Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) dást a tervszerűség jelle­mezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gon­doktól. Vajon miből fakad­nak ezek a gondok, nehézsé­gek? Elsősorban abból, hogy a gazdálkodás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben: másodsorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sike­rült szilárdan ellenállni az erőforrásainkat meghaladó igények nyomásának. Abból, hogy ezeikről nyíltan beszé­lünk, senki nem vonhat le téves következtetést, hiszen gondjainkat megosztjuk, hi­báinkkal szembenézünk és határozott intézkedéseket ho­zunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gond­jaink enyhülését? Ügy vé­lem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden terü­letén, a vállalatoknál, a szö­vetkezeteknél, az intézmé­nyeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egy­aránt lendületesen és követ­kezetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati mun­kánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törek­vése és ehhez kérem mind- annyiuk támogatását. Az 1971-es zárszámadás Kádár János Heves megyei képviselőkkel beszélget. (Foto: Kiss Béla) vitája Faluvégi Lajos pénzügy­miniszter expozéja után Ol­lón István (Borsod m.), a terv- és költségvetési bizott­ság előadója emelkedett szó­lásra. Többek között hang­súlyozta, hogy a hatékony­ság javulása mellett végbe­ment gyors fejlődés nem volt problémamentes, mert a lét­rehozott nemzeti jövedelmet továbbra is meghaladta a belföldi végső felhasználás. Kifejtette határozott véle­ményét abban, hogy az idén a költségvetés- kiadásainak növekedése csak á rbevételek emelkedésének függvényé­ben engedhető meg. Ennek megvalósítása csak fegyel­mezett munkával és a rend szigorú betartásával lehet­séges. Ollári István végeze­tül javasolta az országgyű­lésnek, hogy az 1971. évi ál­lami költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és rész­leteiben együttesen vitassa meg, fogadja el. Az 1971-es zárszámadás vitájában elsőnek Weiszböck Rezsőmé (Győr-Sopron m.) kapott szót. Felhívta; a fi­gyelmet arra a helytelen szemléletre, hogy sok helyen az új, nagyobb hatásfokú gé­pek, berendezések kihaszná­latlanságát munkaerőhiány­nyal próbálják igazolni, ugyanakkor jelentős létszá­mot foglalkoztatnak a régi, elavult gépek mellett. Meg­említette azt is, hogy az ér­vényben lévő gazdasági sza­bályozók nem eléggé ösztön­zik a vállalatokat az anyag- mozgatásnál felhasznált lét­szám csökkentésére, s a sza­bályozók módosításával ser­kenteni kellene az üzemeket az anyagmozgatás korszerűb­bé tételére. Céczi János (Nógrád m.) a tanácsok költségvetésének problémáiról beszélt, s alá­húzta : a beruházásoknál mel­lőzni kell minden túlzást, s az egyszerű, szerényebb meg­oldásokra kell törekedni. Dr. Lukács János (Zala m.) több javaslatot tett a szarvasmarha-állomány nö­velését segítő ösztönzők to­vábbfejlesztésére. Péter János felszólalása Péter János külügyminisz­ter az ország háztartásának eredményeivel és hiányossá­gaival foglalkozó országgyű­lési vita keretében a nem­zetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről, s ezekkel összefüggésben kül­politikai tevékenységünkről számolt be. Elöljáróban hangoztatta: az 1971. évi gazdálkodá­sunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is A nemzetközi viszonyok ala­kulása az elmúlt évben is biztosította a kedvező félté-' teleket. Részletesen beszélt a ma­gyar—szovjet kapcsolatok alakulásának újabb eredmé­nyeiről, értékelte a leg­újabb szovjet—amerikai tár­gyalások várható következ­ményeit. Majd a vietnami háború legújabb fejleménye­it elemezte. — Nem sokkal a vietnami felszabadító erők új offen- zívája előtt és nem sokkal Nixon elnök pekingi látoga­tásának bejelentése után járt az első magyar párt- és kor­mánydelegáció (miniszterel­nökünk vezetésével) Hanoi­ban — mondotta. — A dele­gáció a maga egészében és egyes tagjaiban azt a pá­ratlan élményt hozta haza, amiben már-már politikai világnézettől függetlenül minden látogató kénytelen osztozni — mert már leg­utóbb New York Times Ha­noiba küldött tudósítója is ezt bizonyítja — nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig folytatja is szörnyű há­borúját az Egyesült Ál­lamok Vietnam népe el­len, nem tud győzelmet aratni, s kénytelen lesz kivonulni. — A vietnami háború szín­terétől távol van, de a törté­nelmi összefüggésekben ah­hoz sok szállal fűződik a kö­zel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzedéki életnek.. — A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg legin­kább a megoldásra — mon­dotta a külügyminiszter. — Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szer­ződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság, Lengyelország és a Né­met Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közle­kedésre nézve a Német Szö­vetségi Köztársaság, Nyugat- Berlin szenátusa és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az európai ügye két is érintő, a fegyverkezé­si versenyt korlátozó egyez­mény a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. — Ezzel megnyílt a két Németország nemzetközi és egymás közötti viszonya ren­dezésének lehetősége. Ennek a rendezésnek a folyamata azonban,, sajnos, még mindig, a történtek ellenére sem ha­lad előre kielégítően. — Az európai biztonság ügyében ismert, hogy mi a többi szocialista országgal együtt, már hosszabb idő óta készek lettünk volna a kon­ferencia egybehívósóra. Kénytelenek voltunk azon­ban egyes nyugati partnere­ink magatartását figyelembe venni és ezért várni arra, hogy ők is felkészültnek érezzék magukat. Most kö­zel vagyunk már a komo­lyan vett előkészítő értekez­lethez. Bár a NATO-orszá- gok legutóbbi tanácsülésén kiadott közlemény még min­dig tartalmaz olyan fenntar­tásokat, amelyek egyes kor­mányoknak ürügyet adhat­nak a konferencia összehívá­sának halogatására. — Mi a konferencián ab­ban a tudatban lennénk ké­szek már ma, vagy holnap részt venni, hogy az együtt­működésre a biztonság meg­szilárdításáért már minden erő rendelkezésre áll és a konferencia nem vallana ku­darcot. Befejezésül a következő­ket hangsúlyozta: — A mi külpolitikánk alapvető törekvése a szo­cialista országok egysé­gének ápolása. Mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatun­kat tekintjük fontosnak nem­csak a magunk érdekében, hanem — mint korábban ki­fejtettem — az általános nemzetközi érdekeknek meg­felelően is. Vadkerti Miklósné felszólalása Heves megye országgyűlési képviselője három fontos kér­déssel foglalkozott a pénz­ügyiminiszter expozéját köve­tő vitában felszólalva. Első­nek a tanácsi költségvetés új rendszerű szabályozásának megyei tapasztalatairól be­szélt, majd a termelőszövet­kezetek pénzügyi ellenőrzé­sének megoldatlan problémá­it tette szóvá. T A termelőszövetkezetek el­lenőrzési rendszerében — mely az önálló vállalati gaz­dálkodásból eredően sajáto­san került kialakításra — elsőrendű fontosságú az ér­vényes jogszabályok alapján végzendő belső ellenőrzés. Ez az ellenőrzési módszer an­nak ellenére, hogy a tsz- szövetségek revizori irodái is bekapcsolódnak, az elvárá­soknak nem mindenben fe­lel meg. A termelőszövetke­zetekben a belső ellenőrzést az ellenőrző bizottságok vég­zik, amelynek tagjai az ese­tek többségében, a megfele­lő szakmai felkészültség hiá­nyában komoly segítségre szorulnak. Mind az ellenőr­ző bizottsági tagok, mind a tsz-szövetség revizorai függő­ségi viszonyban állnak a ter­melőszövetkezeti vezetőség­gel és így a vizsgálatok rea­lizálása során előfordulhat, hogy a hibák előidézésében esetleg vétkes vezetőség a megállapításokat nem tárgyi­lagosan terjeszti a közgyűlés elé, a szükséges határozatok meghozatalára. A kialakított ellenőrzési rendszer mellett probléma­ként jelentkezett az is, hogy a számviteli rendszer igen gyakran változott és az üze­mek pénzügyi szakemberei nehezen tudták követni eze­ket a változásokat. Javaslom a szabályozók egyszerűsítését és érthetőbbé tételét. Részletesen szólt a szőlő- termesztés megyei gondjai­ról. — Heves megye mezőgaz­daságában a szőlőtermesztés és borászat mindig nagy je­lentőségű volt és az is a mai napig. A megye területén fekszik hazánk két ismert történelmi borvidéke, az egri és a mátraalji borvidék. A szőlőtermesztés méretei, an­nak jelentősége túlhaladják a megye határait, így He­ves megye szőlőtermesztő gazdaságainak gondjai, bajai egyben országos gondok és bajok is. A második és harmadik öt­éves tervek időszakában a megye két borvidékén 12 ezer kh-nyi korszerű, nagy­üzemi módon művelhető szőlőültetvényt telepítettek, s ebből kb. 11 ezer kh — je­lentős állami támogatással —, a termelőszövetkezetekben valósult meg. A szőlő- és bortermés túlnyomó részét ma már ezek az ültetvények adják. Az új telepítések nagymértékben javították az ültetvények kor szerinti ösz- szetételét, örvendetesen emelkedett a korai és közép­érésű — korszerű, magasmű­velésre alkalmas —, minőségi fehér- és vörösbor-szőlői a j - iták aránya. Negatív irányú változás viszont, hogy fokozódott a meglevő „idősebb” szőlők ki­pusztítása, kivágása. Ezért történhetett, hogy a megye összes szőlőterülete az 1960. évi 30 ezer kh-ról napja­inkra 23 ezer kh-ra csökkent. A szőlőterület csökkenésének folyamata a IV. ötéves terv­ben jobban meggyorsult, s utóbb már 1500 kh terület­ről vágták ki a szőlőt egyet­len év alatt. A szőlők kipusztításának meggyorsulására hatásai van­nak a megváltozott közgaz­dasági tényezők. Az új beru­házási előírások azt eredmé­nyezték, hogy 1970. óta a nagyüzemi szőlőtelepítés le­lassult, sőt gyakorlatilag alig beszélhetünk szőlőtelepítés­ről. Míg a megye nagyüzemi szőlőtelepítéseinek területe a második és harmadik ötéves tervek időszakában éves át­lagban meghaladták az 1000 kh-t, a negyedik ötéves terv eddig eltelt éveiben a telepí­tés 100 kh körüli területre esett vissza. Mi az oka a szőlőrelcon- strukció ilyen mértékű lelas­sulásának? Ismeretes, hogy a második és a harmadik ötéves tervek éveiben a hegyvidéki nagy­üzemi szőlőtelepítéseket álla­munk igen jelentős mértékű — 50, illetve 70 százalékos — beruházási kedvezménnyel támogatta. Az állami támo­gatás mértéke a negyedik öt­éves terv időszakára csök­kent, s ez most már csak 30 száialékot tesz ki. Heves megyében ahhoz, hogy a szőlőtermesztés terü­letileg legalább a jelenlegi — a már így is lecsökkent —, szinten maradjon, az elkövet­kező időkben évenként 1000 kh új, korszerű, nagyüzemi szőlőültetvényt kellene tele­píteni. A létesítendő új ültetvé­nyeket a bevált minőségi szőlőfajták mellett — a fo­gyasztói igényele szélesebb körű kielégítésére is figye­lemmel —, bőtermő, nagy termőképességű, tömegbort adó szőlőfajtákkal lenne cél­szerű telepíteni. Heves megye szőlőtermesz­tő gazdaságaiban ehhez meg­van a telepítési kedv, csupán a feltételeket kellene megte­remteni a kedv mellé. Az elmondottakkal kíván­tam a T. országgyűlés figyel­mét felhívni a szőlőtermesz­tésnek a hegyvidéki borvi­dékeken tapasztalható prob­lémáira, s egyben kérni az illetékes országos hatáskörű szerveket a problémák ren­dezésének szükségszerű meg­oldására. Végezetül Vadkerti Miklós­né az 1971. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szó­ló jelentést a Heves megyei képviselőcsoport és a maga nevében elfogadta és elfoga­dásra ajánlotta. A pénzügyminiszter expo­zéjának vitájában ezután még számos képviselő felszólalt. Az országgyűlés nyári ülés­szaka ma az 1971. évi költ­ségvetés végrehajtásáról szó­ló jelentés vitájával folytat­ja tanácskozását (Munkatársunk telefonje­lentése): ' Már a kezdés előtt egy órával közölték az újság­írókkal az országgyűlés nyá­ri ülésszakának javasolt na­pirendjét: vita a költségve­tésről, törvényjavaslat a bí­róságokkal kapcsolatban. Az­után kirajzottunk a folyosók­ra. Ez a „rajzás” úgy érten­dő, hogy az újságíró lelke­sen ráveti magát a még előt­te teljesen ismeretlen téma­töredékekre, s őszintén mon­dom, hogy ez a legizgalma­sabb az országgyűlési tudósí­tás munkájában. A téma meglepetésszerűen jelentke­zik, mint például most is... Becsöngettek, 11 órakor kezdődött az ülés. Akinek kellett, sürgősen megvásárol­ta a friss banánt, aki éhes volt, megette a hagyományos virslit; képviselőink a jelek szerint fölöslegesen nyugtat­gatták Vadkerti Miklósnét, aki mint új képviselő, a „szűzbeszédre” készült, meg­tudtam azt is, hogy He vér Lajos elállt az interpelláció­tól, mert mintha kiszámítot­ták volna, a témájában ép­pen a napokban született szép intézkedés — mondom: elcsendesültek a folyosók, s aztán megfelelő kíséret mel­lett megérkezett Indira Gan­dhi miniszterelnök-asszony, Fock Jenő társaságában. Vé­kony, törékeny asszony, nagy, A Parlament folyosóin mélytüzű szemeivel, és felöl­tözve a hagyományos in­diai száriba. Mi is az a szá­ri? Egy indiai újságíró sie­tett segítségünkre. — Öt méter hosszú selyem, alatta szoknya és blúz. A szári egyik végét a szoknyá­hoz rögzítik, s az anyagba „beleforgatják” a viselőt. A kimaradt másfél méternyi anyagot stólaként helyezik el. Tompakék és szelldlila szín. Es szívből jövő nagy taps! A Parlament köszöntötte In­dia végtelenül szimpatikus miniszterelnök-asszonyát, aki egyébként éppen a Heves megyei képviselők , mögötti páholyban foglalt helyet kí­séretével. ★ Bevonul a kormány, elöl Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke. Nehezen halad előre, mert egy indiai film­operatőr szorgalmasan for­gat mindent, ami Losonczi Pál útjában van. Saját ma­gát nem tudta filmezni... De a szűk folyosón mégiscsak győzött a demokratizmus. ★ Az első szünetben Kádár János a Heves megyei kép­viselők csoportjába „csöp­pent” bele. Nem is kívánko­zott tovább, olyan témahal­maz lepte el hirtelen. Ti­liczky József egy régi vá­lasztási gyűlésről emlékezett, ahol Kádár János is jelen volt, Gyöngyösi József az if­júsággal kapcsolatos kérdé­seket feszegetett, Szabó Imre pedig, felhasználva az alkal­mat, átadta a detki asszo­nyok üdvözletét akik még mindig szívesen emlékeznek Kádár János Heves megyei látogatására. Az üdvözlet tu­domásulvétele arra engedett következtetni, hogy Kádár elvtárs sem felejtette el a detki látogatást. Ez pedig az ottani háziasszonyok dicsé­retére szól! ★ Kádár Jánosnak feltűnt, hogy Vadkerti Miklósnéval „valami nincs rendben”. — Felszólal? — kérdezte, s a bólintásra már tudta is a többit. — Nem baj, hogy izgul — mondta. — Akinek nincs lámpaláza, az nem veszi ko­molyan a felszólalást. Később újra találkoztam Vadkertinével. Éppen dr. Novák Pálnéval közösen nézték át még egyszer a fel­szólalás szövegét. Amolyan utolsó simítások: a ^rutinos” képviselő segít az „első fecs­kének”. — Hogyan készül egy hoz­zászólón. — A napirend ismeretében felkeresem a választókerü­letben dolgozó vezető embe­reket, akik kiegészítik a vá­lasztók által korábban már megjegyzett problémákat — hangzik a szabatos válasz. — Nem látom itt a csalá­dot ... — Elég, ha a tv-t nézik — mondja rémülten Vadkerti Miklósné. — Nem elég, hogy én izgulok itt...?! (Hozzáteszem: a képviselő- társak is gyengéd szeretettel veszik körül a szűzbeszéd megszólaltatóját. Szimpati­kus „betyárbecsület”...) — Mikor következik a fel­szólalás? — Nem sokkal azután, amikor a teremőr elém teszi a vizes poharat... Amikor ezeket a sorokat írom, még nem ért véget a nyári ülésszak első napja. Folyik a vita a költségvetés­ről, s a szavazásra ma dél­előtt kerül sor. Kátai Gábor 1972. június 23., pcaíefc 1

Next

/
Thumbnails
Contents