Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

IPARFEJLESZTÉS

Heten CeuvosMbó

«

Az összérdek tervszerű érvényesítésével

„Mintha magunknak építenénk"

pari munka helyben

Jó lenne. Elmaradna az Lazás, s vele száz kényelmet- •nség. Megszűnne a zsúfoltig a közlekedési eszközökön, öbb szabad idő teremtődne, supa előny! Az óhajok nem sveszthetők össze a lehetősekkel, ami kényelmesnek ínik, az nem okvetlenül izdaságos. Az iparfejlesztés uidkívül bonyolult feltétel- mdszert feltételez. A sokféle allható kívánság — iparra an szükségünk, hogy haladassunk, gyarapodhassunk —, ■ljesítése tehát nemcsak lyagi akadályokba ütközik.

. társadalmi érdekeken is iorbát ejtene.

Ezért helyesen cselekedni ! iparfejlesztésben annyi, unt érvényt szerezni a haté- anyság elvének. Ami nem úridig sikerült, de most már engedheteüen.

Megváltozott sorrend

Húsz esztendő alatt egy- úllióval nőtt azok tábora, dk az iparban keresik meg snyerüket. Míg a hatvanas vekig a főváros üzemei ad- ik a termelés több, mint feit, azóta megváltozott a irrend, a vidék jutott az él- *. Üj üzemek, vállalatok se- :ge kezdte meg munikáját, ig ismert helységekből £on- s iparvárosok lettek. Az ■edményék fénye sokak sze- ében délibábbá vált; min- aúitt mód van — vélik —,

: ipartelepítésre, csak kérni, »vetetni kell. A terület- és lepülésfejlesztésnek valóan fontos eszköze az ipano- tás, ám egy a lehetséges .ódák közül. Alkalmazásá- yz bizonyos adottságok, féltelek szükségesek. Ezek hí- m és sajnos, ez sem ritkáig, az új üzem elsősorban indokát termel. Például éL- ippantja a lakosság elől a zet; túlterheld az elefctro- os vezetékeket. S ezek még ak a kisebb bajok közül dók.

A gazdasági tevékenység yan összetett folyamat, nelyben minden tényezőnek erepe van. A nagyon mesz- •iről érkező nyersanyag drá- ibbá teszi a terméket. A asúti iparvágány, a közút,

[avuló rétiméinek íz egri

tserépgyárban

Mint korábbról ismeretes: j, korszerű cserépgyárral izdagodott a megyeszékely, s egyben a hazai épí- íanyag-ipar. Az üzemet még ivaly átadták rendeltetésé- ek, de egyelőre csak kísérti jelleggel. A Kétmüsza- os próbatermelés ez év feb- íár elsején kezdődött, s ilytatódott a továbbiakban, áltakozó eredményekkel.

A kísérletek utolsó szakájukhoz érkeztek. Mint a ét végén Komjáti Attila yárvezetőtől megtudtuk: sóéig az agyagtároló hiánya ehezítette a „kibontako- ást”. E hónap 10-étől azon- an végre üzembe helyezték z országban második ilyen ítesítményt, ami most már 600 köbméter agyag — égyhetes készlet — tárolást, pihentetését, tökéletes lőkészítését biztosítja, s zzel folyamatosabbá teszi a zrmelést, lényegesen javítja minőséget. Amíg ezelőtt sak napi 24—25 ezer nyers serép készülhetett, napja- nkban már 30—32 ezres a ermelés, s 20 százalékkal óbb a termék.

A program szerint egyébBorravaló... ? 1

ják, s a helyi terveket csak erre alapozzák. Amint hogy szintén tévedés a fejlődést szakaszokra osztó, azaz ugrásszerű tevékenységként felfogni, s például szakaszokra oszló, azaz ugrásszerű tevékenységként felfogni, s például kirekeszteni az ipar köréből az élelmiszer-feldolgozást, a szolgáltatást, a nem túl nagy befektetést követelő helyi kisüzemet — a több száz embert foglalkoztató „igazi gyár” reménye fejében. Az egyre inkább iparosodó mezőgazdaság jelentőségéről — mind a foglalkoztatásban, mind a fejlesztési források létrehozásában —,

már nem is beszélve.

Megtervezett holnap

A kormány két esztendeje hozott határozatot a terület- fejlesztés irányelveiről, illetve a településhálózat-fejlesztési koncepcióról, világosan kijelölte azokat a járható utakat, amelyeken a gazdasági szerveknek éppúgy, mint az irányítás testületéinek, haladniuk kelL Az iparfejlesztés területenkénti centrumainak kijelölése az anyagi és szellemi lehetőségeket ésszerűbben fölhasználóvá teszi a haladást. A szomszéd portán is megtalálható, de a társadalmi munka hatékonysága szempontjából nagyon is sokba kerülő ipari foglalkoztatás helyébe az osszérde- kek tervszerű érvényesítését léptette, a lehetőségek határáig egyeztetve a csoport- és egyéni érdekekkel

Távlatot nem az óhajok, a kívánságok összefoglalása adhat, hanem a gazdasági célszerűséget és az emberi vágyakat jól egyeztető tervezés, a lehetőségek szigorúan elemző felmérése. Az eddigi, kezdeti eredmények azzal biztatnak, hogy a tervezés hosz- szaJbb távon is képes ma már számolni egyes területrészek helyzetével, adottságaival, s ennek következtében nem a véletlen, a szerencse, netán az akamokság határozza meg az iparfejlesztés menetét, hanem a mindenkinek hasznot hajtó józanság.

! (M. O.j

Pihenő az épülő ház tetején.

(Kiss Béla felvétele)

A „nyersgyártó” oldalon dolgozik Cselényi Mária és Baranyai Erzsébet, akiktől kellő gyorsaságot és ügyességet követel nap nap után a munka.

(Tóth Gizella felvétele)

ként, a nyersgyártásban a napi 40 ezer a cél. Ami pedig az égetést illeti: a jelenlegi 24—25 ezerről 36 ezerre szeretnék növelni a termelést, amihez éppen ezekben a napokban folyik a kemence beszabályozása A gyárban most sűrítik a „tolási időket”, s így már a jövő héten négyezres növekedés várható.

A technológiai vonal, mint azt a „tartós üzempróbán”

részt vevő nyugatnémet szakemberrel együtt az egriek megállapították: általában kifogástalanul működik. Mindössze az úgynevezett pikkelyes szállítószalagon kell keveset változtatni az üzembiztonság érdekében.

Az első félévre a gyáregység a központtól még nem kapott pontos tervet, de a harmadik negyedévre már készítettek programot. Ami

a negyedév első hónapját illeti: időarányos a teljesítés. Később pedig már bizonyos többletre is van kilátás, s így a harmadik negyedévet túlteljesítéssel zárhatják.

Egyébként: valójában csak a harmadik negyedév végétől kezdődik az üzemszerű termelés, ami remélhetőleg nem okoz csalódást.

(— ni)

Furcsa eset miatt panaszkodik levelében egy bélapátfalvi olvasónk. Mint minden évben, az idén is egynapos kirándulásra mentek az ÁFÉSZ dolgozói. Berekfürdő volt az úti cél, s majd százan foglaltak helyet az autóbuszban. Minden remekül sikerült, az emberek jól érezték magukat, s csak a végén vegyült némi üröm az egynapi örömbe. Visszafelé jövet a kirándulók egy csoportja ellátogatott az egri Ssépasszony- völgybe, hogy jóízű borral pecsételjék meg a napot és leöblítsék az út porát. A csoport vezetője szűk egy órai tartózkodást engedélyezett mindenkinek. Az emberek időben el is foglalták helyüket az autóbuszban, mert mikor megérkezve kiszálltak, a gépkocsivezető is figyelmeztette utasait: „este 9-ig tart a munkaidőm, akkorára haza kell érni Bélapátfalvára.” Este 8 órakor el is indult a busz. Utasai vidáman társalogtak, s még énekeltek is.

Alig értek ki a városból, mikor a csoportvezető, kezében egy sapkával körbe-körbe járt és mindenkitől 5 forintot kért — borravalónak a sofőr részére. Olvasónk is odaadta az 5 forintot, de furcsálko- dik az eset miatt, mondván: a gépkocsivezető fizetést kapott a munkájáért, sőt külön pótlék is illette a vasárnapi különjárat miatt. A szövetkezet is fizetett a buszért, minden kilométer után. Akkor pedig minek a borravaló?! És felteszi a kérdést: „Ma már ott tartunk, hogy a kötelességszerű munka is szívesség lesz?!” Erre a kérdésre a sapkával kéregető csoportvezetőnek és a gépkocsivezetőnek is válaszolnia illene «.«J

(kyd)

SMMSjQ

1972. július 25., kedi j

az energiaellátás kiépítése tetemes összeget emészt fel. Gondolni kell a víznyerésre, a szennyvíz elvezetésére éppúgy, mint a rendelkezésre álló munkaerő összetételére, képzettségére stb. Ha valamelyik lényeges tényezőt szem elől tévesztették, a termék esetleg a kétszeresébe kerül annak, mint amennyiért a jobban megválasztott helyen előállíthatnák. Kényszerű pillenőkkel szakíthatják meg a munkát a víz- és az energiaellátás zavarai. Késhet az alapanyag, s a raktárakban halmozódhat a késztermék, mert az üzem létesítésekor figyelmen kívül hagyták a szállítás megoldását. S megtörténhet az is, hogy mindez rendben van, mégis kapacitása felével termel csak az üzem, mert nincs elég munkás.

A kevesebb több

Tíz esztendő alatt az állami ipar vállalatainak száma 1368-ról 912-re csökkent, s telepeinek száma is 6770 helyett 5681. (Hasonló folyamat ment végbe az ipari szövetkezeteknél: a tíz év előtti 1251 helyett ma 821 működik.) Ugyanakkor az egy-egy ipartelepre jutó munkáslétszám 128-ról 188-ra, a kilowattban számított hajtóerő pedig átlagosan 749-ről 1604- re növekedett egy telephelyen. Azaz létszámban, korszerűségben fejlődtek az ipartelepek, jó néhány „kó- cerájt” viszont fölszámoltak. S ezt csak helyeselni lehet. A társadalmi érdekek szemszögéből ugyanis az a döntő, hogy a meglevő eszközöket milyen hatékonysággal használják fel, s nem az, hogy ezeket hány helyre osztották él! Ez persze nem mindig talál elfogadásra, megértésre. Főként ott nem, ahol foglalkoztatási gondokkal küzdenek, s ezért minden áron ipart szeretnének. Igaz, az árat — jó szándékuk ellenére is —, a társadalommal fizettetnék meg.

Széles körben, él terjedt, de hibás felfogás az, amelynek vallói a foglalkoztatás megoldását kizárólag az ipartelepítésben, fejlesztésben lát.rajceva, azaz Ljuba, aki az egyetemen fizikát tanul, es a medika, Nagyezsda Hrisz- tovorova, azaz Nadja. Ök a főiskolás lányokkal egy csokorban az egyik épület immáron félkész lakásaiban takarítanak.

— Nem szakadunk meg a munkától — vígasztalnak. — Ez már amolyan háziasszonyi teendő. Napi hét órán át ki lehet bírni. Utána jön a program.

Vlagyimir Taraszov, Ana- iólij Jegorov és Szlava Kai- szín egy házgyári épület tetején tevékenykedik.

— Ez az igazi — mondják, és körbemutatnak. Válóban szép látvány innen az épülő lakótelep, s akkor még szebb, ha „idegenek” hívják fel erre a figyelmet. Kevert betont lapátolnak, végzik a szigetelést, versenyben a magyar munkásokkal. Az összhang olyan, mintha ki tudja mióta dolgoznának együtt?

— Mi a program a munka

után?

— Tegnap este táncoltunk,

ma valamelyik üzemben találkozunk az egri fiatalokkal. És természetesen járjuk a várost. Nagyon szép Eger, nem győzünk betelni vele... És az emberek is: megszerettünk mindenkit.

Elmenőben még visszanéztünk egy pillanatra. Szaporán mozogták a lapátok, a másik épületből énekszó hallatszott.

Két nyelven, egyről, fi

Kátai Gábor

Ä barátság, méghozzá a szívből jövő barátság öröme érződik e három szóból. Először oroszul hangzott el, két épülő ház között az egri Csebokszári lakótelepen, majd néhány tornamutatvány, s több külföldi állam szavainak segítségével sikerült magyarra is lefordítani:

— Mintha magunknak építenénk. .. i

Egyetemisták érkertek Csuvasiából, szám szerint heten, hogy eleget téve a KISZ Heves megyei Bizottsága és a Komszomol Csuvas Területi Bizottsága között született megállapodásnak, három hetet töltsenek el Egerben, a Csebokszári lakótelep építésén. Ugyanebben az időben hét Heves megyei főiskolás csuvas építőtáborban dolgozik. Hogy ott milyen idő járja, nem tudjuk, de az biztos, hogy az „egri” csuvasok nem fáznak.

Munkákedviik, kicsattanó vidámságuk magával ragadja az építőipari dolgozókat is; hatalmas kedvvel közös dalra fakadnak időnkint, s ez felér az épületek „rezgéspróbájával”. is. Szóval —■ fiatalok!

Vlagyimir Csekuskin, aids csoport főnöke, és egyébként a csuvas egyetem vezető tanára (filozófiából kandidált), kissé aggódva kérdezte:

— Elégedettek-e vajon velünk. .. ?

Nem volt szükség udva- riaskodásra, a vezetők és a velük dolgozó magyar munkások egyöntetűen nagy elismeréssel nyilatkoztak róluk.

Abban az épületben, amelynél beszélgetünk, egy brigádban dolgozik Vlagyimir a' csoport komisszárjával, Alekszej Krjasinovval, az egyetem Komszomol-tit- kárával. A fiatalember példás optimizmusa hatalmas szorgalommal párosul: nagy igyekezettel, és nem is sikertelenül próbálja elsajátítani a magyar nyelvet.

— Mi a feladat mára?

— Mondanak, csinálunk — válaszolja. — Mindent. Tegnap délben — folytatja —

... hogy is mondanak... kukorékolni. ..

Látva a meghökkenést, kissé tanácstalan, majd dúdolni kezd.

— Énekeltek? — találgatunk. Lelkesen bólogat, miközben valaki bemutatja az éneklés és a kukorékolás közötti különbséget. Bővült a szótár. Kiderül, hogy az ebédlőben rögtönzött műsort adtak, vállvetve a magyarokkal. Az ebédlőről a szó a kosztra főidül.

— A sok szellemi munka után jót tesz a fizikai munka — mondja Vlagyimir Csekuskin — ezután pedig a bőséges és igen jó koszt.

A véleményhez csatlakozik a csoport két, csinos lánytagja is, Ljubova Kud-