Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

Turistaként a barokk városban Vasárnap az egri strandon Kánikula; a hőmérő hi­ganyszála jóval túl a har­minc fokon. Ráadásul szel­lő se rezzen, a páradús, fül­ledt levegő a szó szoros ér­telmében ránehezedik az em­berre. Így lehetne tömören jellemezni az utóbbi napok, s főként az elmúlt vasárnap időjárását. Menekülési, fel­üdülési lehetőség? Válogatni lehet, egy azonban biztos, hogy a leghatásosabb recept: venni a fürdőnadrágot, s eZ- indulni a strandra. Annak a turistának különösképpen ajánlatos, aki szombat dél­után érkezett, s idegeit pró­bára tette a szálláskeresés, a kellemetlen meglepetésekkel bőven fűszerezett bolti vá- sárlókörút. Kora délelőtt is­merkedett a város, a vár ne­vezetességeivel, s miután ebé­delni egyik egri étteremben sem tudott, pihenőre vá­gyik. Hírverő a víz is Eger városának nevét majdhogy világszerte isme­rik márkás borairól. Arról már kevesebben tudnak, hogy a város gyógyvizeivel is le­hetne büszkélkedni. Ezt bi­zonyítják a történészek kuta­tásai éppúgy, mint a mai für­dővendégek tapasztalatai. Haj­dan a török hcrtlítók jártak ide megújulást, gyógyulást keresni. Rákóczi fejedelem egy ízben hónapokra Eger­be költözött udvartartásával együtt, hogy a város fürdői­nek jótékony hatását élvez­ze. Érdemes lenne egy hírve­rő kiadványt Összeállítani, megjelentetni az egri víz di­cséretéről. Körülbelül ez jut turistánk eszébe, miután nemcsak szemrevételezte a hat medencét, hanem mégis mártózott legalább az egyik­ben, s közben elég ideje adó­dott arra, hogy impresszióit összegezze. Idézzünk most ezekből: „A környezet festői. Hiá­ba nagy a tolongás, hely mindenéinek jut az ápolt gyepszőnyegen. Meglepő, hogy milyen nagy gondot for­dítanak a „külcsínre”, mint­ha egy védett, ritkán láto­gatott parkban járna az em­ber, nem egy olyan strandon, ahol esetenként több mint tizenkétezren szoronganak, felüdülést keresve. Igen, egyedi hangulata van ennek a fürdőnek: évszázadokat idéz a közel hatszáz éves pla­tánfa, a távolról látszó Vár­hegy, s a közelebbről szerrf- betűnő barokk templomok tornyai...” Vendégünk áradozna to­vább, de közbeszól a nyers valóság. Virgonc fiatalok épp az orra elé röpítenek egy labdát, arcába csap a forró víz. Később rájön, kár verdesnie magáról a vízcsep- peket, mert huszonéves if­jak, tizenéveseket is megha­zudtoló frisseséggel ugrál­nak előtte a medencébe, kényszerzuhanyt biztosítva számára. Igaz, a meleg vizes medencében tilos az úszká- lás, a labdázás, az ugrálás, de a szabály csak szabály. Átsétál a gyógymedencébe, ott ugyanez a fogadtatás várja. Fürdőmester után nézne, de egyet sem lát se­hol. így aztán megalkuszik: lesz, ami lesz. Kabinossors — sztorikban Később arra is rájön, hogy óriási előnyt jelent a sztoi­kus nyugalom. Ebédelni óhajt, felkeresi a strandven­déglőt, beáll a sorba, úgy ötvenediknek, kevesli a vá­lasztékot, a mennyiséget, so­kallja az árakat... Számít is ilyen apróság ebben a ká­nikulai melegben! Különösen QJéWWg 1972. július 30., vasárnap akkor, ha ez még csak a kezdet. Az ebéd után ugyan­is jólesne egy üveg sör, le­hetőleg kőbányai, azért vi­szont valamelyik büfénél kell sorba állni. Ez minimum fél óra. Palacsintát óhajt a gyerek? Üjabb harminc perc a maszek árusítónál. Most aztán jólesik az üdítő, az idegnyugtató hatású egri víz, feltéve, ha talál helyet a gyógy- vagy a meleg vizes medencék valamelyikében. Turistánknak „viszonylag” szerencséje volt vasárnap: legalább pénztárcáját meg­kímélte: kapott kőbányai sört. Nem így van a kisebb forgalmú hétköznapokon, ek­kor a