Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-02 / 128. szám

Négy nemzedék Külsőre modern, három­szobás családi ház. Közelebb­ről három világ otthona. Az udvarra néző szobában régi, megkopott oútorok magas támlájú ágv és fiókos sub- lód. Ahogy akkor a fiatal- asszonynak dukált. A másik szobában politúros háló. Fé­nyes, szárnyas tükörrel, ha­talmas sifonokkal, párnázott karszékekkel és csipketerí- tőkkel. A harmadik szoba a jelen Modern, alacsony do­hányzóasztal a rekamié előtt. A gyermek ágya is új, ki­ll úzhatós. Könyvespolcok, kisszekrények váltakoznak az egyik falnál. Három szo­ba, három világ, négy nem­zedék otthona. Négy nemze­dék él itt egymás mellett emberségben. És ez az, ami­ér* írni lehet, kell róluk. Manapság a válási okokat vizsgálva nagyon sok fiatal életeben szerepel döntő ok­ként az anyós. A külön la­kás hiánya miatt a szülők sokszor diktálnak a fiatalok­nak olyan életmódot, ami­lyet ők szoktak meg. A kü­lön lakás hiánya miatt sok­szor a fiatalok teszik elvi­selhetetlenné az öregek éle­tét Itt ebben a házban más a hang és mások az érzések. A középső nemzedéket kép­viselő após így foglalja ösz- sze: Megpróbáljuk megér­teni, becsülni egymást, egy­más szokásait. ★ A két öreg már túl a hetvenen. Több mint ötven esztendeje hogy együtt mor- zsolgatják a napokat. Fia­tal korukban gyűjtöttek, ka­partak, .« gyermekáldást is csak egyszer értek meg, mert csak ennek az egynek telt arra, am, kellett egy ilyen módos faluban, hogy ne nézzék le. Kurtára szab­ták az alvás idejét, a mun­ka volt a minden. Most csen­des szemlélődéssel töltik a napokat. Persze, nem telje­sen tétlenül. A tétlenség a halált jelentené A néni a kertben matat, vet, ültet, palántái. A fiatalok Segíte­nek neki, de úgy, hogy azért azt érezze, a kertben ő az úr. ö szabja meg a paprika, paradicsom helyét, és ez az „uralom'’ elég is neki. A bácsi a néhány tő- nyi szőlőt dédelgeti, s a haj­dani nagy egri borosgazda nem lehetett büszkébb a pincéjére, mint ő a parányi ágra, ahol két hordóban érik, pihen a bor. ö szabja meg, mikor mit csináljanak vele, mert a pincemesteri tisztet megtartotta magának. ★ í — öregek már — mond­ja róluk a vő, aki a fiatalok­nál egyben már após is. — Mondom mindig a család­nak, rájuk kell hagyni. Hadd maradjon nekik a kert meg a pince, hadd leljék benne az örömüket. Ha a felesé­gem, vagy a lányom vitába száll velük valamin, leintem őket. Hagyjátok az örege­ket. Megérdemlik a békés napokat. Nem is tudom ho­gyan alakult, de • valami­képpen én lettem az egyen­súlytartó a családban. Mert azt gondolhatja, ahol ennyi és ilyen különböző korú em­ber el egymás mellett, ott nincs tányér tsörrenés nél­kül. Csak arra vigyázunk, ez minél csendesebb legyen. Kinek jó az, ha az egyik erre duzzog, a másik arra. 1* Csak mondom mindig, tü­relemmel sok ember elfér ennyi helyen. Közös a ház­tartás van egy hely, ahol közösen ebédelünk, beszél­getünk, aztán mindenki be­mehet a maga szobájába, magára csukhatja az ajtót, ha úgy akarja. Együtt is le­hetünk. meg külön is. Per­sze — jegyzi meg kicsit azért szomorkás mosollyal —, egyszer csak elmennek a fiatalok. Házat építenek majd. De jönnek az unokák és az egy szoba már csak­ugyan kevés lesz nekik. Má­sok rovására meg nem is akarnának terjeszkedni. — Én csak azt mondom: meg kell becsülni egymást. Emberséggel. + Qj/émsM U etetek Az anyós maga is java­korabeli asszony még. Fel­nevelt. szárnyára bocsátott két gyereket. Illetve az egyik, a kisebbik maradt, itthon a férjével. Most már a gyerekekkel. — Én nem szólok bele a fiatalok dolgába — mondja. — ök már nem élhetnek úgy mint én. És igyekszik is betartani ezt a bele nem szólást. Ha néha mégis úgy fordul, hogy nem néz valamit jó szem­mel, s szólna, az apja — az öreg, lecsöndesíti: hagyd őket, lányom' Nem, te élsz a vejeddel! Nem rossz gye­rek az. S miután csakugyan nem rossz, hagyja. Az uno­kákért meg szereti is. A fi­út azért dédelgeti, mert fiú — s neki nem volt. A kis­lányt azért, nert lány. — Nem tudom megállni, hogy fel ne vegyem — mondja, miközben már eme­li is ki a kislányt pólyástul, “s az gőgicséive nyugtázza a nagymama közeledését. Na igaz, ezen néha összevitat­koznak a lányával, de a lá­nyával vitatkozni az annyi mint a nyári zápor — Rendes ember a vöm — mondja, s hangsúlyában érezni, csakugyan így gon­dolja. — Ha kérek valamit, szívesen megteszi. Nem is tudom, hogy ez alatt a hat­hét év alatt kértem-e olyat, amit nem tett volna meg készségesen. Meg szeresse a lányom és az nekem elég. — Hogy miért élünk együtt Ilyen csendben ? Nálunk min­denkinek megvan a maga dolga. ★ A fiatalasszony, valahol a 20 és 30 között van. Míg be­szélgetünk, kiveszi az anyja kezéből a gyereket, azzal az ürüggyel, hogy megnézi már a pelenkát Aztán leteszi az ágyacskába. Csöndesen, szemrehányás nélkül próbál­ja megoldani a maga neve­lési elvét: nem kényeztetni. Nehéz ez ott, ahol ennyi fel­nőtt ember van. de sokszor sikerül. Mint ahogy most is. Közben mondja: talán azért vagyunk meg ilyen jól, mert nekem is az édesanyám, ő is az édesanyjával élt. És ta­lán az édesanyjával jobban ki tud jönni az ember mint az anyósával. De hangjá­ban benne van. ő az anyó­sával is el tudná képzelni ugyanezt. Aztán folytatja: anyám mos vasal, elég sok ez nyolc emberre. Amíg dol­goztam. a főzés is az övé volt. Akkor segítettem neki a mosásban vasalásban Most én vagyok a konyha­főnök. Ott én végzek el min­dent. A szobáját meg ki-ki rendben tartja, persze, azért segítünk egymásnak. Én az ő munkájában, ő az enyém­ben. s mind a ketten ! nagymamának. De arra vi gyázur.k. nehogy azt higgye, hogy mi akarunk a kert­használatban dirigálni. Mert az az övé egészen. ★ A vő: nem is tudnék én panaszkodni sem az anyó­somra, sem az apósomra. Én kerültem oda hozzájuk, úgy éreztem elsősorban nekem kell alkalmazkodni. De ők is megkönnyítették ezt az alkalmazkodást. Az én mun kám otthon, hogy segítek az öregnek a pincében — na gyón szeret engem az öreg, csak úgy hív András fiam. Még meg is véd, ha az asz- szonyok nyelve egy kicsit élesebb. De mondom, nincs köztünk vita meg ilyesmi. Az asszonnyal mi megbe­széljük ami van, az öregek meg nem szólnak bele. Ha segíteni kell, ott vannak, de én is segítek. Az otthoni munkában envém a favágás, meg a vízhoroas. Az apósom nem ér rá, az öregnek meg az asszonyoknak ez nem való. Tulajdonképpen azt hiszem azért tudunk ilyen békében élni, mert soha sem érzem, nem éreztetik velem, hogy .csak a feleségem van otthon, s én csak odamen­tem vőnek. Még ha akarnék sem tudnék rájuk panasz­kodni. Nincs miért. S ki tudja, ha felépül a házunk, amire az öregek segítségével lassan együtt lesz a pénz, talán hiányozni is fog a nagy család. Bár nem leszünk messze egymástól. Ha valaha vitám volt az öregekkel csak abban, hogy jobban kényez­tetik a fiam, mint kellene. De ezt meg lehet érteni, ná­luk nem volt fiú. A szavak talán nem is tükrözik eléggé amit. való­jában éreznek. De hogy mindannyian őszinték, az ér­ződik a ház hangulatán, a szobák hőmérővel nem mér­hető meleg otthonosságán. Lám, így is lehet! Életfelfo­gásukat, alkalmazkodásukat tanítani kellene anyósoknak, szülőknek, menyeknek és vöknek... Deák Rózsi Fotó­kiállítás a parkban Az Egri Fotóklub az idén ismét megrendezte májusi szabadtéri tárlatát a főisko­la előtti parkban. A közön­ség nagy érdeklődéssel sétál a témakörében, összeállítá­sában és elhelyezésében is kötetlen érdekes képanyag előtt. Havas táj és tobzódó napsütés, aprócska részlet kinagyítva és egy egész táj egyetlen lendülettel átfogva jelenik meg a képernyőn. A fényképezőgép „okosan" megörökítette azt a pillanat­nyi hangulatot, amely a fo­tóst szemlélődésre kényszerí­tette, ahogyan a tájból, ter­mészetből valami fontossá lett számára. A kiállítás je­lentős részét, egy értelmű fo­galmazás, a látás és a téma- felismerés jellemzi. Az Egri Fotóklub tagjai az évek ' folyamán részben cserélődtek. Hosszú idő óta kiállító és a műfaj országos viszonylatában is számító Fejér István portréi és torzó' mellett szerepelnek Molnár István munkái is, amikben az az örvendetes, hogy té­mái egyre frissebbek, gaz­dagabbak. Megfigyelhető, hogy min­den tárlaton részt vevő fotós erős egyéniséget szólaltat meg képein. Mást vesz ész­re a tájban és a természet­ben dr. Polgáry László, mint Adamik Miklós és megint másképp tárja fel a látott világot dr. Vermes Róbert, mint Koczka István. Az a szemlélődés, ahogyan dr. Fazekas P,éter az artiszti- kum megörökítésére készül, más eredményt hoz, mint ahogyan Gömbös Dezső ki­választja fotózása tárgyait. Nagy Arulor és Pusztai Lász­ló a sötétebb foltokat ked­veli. Kazal Nándor, Molnár Gyula és Mandák Attila né­hány jó felvétellel véteti ész­re magát. A klub megmérhető fejlő­désen ment keresztül az utóbbi időben. Nemcsak anyaguk lett változatosabb, sokrétűbb, fogalmazásuk, té­makeresésük, látásuk szigo­rúbb, koncentráltabb, de a kiállított anyag megkompo- nálása is fejlett rutinról ta­núskodik . (farkas) Vásárhelyi visszhang Egri képzőművészek kiállítása Alig két hét alatt közel kétezer érdeklődő tekintette mé Hódmezővásárhelyen Eger képzőművészeinek kamaratérül tát, amely kilenc alkotó munkáiból nyújt1 szemléletes válc gatást. A fogadtatás, a szereplés sikerének dokumentálásár ezúttal a vásárhelyieket idézzük. — Érdekes es fontos dolognak tartom hazánk tájaina kölcsönös bemutatkozását, így a mostanit is. az egriek tál latót, noha művészetük nem azon az egységes, megszokó hangon szólal meg, ami a miénk — mondotta dr. Calya; Miklós nyugalmazott múzeumigazgató, a vásárhelyi művész élet egyik megalapítója. — Egységes hang alatt én persz nem egymás utánzását értem, hanem a mondanivaló hasonl aspektusú szemlélését. Az élet tulajdonképpen minden jeler ségével támad, a művész alkata szerint válaszol a támadói ra, s ez a válasz a hiteles érvényű mű! Ilyen elvek alapjá rám leginkább Kengyel Zoltán festményei, Király Róbei érmei, valamint Szabó László szobrai hatottak. A Csongrád megyei Hírlap május 16-i szamában közöl terjedelmesebb méltatást a kiállításról, kiemelve Blaskó Jó nos ragasztásos technikával készült munkáinak magas fok kultúráltságát, s utalva Kastaly István és Kátai Mihály na turálisabb alkatóstilusának hagyományt jelentő erejére. , rádió „Láttuk, hallottuk” című kritikai műsora ugyanakko Balogh László alkotó módszerével foglalkozott bővebber hangsúlyozva a kifejezésre váró belső mondandó és a expresszív művesség egységét az egri művész képein. Véleményt kértünk két Vásárhelyen alkotó festőművész tői is! Novotny E. Róbert Munkácsy-díjas így jellemez: — Hivalkodás nélküli, tiszta és igényes összeállítás a egri művészek tárlata. Ami külön erény: minden alkot szuverén egyéniségként jelenik meg előttünk ... Fodor József, a Képzőművészeti Alap kollektív műtér mének vezetője a fiatalobb vásárhelyi festőgenerációho tartozik, észrevétele ezért fontos. — Sokrétű, eleven kísérletező munkát tükröző az egrie tárlata, s ez nekem különösen szimpatikus! Egyénileg Sere Janos munkái fogtak meg a legjobban mértéktartó színeik kel, kulturált formavilágukkal. Nagy Ernő ugyanakkor va lahol rokon velünk, miként erről alföldi ízű, kemencé szobabelsői tanúskodnak. Egyébként igen örülök a két váró kapcsolatának, szívesen venném állandósulását! Cikkünk nyomán Vállalatunknál elítélik a botrány okozó fiatalokat Lapunk május 28-i számá­ban „Miskolci fiatalok hét­végi kirándulása” címmel közöltük milyen borányosan viselkedett néhány miskolci fiatal az egri főutcán. A cik­kel kapcsolatban az Építő­ipari Szállítási Vállálat mis­kolci üzemegységének igaz­gatója, párt- és KISZ-titkára az alábbiak közlésére kérte fel szerkesztőségünket: „Nagy megdöbbenéssel és fel­háborodással szereztünk tudo­mást arról, hogy az £PFU fia­taljainak május 27-i kirándulá­sán némely magáról megfeled­kezett, ittas fiatal milyen botrá­nyosan viselkcdcít Egerben. Tet­tüket a legmesszebbmenőkig el­ítéljük. Az üggyel kapcsolatosan az üzemegység gazdaságvezeté­se, pár- és KISZ-alapszervezete vizsgálatot rendelt el, és a bot­rányokozókat fegyelmileg is fe­lelősségre vonja. Fontos ez azért HARMAT ENDRE: Gyémántos öv, arany C. betűvel (6.) A mozialkalmazottak szak- szervezetének elnöke ellen sorakoznak a korrupciós vá­dak. A tagság bizonyítékok tömegének birtokában azzal vádolja az elnököt, hogy nagy összegű, a filmszínház­tulajdonosoktól kapott „aján­dékok” ellenében teljes be­folyásával leszereli a bér- mozgalmakat. Veszélyben a jól jövedelmező állás, és Tony McCloy A1 Caponehez fordul. Így érkezik el a felháboro­dott tagság által kierősza­kolt, rendkívüli elnökválasz­tás napja. Amikor már meg­telik a terem, három nagy luxusgépkocsiból vagy egy tucat olyan vendég száll ki, akikkel még fényes nappal sem szívesen találkozik az ember. Belekötnek minden­kibe, széthúzott zakójuk alól kicsillan jókora revolverük. Szicíliai teátralitással, égnek emelt tekintettel mondogat­ják : Szörnyű, mi lenne itt Ül h* nem választanák újra Mr. McCloyt. Akkor mór Chicago-szerte közismert a maffia „szakszervezeti üzle­te" azt pedig immár minden iskolásgyerek tudja, hogy a Sebhelyes — hála temérdek pénzének és magas kapcso­latainak — sebezhetetlen. Tony McCloy természetesen megválasztatott. Büntetés Burnhamban 1929. május 7-én a Főnök nagytanácsra hívja össze al- vezéreit. A színhely óvatos­ságból nem Chicago, hanem az Indiana állambeli Burn­ham. A vezérkar huszonhá­rom tagja üli körül a hosz- szú asztalt. A1 Capone pezs­gőt bontat, és húsz reprezen­tatív külsejű kis dobozt tesz ki az asztalra. Mint kiderül, a tokban értékes gyémán­tokkal ékesített övék van­nak, csatjukon a Főnök ne­vének kezdőbetűjével, egy nagy, arany C-vel. Hárman sápadtan veszik. tudomásul, hogy nem kap­tak a furcsa ajándékból. Capone felemelkedik a szé­kéről, kezében revolver csil- , lan, — Azért hívtam egybe a nagytanácsot, hogy példát statuáljak. Egyszer és min­denkorra meg akarom értet­ni, hogy ilyesminek nálunk nincs, nem lehet helye. Ezek az urak ott a rendőrségen kezdtek dolgozni. Márpedig én megszoktam, hogy a do­log fordítva van. a rendőr­ség dolgozik nekem. A Főnök intésére a három kitaszítottat átvezetik a szomszéd szobába, ahonnan a jelenlevők — hiszen ez a cél — tisztán hallják a dör­renéseket. A1 Capone ekkor már nem a régi. Teljesen megszédül a hatalomtól, és egy megszál­lott hitével bízik abban, hogy nem lehet hozzányúl­ni. Imponál magának az áSterikai bűnügyi irodalom­ban sokat elemzett „övcsatos igazságszolgáltatással”. Min­denkinek eldicsekszik az esettel. És egész Chicagóban mégis akad egy ember, egy Frank Knox nevű hírlapíró, a Chicago Daily News fő- szerkesztője, aki megpróbál tenni valamit. Knox nem tudta elfelejteni a maffiá­nak az emlékezetes szerkesz- töség-szétdúló akciókat, és mozgósítva magas állású is­merőseit, sikerült kieszközöl­nie egy személyes kihallga­tást az Egyesült Államok akkori elnökétől, Herbert Hoovertől. Az elnök utasí­tást adott a Főnök letartóz­tatására. Azt a Fehér Ház­ban is jól tudták, hogy ez a parancs nem realizálható egyik percről a másikra. Valami jogi szalmaszál kel­lett, amelybe bele lehetett kapaszkodni. A1 Capone alighanem az­előtt is, azután is példátla­nul álló bűnlajstromához ké­pest jelentéktelen narancs­héj volt, amin megcsúszott. Cadillac a sztrádán Néhány héttel a Hoover—1 Knox párbeszéd után A1 Ca­pone Cadillactja az Atlantic City és Philadelphia közötti műúton száguldott. Az elnö­ki utasításnak megfelelően ezt az alkalmat használták lei az FBI, a szövetségi nyo­mozóiroda, hogy megpróbál­jon lecsapni a gengeszterfe- jedelemre. Miért volt ez al­kalom? Mert az amerikai törvények értelmében — emlékezzünk csak a Kenne­is, mert a botrányokozó fiatal emberek egy egész kollektiv» járattak le viselkedésükkel. Pe dik fiataljainkra nem ez a Jel lemző, munkájukat becsületté végzik, aktívan vesznek részt politikai és társadalmi munka ban. Ezek a fiatalok ott talál hatók a kiskörei építkezéser részt vállalnak a tanyai isko Iák villamosításában, s ott talál juk őket a szocialista brigádok ban. A cikk sajnos általánosí tott, de mi elhatároljuk magun kát ettől a néhány, nem jelle mes fiataltól, hiszen ezzel eg: időben egy másik csoport fiata éppen a pécsi ÉPFU-spartakiá dón szerepelt sikerrel. Ismét hangsúlyozzuk: a bot rányt okozó fiatalemberek] szemben szigorúan kívánunk járni. Végül köszönjük a szei kés/,tőségnek, hogy a nem min dennapi eset nyilvánossá vált, i ezzel segítségünkre voltak, hogj a részt vevők elnyerhessék bűn tetősükét”. dy-gyilkosságra — az FBI nem járhat el az egyes álla­mok igazságszolgáltatásának hatáskörébe tartozó esetek­ben. A1 Capone azonban az adott pillanatban elhagyta mentsvárát, Illinois államot, amelynek egész hatalmi gé­pezete a zsebében volt. A szövetségi detektívek kocsi­ja átkutatásakor revolvere­ket és egy Thompson típusú géppisztolyt találtak. Ez már őrizetbevételi lehetőség volt. (Az USA egyes tagállamai­ban nem egységes a fegyver- tartási jog. Egyes államok­ban engedélyhez van kötve a fegyverviselés.) A Főnök későbbi val saiban másfél mázsás testőr sofőrjét, a hírhedt Franki- Riót hibáztatta, „amiért nen tudott meglépni” és nen tudta időben elérni Minői területét. Ott már mindéi rendben lett volna. A krimi nalisztikai irodalomban az óta is híres esetnek számit amiért végül Chicago urá elítélték. A bandita, akinél enyhe becslések szerint i1 több száz gyilkosság, köztül saját kezűleg végrehajtót emberölés terhelte a lelkiis méretét — adócsalásért áll bíróság elé. 1939. november 16-án hagyta el az aloatrazi bör­tönt, és 1947. január 26-án halt meg. Dúsgazdag magán­zóként .tekintélyes személyi­ségek barátjaként. (Következik: Egy jöügyész elnémulj I

Next

/
Thumbnails
Contents