Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-29 / 151. szám

Kispályás labdarúgói) Füzesabonyban Befejeződött Füzesabony nagyközségben az 1971—72 évi üzemi kispályás labda­rúgó-bajnokság. Az előző évek bajnokságaihoz hason­lóan ezúttal is nagy érdek­lődés kísérte a mérkőzése­ket. Egy-egy rangadó jellegű találkozónak több nézője volt, mint a megyei I. osz­tályból kiesett Füzesabonyi Vasasnak! A bajnokság ér­dekessége volt az új ponto­zási rendszer és a győzele­mért három, a döntetlenért két, a vereségért pedig egy pontot adtak. A BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE: 1. Mátravidékl Fémm. II. 18 16 — 2 73-34 50 2. Járási H. 18 12 4 2 69-29 46 3. Mátravidékl Fémm. I. 18 12 4 2 66-27 46 4. ÁFÉSZ 18 12 — 6 54-48 42 5. Petőfi Tsz 18 8 5 5 49-44 39 6. MÁV Vont. 18 8 — 10 57-47 34 7. Vízügy 18 5 — 13 27-75 29 8. Állami G. 18 4 2 12 25-36 28 9. Vasas kéz. 18 3 2 13 19-49 26 10. ÁFOR 18 1 1 16 13-63 21 A járási LSZ úgy döntött, hogy ősszel csak egyfordulós bajnokság lesz, mert jövőre áttérnek a tavaszi-őszi rend­szerű bajnokságra. Ezenkívül ősszel már megrendezik a 11. osztály bajnokságát is. A bajnoki érmek átadásá­ra július 1-én kerül sor. Elek Ilona. Született 1907-ben, Budapesten. 15 esztendős korá­ban kezdett rendszeresen sportol­ni. Eleinte a DAC, a KASÉ, majd pedig a Bp. Honvéd színeiben versenyzett. 1929. és 1956. között állandó válogatott. Három olim­pián (1936, 1948, 1952) vett részt. Berlinben és Londonban arany­érmet, Helsinkiben ezüstérmet nyert. Már az első olimpiai aranyérmet is nemcsak nagy tu­dásának, hanem kötélidegzeté­nek köszönhette. A nagy ver­seny szünetében, amikor csak módja nyílott, egy nyugszéken pihent, nem nézte a versenytár­sak egymás elleni küzdelmét. Kendőbe burkolta a fejét, hogy semmit se lásson és halljon. 1936-ban olyan nagy ellenfele­ket előzött meg, mint Helene Mayer és Ellen Preiss. Első olimpiai bajnoksága után többen azt kérdezték tőle, hogy csak nem babonás és ezért húzódik félre a mérkőzések szünetében? Elek Ilona erre a kérdésre ezt válaszolta: „Nem babona, hanem megszokás az egész. Tapaszta­latból mondhatom, jó szokás. Az adódott szünetekben pihenni és a következő mérkőzésre kell ké­szülni.” 1948-ban Londonban, élete má­sodik olimpiáján ismét erős el­lenfelekkel került össze. Tizen­két év után újra sikerült a dobo­gó legfelső fokára jutni. Második nagy győzelméről azután így be­szélt: „Tizenkét év óta izgultam ezért a győzelemért. Az volt a fontos, hogy bírjam idegekkel a versenyzést. A középdöntőket ki­véve bírtam is. A döntő össze­Epizódok a hatvani labdarúgó» hőskorából Amikor a Hatvani Torna Club bajnokságot nyert Hatvanban már korán, még a XIX. század végén megkezdő­dött a szervezett sportélet. 1880- ban alakult meg a dszentrikből álló Hatvani Sport Egyesület. A modern sportágakkal, atlétikával, labdarúgással, foglalkozó Hatva­ni Torna Club azonban később, 1905-ben jött létre. Megalakulása utáni másfél évtizedben csak barátságos mérkőzéseket ját­szott a csapat. E mérkőzések so­rozatából kiemelkedik az 1901- ben alakult Salgó-Tarjáni Sport Egyesülettel vívott csaták. A hatvani—salgótarjáni kapcsola­tit elősegítette, hogy 1909-ben létrehozták a 10 kerületből ál­ló vidéki labdarúgó-bajnokság rendszerét. Ebben a rendszer­ben a Pest megyei kerülethez tartoztak Heves, Nógrád, Hont és Pest—Pilis—Solt—Kiskun vár­megyék, a labdarúgó-csapatok közül pedig többek között a SSE és a HTC is. Ezekben az években a Magyar Labdarúgó Szövetségbe a HTC még nem lépett be. A MLSU 1910—11. évi évkönyvében a Hat­vani Torna Club még úgy volt feltüntetve, mint amelyik a szövetségen kívül működik. Az egy kerülethez való tartozás azonban közelítette egymáshoz a két csapatot, így került sor 1909- ben aztán Hatvanban a Salgó- s tarjáni Sport Egyesület és a Hatvani Torna Club közötti ba­rátságos labdarúgó-mérkőzésre. A hatvaniak különösen bíztak a győzelemben, mivel „az évről év­re javuló Hatvani Torna Club ma már erős csapattal rendel­kezik”. A mérkőzésre a maihoz viszonyítva kezdetleges technikai adottságok mellett került sor. A korabeli pálya sem Hatvanban, sem másütt nem hasonlított a maihoz. A SSE például Hatvan­ban a cukorgyár mellett olyan pályára lépett futballozni, amely „jelenlegi állapotában nem al­kalmas hasonló célra, mivel emelkedések és mélyedések vál­takoznak rajta.” Az augusztus 8-i mérkőzések iránt ennek elle­nére nagy volt az érdeklődés Hatvanban és Salgótarjánban egyaránt, mivel az SSE ezt meg­előzően játszott a Műegyetemi AFC csapatával — híres egye­sület volt —, amit 2:1 arányban vertek meg. A két csapat mérkőzésében a hatvani szurkolók nem is csa­lódtak. A SSE kezdte a játékot és saját pályáján is megszorította a HTC-t, mégis a hatvaniak rúg­ták az első gólt Gálos révén. A SSE erre nagyon heves rohamok­kal válaszolt és már a 7. perc­ben ki is egyenlített. A mérkő­zés váltakozó iramban folyt to­vább, a két csapat csatárai fel­váltva rúgták a gólokat. Így történt, hogy a második félidő közepére a mérkőzés 3:3 arányú eldöntetlenre állt, amikor a bíró ll-est ítélt a hatvaniak javára, mire a SSE játékosai levonul­tak a pályáról. Így végződött az első emlékezetes hatvani—salgó­tarjáni labdarúgó-mérkőzés. De GrNWjSM mm. junius 29,, csütörtök ettől a mérkőzéstől kezdve elég gyakran találkozott a két csa­pat és mindig nehéz, küzdelmes mérkőzéseket vívtak egymással. A Tanácsköztársaság bukása után szervezték meg széles kör­ben a vidéki bajnokság rendsze­rét. Az először 1920—2l-ben kez­dődő labdarúgó-bajnokságban már részt vett a HTC és a SSE is. Ekkor hozták létre az észak­magyarországi kerületet, és ezen belül annak hatvani alosztályát, amelyben Nógrád és Heves me­gyei csapatok vettek részt. Ekkor élte fénykorát a hatvani labda­rúgás, amely meg is nyerte az 1920 __21. évi hatvani alosztály­b ajnokságot. Mögötte a második lett a Balassagyarmati TE, har­madik a Salgótarjáni Sport Egye­sület. Ez volt megalaulása óta a HTC legnagyobb fegyverténye, de ez­zel már egy új korszak kezdő­dött a hatvani labdarúgás törté­netében, a bajnokságban való részvétel, ami sok örömet és nemegyszer bánatot okozott a szurkolóknak a mai napig .. . Varga László A Heves megyei I. osztályú kézilabda-bajnokságok góllövő­listáinak állása a tavaszi idény végén. Férfiak: Koczka Imre (E. Tanárképző) 133, Tóth Ferenc (Dormánd) 79, Nyilas Kálmán (Gyöngyössolymos) 74, Lehotai János (Gy. FMGT) 71, Kiss Sán­dor (Dormánd) 65. Nők: Somo­gyi Tiborné (Sírok) 53, Gál Zsu­zsanna (H. Kinizsi) 46, Szabó Borbála (Gy Vasas Izzó) 40, Hepp Ilona (Petőfibánya) 35, Nagy Mária (E. Spartacus) 29. Fiúk: Fekete Károly (Gy. Vasas Izzó) 70, Holló László (Hevesi G.) 66, Kormos Vilmos (Hevesi G.) 63, Benedek András (Gyön­gyössolymos) 57, Viszokai Ferenc (Egercsehi) 55. * A Heves megyei természetbarát szakszövetség idén 30 fős tábort rendez be a Balaton északi part­ján levő balatonakali kemping­ben. A tábor két- és négyszemé­lyes sátrakkal, gumimatraccal, hálózsákkal, pléddel felszerelve várja a természetbarátokat és azok családtagjait. A természet- barátok balatoni táborában a Heves megyei altábor július l-töl augusztus 15-ig várja a látogató­kat. * A gyöngyösi járási labdarúgó- bajnokság végeredménye: 1. Horti V. 20 10 2. Gy. pata 20 10 3. Selypi Ép.