Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
A jó munkaszervezés - alapvető munkásérdek késztetik a vezetőt és amun' Minden munkahelyen beszédtéma a munka- és üzem- szervezés szerte-körbe ágazó problémája. Máskor is, de most, a Központi Bizottság múlt évi decemberi határozata óta különösen az. Sok kérdés, vélemény hangzik el e témával kapcsolatban. A helyes feleletet megadni, a kételyeket és félreértéseket eloszlatni, az egységes szemléletet kialakítani — ez mindenekelőtt a pártszervezetekre, a kommunistákra vár. A hatékonyság szolgálatában A jelenlegi időszakban a legfontosabb a párthatározatnak azt a gondolatát megértetnünk, hogy a szervezésnek a gazdasági hatékonyságot kell elősegítenie, szolgálnia, A hatékonyság az egész gazdálkodás következménye, végeredménye. Az eredményesség a folyamat végén már aligha befolyásolható, de a kezdetén és menet közben igen. Helyes tervezéssel, korszerű technológiával, ütemes termeléssel, a termelőkapacitások jó hatásfokú kihasználásával, a szakképzettség fokozásával, a veszteségidők csökkentésével, a minőség javításával M i ndez pedig — közvetlenül vagy közvetve — összefügg a munka- és üzem- szervezés színvonalával A szervezés tehát nem kampányszerű feladat, nem lehet egy-egy intézkedéstől feltűnő változást várni. A szervezeti sémák lefektetése, a felelősség és a hatáskörök tisztázása önmagában nem elegendő, a munkaszervezésnek a termelőfolyamat dinamizmusában kell érvényesülnie. S ehhez sok-sok kisebb- nagyobb intézkedés, folyamatos munka szükséges. Igaz, hogy a szervezés vezetői funkció — de egyetlen vezető sem lehet képes ezt ellátni a munkások részvétele, aktív támogatása, a párt- szervezetektől kapott politikai segítés, bátorítás-, erősítés nélkül. Különös hangsúlyt kap ez jelenlegi helyzetünkben. Hiszen akár a szervezettség színvonalából, akár a veszteségforrásokból kiindulva nézzük teendőinket, azt kell érzékelnünk, hogy napjainkban elsőrendű helyen a mindehnemű munkavégzésre kiterjedő ésszerűsítő jellegű szervezés áll. Minden üzemben dolgozó ember kást egyaránt. A feladatokra építve Arról van tehát szó, hogy a pártszervezeteknek a feladatokra épülő szervezést kell politikailag támogatniuk, ösztönözniük. Különben ugyanis a szervezés óhatatlanul célt téveszt. S valljuk meg, elég nagy a múlt rossz „hagyományainak” kísértése. A szervezés bizony sokszor volt a könnyebb megoldások eszköze, a célnélküliség színtere — lejáratva ezzel a szervezést mint tudományt, s mint a hatékonyság elérésének egyik eszközét. Az a követelmény, hogy a szervezésnek a termékek iránti piaci igényből, az üzem előtt álló feladatokból és a technológiai adottságokból kell kiindulnia — e munkában igen nagy fokú differenciáltságot jelent. Nemcsak iparágak között, hanem egy iparágon belül is igen eltérőek a vállalati, üzemi lehetőségek. A korszerűséget éppen ezért mindig az adott egység szintjén kell mérni. Ez látszatra a világ legtermészetesebb dolga. Nem így a valóságban. Hiszen vezetőtől és munkástól egyaránt azt igényli, hogy kellőképpen ismerjék vállalatuk valóságos gazdasági, műszaki, politikai helyzetét. Beletartozik ebbe a szervezés újfajta értékelése, a gyári szűklátókörűség elleni harc, az új stílusú szakemberképzés, és nem utolsósorban az, hogy felismerjék saját erőiket. Az ilyen szemlélet érvényesítésében döntő szerepe van a pártszervezetek kezdeményezésének, segítésének, ellenőrző tevékenységének. Már csak azért is, mert minden szervezési intézkedés embereket érint. Akkor is, ha egy új gépet állítanak üzembe, akkor is, ha kiselejteznek egy gépet, akkor is, ha műszakilag megalapozott normákat vezetnek be. Ezek az intézkedések bármennyire is szükségesek, időlegesen kellemetlenségeket is okozhatnak. Szükséges tehát, hogy meggadtatai viszont csak azt lehet, ami ésszerű, s valóban könnyebb, gazdaságosabb lesz hatására a termelési folyamat. A munkások régi és állandó kívánsága, hogy tegyék a munkát Szervezetté. Nem véletlen ez. Hiszen a munka- és üzemszervezés összes gyengesége végső soron rajtuk csattan. Érzik, mint dolgozók (túlórák, hajrák, nehéz fizikai munka) és mint vásárlók (kicsi az áruválaszték, nem divatos a termék). A kulturált, becsületes munkát kedvelő többség ezért igényli a gondos szervezést. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik jól érzik magukat a kevésbé vagy rosszul szervezett munkahelyeken. Így ugyanis aligha derül ki, mit és mennyit tesznek a vállalat, az ország asztalára. A dolgozók kozremukodesével Mindenkinek szervezik a munkáját, s mindenki maga is szervezi azt. Ügy tűnhet: nem kell hozzá más, mint a józan ész. Ez válóban nélkülözhetetlen, de önmagában kevés. Szakmai hozzáértés szükséges hozzá, mégpedig elég bonyolult, mivel összetettek a vállalatok előtt álló feladatok is, amelyekre a szervezésnek épülnie kell. Ez a szakmai hozzáértés azonban nem szűkíthető le csak a szervezést végző intézetekre, osztályokra. A gazdasági, műszaki vezetők, a munkások hozzáértését és közreműködését is igényli a szervezés. Sőt, ez utóbbiak nélkül a legjobbnak minősített intézkedés is hatástalan. A munka kulturáltsága, a termékek minősége, mennyisége, ára, a munkaidő és a szabad idő viszonya ma jórészt a szervezettség színvonalának függvénye. Ezért minden kezdeményezés, ami a szervezettebb, jobb munkát segíti, alapvető munikás- érdek. Ezt kell) ma mindenekelőtt megértetniük az üzemi pártszervezeteknek, komimuértesre találjanak azok ko- nistaknak. zott, akiket érintenek. Elfő- Balogh Mária Tisza vize, ősi vize ••• tudja: a szocialista építésben olyan belső tartalékokkal rendelkezünk, amelyek kihasználása már a jelenlegi gazdasági viszonyok között is számottevően javíthatná élet- és munkakörülményeinket. S lényegében éppen ez adja e feladat politikai súlyát, ezért tette most a párt az egész ország ügyévé a munka- és üzemszervezés megjavítását, fejlesztését. Mindezt azért is szükséges a pártszervezeteknek megértetniük, mert sokan hajlamosak a látványos megoldásokra. Nem egy helyen azon mérik a korszerűséget, hogy van-e számítógépük. Ez a szemlélet az egyik legveszélyesebb felfogás, mivel lényegében passzivitásra kényszeríti az üzemi kollektívát. „A gép mindent megold” nézete ellen éppen ezért a leghatározottabb fellépés szükséges. E fellépésnek természetesen nem a gép ellen kell irányulnia, hanem azt az elképzelést szükséges bírálni, amely mindent tőle vár. Hiszen, ahol megérettek az optimális kihasználás feltételei, ott most már valóban a számítógép a szervezés következő lépcsőfoka. De a legkiválóbb gép is rontja az üzem eredményeit, ha alkalmazása nem gazdaságos. A feltételek megteremtéséhez pedig sokoldalú, gondos mérlegelés szükséges. A valóságot torzító elképzelések ellen a pártszervezetek 4gy küzdhetnek, ha az adott reális elemzésére A napfény megbukfencezik a Tisza selyemzöld bordáin. Csend van. Mini hasas kulacsban kotyog a víz, a parti öblökben meg-megri- gatva a „gyufaszálakból”, az apró halakból álló, egy testnek tűnő halrajokat. Ősi csend van a vizek felett és alatt, s ha nem messze csendben maradna a híd is, hátán az átzajló vonattal, oly korba képzelhetném magam, amikor az ember még része volt a természetnek. És nem kierőszakolt részese! A ladik, amely beleolvadni látszik a bodrozódó hullámokba, s a végében az aprónak tűnő ember, nem megcáfolja, megerősíti az érzést: ha az ember harmóniában tud lenni a természettel, akkor szinte feloldódik abban. Állok a stégen, urbánus lelkem tátott szájjal és szemmel issza magába az ezerszer megénekelt szőke Tisza csendjét, vonzza magához a csalárd csobogás és úszni szeretnék a vizek mélyén, mint a karcsú testű halak, vagy libegni a vizek felett, mint sirály teszi, vagy szitakötő teheti. Vízszennyeződés, légkörpiszkítás, decibelek gondjai, üvöltő rádiók, hangot erősítő szobafalak, sikátorok fojtogató levegője — a civilizáció minden nyűge oly távol van most tőlem, mintha az óceán közepén lennék. Kevés pontja van a civilizált világnak, ahol még ősi, romantikus módon érezheti magát embernek az ember! Itt úgy érezheti magát. Pedig most zakatol át, okádó füsttel feketítve egy pillanatra a napot a vonat, a poroszlói oldalt a tiszafüredivel összekötő hídon — és mégis. A vonat, a híd, a távíróoszlop, a hídon most átloholó autó-idegen itt: véletlen, szájtáti csoda. — Csalóka dolog ez, kérem — kuporog az immáron a stég mellett kikötött csónak végében Mester Laci bácsi és egykedvűen nézegeti a csónak peremén reménytelenül panaszkodó ló- tetűcsali vergődését. Az nem szabadul a horogtól, ő meg a gondoktól, úgy látszik. — A víz? Az hogyan lenne csalóka? — A víz, az nem is. Az nem csalóka. Csak ami benne van, a szenny, az teszi csalókává a halász életét — magyarázza, miközben kezével a maga faragta putyog- tatót merítgeti csak úgy megszokásból a parti vizekbe. — A negyvenes években így elkezdtem pu- tyogtatni, úgy úsztak a harcsák a hangra, azt hívén, hogy valamelyik nagy fejű társuk tátott szája puttyan össze a halat lenyelve, ahogyan a vízisiklók úsznak a vízen. Barázdált volt a víz tőlük, kérem. Most? Ami igaz, az igaz. Az iménti furcsa hang, a „pu- tyogtatás”, a harcsa csalo- gatós hangja mind ez ideig nem sok eredménnyel járt. — Semmit nem fogtam. Ma se. Pedig vagy négy helyen látog a rézsűk mellett döglött harcsát. Az van. Négy is, egric-egyác megAratnak Néhány napja a komlói határban kigördült két rendre- vágó s hozzákezdett az őszi árpa betakarításához. Ezzel megyénkben is megkezdődött az aratás fáradságos, de szép munkája. Az aratás valahogy kiemelkedik a mezőgazdasági munkák közül. Semmi másnak nincs olyan romantikája, mint amikor a kombájnok behatolnak az árpa-, búzatáblákba s az érett, sárga szemek ömlenek a pótkocsikba. A betakarított gabona a biztonság, a bőség érzetét sugallja. A betakarítás nem kis gondot ró megyénk közös gazdaságaira. Mintegy 83 ezer holdról kell a kenyérgabonát s a több mint negyvenezer holdról a takarmánygabonát betakarítani a következő hetekben. Nem kis munka ez, még akkor sem, ha 450 kombájn végzi el az aratás oroszlán- részét. A betakarítás nagy szervezettséget, gyorsaságot, pontosságot igényel. Az idén pedig még örömteli gondok is jelentkeznek, hiszen az előzetes becslések szerint az elmúlt évi rekordtermésnél is többet takarítanak be megyénk szövetkezetei a búzából és az őszi árpából. A jó munka mellett az időjárás is kedvezett, csupán néhány közös gazdaságban nem esett olyan csapadékmennyiség, amilyen szükséges lett volna. A becslések szerint mintegy 18 ezer vagon gabonát kell az elkövetkezendő időszakban a gazdaságoknak betakarítaniuk. Ez a hatalmas mennyiség jelzi, hogy nem hétköznapi feladatot kell megoldaniuk a szövetkezeteknek, a felvásárló vállalatnak, az AGROKER-nek, s természetesen a különböző irányító szerveknek. Pontos és összehangolt munkára van ahhoz szükség, hogy a betakarítás zökkenőmentes legyen. Az aratás a hegyvidéki termelőszövetkezeteknél még fokozottabb felkészülést igényelt, hiszen a lejtős területeken szükség van még a kézi kaszásokra is. A várható gondok, nehézségek ellenére mégis bízunk abban, hogy megyénk közös gazdaságai sikerrel végzik el a betakarítást. Bízunk benne, hiszen mezőgazdasági nagyüzemeink nem egy példáját adták már annak, hogy megbirkóznak a nehézségekkel s szervezett, pontos és jó munkát végeznek. Reméljük így lesz ez az idén is. (kaposi) Ifjúmunkások akadémiája Sírokban A KISZ Heves megyei és a Mátravidéki Fémművek KISZ-bizottságának közös rendezésében egy érdekes előadássorozat zárórendezvényét tartják ma délelőtt 10 órakor a siroki gyár 22-es irodaépületében. A több hónappal ezelőtt kezdődött előadássorozaton, a megyei ifjúmunkások akadémiáján', a megye üzemeinek ifjúsági vezetői vettek részt, adtak különböző témákból tájékoztatókat, amelyek aztán gyárlátogatással, közös véleménycserékkel értek véget. így többi között előadás hangzott el az egri Finom- szerelvénygyár, a gyöngyösi Izzó és az egri VÖCSI fiataljainak életéről, munkájáról. A szerdai zárófoglalkozáson a Mátravidéki Fémművek gazdasági vezetői tájékoztatják az akadémia résztvevőit a KISZ-szervezetek termelést segítő tevékenységéről, majd a gyár ifjúmunkásainak életéről hallanak beszámolót. Amíg a répa megérkezik A két szezon között sincs pihenő a Hatvani Cukorgyárban : nagy munkát végeznek addig is, amíg az idei répa megérkezik. Mint Vajda József főmérnöktől értesültünk: az év nagy vállalkozása — az előkészületek legjelentősebb feladata — a gyár új szeletszárító és takarmánykeverő üzemének kialakítása. Jóllehet, ez csupán egyetlen mellék- tevékenységük alapja lesz, mégis mindent megelőz ezekben a hónapokban a Zagyva-parti ipartelepen, mert közvetve — a kedvezmény, az ösztönzés útján — a cukorrépaterületek jövőbeni növelésére hivatott. A gyár és 37 gazdaság társulásában készülő, összesen 60 millió forintos beruházással — a hazai erőforrásokon kívül 50 ezer dolláros illetve 290 ezer rubeles importból — megvalósuló üzem tervezése és kivitelezése párhuzamosan kezdődött januárban. A helyi építőrész21 milliós felúiitás Hatvanban Műszakszám-növeléssel gyorsítják az új takarmánykeverő elkészültét leg és szerelőhrigád mellett a generálkivitelező Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az Ipari Villanyszerelő Vállalat, az Élelmiszeripari Gépgyár, a miskolci Tüzeléstechnikai Intézet dolgozóit a szokatlanul rövid idő késztette ekkora sietségre: a tavalyi december közepén elhatározott tervet ugyanis 1972. őszére szeretnék valóra váltani. A generálkivitelező régi partnere a cukorgyárnak — szocialista együttműködésünk még a korábbi rekonstrukciós munkákban gyökerezik — s igyekeznek a társ- vállalkozók is, ennélfogva számottevően előrehaladtak már a létesítménnyel: jóval túljutottak az építkezések felén, mintegy 85 százalékban elkészültek a különböző szerelvények, vasszerkezetek, csővezetékek és megkezdődött az importberendezések szállítása is. Különösebb gondot jelenleg csak az okoz, hogy az egyébként április végére ígért lengyel szelet- szárító dob csupán július 10-e körül várható. A gépes felvonószerelőkkel azonban szerencsére megvan már az újabb megállapodás is: a jelenlegi egyről több műszakra térnek majd át a jövőben, közösen megerősítik a munkásgárdát, s így az elképzelések szerint nem lesz késés. Augusztus közepén megkezdődhet a szeletszárító próbaüzeme, egy hónappal ezután pedig rendeltetésszerűen dolgozhat is. Szükség is van erre, hiszen enélkül a nedves répaszeletek elhelyezése lehetetlen lenne az új kampány kezdetekor. Nem kevésbé fontos persze a hagyományos karbantartás gyors és pontos végzése, a cukorgyár egészének szezonra történő felkészítése sem, ami csak a felújításokat figyelembe véve újabb 21 millió forintba kerül az idén. Az öreg halász és a Tisza. (Foto: Kiss Béla) méri a húsz kilót is. A szennyvíz, meg tán’ az oktalanul használt műtrágya is... Amiatt van ez! Volt olyan — lelkendezik fel a múlton —, hogy meghúztuk hálóval ezt a szakaszt ni, s egy húzásra húsz mázsa tiszta harcsa volt a hálóban — néz most kissé undorodva a még mindig kapálódzó lótetű-csalira, meg a maga faragta putyog- tatóra. Mintha legalábbis azok tehetnének arról, hogy a bukfencező napfény, ha kimászik alkonyaira a keleti partra, hát holdvilágra sápadt a vizek klórjától, fenoljától ... A halász az halászik: ebből él. A kiránduló szájtáti, csak a vizet csodálná, testét már- tózná, hogy. felüdüljön a széptől, a tájéktól, a víztől, hogy megfrissítse lelkét, testét e kapkodó, néha bizony idegesítő világban. Esszük a jófajta halat a parti halászcsárdában: — Hiszen van itt hal — mondom Mester Laci bácsinak. Kortyol egy nagyot az aranyló borból, aztán büszkén is, de töprengő gondterheltséggel is, megjegyzi: — Hát ’iszen halászok lennénk, nem igaz?... ...De meddig? ... és egy pillanatra ismét csend ül a vizek partjára. Nem az őscsend, a ri- adtság csendje ez. A könyörgésé: őrizzük meg vizeinket önmagunknak! Gyurkú Géza Ez utóbbiakat részben az indokolja, hogy a nagyüzemi répa termesztésben mostanában van a „váltás ideje”: mind nagyobb fokú a mező- gazdasági gépesítés, aminek egyik kellemetlen velejárója a növekvő szennyeződés. A korábbinál több föld, piszok kerül a répával a gyárba, s ezért lényegesen fokozni kell a mosókapacitást. Hatvanban az új kampányra új mosóüzemet épített a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, s elkészült már ehhez a korszerű szalaghíd is. A Láng Gépgyár pedig ,a napi 500 vagon cukorrépa mosására alkalmas berendezést készíti, s a különféle kooperációk során előfordult nehézségek ellenére is ígéri, hogy ugyancsak augusztus közepére végez a feladatával. ígéretének teljesítésében segíteni akar a Mátraalji Szénbányák petőfibányai gépüzeme is, amely igazán rövid határidővel vállalta a részmunkát. Az említettek mellett jelentős még a gyári cukorrakodás részbeni gépesítésének- szintén idei megvalósítása is. (gyóni) NpjmsösGí 1972. június 21., sMfffll , A
