Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

Á tanácsi hatáskörök rendezése A közigazgatási tevékeny­ig korszerűsítése állandó fo- lyamat; az alakuló, fejlődő társadalmi viszonyok újabb és újabb követelményeket tá­masztanak az államigazgatási szervezettel szemben, s ered­ményes működésiről csak ak­kor beszélhetünk, ha a szer­vezet meg is féléi ezeknek az új követélményéknek. Mi­vel a közigazgatási szervek, különösen a helyi (városi, községi) tanácsok tevékeny­ségének jelentős hányada a lakosság ügyeinek intézésére irányul, az eredményesség megítélésénél döntő szerepet játszik, hogy a hatóságok mi­lyen gyorsan és hatékonyan intézik az állampolgárok ügyeit. E követélmény jelen­tőségét bizonyltja, hogy az államélet és a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésére irányuló központi döntések külön is hangsúlyozzák a la­kosságot közvetlenül érintő ügyek, eljárások egyszerűsíté­sének szükségességét Az államigazgatási szerve­zet és a lakosság érdekei szempontjából egyaránt indo­kolt, hogy a hélyi szinten je­lentkező ügyek érdemi elin­tézése is helyben — vagyis a községben, városban — tör­ténjék. Ez esetben ugyanis az állampolgárnak kevesebbet kell utazgatnia, ügye után járnia, s a hatóságnak is egy­szerűbb a helyben beszerez­hető információk alapján hozni meg a döntést Ez az igény vezetett a hatáskörök fokozatos leadásához, decent­ralizálásához. A Tanácsaka­démia Tanácsigazgatási Szer­vezési Intézete által végzett felmérés szerint 1967 és 1971 között 153 hatáskör került a helyi — városi, nagyközségi és községi — tanácsokhoz, s ( ezek többsége (78 hatáskör) a lakosságot közvetlenül érin­tő hatósági ügy volt A hatáskör-decentralizálás eredményeképpen nagyköz­ségi hatáskörbe került pél­dául a kereskedelmi igazga­tás; a nagyközségi tanács szervei adják ki az üzletek, vendéglátó egységek működé­si engedélyét, állapítják meg a nyitvatartási időt. Az épí­tésügyi hatáskörök nagy többsége szintén a nagyköz­ségekhez került, sőt egyes községi tanácsok is felhatal­mazást kaptak meghatározott építési ügyek intézésére. Nö­vekedtek a gyámhatósági jog­körök és községi, illetőleg nagyközségi szintre került a szociális gondozási ügyek leg­nagyobb hányada is (segélyek megállapítása, beutalás szo­ciális otthonba stb.). Különö­sen a fejlődő, iparosodó nagyközségek számára hasz­nos jogosítvány, hogy a mun­kaerő-gazdálkodási feladatok — például a munkaközvetí­tés — a helyi tanácshoz tar­tozik. A lakosság ellátása szem­pontjából kiemelkedő jelen­tőségű az a — tanácstörvény­ben is megfogalmazott — ha­táskör, hogy az alapfokú mű­velődésügyi, egészségügyi és szociális szükségleteket kielé­gítő intézmények létesítése és fenntartása a helyi tanácsok­hoz tartozik. Ennek megfele­lően a községi, nagyközségi tanácsok biztosítják — töb­bek között — a körzeti orvo­si, fogorvosi ellátást, fenn­tartják a bölcsődéket, óvodá­kat és általános iskolákat; művelődési otthonokat, könyvtárakat létesíthetnek. A példákat sorolhatnánk, de talán az is eléggé kifejezi a hatósági igazgatás sokrétű­ségét, hogy a most leadott és a korábban is községekben gyakorolt hatáskörök között (pl. az adóigazgatás, a külön­féle hatósági bizonyítványok, igazolások kiadása) körülbe­lül 6—700 a lakosságot köz­vetlenül érintő ügyre vonat­kozik. Ez a helyzet más ol­dalról annyit jelent, hogy a városi és a nagyközségi ta­nácsok hatásköre szinte tel­jes egészében magába foglal­ja a lakosságot közvetlenül érintő, helyi szinten eldönt­hető ügyeket Amennyire örvendetes a fent vázolt helyzet, annyira problematikus, hogy a taná­csi szervek nem mindig tud­nak megfelelően élni a rájuk ruházott hatáskörökkel, ille­tőleg a kisebb községek szá­mos, a lakosságot közvetlenül érintő hatósági jogkört máig sem kaptak meg. A hatáskör leadása, mint jogalkotói dön­tés, önmagában nem lehet elegendő a probléma megol­dására. Az új hatáskör gya­korlása ugyanis többlet fel­adatot jelent, s ha története­sen az apparátus egyébként is túlterhelt, az új feladatok belépése az ügyintézési idő elhúzódását, vagy felületes elintézését vonhatja maga után. Egyes hatáskörök gya­korlása — példaként hivat­kozhatunk az építésügyi igaz­gatásra — komoly szakmai felkészültséget kíván, míg más esetékben a különböző ügyviteli-technikai eszközök biztosíthatják a gyorsabb ügyintézésit (pl. a pénzügyi munkát segítő számológé­pek.) Mindezék a példák világo­san mutatják, hogy a hatás­körök leadása csak akkor ér­heti el politikai célját, ha a felsőbb szintű szervek egy­idejűleg segítséget adnak a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításához is. A Tanácsigazgatási Szervezési Intézet jelenleg folyó vizsgá­lata éppen arra keres választ, hogy a különböző nagyság- rendű és jellegű községek milyen igazgatási szervezetet és milyen anyagi-technikai feltételeket igényelnek hatás­köreik színvonalas gyakorlá­sához. Sokszor hangoztatott prob­léma, hogy egyes eljárások túlzottan bonyolultak, s ez mind az állampolgár, mind az eljáró hatóság helyzetét nehezíti. Ennek leggyakoribb oka, hogy a jogszabályok nem mindig követik kellő ru­galmassággal a változó élet­viszonyokat, s a maga korá­ban hasznos rendelkezés utóbb ellenkező hatást vált ki: nőn segíti, hanem lassít­ja az ügymenetért E hibák kiküszöbölése végett folynak' jelenleg azok a vizsgálatok, amelyek célja, hogy — kü­lönösen a lakosság széles kö­rét érintő ügyek vonatkozá­sában — egyszerűsödjék az eljárás, megszűnjenek az ál­lampolgárokat és a hatóságo­kat terhelő felesleges meg­kötöttségek. A hatáskörök leadása, az ezek gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása és az ügymenetek egyszerűsítése természetesen csak egyik ol­dalát jelenti az államigazga­tás korszerűsítésére irányuló komplex folyamatnak. Két­ségtelen, hogy a jelenlegi helyzet még nem tekinthető ideálisnak, de az elmúlt évek­ben bekövetkezett változások, s a most folyó racionalizálási munkák egyaránt arra en­gednek következtetni, hogy a lakosság és a hatóságok kap­csolatának további javulására számíthatunk. Dr. Zsuffa István a Tanácsakadémia Tanács­igazgatási Szervezési Intéze­tének tudományos munkatár­sa. „B történelem kereke előre mozog.. Dimitrov a lipcsei perben Mintegy 40 ezer oldalnyi okmány, jegyzőkönyv, hiva­talos feljegyzés foglalkozik a történelmi nevezetességű lipcsei perrel, amelynek ma­gasan a fasiszta bírák és vád­lók fölé emelkedő alakja, főhőse Georgi Dimitrov volt. Nevét már akkor megtanulta az egész világ. A fasiszta bí­róság egyetlen feladata a kommunizmus, a kommunis­ták diszkreditálása volt, őket vádolva meg a német parla­ment, a Reichstag 1933. feb­ruár 27-i felgyújtásával. Dimitrov személyében azonban emberükre akadtak. Nem azzal kezdte a vérbíró­ság előtt, amivel kezdhette volna: „Kérem, én bolgár va­gyok, nekem semmi közöm Németországhoz stb.”, hanem így: — Tény, hogy bolsevik, proletárforradalmár vagyok. Tény és való továbbá, hogy én a proletárforradalomnak és a proletariátus diktatúrájá­nak híve vagyok. Szilárd meggyőződésem, hogy ez az e" edüll kiút és szabadulás... s. bíráknak a lélegzetük is e'.-.'kadt, ő meg rendíthetetle­nül folytatta: — S a proletariátus dikta­túrájáért, a kommunizmus győzelméért való harc két­ségtelenül életem tartalmát jelenti... Évtizedek távlatából is cso­dálattal tölthet el mindenkit az az emberi nagyság és elv­hűség, amellyel Dimitrov ügyének tárgyalására készült. Naplójába — magatartásá­nak mintegy vezérlő elveként — jegyezte be ezekben a na­pokban Shakespeare gondola­tát: „A farkas azt tépi szét, aki bárányként viselkedik”. A tárgyalásra készülve, ala­posan áttanulmányozta Né­metország egész történetét; három hónap leforgása alatt hétezer oldalnyi könyvet olva­sott a német történelemből. Érdeklődését azzal magyaráz­ta: a nép történelme megér­teti vele majd magát a népet is. Tanulmányozta a törvé­nyeket, a bírósági eljárási szabályokat, hogy felkészül­ten lépjen bírái elé. A börtönben Heine, Goethe munkáit is olvasta. Egyik börtönlevelében megírta, ho­gyan erősítették meg elszánt­ságában Goethe szavai: „Ha elveszted a vagyonodat, valamit vesztettél; ha elvesz­ted a becsületedet, — sokat veszítettél; ha elveszted a bá­torságodat, — mindent el­vesztettél!” A lipcsei per drámai tár­gyalásain Dimitrov — bírái feje fölött — a nemzetközi munkásosztályhoz, a világ dolgozóihoz fordult, s messze hangzó szóval hívta fel őket: egyesítsék soraikat, keljenek harcra a fasizmus ellen! Meg­semmisítő logikával, érveinek súlyával szétzúzta a vád va­lamennyi tanújának vallomá­sát. A német fasiszták hiába próbálták „erősítésként” be­vetni a perbe „tanúként” Göringet, majd Göbbelset, Dimitrov fölényesen verte visza rágalmaikat, provoká­cióikat. Hogyne jött volna ki sodrából Göring, amikor ilyen kérdéssel, fordultak a vádlottak padjáról hozzá: — Tudomása van-e a mi­niszterelnök útnak arról, hogy az a párt, „amelyet meg kell semmisíteni”, a föld egy- hatod részén uralkodik... hogy a kommunista esesse Épül a Barátság II. kőolajvezeték fogadóállomása ühLTésí se a terveknek megfelelően halad. Már két, egyenként 20 ezer köbméter téfogatú tartály kÓ«17ÍÍ1t #al ... < . (MTI-foto — Balogh László) Gát emelkedik a hegyek között... Ilyen az ember: az egyik szemével azt állapítja meg ámuldozva, hogy milyen vad­regényes ez a táj — a szűk völgy mélyén — játékszernek hatnak a gépmonstrumok, míg a másik szemével azt veszi észre, hogyan vágtak sebhelyet a két meredek hegyoldalba. A technika tönkretette a természeti tá­jat. Másfelől viszont: az em­ber kikényszeríti a termé­szettől az élet feltételeit. Mindez akkor jut eszünk­be, ha megállunk a Mátra kúpos hegyvonulatai között, a Csórrétnél. Ahol a regioná­lis vízmű egyik völgyzáró gátja készül. Ennél a hely­nél is érzéki valósággá vál­nak a sokat emlegetett mon­datok az ember és a termé­szet viszonyáról. Aztán gyorsan visszaka­nyarodunk a valósághoz, magukhoz a puszta ténjrek- hez, mert ezeknek észlelése végett jöttünk ide. i U T BALRA. Rögtön a parádi elágazás után, Galyatetőre igyekezve érjük el az útelágazást. Még egy tábla is segít az eligazítás­ban. Különben nehéz lenne észrevenni, hogy a sűrű fák közé jó teherbírású út kú­szik be. Nem valami biza­lomkeltő a sárga homokkal beszórt, gyűrődésekkel tarkí­tott úttest, de hát neki kell vágni. Alig másfél kilométer hosszú az egész. A vége egy kinyíló tisz­táshoz vezet. Balra, a fák között modern vonalú épüle­tek sorakoznak. Ámuldozni kell rajtuk. Micsoda nagy­vonalú a VlZÉP — Vízügyi Építő Vállalat —, hogy a munkásainak ilyen csupa ké­nyelem szállást varázsol elő a rengeteg közepén. A szak­------------------------------"\ u ralkodó világnézet a Szov­jetunióban, a világ legna­gyobb és legnagyszerűbb or­szágában, s itt, Németország­ban pedig millió híve van a német nép legjobb fiainak személyében. Van-e tudomá­sa ... S amikor a dühtől tajtékzó Göring, megfeledkezve arról, hogy itt ő is csupán „tanú”, maga kiáltott rendőrökért, s vezettette ki a teremből a vádlottat, az még az ajtóból odakiáltotta a dühöngő pro­vokátornak: „Nyilván fél a kérdéseimtől, miniszterelnök úr!” ★ Lipcsében, az egykori tör­vényszéki palota történelmi tárgyalótermében ma az egy­kori vádlott ércbe öntött bronzszobra magasodik. Jobb kezét a jellegzetes dmütrovi eréllyel lendíti a bírói asztal felé. Mintha éppen most ki­áltaná oda az őt félbeszakító, már kifelé induló törvényszé­ki elnöknek, Galileit idézve és leendő kommunista mártí­rok százainak adva biztatást: „És mégis mozog a Föld! A történelem kereke előre mo­zog ... S ez$ a kereket... semmiféle irtó rendszabály- lyal, börtönbüntetéssel, halál- büntetéssel mozgásában fel­tartóztatni nem lehet!” ai. G. szervezeti kongresszuson kel­lene mutogatni a képét. Gyertek, építőipari és egyéb vállalatok, vegyetek példát innen, hogyan kell gondos­kodni a dolgozókról még az erdőben is. Később kiderül, jó üzleti érzékkel teremtették meg ezeket az épületeket a fel­vonulási pénzből. Majd el­adják, ha már a VÍZÉP-nek nem kell. Most is lenne rá­juk vevő. Ügy is csinálták a házakat, hogy üdülők le­hessenek. Még a garázsok­ról sem feledkeztek meg. Persze, akad itt raktár is, műhely is, fészer is. Az út másik oldalán, a tisztásra telepítve. Ideiglenes megol­dásúak, de célszerűek. Praktikumot, ésszerű és szellemes üzletiséget lehet tanulni a VlZÉP-tőL N YOLC GÉP. A majda­ni üdülők egyikében megtaláltam Király Mihály építésvezetőt. Együtt men­tünk ki a munkahelyre. Meg­álltunk a hegy tetején és le­néztünk a völgybe. Alattunk sok tíz méterre lánctalpas gépek zörögtek, csikorogtak, lihegtek. Az agyagot a gé­pek után akasztott szkréper- ládákban hordták a néhány száz méterre levő bányából. Egy földgyalu túrta szét a kúpokat, a juhláb-henger és a gumihenger tömörítette össze a talajt. Három műszakban dolgoz­nak a gépek. Mennek éjjel és nappal, szünet nélkül. A gépészeknek a kisebb javí­tásokat is el kell végezniük nyel el, másfél évig épül. A „száraz” oldalán is más agyag kell, de megint más azon az oldalán, ahol a vi­zet kell felfognia. Más mi­nőségű szükséges az alsóbb rétegekben és más a tá­masztórészen. A gát agyagból lesz. A közhiedelem a vasbetont képzeli el ilyen feladat el­látására. A Z EMBEREK. Az öt­ven kubikos három brigádba tömörül. Lengyel András csapata mezőkövesdi, Máté Imréék a Nyírségből járnak ide, míg Zetner And­rás és társai csak a szom­szédból, Mátraszentimréről. Mind már kétszer nyerték el a szocialista címet. Most har­madszor versenyeznek érte. Minden munkás szervezett dolgozó. Szakszervezeti tit­káruk jól képviseli az érde­keiket. Van már saját bolt­juk az építkezés helyén. Az élelmiszer kisker látja el áruval. A szállítás az itte­niek gondja. Minden kapható ebben a kis üzletben. Tes­sék. Ez is a munkásokról való gondoskodás egy fi­gyelemre méltó példája De nincs nap, amikor Lo­vas Mihállyal, a pártszerve­zet titkárával ne dugná ösz- sze a fejét az építés vezető­je. Az szb is szorgalmazta, meg kellett tehát oldani: le­gyen hetenként kétszer üzemorvosi rendelés itt, a Csórréten. Mátraházáról ke­rítettek orvost maguknak. íme, ezt is és így is le­het. rom és félezer forint. Nem lelkét vidámító mun­ka ez. Egyhangú, idegnyúzó. Valamiféle önkéntes szám­űzetésnek is tűnhet. Mégis ezek az emberek a törzs­gárda tagjai. Maradnak en­nél a munkánál és vándorol­nak az országban. Mindig oda, ahol éppen völgyzáró gátat kell építeni. Aszkéták talán? Megha- sonlott önsanyargatók? De­hogy! Egészséges lelkű, vi­dám emberek. Nekik tetszik ez a munka. Ennyi az egész. M AGA a gat. Tessék elképzelni a huszonöt méter magas, kétszáz méter alaphosszúságú, piramisszerű agyagtestet, aminek éleit el­fordították. Középen ketté­vágták, széttolták a két fe­lét, hogy közéje egy kavics­réteget tegyenek be. Ez a kavicsfal vezeti a vizet. A gátkorona hossza szintén kétszáz méter. Űt vezet majd át rajta. Aztán látható lesz itt egy vasbeton torony is. Félig a gáttestbe építve, de benne már a víztérben. A tornyon különböző magasságokban kapukat alakítanak ki. Hogy a vizet meg tudják csapol­ni a kapukon keresztül. Nemcsak olyankor, amikor apad a víztároló, hanem olyankor is, amikor a helyi laboratórium a különböző biológiai és vegyi állapot szerint a tároló más és más rétegét találja tisztításra al­kalmasnak. A behemót gát, amely Ö SSZEGEZVE. Könnyű most bölcs megálla­pításokat kimondani. De a tények ellen csak a bolond hadakozik. Itt, ezek a té­nyek. Még akkor is, ha túl­ságosan szépnek tűnnek. Mert mit sem változtat a dolgok lényegén, hogy az el­múlt havi esőzések miatt, mintegy tízezer köbméter agyagot nem tudtak a gátba beépíteni. Majd behozzák a lemaradást még a nyáron. Hiszen az időjárástól na­gyon függnek a csórrétiek. A sok napsütés éppen úgy az ellenségük, mint a sok eső. Ha átázott az agyag, azért nem lehet dolgozni az­zal, ha kiszáradt, akkor az a baj. Bármilyen furcsának tűnik: megtörténhet, hogy lo­csolni kényszerülnek az agyagot a gáton. Még egy groteszk kép jut az eszünkbe: ahogy nő a piramis, úgy emelkedik az­zal együtt a gépek sora is a magasba. Hogyan jönnek onnan le a végén? A ma­guk csinálta úton, amitvisz- szafelé maguk tesznek majd tönkre. Ez is a gátépítés egyik furcsasága. A gát jövő őszre készül el. önmagában is sziszifu­szi munka. G. Molnár Ferenc 1 ■■ 1 USmisSm tízezer köbméter _1872. jpwu is* vaeara^ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents