Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

Ki mit tud a pályán és a zsűri előtt — Közismert titkok

AZ ELMÚLT HÉT a Ki

mit tud? jegyében telt ei a képernyőn: ki mit tudott a pályán, mármint a labdarúgón, s ki mit, a kameráik és a zsűri előtt. Az igazsághoz tartozik, hogy azok is konok, számonkérő és szakértő zsűri előtt tettek vizsgát képességeikről, akik „szerelésben” játszottak és a zsűri tagjait aligha lehetett volna nevük, csak nemzetük alapján bemutatni. A másik, a hazai ki mit tud, pontosabban a .Ki mit tud?” két adása minden bizonnyal több megelégedettséget váltott ki a honi nézőkből. Azt azonban el kell ismerni, hogy nemcsak a magyar labdarúgóválogatott bizonyította be, hogy egyelőre csak annyit tud, amennyit láttunk, de amennyit és amit láttunk, az viszont azt bizonyította be, hogy a belgáknál egy dolog- uan messze jobbak vagyunk: ez a televíziós sportközvetítés.

A kameráknak ugyanis nem ..lefényképeznie’' kell a pályát, hanem belehelyezni

3 Jtyflgdijastórol - népszerűén - mind műihez'

■ *9

a nézőt az akcióba, a lényeget megragadva úgy követni hűen az eseményeket, hogy éppen az eseményekből elhagyva a lényegtelent a törtértés döntő pillanataira koncetráljunk. Tudnunk és látnunk kell mi történik a Pályán és hol történik... A magyar—szovjet közvetítésekor még a világítás is olyan volt, hogy nehezen hittük ei, a hiba nem a készülékben, még csak nem is közvetítővonalban, hanem a rendezésben és a közvetítésben van.

Igaz, még így is eleget láttunk ahhoz, hogy egy időre elmenjen a kedvünk a túlzott optimizmustól a magyar labdarúgást illetően.

ÖRÖMMEL HALLGATTUK, hogy a Villa a Lidón negyedik, befejező része előtt végre summázatot kapott az a néző is az eladdig a képernyőn történtekről, akinek nem adatott meg, hogy adásról adásra kövesse André és Jerry kalandjait. Érdekes, dokumentatív erejű, rendkívül szerteágazó történet Gimes Györgyé és Keleti Márton rendezését aligha lehetne azzal vádolni,

hogy nem igyekezett mindent megtenni a pergő ritmusért, az izgalomért! Ügy érzem, mégsem sikerült igazán! A Villa a Lidón igényes, de műfaján belül sem iűnik magával ragadó vállalkozásnak.

Legalábbis két okát látom és vélem felfedezni ennek: a dokumentum uralma a fantázia felett; és a túlságosan is általános megfogalmazása a „bűnösnek”.

A Villa a Lidón krimi. Politikai krimi. Annak szánták minden bizonnyal. És a krimiben — s ennek nem mond ellent a dokumentativság, sőt! — legalább olyan fontos a logikai játék, az izgalom, a találgatás és a néző kellemes, vagy ingerkedő csalódása, hogy ki a gyilkos és miért gyilkolt. Egy személy. vagy legalábbis egy szőkébb kör felelősségét keresi, mert érezni és tudni akarja, hogy győz az igazság. Ki akarja elégíteni az ígazságérzetét! Ki vonja kétségbe, hogy a Villa a Lidón pozitív és negatív hősei a kapitalizmust képviselik, vagy mint áldozat, vagy mint gyilkos? De általában a kapitalizmusban bemutatói a „gyilkost” inkább szemináriumi megfogalmazás...

LEGALÁBB ennyire elgondolkodtatónak tartom, hogy e tévéfilm nyomozóhősei gyakorlatilag egyetlen egyszer sem kerültek szembe az ellenséggel, de még közvetlenül — a filmről van szó, nem a történelmi előzményekről — az ellenség cselekményeivel sem. Narrátorok voltak, — semmi több. Ami érdekes volt e négyrészes sorozatban, az bepillantás a maffia titkaiba, bár attól tartok, hogy ezek a titkok is egyre közismertebbek.