sorban állás jutalma — 11 forint 50 fillér ellené­ben — egy üveg jugoszláv sör. Egyébként is, ha sze­retett úszni, arra legalább lehetősége adódott a mély vízben, még fél órával zár­óra előtt is. Nem úgy hét­köznap: nemegyszer megtör­ténik az, hogy már öt óra után leeresztik a medencék vizét, s porondra lép a ta­karítóbrigád. Vasárnap egyébként a kabinosok sem sietnek, s nem kezdik már a takarítást néhány perccel hat óra előtt, nem hagyják nyitva rendteremtés után a kabinajtókat. Természetesen a kabino­soknak sincs könnyű dolguk, különösen a kánikulai va­sárnapok csúcsforgalma ide­jén. Ez az érem másik olda­la, amelyről a vendég, a tü­relmetlen fürdőző aligha vesz. tudomást. Kollégái ta­pasztalataiból így ad ízelítőt Csontos Ferencnél — A munkánk? Nyolc óra, állandóan „talpon”. S ha csak ez lenne, ám az állan­dó lótás-futáshoz hozzátarto­zik még az éberség, a fele­lősség. A legfontosabb: mi­nél gyorsabban megismerni a kabinbérlőket és a hozzá­tartozókat, a kollégáikat, mert a figyelmetlenség ára nem­egyszer több száz forint. Hadd említsek néhány sze­rencsés kimenetelű esetet. Egyszer egy kisgyermekes házaspár által bérelt kabin­ba akart bemenni valaki, úgy tizenhét év körüli fia­talember lehetett. Eszembe jutott a házaspár és a kis­gyerek; ezért kértem, hogy igazolja magát. Ekkor derült ki, hogy társai bérelték fel; emeljen el minden értéke­síthető dolgot. Az is megtör­tént, hogy egy fiatalember saját kabinjából — leszedve a tetőcserepeket — átment a< szomszédos két kabinba, sí elvitte nemcsak az értéktár- ' gyakat, hanem a ruhane­műk egy részét is. Ahogy kimászott, észrevettem, a; vendégek segítségével bevi­tettem a rendőrségre. Ké-! sőbb derült ki — zárórakor' —, hogy az egyik kabinbér­lő nadrágja hiányzott: ezt' vette fel a fiatalember. Ko-' rai záróra? Ez csak látszat, mert a vendég mindig rá­érős, előfordult már az is, hogy jóval este fél nyolc; után került elő, meglehető­sen ittasan a fürdőző, s ne-; kém még meg kellett vár-' nőm, hogy jó lassan felöltő-; zik. Mindezt, havi 1100—1 1200 forintért. Töprengés az árakról Egerbe mind külföldről. 3 mind szerte az országból ér-j keznek turisták. A törzsven-j dégek, akik évente vissza- < járnak, többnyire meghök-í kentek az áremelés miatt. Az< sem titok, hogy sok egri für-< dőző ért egyet velük. Mi er-< ről az illetékesek véleménye? S Aki tolmácsolja: Vankó Bé-\ la, a fürdő vezetője: — Csak arra kérem a ven-5 dégeket, hogy vegyenek elő< papírt és ceruzát, s számolja-; nak velem együtt. Tavaly \ 3,10 forint volt a „fogasos” < jegy ára, a kabin igénybe-< vételéért havi nyolcvan fo-5 rint bérleti díjat, vagy alkal-< mánként 6 forintot kellett íi-! zetni, hozzászámítva termé- szeteáen esetenként a 2 fo­rint 60 filléres „belépőt”. Nézzük a mostani árakat! A „fogasos” jegy 5 forint 10 fil­lér, a kabinbérlet ára havon­ta 300 forint, vagy alkal­manként egy tízes. Látszatra nagy az emelkedés, a való­ságban azonban egészen más. Reggel hattól nyolcig, vala­mint délutánonként 3 forint 10 fillérért válthatnak je­gyet a fürdőzők, azaz a régi áron. A kabinok bérlőinek havonta — ingyen — száz­húsz belépőjegyet adunk, az­az naponta négy személy für- dőzhet díjmentesen! Ügy ér­zem: ez kedvezőbb, mint a tavalyi kínálat volt. S hadd mondjam el azt is, hogy igyekeztünk többet nyújtani a vendégeknek: korszerűsí­tettük a női közös öltözőt, hatvan új kabint építettünk. Szolgáltatás, felsőbb fokon Semmiképp nem érthetünk egyet azzal, hogy kevés me­denceőrt és úszómestert al­kalmaznak, mert a stran­dolok nyugalmának védelme a fürdő vezetőinek is érdeke. Ha hat alkalmazott kevés, akkor hetet, vagy nyolcat kell felvenni. Alapvető do­log ugyanis, hogy minden medence rendjére vigyázzon valaki. Tulajdonképpen ez is szol­gáltatás, illetve az a minimum, amit minden fürdőző elvár­hat forintjaiért. Sorban állás a büféknél, a strand éttermében? Ez is tény, változást azonban csak a későbbi évek ígérnek. Ügy tervezik, hogy korszerű, hi­giénikus szolgáltató üzletsort építenek a platánfák mögöt­ti kabinsor helyén. A fák alá asztalok, székek kerül­nek, sokkal több vendég ét­kezhet, ihat majd kényelme­sen. Addig azonban marad a sorbaállás, szerencsére csak kánikulai napokon, akkor is főként vasárnap. Megnyug­tató viszont, hogy hűsítőként ott a századok óta híres, annyiak által dicsért egri víz, amelyről még ország­szerte is keveset tudnak, holott: a jó víznek is kell a cégér ír! Pécsi István Vakáció - munkával Nem volt nehéz a szerve­zés, szívesen indultak el a Heves megyei fiatalok az építőtáborokba. Két okból is. Első természetesen az a tény, hogy a táborok a Balaton partján vannak, de legalább ennyire közrejátszott a lel­kesedésben e táborozások gazdag hagyománya. A me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Krup­pa László és helyettese, Se­bestyén János ifjúságpolitkai referens, valamint Sipos Jó­zsef, a megyei KlSZ-bizott- ság munkatársa a héten meg­látogatta a balatonújhelyi és a balatonedericsi építőtábo­rokat, ahol főképpen Heves megyei fiatalok dolgoznak. E látogatáson lapunk mun­katársa is részt vett. NAPI HAT ÓRA Amolyan közepes, hétköz­napi forgalom lehetett Siófo­kon ezen a szerdai délelőt- tön, mivel mindössze „csak” húsz percet kellett a gépko­csinak vesztegelnie, mielőtt rákanyarodhatott az újhelyi állami gazdaságba vezető út­ra. Itt dolgoznak Eger, Gyön­gyös és Hatvan gimnazista lányai. A tábor vezetői is „hazaiak: Poczok Éva kollé­giumi nevelőtanámő és Sas Margit, középiskolai tanárnő. — Hogy vannak a lánya­ink? — érdeklődünk. — Majd nézzék meg őket, ha bejönnek a munkáról. Mindjárt vége a műszaknak. Valóban, egymás után tűn­nek fél a kapuban a csopor­tok és — egyetlen szomorú arcot sem lehet közöttük lát­ni. Azt a fáradtságot, ame­lyet reggel hattól délig össze­gyűjtöttek a gyümölcs-, meg uborkaszedés közben, a zu­hany hamar lemossa róluk.' Első útjuk ezután a főépület táblájához vezet, ahová már felírták az aznapi teljesít­ményt. Elégedettek lehetnek, mert most is sikerült a nor­mát — 32 forint — teljesíte­niük. Aztán — következik az ebéd! A menü: babgulyás, túrós tészta és természetesen őszibarack. Olyan nagy sze­rnek. hogy már ránézvést is jóllakik az ember. — Mire befejezzük a tábo­rozást, barackmérgezést ka­punk — jegyzi meg Radvá- nyi Ildikó, az egri Gárdonyi gimnázium tanulója. Ettől függetlenül jóízűen beleha­rap a csábítóan szép gyü­mölcsbe. Az étvággyal: nincs baj. És a mennyiséggel? ’ — Nem panaszkodhatunk, jól főznek a gazdaság kony­háján. Kényelmes faházakban lak­nak a gyerekek, négyágyas SZÜTS DÉNES: QNmoftte? KASZtó UT6ÜBAN XXXV11. Szász megragadta felesége karját és a magnóhoz húz­ta. Megnyomta az indítót. :— Hallgasd! ’... — Kedves Pávai Vájná professzor úr. Mikor kapta ön Abzinger Gyulától ezt a levelet? — Március hetedikén fel­hívott telefonon. „Ferikém, képzeld, nem akarok hinni a szememnek. Jenő meghalt, öngyilkos lett. Azt hittem, kiesik a kezemből a telefon- kagyló. Térdem megrogyott. Most küldtem pedig el ne­ked egy levelet, éppen Jenő­vel való beszélgetésemről” — mondta Abzinger. „Ferikém, vigyázz erre a levélre, mert én nagyon sötét dolgokat lá­tok Jenő halála körül”. — Köszönöm, professzor úr. Kérem, olvasna isi a le­vél tartalmát, ha nem ad­hatja ide még nekem sem. — Ezt megőrzőm, mert.. Szóval, így szól a levél: „Fe­rikém, képzeld, tegnap reg­gel lélekszakadva fut fel hoz­zám a hivatalomba Balátai Jenő ...” „Gyula, valami óriási dolog történt. Az ame­rikaiak azt akarják ...” „Eh­hez most hozzá kell tennem, pár nappal azelőtt felkere­sett Jenő, és mutatott egy le­velet, amelyben őt valami Mr. Woodworth, az Egyesült Államok alumíniumkonszern­jének aligazgatója, találkára hívja meg a Gellért Szálló éttermébe. Mr. Wóodworth egy tolmács segítségével, aki a követségről ment oda, azt közölte Jenővel: „Uram, biz­tosíthatom, nagyon nagyra értékeljük az ön csajknem szobákban. Látszik, hogy na­gyon is szüksége van a gaz­daságnak a fiatalok munká­jára. — így is mondhatnánk — jegyzi meg Poczok Éva tá- 'borvezető —, hogy létkérdése a gazdaságnak ez. Már tizen­két esztendeje van itt az építőtábor. Csak a gyümöl­csös meghaladja a nyolcszáz holdat, és idénymunkásokkal nemigen tudnának betakarí­tani. .. Természetesen szó esett a gazdaság és a táborozok kap­csolatáról. Nem valami jó képet kaptunk erről... Mond­ják, hogy aznap látták elő­ször az igazgatót. Kérdezte a lányoktól, hogy mit keres­nek ott a gyümölcsösben? (Csak zárójelben: a megyei vezetők is szerettek volna be­szélni a gazdaság vezetőivel, hiszen ez is célja volt az uta­zásnak, de — nem értek ró.) Ez a tény egyelőre nincs hatással a lányok munkájá­ra. Töretlen a kedély és a szorgalom. . — Azt szeretnénk elérni — mondja Poczok Éva —, hogy ne csak a munkaerőt lássák bennük. Egy pillanatig sem kétséges, hogy az építőtábo­roknak milyen nagy a peda­gógiai szerepük. A programról hatvani lá­nyok — Gócza Juait, Illés Mária és Viczián Mária — tájékoztatnak. — Hatkor kezdődik a mun­ka. Hattól kilencig a szúnyo­gok szórakoztatnak, kilenctől tízig semmi, aztán jönnek a méhecskék. Délben ebéd, az­tán természetesen fürdés. Enélkül nem múlhat el a nap, még ha esik is az eső. És már rohannak is a kel­lemes, meleg vízbe. LEGÉNYEK A GÁTON .helyesebben a vasúti töltésen. Ugyanis gimnazis­ta fiaink vasútépítésen dol­goznak a balatonedericsi táborban. A norma felér a felnőttekével, de a jelek sze­rint nem okoz ez nagyobb gondot. — Mindig túlteljesítik a normát — mondja Szabó Fe­renc táborvezető — száz szá­zalék 'felett. Büszkék lehet­nek a Heves megyei fiúkra. Sátortáborban laknak, né­hány száz méterre a Bala­ton partjától. Innen vonul­nak a két kilométerre levő munkahelyre hajnalban. A Tapolca—Keszthely közötti új vonalat építik. A szülők megnyugtatására: barnák a fiúk, izmosak, a szorgalmuk példás, az étvágyuk pedig — utolérhetetlen. — Csák a hús sok — jegy­két évtizedes munkásságát. Tudunk felfedezéseiről, szak- dolgozatairól, memorandu­mairól. Kitűnő geológusnak tartjuk. Ön itt Magyarorszá­gon már nem dolgozhat... ön kulcs volt. Ezzel nyitot­ták ki a kasszát, és a kul­csot eldobták... Uram, jöj­jön ki az Államokba. Tisztes­séges összeget, jó életet, meg­becsülést ajánlunk önnek ... satöbbi, satöbbi... Jenő azt mondja, majdnem elájult. Nem is képzelte volna, hogy őérte a külföld nyújtsa a ke­zét, amikor itt, a saját hazá­jában betevő falatja is álig van. Aztán Balátai, amilyen gyorsan berobbant hozzám, olyan gyorsan lohadt le az öröme. — Nem megyek ki, Gyula — mondta nekem, — nem megyek, mert magyar mérnök vagyok. Nekem vál­lalnom kell a nép sorsát. Mondhattam aztán én már neki, hogy ez felesleges mar­haság, ósdi, romantikus ka- cat, tudod, • Jenő milyen. Túlságosan is dacos és szeret pózolni, tetszelegni a maga kimondott, hajthatatlan iga­zában. Azért írom e leveíet neked, talán tudsz rá hatni, ménjen innen ! ! ! Ferikém! Balátái Jenőnek el kell innen mennie! Te tudod, hogy miért !!...” Szász kikapcsolta a készü­léket. Elsőnek Éva szólalt meg: — Még mindig nem értem, Dániel, mit akarsz ezzel a fel­vétellel. Mire jó ez? Az apám, úgy látszik, sajnos nem volt ilyen dolgokban beszámítha­tó, otthon maradt. — Éva! Ha az <^ád tudat­zi meg Nagy Ottó, a Gárdo­nyi gimnázium negyedikese. — Több gyümölcs, több fő­zelék kellene... (Ez a kívánság még aznap teljesült: nagy mennyiségű barack érkezett a táborba.) A táborvezető naponta el­lenőrzi a teljesítményt. A ki­mutatás arról beszél, hogy a legjobban a gyöngyösi gim­nazisták dolgoznak, különö­sen a Vak Bottyán szakkö­zépiskola elsősei! —■ Hogy még büszkébbek legyenek a fiúkra — teszi hozzá Szabó Ferenc —, az el­ső 'hat helyezett brigád kö­zül öt Heves megyei! Valóban nagyon jól esett ezt hallani. A délutáni program? Ter­mészetesen fürdés itt is. De — csak a kötelező csendes pihenő után. Akik megér­demlik, kirándulhatnak is. Filmvetítés minden kedden. — Most is... majdnem lát­tunk egy filmet — jegyzi meg Balázs Árpád, egri diák. — A Halálos tévedést hirdet­ték. Meg is érkezett a mozi­gépész a felszerelésével, csak éppen — a filmet felejtette otthon... A brigád harsány nevetés­re fakad. — Ez is halálos tévedés volt — mondja valaki. Természetesen van lehető­ség a sportolásra is. Dúl a focibajnokság éppen. — Ebben hogyan álltok? — kérdezem az „ikrek brigád­jától”. Ez az elnevezés jo­gos — Bokk Károly és Bokk Gyula ikertestvérék, gyön­gyösiek. — A fociban elsők 'va­gyunk — jelentik ki. — És a munkában? — Hatodikok. De így ás • száz százalék felett! — te» szik hozzá gyorsan. ★ Hazafelé robog az aotó, mérlegelgetjük a tapasztala­tokat, aztán Kruppa László így foglalja össze: — Az építőtáborokra to­vábbra is nagy szükség lesz, s ezért fontos, hogy néhány gazdaságvezető szemlélete megváltozzék. A későbbiek során ezek a táborok teljes egészében átkerülnek a gaz­daságok hatáskörébe! Ne csak a munkaerőt lássák, hanem a pedagógiai célt: a munka megszerettetését, megbecsü­lését. Ha a gyerek jövőre is, aztán is visszakívánkozik, ezt a célt már sikerült elér­ni. Személyes benyomásom: e látogatás után a gyerekeket még jobban tudom értékel­ni. Szeretnek is, tudnák is dolgozni! Kátai Gábor ja valakivel, hogy az ameri­kaiak ajánlatát nem fogadja el, akkor nem hal meg. Ha nagyanyád beszél vele, akkor tudhatta volna, hogy nem akart kimenni az USÁ-ba. Nem beszélt vele, tehát más­tól tudta, illetve csak felté­telezte, hogy nem akart ki­menni. Utólag tudta meg. De most nem is ez a leglényege­sebb, hanem a németek sem tudtak arról, hogy nem fo­gadja el az ajánlatot. Ezért kellett hát apádnak eltűnnie. Ez most már egészen. biztos. Az indok teljesen világos. Nem akarták, hogy Ameri­kába kerüljön. — Jó, rendben van. És akkor mi történt? Szeretném már, ha világosabban beszél­nél. — A te apádat meggyil­kolták! — Hazudsz! — kiáltotta Szászné kivörösödve, de sze­mébe rémület költözött. Ér­telmetlenül bámult férjére. Határozottan dühös volt rá. Miért keveri megint apja dolgait az életükbe. — Előre megfontolt szán­dékkal. jó előre kitervelve gyilkolták meg Balátaj Je­nőt, édesapádat a Kaszinó utcai lakás fürdőszobájában. Éváról egyszeriben • lehul­lott a magabiztosság álarca. Arca, nézése ezerféle tartal­mat fejezett ki, de ezek közül egy sem mutatott együttér­zést férjével. Azt a feltéte­lezést, hogy apja áldozat volt, nem hitte el Dánielnek, ('JFölytatjMfc.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents