Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
A szervezés középpontjában: AZ EMBER Az egyik gépipari vállalatnál elhatározták, hogy az üzem több műhelyében is rendszeresen előforduló munkafolyamatot átszervezik, egy központi műhelyben csoportosítják. Az volt az elképzelésük, hogy a műhelyenként szétszórt, de azonos jellegű, azonos szaktudást követelő műveletsort sokkal gazdaságosabban, észerűbben és sokkal kevesebb munkással tudják elvégezni egy műhelyben, egy művezetés alatt Elkészült az átszervezési terv, megindult a végrehajtás, s ekkor a látszólag egyszerű, s rendkívül racionális elgondolás majdnem megbukott, mert a munkások, akik eddig külön-külön műhelyekben végezték ugyanazt a munkát, enyhén szólva is nem lelkesedtek az átszervezésért. Részben, mert az új műhely felállítása, a munkafolyamat központosítása valóban feleslegessé tett jó néhány embert. S bár nem küldték el őket a vállalattól, csak más munkakörbe helyezték, ez azt is jelentette, hogy ezeknek az embereknek tanulniuk kellett; elsajátítani az új munkakör ellátásához szükséges tudnivalókat és ez enyhén szólva szokatlan volt azoknak, nakik hosszú éveken át rutinszerűen végezték eddigi munkájukat. Ráadásul a többségük nő, családos asz- szony volt, akik ismert okok miatt húzódoztak a szakmai átképzéstől. Gond volt azokkal is akik a régi munkájukat végezhették ugyan, de az új műhelyben. Jól összeszokott brigádok bomlottak fel a munkahelyi légkör szempontjából lényeges személyi kapcsolatok szakadtak meg, vagy váltak lazábbá, egyszóval: az egyszerű munkahelycsere is rengeteg személyes problémát hozott magával. Mindez kezdetben a vártnál is jobban éreztette hatását az új műhely termelő- munkájában, ám végül is megnyugodtak a kedélyek, s ha lassan is, de mindenki visszazökkent a régi kerékvágásba. A példa jól illusztrálja az üzem- és munkaszervezők egyik legnagyobb gondját: azt, hogy egy-egy szervezési megoldás nemcsak az elhatározáson múlik, nemcsak azon, hogy a gazdasági vezetők bizalommal, vagy bizalmatlansággal fogadják-e a szervezők javaslatait, nemcsak a személyi, tárgyi és egyéb feltételek megléte, vagy hiánya dönti el, hogy a szervezők sikerrel dolgozhatnak-e, hanem az is, hogy mit szólnak a munka racionalizálásához azok, akiket ez a legközvetlenebbül érint. A szervezés tárgya és célja végül is nem a holtmunka, hanem az emberi tevékenység; végső soron mindenfajta szervezés embereket érint, s ez rendkívül megnehezíti a szervezők célratörő munkáját, hiszen nem hagyhatják figyelmen kívül azokat a személyes kapcsolatokat, szubjektív érdekeket, amelyek minden műhelyben, munkahelyen kialakulnak, s amelyek meghatározói lehetnek nemcsak a munkastílusnak, hanem a teljesítmény nagyságának is. A szervezők persze nem tekinthetnek — és nem is tekintenek — el attól, hogy munkájuk során figyelembe vegyék a szubjektív elemeket is. De arra sem vállalkozhatnak, hogy az emberek, az egyéni érdekek és elképzelések miatt az egész szervezési munka sikerét veszélyeztethető kompromisszumokat kössenek. S itt kezdődik a gond; nemcsak a szervező szakemberek, hanem az egész szervezési munka nagy dilemmája. Gondoljunk csak arra, hogy nálunk például a differenciált, személy szerinti teljesítmények alapján történő bérezéstől általában húzódoznak a gazdasági vezetők, mert — úgymond —, nem akarnák senkit sem megbántani. S a jelenlegi munkaerő- hiányos világban nem is tanácsos senkit sem „megbántani”, mert az illető kéri a munkakönyvét és jól tudja, hogy tárt karokkal várják száz másik helyen. Alighanem ugyanez a gondolkodásmód húzódik meg amögött, hogy a gazdasági vezetők jó része nem titkolt bizalmatlansággal fogadja a szakemberek indítványait, ötleteit, s a szervezést, egy-egy munkafolyamat racionalizálását olyan tevékenységnek tekintik, amely megbolygatja a már kialakult rendet, megbolygatja az ott dolgozók kialakult érdekviszonyait és kapcsolatait, és emiatt — vélik sokan —, jobb, ha az egészhez hozzá sem nyúlnak. A problémák megoldása azon múlik, hogy a szervezők és vezetők megtalálják-e az adott munkahely sajátosságainak megfelelő ésszerű középutat. Azt a megoldást, amely végül is a lehetséges határig figyelembe veszi az egyéni érdekeket és nem veszélyezteti a termelőmunka érdekeit sem. Ez pedig feltételezi — amit sokan és sokszor leírtak, elmondtak már —, hogy a szervezők és gazdasági vezetők kölcsönös egyetértésben dolgozzanak; s persze feltételezi azt is, hogy minden nagyobb szervezési munkából a maguk jellegzetes módszerével részt vállaljanak a politikai, a társadalmi szervezetek is. Mert az üzem- és munkaszervezés — ilyen értelemben is —, komplex feladat Vértes Csaba üdülőtelep Szihalom határában (Császár István tudósítónktól): Megkezdődött a nyári üdülési idény a Szihalom és egyben megyénk határa mellett fekvő mezőkövesdi Zsó- ri gyógyfürdő területén is. A 3. számú főútvonal mellett fekvő országos hírű gyógyfürdőt ma már valóságos kis üdülőtelep veszi körül, mivel egyre-másra épülnek ott a különféle vállalatok és magánszemélyek hétvégi házai. Az országos méretekben jelentős üdülőtelepi igények kielégítése céljából a szi- halmi tapács most egy 19 holdas parcellát értékesít, amely közvetlenül a gyógyfürdő szomszédságában, az Ostoros-patak Heves megyei oldalán terül el. Elkészült az üdülőterület általános rendezési terve, így 197 magán- személy és 10 vállalat, üzem részére tudnak biztosítani üdülőtelket. Az egyenként 100 négyszögöles telkek központjában kisebb park, közterület, sport- és vendéglátóipari létesítmények kialakítására hagynak helyet. A községi tanács külön gondja és problémája a telkek elosztása, mivel Heves megyén kívül Miskolcról, a borsodi iparvidékről, de Sopronból, Pécsről és Bala- tonfüredről is szép számmal jöttek az igénylők; számuk eddig a 330-at is meghaladta. Albert Tibor, a szihalmi tanács titkára arról is tájékoztatott bennünket, hogy a telkek parcellázását és értékesítését a közeljövőben megkezdik. Az új üdülőtelep közművesítése a mezőkövesdi üdülőtelepi rész közművesítésével párhuzamosan halad majd. Bérrendezés az egri öntödében Az öntödei munka — még ha olyan korszerű üzemről is van szó, mint az egri — közismerten nem tartozik a könnyebbek közé. Mégis, sokáig meglehetősen figyelmen kívül hagyták ezt, ami egyebek mellett megmutatkozott a keresetekben is. Jellemző éppen az egri gyáregységre, hogy bár 1963-tól 1969-ig 3370 forinttal, a tavalyi esztendő végéig pedig együttesen már közel hatezer forinttal nőtt az éves, átlagos bérszint — a fizetések még mindig nem mutatták meggyőző igazsággal az öntödei és a lényegesen könnyebb vagy népgazdasá- gilag kevésbé fontos munkahelyek közötti különbséget. Éppen ezért maradt napirenden az idén is a fokozottabb bérjavítás, amit először a gépi formázok élvezhettek, aztán pedig — miután végre a kormányhatározat szerint országosan is elrendelték a szakma dolgozóinak bérrendezését, s ennek alapján az egriek számára is lehetővé tették az átlagos, 10 százalékos fejlesztést —, áprilistól a többiek is. Mint Hesz Jánostól, a gyáregység igazgatójától megtudtuk: új körülményeik között az Idén már jobban kifejezésre juthat a megkü- fihbőztetés, hiszen módjuk- fki áll a valamivel több mint 28 ezer forintos átlagos évi kereset biztosítása. A korábbinál kétségtelenül szebb summa azonban — természetesen még a legjobb akarat mellett sem lehet általános, mint ahogyan az emberek sem dolgoznak egyformán. Így olyan is van most — nem is kevés, a létszám mintegy 10—15 százaléka —, aki szinte egyetlen fillért sem kap emelésként. Ahogyan egyébként a beszélgetésből is kiderült: az egr i öntödében igyekeztek a legigazságosabban differenciálni a keresetek között. Figyelembe vették a munkahelyi, munkaköri sajátosságokat, azt a területet, ahol nagyobb, általánosabb a létszámhiány, s a fontosabb feladatokhoz a többinél is szükségesebbek az emberek. Miután pedig a gyáregység vezetői így kialakították a „stratégiát”, az egyes személyekkel kapcsolatban véleményt, javaslatot kértek a szakszervezeti bizalmiktól, művezetőktől, üzemvezetőktől is, s csupán ezt követően döntöttek, A végeredményben 4—16 százalékos emelésre rendelkezésre álló összeg 60 százalékát az elbírálás szerint közvetlen órabérjavításra használták, míg a negyven- százalékos hányadot különböző célfeladatokhoz kötötték. Ezeknél a feladatoknál például a gépi formázok esetében a külön jutalom egy része mennyiségi, más része pedig minőségi teljesítmény után jár, míg az öntvénytisztítóknál a gyorsaságot premizálják. Az ilyen jutalmakat a csoportok egy ö'-zegben. kapják, amiből aztán kiki érdeme szerint részesedik. S hogy a követelmények mennyire reálisak, már az első hónapok igazolták, miután a keresetek lényegesen emelkedtek az üzem minden területén. Az eddigi tapasztalatokkal általában elégedett a párttitkár, Bóta György és Far- mosi István szb-titkár is: — Nem lett sértődés a dologból — mondták — megértést, belátást mutatnak még azok is, akiket nem érintett az idei bérjavítás. Talán csak egyetlen ember haragudott meg, amiért kiKi a jó vendéglátó ? 3z éltető Tísza-viz Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében az idén mintegy 50 millió köbméter vizet emeltek ki a folyók- ból és juttatták el a mezőgazdasági üzemekhez. Esős időszakban sem szünetel a vízszolgáltatás, mert a halastavak folyamatos feltöltéséhez, a rizsföldek árasztásához állandóan szükség van friss folyóvízre. Képünkön: hömpölyög a Tisza vize az algyői főcsatornában. (MTI-foto Tóth Béla) Gép tisztítja, szeleteli és pirítja a burgonyát Érdekes felmérés eredményeit dolgozták fel a napokban az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál. Az év végén több mint 500 idegenvezetőnek küldtek kérdőíveket s tettek fel különböző kérdéseket az idegenforgalomról. Megkérdezték, mi iránt ér- deklőtek legjobban a hazánkba látogató külföldiek. A válaszok szerint az idegeneket elsősorban a politikai és a szocális helyzet érdekelte, s csak azután a magyar konyha, a cigányzene, a folklór, és végül a vásárlási lehetőségek. Idegenvezetőink 94,5 százaléka tovább tanul, rendszeresen képezi magát. Az idegenvezetői munka legtöbb nehézségét a válaszadók 75 százaléka elsősorban az utazási irodák nem megfelelő munkájában látta. A felmérés során arról Is tájékozódtak. mit kifogásoltak a turisták a hazai vendéglátásban. Elsősorban a közlekedési nehézségek, az olcsóbb szállodák hiánya, és a lassú útlevélvizsgálat miatt panaszkodtak. Az idegenvezetők tapasztalata szerint a kitűnő szállással, a jó magyar kony- hávál és az élvezetes programmal szerzett kedvező benyomás hatását nemegyszer lerontja egy pisakos mellékhelyiség. A vendégekkel talán a legközvetlenebb kapcsolatban álló idegenforgalmi dolgozók kifogásolták, hogy kevés a propagandaanyag, nem megfelelő az új autóbuszok szellőzése, a farmotoros autóbuszok zajosak, nem hallani a: idegenvezetők magyarázatát. Vendéglátóiparunknak nagyobb figyelmet kellene fordítania, a különböző országokból érkezők sajátos szokásaira, étkezési hagyományaira, hiszen nemegyszer előfordult, hogy a szovjet, vagy lengyel turistacsoportok esténként már nem kaptak teát. Az Országos Idegenforgalmi Tanács vezetői, az idegenvezetők válaszai alapján még az idei üdülési szezonban számos sürgős intézkedést hoznak a kulturált vendéglátás és az Idegenforgalom fejlesztése érdekében. (MTI) A miskolci hűtőházban sikeresen befejeződött az ország első pirított hasábburgonyát előállító üzemének próbája. A Hollandiában vásárolt automata gépsor megtisztítja, felszeleteli, párolja, növényi zsiradékban megpirítja, majd fagyasztja és csomagolja a burgonyát. Használat előtt már csak át kell pirítani és máris tálalható. A teljes automatizálásból adódik, hogy a feldolgozáshoz különleges minőségű burgonyára van szükség. A miskolci hűtőház — a Nyírségi Mezőgazdasági Kutató- intézet javaslatára — elsősorban sárgahúsú fajtákat dolgoz fel. ősztől hatszáz vagon pirított burgonyát készítenek hazai fogyasztásra és exportra. „Mélyinterjú" - munkásokkal Társadalomtudományi szakemberek újszerű vállalkozása maradt most a pénzosztásból, el is ment az üzemből, de őszintén szólva: nem sajnáljuk ... Az anyagi ösztönzés hatása — nem utolsósorban pedig, hogy időközben az egri öntödében is szabadnappá vált minden szombat — természetesen megmutatkozik az üzem más eredményein is. A tavalyihoz képest például felére csökkent a fluktuáció, az emberek észrevehetően nagyobb kedvvel, akarattal dolgoznak, aminek hatására már az első negyedévet 23 százalékos termelési túlteljesítéssel zárták, s hasonló folytatást hoztak a következő hónapok is. A gyáregység — híven a nemrég kapott kitüntetéséhez — valóban élüzem szinten igyekszik idei programját valóra váltani. No, szükség is van erre az igyekezetre, hiszen a gyáregység idei terve 30 millió forintos feladat teljesítése, ami közel kétszerese a három évvel ezelőttinek. Nem kevesebb, mint 2700 tonna öntvényről, jó minőségű gyártmányról van szó, ami valóban komoly munkát kíván most mindenkitől. S mert lelkesedésből mostanában igazán nincs hiány — remélhetően az év hátralevő része is sikeres lesz! öy. Gy. ciológusok a személyes eszmecserék tapasztalatai alapján vizsgálják, elemzik azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a munkásosztályban napjainkban végbemennek. Mint a tudományos tématerv készítői hangsúlyozzák, a kívánt információkat nem a megszokott, sablonos kérdéseket tartalmazó, uniformizált kérdőív segítségével szerzik be. Egyenkénti beszélgetéseket folytatnak munkásemberekkel a mai életvitelükről, családi helyzetükről, kulturális tájékozódásukról, a legkülönfélébb kérdésekben vallott nézeteikről. Nem reprezentatív felméréseket terveznek tehát, hanem úgynevezett mélyinterjú-módszer alkalmazásával végzendő életforma-vizsgálatokat. A munkásosztály társadalmi viszonyainak ilyen beható elemzése annál is jelentősebb vállalkozás, mivel viszonylag csekély hazai tudományos hagyományokra támaszkodhat. 1958-ban már végeztek ugyan nagyszabású munkafelmérés fc, azonban a felmérés eredményei az időközben bekövetkezett nagy horderejű változások következtében részben elavultak. Most a társadalomkutatók olyan valós helyzetkép feltárására törekszenek, amely egyrészt támpontokat nyújthat a gazdasági, politikai vezetés számára hosszabb távú gyakorlati célkitűzéseinek kialakításához; másrészt elősegítheti a munkásosztály önismeretét, saját helyzetének, társadalmi vívmányainak tudatosítását. Érdekessége a felmérésnek, hogy a szakemberek megvizsgálják a politikailag tudatos münkások körét és a tapasztalatokat egybevetik a csak ösztönös politikai tudattal rendelkező szélesebb rétegek körében szerzett ismeretekkel. A munkások beolvadása a nagyiparba, a parasztból munkássá alakulás lélektani folyamatainak vizsgálata ugyancsak fontos része a kutatómunkának. Komoly figyelmet fordítanak arra, hogy például az automatizálásra való áttérés milyen hatással van a munkásra és rajta keresztül az egész osztály szerkezetére. A munkásosztály problémáinak ilyen sokoldalú, árnyalt megközelítése megköveteli bizonyos fogalmak elméleti, elvi szintű elemzését is. Tisztázni akarják többek között azt; mit fed napjainkban a „szakmunkás” fogalma és mit fedett régebben. Ugyanígy elemzik a „munkásosztály” fogalmát, valamint a munkásosztály társadalmi határait Is. (MTI) 1972. június 14,, szerda Munkások százaival kezdenek beszélgetéseket a közeljövőben a társadalomtudósok. A történészek és szó
