Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

„Kell a jó könyv” olvasó­mozgalom A győri Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozói közül mint­egy hétezren olvasnak rend­szeresen ennyien tagjai a nagyüzemi szakszervezeti könyvtárnak, amely hat hé­ten át rendezte meg a „kell a jó könyv” ’országos olva­sómozgalom gyári versenyét. Az üzemi könyvtár törzskö­zönsége elsősorban a szocia­lista brigádtagok köréből ke­rül ki, s a most zajló országos olvasúmozgalom gyári vetél­kedőjén is ök vettek részt a legnagyobb számban. A leg­több pontot elért mintegy harminc gyári olvasónak műsoros ' jutalomsorsolást rendezett a győri Vasas Mű­velődési Központban a szak- szervezeti könyvtár. A mű­sorban Solti Bertalan és Szen­de Bessy, a győri Kisfaludy Színház művészei a vetélke­dő alapjául szolgált irodal­mi művek dramatizált rész­leteit és verseket adtak elő. 4 biolóofai oktatás segítésére Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat biológiai telepén készítik az országban egyedül az iskolai szemléltető oktatásra alkalmas növényi, és állati preparátumokat, vala­mint mikrotechnikai metszeteket. A növénytani és rovar­tani szemléltető eszközöket, valamint az állati csontvázakat a világ minden részére exportálják. Az itt készült, demons­trációs tárgyak nagyban megkönnyítik mind az általános iskolában, mind pedig a felsőoktatásban a biológiai isme­retek elsajátítását. (MTI foto — Hadas János) Tv-interjú A mesélő Bálint Ágnes Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren is... kezdhetném így a me­sét, hiszen akiről most írni szeretnék, esztendők óta ma­ga is sokat és nagyon színe­sen mesél. De azért nem kezdem így, mert az ő meséi sohasem az Óperenciás ten­geren túl játszódnak, ha­nem általában közöttünk, napjainkban, szereplői pedig legtöbbször állatfigurák és sokszor kisgyerekek. Bálint Agnes nevét jól ismeri a ma­gyar televíziónézők tábora. Kicsit összeforrott a Cica­vízióval. — Mióta dolgozik a tele­vízióban? _ 1958-ban kerültem a te­levízióhoz. Talán az egyik „legősibb” tévés vagyok. Az első 80 tévé-alkalmazott kö­zé számítom magam. — Melyik rovatban kezd­te a munkáját? — Azonnal a kicsinyek műsorát kezdtem készíteni. — Hogyan került kapcso­latba a meseirassal? __ Hatéves korom óta írok m eséket. Azt hiszem, hama­rabb költöttem történeteket, mint ahogy írni tanultam meg. Amint olvasni tudtam, magam is faltam a mese­könyveket. 18 éves korom­ban jelent meg az első me- seskötetem. — A kisgyerekeknek írja a meséket vagy az iskolás korosztálynak? — Talán furcsán hangzik, de én elsősorban saját ma­gamnak írom a meséket, még ma is. Olyan történe­teket írok meg, amik engem érdekelnek, s bár már nagy­mama vagyok, még mindig rajongok a mesékért. Nem a tündérekért, vagy a boszor­kányokért, hanem azokért a mesékben megvalósuló vá­gyakért, amikért a kisgye­rekek is rajonganak. — Tulajdonképpen milyen] a televízió ideális mesemií- faja? — Csak a saját vélemé-j nyemet mondhatom el, las­san 15 éves tapasztalataim < alapján. A gyerekek na­gyon szeretik a rajzfilme­ket, a papírklvágásokat, de< szívesen nézik a mozgatha­tó figurákat, a bábműsort; is. Leköti a kisebbeket az < egyszemélyes mesélő is. Te­hát ez a felsorolás is bizo­nyítja. hogy nincs, tipikus tv-meseműfaj, csak jó vagy rossz mese. — Milyen nagy müsorso- rozataira emlékszik legszí­vesebben vissza? — Talán megemlítem a Böbe baba sorozatot vagy a Mazsola és a Manócska me­séit. Sokan emlékeznek még ezekre a figurákra, különö­sen sok örömet hozott szá­momra a Havas Gertrud ál­tal megszemélyesített kis pajkos Mazsola figurája és a Kuckó-sorozat. Két hivatás, egy élet Ml jut Nyugdíjas ... eszünkbe erről a szóról? Ezüstösen csillogó haj, évti­zedek szántotta barázdák az arcon, kissé nehézkes járás, sütkérezés a kora őszi ve­rőfényben, történetek az if­júságról. a múlttá konzer­válódott évtizedekről. Igen. ez általában így is van, de minden szabállyal együtt jár a kivétel. ­Végh Istvánné Márkáz el­nökasszonya. Aki nem is­merte őt, aki először talál­kozik vele. s látja frissesé­gét, fiatalos mozdulatait, ér­zékeli ifjakat is meghazud1- toló szellemi elevenségét, aligha hinné, hogy a hato­dik X felé közelít, hogy évek óta nyugdíjas pedagógus. Amikor erre célzok, így rea­gál: — Mindennap akad tenni­való, az ember nem ér rá bíbelődni az öregség gondo­latával. Azt hiszem, ez a legjobb gyógyszer az idő múlása ellen. O G 0 O Ifjúságának emlékei Mar- kazhoz kötik Itt éltek nagy­szülei, ide vonzották gyer­mekéveinek legszebb élmé­nyei. Tanárkodon Hegyesha­lomban, Bánrévén, de min­dig hazavágyott: — A Rákóczi utcában ma is áll egy öreg ház. Valaha a nagynéném lakott itt, gyer­mekkoromban de szívesen játszottam az udvaron. A véletlen nagy rendező: ami­kor először jelöltek járási tanácstagnak, itt, ezen az ud­varon tartották a jelölő gyű­lést. Egy villanásra megro­hantak az emlékek, valahogy úgy, ahogy a modern fil­mekben játszanak az idővel, keverik a képsorokat. Ha az ember valamit na­gyon akar. akkor az hosz- szabb-rövidebb távon, de csak sikerül. Végh Istvánné 1955-ben jött haza Markaz- ra. Az agilis tanárt, a jó SZÜTS DÉNES: Harminc kilométer magasságig szondázták légkört SiäKgifi? XXXIV. Szovjet hajóraj időjárási expedíciója az Atlanti-óceánon Befejezéshez közeledik an­nak a tropikus kísérletnek a második szakasza, amelyet egy szovjet hajóraj végez az Atlanti-óceán keleti térségé­ben. Az expedícióban több ki latóhajó vesz részt. Jevger.yij Tolsztyikov, a globális légköri folyamato­kat kutató nemzetközi prog­ram szovjet bizottságának el­nöke közölte a Pravda tudó­sítójával, hogy a kísérlet el­ső szakaszát sikeresen vé­gezték el. A hajók a 13-as szélességi körtől rajtoltak dél felé, mindegyik a maga dél­körén haladva, folyamatosan vizsgálta a légkört és az OSMsM 1372. július 27., csütöi^ok óceánt. Értékes anyagokat! gyűjtöttek össze. Több mint; 30 kilométer magasságig; szondázták a légkört. A második szakasz próg-; ramjához tartozott a rádió- í szondák felbocsátása, azí áramlatod, a tengervíz só-! tartalmának és színének! vizsgálata. A kísérlet harmadik sza- < kasza kiterjedtebb működé-1 si területet ölel fel. Erre au­gusztusban kerül sor. Mint Tolsztyikov^ elmon­dotta, az Atlanti-óceán tró­pusi övezetét meteorológiai 1 szempontból alig-alig vizs- ’ gálták, holott ennek az öve-' zetnek óriási befolyása van' az uralkodó időjárási viszo- < nyokra, az északi félteke! légkörére. A szovjet hajóraj kutató- < munkája sajátos főpróba az! 1974-re tervezett nemzetközi; trópusi kísérletekhez. UVITI; J — Mayer, úr nem mulasz­totta el, hogy ne tárgyaljon Willy Blancart-ral, akinek szépen elmesélte az egész ba- uxit-ügyet. Szerencsénk volt, mert Mayer dr., a kapzsi ma­gyar tőkés, annyira Utálta a felfedezőt, hogy túlságosan is szubjektív véleményt adott róla. Nem találta lényeges­nek Mayer úr Balátai tevé­kenységét, és ezzel jó ideig alaposan félrevezette az an­golokat és az amerikaiakat. — Balátai lakását jobban ismertem /vér, mint ö ma­ga... Persze sokszor ez a sok apró részlet okozta a baklö­véseket is. Túlságosan pre­cízek akartunk lenni... Flessburger emelt hangon folytatta: — Az amerikaiak­nál azonban sokkal jobbak voltunk. — Hugenberg első dühe el­múlott ... — A táska tartal­ma nem is lényéges — mond­ta Daitznak —, hanem maga a tény, hogy ellopták. Mit tudhattak meg a táska tártál­mából? Azt, amit egy közepes ügynök minden különösebb fáradság nélkül is megsze­rezhetett, az új telepek raj­zát és a gánti bánya terme­lési adatait. — A táskarablás óta kettős őrséget állítottunk arra a ha­tárvonalra. ami az amerikai­ak és Balátai között húzódott. Amikor Spanhordt és Mr. Woodworth átlépték a határt, a zürichi gyors szalonkocsi­jában a whiskyt és a ham and eggset már a mi embe­rünk szolgálta fel nekik. Csomagjaik tartalmát már a határ előtt átnéztük, szinte leltárba vettük. Ha, ha, ha ... A Gellértben sokkal nehezebben dolgoztunk min­dig, mint az Astoriában, ami tudvalevő kis német sziget volt az ellenséges hajókkal teli tengeren, de még igy is csodálatos eredményeket tud­tunk elérni. Az amerikai alu­míniumkonszern elnökhelyet­tese és titkára az 127-es ap- partement-t kapta. Nem volt nevű szakfelügyelőt, nem egykönnyen engedték el Bor­sod megyéből. Hiába győz­ködték, nem engedett: „Ak­kor is hazamegyek, ha fel kell mondanom.” Markazor katedra várta, s természetesen az annvira óhajtott családi ház. az is­merős arcok, a régi bará­tok : — A régi épületet még 1942-ben lebontottuk, s rész­letekben emeltük az újat, a mostanit. Ami most az el­ső szoba, ott hajdan egy öreg diófa állt. De sokszor pihentünk alatta férjemmel, anyámmal. Dehogy is ment volna nyugdíjba. 1988-ban, de idős édesanyja kerte. hogy minél több időt töltsön mellette. Engedett a katedrának ugyan búcsút mondott, ám nemsokára vállalta a társa­dalmi tanácselnökséget: egyik gondot cserélve a má­sikkal. G O O O ö azonban másképp látja: — A két gyerek messzire került, otthont alapított, egyedül maradtam ebben a nagy házban. A magányt azonban sosem érzem, mert nemcsak a tanácsházán ke­resnek, hanem itt is kopog­tatnak az emberek ügyes­bajos dolgaikkal. Érzem, hogy tartozom valahová, hogy szükség van rám, sze­rintem csak így lehet az em­ber élete kiegyensúlyozott. Feladat akad bőven: dél­előtt a tanácsházán tevé­kenykedik vagy éppen ke­rékpáron járja a falut, bé- kítgeti a perlekedőket a leg­hatásosabb módszerrel: jó szóval, meggyőzéssel. Olykor egész napos elfoglaltsága is akad: gyermekvédelmi párt­fogóként utazik a járás egyik községéből a másikba, hogy azért a pedagóguspályához is hű maradjon: — MegdöDbentő esetekkel véletlen, hogy a 128-asban Neuberger, a segédem foglalt szállást, mint az amszterdami Weltman AG magyarországi képviselője. — Nem fárasztom a részle­tekkel. innen kezdve már egy kívülálló számára túlságosan 'bonyolultan, bár- nagy gyor­sasággal peregtek az esemé­nyek. Az Intelligence Service nem tétlenkedett, az ameri­kaiakkal egyetértésben igye­keztek a még hiányzó irato­kat beszerezni. Jártak a Föld­tani Intézetben, ahonnan megkapták Balátai szakdol­gozatait. Az Iparügyi Mi­nisztériumból megszerezték a bauxitbányászat fejlesztési terveit, s mindezt azért, hogy Balátai előtt fitogtatni tud­ják kitűnő tájékozottságukat. Űk már addigra meghozták a döntést, Balátainak felajánl­ják az amerikai állampolgár­ságot, a pénzt, az utazás el­intézését. Még a zártkutat- mányok elárverezése is jól jött nekik. Balátai itt már nem számíthat kegyelemre, nincs más választása, mint Amerikába menni. Űjabb meghívó a Gellért-szállóba, tizenhét órára. Ha hétre hív­ják, nem érem el a berlini gépet, és talán mi is elké­sünk. De este hétre azért nem beszélhettek meg rande­vút, mert Mr. Woodworth előre bosztott programját, vagy vacsoraidejét, megszo­kott menetrendjét, nem akar­ta felborítani. Neubergert a szalon aszta­la nehéz feladat elé állította, de a biztonság okáért a sző­nyeg alá tette a mikrofont, ahonnan viszont nem lehetett tisztán hallani a beszédet. A ' beszédet azonnal áttettük kódba, s úgy vittem külön géppel Berlinbe. A kódot azonnal áttettük rendes írás­ra, addigra megérkezett dr. találkozom néha. A legag- gasztóbb, hogy elvkor szinte lehetetlen megoldást aján­lani, találni. A nagy csalá­doknál a legtöbb a veszé­lyeztetett sorsú gyermek: a szülők nemcsak a kevés pénzt tudiák rosszul beosz­tani, hanem a legalapve­tőbb nevelesi ismeretekkel sem rendelkeznek. Meg kel­lene találni annak módját, hogy az iskola miként te­hetne többet ezekért, a csalá­dokért, gyerekekért. És ismét terveket említ, ötleteiről tájékoztat. G G 0 G Gondokról is szó esik. az elnökasszony nehéz percei­ről sem feledkezik meg: — Az emberek valahogy zárkózoita'obak, közömbö- sebbek lettek, mint régen voltak. Másfél évtizeddel ez­előtt, ha társadalmi munkát szerveztünk, majd mindenki szorgoskodott, ha Ismeretter­jesztő előadás volt a műve­lődési házban, valósággal to­longtak az emberek. Most otthonülöbbek, elsősorban anyagi gyarapodásukkal tö­rődnek a markaziak. Több a határvillongás is, s ráadá­sul milyen kis apróságok miatt! Végh Istvánné számára minden gond azért van, hogy mihamarabb megbir­kózzék velük. Néhány perc múltán már az eredmények­ről beszél... G G G G Szabad idő, pihenés? Késő délutánonként és este. Az is legtöbbször kerti munká­val telik, hiszen egy bioló­gia, földrajz szakos tanár sosem tagadhatja meg „mes­terségét”. Estére egy-egy jó könyv vagy éppen tervezge- tés a jövőről: — Két dolgot kívánok: unokát a lányoméknál, s azt. hogy a markaziak még sokáig számítsanak rám ... Pécsi István Werner Dadtz és Clodius. Fi­gyelmesen elolvasták a be­szélgetést, amit az amerikai­ak Balátaival folytattak. Ak­kor derült ki tulajdonképpen a CIA szándéka. Igaz, hogy Balátai nem adott konkret választ. Gondolkodási időt kért, de mi nem várhattunk. Sokáig tárgyaltunk, mi le­gyen. Reggelre megszületett a döntés: Balátai nem hagy­hatja el az országot, legfel­jebb, ha Németországba megy. Egy ennyire jó képes­ségű embert nem orozhatnak el tőlünk az amerikaiak. Az akció fedőneve: Kaszinó, a végrehajtást rám bízták. Bu­dapestre visszautazva kértem el öntől, ha jól emlékszem, az emeleti lakás kulcsát. Bayer Olga, aki eddig ki­tűnően érezte magát, és az emlékek csípős, de koránt­sem fájdalmas injekcióitól felfrissülve hallgatta a kölni gyógyszerész magyarázatát, a Kaszinó utcai lakás említése­kor enyhe rosszullétet érzett. Most mái- abbahagyta volna azoknak a napoknak a fel­idézését, de Flessburger csak most kezdett igazán belejön­ni a mesélésbe. — Nem tudom, ki tervez­hette azt az épületet, de nagy. szerű munka volt. Jól szige­telő ajtók, ügyes elrendezés, a félemeleti és az emeleti rész teljesen azonos beosztá­sa. ezt szeretem. Nem érhet meglepetés. Neubergert és még két fickót vettem ma­gam mellé, őket egyik éjsza­ka betelepítettük a felső la­kásba. Valóságos ais hídfőál­lást létesítettünk. Hugenberg gratulált is volna, ha... __ÍFolut&tjakJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents