Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
lovai! és szárnyalt Utoljára a görög mitológiában párosították össze a lovat és a szárnyas jószágot, s ebből lett Bellerophon csodaparipája, a Pegazus. A Szilvásvárain Állami Gazdaság létrehozta ugyanezt, lévén híres lipicai lótenyészete, ménese mellett tojásgyára, ba- ramfiüzeme is. Azt tartja a mondás, csak két szép dolog teremtetett e világra: ló meg asszony. Aki valaha is járt Szilvásváradon, a hegyi méntelepen, Csipkés- kuton, aligha cáfolhatja e mondás igazságát; egy életre , megőrződik benne a láthatár széléig elnyúló legelők, a vágtató lovak megragadó képe. Magam gyakran megfordulok a festői faluban, a Bükk-fennsíkon, s mindany- nyiszor lelkes bámulattal csodálom a fehér, szürke, fekete, barna színű, nemes és arányos testű állatokat. Most is ménesnézőbe tartok, a jászolok és az itatóvályuk mellé, a hegyi füves mezőkre, hírt adni a megcsodált lovakról. Egy csendes jubileum az alkalom e riporthoz: húsz éve, 1952-ben alakult meg a bükki ménes. Lipicától Szilvásváradig — Közép-Európa legszebb, legjobb lipicai törzsállománya van itt Szilvásváradon — mondja Kovács Mihály, a gazdaság igazgatója, s nem azért, hogy a maga lovát dicsérje. A legutóbbi szakértőd vizsgálat is ezt állapította meg: „A lótenyésztés szakmai színvonala megfelelő, a lóáUomány egészséges, jó kondícióban van.” — Nagyon helyes döntés volt, hogy ide, a hegyek közé, a Bükk-fennsíkra került a ménes. Lovaink edzettek, egészségesek, szilárd szervezetnek, jó izomzatúnk és arányosan telt idomnak. A sziklákon edzett patáikat és inaikat még a városok kövezete sem tudja tönkretenni. Hosszú-hosszú út vezetett a Trieszt melletti Lipicától a bükki faluig, Szilvásváradig... A kiváló tenyésznének kitenyésztése I. Ferdinand fiának, Habsburg Károly főhercegnek a nevéhez fűződik. Lipicai birtokán, 1580-ban, ő vetette meg a máig legdivatosabb luxus lófajta alapjait. 24 andalúziai kancája és 3 andalúziai ménje volt a főhercegnek, s ezek mellé osztotta be hegyi típusú, karsztvidéke lovait. A különböző fajtájú mének és kancák seregéből alakult ki évszázadok során az a hat törzs — Pluto, Conversano, Maestoso, Favory, Neopolita- no, Siglavi —, amelyet ma is tenyésztenek. A lipiciai lovak tenyésztésének első magyarországi állomása — Mezőhegyes (1803.). Innét Fogarasra költöztették a ménest 1874-ben, majd amikor betegség tört ki a lovak között, 1912-ben, Bábolnán jelöltek ki számukra ideiglenes helyet. Az 1950-es években, mondván, hogy Horthy lipicai lovon lovogolt, valami túlbuzgó szektás a kipusztításukat javasolta. Akkor a lószerető szakemberek úgy' döntöttek, hogy eldugják ezeket a jószágokat a szem elől, s 1952-ben elrejtette őket a bükki rengeteg. Á két Abonyi Szilvásvárad kicsiny, tanulságos múzeumában járunk. Ebben a kis múzeumban a XVI. századból származó patkótól, zablától kezdve a millenniumi testőrség , ékköves, díszes kantárjáig sok minden megtalálható, ami a lipicai ló történetéhez tartozik. Látható kovácsok, kerékgyártók és szíjgyártó műhelyek komplett szerszám- készlete, lóápoló eszközök, ostorok, hinták, határok, szekerek, szánok, vadász, és ga- vallérkocsdk. Itt a híres csek- lészi négyes hám, kantárokkal és hajtószárakkal, s a hintó- és szánrúdlámpák sorában egy remek kovácsoltvas lámpa, Fazola Henrik munkája. A múzeumi tárgyak mellett a falon fényképnagyítások. Az egyik fényképen Abonyi Imire, a lipicai négyesfogattal. — Két Abonyi is úttörő szerepet játszott a lipicai lófajta bükki tenyésztésének meghonosításában. Megszállottái voltak mesterségüknek, szenvedélyes szakemberek. Abonyi László 18 éven át vezette a csipkéskuti ménest, gondos és szakértő gazdaként, öccse, Abonyi Imre pedig az anyaménesnek volt ugyanennyi időn át érdemes mestere, s egyben nagyszerű, eredményes versenyző. 1967-ben Aachenben nyert első díjat négyesfogattal, s ő volt 1968 —70—71-ben is Hamburgban a német fogat-derby győztese. Igen sajnáljuk mai napig, hogy itthagytak bennünket, remek szakembereket veszítettünk velük. A két szakember Bugacira, Kecskemétre távozott, az élet azonban nem állt meg itt a hegyek között. A szilvásvára- di és csipkéskuti ménes megalapozott jó híre tovább nőtt, * erősödött, s lótenyésztésben QJjfmisäß 1972. június 4., vasárnap elért eredményeik rangot vívtak ki számukra az országhatárokon túl is. Meghívás Bécsbe Kovács Mihály díszes meghívót mutat. A német nyelvű meghívón évszámok: 1572- 1972. Négyszáz éves a Bécsi Udvari Spanyoliskola. A jubileumi ünnepséget szeptember 12. és 17. között tartják, dr. Franz Jonas államelnök védnöksége alatt. — A nagyszabású ünnepi programon részt veszünk mi is. A bécsi lovasnapok jó alkalmat adnak arra, hogy kellő propagandát csináljunk a lipicai lovaknak. Azt tervezzük, hogy külön istállót bériünk, s oda kiviszünk hat kancát és hat méncsikót, amit szeretnénk eladni. Nagy gondunk ugyanis a reklám, a propaganda hiánya. Az exportértékesítés, most mar évek óta, szervezeti hibák miatt, rajtunk kívülálló okokból, még mindig megoldatlan. Lóexporttal nálunk egyedül csak a Bábolnai Állami Gazdaság exportirodája foglalkozik, s ez annyira leterhelt a más irányú tevékenységek miatt, hogy feladatának eleget tenni képtelen. Sokat jelentene, ha legalább lenne egy export lóistálló, ahol bemutatnánk a lótenyésztő gazdaságok lovait. Szükséges volna export lóistállót létesíteni külföldön is, erre Bécs i£en alkalmas. Sajnos, egyegy lóért nem utaznak nagy távolságra, s a lovakat csak a nemzetközi lókupecek vásárolják fel és nem is a legjobb anyagot, ami rontja a lipicaiak értékét. Persze, úgy próbálunk segíteni magunkon, ahogy tudunk. Szerződésünk van az IBUSZ-szal, amely külföldiek lovastúráit szervezi hozzánk. Van hajtóiskolánk is, ahol kocsit hajtani, lovagolni tanítjuk a külföldi vendégeket. Ez természetesen még mindig nagyon kevés. Irány: Csipkéskút — Lóállományunk 70 törzskancából, négy fedezőméniből s ezek csikóiból áll. A fedeztetés, az eüetés Szilvásváradon történik. Az újszülötteknek nemesleveleket állítunk ki, valamennyit törzskönyvezzük. A csikók féléves korukban, elválasztás után felmennek a Bükk-fennsíkra, Csipkéskutra, amely 21 kilóméterre van a falutól, s itt ezer méteres magasságban edződnek, izmosodnak három éves korukig. A három éves csikók visszatérnek Szilvásváradra, s igen komoly vizsgát tesznek futásból, teherbírásból stb. Csipkéskút felé szép szerpentineken kapaszkodik fél az út a Bükk-fennsíkra. Alattunk és fedettünk szép tölgyesek, bükktenger hullámzik. Aztán hamarosan a síkon, a hatalmas, ligetes mezőségen fut kocsink, töbrök és víznyelők óriási tölcsérei mellett. Nagy sudárfák szürkéskék márványoszlopként sorakoznak egymás mellett, s csúcsba boruló mennyezetet formálnak fejünk fedett. Verőfényes dél. A csipkés- kuti ménes is délei. A csikók az istállóajtóban gyülekeznek, nyújtogatják a fejüket, cukrot kunyerálnak. Nemsokára mennek ki a legelőre ismét. Felejthetetlenül szép látvány ez a sok ló. Mozdulatlanul várják az indítás pillanatát, s mikor elhúzzák előlük a bordarúdat, szélvészként futnak ki a szabadba. — Jól telelt a ménes. Enyhe volt a tél, a csikók korán mehettek ki a legelőre. Csak ez a mostani sok eső nem tesz jót nekik, a nedves fűben szétázik, a köveken széttöredezik a patájuk. Lesáin- tulnak. Sánták lennének? Nem veszem észre. Nagy robajjal rohannak, a fák között lobogó sörénnyel, vágtában nyargalnak a csikók — ki a füves mezőkre... Mintha szárnyaik lennének, mint Bellerophon csodaiparipájámak, a Pegazusnak.»: Pataky Dezső Árok, árok, kerecsenéi árok... A dolog egyébként közel sem tréfás. Kerecsendről, a Magyari Károly utcából levelet kaptunk: kiásták a vízvezetéknek az árkot az utcában még tavaly. Víz nincs, de vízdíj, az igen — és ott tátong az árok ... Az utcában, amikor a helyszínen tájékozódtunk a helyzet állásáról, az asszonyok elmondták, hogy bizony nagyon vigyázni kell az utcabelieknek este, nehogy valakit baleset érjen. Arról nem is beszélve, hogy a kisgyermekek számára nappal is komoly veszélyt jelent a hónapok óta kiásott, sorsára hagyott árok, amelybe össze kellene szerelni a lefektetett csöveket, s azután betemetni. A községi tanács elnökétől megtudtuk, hogy a községi víztársulás megrendelésére a Heves megyei Vízmű Vállalat végzi a vízvezeték-hálózat kiépítését, s mivel a kivitelezési határidő szerződés szerint csak ez év szeptemberében jár le, a Magyari Károly utcai „félkészállapot” miatt nem lehet a vállalatot jogilag elmarasztalni, sürgetni... Noha — mondta a tanácselnök — szinte naponta érkezik panasz ebből, s a mellette levő utcából is, ahol hasonló a helyzet, s mindenki a községi tanácsot hibáztatja. A vízdíj viszont jogos, mert a rendelet szerint azt fizetni kell, ha 150 méteres körzeten belül már van vízvezetéki közkifolyó. A Magyari Károly utcában ugyan nincs, de a másik utca sarkán van, s ez nem több 150 méternél... A vízdíj tehát jogos és a szó jogi értelmében „jogos” a tátongó árok is. Természetesen csak a kivitelezési határidőt illetően. Munka- védelmi előírásainkat, balesetvédelmi rendelkezéseinket tekintve ugyanis távolról sem jogos! — Korlát, este és éjjel pedig lámpa elhelyezése kötelező a lakott területen kiásott ^munkagödrök környékén. Igaz, ez egy kicsit költséges, hónapokon keresztül, mint ahogy újra értékes munkaórát kell ráfordítani a tavaly novemberben kiásott, s azóta jobbára beomlott árkok kitisztítására, a lerakott, szerelésre váró csőidomok „megkeresésére” is. Hogyan kerülhette volna mindezt el a vízmű vállalat? — A megoldás megtalálható minden, a munkaszervezéssel foglalkozó tanulmány, könyv alapesetei között... (faludi) Hiányosságok az importcikkek használati-kezelési utasításánál Egy éve érvényes a kiskereskedelemben az a miniszteri rendelet, amely szerint a forgalomba kerülő importtermékek rendeltetéséről, lényeges tulajdonságairól, használatuk-kezelésük módjáról magyar nyelven, közérthetően tájékoztatni kell a vásárlókat. A kereskedelmi felügyelőségek a közelmúltban a fővárosban és tíz megyében, 65 nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál, 85 fogyasztási szövetkezetnél ellenőrizték, hogyan érvényesülnek a rendelet előírásai. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség — amely összesítette a jelentéseket — megállapította, hogy — jóllehet több mint egy év telt el a rendelet kiadása óta —, a tapasztalatok nem mindenütt kedvezőek. A nagykereskedelmi vállalatok általában időben gondoskodtak a magyar nyelvű használati-kezelési tájékoztatók elkészítéséről, előfordult azonban, hogy azokat a raktárak nem mellékelték az áruhoz, a csomagoláshoz. A vizsgált kiskereskedelmi vállalatok többsége és néhány szövetkezet eleget tett az előírásoknak, hiányosságot tapasztaltak viszont a szövetkezetek zöménél, amelyeknél nem ismerték — vagy nem közölték a hálózat dolgozóival — a rendeletet. Előfordult, hogy az üzletekben a gyűjtőcsomagokhoz mellékelt ismertetőket, szórólapokat a csomagolóanyaggal együtt eldobták. A vizsgálatok alapján a kereskedelmi felügyelőségek a tapasztalt hiányosságoknak megfelelő intézkedéseket hoztak: mindenekelőtt a magyar nye-vií tájékoztató biztosításáig az importkészlet árusítását megtiltották. A társadalmi ellenőrök bevonásával tartott próbavásárlásoknál észlelt mulasztások, árdrágítások és minőségrontások miatt 89 személyt vontak felelősségre. Negyven esetben összesen 20 400 forint pénzbírságot róttak ki, 45 dolgozót figyelmeztettek, négy dolgozó ellen vállalati eljárást kezdeményeztek. D közösség erejével a városért A cél: az óvoda és a lakásépítkezés gyorsítása, a szabadtéri színpad felújítása Időnként nehéz a frázisokat megkerülni. Adva van egy tanácskozás, ahol megjelennek a vállalatok, szövetkezetek, üzemek felelős beosztású képviselői, és elmondják, milyen segítséget tudnak biztosítani a legégetőbb kérdések mielőbbi megoldásához. Nem elméletben, nem erkölcsi támogatást helyezve kilátásba, hanem nagyon is anyagias természetű dolgokat, mint amilyen a térítés nélküli társadalmi munka és a pénzbeli segítség. Nehéz ilyen esetben a megszokott^ fellengzősnek tűnő kifejezéseket szolidabb töltésű szókapcsolatokra átváltani. Nemrég ilyen esemény zajlott le Gyöngyösön. o o o o Mint máshol, Gyöngyösön is a kérdések kérdése a lakás. Ha többször annyi volna, mint amennyit felépíttetni szándékozunk, az is kevés lenne. Az igényeket ugyan lehet a plafonig feltornázni, de ezek teljesítéséhez mindenekelőtt pénz kell. Honnan legyen pénz a még több lakáshoz? Így tették fel a kérdést a város vezetői is. Aztán gondoltak egyet és a vállalatokhoz, szövetkezetekhez fordultak. Mi lenne, ha a dolgozóik lakásigényét a hatóság közbejöttével, de a maguk anyajti erőforrásaikra támaszkodva igyekeznének megoldani? Nem kellett sokáig gondolkozni a válaszon. Világos: egyszerűbb egy építkezés lebonyolítása, ha van, aki azt irányítsa, összefogj g, mintha minden vállalat csak a saját ügyét intézné. Ki három, ki két lakást akarna megépíttetni a rendelkezésére álló pénzből. De nincs ez másként az óvodánál sem. Ahogy más helyeken is, Gyöngyösön is egyre több anya lép munkába. Hogy, nyugodt körülmények között dolgozhasson, a gyerekét biztos helyen akarja tudni. Bár a lakásépítkezésekkel együtt bizonyos számú gyermek óvodai és bölcsődei ellátásáról is gondoskodni kell, még mindig sok apróságnak nem jut hely ezekben az intézményekben. A vállalatok már azt is tudják, hogy ebben az ügyben nem a kívülálló módján kell szemlélődniük és ismételten megfogalmazniuk észrevételeiket, hanem bele kell nyúlniuk a közös kasz- szába, és a nyereség egy részét ilyen célra kell fordítaniuk. Ha újabb dolgozóikat akarnak maguknak megnyerni, többek között azok gyerekeinek elhelyezéséről is gondoskodniuk kell. Ebben nyújt segítséget nekik a városi tanács a mostani ajánlatával. o o o o Több mint százötven intézményt, szervezetet kerestek meg előzőleg írásban a város vezetői. Közülük 130 válaszolt. Többségük nem ágált a tennivalók ellen. Amikor a megbeszélésre is sor került, amelyen Berényi József tanácselnök ismertette a város vezetőinek elképzeléseit, akkor a vitában huszonhármán — az összes felszólalók — egyetértésüket fejezték ki. Miután Keresztesi Lajos tanácselnök-helyettes azt is közölte, hány gyermek elhelyezéséi tudja biztosítani a tanács az adott vállalat részére, ha ennek ellenértékeként a szükséges forintokat átutalják, senkinek sem akadt ellenvéleménye. Legfeljebb időpontban kértek módosítást, a már meglevő, egyéb kötelezettségeik teljesítése miatt. Nemcsak elméletben alakult ki az egység, hanem a megajánlásban is. Igaz, a szó még nem egyenlő a pénzzel. De leinek volna oka a felelős beosztásban levő személyek kijelentését, kötelezettség-vállalását megkérdőjelezni? Annyit kértek azok a vállalatok, üzemegységek, amelyeknek felsőbb központja más városban székel, hogy a tanács vezetői személyes megjelenésükkel támogassák őket az adott helyen, ha ebben az ügyben kopogtatnak majd a vezérigazgató ajtaján. o o © o Mindenki készséggel vállalkozott arra, hogy a szabadtéri színpad karbantartásában, felújításában a rá eső rész munkáiért helytáll. Több vállalat a kétkezi társadalmi munkán túl gépek sorbaállítását is megígérte. A villamossági munka, a mázolás elvégzése, a színpad felújítása, a hangosító berendezések ápolása, a vasszerkezetek megjavítása és kicserélése: egyik a másik után talált gazdára. Sokan nem is határozták meg közelebbről a vállalásukat. Rábízva a munka szervezőire, hogy mit kérnek tőlük. Mondani sem kell, hogy ez a társadalmi összefogás lényegében sok tízezer forint értékre rúg. Ha a pénzügyi oldalát vesszük elő. És ez sem mellékes. De ennél is többet ér az a tettrekészség, ami felfedezhető a felajánlások mögött. A szándék, hogy tenni akarnak a városért, ott, ahol a legnagyobb szükség van a cselekedetekre és úgy, ahogy a kisebb közösségek a legkönnyebben léphetnek fel a nagyobb közösség érdekében. Ha a megajánlásban megnyilvánult lelkesedés nem csökken majd a megvalósítás már rögösebb szakaszában sem, akkor örvendezhetünk igazán az első tanácskozás egyöntetűségének. Emlékszünk még az elmúlt évek gyakorlatára: akár a Sástó, akár a sportpálya kialakítása kívánta meg, a társadalmi munkások sokasága adta erejét, munkakedvét a közös célok elérésének meggyorsításához. A szép hagyomány tehát biztosíték is arra, hogy most sem lesz másként. ' __áfc Műlaér rt -