* 20 11 4. Visonta 20 11 5. Vámosgy. 20 10 6. Atkár 20 8 7. Boldog* 20 6 8. H. Spart. 20 5 9. Nagyi. 20 7 10. Gy.oroszi 20 4 11. Nagykökényes • =» 2 büntetőpont járási bajnokságot a nyerte, s ezzel a megyei II. osz­tályba jutott. 12. részvevőként in­dult a Selypi Kinizsi II. csapata, amely S3- ponttal az első helyen 7 3 56-21 27 7 3 49-36 27 5 4 43-21 25 1 8 51-34 23 2 8 54-38 22 4 8 31-36 20 6 7 39-38 17 5 10 23-53 15 1 12 32-70 15 3 13 23-67 11 viszalépett levonva. A Horti Vasas Olimpiai apchepcsarnoli csapások alkalmával talán én voltam a legnyugodtabb a te­remben. Egyetlen vereséget szenvedtem ekkor, mégpedig az osztrák Filtztől. Ezt azonban nem könyvelem el vereségnek, hiszen nyilvánvalóan versenybírói téve­désből származott. Az is ezt bi­zonyítja, hogy azonnal leváltot­ták az elnököt. 1936. után tehát 1948-ban is sikerült a legnagyobb sportsikert elérnem. Ha most már annak a titkát keressük, hegy miként őriztem meg első helyemet egy tucat éven keresz­tül, akkor csak annyit -mond­hatok, hogy ebben nem kis része van a zenének. Gyermekkorom óta szeretem a muzsikát. Zon­gorázni tanultam és komoly zongoraművésznő akartam lenni. Nem is tudom pontosan meg­mondani, hogy miért éreztem később mégis sokkal közelebb- állónak magamat a víváshoz. A zenéhez azonban mind a mai napig hű maradtam. Lehet, hogy nyugodtságomat köszönhetem az órákon át való zongorázásnak. Ügy érzem, hogy most már elárulhatom, hogy Londonban a győzelem kivívása után alig egy órával zongorához ültem és órá­kon keresztül játszottam. Így vezettem le azokat az izgalma­kat, amelyek mégiscsak felgyűl­tek bennem.” Egy magyar szemtanú így lát­ta Elek Ilona londoni győzel­mét: „A magyar szakértők gár­dája, akik Elek Ilonát egész éven át figyelték, biztosak voltak ab­ban, hogy ___ha különösebb hi­b ás bíráskodás nem történik —, a versenyt csakis ő nyerheti meg. Bátor, robbanékony, gyors és hi­hetetlenül intelligens volt. A kezdeményező mindig ő volt, el­lenfeleit pillanatok alatt lero­hanta, védekezésüket széjjel­rombolta és a saját maga kü­lönleges egyéni stílusát rájuk kényszerítette. így győzött. A verseny az utolsó mérkőzésen dőlt el. Lachmann és Elek egy- egy vereséggel állt egymással szemben, amikor halálos csend­ben a küzdelem megkezdődött. Egy pár rettenetesen nagy, hosz- szú időnek tűnő pillanat, eget­verő éljen Karen Lachmann, az a csöndes és kitűnő dán fa­nyarul és finoman gratulált Elek Ilonának, hogy újra győzött. Minden versenyző életének rit­ka nagy napja volt. Teljes testi és lelki tudásának, kondíciójá­nak maradéktalan birtokában volt és neve a nemzetközi vívó­élet egén még fényesebben ra­gyog.” 1952-ben, Helsinkiben újra ott volt a női tőrvívás döntőjében. Az első helyért holtverseny ala­kúk ki az olasz Camber és a magyar vívónő között. 3:3 állás­nál Elek támadott, de a zsűri nem ítélte meg a találatot. Né­hány pillanat múlva Camber ta­lálata elérte Eleket és így a ma­gyar tőrvívónőnek élete harma-; dik olimpiáján meg kellett elé­gednie a második hellyel, az ezüstéremmel. De sorozata így is szép. Valóságos éremgyűjteményt szedett össze sportpályafutása alatt, így a világbajnokságon hat első helyet, négy ezüstérmet és két bronzérmet szerzett. 1957-ben vonult vissza, ö az egyetemes vívósport eddigi legsikeresebb versenyzőnője. * INNEN-ONNAN végzett, de a kiírás értelmében díjazásban nem részesülhet, s magasabb osztályba nem léphet. Ifjúságiak: 1. Atkár 20 15 2. Boldog 20 15 3. H. Spart. 20 13 4. Gy. pata 20 13 5. S. Ép. 20 12 6. Horti V. 20 10 7. Nagyi. 20 5 8. Vámosgy. 20 5 9. Visonta 20 4 10. Gy. oroszi 20 3 11. Nagykökényes 2 67-24 33 3 86-21 32 5 43-43 28 6 74-32 27 6 60-35 26 7 43-39 23 12 17-55 13 14 30-54 11 15 18-70 9 — 17 12-85 6 visszalépett Az 1971—72. évi gyöngyösi já­rási labdarúgó-bajnokság értéke­lését és az ünnepélyes díjkiosz­tást július 1-én, szombaton 9 órai kezdettel a- járási labdarúgó szövetség (Gyöngyös, Egri út 23.) hivatalos helységében rendezik meg. * Stockholmban nagyszabású nemzetközi öttusaversenyt ren­deztek, melyen magyar sporto­lók is részt vesznek. Az első napon a lovaglásra került sor, a magyarok közül Horváth az 5., Pető a 9. helyen végzett, Ke­lemen nincs az első tíz között. A csapatversenyt Magyarország nyerte 3200 ponttal a 3175 pontos Szovjetunió előtt. *• A megyei II. osztályú labdarú­gó-bajnokság keleti csoportjának legutóbbi fordulójában a követ­kező eredmények születtek: Stromfeld SE—Pétervására 1:3, Tarnalelesz—Erdőtelek 8:0, Is­tenmezeje—Novaj 2:2, Makiár— Szihalom 1:2, Sarud—Egerszalók 4:3, Besenyőtelek—Verpelét 10:0. A bajnokság állása: 1. Béterv. 88 1* 2 % Mr& 10 Túramotoros°találknsó Sírokban Sírokban túramotoros-találkozót rendezett a Siroki Vasas SC. A kétnapos országos találko­zóra 123 versenyző érkezett. Az első napon 108 km-es távon tájékozódási versenyt rendez­tek, s az első három helyen siroki motorosok — Sipos József, Majdik Tibor és Csesz­nek István — végeztek. A másnapi KRESZ-vetélkedön Szabó Tamás (Eger) bizonyult a legjobbnak, s holtversenyben második-harmadik helyen végzett Csíki Zoltán (Szeged) és Majdik Tibor (Sírok). Felvételünk a túramotoros-találkozó megnyitóján készült. A részt­vevőket Hajas János, a Siroki Vasas SC természetbarát szakosztályának vezetője üdvözli. (Foto: Molnár István) «• „Öregem! Jobb, mint a kávé vagy a féldeci!" Ki ne figyelne oda, ha munkába sietve ilyet hall a mögötte jövők valamelyiké­től? Mi is megtettük és nemhiába. — Én is éveken keresztül nehezen ébredtem fel reg­gelenként. Kedvetlenül öl­töztem és tulajdonképpen még mindig csak félig ébren jöttem dolgozni. A műhely­ben eltelt bizony sokszor egy, másfél óra is, mire ténylegesen oda tudtam fi­gyelni és megfelelően rá tudtam verni. Mintegy 3 hónappal ez­előtt hallottam egy előadást, amin elgondolkoztam. Az előadó azt mondta, hogy a szervezet anyagcsere-folya­mata éjjel erősen lelassul. Heggel a felkelés után is csak fokozatosan élénkül fel, éspedig a végzett munka in­i P ORTJCICNTEiÜA/K Pécs — Rába ETO 3:3 (2:1) tenzitásától függően lassab­ban, vagy gyorsabban. Azt ajánlotta, hogy reggel, ha felkelünk, végezzünk torna­mozgást. Két napig csak motoszkált a fejemben, nem nagyon ízlett hozzáfogni. De Nem mondom, eleinte elég sután éreztem magam. Ma aztán az asszony ki is ne­vetett. Még a srác is viho­gott, persze csak óvatosan, nehogy kapjon egy nyakle­vest. Ismertek engem. Most már csak azért sem hagytam abba... Szinte észre sem vettem hogyan, de mostaná­ban sokkal frissebben, jobb kedvűén kezdtem a napot. Ja, hogy miként csinálom? Nagyon egyszerűen. Elő­ször is kinyitom az ablakot. Szellőztetni úgyis kell. Hely- benfutással, szökdellésekkel, karlengetésekkel gyorsabb munkára serkentem a szí­vem, s így meggyorsul a vérkeringésem és a légzé­sem ' is. Ezután igyekszem változatossá tenni a követ­kező néhány percet. A törzs- hajlításokat, döntögetéseket váltogatom a térdhajlítások­kal, fekvötámaszokkal. Nem is hiszitek, de néhány hét alatt megerősödtem. Eleinte fekvőtámaszban öt-hat kar- hajlítást tudtam csinálni. Ma már húsz-huszonöt is könnyedén megy. Minden el­mozdítható tárgyat, aminek súlya van, megemelgetek. Széket, fotelt, különböző vasdarabokat szereztem. Most akarok gumikötelet venni. Csak ti ne1 nevessetek. (Már az asszony meg a gyerek se vihog. Sőt, legtöbbször együtt tornászunk. Befejezésül néhány lazító mozgás, majd mély légzés után jó hideg vízben gyors mosakodás következik és ilyenkor úgy érzem, újjászü- lettem. A rendszeresen, na­ponta végzett néhány per­ces mozgástól teljesen feléb­redek, és nem kell már a kávé vagy a féldeci, hiszen nélkülük is kitűnő a közér­zetem. Tudjuk, nem illik mások beszélgetését kihallgatni. Ezt azonban nem ártana, ha az országban mindenki meg­hallgatná és még jobb lenne., ha meg is szívlelné. ........ ■ ■ .1 i A megyei bajnok: 2. Mátrád. 24 14 3 7 61-34 31 3. Szihalom 24 12 6 6 63-51 30 4. Erdőtelek* 24 15 3 5 66-40 29 5. Novaj 24 12 3 9 52-32 27 6. Tárnál. 24 12 2 10 58-39 26 7. Besenyőt. 23 11 4 8 57-44 26 8. Istenm. 23 7 6 10 41-53 20 9. Sarud 24 8 3 13 49-86 19 10. Stromf. 24 8 1 14 51-75 17 11. Egersz. 24 7 3 14 41-78 17 12. Verpelét** 24 5 4 15 32-75 8 13. Makiár 24 2 19 23-81 8 14. Egerszólát visszalépett * = 4, ** == 6 büntetőpont le­vonva. A két hiányzó találkozót júli­us 2-án, vasárnap játsszák le. Ezek eredményétől függetlenül a Pétervására együttese már meg­nyerte a bajnokságot, s bejutott a megyei I. osztályba, a vonal alatti együttesek pedig kiestek a H. osztályból. Ifjúsági ered­mények : Tarnalelesz—Erdőtelek 9:1, Istenmezeje—Novaj 1:0, Mak­iár—Szihalom 2:2, Sarud—Eger­szalók 0:4, Besenyőtelek—Verpe- lct 4:1. A bajnokság állása: 1. Egersz. 22 17 2 3 82-28 36 2. Tárnál. 22 12 8 2 71-33 32 3. Péterv. 21 15 1 5 64-45 31 4. Novaj 22 10 5 7 41-41 15 5. Besenyőt. 21 9 6 6 43-37 24 6. Istenm. 21 8 4 9 34-40 20 7. Sarud 22 7 6 9 32-56 20 8. Szihalom 22 8 3 11 61-52 19 9. Erdőt. 21 8 — 13 47-66 16 10. M'átrader. 22 5 3 14 40-53 13 'Verpelét ■ 22 6 1 15 43-63 13 12. Makiár 22 4 3 15 23-67 11 * Azok a járási bajnokságot nyert együttesek, amelyek feljutottak a megyei II. osztályba, levelezési címüket a Heves megyei labda- rógú szövetség címére (Egér, Kossuth La u. 9. sz.) küldjék he. Petőfibánya A Petőfibányai Bányász labdarúgócsapata néhány évi szü­net után ismét bekerült az NB III-ba. A csapat a megyei I. osztályú bajnokság 14. fordulójában került az élre és attól kezdve végig egyenletes, jó teljesítményt nyújtva meg­őrizte az első helyet. A bajnoki küzdelem befejezése előtt egy fordulóval már megnyerték a bajnokságot, s utolsó fordulóban aratott győzelmükkel végül is ötpontos előny­nyel lettek az elsők. Képünkön a Bányász-együttes látható. Állnak (balról): Novák J. intéző, Pásztor, Szuszai, Zsidai, Laczkó, Zilai János edző, Kiss Elemér szakosztályvezető, Cséki, Dombi, Kulcsár Mihály tudósító. Középen: Gálái, Morvái, Farkas. Elöl: Kotrócz, Alattyáni, Bóna, Vakli, Rezs- nyák, Pintér. _(Fotoj (Telek István 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents