Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

foádíá 1.18 ».00 9.35 10.05 10.05 12.20 12.35 13.57 14.49 13.10 15.37 16.05 16.16 16.36 17.05 17.30 17.45 I8.no 18.30 19.25 19.55 21.03 21.33 22.20 22.30 23.12 0.10 KOSSUTH Régi melódiák Harsau a kürtszó 1 Áriák Édes anyanyelvűnk Szimfonikus zene KI uyer ma? Melódiákoktól A Gyermekrádió műsora Éneklő Ifjúság Századunk zenéjéből Lopez-operettekből Könnyűzene Lakáspolitika Népdalok Fiatalok stúdiója Fúvószene Van új a nap alatt Könnyűzenei Híradó A Szabó család Aranyhangok Közben: Versek Esti beszélgetés Tánczene Ázsiai arcképcsarnok Zenekari művek Szölistaparádé Gitármuzsika PETŐFI 8.05 Mikrobf és a Holnaplátók. VIII. rész 8.40 Beszélgessünk zenéről 9.03 Daljátékokból 9.52 Könyvek, tájak, emberek 12.03 Bécsi klasszikus zene 13.03 Törvénykönyv J3.20 Operarészletek "14.00 Kettőtől — hatig . . Zenés délután 18.10 Rádióegyetem 18.35 Éneklő világ 19.01 Madrigálok 19.09 Nótacsokor 19.39 Gondolatok filmekről 20.28 Rádiószínház 22.05 Színes Szőttes. II. rész 23.15 Barokk muzsika MAGYAR 17.43 Hírek 17.50 Az NDK tv könnyűzenei műsora 18.50 Felnőtt fejjel — iskolapadban 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Névtelen csillag. Tv-játék »2.05 Tv-híradó — 2. kiadas 22.15 A Fischer—Szpasszkij sakk VB-döntőről POZSONYI 18.05 Bábjáték 19.00 és 21.13 Tv-híradó 20.05 Éva doktor Lengyel tv-sorozat. 2. rész 20.23 Elefántbébi 21.05 A Z—72-es hullámon EGRI VÖRÖS CSILLAG Telefon: 22-33. Délután fél 4 órakor Sztrogof Mihály Verne G1 ula regénye, színes szinkronizált film. Délután fél 6 és este 8 órakor Csak rá kell nézni! Színes, zenés olasz filmvíg­játék. EGRI BRÓDY Telefon: 14-07 Délután fél 4. fél 6 éf este fél 8 órakor Vigyázat, hekus! Színes, francia bűnügyi film­vígjáték. EGRI KERTMOZI Este 8 órakor Sztrogof Mihály GYÖNGYÖSI PUSKIN Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Traianus oszlopa I—II. (Dupla helyárak.) GYÖNGYÖST KERTMOZI A félszemű seriff HATVANT VÖRÖS CSILLAG A kétéltű ember HATVANI KOSSUTH Ha nekem puskám lenne heves Mouret abbé vétke FÜZESABONY Halál a kanyarban Eg; romániai bis falatál - Új-Ztadig Kovács Apollónia alig tíz éve él Magyarországon. Ne­ve ez alatt 'a rövid idő alatt fogalommá vált. Kicsit fátyo­los. érdekes színű hangjával, egyéni előadásmódjával ran­got teremtett egy műfajnak, a cigánydaloknak. Lemezeit jól ismerik az egész világon. Hogyan jutott el egy romá­niai kis faluból egészen Űj- Zélandig? Szerencsére — mint mondotta —, nincs sok ideje ezen elmélkedni. Egy Maros—Torda megyei kis faluban, Nyárádremetén, nevelkedett, édesapja bá­nyász volt. Népdalokat már kislány korában is nagy-nagy lelkesedéssel énekelt. Egyik nyári szünidőben, melyet ko­lozsvári rokonainál töltött, egy rokona felfigyelt hangjá­ra. szólt is édesapjának, hogy kincs van a kislány torkában, taníttatni kellene. Édesapja azt válaszolta, ő becsületesen felnevelte gyerekeit, aki több­re akarja vinni közülük, pró­bálja meg egyedül. Apollónia nagyon akart énekelni, meg­próbálta. Felszökött Pestre, tanulni. Két évig tanult egy énekmesternőnél, akinél az éneklés technikáján túl, meg­ismerkedett a magyar nóták rejtett szépségeivel, azok mű­vészi tolmácsolásával. Egy al­kalommal a rádió „Mikrofon­próba” címen hangversenyt rendezett a Zeneakadémián: új, rádiószereplésre alkalmas hangokat kerestek. Ezen a hangversenyen elnyerte a közönség díjét. Azon a na­pon, amikor elindult a rá­dióba, hogy élete első felvé­telét elkészítsék vele, az ut­cákon tankok álltak. Kitört a háború, azonnal hazautazott Romániába, családjához. A háború után beiratkozott a kolozsvári szímiskolába, ahol folytatta tovább ének- tanulmányait is. Egyik vizs­gaelőadása után szerződtette egy utazó színtársulat, velük járta a falvakat és települé­seket, majd a Nagyváradi Állami Színház szerződtette; annak tagja volt tizennégy éven keresztül. Félállásban, a romániai Filharmónia Dan- kó Pista népi zenekarával hangversenyezett azokon a napokon, melyeken nem ját­szott. Erdélyi, főként c*:ki népdalokat énekelt. Egyik ilyen szereplés után meghív­ták egy cigánytelepülés la­kói. Énekeltek, táncoltak tiszteletére. Először akkor fi­gyelt fel ennek a különös muzsikának a varázsára. A cigánydalokat, csakúgy, mint a négerek dalait, két alapve­tő tulajdonság jellemzi: mély­ségekből felszakadó szomo­rúság és féktelen ritmus. Ahogy visszaemlékezik arra az estére, az ragadta meg leg­jobban, ahogy a cigányok ösztönösen,, kórusban kezd­tek énekelni. Valaki elkezd - egy dalt, egy másik azonnal csatlakozik és „hozza” a bő­gő ritmusát, egy harmadik tercel hozzá — pillanatok j alatt egy egész zenekart ké- < pesek megszólaltatni. Néhány ; dalt ott megtanult tőlük, és legközelebbi fellépése után, ráadásnak elénekelte. Fan­tasztikus sikere volt. Attól kezdve rendszeresen énekelt műsora végén cigánydalokat. Családi okok miatt 1961-* ben véglegesen Magyaror­szágra költözött. Az ezt meg­előző években a nyári szün­idő alatt gyakran jött meglá­togatni itt élő testvérét. Egyik látogatását az alábbi történet előzte meg: Nagyváradon, színházi elő­adás után egy társaságban hallgatták a magyar rádiót, amikor megszólalt a bemon­dó: „...műsorunk következő részében Kovács Apollónia énekel.” Ugyancsak elcsodál­kozott, hiszen a Magyar Rá­dió vele nem készített felvé­telt. Legközelebbi alkalom­mal, amikor Pestre jött, „ment a hangja után”, a rá­dió népzenei osztályára. Ott megtudta, hogy Grabócz Miklós, a népzenei osztály vezetője, romániai útja alkal­mából hozott néhány felvé­telt, azok között volt Kovács Apollóniáé is. örültek, hogy jelentkezett, készítettek vele néhány felvételt, és az megis­métlődött néhány éven át minden nyáron. Így történt, hogy nevét Magyarországon kezdték megismerni, az ORI-n keresztül sok helyre hívták fellépni és nehezen értették meg. hogy Kovács Apollónia Romániában él. Az első évek Magyarorszá­gon nagyon nehezek voltak. Bár nem volt állás nélkül — rádió- és lemezfelvételeket készítettek vele és vidékre járt fellépni —, a színházat, úgy érezte, nem pótolhatja semmi. A nézőtér csendjét, a színházban megszokott rendet zajos, füstös vendéglők, nem­egyszer konyhai „öltözők” váltották fel. A siker, a kö­zönség szeretete átsegítette ezeken a nehéz éveken. A Filharmónia is próbált segít­ségére lenni. Néhány szemé­lyes kamaradarab főszerepét osztották rá, ezzel az előadás­sal jártak vidékre. Két és fél órán keresztül színpadon volt, ám előadás után a kö­zönség addig nem ment el, amíg nem énekelt néhány ci­gánydalt. Akkor már látta, hogy nincs más út, tőle a kö­Svájci jegyzeteli i zönség ezt várja, ezt kell csi­nálnia. A színházat mélyen elrejtette emlékei közé, tel­jes hittel, energiával ezt a műfajt vállalta .élethivatásá­ul. Kovács Apollónia egyedül­álló népszerűségének látszó­lag egyszerű zenei magyará­zata van. Előadói stílusában román népzenei elemek ke­verednek a magyaif népzene jellegzetes hagyományaival. Számunkra idegen zenei hangsúlyok. ritmusváltások, nem utolsósorban tökéletes énekkultúrája teszi különle­ges élménnyé fellépéseit. Ahogyan magyar nótákat, vagy cigánydalokat énekel, az nemcsak újszerű, de egy­ben utánozhatatlan is, mert a művész egyéni gazdagságá­ból, többlettudásából fakad. Az elmúlt évek során be­járta úgyszólván az egész vi­lágot. Lemezei ismeretében mindenütt örömmel, szeretet­tel vártál«. A siker jó érzés, de egyben nagy felelősséggel jár. Minden fellépése előtt izgul, de különösen olyankor, amikor hallja a konferanszié hosszas szövegét eddigi sike­reiről, külföldi útjairól, és tudja, hogy ha kiment a színpadra —, először talál­koznak majd, ő és a zenekar. Érthetetlennek tartja, miért nincs ennek a műfajnak, amelynek sikere van, amely­re igény van —, otthona? Miért kell nem egy esetben próba lehetősége nélkül szín­padra menni? Ez szólistának, zenekarnak egyaránt gyötrel- mes, mert tudják, hogy a kö­zönség — jogosan —, „profi” műsort vár. A cigánydalkultúra izgal­mas, mindenütt a világon megértik. Gyökerei a múlt­ból, mélyről erednek, ezért kitéphetetler.ek, ezért nem le­het múló divatjelenségnek tekinteni sikerét. Felszín alatt lappangó ősi művészet _ az, melyet Kovács Apollónia méltó helyére, pódiumra se­gített. László Ilona I. A semlegesség árnyoldalai A Mittelland dombjain, a Jura vonulatain, s az Alpok égbe nyúló világában él egy kis ország népe, ahol az emberek három különböző nyelven beszélnek. A sváj­ci kantonok a középkor óta szoros szövetséget alkotnak a háborúktól megtépázott Európa közepén — több mint másfél száz éve béké­ben. Ahogy a Német Szövetsé­gi Köztársaságból jövet át­lépünk a svájci határon, az első városka: Schaffhausen. Ez a 25 ezer lakosú, han­gulatos kis város régi ut­cácskáival,. patrícius- és céh­donképpen annak köszön» heti ezt a magas életnívót, hogy az utóbbi két vil le­égésben sikerült megőriznie békéjét. Ezt a békét termé­szetesen nem a semlegesség jogi elismerésének köszön­heti, hanem mindkét eset­ben annak, hogy az egy­mással szemben álló impe­rialista hatalmaknak önös érdekük fűződött Svájc sem­legességéhez Mint a nemrég nyilvános­ságra hozott dokumentumok bizonyítják, Svájc semleges­sége a második világháború idején tulajdonképpen elég vékony szálon függött. Hiá­házainak festői épületeivel, a városháza reneszánsz dísz- kútjával nagyszerű benyo­mást kelt a látogatóban. Miután a fáradt utas a főtér egyik vendéglőjében elfogyasztotta ebédjét, már jobb kedvvel néz körül. Fel­tűnő, hogy az épület a szo­kásosnál is jobban karban­tartott, külső díszítése friss­nek hat, emellett egy em­léktábla is felhívja magára a figyelmet. Ezen az áll, hogy az épületet 1944-ben bombatalálat érte. Vajon miért, vetődik fel a kérdés, hiszen Svájc akkor is sem­leges volt. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogjt Schaffhausen beékelődik a német területbe, s feltehető­en ez okozta a „félreértést”. De nemcsak itt találkozni második világháborús emlé­kekkel; Interlaken, illetve a Jungfrau felé menet is lá­tunk emlékművet, amelyet a második világháború során elesett svájci katonák tiszte­letére állítottak. Aki Svájcon keresztül uta­zik. már csak felületesen szemlélve is, nagy bizton­sággal érzékelheti a vitatha­tatlan jólétet. Eléggé köztu­dott, hogy az ország tulaj­Antonio Amurri: Családi beutaló i Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendel ■ben. (Tele­fon: 11-10) Rendelés gyermekek részére is Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 6r*'g. a .TAkat utca 41. %zám alatti rendelőben. (Tele- mm- Ft-37). Valentina, vetkőzz le- Fran­co, ne menj a vízbe. Roberta, hagyd, itt azt a vödröt, és vesd le a cipődet! Valenti­na, ne durcáskodj, vegyél példát Lorenzináról. Roberta, maradj nyugton. De hol van Franco? Franco, gyere csak ide, mindjárt levetkőztetlek. Roberta, menj árnyékba, úgy izzadsz már, mint szegény apád szokott. Franco, kinek beszélek én: azt mondtam, gyere ide, lehúzom rólad a nadrágot. Valentina, segíts jeladni Lorenzinónak a für­dőnadrágot. Hol van már me­gint ez a Franco? Franco, gyere ide, majd később mégy fürödni, már tiszta víz vagy! Valentina, hová mégy? Végy példát Robertáról. De hol van Roberta? Roberta, gyere ide, még nem szabad fürdeni. Franco! Hol van Franco? Franca! Ha bemégy a vízbe csúnyán kiporolom a nadrá­god! Valentina, jaj, fogd meg Róbertét, már bemászott a vízbe! Franco, hát mégse hallgatsz a jó szóra? Roberta, gyere ide a napra, szdrítkozz meg. Lorenzino, kisfiam, ne edd a homokot. Nem szabad, mére, gyere vissza, mert nem kapsz fagyit. Valentina, ho­vá tűntél? Roberta, gyere azonnal ide! Franco, ki en­gedte meg, hogy fagylaltot vegyél? Eredj, Valentina, fi­mert jön a mumus! Franco! Hová tűnt ez a büdös kö­lyök? Ha megfullad, mit mondok az apjának!? Hát itt vagy? Szólhattál volna, hogy itt vagy a hátam mögött. Va­lentina, add oda Lorenzinó- nak a labdát, nem látod, hogy sír? Franco, az inten »terel­gesd ki Roberta fagyiját! Nem, nem, Roberta, szó sem lehet. Nem kapsz, megértet­ted?! No jó. Valentina, de akkor vegyél Róberténak is, nehogy kisztizzen. Franco! Hová tűnt már megint ez a Franco? Ahá, ott van. Per­sze, gondolhattam volna4 el­ejtette a fagylaltot. Jól van, jól van, ne bőgj, majd anyu-\ ci vesz neked másikat. Va-; lentina, nehogy vízbe menj! a fagyival! Franco1 Hol vagy,I te csodagyerek? Franco! Gye­re elő, hív téged az édes-] anyád... Valentina, keresd meg Róbertét, nem tudom, hová tűnt. Jól van, ne menj, ide bújt a hátam mögé. Franco, miért eszed a hínárt? Hát igen, az étvágyad olyan, mint a jóapádé. Franco, ke­resd meg Valentinát. Te kis bice-bóca, aranybogár, kis Lorenzínóm! Valentina, ke-] resd meg Francót, aki, ép-\ pen téged keres. Roberta, el ne mozdulj mellőlem! Hol vagy, Roberta? Franco, sza-j ladj, keresd meg Róbertét,' és ha meglátod Valentinát,' mondd meg neki, hogy nel keressen, mert előkerültélJ Franco, gyere vissza, ez tény-1, leg Roberta lesz, pedig azt hittem először, hogy nem ő.j Franco, hányszor mondtam' már, hogy ezt nem itt szók-j ták csinálni, menj a kabinok mögé, vagy legalább fordulj el... . I Hála istennek, jön már a papa! Signora Pauletti, ké­rem, üljön át ide, most már, nyugodtan beszélgethetünk. Mondja csak, hány gyerekem, is van nekem tulajdonkép­pen? ... _ Fordította: Saiga Attila ba törekedtek a svájci ál­lamférfiak arra, hogy az or­szág semlegességét minden­áron • megvédjék, mégis ál­landóan fenyegetve érezték 'magukat. Ismeretes, Svájc lakosságának többsége ér­zelmileg a nyugati szövetsé­gesekhez húzott. Hitlerék nehezen tudták elviselni, hogy Svájc — úgymond — „a szövetséges hatalmak fe­lé semleges”. Amikor 1940 derekán Európa nyugati ré­szén megindult a „forró há­ború”, s a németek meg­kezdték a nyugati országok bombázását, légierejük rend­szeresen megsértette Svájc légi terét. A svájci légvédelem és a svájci vadászrepülők több német harci gépet lelőttek. Ez különösen Gőringet, a bi­rodalmi légierők mindenható marsallját ingerelte, minde­nekelőtt azért, mert Svájcot 1940 első hónapjaiban a né­metektől vásárolt harci gé­pekkel szerelték fel s most ezekkel a svájci felségjelű Messerschmittekkel semmi­sítették meg a Luftwaffe gépeit. Miután a német ve­zérkar retorziót helyezett kilátásba, Svájc engedmény­ként kiadta az elfogott né­met pilótákat. Olaszország háborúba lé­pése és Hitler győztes nyu­gati villámháborúja után a svájciak joggal félhettek at­tól, hogy a németek nem állnak meg határaiknál. A svájci fegyveres erők főpa­rancsnoka titkos londoni lá­togatása alkalmával biztosí­totta a brit kormányt, hogy egy esetleges német táma­dás esetén a svájciak ellen­állnak és ehhez támogatá­sukat kérte. A Downing Streeten — a Hitler villán’.háborúja utáni helyzetet mérlegelve — úgy döntött a kabinet, hogy szük­ségük van Svájcra, erre az Európa közepén elterülő kis „szigetre”, mert a királyi légierő gépei az észak-olasz­országi célpontokat a leg­gyorsabban Svájc légteré­nek átrepülésével érhetik el. Persze, annak idején ebből is nem kevés bonyodalom származott. Svájc semlegessége azért is érdekében állt az egy­mással szemben álló impe­rialista hatalmaknak, mert a nemzetközi monopoltőke képviselői itt viszonylag za­vartalanul érintkezhettek, folytathatták üzleti tárgya­lásaikat és a kereskedelmet. Boros Béla 1972. július 25., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents