Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

Huszonötezer E nnyien lesznek idén a csalódottak, az elkese- f fcdettek és boldogtalanok. ! Ennyi családhoz viszi a pos­ta ezekben a hetekben az egyetem, vagy főiskola eluta­sító végzését. Az elutasítot­tak kisebb része — a felvéte­lizők hat százaléka — még reménykedik, hátha fellebbe­zése során a miniszteri dön­tés besegíti a hőn áhított in­tézménybe és szeptembertől ő is az egyetemi polgárok sorá­ba kerülhet. Az ország 62 felsőoktatási intézményébe — az idén tetőzött demográfiai hullám eredményeként! — 39 251-en adtak be felvételi kérelmet tizennégy és fél­ezer helyre. Akárhogy is szá­moljuk, az elutasítottak szá­ma csaknem 25 000. Ez a tény vitathatatlanul súlyos társadalmi konfliktus gyújtó­pontja, hisz többen marad­nak az egyetemek, főiskolák kapuin kívül, mint ahányan belül kerülnek. A gimnázi­umban végzett középiskolá­soknak mindössze 30—35 szá­zaléka Jut be a főiskolákra, egyetemekre, a többiek évek óta ott állnak minden szak- képzettség nélkül és többnyi­re íróasztalt keresnek ma­guknak. Próbáljuk meg végiggon­dolni, mi az oka ennek a csaknem háromszoros túlje­lentkezésnek, és mi lesz a Néhány gép és néhány ember. Itt, Viszneken is ennyi a betakarítás „hadse­rege"’ ma már. összesen öt kombájn vágja a búzát, tar­tozik hozzájuk tíz gépkezelő, ök felváltva ülnek a kor­mány mellé, és se éjjel, se nappal: a gép megy, vágja le a kalászt tartó szárat, ki- csépeli a magot. Aztán jön egy másik gép. A bálázott szalma felkerül a vontatóra. Egy idős bácsi csak ennyit mondott ott, a tábla szélén: _ Mondták ezt annak ide­jén, amikor agitáltak a kö­zösbe, de én sem vettem ko­molyan. Méghogy a gép az ember helyett! És itt van, ni! Látja? • • • A viszneki Béke Tsz bri­gádvezetője, Farkas Sándor sorolta az adatokat. Július elején kezdték meg az ara­tást az őszi árpával. A több mint 220 holdon tizennyolc mázsás átlagot értek el, két mázsával többet, mint amennyit terveztek. Az őszi­nél száz holddal nagyobb területen vetettek tavaszi ár­pát. Ebből 15 mázsát taka­rítottak be holdanként, ami egy mázsával lépte túl az elképzelt mennyiséget. Búzából 822 holdat kell levágni, betakarítani. Július 11-én fogtak hozzá. Egy héttel később már elérték a háromszáz holdat. Ha semmi váratlan dolog nem jön köz­be, akkor a hónap végére befejezik a búza aratását is. Holdanként 18—19 mázsára számítanak. De a Csóri-dűlő egyik táblájában 25 mázsát is betakarítottak holdanként. Mondják, ez volt a legjob­ban előkészített földjük. • • • Arról a részről, amelyik közel esik Vámosgyörkhöz, oda szállítják a termést egyenesen a kombájntól. Ugyanezt teszik Adács kö­zelében is. A terményfor- gaiminak adják el. Attól függően, milyen a szem, átlagban 14 százalé­kot vonnak le a nedvesség­re. Azért választották az értékesítésnek ezt a mód­ját, mert el akarták kerül­ni a termés tárolásának a nehézségeit. Egyelőre meg­találták a számításukat. A gépek mennek, a nagy igénybevételt jól bírják, ezt mondhatják. Meg az alkat­rész utánpótlása sem oko­zott eddig kiesést. Amit tud­nék, maguk javítanak meg, újítanak fel, gyártanak le a műhelyben. anyagbeszer­sorsa a lemaradottak népes tartalékseregének ? Elsőnek a jelentkezések aránytalansága tűnik szembe, ami azért rendkívül káros, mert a frekventált karokról, szakokról túlságosan sok jó­képességű fiatal marad ki évről évre, s válik esetleg megkeseredett, pályatévesz­tett emberré. Tény, hogy a jogi, az orvosi és bölcsész­karra jelentkezők legkevesebb 4—6 vetélytárssal állnak szemben, azok viszont, akik a nagy távlatokat nyújtó műszaki egyetemekre, vagy a tanárképző, matematikával kombinált szakaira jelentkez­nek, szinte verseny nélkül kerülnek a felsőoktatásba. Az idén az budapesti ELTE pszichológiai szaka vezetett, itt 15,5-szer annyi volt a pályá­zók száma, mint a rendelke­zésre álló helyeké. Ugyan­csak ilyen „mértéktelen” az érdeklődés a biológiai tudo­mányok iránt. Budapesten biológia—kémia szakra hét­szer annyian jelentkeztek, mint amennyien felvehetők. A pálmát Debrecenben a tör­ténelem—földrajz szak vitte, ott minden egyes helyért tí­zen versengtek, viszont ugyanitt a matematika—áb­rázoló geometria tanári sza­kon nem akadt elég jelent­kező. Szegeden pedig, ahol általában csak minden ötö­ző pedig megy, hogy elő­kerítse a hiányzó részeket. A ferde felvonót említet­ték, mint egyik gondokozó­jukat. • • • Aki kaszásokat, maroksze­dőket akar látni a földe­ken, nagyot fog csalódni. De a visznekiek maguk sem nyüzsögnek a búzatáblákon. Végzik a dolgukat a közös gazdaság egyéb üzemeiben. A községben ugyan na­gyon kevés embert látni nappal, de hát ez a dolgok rendje. És az is a dolgok rendjéhez tartozik, hogy a szorgalmas munka, a lelki­ismeretesség meghozza a gyümölcsét. Erre számítanak Viszne­ken is. (gmf) Nem kell történeteket kita­lálni. A történetek kitalálják — önmagukat. Az élet a leg­nagyobb bestseller író, s ha hagynák az írók, újságírók, hogy az élet csak úgy, szaba­don garázdálkod,hassák az írásország berkeiben... Á, gondolni sem jó rá. Mert az életnek mindegy: önmaga feltalált történetei komiku­sak vagy tragikusak-e, re­ménykedők-e és nem restell oly kérdést is feltenni e tör­ténetek egyike-másdka, amelyre tehetetlen és lehetet­len szinte a válasz. A történetek kitalálják ön­magukat. Mint az alábbit is. ★ Irma néni azon korban él, amikor az ember már jobban emlékszik, mi volt az első világháború előtt, mint arra, hogy mi volt egy órával en- nekelőtte. Ha különlegesen hosszú élettel áldaná meg sorsa és természete, bizony, akkor is csak töredéke állna már mögötte eddig megélt éveinek. A hevesi szociális otthonban lakó, csendes, öreg fűzfa szelídségű, hetven évét már meg is feledte öregasz- szony nagy terveket forgat a fejében. Szeretne egy szociá­lis otthonba kerülni testvér­bátyjával, aki meg a gödöl­lői szociális otthon lakója. Az már megint egy élet ál­tal agyafúrtan kiötlött törté­net. hogyan kerülhet egyszer­re két testvér is öreg korára egymástól távol szociális ott" hon ha —de hagyjuk ezt most: élje meg legalább ez a törté­net itt a saját életét a csen­des maga módján. Aki azt hiszi, hogy itt és dik jelöltet tudtak felvenni, kevés pályázó akadt a ké­mia—fizika szakon. Mindez azt mutatja tehát, hogy hiába javult a felső­szintű pályaválasztási tá­jékoztatás, és hiába tudja előre az érettségiző fiatal, hogy a különböző felsőisko­lákban milyen mértékű ver­sennyel kell számolnia, még mindig igen sok az illúzió, a divatos pályákhoz való gör­csös ragaszkodás, a realitá­sok figyelmen kívül hagyása. És ennek oka, a középisko­lák pályairányító tevékeny­ségének elégtelenségét is mu­tatja. Feltűnő például, hogy mennyire nem képesek fel­kelteni az érdeklődést a gim­náziumokban a természettu­dományok, különösen a mate­matika iránt, amely pedig egyre inkább, szinte minden értelmiségi munka alapját képezi. A keretszámokat az egyetemek kapacitása, a munkaerő-gazdálkodás szem­pontja, a túlképzés veszélyé­nek elkerülése együttesen szabják meg. Célszerűtlen lenne tehát a nyomásnak en­gedve, úgy segíteni a huszon­ötezres tartalékseregen, hogy velük később a diplomájuk­nak meg nem felelő munka­körben dolgozók létszámát gyarapítsuk. leégte, a kívül maradók- ra gondolva, nem len­ne helyes lebeszélni bárkit is a jelentkezésről azzal, hogy jó néhány helyen cse­kélyek az esélyek. Bölcsebb, mert nagyobb erőfeszítésre sarkall, ha tudomásul vesz- szük, hogy aki ma diplomát akar, annak népes mezőny­ben és igen nehéz versenyt kell „futnia”. Ezt a ver­senyt ma a közoktatás veze­tői igyekeznek a lehető leg­tisztábbá tenni, a képességek, a pályaalkalmasság és az adott teljesítmény értékelé­sével. Aki egyetemi végzett­séget akar szerezni és ráter­mett a pályára, az, ha var­gabetűvel is, ha sok nehézség árán is, — a statisztikák makacs számai szerint két- három évi próbálkozás után, — de rendszerint eléri célját. Az egyén számára pedig nincs biztatóbb, mint az, hogy akiben kellő mértékű reális, a társadalmi érdekek­kel összhangban álló pálya­érdeklődés alakul ki, az tar- tósan nem marad kívül az egyetemi kapukon. K. É. A Mátra északi részén, az egymáshoz simuló hegyvo­nulatok között, itt-ott völ­gyek húzódnak meg. A völ­gyekben élő embereknek a mezőgazdaság adja a fő megélhetőségi forrást. Az erdőkkel övezett völgyekben gabonatáblák és kukorica- földek virulnak. Nehéz itt a gazdálkodás, rossz a föld minősége, rosszak a termő­helyi adottságok. A legna­gyobb probléma, hogy nincs elegendő víz, nem tudnak öntözni. Recsk központjától né­hány kilométerre, a Búzás­völgyben nagy a felfordulás.. Megváltozik a táj képe. Március óta emberek és gé­pek dolgoznak itt. Felszakít­ják az évtizedes gyeptaka­rót, megmozgatják a földet: víztárolót építenek. Az egri járás legnagyobb hegyvidéki termelőszövetke­zetének, a szajlai Búzakalász Tsz-nek kertészetét öntö­zik majd innen. Dózerek, árokásók mű­ködnek dübörögve. Hatalmas mennyiségű földet termelnek és hordanak. A Felső-Tar- na-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat embe. rei tevékenykednek: kubiko­sok, gépszerelők és kőmű­vesek. Közel fél éve tart az. épít­kezés, de már távolról látni a kör alakban elnyúló víz­tároló vonalait. Mellettünk sárgára festett dózer dohog. A vezetőülés­ben Kisbenedek Károly meghúzza a fehérgombos botkormányt, és a hatalmas tolólap felgyűri az előtte le­vő földdarabot. Azütán egy csomóba gyűjti össze a me­legtől kiszáradt, kérges föl­det. ,, — Naponta 800—1000 köb­méter földet mozgatnak meg a gépek — mondja tájékoz­tatásul Rózsa Sándor, a fia­tal, barna arcú építésvezető. — összesen hány köbmé­ter föld kerül el eredeti he­lyéről? — Harmincezer. — Mekkora lesz a tárolók területe? — Negyven hektár. — Mennyi vizet tárolnak majd benne? — 800 ezer köbmétert. Szabó Jánossal, a víztár­sulat elnökével lesétálunk az épülő gáthoz. Előttünk a föld egyre jobban lejt. Itt lesz a tároló legmélyebb pontja. Gépekkel alakították ki ezt a mederszakaszt, több hónapos munkával. — A közelben hat és fél méter a mélység — mutat a kiásott árokrészre Szabó Já­nos. — Honnan vezetik ide a vizet? Történet most lép a színre a bürokrá­cia, a hivatal Mketiensége, a részvétlenség és ezernyi siva­tagszáraz lelkű társa —, az téved. Nem nagy dolog a szociális otthoni álom meg­valósítása: Irma néni megír­ta a kérvényét, hogy helyez­zék Gödöllőre. Az eljárás is egyszerű: keresni keü vala­kit ott, Gödöllőn, akinek mindegy, hol élheti halkuló óletét, aki szívesen lemegy Hevesre is a gödöllői otthon­ból. Sikerült találni partnert! Megírta tehát Irma néni a kérvényét, amelyet továbbí­tottak az illetékes hatóságok­nak, s megírta kérvényét a gödöllői cserepartner is, aki­nek szintén, ahogyan az illik, továbbították a kérvényét. Az ügy máris elintézettnek lát­szott, a két testvér végre és öregkorukra együtt lehet. El­indult a tót igényből a két kérvény és elindult egy ha­talmas harmadik is —, ez a halál. Nem a tragikus, néma film-, vagy regénybeli, ha­nem az életet elmulasztó, örök törvényű halai. Meg­halt Gödöllőn csendben, a ha­sonlóan kis öreg, a csere­partnernek vállalkozó. írnia néni azonban makacs lélek, barátai is azoknak bi­zonyultak. Űjfent elutaztak Hevesről Gödöllőre, s az öre­gek védszerencséje megint kedvezni látszott: egy Hat­vanból származó öreg néni vállalta volna a h^fegi át- hdyesáii — ha... Ka egy, egyetlen órát Hevesre men­tükben megállhaitna Hatvan­ban, ahol fél évszázada, vagy egy egész is tán, hogy fiatal korát töltötte. Egy órát? Egy napot is, ha kell! És újból elindult a kér­vény, mind a két irányból és újból elindult — nem, ezt nem én találtam ki, ezt az élet találta ki —, a halál is. Megint ő érkezett előbb. Meghalt a második jelentke­ző is. Irma néni Hevesen, a testvérbátya Gödöllőn és tót halott már közöttük a távol­ságon, azaz eddig megélt éle­tükön is túl. Az ember, amíg él, ha em­ber, makacs. Irma néni sem adta fel vágyait, a hevesi szo­ciális otthon sem segíteni akarását — s végre sikerült megtalálni a harmadik vál­lalkozót is: kérvények indul­tak ismét innen és onnan is. Amíg a kérvények és a két öreg sorsára és egymásra vár, azonban meghalt Heves me­gyében az ügyüket intéző szociális előadó és nyugdíjba ment a gödöllői cserepartner ügyét intéző és támogató bu­dapesti előadó a tanácsnál. Üjabb levelek, emlékeztetők, s hivatali hiba is: a budapes­ti új előadó az öt példány helyett csak egyben küldte él a cseréhez szükséges irato­kat. Heves megyéből — mit te­hették mást —, visszaküld­ték a még tájékozatlan bu- dapesU előadónak az ügyira­tot .. 1 Nem, még mindig nincs vége. Mert az épületet, ahol a budapesti illetékes végre öt példányban illetékes lehetett volna, közben tata­rozni kezditek, kívül is belül te, az iratokat természetesen védett helyre összecsomagol­ták és most megtalálni va­lamit, a csodák dolga len­ne... így és itt áll most Irma néni dolga. Bátyja közben egyvérzést kapott Gödöllőn, Irma néni közben feledgeti a tegnapot, hogy tisztán emlékezzék az évszázad elejére, amikor még gyerekek voltak mindketten, amikor még a halál kaszája csak a rémítgető mesékben suhant körbe. Minden bizonnyal megta­lálják az iratokat Budapes­ten, a tatarozás miatt össze­csomagolt holmik között. Minden bizonnyal Heves me­gyében is gyorsan intézked­nek és akkor minden bizony- nyál életük végén, ebben a furcsa célban, ahová senki sem akar eljutná és mégis odakerül, egy mécsespisláko- ló pillanatra még összeakad a két testvér. Hogy a törté­netnek optimista csattanója legyem Mert, ha már az élet best­seller író, akkor tudni kell, hogy a sikertörténetek egyik alapja a megfelelő befejezés. ★ Nem, nem keli története­ket kitalálni. A történetek — lám —■, kitalálják önma­gukat. t l, Gyurkó Géza — A Tárnából. Ez táplál­ja majd a tárolót. — Mikorra készül el a gát? — A tervek szerint év végére. — Az öntözésen kívül másra is hasznosítják majd a tároló vizét? — A szajlaiak haltenyész­tésre, valamint vízisportolás­ra is. — Mennyibe kerül az építkezés? — Hatmillió forintba. — Mikor öntöznek belőle először? — Várhatóan jövőre. A Búzás-völgyi víztároló­ból egyenletessé teszik a Tárná vízfolyását, így lehe­tőség nyílik arra, hogy a kompolti, káli, kápolnai, és a feldebrői termelőszövetke­zetben is öntözhessenek a folyó vizéből. Emberek, gépek föld és víz. Ezek hatása nyomán újabb „tengerszem” születik a Mátrában, amely éltető vi­zet szolgáltat majd a nehéz körülmények között gazdál­kodó termelőszövetkezetek­nek. Mentusz Károly UK2. július 22* .«amnbat ii i .■ i i ' 1 .................. 111 ” ............ " —" N V ágják a búzát a viszneki határban

Next

/
Thumbnails
Contents