Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
% Tu-operát forgott Horváth Ádám rendező színes tv-filmet készít Jacpues Iber Angelica című operájából. A tv-film alapötlete az egyik Boccaccio-novella. Operatőr: Bíró Miklós, főszereplők: Melis György, Kálmán Magda, Réti László és Tréfás György. Az új filmre máris több európai ország jelentette be vásárlási igényét. (MTI foto — Tormái Andor) Gyöngyös és a járás diák olvasóiért A közelmúltban ezer olvasó körében végzett felmérést a gyöngyösi könyvtár, hogy színvonalasabbá tegye e réteg olvasását. Főleg a fizikai munkán dolgozó szülők gyermekeire terjedt ki a vizsgálat, mivel köreikben jobbára hiányzott a szülői segítés, a tanulást elősegítő házi és lakóhelyi könyvtár. Az eddigié tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem a könyvtárak, sem az egyéb kulturális intézmények nem tettek elegendőt a hátrányos helyzetben felnőtt fiatalokért, s e munka megindítása aligha tűr halasztást. Ugyanekkor az sem lehet vita tárgya immár, hogy szükség van-e reformi- zált iskolakönyvtárakra, illetve milyen formában hozzuk azokat létre! Mint a gyöngyösi felmérés tanúsítja, a diákok zöme nem tartja megfelelőnek a jelenlegi iskolakönyvtárak anyagát, azok tevékenységét. Nagyobb mértékben kellene tehát a pedagógusok és könyvtárosok, népművelők kapcsolatának , kialakítását szorgalmazni. Ez oda is elvezetne, hogy megváltozzanak az olvasási szokások, s a segítés konkrét alapokra épüljön. A gyöngyösi könyvtár felmérésének időszakában a megszokottnál többször találkozhattak a diák olvasók népszerű írókkal, költőkkel, valamint lehetőség kínálkozott nekik, hogy irodalmi színpadok műsorain, könyvbar. klubfoglalkozásokon vegyi nek részt. E formák ugyai is a legalkalmasabbak az o vasás megszerettetésére, né] szerűsí tésére. Nagyon fontos persze, hogy az olvasóvá nevelés már általános iskolás korban elkezdődjék. A gyöngyösi járásban éppen ezért hatékonyabbá. pezsgőbbé teszik a közeljövőben a községi könyvtárak, művelődési otthonok ágazati tevékenységét. S e feladatok megoldása nem ütközhet sem anyagi, sem személyi feltételek által okozott akadályba. Baranyi Imre könyvtárigazgató Gyöngyös (TudóstíónkI (ól.) Az ablakok apró szemei sgy szinten hunyorognak a Mátrafüredre futó ynűút szalagjavai. A rokkant tetőt és a megsüppedt házat évszázadok súlya nyomja. És csak ezek az öles vályogfalak dacolhattak d-r idők viharával. Itt lakik Gyöngyösön, a Bene út 21. szám alatt Tóth Lajos fazekas Valamikor fazekasok utcájának nevezték ezt a városrészt. — Ma már erre nem sokan emlékeznek — kezdi halkan az alacsony, vékony ember. — Pedig huszonheten forgatták a korongot. Apám volt a huszonhetedik. — Mikor volt ez? — Apám 1891-ben lett önálló. Akkor vette ezt a házat. Szintén fazekastól vet/ te. A műhelyünk itt lent — int hátra — több mint 200 éves. Behajt a kíváncsiság. Tóth néni alacsony, kedves, ősz asszony, kalauzol. Hosszú, félhomályos helyiség. Polcok, edények és gyermekkoromat idéző agyagszag. A hajlott, repedezett gerendákban szinte hallom a szú per- cegését. A hűvös levegő történelmet lehel, mert csak a műhely kétszáz éves. Hátul a kertben terebélyes diófa leveleit rezgeti a szél. Innen nézzük Tóth Lajossal az égetőkemencét. — Nem kerekre, hanem szögletesre építettem. Jobbnak találom ezt a módot. Belefér 560 liternyi edény... Volt egy másik is, tágasabb, nagyobb. De minek? .., Egyedül nehéz ... — A gyerekek? — Autószerelő, műbútorasztalos, vízvezeték-szerelő... Az 50-es évek mindenkit el- riasztotak a szakmától. A többiek is kihaltak. Gyöngyösön ketten vagyunk ... — Hatvanban is volt egy... — szól halkan Tóth néni. — Nemrégiben halt meg... De jöjjön és nézze meg a kész edényeket! Virágcserepek, — kisebbek és nagyobbak — díszes tálak, tejesköcsögök és ivókorsók. És az edényhalmazo- kon díszes, magyaros motívumok. — Ki festi ? — Én, saját kezemmel — büszkélkedik Tóth néni. — Kigondolom és megcsinálom. Valamikor, 1986-ban díjat is nyertem ... Vésni is tudok bicskával! A konyhai asztal mellet# ismét visszakanyarodnak egy elejtett gondolathoz. — Szóval, nincs tanuló és utód. — Senki nem jelentkezett. Ha én kidőlök, a kemencét össze lehet dönteni. Pedig nem rossz szakma. A jövedelem is elüti... Igénylik az árut. — Főleg milyeneket? — A virágcserép minden időben kell. A dísztárgyakat is viszik. A tejesköcsögöt is keresik, főleg nyáron. De csak mostanában. Ezelőtt tíz évvel még alig néhány tehenet láthatott az ember egy-egy vásáron. Most százszámra ... — Nehéz ez a szakma? — Nem könnyű, de .. I szép! — Honnan szerzik be a nyersanyagot? — Nagyrédéről. Apám szerint ilyen agyag csak egy helyen található még az országban, valahol Székesfehérvár környékén. Ötven éve dolgozik a szakmában és negyvenhárom évvel ezelőtt, 1929-ben mint önálló mester átvette apjától a korongot, ö már nem adja tovább. A címert lefordítják, mert ebben a családban nincs a szakmának folytatója. A miért érthetetlen! Keresik, igénylik az emberek. Biztos megélhetést nyújt. Talán néhány év múlva ez is divatos lesz! Laczik János Á kemencét össze lehet dönteni — egy , haldokló szakma — Szász másnap reggel tovább folytatta az iratok tanulmányozását. Az egyik mappában Ab- zinger Gyulának, a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium tanácsosának azt a levelét kereste elő, amit Pávai Vájnának írt. „... Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy levelet a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar bau- xit nagyszerű összetételű, kevés SlOn-t tartalmaz... én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta egy hülye álmodozónak tartják, amiért be akarja bizonyítani, hogy nálunk igenis van bauxit... De most már végre megvan a szakvélemény, és ez óriási dolog. Jenő szerint Magyarországon több millió tonna bauxit van... Ez pedig az ország számára beláthatatlan nyereség... A veszteség viszont, hogy Baló tai Jenőnek egy vasa sincs, ezt úgy értsed, ahogyan írom... És mit mond az a monarchiából származó öreg és poros bányatörvény, ami még mindig érvényben van?... Akié a föld, azé a éfrflmüsU IVIZ. Malus ‘i't; csütörtök ) kutatás joga. És akié a föld, azé a benne rejlő kincs is. övé a Plútó tüzéig — ezt, próbáltam ennek a tökfejűnek elmagyarázni. .. A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol szenet gyanítottak, megjelentek és lefoglalták a területet. Megvették, vagy ha állami birtok volt, bérbe vették és azt zártkutatmánynak minősítették. A zártku tatmán yok után óriási pénzt kell fizetni, viszont volt egy olyan rendelkezés is, amelynek értelmében a zártkutatmányt nem lehet elárverezni. Nos, Balátai Jenőnek a zártkutat- . mányi díját be kellene a bakonyi részre fizetnie^Jiogy joga legyen a kiaknázáshoz is. Mivel a szerencsétlennek egy vasa sincs — KINEK VAN? — régi barátságunkra kérlek, kísérelj meg egy állami szubvencióval segíteni. Neked, mint kincstári fő- geológusnak talán sikerül. A bauxit a jövő fémje, én is ezt mondom. Kedves feleségednek. Elvirának kézcsókkal : Abzinger Gyula.” Abzinger szubvencióról álmodozása csak álmodozás maradt, ezt Szász az öreg remetétől megtudta. Az állam egy fityirtget. sem volt hajlandó adni, sőt... T,ogy a m?" ''ól'oH felf"- <’ ő mégis honnan «zerzeU í iét? Ezt Szász mór korábban kiderítette és rekonstruálta^ _tt Balátai Jenő 1921 tavaszán a híres bankár előszobájában várakozott, majd kopott zakóját feszesebbre húzva belépett Kassay Simon szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra rakta le a vörös-lila színű anyagmintákat és melléje a Postakísérleti Állomás laboratóriumának vezetője, Marsehalkó Béla főmérnök szakvéleményét. „A felfedezés jelentősége egyenesen beláthatatlan” — magyarázta. ,,A bauxit ugyanis az egyetlen érc, amelyből az alumínium előállítható, az alumínium pedig a modern technikának egyik legfontosabb és mind fontosabbá váló nyersanyaga”. Balátai egyre hevesebben beszélt, teljes sebességgel rohant álmait megvalósítani : Kohók-bányák-iparpénz, hitel-tőke-kiaknázás. Kassay Simon nem szakította félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban levő, feltűnő ragasztására. Aztán nehézkesen felhúzta magát a karosszékéből. kétszer-há- romszor mind az öt ujjúval koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz sétált. Szép tavaszi idő volt. A nap az ablak vasrácsain keresztül besütött a szivar- szagú irodába. Kassay hirtelen megfordult, Balátai nem is várt ennyi rugalmasságot, mozgékonyságot az idős embertől. — Nincs pénzem! Erre nincs«-- Sajnálom. — Alaposan, szemtelenül lassan végigmérte Balátait cipőjétől a feje búbjáig. — Az érdekes értekezésért viszont ezer koronát felvehet a pénztáramból. Ez kínosabb, megalázóbb és sértőbb volt egy pofonnál Balátai Jenő felugrott a törteiből, mereven. görcsösen állt a bankár előtt, nem tudva, milyen mozdulatra határozza el magát, aztán mintha rohamra indult volna. kiváata az ajtót. Köszönés nélkül távozott. Az c:ke!: már sokkal •kedvesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem végében ült. Ritkás, ősz haja fényes- puháq «amit a fiilel mögé. A reliefek, freskók és a magas mennyezet templomivá varázsolták a dolgozószobát. — Hívságos földi dolgokat hajszol, fiam — mondta az érsek halkan, egy erdei patak csergedezésének ütemével, — Minden e földön csupa hitszegés, csáb, árulás. A mammon polipkarjai fogják körül. A változás boldogtalanság, a megállapodás öröm. — Az egyház adhatna pénzt az érc kitermeléséhez — vágott tiszteletteliesen az érsek szavába a mérnök. — Óriási haszon kecsegtet. Az érsek arca elkomorult. (Milyen nevetséges ez az ember itt előtte, a hős pózában !) Keményebb hangon válaszolt: — Tulajdonképpen pontosabban tudnuk kellene... Balátai szíve gyorsabban vert, kitágult, ugyanakkor őszinte rettegés fogta el. Minden szónak külön önálló súlyos jelentősége van. Hátha dadogni kezd, tétovázik, butaságot mond. De aztán megszólalt, hangja könnyed, bátor, határozott volt. Gazdag értelmű mondatokat fogalmazott. Azzal fejezte be: — Magyarország népei boldog jövő előtt állnak. Szegény és gazdag foglalná mindennap imájába az anya- szén tegyházat. A főpappak arcába szökött a vére: — Bizonytalan üzletbe nem vághatunk, fiam. Nem látni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat. Remélem, megértett? Egy áldást, fiam, a távozáskor?... In aeternum... Balátai maga sem tudta miért, hangosan felnevetett, majd zavartan elfordult, nem mert az érsekre nézni. Aztán minden ok nélkül sírva fakadt. -Ostobaság, gye- rekség” — mondta kínzó dühvei és a legszívesebben felpofozta volna magát. Az érseki fü vészkerten úgy rohant keresztel, mintha kergették volna. A hatalmas, vasrácsos kerítésnél még egyszer megállt, visszanézett. A visszautasító pillanatok rémes összhatássá álltak össze benne, egész viselkedése szenvedélyes haraggal töltötte el. A kisváros poros utcáin tántorogva haladt, mintha részeg lett volna. Belépett az első kocsmába, gyorsan és mohón ivott. A munkanap akkor ért véget, a kocsma lassan megtelt borostás arcú, rossz ruhájú férfiakkal, savós szemű, fáradt arcú nőkkel. — Micsoda korban élünk. Pocsék, rohadt korban — pufók, fonnyadt arcú férfi lépett Balátai mellé, aki ösz- szerázkódva hirtelen zsebkendőjét szorította az orra elé, ne érezze ezt a hagymás, pálinkás pinceszagot, ami a férfiből áradt. Eltaszította magát a pulttól, és kilépett a szabadba. Ide jut, ha feladja a harcot. Menthetetlenül ide jut.., •Három hét múlva ragyogó ötlet jutott eszébe. Felkeresi Chorin Ferencet, Magyar- ország leggazdagabb emberét, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT vezérigazgatóját. A titkár nem akarta beengedni, a tárgyalás célját tudakolta. — Közölje Chorin úrral — húzta ki magát Balátai —, olyan kincset tartok a kezemben, amitől még ő is elszédül. A titkár a párnázott ajtóba fúrta magát. Néhány perc múlva visszatért. — Chorin méltóságos úr várja. Balátai már nem érzett semmi gátlást, túl sok nagy emberrel, államtitkárokkal, üzleti hiénákkal, mocskos pénzektől lezüllött vigécek- kel találkozott ahhoz, hogy nemes céljától eltöltve ne tudott volna e közéleti fertő fölé emelkedni. Légy erős, légy ember! — erre a keményítősre azért volt szüksége, hogy nyugodtan, tüzetesen mondja el Chorin Ferencnek, miért jött hozzá, mit hozott. Chorin udvariasan fogadta, s Balátai előadása közben komoly képpel hümmögött. — Bauxit?... Érdekes, nagyon érdekes, de mit kezdjek Vele? — Ki kell aknázni. Milli" és millió tonna fekszik a föld alatt. És nem kell, mint P szénért, mélyre menni. Tizenöt lutoz méter alatt már dönti az anyagot. Timföld- gyárat kell létesíteni. A timföld elektrolíziséhez sok áram kell, ezt csak kis részben oldhatjuk mi meg, de vegyünk áramot a szomszédos népektől. Ha adunk timföldet, adnak érte áramot. .. Az alumínium meg ide visszakerül, a kincs itt marad... Százezer magyar munkásnak biztosítanánk kenyeret. —■ Nézze Balátai úr! — Chorin fáradtan pillantott a mennyezetre. — Nekem any- nyi bányáin van. Szén, villa- mosmű, gyárak... Minek nekem még egy gond ?... A konjuktúrának vége... Nagy bessz várható... Ha valaki, hát én megérzem, mint macska az esőt... Én is szegény emberből küzdöttem fel magam eddig... Eddig! — Felemelte hangját — szeretem azt az embert, aki mer, de most nem látom a befektetés eredményét. Az üzletet. De tudja mit?... Készítsen nekem azért erről egy expozét. Alaposan át kell gondolnom. .. — Vezérigazgató úr! Én barátaimtól, ismerősöktől felvettem annyi pénzt, hogy a zártkutatmányi díj első részletét ki tudjam fizetni Rengeteg adósságom van. Ha én nem bíznék ügyemben, azt hiszi, vállaltam volna ekkora kockázatot? Nagy, óriási üzlet ez! - i — Expozét, barátom? — ráncolta homlokát Chorin. — Expozét, és aztán még tárgyalhatunk. Viszontlátásra. . l.i! I Balátai nagyokat nyelve köszönt el az ipari hatalmasságtól. Ügy érezte, valami halvány remény mégis felcsillant... Nem hagyta magát, bejelentkezett még Eszterházy herceghez, de az nem fogadta. Az iparügyi miniszter majdnem a lakájával dobatta ki. Balátai hazament otthonába, és me^rta az expozéi. T ‘ " bj_.lv biyo I at küldőn szét. Válasz *’ m sehonnan sem ér- t. tt... (Fóly tatjaiét \