Gyurkó Géza

„A szolidaritás megsokszorozza erőnket

Beszélgetés a venezuelai egyetemi szakszeivezetek titkárával

M

SZÜTS DÉNES:

1972. július hónapban jelenik. \ meg a ,,Nyugdíjasokról — nép- -■ szerűen —,mindenkihez” c. ki-\ íicvány. Az alábbiakban ismer- <

>etjük a kiadvány tartalmát.' ■miit a nyugdíjasok jól felhasz- láUiai.iak. mert idegit eligazodni\ a Vendeletek teljes megismerésé-' ben

7. rész.

A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjrendszere. A nyugid, látásra jogosultság és a nyug- „ diétások összege: öregségi nyug- j ’Itt — rokkantsági nyugdíj —, « baleseti járadék. balesett rak- ^ kantsági nyugdíj — házastársi < pótlék — özvegyi nyugdíj — ár- i •mell átás — szülői nyugdíj <zolgálád idő. A nyugellátás \ ilapját képező munkabér.

II. rés.

A mezőgazdasági térnielöszö- ceíkezetek és szakszövetkezetek < tagjainak nyugdíjbiztosítása. A\ nyugellátásra jogosultság és nyugellátások összege: öregség: > nyvgdtt — rokkantsági nyugdíj — üzemi baleset és foglalkozás oetegség alapján járó szolgálta ‘ások — özvegységi nyugdíj — , rvaellátás — szülői nyugdíj - S egségi. munkaképtelenségi és c özvegyi járadék — házastársi s yóílék. Nyűgé íjévek. a nyugellátás alapját képező jövedelem, i áradéki

III. rész

,4 kisiparosok és a magánke-<

• 'skzdök nyugdíjrendszere. légellátásra jogosultság és a >

nyugellátások összege: öregség: $

• íjugdíj — rokkantsági nyugdíjé -- özvegyi nyugdíj — ervaellá- , lás — szülői nyugdíj — kivétele. ; nyugellátás — biztosítási idő. >

IV. rész >

Nyugdíjazási eljárás, igénybe-$ . ánnnrr rutint idŐeÜSUie- >

V. rész

A nyugellátások folyósítása Melléklet l A ke. 2dvezményre

jogosító munkakerék jegyzéke 2 A 7 százalékos ősz önző nyug- < cíjpótlékra. jogosító fizikai mun- < kakörök (foglalkozási csoportok) < jeuyzckc. 3.' A foglalkozási be- < tegzzgek jegyzéke. 4. Természetbeni ;■ \atosok pér.zbeni egyénért' 5 Mű :kakörök. amelye ■ a riyujc ijasok foglalkoztat . kerete 1260 óra.

A megjelenő kiadvány postai \ terjesztésben fog megjelenni kor-< látozott példányban. Már most < jegyeztesse elő a postás kézbe-' st tőnél, hírlapárusnál vagy i helybeli postahivatalnál.

T. J.

II.

WK. június 39.. kedd

Szász Dániel újságíró elővette e jó előre előkészített papírokat és a magnetofont készen arra, hogy bekapcsolja. Már nyúlt is feléje, de mozdulata eltört, gondolatai újból és újból a régi eseményekre irányultak. Ott- Aon eszébe sem jutott, hogy felesége nagyanyja, a Dédi, egy volt bárónő, a pesti társaság egykori szépasszonya, hiszen a szegény öregasz- szony ismeretségük kezdetén, az ötvenes években még Kutassy professzurék cselédszobájában nylonkendőket t'estegetett. De lám, elég volt a tengerpartra jönni és a forradalmi évek eseményei, amelyek megfosztották rangjától és részveny-plakettjei- től, eltűntek. Elég volt meglátni hajdani hódításai és gáláns kalandjai színhelyét, a valamikori Fiúmét . és Abbáziát, újra bárónővé, nagyvilági dámává vedlett vissza.

Szász meglehetősen vegyes érzésekkel figyelte, mint ébred fel negyedszázados álmából, mint regenerálja érzékszerveit, mozgását, hanghordozását. Szász Dániel felesége, Balátai Éva pedig akaratlanul is segítette ezt az átváltozást

— Minden kifogástalan i* t , l i .yanyjátói !. ■ >V ..

A nap, a szél, a víz, a fűszerezett fiúsok, a saláták, a gyümölcsök, az italok — és

Dédi boldogan rábólintott. A kaliforniai nyarak jutottak eszébe, ahol kisebb birtoka volt, az olasz katedrálisok, az isztambuli fehér házsorok, ahol valamikor annyit járt. És eltűntek az „oroszok bejövetele” utáni „szörnyűk évek, a cselédlakás, a beszegésre váró nylonabroszok . . . Azzal a kézzel kellett ezt végezni, amelyre valamikor Krupp, Thyssen, Ghorin Ferenc lehelt érzelmes kézcsókot.. . vegyigyá- rát lebombáznák, részvényei elértéktelenedtek, leánya férjét, Balátai Jenőt hiába finanszírozta... A jugoszláviai nyaralóhelyen eltöltött napok elfújták azonban Dédi rossz emlékeit.

Szász Dániel a terasz másik oldalára sétált és az üdülő előtti autóparkolóra nézett. Alfréd Flessburger kői- . ni gyógyszerész, akivel a Dédi 30 év után itt összetalálkozott, éppen a slusszkulcsot húzta ki piros színű sport Mercedeséből és leállítva a motort, megindult a szálló felé. Szás^ a kerek arcú, zárt mosolyu férfit figyelte, és közben arra gondolt, milyen érdekes szeszélye a sorsnak, hogy Dédi és ő most összetalálkoztak.

Dánielnek nyaralásuk el- -' i-jni i- -«evébe jutottak, akkor találkoztak először a piros Mercedes gazdájával. A hegyek felé sétáltak ketten Évával, fcaentbe velük az

A közelmúltban Budapesten nemzetközi pedagógiai tanácskozást rendeztek, amelyen elsősorban a pályakezdő tanítók, tanárok problémáit vitatták meg. A több napos rendezvény vendégei Egerbe is ellátogattak. Közülük a tengeren túlról, Venezuelából érkezett 1 Enrique Vasquez Fermint, a venezuelai egyetemek szak- szervezetének titkárát kértük fel beszélgetésre. Fer- min évtizedek óta tevékenykedik nemcsak pedagógusként, hanem szakszervezeti funkcionáriusként is.

— Milyen alapvető gondokkal küszködik a venezuelai. oktatásügy?

— Országunk a félfejlett államok sorába tartozik. Ügy érzem, hogy e rövid megállapítás majd mindent kifejez. A gazdasági rendszer jellege, ellentmondásai magyarázzák az oktatásügy problémáit. A gyerekek rn^r négyéves korukban elemi iskolába kerülnek: két év tulajdonképpen iskolaelökészí- téssel telik. Az általános iskola hatéves, persze csak papíron, a valóságban elszomorítóbb. Igáz ugyan, hogy már 1870-ben kötelezővé tették nálunk az általános iskola elvégzését, a legtöbb gyerek mégis legfeljebb négy évet jár iskolába. Ez azt jelenti, hogy éppen csak az írás és olvasás alapelemeit sajátítják el. Az általános iskolát végzetteknek zöme nem> juthat el az ötéves középiskolába, erre anyagiak híján nincs lehetőségük a diákoknak. A középiskolásoknak mindössze hat százaléka kerül az ország hét egyetemére vagy valamelyik főiskolájára. Az egyetemeknek csak egy része állami, van magántulajdonban lévő, sőt olyan is, melyet az egyúton kocsi jött, majd gyorsan elporzott és Szász a pillanat tört része alatt látta felvillanni a kocsiban ülő 00 év körüli szikár, kemény- vonúsú, mosolytalan arcú férfit. Kalapja, szemüvege, kezén a kesztyűje, a gazdag úrvezetőt mutatta. Éva megtorpant és az autó vágta léghuzatban férje karjába kapaszkodott, miközben hátrafordulva, az autó rendszámát figyelte.

— Csodálatos kocsi —, mondta Éva és Dániel ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, folytatta magyarázatát a római utakról, légiókról, aztán a crnagorácokról, akik a második világháború partizánharcaiban a legkitűnőbb céllövők voltak.

— Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a németeket — mutatott a hegy peremére, a kanyargó szerpentinre

— A németeket? — kérdezte dacos kis gúnnyal a felesége — a németek mégis Mercedesszel vannak itt —, s Szász erre nem tudott mit válaszolni.

Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a nevet és a másodszori találkozásuk jutott az eszébe. A szálló bárjában kellemes, halk zene szólt, Évával táncoltak. ö nem akart inni és szeretett volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tudjon másnap az anyaggal foglalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt, nem hagyhatta ott őket. Amikor a zenekar nagyon gyors számra váltott, Évával visszatértek asztalukhoz.

— Dédi, csak nem vagy rosszul? — Éva ijedten kapta fel nagyanyia asztalon nyugvó kezét és pulzusát tapogatta

— Nem, semmi, már elmúlt — nyögte sápadtan a bárónő, de szemét nem tudta levenni egy távoli pontról ... Szász követte tekintetét ... Az egyik fekete bőrhuzatú fotelben a 'Mercedes tulajdonosa ült. A férfi felemelte poharát és diszkréten meghajolt az idős hölgy felé.

— Dédi, te ismered őt? — , kérdezte Éva.

ház, a jezsuiták irányítanak. Mondanom sem kell, hogy ez a sajátos helyzet mennyi gondot okoz a felsőfokú oktatásban.

— Pályakezdő tanáraiknak mi jelenti a legnagyobb nehézséget?

— Országunkban sok a fiatal, hiszen az átlag életkor meglehetősen alacsony. Magas a születések száma is, így igen sole pedagógusra lenne szükségünk. A hiányt azonban nem lehet hazai erőforrásból pótolni, mert nálunk a pedagóguspálya a legkevésbé vonzó. A fizetés minimális, a társadalombiztosítás még gyermekcipőben jár. A kultuszminisztérium rendelkezése alapján a tanárok fizetésének hat százalékát levonják. Ennek felét veheti igénybe a nevelő, ha beteg, vagy szülési segélyt kér. A nyugdíj? Igen alacsony, s nem egykönnyen lehet megszerezni. Papíron huszonöt évi munka elég lenne hozzá, valójában ez csak írott malaszt, ha valakinek nincs jó keresztapja az államapparátusban, akkor hiába kérvényezi. Magam is harminc éve dolgozom, de nem tervezem, hogy nyugdíjba menjek. Azt hiszem, ennyi elég annak érzékeltetésére, hogy milyen nehéz nálunk pedagógusnak lenni.

— A szakszervezet miként próbál változtatni ezen az elszomorító helyzeten?

— Akaratban ninós hiány. A valóság azonban az, hogy a lehetőség nagyon korlátozott : a gondoknak csak minimális részét tudjuk megoldani, azt is sok erőfeszítés árán. Lényeges eredményt csak a balratolódás, a forradalmi mozgalom fellendülése. a társadalmi rendszer változása, a

diktatúra megszüntetés« jelentene. Addig azonban majd minden törekvésünket zátonyra futtatja a hatalmi

szó.

— Közel egy hetet töltött Magyarországon, alkalma nyílott arra, hogy megismerje mind társadalmi, mind oktatási rendszerünket. Hogyan összegezné tapasztalatait? Melyek azok az ötletek, amelyeket hazájában is hasznosíthat a szakszervezeti mozgalomban?

— A Magyarországon töltött idő segített abban, hogy tisztábban lássak, hogy jobban megértsem saját helyzetünket, világosabban lássam feladatainkat. Eredményeiket rendkívül nagyra értékelem, bárcsak mi tarthatnánk már ott, ahol magyar kollegáink, örömest vállalnánk gondjaikat is. De hát egy ilyen csere: illúzió. Hadd mondjak el még egyel: feledhetetlen élmény volt számomra a szocialista országokból delegált kollegákkal folytatott eszmecsere, mert meggyőzött arról, hogy a szolidaritás érzése megsokszorozza erőnket. A tanácskozás során olyan baráti kapcsolatok szövődtek, amelyek szélesebbek mint a Duna, legalább olyan szépek, mint Eger városa, s erősebbek mint a tüzes egri borok.

Pécsi István

— Valami rémlik nekem, drágám, bár az emlékeimből oly sok arc merülhet föl, hogy már nyugodtan összekeverhetem őket.

Éjfél felé a zenekar öreg szerszámokat vett elő, tam- buráztak. Meleg volt, sokat ittak, és a társaság a zenészekhez csatlakozva énekelni kezdett. Francia, angol, olasz, szerb szavak kevereg- tek a levegőben, összefogóztak, egymás vállára téve kezüket, kör'oe táncolták az asztalokat. Dánielt is befogták. A lánc rövidesen összesodorta őket Alfréd Fless- burgerrel. .. Fújtatva, lihegve ült le az asztalukhoz, mélyen bókolva csókolt kezet a hölgyeknek.

Kiderült, Dédi ismeri Flessburgert.

— Bajor származású vagyok — mondta Dédi Szásznak — életem felét Németországban töltöttem. Holnap feleleveníthetjük emlékeinket — mondta a bárónő és a kölni gyógyszerészre nézett. Flessburger pezsgőért szalasztotta a pincért, „találkozásunkra inni kell, hölgyeim!” Aztán a környék látványosságairól, az olajfákról, a teraszosan művelt földekről, a népek szokásairól beszélgettek. — A magyar konyha kitűnő — mondta Flessburger.

— Ügy találja? — Nézett a szemébe Szász. — Járt talán Magyarországon?

— Igen, a háború előtt export-import ügyleteket bonyolítottam ... Apropos ... Megvan még a jó öreg Astoria?

A pezsgőzést vidám csevegés követte. Szász agyában, karjában a szesz jótékonyan szétéradt, jó volt feloldódni a kellemes társaságban, a szórakoztató emberek között.

— Ez egy nagyon gazdag pasas -- mondta neki Éva, már v szobájukban, s Szász orr.’ iíondoit, Évánál újab- hac. 32 ei.néayek, érzések önmagukban értéktelenek, ha valamiféle érdekkel nenr kerülhetnek kapcsolatba.

— Hiába, ezeknek mindig jól megy — az asszony mélyet sóhajtott.

Szász nem akart erről beszélni. Éva elaludt. Dániel könyvet vett elő, olvasott, de az sem hozott álmot a szemére. Levegőre vágyott, ezért hát csendesen felkelt és lábujjhegyen kiseltenke- dett a szobából. A portás a pulton bóbiskolt, Szász hangtalanul elment mellette és kisétált a kapun. Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a pálmák között enyhe szél sus- torgott. A tenger felől friss levegőt hozott a misztrál. Szász a partnak tartott, a napozókosarakat kerülve érte el a vizet. Visszafordulva a magas, sötét hegyek felé nézett, aztán a parti lámpácskák irányába. A szálló harmadik emeletén az egyik erkély mögül világosság szűrődött ki. A Dédi szobája!... Nem tud aludni?... Mindig kitűnő alvónak tartotta magát. Szász közelebb sétált és felkukkantott az üvegezett erkélyajtóra. Az összehúzott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szobában. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?... A pincér van bent nála vagy az éjszakai személyzet valamelyik tagja? Szász várt öt-hat percet, de az alak csak nem távozott.

Meg kell néznie, ki azl Szász megkerülte a földszinti verandát, belépett a kapun és felsietett a harmadik emeletre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léptekkel ment az exbá- rónő szobájáig Fülét az ajtóra tette. A szobából német nyelvű beszédet hallott, de a szavak sajnos, érthetetlen hangcsomókká álltak össze. Nem akarta, hogy rajtakapják, és a közeli mosdóba osont. Az ajtót kicsit nyitva tartva figyelte, ki távozik a Dédi szobájából.

Negyedóra múlva nyílott az ajtó és meglepetésére Oé- di új keletű és egyben régi ismerőse, Alfréd F'e^sbur- gei tűnt fel. Ném»n bólintott a bárónő leié, o. íún sietős leptekica» ia-ozotl.

U'ölytaiyukJ