Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

\

9

Válaszolni, intézkedni

kötelező

MINDENKI tudna néhány példát mondani. Hadd kezdjük mi is két rövid történettel.

A kedves vevő szeretné m .gnézni a felső polcon lévő fürdőköpenyt is. De nem juthat, hozzá, mer^ az eladó rövid úton elintézi, így:

— Az nem lesz jó magának.

Lehet, hogy igaza van az eladónak. Akkor viszont meg kellett volna mondania, miért nem' tartja a vevő ízlése szerint valónak azt a bizonyos köpenyt. Miután ridegen közölte az elutasítást, a vevő úgy gondolhatta: egyszerűen nem akarja kiszolgálni. Bizonyára azért, mert meleg is van, az ebédet is . nemrég nyelte le, az üzletben rajta kívül egyetlen vásárolni szándékozó sem volt, minek akarja éppen ő ezt a csendes nyugalmat megzavarni. Miért kapaszkodjon létrára az eladó amiatt a vacak köpeny miatt? Miért nem kér olyat a kedves vevő, ami kéznél van?

A vevő elodalgott, bánva, bogy egyáltalán meg mert szólalni. Nem kérte a panaszkönyvet, nem fordult az üzlet vezetőjéhez, hanem behúzott nyakkal igyekezett ki az utcára.

A másik példa: levelet kapott a gyöngyösi szerkesztőségünk, amely az SZTK in- 1 izked ésével kapcsolatban tartalmazott kifogásokat.

Az észrevételeket további- lóit tik a‘helybeli szerv vezetőjéhez. Két nap múlva megérkezett a válasz: intézkedtek, a panaszt orvosolták.

Semmi cirkusz, semmi fontoskodás, semmi tekin- / télyféltés. Egyszerűen: intéz- 1 kedtek. Köszönjük.

KÉRDÉS: lehet-e valamiféle. a hétköznapok gyakorlatára is érvényes tanulságot levonni a két példából. Igen. Mindenekelőtt azt. hogy nem mindenki panaszkodik, akinek alkalma lenne erre. Legalábbis úgy nem panaszkodik, hogy annak megfelelő nyoma is maradjon. A másik: ma még meglepetés4

számba megy az olyan válasz. mint amilyet az SZTK-, tói kaptunk.

Mindez arról jutott eszünkbe, Jiogy a gyöngyösi népi ellenőrzési bizottság átfogó vizsgálatot folytatott a panaszok és közérdekű bejelentések ügyében. Ennek a vizsgálatnak a legfőbb következtetése úgy hangzott, hogy mindenki nyugodtan hajthatja álomra a fejét, mert a felkeresett húsz szervnél semmiféle hiányosságot nem leltek ebben a tárgykörben.

A panaszokat nyilvántartják, bejegyzik, a panaszokat és közérdekű bejelentéseket alaposan kivizsgálják, arról értesítik az érdekelteket.

Igen, igen, akadnak még hiányosságok, de ezekről mások tehetnek. Például: a Videoton a tv-készülékek rosz- szabb minőségéről, a Hajdúsági Művek a mosógépek gyengébb technikai állapotáról és a Lehel Hűtőgépgyár a 140 literes hűtőgépek hibás működéséről.

Arra nem találtak példát, hogy az eladó a talpát vesztett egyhetes cipőt nem akarta kicserélni. Pedig ilyen is megtörtént, és ebben is az üzlet vezetőjének a segítségét kellett kérnünk.

Másutt' ugyan megállapítja a jelentés, hogy a több mint száz közérdekű bejelentésből csak tizenöt volt alaptalan. A megvizsgált majdnem háromszáz panaszügyből már csak hat akadt olyan, ami nélkülözte a realitást. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy az emberek ■nem mindenféle piszlicsáré ügyben zaklatják a hatóságokat. És ha már eljutnak oda, akkor nem- felelőtlenül dobálóznak a szavakkal. Csalódás legfeljebb akkor éri őket, amikor jogosnak minősített panaszuk alapján a szakigazgatási szerv ugyan elrendeli a sérelem orvoslását. de nem vizsgálja a rendelkezésének a végrehajtását.

Kérdés: nem lehetne megelőzni ezt az újabb tortúrát azzal, hogy a hatóság odafigyel kezdettől a rendelkezésének végrehajtására?

TUDUNK a panasz nyomán elvégzett helyszíni szemlékről, tudunk a panaszos bejelentésének tüzetes kivizsgálásáról, de nem minden esetben tudunk arról, hogy a felettes hatóság értesíti például az üzlet vezetőjét, az étterem főnökét arról, hogy milyen választ adott a panaszkönyvi bejegyzésre.

Elég gyakori eset, hogy a már ittas vendég azért kéri el a panaszkönyvet, mert nem akarják szeszes itallal kiszolgálni. Oda kell-e adni minden esetben a panaszkönyvet? Még akkor is. ha nyilvánvaló, hogy az illumi- nált állapotban levő kedves vendég vélt sérelmét akarja abban megörökíteni? Igen, oda kell adni. Más dolog, hogy a pincérnek, az étterem vezetőjének is joga van a véleményét ugyanott feljegyezni, illetve: igaza bizonyítására a vendégektől is tunúskodást kérni.

Végezetül: h iggyük-e, hogy csakugyan olyan szép a menyasszony, mint amilyennek a vizsgálat alapján feltételezhetjük? Nincs okunk kételkedni benne. Legfeljebb annyi megjegyzésünk lehet, hogy nem mindenki panaszkodik, akinek oka lenné rá. De ha már valaki jogorvoslásért fordul az illetékesekhez, akkor annak lefolytatását a rendelkezéseknek megfelelően el is végzik. Mert a jogokat és a kötelességeket nagyon komolyan veszik nálunk.

INTÉZKEDNEK, válaszolnak, nem szívességből, hanem : kötelességből. Persze, az lenne a jobb, ha egyetlen

hivatal, üzlet, intézmény sem adna okot arra, hogy bárki kifogást emeljen a tevékenysége ellen. A megelőzés volna a fontosabb és nem az utólagos jogorvoslás. Amihez csupán egyetlen dolog szükséges: mindenki, ak.i intézkedik, elad, kiszolgál, úgy végezze a dolgát, mintha ő állna vagy ülne a pult, az íróasztal vagy a feli ér ab- rcsszal leleritett asztal másik oldalán.

(C. Molnár F.)

Központi

fűtést

kapnak

Eger

középiskolái

és

kollégiumai

Bár még csak most kezdődik a kánikula, s sokan a strandokon élvezik a nap melegét, a megyei tanács művelődésügyi osztályán azonban már a télre gondolnak. A zord évszak ugyanis mindig súlyos gondokat rótt az iskolák vezetőire. A fűtéssel volt a legtöbb baj. A diákok dideregtek, az ósdi vaskályhák pedig sehogy sem akartak melegíteni, csak csípős füstöt eregettek komótosan. Fűtő hiányában pedig gyakran maguk a tanulók tüzeltek. így született meg a döntés: Eger középiskoláiba és kollégiumaiba új, modern központi fűtést vezetnek be. Az előkészítő munka már megkezdődött: az Országos Energiagazdálkodási Intézet két tanulmánytervet készített. Az egyik arról szól, hogy a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskola, az Alpáry Gyula Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola és a József Atíila Leánykollégium kap közös fűtőkazánt. A másik terv szerint a Gárdonyi Géza Gimnáziumot, a Dobó István Szakközépiskolát, valamint az Ady Endre fiúkollégiumot fűtik együttesen — az első tervhez hasonló módon. A tantermekbe csővezeték juttatja el a meleget. A központi fűtés felszerelésére az állam jelentős anyagi támogatást nyújt.

Reméljük, a terv megvalósul, és télen már modern központi fűtés mellett tanulhatnak a középiskolák diákjai. f

'í ‘'•dB!-- •» * - ^ ;

Mózes

Harmincegy fok van, ilyenkor legjobb a strandon. Boldog ember, aki-jól kifogja a szabadságát és élvezheti a csodálatos nyarat.

Minden medence tele van, a fák alatt is szinte égeti az ember bőrét a homok. Az égen egy fikarcnyi felhő sincs és a szellő is csak lágyan, kellemesen simogat. Egy ragyogó szőkeség közeledik a sétányon. Biztos benne, hogy legalább huszonöt férfiszempár lesi, figyeli. Kecsesen lépeget, móri- kálja magát, hosszú ujjaival simogatja a bőrét. A kisvíz- ben gyerekek ugrálnak, nagyokat nevetnek, élvezik a nyarat.

Az egyik színes ernyő alatt, mint a szobor, már negyedórája mozdulatlanul ül egy fiatalember. Termete nem mesz- sze jár a két méterhez, bőre négerfekete, leje tulajdonkéo- pen egy óriási szőrbozót. Haja válláig ér, csapzott fürtjeire és arasznyi szakállára mindenki odafigyel. Ö ül és sandán az eget pislogja. Nyakában csaknem köldökéig érő hosszú lánc. Egy ötéves forma fiúcska leül elé a homokba.

— Anyu! Ez huligán bácsi?

A mama félrehúzza a gyereket és gyorsan eltűnnek. Gyülekeznek a lányok, fiúk a látvány előtt. Körülcsodáljék, kacarásznak, hangosan véleményt mondanak.

— Mit szólsz hozzá. Mari?

— Nekem tulajdonképpen tetszene a szakálla.

— Akkor mit nem csípsz?

— Azt, hogy ápolatlan. És ahogy itt ül...

Két legény érkezik.

— Megdöglesz már a napon, Mózes!

Mózes úgy tesz, mintha semmit sem hallana, mintha körülötte nem történne semmi.

— Spuri a vízbe! — így a másik, és kirántja alóla a széket.

Mózes lehuppan a földre és ott ugyanabban a pózban ül tovább. Sandán az eget lesi. Valaki a lábát a fejére rakja és fényképpózba vágja magát.

— Kérek egy színes fotót! Cím: Mózes megalázása.

Lehetünk már mintegy harmincán Mózes körül. Szól

a zene. süt a nap, és ráadásul egy kis ingyen látványosság. Középiskolás fiúk, lányok jönnek megint. Ahogyan ők mondják, körülröhögik Mózest.

— Nem rossz, mi? Mintha egyedül lenne a világon.

— Szerintem gipszes.

Végre valahára megmozdul Mózes. Mindenki várja, mit mond, hová indul. Ám ő egykedvűen feláll és az eredeti helyzetben visszaül a székre.

A lányok most már hangosan nevetnek, azután kecsesen elvonulnak., A fiúk közül egy tizenéves odakiált:

— Megnémultál, Mózes?

Lassan mindenki eloldalog. Egyik tömören ki is fejezi a véleményét.

— Ez hülye!

Mózes egyedül van. Ügy teszek, mintha nem érdekelne az egész, de azért a közelben maradok. így sikerült elkapnom szavait, „csodálatos” életfilozófiáját; halkan, méla undorral mondja:

— Mindenki azt csinál, amit akar...

Szalay István

SZÜTS DEMES:

A bárónő szerény, kicsi manócskának tűnt, amikor Éva bemutatta Szász Dánielnek. — A nagyanyám! Érdemdús grófi és bárói famíliák sarja. Négy férjet fogyasztott el, de ő sziklaszilárd maradt és a lánynevét hordja. — Ez olyan jópofá- san hangzott. Szász derült is rajta, Dédi pedig diszkréten mosolyogva tiltakozott:

— Ugyan, gyermekem, a férjed még azt hiszi, én egy nagyvilági da.na voltam.

Esküvőjük után három héttel Szász meglátogatta a Dédit Pesten. Savanyú, ápo- rodott ételmaradékbűz csapta meg Kutassyék cselédszobájában. Megpöckölte a molyrágta legyezőket, megkopogtatta az összerogyni kész bútorokat, köszönt, eltávozott. Egy hónap sem telt el, a vidéki városkában lakást béreit neki, teherautóval Pestre ment érte, s szegényes holmijainak azt a

MVi. június U„ szombat

i észét, amelyről úgy tűnt, kibír még egy utazást, leipakolta.

— Drága nagyanya — mondta nagylelkűen —, ahol ketten esznek, ehet a harmadik is!

A bárónő azonban, mihelyt valamivel .ioDb körülmények közé került, felvette a ,,drei Schritt”-et, s a háta mögött így beszélt Szászról: — Szegény lányomnak, Alicenak is 'megvolt h keresztje Balátai- val, de az unokámnak is ...

Ám az előkelőség nemcsak külsőség volt nála, hanem magasztos erkölcsi színezet is: — A Carlton és a Ritz nem azért voltak jó helyek, mert jó konyhájuk volt és a rákot vörös borban készítették, hanem mert a szellem prófétái is ott étkeztek.

Évával irritálják egymást — Szász előtt ez világosnak tűnt — s egymásból a legféktelenebb anyagi vágyata- vizmusokat váltják ki.

De ez ma már nem érdekes. Sokkal iakább az, hogy honnan ismeri Alfred Fless- burgert?.;. Jo lenne meg- tudni!

Mióta Szász a bárban folyt pezsgőzés utáni éjszaka megtudta, h§gjz Fíessburger felesége nagyanyjánál* szobájában járt, ez a felfedezés nem . hagyta nyugodni. Figyelmét ezentúl meg kellett osztania közöttük és az iratok között. És hát természetesen közben szórakoztatnia kellett a feleségét, aki üdülni, nyaralni, kikapcsolódni jött, és Szásznak fü- rödnie, csónakáznia, udvariasan mosolyognia, társalognia is kellett, tűrni, hogy bemutassák vadidegen, unalmas nőknek, férfiaknak. Igyekezett viszont ezeket a találkozásokat is kihasználni, szemmel tartani a bárónőt és a kötni gyógyszerészt.

Alfred Fíessburger a társaságukban a fő helyet foglalta el, de magatartását az indulatok állandó fékezése, az őszintén soha ki nem mondott vélemény, s a látszatok szigorú megőrzése jellemezte. Szász megkísérelte itallal megoldani a nyelvét, valami csekély, szótagnyi elszólásra csábítani, de n£m sikerült Az idős férfi meglepően jól bírta az italt, és nem is fogyasztott sokat.

Szász a legkülönbözőbb témákat hozta elő, a magyar- országi export-import cég ügyeit, de többet a férfi nem közölt vele. mint azt, hogy három évig egy duisburgi mezőgazdasági gépgyár megbízottjaként utazgatott Berlin—Budapest, Duisburg— Budapest vagy München— Budapest között. Mire a háború kitört, Alfred Fless- burger már otthon volt. Igaz, hogy a gyárat gépfegyverek készítésére állították át, de ő végig ott tartózkodott alacsony, számviteli beosztásban.

— „Wünschen Sie noch etwas, gnädige Frau?” — mosolyogott rendszerint hibátlan fogsorával, Évára, és töltött a poharakba. Szász azt hitte, gúnyolódik vele, dühösen harapta össze ajkait. És mintha a férfi könnyedén beleegyezett volna a szófián párbajba, ha a

fasizmus vagy a nácik kerültek szóba, gyermeki komolysággal és naív tudatlansággal beszélt róluk, és adott esetben ez a buta-ko- moly-gyermek kérdezési mód féktelen gúnyként hatott. Ha nevetve, vagy kézlegyintéssel kifejezett megvetéssel válaszol, veszít komikumából, de így megalázónak tűnt. — Nem vagyok egy érelmeszesedésben szenvedő trotli, aki csak az ürücombokról és a főzelékekről tud beszélni — jelentette ki egyszer, és Szászra kacsintott. — Van élet a témáimban, de a nácikról én semmit sem tudok.

Szász gyanúja elaludt. Biztosan túlkomplikálja a dolgot — nyugtatta meg magát. (

Szász lenézett a lassan homályba burkolódzó tengerre. A sötétség, az éj kedvez mindig a titkos terveknek, tetteknek, a szökésnek és a szöktetéseknek. A bűntényeknek szinte csak egy tizede történik nappal, holott a bérházakban, lakásokban nappal néha nehezebb találkozni emberekkel, mint éjszaka. És ha találkoznak is, nappal semmi sem feltűnő, ami éjjel eleve gyanús lehet. A sötétség előnye és egyben hátránya is a. bűn- cselekményeknek, illetve az elkövetőnek. Szász visszaemlékezett pár nappal azelőtti vállalkozására, és újra átélte a várakozás szörnyű, lélegzet visszafojtó, áju- latos perceit.

A vacsorát még együtt fogyasztotta el a bárónővel és Évával, de azután a whlst- játszmából kimentette magát. Fellopódzott a bárónő erkélyére. A szálló minden szobájához építettek erkélyt, s ott tartották a napozószékeket, a nyugágyakat, gumipárnákat. Szász feszülten és borzongva figyelt a sarokba húzódva, mikor nyílik majd az ajtó. Felkészült a félelemre, hozzáedzede magát, s mégis, amikor a

lágy, csosszanó zajt, amit Dédi cipője okozott, felfogta, azt hitte, szíve megbénul. — Ha kilépne az erkélyre? Szász megállapítha- tatlanul hosszú időnek tartotta, amíg a bárónő meg-» jelent, még hosszabbnak, ami a halk kopogás és a kölni gyógyszerész megérkezéséig eltelt. Arra meg éppenséggel nem gondolt, hogyan távozik az erkélyről

Feszült, fájó izgalmat érzett, amíg a sarokban kuporgott és szája cigaretta után sóvárgott. Néha nem orrán, hanem száján vette a levegőt, mert azt hitte, még a szuszogás is behallatszik a szobába. A parkolóhelyre beállt egy kocsi, tulajdonosa túráztatta a motort, mielőtt leállította volna. Szász hiába fülelt a függöny mögül, a Dédi és Fíessburger beszélgetéséből egy szót sem tudott kivenni. De aztán közelebb jöttek.

...1931-ben Münchenben — hallotta Szász a Dédi halk hangját... — Már akkor ... Nem!.,. Márkában kérem ...

... Semmi közöm — ez Fíessburger kissé rekedt moll ja volt. — ... De, ha kijönnek ... mit csinálnak vele? ...

... Jugoszláviában — jegyezte meg a bárónő — nem szeretik túlságosan a németeket — ez egészen tisztán hallatszott.

— ... De én, egyedül... Engedélyt kell kérnem ... Különben is holnap pakolhatok és...

— ... Nagyon rosszul tenné — s a Dédi olyan fenyegetően mondta ezt, hogy Szász összerezzent. — Az unokám férje Kölnben is intézkedhet ... Újságíró ..: Elég egy mondat... és ott sem szeretik, ha kompromittálják a — egy hajókürt bugása megint túlharsogta a Dédi hangját... — Nézze,

Alfréd, a sors akarta, hogy magúval -itt találkozzam.

Többször nem könyörgök. ..

— Legyen türelemmel... — Fíessburger még valamit suttogott, aztán becsukta az ajtót.

Hosszú csönd következett, majd egy vízcsap csorgása. Ügy hallatszott, a bárónő a fürdőszobába ment, de kijön-e rögtön onnan? Ha visszalép a szobába?... Mindegy, ha most nem távozik, akkor hajnalban itt találják, és lentről észreveszik, akik a parkot söorik össze, a teraszt takarítják. Szász tudta, azonnal cselekednie kell. Levetette cipőjét és a szobába kukkantott. A bárónő még mindig a fürdőszobai vízcsapot engedte. Szász lábujjhegyen a szobába lépett, de ehhez az erkélyajtót jobban ki kellett nyitnia. Az ajtó, akár egy tank hernyótalpa lenne, kibírhatatlan zajt okozott. Tálán most... Elsurrant a fürdőszobaajtó előtt és kinyitotta a folyosóra nyíló ajtót. Senki. Felrántotta a cipőjét, az egyiknek a sarkán a bőr behorpadt, törte a sarkát, Semmiség, fene se bánja! Csak túllenni, túllenni ezen! A földszinten egy fotelba roskadt. Az asztalról a Vie Nouve képeslap egy régi számát vette fel és arca elé tartotta, hogy a portásnak ne tűnjön fel, ne nézze őt, mint csorog a veríték a homlokáról.

— Dániel! — a felszólításra összerezzent, és rémülten nézett fel a lapból. Éva állt előtte; vörös nyári nadrágjában, fehér pulóverében. — Már annyit kerestelek — mondta szemrehányóan. — Ha tudom, hol vagy, nem izgulok, de art mondtad, lefekszel.

— Sétáltam — s kedve- kedő mozdulatlal átkarolta felesége vállát. — Drágám, csak ■ egy kicsit sétálta i .,

iFolytatjuQ