásznak, mint napszámosnak, azonkívül néhány vasutasnak és kikötői rakodómunkásnak adott kenyeret: ugyanakkor külföldön hatalmas nagyipart lendített fel, ipari munkások, mérnökök, szakemberek és tisztviselők ezreinek teremtett kultúregzisztenciát. A magyar föld drága adománya elvész a... A teremben óriási zsivaj, lárma tört ki. A képviselők felugráltak helyűkről, a karzat Rajnisst éltette. Az elnök hevesen rázta csengőjét — Uraim! Itt az ideje — kiáltotta Rajniss —. hogy felülvizsgáljuk a svájci tröszt dolgait, benézzünk a mérlegek mögé. Javasolom, hogy a kormány intézkedjék, hogy a nemzeti szocialista Németország segítségével aknázzuk ki és hasznosítsuk nagy nemzeti kincsünket. A következő ülésen pontos adatokkal és nevekkel világítom meg az évszázad panamáját... Rajnissnak ezek az utolsó szavai nagy zavart keltettek. Nem tudta senki, végeredményben kivel és hova tart a képviselő. (Folytatjuk*)
