Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

am- •• * *.'?,vi ; y| I 111 ifiI If >• ÄS ä}' .: t " ' ‘ ­mi - - ><%'' i/iiiV ' \^§l* N'w* - ■■ , ■■-■ - i v . feil *fr,v /=•' ' S := i2iXS;:^'-.Ä;;' ■ . . ' ':■■•• ■ ;• •>■■• ■ .•• >: ' '•• .. .' si Z*> +. Dózsa György az irodalomban A magyar irodalom az el­múlt évszázadokban mélyen átélte a Dózsa-témát. Művek százai szólnak, a paraszthá­borúról. Ezért az alkotások csekély töredékével sem fog­lalkozhatunk, s csupán futó­lag és vázlatosan beszélhe­tünk azokról is, amelyekhez a legtöbb magyar olvasónak — kortársunknak —, személyes emléke-élménye tapad. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy Dózsa György irodalmi ábrázolására gondol­va mindenkinek először Pe­tőfi jut eszébe. A „Még kér a nép”. Dózsa emlékének — a kuruckor óta — ez volt az el­ső nagy erejű, művészi felidé­zése. A vers a hasonló tör­ténelmi helyzettől is kapta a hevét. Petőfi 1847-ben írta, csaknem háromszáznegyven évvel a Dózsa-tragédia után, a készülő forradalom sű­rű levegőjében. A versnek roppant közéleti hatása volt emlékezzünk: A Bach- korszak cenzori hivatalai az ötvenes években e költemény „minden eszközzel való törlé­sére és irtására” kapták az első parancsot —; Vahot Im­re, aki közölte, megjelenése után hetekig reszketett fé­lelmében, hogy lapját betilt­ják miatta. »Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vas trónon őt elégetitek. De mellemét a tűz nem égető Mert az maga, t fiz*, ügy Ismét pusztíthat e láng fajtatok? Útra készen a „DAR POMORZA" ! siMuJiM a lengyel JDAR POMORZA” nevű vitorlás tanhajó, ahol a jövő tengeré- szei sajátítják el a nép mea­fortélya«. Esfitta! fi hajó hosszú útra indul: Gfiyniából a Kanári-szigetek és Panamaribo érintésével a dél-amerikai Holland-Guiana a végcél. Az út — a tervek szerint — ofia-vtesza három hónapot ven igénybe. Ké­pünkön a „DAB POMORZA” indulásra Qkéb — CAF—MTI—KS) A vők nap r 5* bulgáriai Goljama Seljaasmdban minden étiben megttmtepmi I me anyósukkal, apósukkal egy házban lakó vők napját; a vidám eseményre sok turista kérést fel a falut. Been a napon a vásár­téren ueuekar Játszik, hatalmas Hatók alatt tóa lobog, Ízletes été-, lek ftook a fortyogó vízben! I A megnyitó ünnepség után megkezdődik a vők menete a falun át. A felvonulás élén rezesbanda halad. A vők seregét vidám Jelenetek színesítik: as egyik vő például szamarat vezet, amelyen a felesége ül tiszteletet parancsoló pózban. A másik vő az anyós szigorú és kérlelhetetlen felügyelete alatt kenyeret dagaszt, a harmadik mosógépben nőt ruhát mos vagy gyermekkocsit tol, az egyik feleség saját autóját vezeti, míg férje lihegve lohol a kocsi után. Az egész napos ünnepséget késő este Jókedvű tánc fejőd be. íáng és körtJéSes sora; sötét fenyegetés, komor jövendölés. Akik 1847-ben ol­vasták, s értettek belőle, tud­ták, hogy Dózsa veszélyes szenemének felidézése Petőfi költészetének sodró enegéveii milliók erejévé válhat A forradalmi ős sorsa Se­te végéig izgatta Petőfit; prózájában is gyakran említi Dózsa Györgyöt; még útiraj­zában is keresi nyomait. A fegyvertelen, kassáivá], kapáé val lázadó nép látomása Dő- tzsát kiért emlékezetébe; tartja arra, hogy az ellenfe­leik emlékezetébe idézze. S a forradalmárokéba, „eszmetár­sakéba”, íb, lelkesítő példa­ként. A köveffcezS tnö szinte ei következő „kapcsolás”. Eötvös József: ,.Magyarország 1514- ben”. A központ: a szenve­dő nép. Eötvös a lázadó ma­gyar paraszt véres tragédiá­ját, iszonyú sorsát ábrázolta nagy erejű regényében. Az események elbeszélésében ag­gályosán objektív: regényé­nek nehéz sodrása lassan görgeti előre a történetet So­káig nem értették — félreér­tették —, Eötvös regényét. A történelmi érvek gondos mérlegelése a reakciós iroda­lomtörténet-írás szemében azt látszott bizonyítani, hogy a „Magyarország 1514-ben” tu­lajdonképpen nem más, mint az uralkodó osztály viselkedé­sének védelme. Hosszú idő kellett, amíg a közönség és a haladó kritika felismerte Eötvös igazi mondanivalóját Szerb Antal jegyzi meg a re­gényről: „Eötvösnél a felkelés csúfos elbukásának ábrázolá­sa azt látszik bizonyítani, hogy Dózsa legyőzőinek volt igazuk. Csak valami köze­lebbről meg nem határozható belső rezdülés árulja el, hogy — ha átfogó, a dolgok két végét látó intellektusa ingadozik is —, a szíve Dózsa Györggyel szenved az égő trónuson”. A Dózsa-téma a század el­ső évtizedeiben sem halkult él. Ekkor Ady tollán szólalt meg a legerőteljesebben. (Dó­zsa György unokája vagyok én — Népért síró bús, bocs- koros nemes). Ady izzó úr- gyűlöletének ki más lehetett volna élő példája, mint a pa­rasztvezér, aki a „grófi szé­rű” nyomorult jobbágyainak lázadó seregét vezette az »írnak vad hordája” ellen? Adynál tudatos program lett Dózsa György. A „heves nyár” látomása nála a zséllér- had dühödt seregének láto­másával párosul: négyszáz esztendővel a parasztháború «tán, a Dózsa-korabeli úri rendekéhez hasonló vakság­gal országvesztő háborúra készülő Tisza-fcormány félé röppent a vers fenyegető vég- sara: „Vigyázzatok. „ Anyáar heves, s a kasza egyenes”. De sokszor idézték isié­iben, a Tanácsköztársaság fennállásának három hónap­ja alatt Ady látnoki sorait! , A verset — Lukács György iés Lengyel József feljegyzése szerint — 1919. nyári prole- tárünnepein a Margitszigeten, ú Parlament előtt, vidéki vá­rosok főterem — legalább terávrmw szavalták éL Isko­lásfiúk, egyetemásták, művé-; szak, írok. A század húszas és har­mincas éveiben, a Horthy-fa- sizmus kezdeti időszakában nem szívesen hallott a Dó- zsa-témáról a hivatalos Ma­gyarország. A Hóman Bálint történetértelmezésének szel­lemében fogant tankönyvek látszólagos objektivitással, kelletlenségüket rosszul pa­lástolva vették tudomásul, hogy a magyar népnek léte­zett egy Dózsa György nevű hőse; örökségét igyekeztek hazafias szólamokkal elhomá­lyosítani, közömbösíteni —. mintha csak egy magányos elégedetlenkedőiről volna szó, aki a történelem „kiis­merhetetlen szeszélye" foly­tán, „szónoki szuggesztivitá- sának (Hóman) erejével ma­ga mellé tudott állítani ezer meg ezer fegyelmezetlen job­bágyot S most ugorjunk egy na­gyot az idő ben. Kitört a második világhá­ború. Elkövetkezett — hat­évi szenvedés után, a magyar nép legjobbjainak, a parti­zánoknak és szabadságharco­soknak hősi részvétele, már­tírhalála segítségével is —, a felszabadulás. Már az első pillanatokban felmerült a Dó- zsa-kép (jelentős költőink verseiben, írók esszéiben, publicisztikai elmefuttatásai - ban), s azóta hat, azóta sza­badon gyönyörködhetünk benne, okulásul és épülésül. 1954-ben jelent meg egy verseskötet, Juhász Ferenc írta, Tékozló ország volt a címe. Ez már a felszabadult ország új költőjének tisztel­gése Dózsa György emléke előtt. A Dózsa-éposz — ter­jedelmét és epikai témáját tekintve —, elbeszélő költe­mény; „egy ismeretlen ván­dor-költő krónikája 1514-ből”. Juhász szinte teljesen szétzi­lálja a hagyományos histó- riás énék kereteit, s művét hatalmas lírai monológgá duzzasztja. Nem a történelem elrendezte sorrend és öez- szefüggés szerint idézi fel a Dózsa-forradalcm képét, ha­nem úgy, ahogyan az ő lelké­ben, fantáziájában, a feltor­nyosuló mondanivaló elibe varázsolja. A Tékozló ország­ban a forradalom varázsa, a nép hite, ereje szólal meg — az az örökség, szellemi ha­gyaték, amely képes a Dó­zsa-élményt teljes értékében átadni a felszabadult utókor­nak. JDe a fizetség Budáig ellátszik holdfényben szikrázik, Kő-landsaink árnya, a kastélyok lángja el — Budáig látszik; el Budáig látszik”. Gyönyörű szavakkal szól a Dózsa-forradalom feledhetet­len mámoráról, amely átsu- gárzik az évszázadokon, s erőt ad értelmes új életéhez a már szabadon élő népinek: „Szabadság, Te egyetlen isten, az ész tartománya, te legvadabb mámor; mi alázott szívünket felemelő, ml perzselő vágyakozásunk, kivont szablyánk tűz-érce, te mi húsunkba eddig befelé nőtt szárnyunk.. S ezután — nem mint a felszabadulást követő évek utolsó Dózsa-emlékműve, ha­nem mint e kurta beszámoló egyik fontos témája: Illyés Gyula Dózsa-drámájáról né­hány szót 1955-ben jelent meg Illyés drámája nyomta­tásban, s rövid néhány hónap múlva már bemutatta a Nemzeti Színház, Gellert Endre rendezésében. Illyés Dózsa-drámája lenyűgözte a nézőket: lírikus szépségével, költői nyelvének áradó gaz­dagságával, s főleg szövegé­nek robusztus erejével, amelyből a nép ügye iránti szeretet sugárzik. A színmű­vet több bírálat érte bemu­tatásának idején — jogos is, méltánytalan is —, de ez nem változtat azon, a bennünket most elsősorban érdeklő té­nyen, hogy a Dózsa-ábrázo- lás folyama nem szakadt meg. Nem volna teljes Dózsa György irodalmi ábrázolásá­nak e vázlatos képe sem, ha nem számolnánk be röviden arról, hogy híre, példája nem rekedt meg az országhatáro­kon belül; a hősi példa más népek íróinak képzeletét is megragadta. Európai „mítosza szá” vált. Az angol életrajz­irodalom egyik nagy értékű alkotásában, James Boswell Johnson, élete című munká­jában olvashatunk arról, hogy Oliwer Goldschmith klasszi­kus Zeck-testvérek című drá­mája tulajdonképpen a Dó- zsa-tragédiát eleveníti fel. A német Hans Mitterfelder 1807-ben — Napóleon-ellenes éllel — írt színművének, a ma már alig ismert „Székely hős”-nek szántén Dózsa György a főhőse: egy „messzi székelyföldről származó sze­gény memesfi”, aki évszáza­dokkal ezelőtt „ugyanúgy megszenvedte népe elnyoma­tását, mint ma azok, akik Európa elrablójának rabigá­jában nyögnek”. Lelkesítő példa volt Dózsa György alakja: az ő megidézésével szólította honfitársait szabad­ságküzdelemre a német író. Az irodaiam — a líra, a dráma- és a regényírás, s a művészet sok más műfaja — tündöklővé tette a Dózsa-ké- pet. Ma születésének 500. év­fordulóján méltán tisztelgünk meghatottan azok emléke előtt is, akik művészetükkel közelebb hozták az olvasók­hoz, nézőkhöz a paraszthábo­rú vezérének hősi alakját; mesterségük, tehetségük szug. gesztív eszközeivel tették fe­ledhetetlenné, a magyar nép örök élményévé Dózsa Györgyöt Tamás István Mutattam már a névjegyét? Dn. Kőszegvári J. Tamás. Jogász. Lá-< tód? Megadta a télefanszámát isi Felhívtam. Az anyja vette fél a te­lefont. Hetvenöt éves. Agy-érelme­szesedése van. Rendes. A fia is ren­des. Feleségül megyek hozzá. Tu­dod, hogyan ismerkedtünk meg? A harisnyámat igazítottam egy kapu­aljban. Akkor jött arra. Gyorsain megfordultam. Megállt előttem, mit ugrálok, mondja, ne féljék tőle. Mondom, nem félek. Kinevetett hí­vott, menjek vele. Miért mennék, maga ivott, mondom. Csak jött mellettem. Egy pohár colát se iszik? — kérdezte. Colát nem, csak sört. Egy korsóval. Sóletet is et­tünk. Én késéi, villával. Ö meg el­kezdi kanalazni. Mondom neki, előttem nyugodtan ehet késsel, vil­lával, nem kell megjátszania, hogy nem úriember. Képzeld, nyolc nyel­ven beszél. Olaszul, franciául, an­golul, németül oroszul és nem is tudom, még hogyan. Ez jó, engem is ösztönöz. Nem is értem! Igaz, én nem sokat beszéltem magamról, és oroszul én is tanulok. (ODOR MÁRIA-. PÁRBESZÉD Nyolc nyelven beszéli Először nem tetszett. De most már igen. A haja? Világosbarna. Barkója is van. És finom a keze. Kövér, de az nem baj. Én szeretem a kövér embereket. Azt mondta, feleségyl vesz. Agglegény. Tele van nőkkel. szoba. Magnusszal ismerkedtem meg tünk. Kérdeztem, miért jöttek először. Állok a gépem mellett, egy. szer csak észreveszem, hogy egy alacsony, bőrkabátos férfi néz be az ablakon. Elkezdek hülyéskedni, orrot mutatok neki, de ő nem ne­vet, csak néz szótlanul. Másnap az Így mutatkozott be: Szindbád. Nem , Egyetemi Színpadon újra láttam nő kell neki. Az sok van. Szerinte érdekes vagyok. Jópofa. Pedig ő so­kat tud. Nyolc nyelven beszél. Én nem sokat tanultam. Csak haszná­lom az eszemet. Mindig ilyen em­berekkel jövök össze. A múltkor is azzal a költővel. Négy estén keresztül együtt vacso­ráztunk az Intercontinentálban. Na­gyon jópofák. A másik költő .ne­kem jobban tetszett. Olyan csendes, figyelő. Hansszal tele van rögtön a Azonnal ráismertem. Nagyon ren­hozzánk? Nevették. Magánút, mondták. Turistáskodnak. Istenről is beszélgettünk, meg az emberek­ről, hogy milyenek. Magnus meg­ígérte, hogy az új kötetét majd de­dikálja nekem. Hát ilyenek. Ez a Tamás is ilyen okos. Nyolc nyelven beszél. Mondtam neki, hogy egy asszony. Agy-érelmeszesedése van. Sokáig beszélgettünk. Te, én feleségül megyek ehhez az emberhez. Mutattam már a név­jegyét? Nézd csak! Jogász. Diplo­mája van! Neked is azt mondom, ha tudsz, menj férjhez! Én is férj­hez megyek. Ha nem vesz el, az se baj. Szülök én magamnak két gye­reket. Én nem kapaszkodók sen­kibe. Sok ilyen érdekes emberrel akadtam össze. Leszólítanak az ut­cán, elmegyek velük. Hamar rájön- negy, hogy nem vagyok olyan, ami­lyennek gondolnak. Akkor otthagy­nak. De addig jó. Beszélgetünk. des ember. Magáról alig beszélt, darabig most ne találkozzunk, amíg Sokat tanulok tőlük. Amíg vannak, mindig csak Harisról. Verset is mondott A magányról. Ismeri a magányt. Ezért is szerettem meg annyira.. Másnap eljött újra a mű­hely elé. Most ő kezdett integetni. Nevettem. Aztán bejött. Próbáltam megértetni magam vele, de akkor még. egy szót se tudtam németül Jött persze egy tolmács; mondta, Magnus kér, menjek fel este az In- tencontinentálba. Felmentem. Négy estén keresztül együtt vacsoráz­tunk. Teleettem magam. Gondol­megcsináltatom a fogamat. Neve­tett, kérdezte miért, így nem tudok jól harapni? Felhívott a műhelyben is. Mondta, a mamával is akar be­szélni. Negyvennégy éves. Én har­mincöt. Szülök majd két gyereket. Még szülhetek. Nem sokat beszélek neki magamról, jobb h* nem tud mindent. Házias vagyok. Én házias vagyok, ő jogász. Irtó intelligens. addig csak rám figyelnek. Én nem futok utánuk. Tudom, hogy azt nem szeretik. Jánoskával is sokat beszélgetünk. Kérdezi miért iszom sört? Hogy aludni tudjak, mondom. Te, hogy én miket álmodok ősze-vissza! Nem ismersz valamilyen álomfejtőt? Várj, ne menj még! Mikor jössz Megnézte a tenyeremet és azt újra? Mondom, ha tudsz, menj férj- monata, ez egy gyilkos Keze. Egy hezi Ha nem mész, az se baj! Én börtöntöltelék keze. Néz csak, te elégedett vagyok így is. Szülök hatod. Ott ismerkedtem meg Hans- értesz a tenyerekhez? ügye, hülye- majd egy-két gyereket. Anvídékat szál. Odajött, átölelt, megcsókolt, ségeket beszél? Tudom, hogf vic- csókolom. Vigyázz, te! Ezt j’ól meg- Szerintem ivott. Volt egy tótom- celt. csináltad! Ez nem betonút! Meg­esünk is, egy huszonhárom éves Felhívtam otthon. Az anyja vette ütötted magad? Nem? Pedig jól bölcsész. Rengeteget beszélget- fel a telefont. Irtó kedve* öreg- t^HasaHá i... *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents