Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

VersenvTo brigádok I érjük a gazdasági ve­ti - zetőket és íi műsza­kiakat, hogy az eddiginél többet, segítsenek nekünk. Mégiscsak bosszantó, és igazságtalan, nogy a brigád becsületesén elvégezhetné a munkáját, de ross? a szerve­zem. gyakran nincs szerszám, hiányzik az anyag, esetleg hibásak a raiz^k ...” A csepeli Ragó Ferenc, a szocialista munka hőse sza­vai; időztem, amelyeket a szocialista brigádvezetők kö­zelmúltban tartott országos tanácskozásán mondott. S mert többen vélekedtek ha­sonlóan, az. idézett monda­tokat nyugodtan kezelhetjük közvéleményként is ... A munkásemberek, a szocia­lista brigádtagok vélemé­nyeként, amely — úgy tű­nik — kissé „elrugaszkodik” a valóságtól, kissé türel­metlenebb, sürgetőbb, egy­szóval kissé más hang, mint amit az üzemekben, intéz­ményekben, hivatalokban megszoktak. Idézhetnénk más példákat > is. Néhány héttel ezelőtt hi­vatalos voltam az egyik tár­sadalomtudományi folyóira­tunk szerkesztősége által rendezett ankétra, ahol — szocialista brigádtagok, bri­gádvezetők és a mozgalmat irányító gazdasági és szak- szervezeti . vezetők részvéte­lével —• azon vitáztunk, hogy miként lehetne még eleve­nebbé, még hatékonyabbá tenni a brigádmozgalmat. A legérdekeltebbek, a brigád­tagok és a brigádvezetők voltak a legtürelmetlenebbek Mitől nyereséges (Tudósítónktól): Lapozgatom a vendégköny­vet. Köszönő, eLismerő sza­vak mindenütt-. Elkérem a pa­naszkönyvet is, úgyszólván üres. Nézegetem a múlt évi •üzleti kimutatásokat, az éves tervet, magasan túlteljesítet­ték, több mint másfél millió forintos volt a forgalom. Ma­napság annyi gyengén me­nő, tisztét rosszul ellátó tu­ristaházról ejtünk szót, hogy .kíváncsian faggatom a mátra­házi Vörösmarty türístaház vezetőjét, Bánvölgyi Ferenc- nét: mi a titka a sikernek? —, Titok? Az nincs. A ma­gyarázat, hogy elsősorban szeretettel kell várni a tien- déget Én a munkánk ered- * menyét, mindig a visszatérő vendégekkel mérem. Akkor dolgoztunk jól, ha évről évre nem kerülik el turistahá­zunkat. Színes, pezsgő az élet az egész éven ál üzemelő turis­táiméban. A főszezon ápri­lisban kezdődik, ilyenkor tö­megesen érkeznek az egyete­misták. Május vége, június eleje az érettségizőké, azután az általános iskolások szán­ják meg az épületeket, A Vörösmarty turistaház a djakesoportok fogadásával, a vékony d i á k pé n /1 á reák hoz mért vendéglátással segítője a diákturizmusnak. A turistaház egyik népsze­rű szolgáltatása az 50—6ü személyes úttörőtáborok szervezése. Az idén a szol­noki- 5443, sz. Zőlya úttörő­csapat tagjai kezdték a tá­borozást, de szép programot ígér a július 2-től 7-ig tartó KISZ továbbképző tanfolyam is. Erre 80 debreceni K1SZ- ffiiíai érkezik A turistaház folyamatos üzemeltetése széles körű szervező munkát igényel, jó kapcsolatot a Turistaellátő Vállalat központjával és « különböző városokban mű­ködő IBUSZ-irodákkal.' Sok az üzemi kirondulócsoport is, Vasárnaponként három-négy IBUSZ-busz áll a turistaház előtt. Ami zavaró, hogy bő­vítésre szorul az étterem ős a konyha. Rengeteg ötlettel teszik barátságosabbá a turistahá­zat. A helyettes vezető Bán­völgyi Ferenc egy őzikét ne­vel a- gyerekvendégek nagy örömére. Az épületek folyo­sóit, a szobákat virá 'o-k dí­szítik.' Mindenkinek leiszik ». h an gul ft tos flekkensíltőhefv és az Idősebb vencri"’"1' ♦römmel fogadják a szá­és a legőszíntébbek. Minden­ki más „szőrmentén” kezelte a témát, „problémákra” és „objektív tényezőkre” hivat­kozott, jói csengő, ám lé­nyegében semmitmondó frá­zisokkal próbálta megkerül­ni a lényeget. A munkások nem .. ök eredményeket soroltak és rögtön hozzátet­ték, hogy mennyi mindent lehetne ég kellene még ten­ni... S az őrökké visszatérő refrén: „Csak segítsenek...” „Csak érezzük, hogy számí­tanak ránk, hogy bíznak bennünk... S nemcsak ak­kor, ha ég a ház, ha köze­ledik a hóvégi, vagy negyed­év végi hajrá.. Osszák meg velünk a műhely gondjait, kérjék a véleményünket a termelési programok teljesít­hetőségéről, s mindenekelőtt: teremtsék meg a folyamatos munka feltételeit, s a többit bízzák ránk...” Nyers és őszinte vélemé­nyek ezek. s éppen ezért nem szabad, nem lehet szok­ványos közhelyekkel lelo- hasztani, lecsillapítani a ten­ni akaró emberek szenvedé­lyét. Nem szabad e vélemé­nyekkel szemben „objektív nehézségekre” hivatkozni, homályos — s az egyszerű munkásember számára rend­szerint érthetetlen — ma- gyarazkodásba fogni. A mű­helyben, a munkapadok mel­lett leegyszerűsödnek a kér­dések; az emberek azért mennek a gyárba, hogy dol­gozzanak és értelmes, érté­ket alkotó munkával pénzt keressenek. Amit a napi kö­telezettségünkön felül vál­egy tarislaliazí mukra barkácsolt pihenő-ol­vasó lugast is. A sikerre nines recept, ta­lán csak annyi, hogy a sza­kácsnő jó szívvel süt valami könnyűt egy diétázó idős né­ninek, hogy a pincér mindig jókedvű és gyors, az egész személyzet nekilát, ha vala­melyik csoport fogadására valamit el kell készíteni, s a vezetőnő szeme mindenütt ott van. Itt minden betérő úgy érzi, szívesen látott és fontos vendég. Valahol itt kell keresni, hogyan lehet nyereséges a mátraházi Vö­rösmarty turistaház, T. Mányi Judit lalnak, azt hangsúlyozottan a köz érdekében teszik. Cso- da-e, ha szenvedélyesen szó­vá teszik más'jk mulasztá­sait, csoda-e, ha nem fo­gadják el a bármilyen meg­győzőnek tűnő magyarázko­dást sem? Éppen ebben rejlik a szo­cialista brigádmozgalom iga­zi ereje. Meggyőződésem, hogy a szocialista brigádta­gok és brigádvezetők túl­nyomó többsége, nagyon ko­molyan veszi azt a bizonyos — és valljuk be: olykor le­járatott — hármas jelszót... Komolyan veszik a munka­verseny alapgondolatát, vég­tére is: a versengés, az em­ber legősibb és legtermésze­tesebb magatartásformái közé tartozik. Joggal pörölnek azért, hogy ezt a mozgal­mat mások is éppen olyan komolyan vegyék, mint ők. A szépen dekorált brigád­napló, a látványos, ám vol­taképpen semmitmondó vál­lalások, a formális közös megmozdulások alighanem számukra a legértelmetle­nebb dolgok. S hogy mégis találni ilyesmit? Nem cso­da! Sok esetben nincs más funkciója a brigádnak, mint hogy látszólag tartsa fenn magát, formális dolgokkal bizonyítsa létének jogosult­ságát. S ez, részben a gazdasági vezetők, részben pedig a szocialista brigádmozgalom irányítóinak számlájára íran­dó. Pedig ideje lenne észre­venni, hogy a szocialista bri­gádok, a szocialista munka és közgondolkodás bázisai. S ez a fajta gondolkodásmód roppant egyszerű; dolgozni, termelni, folyamatosan, gaz­daságosan, mindannyiunk számára hasznot hajtóan. A s országos tanácskozá­“ son sokan és sokfé­leképpen fogalmazták meg, Ragó Ferenc, bevezetőben idézett szavait: több segít­séget, több bizalmat a szo­cialista brigádoknak. S ez az óhaj nem először hangzik el a brigádvezetők különböző tanácskozásain. El kellene végre gondolkodni azon, hogy vajon miért ismétlik újra és újra ezek az embe­rek ugyanazt ? Vértes Csaba Csintalan Kálmán: ., .nekem nem volt földem. (Foto: Tóth Gizella) AZ ACÉLFOGAK felma­gasodnak a szekér fölött, a villásemelő felmarkol egy fél kocsira való szénát, a hatal­mas teller néhány pillanatig fent lebeg, aztán a gép szol­gálatkészén odahelyezi a szé­nát az emelkedő kazal tete­jére, tsz emberek lába elé Forgatják a szénát, építik a mestermunkát igénylő ka­zal szélét azzal a biztonsá­gos, tévedhetetlen tudással, amivel az apjuk, nagyapjuk rakta a kazlat. A magasodó lucerna tetején a termelő- zövetke/et fiatalabb nemz®, d, kéhez tartozó férfiak dol­goznak. Csintalan Kálmán, Juhász Pál, Vígh István az ötvenévesek táborába tar­tozik. Csintalan — miköz­ben egyenletes, hibátlan rit­mussal, egyetlen felesleges mozdulat nélkül dolgozik — megtörU éles szöigletű, cson­tos arcát, amely 49 éves kor­ban nem történetet, hanem történelmet takar. Délidő van. Csintalan Kálmán az akácfa árnyéká­ban ül, nagyokat szív a ci­garettából — Talán én voltam egye­dül a faluban, itt Zaránkon, akinek nem volt földje. Azt hiszem, kilencéves korom Óta jártam el aratni. Először A Szolnoki Tisza mente Vegyiművek Kénsavgyára meg­kezdte a próbaüzemelést. Az új üzemrészben évi 200 000 tonna kénsavat fognak majd előállítani. Próbatermelés (MTI foto — Balassa Ferenc) Központi élelmiaaer-ellenör&és A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utasítása A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter utasítá­sára új élelmiszer-vizsgaló intézetet létesítettek. A Központi Élelmiszer-ellenőr­ző és Vegyvizsgáló Intézet a korábbi központi irodából és a hozzá tartozó laboratórium­ból alakult, s országos ha­táskörrel tevékenykedik, A hozzá tartozó vádéki intézmé­nyek nagyszabású ellenőrzé­si program megvalósításán fáradoznak majd. Az új intézet nemcsak el­lenőrzés-sorozatokat végez a fogyasztói érdekek védelmé­ben, hanem főképpen a nö­vényi eredetű élelmiszerek minőségének megítélésére al­kalmas új technikai eljáráso­kat dolgoz ki ég azok beve­zetésére tesz javaslatot a MÉM-nek. A nyers- és az adalékanyagok vizsgálatát is , korszerűsítik. Hatáskörük ki­terjed a csomagolási mód­szerek ellenőrzésére is. Az intézet vegyészmérnökeit új­szerű mintavételi módszerek kidolgozásával bízták meg. A szakemberek bírósági szakvéleményt is adnak. Kazalrakás közben feliben, aztán egészben. Megállapodtunk a gazdák­kal, hogy minden tizedik, vagy- tizenegyedik csomó az enyém amit levágok, Egy csomóban volt úgy húsz kiló termény. Az aratás három- négy hétig tartott, ez alatt megkerestem hat-hét mázsa gabonát. Ebből megvolt téli­re a fejadag, a jószágnak is jutott, még ha rosszul áll­tunk, eladtunk belőle. — Hogy emlékszem vissza azokra az időkre? Sehogy. Tudom, hogy rengeteget dol­goztam, azt is megmondom, hogy ma már nem bírnám azt ki, de talán senki, olya­nok voltak az aratások, de amúgy nemigen emlékszem részietekre. Azt tudom, hogy Balaton kincse kaszám volt. Akkor az volt a márka. Meg a Somogygyöngye. Higgye el, ha most azt mondanák az emberéknek, hogy fogják meg a kaszát és álljanak be­le a táblába, nem lenne le­aratva semmi. Nem olyanok most már az emberek, mint azelőtt. Az az igazság, hogy a magunkfajta parasztember is elszokott a legnehezebbik­től, és elszokni könnyű a munkától. Sokszor margók én is, hogy sok a munka, sok mindent kell csinálni, de azért az a* igazság-, kényel­mesebb lettem én is. — Mikor 'aratott kézzel útdíjára? — Nem tudom. Régen. Tudja, amikor a termdősző. ‘kezel először vett kom­ló. s«;ik| nem vette ko­molyén közülünk. Azt mond­ták, hogy a gép levágja, el­csépelt és külön rakja a szal­mát. Én aztán tudom, hogy ml kínlódás volt az aratás­sal, majd egy hónapig vág­tuk mindig az árpát meg a búzát, azután meg mentünk a gépekhez csépelni. Szóval, nem hittük el, amit a kom­bájnról mondtak. Aztán, amikor elkezdett dolgozni, még az öregasszonyok is ki­jöttek a határba megnézni. Ezen a nyáron már egy né­met kombájnunk is lesz. Azt mondják, az még pontosabb munkát végez, mint az SZK 4-es. Hát hiszen jól van az, csak jöjjön, mert kell is na­gyon. Kevés az ember, nem lehet gép nélkül dolgozni. Látja itt a kazlakat, azokat is mind gép segítette. Tu­dom én is meg a többiek is, hogy ha valami segít, akkor az a gép, mégis még leg­utóbb is, két éve, amikor a lucernát először gépi kaszá­val vágták, akkor is morgo­lódtunk, hogy nem lesz az- már többet olyan, mintha kézzel vágnánk le. Persze, ugyanolyan lett. Magam Is sokszor gondolkozom rajta, hogy miért van. ez így. Én azt gondolom, hogy azért, mert túl gyorsan történt minden. LATJA, én még 49 évesen arra emlékszem, hogy mi­lyen volt az, amikor hajna­lokon jártunk el kaszával a váltunkon. Három gyerekem van, azok meg már akkor se Utdn hogy milyen volt az, .hogyha <»mesélném nekik. tózigethy András A Központi Élelmiszer-el­lenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet a vidéki, valamint a fővárosi ellenőrző-sorozatok­ról összesítést készít és en­nek alapján hozzák majd meg döntéseiket az illetékes szerveit. (MTI) Előzetes minőség­vizsgálat nélkül nem hozható forgalomba Import vegyi termék Az érvényes miniszteri rendelet és jogszabályok kö­telezővé teszik az import­termékek előzetes minőség- vizsgálatát. Ennek ellenére — a hálózati ellenőrzések ta­pasztalatai szerint — a KER- MI előzetes véleménye nél­kül a hazai árunál gyengébb minőségű, nemegyszer kifo­gásolható import vegyi termé­kek, kozmetikai és háztartá­si cikkek kerültek a boltok­ba, a fogyasztókhoz. Az 1972. évi importpoiiti- kai irányelvek szigorúan elő­írják, hogy csak a _ hazai' gyártmányúnál jobb minősé­gű, a választékot előnyösen bővítő importtermék kerül­het forgalomba, ez elv érvé­nyesítése és a megfelelő mi­nőség érdekében a Belkeres­kedelmi Minisztérium ismé­telten felhívta az érdekelt vállalatok figyelmét az érvé­nyes rendeletekre, s arra, hogy azok végrehajtása min­den importtal foglalkozó vál­lalatra kötelező, függetlenül attól, hogy árut milyen konstrukcióban hozzák be. Ezentúl előzetes minőség- vizsgálat nélkül importter­mékre árat megállapítani nem szabad, s igy az ilyen importcikkek nem kerülhet­nek forgalomba. (MTI) W2. június 21., 4

Next

/
Thumbnails
Contents