Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
^^^^^YSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAäAA !fy^M.>lVMl'MW^MWA*AM FAYAD JAMIS: HAJÓK Havanna öblébe a sziget harsány és kék kikötőibe hajók úsznak most megrakva áruval és barátsággal Leülök egy percre figyelem a víz tajtékait Távoli hajók nevét görgeti felém a hullám a délután ege alatt Leülök egy percre jó tudni, hogy nem vagyok magam hogy árbocok és emberek vesznek körül ablakok és olaj és gépek hullámok kémények voltak csillagok és járókelők ülök Havanna öblének kőfalán nézem a horgonyzó hajókat akárcsak testvéreimet nézném akik sokáig messze ülök csak és hallgatom az olajszállító autókat benzint visznek és barátságot külvárostól külvárosig Ülök a falon és ingemet amely fehér mint a szabadság beszórják a széttörő víz fényes szilánkjai Ladányi Mihály fordítása s a béke Esküvő a vádlottak padján... mm> wm 4»- JTf1 ^ , , . r Zí'l,SOM&'V-r* o "O S3 a :3 a. <a a. Móricz Zsigmond utolsó riportja NEMSOKÁRA HARMINC EVE LESZ ANNAK, hogy a Korányi-klinikán meghalt Móricz Zsigmond. Félelmetes „zenebona” előzte meg halálát: Budapest éppen a halállal viaskodó nagy író utolsó óráiban élte meg az első légitámadást. Az égen tűzcsóvák és zúgó repülőgépek. Hirtelen bombák robbantak a városban. Mikorra a légitámadás megszűnt. Móricz Zsigmond élettelenül feküdt a kórházi ágyon, i Halálának közeli évfordulója előtt egy pillanatra felvillantjuk az országot fáradhatatlanul járó író arcát, utolsó riportjára emlékezve. Ennek az utolsó riportnak keltezése 1942. június 21. A CIKK ARRÖL SZÓLT, hogy 1942 nyarán a Fejér megyei kápolnásnyéki látogatásakor hogyan kereste a Vörösmarty-emlékeket. Az író e látogatását három fény- képfelvételben is megörökítette Kresz Mária, az ismert nevű néprajzkutató, Kresz Géza hegedűművész leánya. Kresz Géza angol születésű feleségével, Drewett Norah zongoraművésszel akkoriban Kápolnásnyéken lakott. Az egyik fényképen Móricz Zsigmond, a mai kápolnásnyéki Vörösmarty Emlékmúzeum céljára szolgáló, a költő egykori, de a századforduló idejében átépített szülőházának emléktáblája előtt áll. Másik két fényképen harmadmagával ül a ház előtti kertben a község akkori legöregebb embere, Kre- mitzer bácsi és a ház akkori gazdája, Kresz Géza hegedűművész társaságában. Móricz Zsigmond Vörösmarty-emlékeket kereseti Az egyik szoba sarka err1- léksároknak volt kiképezve, Vörösmarty-arcképek, a szülőház régi képe, a költő összegyűjtött művei, emlékalbumok voltak ott láthatók. Móricz Zsigmond — mint Kresz Mária később megírta egyik kis visszaemlékezésében az író kápolnásnyéki látogatásának történetét — megilletődve, nagy érdeklődéssel vette kezébe ezeket az emléktárgyakat,' miközben szorgalmasan készített jegyzeteket. Másnap korán reggel kiült a kertbe és a magával hozott kis Continental írógépén megírta cikkét, amelyből — utolsó riportja lett. A fiatal Kresz Mária, aki Móricz Zsigmondot kísérte kápolnásnyéki látogatásán, így emlékezett vissza erre a találkozásra: „Hiába éltem. Nyéken gyerekkorom óta, hiába tanultam néprajzot és földrajzot, ez a rövid séta, Móricz Zsigmond szavai nyitották ki szememet e „különös falu" iránt. AZ ÍRÓ NÉHÁNY FELADATOT is adott Kresz Máriának, akit arra kért: ne csak néprajzi kutatással foglalkozzék, ha már itt él Vörösmarty szülőfalujában, hanem irodalmi emlékeket is gyűjtsön, fényképezze le a szegényházat, az öreg Vörösmarty hajlékát. (Sajnos, ez a ház, amelyben Vörösmarty utolsó hónapjaiban élt Kápolnásnyéken, az elmúlt háború végén teljesen romos lett és az ötvenes években aztán végképpen le is rombolták.) Azt is tanácsolta Kresz Máriának, menjen ki a velencei szőlőhegyre és fényképezze le a Vö- rösmarty-család présházát. Kresz Mária a kért fényképeket el is készítette és elküldte Móricz Zsigmondnak, aki köszönő levelet írt neki és könyvet küldött ezzel a dedikációval: „Panna leányom, alias Kresz Mária szeresse Árvácskát.” A NAGY REALISTA ÍRÓ utolsó megjelent riportja kápolnásnyéki látogatásáról és annak okáról a „Kelet Népé”-ben jelent meg — három nappal az író halála előtt. Halála évfordulójára számos megemlékezéssel készülnek. Ezek között legjelentősebb a „Móricz Zsigmond utolsó nyara”, amelyben az író utolsó hónapjait: debreceni, Szolnok és Sza- bolcs-Szatmár megyei tartózkodását, tervezett művek témáit örökítették meg. „Gépi tehén” A Plantmílk Ltd. angol társaság laboratóriumában olyan készüléket konstruáltak, amely növényi takarmányból mesterséges tejet állít elő. A készülék berendezése többé-kevésbé a tehén emésztőszerveire emlékeztet. A „gépi tehén" káposzta- és bablevéllel táplálkozik, és naponta több mint 60 liter, fehérjében gazdag folyadékot állít elő, amely a természetes tejre emlékeztet. Az eset nemrég történt Ausztráliában és élénk vitát keltett. Egy Richard Simson nevű, 47 éves betörő — az ügyében folyó per tárgyalási szünete alatt — bebizonyította a vád egyetlen és fő női tanújának, hogy minden gondolata és álma csakis az övé. A szerelemre lobbant visszaeső bűnös ékesszóló könyörgésével rávette a hajadont, hogy mindjárt, ott a helyszínen, a tárgyalás szünetében, törvényes házasságra lépjen vele. A házasságot a legrövidebb idő alatt anyakönyvezték, ■ ezután kénytelenek voltak megszüntetni az eljárást Simson ellen és békével elbocsátani, a törvény szerint ugyanis a vádlott felesége, mint közeli rokon, nem tanúskodhat az ügyben. Simson és újdonsült hitvese ragyogott a boldogságtól, a törvény őrei tehetetlenül tárták szét karjukat, a fiatal- asszony anyja azonban megnyugtatta őket: — Nem marad büntetlenül ez az ember — jelentette ki —, hiszen maga ítélte önmagát életfogytiglani börtönre. Én csak ismerem a saját lányomat.., Trükkös karóra A neve Swissonic. Kivitelezése eredeti. Nem a csukló külső vagy belső felén viselik, hanem az oldalán. A németországi Kienzle-cég gyártmányánál igy a kar elfordítása nélkül leolvasható a pontos idő. Kiválóan alkalmas arra, hogy unalmas értekezleteken, végeláthatatlan üzleti ebédek alkalmával és sok egyéb más esetben rápillantsunk az órára anélküL. hogy mások észre- vennék. Az új gyártmány egyetlen hátránya: a Swissonic igen nagy méretű. 1M0DTAM Furcsd álmom volt, ezennel el is mondom. Ott leselkedtem egy bukszusbokor mögött, amikor ösz- szegyűltek az állatok, hogy bemutassák a népes közönség és a zsűri előtt: melyik, mit tud? Nem volt szignál, nem volt műsorvezető, se mikrofon, csak versenyzők voltak és nézők, és természetesen a zsűri volt, amikor előlépett az Oroszlán, illedelmesen meghajolt, aztán makogni kezdett. Mint a nyúl. Meg kell adni, s ezt a közönség is tapssal méltányolta, hogy az Oroszlán majdnem olyan jól makogott, mint a nyúl, igaz, hogy volt benne kur- rogó ordítás is felhangként, de hát, istenem, az Oroszlántól, nem lehet elvárni, hogy makogását stiglinc-felhanggal kísérje. Így döntött a zsűri is. s az Oroszlán továbbjutott. Ekkor lépett a mező közepére a Nyúl Elegánsan megbillentette a fülét, majd közölte, hogy ő az oroszlánt utánozza, mert mint oroszlánimitátor, igen nagy sikereket ért el nagyszámú nyúlfi és nyúllány körében. A zsűri intésére a Nyúl megrázta képzeletbeli sörényét, fel-fel vágott képzeletbeli hosszú és bojtos végű farkával, aztán bömbölni kezdett. Igaz, kicsit vékony hangú volt ez a böm- bölés egyesek szerint, de ezek kétségkívül rosszindulatú- ak voltak, inkább nyafogás volt az, nem bömbölés, mások azonban megtapsolták a produkciót. Es az is kétségtelen: egy kétarasznyi fiatal üregi nyúltál ez az oroszlánszerű or- dítás-utánzatú nyafogás is igen szép és elismerésre méltó teljesítmény volti Így döntött a zsűri is és a Nyúl továbbjutott. A Ponty lépett ekkor a tisztásra és egy kis levélben közölte a zsűrivel és a nagyérdemű közönséggel, hogy énekelni fog. Ügy fog énekelni, mint a pacsirta. Egyszóval, a Ponty pacsirta-imi- tátor volt. Bizonyos kétségek felmerültek ugyan a nézőkben és a zsűriben is, hogy meddig bírja egy ponty szárazon, s i vajon, ha bírja is, milyen lehet az, ha egy ponty a pacsirtát utánozza, — de végül is a produkciót éber szemekkel figyelve megállapíthatta bárki, hogy a Ponty szintén kinyitja a száját, szaporán nyitja ki a száját, s kétségtelen, hogy a pacsirta is kinyitja a csőrét, sőt, elég gyakran nyitja ki, ha énekelni akar. Vitán felül, produkciónak A közéleti nyelvhasználat; A felszólalások hangalakja Először a közéleti szóbeli megnyilatkozásokról kell beszélnünk. örvendetesen mind többen és mind gyakrabban élnek a felszólalás, a hozzászólás jogával. Nem mindegy, hogy milyen hatásfokú a felszólalás, a hozzászólás. A hatásfok emelésében vagy gyengítésében a hangnem, a hangalak is szerepet játszik. A hangalakkal, illetőleg a benne jelentkező hibákkal elsősorban a felszólalás érthetőségét veszélyeztetjük. Melyek ezek a hibák? Sok felszólaló azt hiszi, ha túlságosan megemelt hangon, feleslegesen nagy hangerővel beszél, akkor felszólalása érthetőbbé válik. Éppen az ellenkezője az igaz. Vannak, akik annyira megemelik a hangjukat, hogy szinte fenyegetővé válik a hangalak, a beszéd hangzása. A nagy hangerő a felszólalót szinte belekényszeríti hangja fitogtatásába, s csak a hang uralkodik, s nem az értelem, nem a. vitatkozó kedv és az érvelni is tudó szándék. Gyakori az a hibázás is, hogy a felszólalók igen halkan, erőtlenül beszélnek. Ezzel a hangadással együtt jár a modoros motyogás is. Az a felszólaló is vét az érthetőség ellen, akinek a beszédében a túl hangos és a nagyon halk hanghordozás szabálytalanul váltja egymást. Amikor a túlságosan hangos és a természetellenes halk részek minden értelmi szerep nélkül váltakoznak, megzavarodik a hallgatók figyelme, s az indokolatlanul nagy hangérö- különbség még idegmegterhelést is jelent a hallgatóságnak. Gyakori az elhangsúlytala- nított, a nagyon monoton, a dallamtalan és ritmustalan felszólalás is. Még gyakrabban találkozunk a mindent hangsúlyozó beszédmóddal. Ha a mondanivaló nem kívánja meg, kerüljük el az elaprózott hangsúlyozást. A fontoskodó felszólaló, éppen mert mindent hangsúllyal emel ki, a valóban lényeges mondanivalójára nem is hívhatja fel a figyelmet. Ez a hangsúlyozási hiba szokatlan, kopogó beszédritmust eredményez, s nagyon sokszor csapkodó gesztussorozat is társul vele. A hallgatóság lassan csak ezekre a modorosságokra ügyel, nem arra, amit a felszólaló mondani akart. D». Bakos József C«ArAAAAAA/VVVSAAAAAAA/VVV\AAAAAA/VVVVVV\A/vVV\A//'AA/VV<? I WSA/NAAAA/WWV kell betudni a Ponty fellépését. Így döntött a zsűri is, és a Ponty is továbbjutott. Megjelent azután a Kígyó, aki távolba ugrott a zsűri és a közönség előtt és jött Gazella is, amelyik úgy kúszott a fű alatt, sziszegve, hogyha nem látta volna mindenki, hogy a Gazella teszi azt, még kígyónak vélhették volna. Aztán jött a Elefánt, ő sajtot egyensúlyozott az ormányán, miközben vékony hangon cincogott, aztán megjelent a fű között, döngő léptekkel, trombitálva, füleit lengetve a kis Egér ... Igen értékes és változatos volt ez a vetélkedő, úgyhogy alig volt kedvem felébredni, olyan jól szórakoztam. De felébredtem. Hogy elmondhassam önöknek, milyen szamárságokat képes össze-vissza álmodni az ember ... (egri)
