Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAvSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» Törvény és alkohol H a valaki nem tudná, hogy hazánkban mely napo­kon fizetnek bért, nem kellene megérdeklődnie: az utcán, a járókelők között támolygó ittas emberek gya­koriságából kikövetkeztethetné. S hogy ez valóban így van, megerősíti az a statisztikai adat, amely szerint 1960 és 1970 között, mialatt az egy főre jutó reáljövedelem 59 százalékkal emelkedett, az alkoholtartalmú italok fo­gyasztása vásárlói áron 60 százalékkal nőtt. A jövedelem növekedését egyenes arányban követte a szeszes italok­ra költött pénz. S ennek hatása nemcsak az utcán mutatkozik, ha­nem a családok és az egyének életében is. Számtalan konfliktus, családi és egyéni tragédia forrása az alkohol. Orvosi megfigyelések szerint a rendszeresen ivók 10— 15 százaléka válik iszákossá, és ez utóbbiaknak egyhar- mada alkoholista beteggé. Az alkoholistáknál súlyos ideg- rendszeri és belgyógyászati megbetegedések lépnek fel — elég példaként az alkoholos demenciára (elbutulás) vagy a májzsugorodásra hivatkoznunk. Az alkohol okozta károk csak részben fejezhetők ki forintban, de ameny- nyi átszámítható, az is tetemes összegre rúg. Az alkohol okozta közúti baleseti károkat például 1969-ben nyolc­vanmillió forintra becsülték, az üzemi baleseti károkat pedig mintegy hétszázmillió forintra. Sokan felvetették azt, hogy ha mind a családok éle­tében, mind az emberi szervezetben, mind forintban mérhetően ekkora károkat okoz az alkohol, akkor miért hozzák forgalomba. A kérdés azonban nem ilyen egy­szerű. Egyrészt voltak már kísérletek a világon a szesz­forgalmazás állami betiltására — közismert az USA ese­te —, ám ezek nem küszöbölték ki az alkoholizmust sem és a szeszfogyasztást sem, csupán a csempészést, a tiltott forgalmazást, az árakat növelték. Másrészt aligha képzel­hető el, hogy egy csapásra beszüntethető a szeszes italok fogyasztása, ha már több ezer éve tart. De hiszen miért is kéne beszüntetni, mondják má­sok, ha alkalmanként a mértékletes fogyasztás jótékony, a társas életet „olajozó” hatását tekintjük. Ám, ki tudja megmondani, mi vagy mennyi a mértékletes? Mikor kell megállni? Erre általános szabály nincs, és éppen azok nem ismerik ezt a határt, akiknél iszákosságra majd al­koholizmusra vezet a kezdetben alkalmi italozás. Így hát marad a lehetséges, bár nehezebb megoldás: olyan közszellemet igyekszünk kialakítani, amely nem holmi férfias cselekedetnek tekinti a részegséget, része­geskedést, hanem annak értékeli, ami: emberi mivol­tunkból kivetkőző magatartásnak, a normálistól való elté­résnek, végső soron — mert erre vezet — betegségnek. Az első társadalmi, országos méretű tett, ami egy ilyen felfogásnak támogatást nyújt, és ami következete­sen végiggondolva így tekinti az alkoholizmust, az az idén — közvetlenül az alkotmánymódosítás után — az országgyűlés áprilisi ülésén elfogadott 11. törvény. Az egészségügyi törvény, amely harmadik részének második fejezetében kitér az alkoholizmusra. A 35. paragrafus el­ső bekezdésében kimondja: „Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatar­tásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén a munkát ismételten súlyosan zavarja, az egészségügyi szerv jogosult gondo- zás&rt'"való részvételre kötelezni, illetőleg elrendelni a gyógykezelésnek kórházi alkoholelvonó osztályon (részle­gen) történő foganatosítását. A kórházi gyógykezelés tar­tama — ha jogszabály másképp nem rendelkezik — nem haladhatja meg a folyamatos hat hónapot.” A következő paragrafus azt is kimondja, hogy az ittas személyt, „aki nyilvános helyen botrányt okoz, vagy magával tehetet­len, a rendőrség szervei kijózanító szobára szállíthatják”, ahol őt „kijózanodásáig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra” lehet visszatartani. Hiba lenne, ha mindent a törvényre 'és foganatosí­tóira hagynánk, és ezzel elintézettnek tekintenénk az alkoholizmus ügyét. A törvény fontos kiindulópont az al­koholizmus elleni küzdelemben, amely egyfelől az iszá- kosság elfajulásának eleve gátat igyekszik vetni, másfe­lől az alkoholisták gyógykezeléséről intézkedik. Nemcsak annyira lesz hathatós, amennyire foganatosítják, hanem annyira, amennyire a társadalmi megítélés magáévá te­szi az iszdkosságnak és az alkoholizmusnak a törvényben kifejezésre jutó, közérdekű megítélését. (N. F.) J«A/\AAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWW\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/h VILÁG PROLETABJÄI, EGYESÜLTETEK! 1 ...Á% AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 172. szám ARA: 1,— FORINT 1972. július 23., vasárnap Waldheim sajtókonferenciája A Szovjetunió és a szovjet vezetők szilárdan támogatják az ENSZ tevékenységét „Hasznos és őszinte meg­beszéléseket folytattunk Moszkvában, amelyek nagy segítséget jelenítenek szá­momra” — jelentette ki Ko- szigin szovjet miniszterelnök­kel és Gromiko külügymi­niszterrel lezajlott eszmecse­rédről Kurt Waldheim ENSZ- főtit'kár. Hatnapos szovjet- unióbeli hivatalos látogatásá­nak befejeztével Waldheim szombaton délelőtt sajtóérte­kezletet tartott Moszkvában. — Koszigin és Gromi­ko egyaránt szilárd tá­mogatásáról biztosította a világszervezetet — állapította meg a főtitkár, hangoztatva, hogy ezt annál inkább fontosnak tartja, mert vannak országok, amelyek nem járulnak hozzá kielégí­tően az ENSZ tevékenységé­hez. Elismeréssel beszélt a szov­jet külpolitika eredményei­ről, elsősorban az európai fej­leményekről. Általánosságban két fontos pozitív tendenciá­ra hívta fel a figyelmet: a nemzetközi viszonyokban mu­tatkozó enyhülési folyamatra, és a nagyhatalmak egymás­hoz való közeledésének irányzatára, amelynek egyik legfontosabb fejleménye a moszkvai szovjet—amerikai GIEREK $ „Mindent az emberek munkájával, mindent az emberek javára” A július 22-i lengyel nem­zeti ünnep alkalmából szom­baton délelőtt ifjúsági nagy­gyűlést rendeztek Lodzban. Több tízezres nagygyűlé­sen részt vettek az ország párt- és állami vezetői, Ed­ward derek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jab- lonski, az államtanács elnö­ke, Piotr Jaroszewicz mi­niszterelnök, a LEMP PB és a kormány több tagja. Je­len voltak a szocialista or­szágok, köztük hazánk ifjú­sági szervezeteinek küldött­ségei, a DÍVSZ és a nemzet­közi diákszövetség képvise­lői, a szocialista országok varsói diplomáciai képvise­leteinek vezetői. Gierek a többi között han­goztatta: Jobbára nyári munka az útépítőké is — amivel mostanában, a lilCpiIöfí megyét járva ugyanúgy találkozhatunk Eger és Kerecsend között, mini például Rózsaszentmártov, vagy Petőfibánya közelében, Visonta környékén, Piszkéstetőn, s benn, Sírokban. Képünk a megyeszékhely felé vivő út építőiről készült, s a lap 5. oldalán egy deiki napáiról fíúnk. __________ (Foto: Kiss Béla). — Előrehaladásunk most gyorsabb, mint eddig bár­mikor volt. Ha áttekintjük az elmúlt egyéves idősza­kot, joggal elmondhatjuk, hogy ez az esztendő az ál­lam és a nép számára egy­aránt sikeres volt. Az ipar­ban, mezőgazdaságban és az élet egyéb területein jó ered­ményeket értünk el. Ezt el­sősorban népünk munkájá­nak köszönhetjük. — Ebben az ötéves terv­ben majdnem akkora össze­get ruházunk be népgazda­ságunkba, mint az előző egész évtizedben. Lengyelor­szág történelme során még sohasem volt ilyen átfogó, sokoldalú fejlesztési prog­ramja. Ez egyben azt is je­lenti, hogy fiatal nemzedé­künk előtt még sohasem álltak ilyen távlatok és fel­adatok. Tetteinket és terve­inket egyetlen elv vezérli: „Mindent az emberek mun­kájával, mindent az embe­rek javára.” csúcstalálkozó volt. Wald­heim emellett emlékeztetett arra, hogy változatlanul nagy gondot okoz az ENSZ-nek az indokínai és a köziel-keleti válság, a ciprusi és a dél-af­rikai helyzet, s több más „lokális” kanfldktus. — Az európai biztonsá­gi konferencia összehí­vására jók az esélyek —, — állapította meg a főtitkár. Véleménye szerint a sokol­dalú előkészítő tanácskozásra idén ősszel, magára a konfe­renciára a jövő év folyamén kerülhet sor. A két német állam ENSZ- felvételéről, amely ugyancsak szerepelt a moszkvai tárgya­lásainak napirendjén, Wald­heim kijelentette: „az uni­verzalitás az ENSZ-nek érde­ke, ezért a magam részéről az összes kettéosztott álla­mok ENSZ-be történő felvé­tele mellett vagyok.” Az észak-vietnami gátak bombázásáról szóló jélentések rendkívül aggasztóak — kö­zölte a főtitkár —, mert ha megfelelnek a valóságnak, ez azt jelenti, hogy sok ezer embert fenyeget katasztrófa. Kijelentette: reménykedik a párizsi tárgyalások újabb for­dulójának eredményességé­ben. Azzal kapcsolatban, hogy Jarring moszkvai svéd nagy­követ augusztusban visszatér New York-ba és megkísérli közel-keleti közvetítő misz- sziójánák folytatását, az ENSZ-főtitkár kijelentette: a közeledés sikere az ér­dekelt felek segítőkészsé­gén múlik. Waldheim igen melegen, az őszinte elégedettség hangján beszélt szovjetunióbeli ta­pasztalatairól. „Azzal az ér­zéssel térek vissza New York-ba — mondotta - hogy a Szovjetunió és a szovjet vezetők szilárdan tá­mogatják az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tevékeny­ségét”. A VILAT1 kezdeményezésével ir Összefogás Eger óvodahálózatának bővítéséért Köztudott, hogy a megyeszékhely óvodáiban mind na­gyobb a zsúfoltság, egyre több azoknak a száma, akiknek jelentkezését férőhely hiányában kénytelen a tanács vissza­utasítani. A jelenlegi körülmények között feladatukat nem tudják tökéletesen betölteni ezek az intézmények; míg or­szágosan 120 százalékos a kihasználtság foka, addig itt 140 százalék. Némiképp enyhíti, de megoldani nem tudja a gondokat, hogy az idén a Lajosvárosban felépül egy óvoda. A városi tanács úgy tervezi; hogy jövőre újabb, 100 férő­helyes óvodát létesít — társadalmi összefogással. Különösen dicséretes ebben a nehéz helyzetben a VILATI egri gyára dolgozóinak kezdeményezése, akik egyöntetűen elhatározták, hogy egyhavi fizetésük három százalékát ajánlják fel óvoda építésére. A felajánlásról szombaton tájékoztatta Drevenka László gyárigazgató dr. Varga Jánost, a városi tanács elnö­két, s ennek alapján megállapodást is kötöttek. Eger fejlődő, izmosodó ipari üzemei, vállalatai számára követendő példa ez a megállapodás, hiszen dolgozóik nagy gondjáról, a gyermekek elhelyezéséről, iskolára való felké- - Szításéról vára szó; ezért mindnyájunk érdeke. ÍVJA Külpolitikai összefoglalónk Így látta a hetet kommen­tátorunk, Réti Ervin. Ér­tékelő cikkét lapunk 2. oldalán olvashatják. S tisztaság- méréstől — az acélosság­vizsgálatig A hevesi gabonaminősítés- ről és tárolásról szól cik­künk a 3 oldalon. How do you do, Mister Read? Egy délutánt töltöttünk a TIT nyári egyetemén Eger­ben tartózkodó amerikai, kanadai vendégek között. E látogatás pillanatait örö­kíti meg a 4. oldalon talál­ható riportunk. Miért nem fizet a vállalat? A lap 5. oldalán olvasható cikkünk témája a fizetési fegyelem lazasága és a ké­sedelmes fizetések miatti gondok. Kismamák, éira a munkapadnál A gyermekgondozási idő letelte után visszatért kis­mamákkal beszélgetett munkatársunk az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában. Riportja az 5. oldalon ol­vasható. Barangolás boltról boltra Munkatársunk kalauzként vállalkozott arra, hogy el­kísérje az Egerbe látogató turistát vásárlókörútjára. Tapasztalatait összegzi a lap 6. oldalán található írásában. Lesz szállodája Gyöngyösnek ? A Mátra-szálló felújításá­nak munkáiról számolunk be a 6. oldalon lévő ri­portban. Húszéves az Egri Finom- mechanikai SK Tudósításunkban a 10. olda­lon megírjuk, hogy az NB 1. elnyerésével szeretné ünnepelni a jubiláló sport­kör kosárlabdacsapata. Hét vége az egri piacon Milyen az áruellátás, ho­gyan alakulnak az árak? Ezekre a kérdésekre kere­sett választ munkatársunk riportjában, melyet a 12. oldalon olvashatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents