Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Szocialista brigádok a téeszekben Irta? Moharos József, a TOT elnökhelyettese K özvetlen ül a mezőgaz- daság szocialista át- í Szervezését követő években S mezőgazdasápi termelőszö­vetkezetekben is sok helyen megalakultak a szocialista címért küzdő bi igádok. Eb­ben az időben elsősorban a szervezetileg mái megerősö­dött, viszonylag kedvező gazdálkodási feltételekkel és tapasztalatokkal rendelkező termelőszövetkezetek tagjai vállalkoztak arra, hogy ma­gukévá teszik a szocialista brigádok elé kit űzött célo­kat. A tsz szoci ilista brigá­dok megalakulását serken­tette, hogy az ipari üze­mekben egyre eredménye­sebb tevékenységet fejtettek ki az ott működő kis szocia­lista munkaközösségek, ta­pasztalataik értékes segítsé­get jelentettek a mozgalom szervezéséhez, a mezőgazda- sági nagyüzemekben. 1963-ban 342 brigád ver­senyezett a termelőszövetke­zetekben, közülük 172 nyer­te el a „szocialista brigád” címet, Ez volt tehát a kez­det. Az indulást jellemző szerény számokból az is lát­ható, hogy a termelőszövet­kezetekben már kezdettől fogva igényesen bírálták el a brigádok egész évi tevé­kenységét, nem volt könnyű elnyerni a megtisztelő cí­met. A termelőszövetkezeti szo­cialista brigádmozgalom az elmúlt közel tíz év alatt je­lentős mennyiségi és minősé­gi fejlődésen ment keresztül, í966-ban 1500, 1969-ben 3500, 1971-ben 4800 szocialista bri­gád 75 000 tagja volt ver­senyben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A versenyző brigádok mintegy 80 százaléka nyerte el éven­te a szocialista címet. A tsz szocialista brigádmozgalom napjainkban tömegmozga­lommá vált. Szerves része, alapvető formája a sokolda­lú termelőszövetkezeti mun- kaverseny-mozgalomnak. Kedvező hatást gyakorol a termelés gazdaságosságára, a termelőszövetkezeti tagság szocialista gondolkodás- és életmódjának fejlődésére, a termelőszövetkezeti demok­rácia erősítésére. A szocialista brigádmozga­lomban rejlő hatalmas ter­melésszervező és tudatfor­máló erőt felismerve, a párt iránymutatásai alapján a termelőszövetkezetek veze­tőségei egyre inkább érdem­ben és folyamatosan támo­gatják a szocialista brigádok tevékenységét, ugyanakkor építenek is azok öntevé­kenységére, példamutató lel­kesedésükre. A vezetőségek és a mun­kájukat segítő szövetkezeti versenybizottságok szerző­désekben rögzítik a brigádok vállalásait, rendszeresen mé­rik azok teljesítését. Arra törekednek, hogy a vállalá­sok teljesítéséhez megte­remtsék a feltételeket, biz­tosítsák a teljesítményekkel arányos erkölcsi és anyagi el­ismerést. Az 1967-ben megalakult termelőszövetkezeti területi szövetségek tevékenységétől ma már elválaszthatatlan a szocialista brigádmozgalom fejlesztésére irányuló mun­ka. Hasznosnak ítéljük a te­rületi szövetségek által szer­vezett tapasztalatcseréket, brigádvezetői tanácskozáso­kat, a szocialista brigádta­gok tanulásáról Is számot adó szellemi vetélkedőket. A te­rületi szövetségek kezdemé­nyezései elősegítik a korsze­rű versenyformák és mód­szerek elterjesztését, a szoci­alista brigádtagok emberi kapcsolatainak bővülését. A termelőszövetkezeti szo­cialista brigádmozgalom di­namikus fejlődése és gyara­podó eredményei mellett né­hány probléma is megfigyel­hető. A legszembetűnőbb talán az, hogy több mint ezer ter­melőszövetkezetben fellelhe­tők ugyan a munkaverseny- mozgalom különböző formái, Bioszfirakutatás Síkfőkút Project A környezetvédelem ko­runk egyik legfontosabb kér­dése. Szerte a világom, tudó­sok vizsgálják a levegővéde­lem, a természetvédelem problémáit, komoly intézke­déseket tesznek a földtörvé­nyeket, a vízgazdálkodást és az egészségvédelmet szabá­lyozó rendelkezések betartá­sára. A környezet, a bioszféra ta­nulmányozásának munkájá­ból — Európa országainak tudósai, tudományos kutatói mellett — jelentős feladatot vállaltak magukra a magyar szakemberei? is. Kutatási terület Eger mellett Meglepő kép fogadja az erdőjáró embert, a turistát Eger és Síkfőkút között, az egyik szép tölgyerdő közepé­ben. Szöges drót állja utun­kat, s különböző figyelmezte­tő táblák intenek: „Belépni tilos! Kuta.tásterülct!” Az el­kerített erdőrészben avar- gyűjtő ládikók, különböző műszerek, s körülöttünk sür­gő-forgó emberei?. 4 biosz- f érakutató s modelltarülete épül Id i!t, Eger inellett. A kutatómunka irányítója és vezetője fiatal, tehetséges, Európa-hírű tudósunk, ár. Jakucs Pál egyetemi tanár, a Debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem növénytani tanszékének vezetője, a bioló­giai tudományok doktora. Ve­le beszélgettünk, őt kértük meg, mondja el: mi is törté­nik tulajdonképpen ebben a „védett" erdőrészben? — Az egész világon nagy Ssndülettel folynak az embe­ri környezet védelmének, va­lamint a robbanásszerűen szaporodó emberiség jövő élelmezési kérdéseinek kuta­tásai — mondotta Jakucs professzor. — E kutatások alapjait képezik azok a rész­letes környezeti (bioszféra) analízisek, amelyek az élet­telen és élő környezetrészel? egymástól való függőségét, a zöld növények által előállított szervesanyag és az általuk felvett szervetlen anyag útját, valamint az ezzel kap­csolatos energiaáramlást vizs­gálják. — E vizsgálatok egyik ha­zai bázisává építik ki a deb­receni tudományegyetem bio­lógusai az Eger—Síkfőkút kö­zötti tölgyerdő egy részét. A 160x100 méteres, egy hektár­nyi területet a Mátra—bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság engedte át kutatási cé­lokra, s a munkában — több más hazai intézmény mellett —, részt vesznek az egri ta­nárképző főiskola biológusai is. A vizsgálat tárgyai: füvek, iák. cserjék, virágok, rovarok, hernyók Irattartó mappájából négy­rét hajtott papírt szed most elő Jakucs professzor. A mil­liméterekre beosztott papír­lapon a bioszférakutatás mo­dell területének részletes raj­za. Nagybetűkkel jelezve a mintaterület neve: „SÍKFÖ- KŰT PROJECT.” E térképen mutatva magyarázza: hová épül a kutatóház, hová a hő­mérsékletet és kisugárzást szocialista brigádok azonban nem alakultak. Nem mindenütt megoldott a brigádtagok tanulási, mű­velődési vállalásainak telje­sítéséhez szükséges feltételek biztosítása. Sok esetben e vállalások nem felelnek meg a korszerű szakmai, politikai és általános műveltséggel szemben támasztott követel­ményeknek, egy-egy adott szövetkezet sajátos helyzeté­nek. A termelőszövetkezetek II. kongresszusának küldöttei a szövetkezetek előtt álló meg­növekedett társadalmi—nép- gazdasági és üzemi feladatok megoldásában mindenek­előtt a belső erőforrások fel­kutatására és felhasználására irányították a figyelmet. A belső erőforrások egyik fon­tos, ma még kellően fel nem használt területe a szocialis­ta brigádmozgalom. Meggyőződésünk, hogy a szocialista brigádmozgalom tömegbázisának növelése, a brigádmozgalommal szem­ben támasztott követelmé­nyek folyamatos korszerűsí­tése elősegíti a termelőszö­vetkezetek előtt álló felada­tok sikeres teljesítését. A szocialista brigádve­zetők IV. országos tanácskozásán 50 küldött képviseli a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. A ta­nácskozás munkája, a ter­melőszövetkezeti küldöttek tevékenysége elé nagy vára­kozással tekint nemcsak a téesz szocialista brigádok tagsága, hanem egész terme­lőszövetkezeti parasztsá­gunk. Indokolt tehát lehető­vé tenni, hogy a tanácskozás munkájáról, a küldöttek ta­pasztalatairól és tevékenysé­géről minél sokoldalúbban tájékozódjanak a szocialista brigádok, a termelőszövetke­zetek tagjai és vezetői. mérő „magasles”, s hogyan helyezkednek el a különböző mérőfejek, ahonnét kábelek vezetik majd a műszerek jel­zéseit az automata öníró rendszerhez. — Azt lehet mondani — magyarázza a professzor —, hogy tulajdonképpen kivisz- szük a laboratóriumokat, mű­szereikkel együtt a termé­szetbe. A vizsgálatokat a helyszínen végezzük, úgy, ahogy a természetben összes­ségében kialakult a bioszfé­ra e tölgyerdei részlete. Ilyen kihelyezett komplex kutatás­ra hazánkban még alig akad, példa. — Miért esett választásuk az Eger szomszédságában le­vő tölgyerdőre, mennyi időre tervezik a kutatómunkát és milyen speciális vizsgálatok­ra kerül majd sor? — A nyugatnémet tudósok bükkerdőben végeznek bio­szférakutatást, a lengyelekés az NDK tudósai erdei feny­vest, a szlovákok gyertyános­tölgyest, a csehek pedig víz­part! ligeterdőket vizsgálnak, s mi, magyarok, kimondottan tölgyesekben folytatunk ku­tatómunkát. Azért esett a vá­lasztás az Eger melletti terü­letre, mert Itt találtuk meg vizsgálatainkhoz a legideáli­sabb és legoptimálisabb felté­teleket: sík terület, szép er­dő, ahol eredeti, természetes állapotában van minden. Az a típusú erdő van itt, ami­lyen valaha Magyarország te­rületét borította. — Vizsgáljuk itt a fák, cserjék, füvek, virágok, ro­varok, hernyók, talajélőlé­nyek stb. mennyiségét (pro­dukcióját) és szerepét az er­dő életében. De ugyanekkor Jé hír háxi* asszonyoknak Az Alumíniumgyárban az amerikai Duppon-cég licen- sze alapján gyúrták a teflon bevonatú edényeket. A telje­sen automatizált gépsort Hol­landiából szerezték be és terveik szerint az üzemsze­rű termelésnél egy műszak­ban 800—1000 darab főző­edényt állítanak elő. A nagyközönség a magyar gyártmányú teflon-edények­kel először a Budapesti Nem­zetközi Vásáron találkozha­tott és a második félévtől az üzletekben is megvásárol­hatjuk. (MTI-foto — Kovács Sándor felvétele) Egyili ioihM: az alkatrész Amikor kiderül, hogy hónapok óta nincs a raktáron egy darab sem A MINISZTÉRIUMBAN Csiszár Imre osztályvezető­höz irányítottak. Készségesen fogadott. Arra kértem, olvas­sa el lapunk április 29-i szá­mának egyik rövid kis írá­sát, amelyik Segítség, Moszk­vicsom van! cím alatt jelent meg, arról panaszkodva ben­ne a sorok írója, hogy hóna­pok óta nem lehet széles e hazában 412-es Moszkvics­hoz leveigőszűrő-betétet és szovjet gyártmányú gyertyát kapni. Az írás végére érve, azon­nal a telefon után nyúlt Csiszár Imre. Az első kísér­lete nem sikerült. Akivel be­szélt, nem tudott felvilágo­sítást adni. Viszont közölt egy nevet. Üjabb tárcsázás, majd gyors tőmondatok kö­vetkeztek. — Vissza fognak hívni, és közlik, mii a helyzet — mondta az osztályvezető a telefonkagylót a helyére téve. Utóbb kiderült, az ügy nem hozzá tartozik. Csal? se­gíteni akar. Eltelt egy félóra. Nem hív­ták vissza. Nem részletezem. A lényeg: végül a drót túlsó ezzel párhuzamosan nagy pontossággal mérjük az úgy­nevezett élettelen tényezőket (hőmérséklet, sugárzás, szél­viszonyok, talajszerkezet, víz- háztartás, levegőszennyezett­ség stb.) is. A kutatómunkát 15 évre tervezzük és azt re­méljük, hogy a nyert ered­ményeket és az azokból le­vonható tanulságokat ha­zánknak legalább egyharmad részén lehet majd kisebb mó­dosításokkal általánosítani. A kutatási területen, ha a szük­séges megfigyeléseket elvé­geztük, kiirtjuk majd az er­dőt, s azt is megvizsgáljuk, hogy ez az emberi beavatko­zás mily változásokat idézető az élő és élettelen környezet­részek összefüggéseiben. Vigyázat: „Sugárveszély!” A szép tölgyesben ku.m- böző táblák figyelmeztetnek és drótkerítés óvja a kutatá­si területet a kíváncsiskodó, illetéktelen idegenektől. Fon­tos ez, mert minden legki­sebb emberi zavarás éppen arra az eredeti, természetes egyensúlyi állapotra káros, amelynek kutatását és tör­vényszerűségeinek megisme­rését célul tűzték maguk elé a szakemberek. Jobb is messzi­re elkerülni az illetéktelen idegeneknek ezt a területet, mert a figyelmeztető és óva­tosságra Intő táblák között ott van a „Sugárveszély!’’ és a „Mérgezett területi” fel­iratú tábla is. A bioszféraku­tatás modellterüleién ugyanis az anyagok vándorlását az élő szervezetekben Izotóp­anyagokkal, különböző — emberre káros —, vegyi anyagokkal is végzik a kuta­tók. Semmiképpen ne lépje­nek hát az erdőjárói? a szö­ges dróttal körülvett erdő­részbe — mind a kutatómun­ka zavartalansága, mind sa­ját egészségük érdekében. Pataky Dezső végén léyő, láthatatlan be­szélő olyasmit mondhatott, amire ezt válaszolta Csiszár Imre. — Akkor helyesbítést kell kérni. Ezt a cikket nem szabad válasz nélkül hagyná. Rám nézett. — El tud most menni az Autókerhez az Ecseri útra? Csak természetes. Megtud­tam annak a nevét is, akit ott keresnem kell: Szabolcsi Lászlót, az importosztály igazgatóját. Magabiztosan, mosolyogva fogadott. — Mennyi gyertya és leve- gőszűrő-betét kell az illető­nek? KÉNYELMETLENÜL érez­tem magam. Nem kellemes dolog, ha az újságírót rajta kapják, hogy felületesen foglalkozott valamivel. Most mindjárt kiderül, hogy a cikkben felsorolt tucatnyi város minden Autóker-üzle- tében lehet kapni betétet, gyertyát. — Javaslom, hívjuk fel a szakboltot, — ajánlotta az igazgató — én nem mondom meg, ki vagyok, és megkér­dezzük az üzletvezetőt, van-e gyertyájuk és betétjük. A raktári kartonok ott pi­hentek az igazgató íróaszta­lán. Kértem, előbb nézzünk azokba bele. — Gyertyából tizenhárom- ezer van a raktáron. Leve- gőszűrő-betét 138 darab. — Mikor érkeztek be ezek? — kérdeztem tamáskodva. — A gyertya magyar gyárt­mány — közölte az igazgató. — De van szovjet gyártmá­nyú is. Százötven darab. Fellélegeztem. Ha a nagy­kornál százötven darab gyer­tya található a raktáron, ak­kor hány akad az egyik vagy a másik üzletben abból? Egy autóhoz legalább négy gyertya kall. Mi az a száz­ötven ! A levegőszűrő-betétről pe­dig pillanatok alatt kiderült, hogy tavaly nyár óta egy darabot sem kaptak a szov­jet partnertól. Megrendeltek tavaly is. az idén is nagyobb tételt belőle, a megrendelést vissza is igazolták, de csu­pán a komplett szűrőháza- l?at szállították le az idén, egyszerre, ami után nem na­gyon kapkodnak az autótu­lajdonosok. Hiszen akinek csak a betét, kell, nem vesz szívesen egy kompiéi szűrő- házat borsos áron. Okát nem kell részletezni. — Ebben a helyzetben azt tudtuk csinálni — magnaráz- ta az igazgató most már ke­vésbé mngabirtosan —. hosv az esvik fővárosi ktsz-től megrendeltünk ötszáz darab betétet. Júliustól kezűik szállítani azokat,. HA ÜGY VESSZÜK, né- hánv héten belül a dolgok rendbe jönnek. I,esz szűrőbe­tét. még akkor is. ha sem a tavalvi, sem az idei meg­rendelésnek nem tett eleget a szoviet partner, ami miatt envhén csodálkozni kénysze­rülünk. Annál is inkább, mert a Moszkvicsnak akadt már vetélytársa, a Zsiguli, á "ban ugyanennyiért kínál­ják és adják aránylag rövid időn belül. Nem törődik a konkurrenciával a Moszk- vics-gyár? Számára nem kellemetlen, ha elveszel vá­sárlói bizalmát? Hiszen nem elég ma már csak új autó­kat szállítani, azok karban­tartásáról, alkatrészellátásá­ról is gondoskodni kell. Hogy a Moszkvicsnál ez mi­lyen rosszul megy, arról a szervizek tudnának a legtöb­bet mondani. Mi minden al­katrész nincs, amikor cse­rélni kellene. De semmivel sem kisebb a felelőssége a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium ille­tékes főosztályának, mint legfőbb irányító szervnek az importalkatrészek ügyében, mert nem képviseli megfe­lelően az autótulajdonosok érdekeit. Eltűri, hogy egy keleti márkához két éven át ne szállítsanak fontos alkat­részt. Rossz levegőszűrővel nem lehet közlekedni. Ha pedig azt számítjuk, hány százmilliót ér az a sok Moszkvics, ami hazánk út­jain fut és futna, ha volna hozzá alkatrész, akkor nem is bagatell összegről van szó. Sőt: nem csak egyéni érde­kekről, mert ez a; sokszáz­millió forint a nemzeti va­gyon egy része is. Az autó pedig sokak számára mun­kaeszköz. Azt is nehéz elképzelni, hogy az Autóker importosz­tályát megnyugtassa a rak­tárában lévő százötven gyer­tya. De ha van megfelelő magyar gyártmányú gyer­tya, miért nem ajánlják azt a jóval drágább japán vagy angol gyertyák helyett? És miért nyugszik bele az Autóiker importosztálya ab­ba, hogy két éve nem telje­síti a szovjet kereskedelmi partner a megrendelésének egyik tételét? Ez forintban szóra sem érdemes összeget tesz ki? Lehet. Számukra nem üzlet? De milyen károk származ­nak abból, ha a hozzá kap­csolódó autók összértékében vizsgáljuk a következmé­nyeit? Ezt mondta Csiszár Imre, a KPM osztályvezetője: — Igen, ma már napok alatt meg tudjuk járni a Holdat oda és vissza. De képtelenek vagyunk megol­dani, hogy iegyen megfelelő alkatrészünk. Gondolom, ennek csak egyetlen oka van: a felüle­tesség. Szívesebben figye­lünk oda a milliós tételekre, és megrántjuk a vállunkat, ha csak néhány forintról van szó. Pedig az alaptételt még a gyerek is tudja: hiába adunk ki tíz- és tízmilliókat egy konstrukcióért, egy gé­pért. autókért, ha a hozzájuk tartozó, akár filléres alkat­részről nem tudunk gondos­kodni. A filléres hiány ócs­kavassá tehet nagy értékű berendezéseket. Befejezésül: nem szeret­nénk úgy feltüntetni magun­kat, mintha mi íedeztüa vol­na fel a spanyolviaszt. Al­katrész-ügyben már sokan és sokszor szóltak. Ahogy tet­tük mi is Csupán azért, mert hisszük, egyszer foganatja lesz a ma még pusztába kiál­tott szónak tűnő kifakadás- nák. DE A VISSZÁS HELYZET is erre kényszerít bennünket is. G, Molnár Fere#£ « i

Next

/
Thumbnails
Contents